Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-04-20 / 16. szám

Szabadföld HAZAI ÉLET Életben tartó kapcsolatok Az isten háta mögött két lépéssel Falugondnok, rendőr, postás, vadőr, erdész - rendszeresen járják a határt, velük találkoznak legtöbbször a tanyasi emberek. Kapják s adják a híreket. Sokak számára ők jelentik az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. ________BORZÁK TIBOR________ A­z öreg egyedül tengődött világ végi /s tanyáján. Ismerősei, rokonai feléje /■A sem néztek, kilométerre lévő A. JL. szomszédja is csak néha szólt hoz­zá. Aztán kórházba került. Mikor kicsit job­ban érezte magát, hazaszökött. A szamará­hoz... A bácsi másnap reggelre meghalt. Na­pok múltán találtak rá. Harkakötönyben ekkor vált világossá, hogy felelősséggel tartoznak a külterületiekért. So­kan vannak, hiszen a lakosság huszonöt-har­minc százaléka tanyán él. Néhányan villany, víz nélkül, roskadozó házban, az isten háta mögött két lépéssel. A község vezetői addig nem nyu­godtak, amíg meg nem alakult a falugondnoki szolgálat és amióta rendőr is lakik a tele­pülésen, nyugodtabb az álmuk az embereknek. A hívatlan látogatót azonnal kiszúrják. - Kecskeméten ültem egy tanácskozáson, amikor megcsörrent a mobiltelefonom - me­séli Tobak Csaba polgármester. - A vadőr szólt, hogy egy ismeretlen férfit látott szaladni az er­dőben. Azonnal értesítettem a falugondnokot, ő pedig riasztotta a körzeti megbízottat. Nem sokkal később futón csípték az illetőt. Kiderült, hogy hosszútávfutó. Hát ilyen is előfordult, de én azt mondom, jobb óvatosnak lenni. Sokat próbált Lada Nivával zötykölő­­dünk a határban. Az erdők, mezők közt kacs­karingózó, sárban úszó dűlőkön másként nem is tudnánk közlekedni. Harkakötöny körzeti megbízottja, Juhász V. Benő rendőr főtörzsőrmester kilenc éve, amikor először indult szemlére, nem tudta, miként fog visszatalálni a faluba. Annak rendje-módja szerint el is tévedt, s közben ráesteledett. Valahogy tájékozódnia kellett, választott hát egy csillagot, hozzá igazította az irányt. Ma már úgy ismeri a vidéket, mint a saját tenyerét. Apró jelekből látja, ha egy lezárt ta­nyába idegen akart bejutni. Észreveszi a friss keréknyomokat, némelyikről azt is tudja, mi­lyen gumi és kinek a kocsija mintázta a homo­kot. Nézett már farkasszemet bűnözőkkel is, de szerencsére ritkán járnak arrafelé. - Veszélyes velük cenkészkedni, kötöz­­ködni - árulja el a fiatal rendőr. - De olyankor ki gondol a bajra? Napok múltán aztán átvillan az agyamon, hogy másként is elsülhetett volna... A tanyasiaknak biztonságot ad, ha néha szót válthatnak az egyenruhás járőrrel. Figye­lik, mikor tűnik fel a környéken, ám nincs kiala­kult menetrend, az útvonal sem mindig ugyan­az, s a portyázás néha attól függ, van-e pénz üzemanyagra. Váratlanul toppanunk be a hat­vannyolc esztendős Balogh Klára portájára is. - Mi baj van? - szalad elénk a néni. Nincs semmi baj. Megszokott kérdés ez, főleg akkor, ha az ismerős rendőr terep­járójából ismeretlen vendégek szállnak ki. Ráadásul begördül motorjával a postás is. Egy ideig az esőben ázunk. A tanyagazda aztán be­tessékel bennünket megroggyant hajlékába. A konyhában sötétség uralkodik, kicsi az ablak, kevés fény szűrődik át rajta. Balogh Klára két évtizede költözött haza beteg szü­leihez. Előtte kalauz volt a fővárosban. Meg­halt az apja, majd az anyja, s egyedül maradt a tanyán. Havonta egyszer felül a biciklijére, és bekerekezik a nyolc kilométerre lévő köz­pontba. Először a polgármesteri hivatalba megy, felveszi az öregségi támogatást, majd a patika következik, kiváltja a gyógyszereit, végül pedig meglátogatja a testvérét. Kiskun­halason vásárol be, hetente. Azért ott, mert közelebb lakik a városhoz, mint a faluhoz. -Jóórában mondom, nem félek—szól hal­kan. - Baráti viszonyban vagyok a szomszédok­­kal, igaz, a legközelebbi egy kilométerre lakik tő­lem. N­ekik van villanyuk, néha áthívnak tévézni Előkerül egy oklevél. Rajta felirat: Hűség­díj. Ezt azért kapta, mert a halasi könyvtár egyik leghűségesebb olvasója. Esténként petróleumlámpát gyújt, és pislákoló fénye mellett művelődik. A postás motorra ül. - Hogy minek az ostor? - kérdez vissza a zöld kabátos Patai János. - A