Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-04-20 / 16. szám
Szabadföld HAZAI ÉLET Életben tartó kapcsolatok Az isten háta mögött két lépéssel Falugondnok, rendőr, postás, vadőr, erdész - rendszeresen járják a határt, velük találkoznak legtöbbször a tanyasi emberek. Kapják s adják a híreket. Sokak számára ők jelentik az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. ________BORZÁK TIBOR________ Az öreg egyedül tengődött világ végi /s tanyáján. Ismerősei, rokonai feléje /■A sem néztek, kilométerre lévő A. JL. szomszédja is csak néha szólt hozzá. Aztán kórházba került. Mikor kicsit jobban érezte magát, hazaszökött. A szamarához... A bácsi másnap reggelre meghalt. Napok múltán találtak rá. Harkakötönyben ekkor vált világossá, hogy felelősséggel tartoznak a külterületiekért. Sokan vannak, hiszen a lakosság huszonöt-harminc százaléka tanyán él. Néhányan villany, víz nélkül, roskadozó házban, az isten háta mögött két lépéssel. A község vezetői addig nem nyugodtak, amíg meg nem alakult a falugondnoki szolgálat és amióta rendőr is lakik a településen, nyugodtabb az álmuk az embereknek. A hívatlan látogatót azonnal kiszúrják. - Kecskeméten ültem egy tanácskozáson, amikor megcsörrent a mobiltelefonom - meséli Tobak Csaba polgármester. - A vadőr szólt, hogy egy ismeretlen férfit látott szaladni az erdőben. Azonnal értesítettem a falugondnokot, ő pedig riasztotta a körzeti megbízottat. Nem sokkal később futón csípték az illetőt. Kiderült, hogy hosszútávfutó. Hát ilyen is előfordult, de én azt mondom, jobb óvatosnak lenni. Sokat próbált Lada Nivával zötykölődünk a határban. Az erdők, mezők közt kacskaringózó, sárban úszó dűlőkön másként nem is tudnánk közlekedni. Harkakötöny körzeti megbízottja, Juhász V. Benő rendőr főtörzsőrmester kilenc éve, amikor először indult szemlére, nem tudta, miként fog visszatalálni a faluba. Annak rendje-módja szerint el is tévedt, s közben ráesteledett. Valahogy tájékozódnia kellett, választott hát egy csillagot, hozzá igazította az irányt. Ma már úgy ismeri a vidéket, mint a saját tenyerét. Apró jelekből látja, ha egy lezárt tanyába idegen akart bejutni. Észreveszi a friss keréknyomokat, némelyikről azt is tudja, milyen gumi és kinek a kocsija mintázta a homokot. Nézett már farkasszemet bűnözőkkel is, de szerencsére ritkán járnak arrafelé. - Veszélyes velük cenkészkedni, kötözködni - árulja el a fiatal rendőr. - De olyankor ki gondol a bajra? Napok múltán aztán átvillan az agyamon, hogy másként is elsülhetett volna... A tanyasiaknak biztonságot ad, ha néha szót válthatnak az egyenruhás járőrrel. Figyelik, mikor tűnik fel a környéken, ám nincs kialakult menetrend, az útvonal sem mindig ugyanaz, s a portyázás néha attól függ, van-e pénz üzemanyagra. Váratlanul toppanunk be a hatvannyolc esztendős Balogh Klára portájára is. - Mi baj van? - szalad elénk a néni. Nincs semmi baj. Megszokott kérdés ez, főleg akkor, ha az ismerős rendőr terepjárójából ismeretlen vendégek szállnak ki. Ráadásul begördül motorjával a postás is. Egy ideig az esőben ázunk. A tanyagazda aztán betessékel bennünket megroggyant hajlékába. A konyhában sötétség uralkodik, kicsi az ablak, kevés fény szűrődik át rajta. Balogh Klára két évtizede költözött haza beteg szüleihez. Előtte kalauz volt a fővárosban. Meghalt az apja, majd az anyja, s egyedül maradt a tanyán. Havonta egyszer felül a biciklijére, és bekerekezik a nyolc kilométerre lévő központba. Először a polgármesteri hivatalba megy, felveszi az öregségi támogatást, majd a patika következik, kiváltja a gyógyszereit, végül pedig meglátogatja a testvérét. Kiskunhalason vásárol be, hetente. Azért ott, mert közelebb lakik a városhoz, mint a faluhoz. -Jóórában mondom, nem félek—szól halkan. - Baráti viszonyban vagyok a szomszédokkal, igaz, a legközelebbi egy kilométerre lakik tőlem. Nekik van villanyuk, néha áthívnak tévézni Előkerül egy oklevél. Rajta felirat: Hűségdíj. Ezt azért kapta, mert a halasi könyvtár egyik leghűségesebb olvasója. Esténként petróleumlámpát gyújt, és pislákoló fénye mellett művelődik. A postás motorra ül. - Hogy minek az ostor? - kérdez vissza a zöld kabátos Patai