Szabad Föld, 1999. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-26 / 43. szám
2 Szabadföld . Háromnapos ünnepet tartottak Izsákon. Az idei őszön immár tizenhatodszor rendezték meg a kiskunsági településnek hírnevet adó szőlőről, az izsáki sárfehérről elnevezett fesztivált. Hatvanhárom éve, 1936-ban Izsák elöljárói elhatározták, hogy hírt adnak magukról országnak, világnak. Bemutatják, hogy létezik egy település a kiskunsági futóhomoktenger közepén, amelynek polgárai verítékes munkával, kitartással gyümölcsöskertté varázsolták a mostoha vidéket. Kiútkeresés szülte a gondolatot, mert a ’30-as években is komoly értékesítési gondokkal küszködtek az izsáki gazdák. Nem tudták eladni a homok kincseit, a gyümölcsöt, a szőlőt, a bort. A nagy országos hírveréssel megrendezett terménykiállítás és a köré szervezett háromnapos programsorozat - melyet az akkori földművelési miniszter, Darányi Kálmán nyitott meg - valóban felkeltette az érdeklődést Izsák iránt. Egy időre még a sárfehér szőlő németországi exportja is megindult. Az idei program kapcsán a sárfehér napok mai üzenetéről kérdeztem az izsákiakat. Az elmúlt hat évtized alatt alig változott az alapgondolat - fogalmazták meg többen is. Most is jól fizető piac kellene az izsáki határ terményeinek. Olyan árakkal, amelyben az önköltség mellett némi hasznot is találnának a gazdák. Mert bizony olykor-olykor még a ráfordítás sem térül meg az alacsony felvásárlási árak miatt - panaszolták beszélgetőtársaim. Az olyan - a szőlőtermesztéshez rendkívül kedvezőtlen időjárású - év, mint az idei, még tovább nehezíti a helyzetet. A tavasszal rekordterméssel biztató szőlőtáblák most alig felét hozzák a várt mennyiségnek. A minőségről meg inkább nem is szóltak a megkérdezettek. Gond ide, nehézség oda, a sárfehér napokat piros betűkkel írják a helyi naptárban. Ilyenkor a munka is szünetel a legtöbb családban. Dr. Boros Imre tárca nélküli miniszter - aki két napot töltött az izsáki ünnepen - lapunk kérdésére válaszolva találóan fogalmazta meg, hogy Izsákon nemcsak dolgozni, hanem ünnepelni is tudnak az emberek, és ez nagyon fontos, hiszen az ünnepnapok fénye segít elviselni a hétköznapok terheit. Talán ennek a szemléletnek köszönhető - vélte a miniszter -, hogy a városban a máshol tapasztalható pesszimizmussal szemben inkább a jövőbe vetett bizakodással találkozott. Dr. Pepó Pál környezetvédelmi miniszter az izsáki ünnepet megnyitó beszédében azt húzta alá, hogy a város történetét évszázadok óta a mostoha természeti körülményekkel, a futóhomokkal vívott harc kísérte végig, ám ez a harc mindig az ember győzelmével zárult. E tényt bizonyítják a sárfehér napok kiállításain látható termények, termékek. Ezt a győzelmet érdemes ünnepelni! - hangsúlyozta a miniszter. Ünneplésre, kikapcsolódásra talált is alkalmat bőven a sokezres közönség, hiszen felsorolni is nehéz, mi minden szórakoztatta három napon át a helybélieket, a vidékről és külföldről érkezett érdeklődőket. Csupán ízelítőül néhány: kórus- és könnyűzenei hangversenyek, színjátszó-, tornász-, kommandós-, néptánc-, moderntánc- és mazsorettbemutatók, divatbemutató, ökörsütés, szüreti felvonulás, utcabál, tűzijáték, női és férfi futballmérkőzések, Lagzi Lajcsi Dáridója Balázs Klárival, Korda Györggyel, az Apostol együttessel, valamint a Baby Sistersszel, Sasvári Sándor és barátainak műsora. Második találkozójukat tartották az elszármazott izsákiak, ötvenfős delegációval köszöntötte az ünnepet Izsák német testvérvárosa, Strullendorf. A sárfehér napok keretében idén hetedszer rendezték meg a sárfehér fogathajtó kupát, egyben a Magyar Köztársaság 1999. évi hajtóderbiversenyét, melyen 27 fogat- 20 kettes és 7 négyes - állt rajthoz. A ketteseknél az augusztusi kecskeméti világbajnokságon aranyérmes Lázár Vilmos diadalmaskodott, a négyeseknél Dobrovitz József bizonyult a legjobbnak. Mondok József polgármester ünnepnyitó köszöntőjében annak a reményének adott hangot, hogy a XVI. sárfehér napok vendégei jó hírét viszik a városnak, a helybeliek pedig tovább erősödnek a tudatban, hogy jó izsákinak