csahosok ellen. Az egyik tanyán húsz kutyát tartanak, kép­zelheti, ha azok támadásba lendülnek. Viszi a híreket, viszi a nyugdíjat. Várják is, mint a messiást. Naponta nyolcvanöt ki­lométert motorozik Harkakötöny határában. Olyan helyeken, ahol a madár sem jár. Zsebé­ben mobiltelefon lapul, ha netán bajba kerül, azon tud segítséget hívni. Délre érünk vissza a határszemléből. A Nissan furgon rakterében már ládákban so­rakoznak az ételhordók. Szőke Pál falugond­nok és Rokolya Lászlóné házigondozó nagy útra készül. Mindennap bejárják a tanya­világot. Térdig érő hóban, bokáig érő sárban. Szakadó esőben, tűző napsütésben. Nem­csak ebédet szállítanak az időseknek, hanem bevásárolnak nekik, megmérik a vérnyomá­sukat és elintézik a ház körüli javítanivaló­kat. Sőt nagymosásra is vállalkoznak, azért vettek a faluházba két mosógépet. Sokszor elég néhány kedves szó, egy-egy vidám megjegyzés. Szeretik is őket az embe­rek. Akad köztük, aki jobban ragaszkodik hozzájuk, mint a családjához. Mert valóban: a lelküket kiteszik értük. A harkakötönyieknek csaknem egyharmada tanyán él ÚJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE Amikor az ember a növényekkel beszélget CSIZMADIA ATTILA K­ertész. Lelkes híve a biogazdálkodásnak. Küldetése mégis az ismeretterjesztés. Nemzedékeket tanított, bár papírforma sze­rint soha nem volt tanár. Dr. Győrffy Sándort szinte az egész ország ismeri, ha nem szemé­lyesen, akkor a televízióból. - Hogyan lesz egy kertész szakemberből műsorvezető? - Véletlenül kerültem be a tévébe, elő­ször mint riportalany. Gerhardt Zsuzsa szer­kesztő kért meg rá, hogy csináljak egy dom­boságyat, és m­utassam be a nézőknek. Már akkor, a nyolcvanas évek elején vallottam a biogazdálkodás előnyeit. - Szerepet játszott ebben a származása? - A kertészetbe, a vegyszer nélküli gazdál­kodásba én beleszülettem. Tanyán nőttem föl, apám huszár volt, volt egy furiosótenyészete is. Tízéves koromtól minden nyáron két-három csikót be kellett lovagolnom. A lovak voltak a legjobb barátaim, s azok ma is. Tanyasi házunk­hoz tartozott egy hold szőlő és kert. Amikor érettségiztem, ötholdas földemet öntözésre rendeztük be, ezért ezt a pályát választottam. - Friss diplomásként mihez lehetett kez­deni a háború utáni években? - Nagyon rögös út vezetett a diplomáig. Az egyetemet 1946-ban kezdtem, akkor fel­vételi nélkül lehetett bejutni. Három évet jeles eredménnyel elvégeztem, és bevezették a fel­vételi vizsgát. Elmentem, és közölték velem, hogy „szabályszerű felvételi vizsgát” nem nyertem. Származásom miatt erősen osztály­idegennek számítottam. Odahaza kertészked­tem, zöldséget szállítottam három városba. Az államosítás után segédmunkás, majd faipa­ri gépmunkás lettem, a katonaságnál pedig ácsként dolgoztam. Leszerelés után voltam traktoros, géplakatos is. Végül 1956-ban vet­tek vissza a Kertészeti Főiskolára, amelyet le­velező tagozaton végeztem el. - A kertészet melyik területében látott fantáziát? A gyakorlatban vagy a kutatásban? - Az ismeretterjesztést vallom maga­ménak. A Kertészeti Kutatóintézetben az egyéves vöröshagyma-termesztés megvaló­sításán fáradoztam. Szaktanácsadóként jár­tam az országot, több mint ötszáz gazdaság­ban fordultam meg. Engem akkoriban ismer­tek meg az emberek, nem pedig a televízió­ból. - Ugyanakkor lelkes híve a biogazdálko­dásnak. Jelzi ezt számtalan cikk is különböző­ folyóiratokban. - Mindig elleneztem minden vegyszert. Nem bírom elviselni, ha a zöldséget, a gyü­mölcsöt agyonpermetezik. Ezért vagyok meggyőződéses elkötelezettje a mozgalom­nak. Sajnos akadnak olyanok, akik egyszer ezt mondják, másszor azt. A baj csak akkor kezdődik, ha a diákok megkérdezik a tanárt: mikor mond igazat, amikor a gyomirtás vegy­szereit sorolja, vagy amikor az ökológiai gaz­dálkodást hirdeti. Szerintem az öko és a bio jelző nem magyaros, ezért próbáltam másként elnevezni. Például életigenlőnek. - Van kertje? - Van földem, levendulásom, de nincs időm kertészkedni, annyira elfoglalt vagyok. A kert nagy lekötöttséggel jár, a kertet úgy­szólván feleségül kell venni. Nem lehet távol­ról, kéthetente gondozni. Az az igazi, ha az ember a növényekkel beszélget. - Néha nagyon líraian fogalmaz. Azért, mert verseket