János. - A csahosok ellen. Az egyik tanyán húsz kutyát tartanak, képzelheti, ha azok támadásba lendülnek. Viszi a híreket, viszi a nyugdíjat. Várják is, mint a messiást. Naponta nyolcvanöt kilométert motorozik Harkakötöny határában. Olyan helyeken, ahol a madár sem jár. Zsebében mobiltelefon lapul, ha netán bajba kerül, azon tud segítséget hívni. Délre érünk vissza a határszemléből. A Nissan furgon rakterében már ládákban sorakoznak az ételhordók. Szőke Pál falugondnok és Rokolya Lászlóné házigondozó nagy útra készül. Mindennap bejárják a tanyavilágot. Térdig érő hóban, bokáig érő sárban. Szakadó esőben, tűző napsütésben. Nemcsak ebédet szállítanak az időseknek, hanem bevásárolnak nekik, megmérik a vérnyomásukat és elintézik a ház körüli javítanivalókat. Sőt nagymosásra is vállalkoznak, azért vettek a faluházba két mosógépet. Sokszor elég néhány kedves szó, egy-egy vidám megjegyzés. Szeretik is őket az emberek. Akad köztük, aki jobban ragaszkodik hozzájuk, mint a családjához. Mert valóban: a lelküket kiteszik értük. A harkakötönyieknek csaknem egyharmada tanyán él ÚJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE Amikor az ember a növényekkel beszélget CSIZMADIA ATTILA Kertész. Lelkes híve a biogazdálkodásnak. Küldetése mégis az ismeretterjesztés. Nemzedékeket tanított, bár papírforma szerint soha nem volt tanár. Dr. Győrffy Sándort szinte az egész ország ismeri, ha nem személyesen, akkor a televízióból. - Hogyan lesz egy kertész szakemberből műsorvezető? - Véletlenül kerültem be a tévébe, először mint riportalany. Gerhardt Zsuzsa szerkesztő kért meg rá, hogy csináljak egy domboságyat, és mutassam be a nézőknek. Már akkor, a nyolcvanas évek elején vallottam a biogazdálkodás előnyeit. - Szerepet játszott ebben a származása? - A kertészetbe, a vegyszer nélküli gazdálkodásba én beleszülettem. Tanyán nőttem föl, apám huszár volt, volt egy furiosótenyészete is. Tízéves koromtól minden nyáron két-három csikót be kellett lovagolnom. A lovak voltak a legjobb barátaim, s azok ma is. Tanyasi házunkhoz tartozott egy hold szőlő és kert. Amikor érettségiztem, ötholdas földemet öntözésre rendeztük be, ezért ezt a pályát választottam. - Friss diplomásként mihez lehetett kezdeni a háború utáni években? - Nagyon rögös út vezetett a diplomáig. Az egyetemet 1946-ban kezdtem, akkor felvételi nélkül lehetett bejutni. Három évet jeles eredménnyel elvégeztem, és bevezették a felvételi vizsgát. Elmentem, és közölték velem, hogy „szabályszerű felvételi vizsgát” nem nyertem. Származásom miatt erősen osztályidegennek számítottam. Odahaza kertészkedtem, zöldséget szállítottam három városba. Az államosítás után segédmunkás, majd faipari gépmunkás lettem, a katonaságnál pedig ácsként dolgoztam. Leszerelés után voltam traktoros, géplakatos is. Végül 1956-ban vettek vissza a Kertészeti Főiskolára, amelyet levelező tagozaton végeztem el. - A kertészet melyik területében látott fantáziát? A gyakorlatban vagy a kutatásban? - Az ismeretterjesztést vallom magaménak. A Kertészeti Kutatóintézetben az egyéves vöröshagyma-termesztés megvalósításán fáradoztam. Szaktanácsadóként jártam az országot, több mint ötszáz gazdaságban fordultam meg. Engem akkoriban ismertek meg az emberek, nem pedig a televízióból. - Ugyanakkor lelkes híve a biogazdálkodásnak. Jelzi ezt számtalan cikk is különböző folyóiratokban. - Mindig elleneztem minden vegyszert. Nem bírom elviselni, ha a zöldséget, a gyümölcsöt agyonpermetezik. Ezért vagyok meggyőződéses elkötelezettje a mozgalomnak. Sajnos akadnak olyanok, akik egyszer ezt mondják, másszor azt. A baj csak akkor kezdődik, ha a diákok megkérdezik a tanárt: mikor mond igazat, amikor a gyomirtás vegyszereit sorolja, vagy amikor az ökológiai gazdálkodást hirdeti. Szerintem az öko és a bio jelző nem magyaros, ezért próbáltam másként elnevezni. Például életigenlőnek. - Van kertje? - Van földem, levendulásom, de nincs időm kertészkedni, annyira elfoglalt vagyok. A kert nagy lekötöttséggel jár, a kertet úgyszólván feleségül kell venni. Nem lehet távolról, kéthetente gondozni. Az az igazi, ha az ember a növényekkel beszélget. - Néha nagyon líraian