Szabad Föld, 1999. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-26 / 43. szám

2 Szabadföld ­ . Háromnapos ünnepet tartottak Izsá­kon. Az idei őszön immár tizenha­todszor rendezték meg a kiskunsági településnek hírnevet adó szőlőről, az izsáki sárfehérről elnevezett fesz­tivált. Hatvanhárom éve, 1936-ban Izsák elöl­járói elhatározták, hogy hírt adnak maguk­ról országnak, világnak. Bemutatják, hogy létezik egy település a kiskunsági futóho­moktenger közepén, amelynek polgárai verítékes munkával, kitartással gyümöl­csöskertté varázsolták a mostoha vidéket. Kiútkeresés szülte a gondolatot, mert a ’30-as években is komoly értékesítési gondokkal küszködtek az izsáki gazdák. Nem tudták eladni a homok kincseit, a gyümölcsöt, a szőlőt, a bort. A nagy orszá­gos hírveréssel megrendezett terménykiál­lítás és a köré szervezett háromnapos programsorozat - melyet az akkori föld­­művelési miniszter, Darányi Kálmán nyi­tott meg - valóban felkeltette az érdeklő­dést Izsák iránt. Egy időre még a sárfehér szőlő németországi exportja is megindult. Az idei program kapcsán a sárfehér na­pok mai üzenetéről kérdeztem az izsá­­kiakat. Az elmúlt hat évtized alatt alig vál­tozott az alapgondolat - fogalmazták meg többen is. Most is jól fizető piac kellene az izsáki határ terményeinek. Olyan árakkal, amelyben az önköltség mellett némi hasz­not is találnának a gazdák. Mert bizony olykor-olykor még a ráfordítás sem térül meg az alacsony felvásárlási árak miatt - panaszolták beszélgetőtársaim. Az olyan - a szőlőtermesztéshez rendkívül kedvezőtlen időjárású - év, mint az idei, még tovább nehezíti a helyzetet. A ta­vasszal rekordterméssel biztató szőlőtáb­lák most alig felét hozzák a várt mennyi­ségnek. A minőségről meg inkább nem is szóltak a megkérdezettek. Gond ide, nehézség oda, a sárfehér na­pokat piros betűkkel írják a helyi naptár­ban. Ilyenkor a munka is szünetel a leg­több családban. Dr. Boros Imre tárca nél­küli miniszter - aki két napot töltött az izsáki ünnepen - lapunk kérdésére vála­szolva találóan fogalmazta meg, hogy Izsákon nem­csak dolgozni, hanem ünne­pelni is tudnak az emberek, és ez nagyon fon­tos, hiszen az ünnepnapok fénye segít el­viselni a hét­köznapok ter­heit. Talán en­nek a szemlé­letnek köszön­hető - vélte a miniszter -, hogy a városban a máshol tapasztalható pesszimizmussal szemben inkább a jövőbe vetett bizako­dással találkozott. Dr. Pepó Pál kör­nyezetvédelmi mi­niszter az izsáki ün­nepet megnyitó be­szédében azt húzta alá, hogy a város tör­ténetét évszázadok óta a mostoha termé­szeti körülmények­kel, a futóhomokkal vívott harc kísérte végig, ám ez a harc mindig az ember győzelmével zárult. E tényt bizonyítják a sárfehér napok kiál­lításain látható ter­mények, termékek. Ezt a győzelmet érdemes ünnepelni! - hangsúlyozta a miniszter. Ünneplésre, kikapcsolódásra talált is al­kalmat bőven a sokezres közönség, hiszen felsorolni is nehéz, mi minden szórakoz­tatta három napon át a helybélieket, a vi­dékről és külföldről érkezett érdeklődőket. Csupán ízelítőül néhány: kórus- és könnyűzenei hangversenyek, színjátszó-, tornász-, kommandós-, néptánc-, modern­tánc- és mazsorettbemutatók, divatbemu­tató, ökörsütés, szüreti felvonulás, utcabál, tűzijáték, női és férfi futballmérkőzések, Lagzi Lajcsi Dáridója Balázs Klárival, Korda Györggyel, az Apostol együttessel, valamint a Baby Sistersszel, Sasvári Sán­dor és barátainak műsora. Második találkozójukat tartották az el­származott izsákiak, ötvenfős delegációval köszöntötte az ünnepet Izsák német test­vérvárosa, Strullendorf. A sárfehér napok keretében idén hetedszer rendezték meg a sárfehér fogathajtó kupát, egyben a Ma­gyar Köztársaság 1999. évi hajtóderbi­versenyét, melyen 27 fogat- 20 kettes és 7 négyes - állt rajthoz. A ketteseknél az augusztusi kecskeméti világbajnokságon aranyérmes Lázár Vilmos diadalmasko­dott, a négyeseknél Dobrovitz József bizo­nyult a legjobbnak. Mondok József polgármester ünnep­nyitó köszöntőjében annak a reményének adott hangot, hogy a XVI. sárfehér napok vendégei jó hírét viszik a városnak, a hely­beliek pedig tovább erősödnek a tudatban, hogy