is ír? - A kisújszállási gimnáziumban volt egy önképzőkör, és elvárták tőlünk a szereplést, hogy gondolatainkat szóban is ki tudjuk fe­jezni. Felolvastunk, előadásokat tartottunk, hogy a nyilvánosság előtt ne jöjjünk zavarba. Akkoriban születtek meg első verseim. Első kötetem enne ez volt. Csak megosztom a szép szó örömét. - Honnan van annyi energiája, hogy het­venen túl állandóan dolgozik, újságokban rovatokat szerkeszt, és rendszeresen szerepel a Duna Televízióban? - Ha kapok egy feladatot, megpróbálom a lehető legjobban megoldani. Ezt érzik is az emberek. Jólesik, amikor például meg­köszönik, hogy felkészülten álltam a kamera elé. Most nemsokára bemegyek a Kalendári­um című élő magazinműsorba. Kaptam négy percet, és erre egy egész napig készültem. A­V­I Turizmusfejlesztési elképzelések A város és a megye által közösen üzemeltetett székesfehérvári Tourinform iroda átalakítása várható. Elképzelhető, hogy Fehérvár még az idén átveszi az intézményt, szélesítik az infor­mációk körét, és új, egységes arculatú prospek­tusokat helyeznek el a turisták számára. A buszpályaudvar és a piac között az idei nyáron is turisztikai és kulturális minicentrumot ala­kítanak ki, s a tájékozódást segítő infótornyok számát is megkétszerezik. Milliós bírság gyomokért A Pest Megyei Növény-egészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomás az új növényvédelmi tör­vény alapján kötelezi a termelőket és föld­­­használókat a gyomok elleni védekezésre. Az állomás növényvédelmi felügyelői rendsze­resen tartanak ellenőrzéseket, s ha a gyomok mentesítésére kötelezettek nem tartják be az előírtakat, akár egymillió forint bírsággal is sújthatok. 2001. ÁPRILIS 20. 5 Népdalmű­sor Kenderesen A népdalkörök, népzenei együttesek és szólis­ták kenderesi versenyén hét megyéből huszon­hat produkciónak tapsolhattak. A csaknem öt­száz résztvevőt a hagyományápolás, a népdal szeretete vitte a kis Jász-Nagykun-Szolnok megyei községbe. A több óráig tartó műsorban három nemzedék lépett színpadra, jelezve, hogy a népdal még m­indig él vidéken. Sásdi tojásrekord Szokatlanul nagy tojásokkal lepte meg gaz­dáját egy baranyai tyúk. A Lőrincz József sásdi portáján élő háziszárnyas előbb egy tíz centiméter átmérőjű, tizenöt centi hosszú­ságú tojást tojt, majd ezt is túlteljesítve egy tizenöt dekás, húsz centiméter hosszú, ti­zenhat centi átmérőjű tojást produkált. A gazda értetlenül áll a jelenség előtt. Az óriás tojásokat a tavaly nyílott zengővárkonyi to­jásmúzeumba szállították, ahol több hason­ló ritkaságot őriznek. Támogatás az uszodának A tervezett 17 millió helyett több mint har­mincmillió forinttal támogatja az Ifjúsági és Sportminisztérium a decemberben átadott egri Bitskey Aladár uszoda működését. A Makovecz Imre Kossuth-díjas építész ter­vezte sportközpont fenntartását tíz évig se­gíti a minisztérium. Az építésekor nagy vi­hart kavart uszoda támogatóiból nemrégi­ben baráti kör alakult Egerben. Állatkertben teleltek a denevérek Egy szentendrei panelházban talált szállás­ra egy denevércsapat, téli álmukból azonban folyton felébredtek a szokatlanul enyhe idő­járás miatt. Zajongásuk zavarta a lakókat, ezért a bőregerek az állatkertbe kerültek. Itt ápolták, etették, majd visszaaltatták őket a szakemberek. Miután kitavaszodott, a bu­dapesti denevérvédelmi csoport tagjai kivit­­ték a százharminchét állatot a Pilisbe, és visszaengedték őket a természetbe. Világcsapat Szolnokon Április első vasárnapján sokan gyülekeztek Szolnokon a tiszaligeti stadionban, hogy részesei legyenek a jótékonysági focigálá­nak, amelyen a Bayern München mérkőzik a megyei labdarúgó-válogatottal. A közön­ség azonban csalódottan távozott, mert a megyei lapban beharangozott esemény csu­pán az újságírók április 1-jei tréfája volt. Kamarai küldöttgyűlés Tolnában A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkama­ra idei küldöttgyűlésén elhangzott, hogy a kamarák a tavalyi átszervezést és tisztújítást követően ismét kezdenek magukra találni. Változott a kapcsolatuk a kormánnyal, a ko­rábbi rideg egymás mellett élést felváltotta a rendszeres párbeszéd. A küldöttgyűléshez termékbemutató is társult, melyre cégek és kismesterek hozták el produktumaikat.

Next