fogalmaz. Azért, mert verseket is ír? - A kisújszállási gimnáziumban volt egy önképzőkör, és elvárták tőlünk a szereplést, hogy gondolatainkat szóban is ki tudjuk fejezni. Felolvastunk, előadásokat tartottunk, hogy a nyilvánosság előtt ne jöjjünk zavarba. Akkoriban születtek meg első verseim. Első kötetem enne ez volt. Csak megosztom a szép szó örömét. - Honnan van annyi energiája, hogy hetvenen túl állandóan dolgozik, újságokban rovatokat szerkeszt, és rendszeresen szerepel a Duna Televízióban? - Ha kapok egy feladatot, megpróbálom a lehető legjobban megoldani. Ezt érzik is az emberek. Jólesik, amikor például megköszönik, hogy felkészülten álltam a kamera elé. Most nemsokára bemegyek a Kalendárium című élő magazinműsorba. Kaptam négy percet, és erre egy egész napig készültem. AVI Turizmusfejlesztési elképzelések A város és a megye által közösen üzemeltetett székesfehérvári Tourinform iroda átalakítása várható. Elképzelhető, hogy Fehérvár még az idén átveszi az intézményt, szélesítik az információk körét, és új, egységes arculatú prospektusokat helyeznek el a turisták számára. A buszpályaudvar és a piac között az idei nyáron is turisztikai és kulturális minicentrumot alakítanak ki, s a tájékozódást segítő infótornyok számát is megkétszerezik. Milliós bírság gyomokért A Pest Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás az új növényvédelmi törvény alapján kötelezi a termelőket és földhasználókat a gyomok elleni védekezésre. Az állomás növényvédelmi felügyelői rendszeresen tartanak ellenőrzéseket, s ha a gyomok mentesítésére kötelezettek nem tartják be az előírtakat, akár egymillió forint bírsággal is sújthatok. 2001. ÁPRILIS 20. 5 Népdalműsor Kenderesen A népdalkörök, népzenei együttesek és szólisták kenderesi versenyén hét megyéből huszonhat produkciónak tapsolhattak. A csaknem ötszáz résztvevőt a hagyományápolás, a népdal szeretete vitte a kis Jász-Nagykun-Szolnok megyei községbe. A több óráig tartó műsorban három nemzedék lépett színpadra, jelezve, hogy a népdal még mindig él vidéken. Sásdi tojásrekord Szokatlanul nagy tojásokkal lepte meg gazdáját egy baranyai tyúk. A Lőrincz József sásdi portáján élő háziszárnyas előbb egy tíz centiméter átmérőjű, tizenöt centi hosszúságú tojást tojt, majd ezt is túlteljesítve egy tizenöt dekás, húsz centiméter hosszú, tizenhat centi átmérőjű tojást produkált. A gazda értetlenül áll a jelenség előtt. Az óriás tojásokat a tavaly nyílott zengővárkonyi tojásmúzeumba szállították, ahol több hasonló ritkaságot őriznek. Támogatás az uszodának A tervezett 17 millió helyett több mint harmincmillió forinttal támogatja az Ifjúsági és Sportminisztérium a decemberben átadott egri Bitskey Aladár uszoda működését. A Makovecz Imre Kossuth-díjas építész tervezte sportközpont fenntartását tíz évig segíti a minisztérium. Az építésekor nagy vihart kavart uszoda támogatóiból nemrégiben baráti kör alakult Egerben. Állatkertben teleltek a denevérek Egy szentendrei panelházban talált szállásra egy denevércsapat, téli álmukból azonban folyton felébredtek a szokatlanul enyhe időjárás miatt. Zajongásuk zavarta a lakókat, ezért a bőregerek az állatkertbe kerültek. Itt ápolták, etették, majd visszaaltatták őket a szakemberek. Miután kitavaszodott, a budapesti denevérvédelmi csoport tagjai kivitték a százharminchét állatot a Pilisbe, és visszaengedték őket a természetbe. Világcsapat Szolnokon Április első vasárnapján sokan gyülekeztek Szolnokon a tiszaligeti stadionban, hogy részesei legyenek a jótékonysági focigálának, amelyen a Bayern München mérkőzik a megyei labdarúgó-válogatottal. A közönség azonban csalódottan távozott, mert a megyei lapban beharangozott esemény csupán az újságírók április 1-jei tréfája volt. Kamarai küldöttgyűlés Tolnában A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara idei küldöttgyűlésén elhangzott, hogy a kamarák a tavalyi átszervezést és tisztújítást követően ismét kezdenek magukra találni. Változott a kapcsolatuk a kormánnyal, a korábbi rideg egymás mellett élést felváltotta a rendszeres párbeszéd. A küldöttgyűléshez termékbemutató is társult, melyre cégek és kismesterek hozták el produktumaikat.