jó izsákinak lenni. Az ünnepi forga­tagban látottak, hallottak alapján minden bizonnyal sokakban visszhangra találtak ezek a gondolatok Izsák ezredvégi ünne­pén. Terézi Lajos Izsáki sárfehér napok Jól fizető piac kellene Az izsáki határ gyümölcsei a kiállításon BÁLINT VILMOS FELVÉTELEI Hagyományosan a sárfehér napok keretében adják át az Izsák díszpolgára címet, melynek idei kitüntetettje Radványi Nagy Jenő nyugalmazott kertészmérnök. Tízen vehették át az Izsákért emlékplakettet rxi/A^Mn ftoj^r U UZ^-uL LZ3LZ3LZ3 U A ) Pincébe csak gyertyával a kézben! A két asszonyt két egymást követő napon temették. Az egyik ugyanis római katolikus volt, a másik görög katoli­kus. A 75 éves Piroska nénit csütörtökön, a 67 éves Ilonka nénit pénteken helyezték örök nyugalomba a szomszéd községből érkező papok. Perén évek óta üresen áll már a lelkészlakás, a négyszáz lelkes abaúji kis falunak nincs saját lelkipásztora. Egyedül és egymással szemben laktak a falu szélén. És egy napon haltak meg. A mustgáz ölte meg őket a pincéjükben. P­ár nappal korábban szüreteltek. Kihasználva a jó időt, no meg azt, hogy akadt most segítség is. Mert nehéz az özvegyasszonyok sorsa. Minden nehezebb munká­hoz, de leginkább a szőlőműveléshez napszámost kell fo­gadniuk. Piroska néni és Ilonka néni is napszámban műveltette a domboldalon lévő szőlőjét. Úgy gondolták, ahhoz viszont már nem kell férfiember, hogy leballagjanak a pincéjükbe, megszemlélni a must erjedését a hordókban, ballonokban. A két asszony a rendőrségi szemle szerint legalább három­száz liter forrásban lévő mustot tárolt odalent. Ahonnan már nem jöttek fel élve. Másnap találtak rájuk. Pedig csak égő gyertyát kellett volna vinniük magukkal, és gyertya minden háznál akad. Mert a mustgáz, ami megdöbbentő módon szinte minden évben emberélete­ket követel, nehezebb a levegőnél. Leülepedvén kiszorít­ja az oxigént a pincékből, s a terepet uraló gáz azonnali fulladásos halált okoz. Ősidők óta csak egyetlen módon lehet védekezni ellene: égő gyertyával, aminek a lángja rögtön kialszik, jelezve, hogy levegő helyett gyilkos must­gáz van a helyiségben. A Mostanában, a modern tárolókban próbálkoztak már MV - szellőzőlyukakkal, ventilátorokkal vagy például a felszíni erjesztéssel, amitől a mustgáz nem ülepszik le, hanem szétoszlik, és kevesebb veszélyt jelent. Ám a bo­rászok ma is azt tartják: aranyszabály, hogy a pincébe ilyenkor csak égő gyertyával a kézben szabad elindulni, és azonnal visszafordulni, ha a láng elalszik. Korszerű módszerek ide vagy oda, a gyertyánál megbízhatóbb ri­asztójelzést még nem találtak ki. Érthetetlen és értelmetlen halál. Sokat megélt öreg­asszonyoknál különösen, bár rájuk (is) jellemző, hogy dü­börgő forgalomban, piros lámpánál mégis nekiindulnak a túloldalnak. És nem érkeznek meg. Nem érkeznek fel. Piroska néni és Ilonka néni gyertyáit már csak novem­berben gyújtják meg. A sírjuknál. Keresztény Gabriella Eseménydús esztendők Az áfészek nem buktak el Számos „rögeszméje” van az embe­riségnek, amiből egykönnyen nem en­ged: egyik ezek közül a szövetkezés gondolata. A legújabb kori történelme másfél évszázados, de az egymásra utaltság, a közösségi összetartozás alighanem egyidős az emberiséggel. Már az is egy emberöltőt tölt ki, ha a Hangyától a földmí­ves szövetkezeten át eljutunk az áfészekig. Pedig élt át háborút, rendszerváltást - nem is egyet -, a hazai szövetkezeti mozgalom mégis tal­pon maradt. Mi több, állja a versenyt az egyre keményebb konkurenciával, sőt, úgy kell a mamutke­reskedelmi cégekkel megvívnia piaci har­cát, hogy közben együttérzően „rákacsint” a hazai ügyfe­leire, éreztetve velük az összetartozást. Magyarán: a Coop-üzletlánc boltjainak illik árban a legolcsóbbnak lenni, mi­közben segítenie kell abban is, hogy túladjon tagjainak megtermelt javain. - Ezt az újfajta kihívást miképpen állják az áfészek? - kérdeztem Tisza­­földváron, az őszi szövetkezeti napok megnyitóján Bartus Pált, az ÁFEOSZ elnökét. - 1992-ben választottak meg az or­szágos szövetkezeti szövetség elnöké­nek és azóta talán a mozgalom legese­­ménydúsabb esztendeit éltük át. Rend­szerváltás a politikában, rendszerváltás a gazdaságban, privatizáció, mely megrengette a hazai piacot. Mi karcsú­sítással, hatékonyságnöveléssel, szemléletváltozással reagáltunk a kihí­vásokra. Úgy döntöttünk, hogy a napi élelmiszercikk-forgalmazást választjuk fő tevékenységünknek, így feladtuk a pozíciónkat a vendéglátásban, bérbe adtuk vagy végleges áron eladtuk az italboltjainkat egyéni vállalkozóknak.