lenni. Az ünnepi forgatagban látottak, hallottak alapján minden bizonnyal sokakban visszhangra találtak ezek a gondolatok Izsák ezredvégi ünnepén. Terézi Lajos Izsáki sárfehér napok Jól fizető piac kellene Az izsáki határ gyümölcsei a kiállításon BÁLINT VILMOS FELVÉTELEI Hagyományosan a sárfehér napok keretében adják át az Izsák díszpolgára címet, melynek idei kitüntetettje Radványi Nagy Jenő nyugalmazott kertészmérnök. Tízen vehették át az Izsákért emlékplakettet rxi/A^Mn ftoj^r U UZ^-uL LZ3LZ3LZ3 U A ) Pincébe csak gyertyával a kézben! A két asszonyt két egymást követő napon temették. Az egyik ugyanis római katolikus volt, a másik görög katolikus. A 75 éves Piroska nénit csütörtökön, a 67 éves Ilonka nénit pénteken helyezték örök nyugalomba a szomszéd községből érkező papok. Perén évek óta üresen áll már a lelkészlakás, a négyszáz lelkes abaúji kis falunak nincs saját lelkipásztora. Egyedül és egymással szemben laktak a falu szélén. És egy napon haltak meg. A mustgáz ölte meg őket a pincéjükben. Pár nappal korábban szüreteltek. Kihasználva a jó időt, no meg azt, hogy akadt most segítség is. Mert nehéz az özvegyasszonyok sorsa. Minden nehezebb munkához, de leginkább a szőlőműveléshez napszámost kell fogadniuk. Piroska néni és Ilonka néni is napszámban műveltette a domboldalon lévő szőlőjét. Úgy gondolták, ahhoz viszont már nem kell férfiember, hogy leballagjanak a pincéjükbe, megszemlélni a must erjedését a hordókban, ballonokban. A két asszony a rendőrségi szemle szerint legalább háromszáz liter forrásban lévő mustot tárolt odalent. Ahonnan már nem jöttek fel élve. Másnap találtak rájuk. Pedig csak égő gyertyát kellett volna vinniük magukkal, és gyertya minden háznál akad. Mert a mustgáz, ami megdöbbentő módon szinte minden évben emberéleteket követel, nehezebb a levegőnél. Leülepedvén kiszorítja az oxigént a pincékből, s a terepet uraló gáz azonnali fulladásos halált okoz. Ősidők óta csak egyetlen módon lehet védekezni ellene: égő gyertyával, aminek a lángja rögtön kialszik, jelezve, hogy levegő helyett gyilkos mustgáz van a helyiségben. A Mostanában, a modern tárolókban próbálkoztak már MV - szellőzőlyukakkal, ventilátorokkal vagy például a felszíni erjesztéssel, amitől a mustgáz nem ülepszik le, hanem szétoszlik, és kevesebb veszélyt jelent. Ám a borászok ma is azt tartják: aranyszabály, hogy a pincébe ilyenkor csak égő gyertyával a kézben szabad elindulni, és azonnal visszafordulni, ha a láng elalszik. Korszerű módszerek ide vagy oda, a gyertyánál megbízhatóbb riasztójelzést még nem találtak ki. Érthetetlen és értelmetlen halál. Sokat megélt öregasszonyoknál különösen, bár rájuk (is) jellemző, hogy dübörgő forgalomban, piros lámpánál mégis nekiindulnak a túloldalnak. És nem érkeznek meg. Nem érkeznek fel. Piroska néni és Ilonka néni gyertyáit már csak novemberben gyújtják meg. A sírjuknál. Keresztény Gabriella Eseménydús esztendők Az áfészek nem buktak el Számos „rögeszméje” van az emberiségnek, amiből egykönnyen nem enged: egyik ezek közül a szövetkezés gondolata. A legújabb kori történelme másfél évszázados, de az egymásra utaltság, a közösségi összetartozás alighanem egyidős az emberiséggel. Már az is egy emberöltőt tölt ki, ha a Hangyától a földmíves szövetkezeten át eljutunk az áfészekig. Pedig élt át háborút, rendszerváltást - nem is egyet -, a hazai szövetkezeti mozgalom mégis talpon maradt. Mi több, állja a versenyt az egyre keményebb konkurenciával, sőt, úgy kell a mamutkereskedelmi cégekkel megvívnia piaci harcát, hogy közben együttérzően „rákacsint” a hazai ügyfeleire, éreztetve velük az összetartozást. Magyarán: a Coop-üzletlánc boltjainak illik árban a legolcsóbbnak lenni, miközben segítenie kell abban is, hogy túladjon tagjainak megtermelt javain. - Ezt az újfajta kihívást miképpen állják az áfészek? - kérdeztem Tiszaföldváron, az őszi szövetkezeti napok megnyitóján Bartus Pált, az ÁFEOSZ elnökét. - 1992-ben választottak meg az országos szövetkezeti szövetség elnökének és azóta talán a mozgalom legeseménydúsabb esztendeit éltük át. Rendszerváltás a