­­ Ha az italforgalmazást nem is hiányolják a tagok - hiszen az áfészek vendéglátóhelyein kívül is szaporod­nak a kocsmák gombamód azért az értékesítésben nyújtott segítségük bi­zony jól jött a gazdák számára.­­ A ’80-as évek végén az áfészek keretében kétezer szakcsoport műkö­dött, mintegy 200 ezer szakcsoport­szövetkezeti taggal. Ezek a szakcso­portok egy-egy termék forgalmazására alakultak, így a szőlő- és gyümölcster­melésre, kisállattenyésztésre, sertés­hizlalásra. A megváltozott birtokstruk­túra és a felvásárlói kör jelentős bővü­lése miatt ezt a tevékenységünket meg­szüntettük, így kellett tennünk, hiszen a szövetkezeti törvény a szakcsoportot mint termelési formá­ciót nem ismerte el. Sajnos ennek a hiányát a termelés szervezői és a kistermelők ma is ér­zik. Az igény azonban olyan erős, hogy ismét napirendre tűztük a gazdákkal való üzleti kapcsolattartást. Több áfész kezdett hozzá is­mét a termeltetéshez és a kistermelők piaci se­gítéséhez. Az újraépít­­kezéshez a kölcsönös érdek adva van, ám ah­hoz, hogy többet vállaljunk e téren, álla­mi támogatásra lenne szükségünk. - Önnek is fel kellett adnia hivata­lát: ma a legnagyobb élelmiszer-ke­reskedelmi vállalkozás, a Coop-Hun­­gary elnök-vezérigazgatója, és emel­lett látja el az AFEOSZ elnöki tisztjét. Ebből a „kettős fedezékből” miként ítéli meg a szövetkezeti piac esélyeit a kül­földi mamutcégekkel szemben?­­ Azért jelentős előny az, hogy eb­ben az versenyben hazai pályán va­gyunk. Országos elosztó központot hoztunk létre öt régiónkban és 1700 áruházzal, üzlettel működik a Coop­­üzletlánc. De hát ez csak a infrastruktú­ra. Az igazi erőnk abban rejlik, hogy a hálózatban tevékenykedő dolgozóin­kat is megérintette az új idők szele, ké­pesek voltak nagyobb sebességi foko­zatba kapcsolni, és odaadásukkal, hi­tükkel, szorgalmukkal versenytársaivá váltak a legjobban szervezett konku­renciának is. Nekik köszönhető első­sorban, hogy ebben a versenyben nem buktunk el, nem írtak le bennünket, sőt át tudtuk venni a füszértek szerepét és a hazai tőkével működő gazdasági cso­portunk kiskereskedelmi értékesítés­ben tartja a második helyét, ami évi 150-170 milliárdos forgalmat jelent. Jómagam pedig azt köszönhetem a munkatársaimnak, hogy életem legiz­galmasabb, legtevékenyebb és legsike­resebb korszakát élhettem meg velük. Palágyi Béla Bartus Pál 1999. OKTÓBER 26. Szabad Föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Horváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József A szerkesztőség címe: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116., II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 és 1384 Bp. 62., Pf. 771 Telefon: 359-0500. Telefon és fax: 465-8559. Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.szabadfold.hu/ Kiadja a P & B Média Portfoliókezelő Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 359-0500 Felelős kiadó: Bányász Péter vezérigazgató Lapigazgató: Szeredi Pál Ügyfélszolgálati iroda(9-16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/B (telefon:239-5588,359-1943). Keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (tel.: 359-0355 és 359-0056; fax: 329-1240 és 329-1461) Apróhirdetéseket felvesznek még a Szabad Föld ügyfélszolgálati irodájában, továbbá a Primus Népszabadság Kft.-nél is. Bp. Vill., József krt. 41. A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldről előfizethető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 89 Ft, előfizetőknek 82 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 357 Ft, negyed évre 1071 Ft, fél évre 2142 Ft, egy évre 4284 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. ( Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda e-mail: szikra@lang.hu ISSN 0133-0950

Next