politikában, rendszerváltás a gazdaságban, privatizáció, mely megrengette a hazai piacot. Mi karcsúsítással, hatékonyságnöveléssel, szemléletváltozással reagáltunk a kihívásokra. Úgy döntöttünk, hogy a napi élelmiszercikk-forgalmazást választjuk fő tevékenységünknek, így feladtuk a pozíciónkat a vendéglátásban, bérbe adtuk vagy végleges áron eladtuk az italboltjainkat egyéni vállalkozóknak. Ha az italforgalmazást nem is hiányolják a tagok - hiszen az áfészek vendéglátóhelyein kívül is szaporodnak a kocsmák gombamód azért az értékesítésben nyújtott segítségük bizony jól jött a gazdák számára. A ’80-as évek végén az áfészek keretében kétezer szakcsoport működött, mintegy 200 ezer szakcsoportszövetkezeti taggal. Ezek a szakcsoportok egy-egy termék forgalmazására alakultak, így a szőlő- és gyümölcstermelésre, kisállattenyésztésre, sertéshizlalásra. A megváltozott birtokstruktúra és a felvásárlói kör jelentős bővülése miatt ezt a tevékenységünket megszüntettük, így kellett tennünk, hiszen a szövetkezeti törvény a szakcsoportot mint termelési formációt nem ismerte el. Sajnos ennek a hiányát a termelés szervezői és a kistermelők ma is érzik. Az igény azonban olyan erős, hogy ismét napirendre tűztük a gazdákkal való üzleti kapcsolattartást. Több áfész kezdett hozzá ismét a termeltetéshez és a kistermelők piaci segítéséhez. Az újraépítkezéshez a kölcsönös érdek adva van, ám ahhoz, hogy többet vállaljunk e téren, állami támogatásra lenne szükségünk. - Önnek is fel kellett adnia hivatalát: ma a legnagyobb élelmiszer-kereskedelmi vállalkozás, a Coop-Hungary elnök-vezérigazgatója, és emellett látja el az AFEOSZ elnöki tisztjét. Ebből a „kettős fedezékből” miként ítéli meg a szövetkezeti piac esélyeit a külföldi mamutcégekkel szemben? Azért jelentős előny az, hogy ebben az versenyben hazai pályán vagyunk. Országos elosztó központot hoztunk létre öt régiónkban és 1700 áruházzal, üzlettel működik a Coopüzletlánc. De hát ez csak a infrastruktúra. Az igazi erőnk abban rejlik, hogy a hálózatban tevékenykedő dolgozóinkat is megérintette az új idők szele, képesek voltak nagyobb sebességi fokozatba kapcsolni, és odaadásukkal, hitükkel, szorgalmukkal versenytársaivá váltak a legjobban szervezett konkurenciának is. Nekik köszönhető elsősorban, hogy ebben a versenyben nem buktunk el, nem írtak le bennünket, sőt át tudtuk venni a füszértek szerepét és a hazai tőkével működő gazdasági csoportunk kiskereskedelmi értékesítésben tartja a második helyét, ami évi 150-170 milliárdos forgalmat jelent. Jómagam pedig azt köszönhetem a munkatársaimnak, hogy életem legizgalmasabb, legtevékenyebb és legsikeresebb korszakát élhettem meg velük. Palágyi Béla Bartus Pál 1999. OKTÓBER 26. Szabad Föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Horváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József A szerkesztőség címe: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116., II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 és 1384 Bp. 62., Pf. 771 Telefon: 359-0500. Telefon és fax: 465-8559. Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.szabadfold.hu/ Kiadja a P & B Média Portfoliókezelő Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 359-0500 Felelős kiadó: Bányász Péter vezérigazgató Lapigazgató: Szeredi Pál Ügyfélszolgálati iroda(9-16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/B (telefon:239-5588,359-1943). Keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (tel.: 359-0355 és 359-0056; fax: 329-1240 és 329-1461) Apróhirdetéseket felvesznek még a Szabad Föld ügyfélszolgálati irodájában, továbbá a Primus Népszabadság Kft.-nél is. Bp. Vill., József krt. 41. A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldről előfizethető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 89 Ft, előfizetőknek 82 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 357 Ft, negyed évre 1071 Ft, fél évre 2142 Ft, egy évre 4284 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. ( Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda e-mail: szikra@lang.hu ISSN 0133-0950