Szabad Föld, 2001. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
2001-07-20 / 29. szám
B .2001. JÚLIUS 20.Szabadföld Tájékoztató iroda az M30-asról Az épülő M3-as autópályát Miskolccal összekötő M30-as, valamint a várost elkerülő gyorsforgalmi útról tájékoztatja a lakosságot az az iroda, amelyet a miskolci Teleki Tehetséggondozó Kollégium épületében rendeznek be hamarosan. Az érdeklődők minden fontosabb kérdésre választ kaphatnak, így például az útépítéssel kapcsolatos nyomvonal-kijelölésről, a telekkisajátításokról, a földárakról, de foglalkoznak a zöldkárra vonatkozó panaszokkal, bejelentésekkel is. Ilyen tájékoztató iroda eddig négy helyen működik az országban. Magyarok Homorogon A hagyományos falunappal egybekötve rendezték meg Magyarhomorogon, Hajdú-Biharban a nevükben „Magyar” előtagot viselő települések első országos találkozóját. A meghívott harminckét település közül csupán nyolc fogadta el a meghívást, ennek ellenére Nagy Barna, a vendéglátó falu polgármestere eredményesnek nevezte a kezdeményezést. A rendezvényen a térség hagyományainak, kultúrájának bemutatása mellett emberi és szakmai kapcsolatok szövődtek, ami záloga lehet a találkozó újbóli megrendezésének is. Tiszta a Tisza-tó A Tisza-tó szabad strandjainak vízminőségét folyamatosan vizsgálja az ÁNTSZ. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy Tiszafüred, Abádszalók, Tiszanána, Poroszló, Sarud és Kisköre vize tiszta és nagyon jó minőségű. Az ország összes Tourinform-irodájának elküldik a vizsgálati eredményeket a Magyar Turizmus Rt Tisza-tavi Projektirodájának munkatársai, s eljuttatják a német autóklubhoz is. Kert Gül Babának Szobrot kapott ajándékba Törökországból egy somogyi falu, Törökkoppány. A múltbéli hódoltság idejét nevében is őrző egykori szandzsákszékhelyen hamarosan fölállítják a rózsák atyjának életnagyságúnál magasabb bronzszobrát. Park épül az emlékmű köré, stílszerűen rózsalugassal veszik körül a szobrot, amelyet a magyarországi török nagykövetség ajándékozott a községnek. Jégeső és özönvíz A pest megyei Csömör községben július 4- én délután elsötétült az ég, dörgés, villámlás kíséretében hatalmas felhőszakadás zúdult a falura. Galambtojásnyi jég hullott a kétezer csömöri portára, számtalan ültetvényt tett semmivé az égi átok. A károk megtérülésére csak azoknak van reményük, akik biztosítást kötöttek vihar és jégkár ellen. Lakásotthonok a rászorulóknak Ebben az évtizedben 3,3 milliárd forint jut a Szabolcs megyei önkormányzat szociális intézményeinek felújítására. Az önkormányzat a napokban fogadta el az említett intézmények hosszú távú rekonstrukciós programját, amelyben a legfontosabb cél a rászorulók életkörülményeinek javítása. A tervek szerint a régi, barátságtalan kastélyok helyett kisebb, otthonosabb épületekben helyezik el a lakókat, s különös figyelmet fordítanak a fogyatékosok esélyegyenlőségének megteremtésére. Mozgalom az iskolaigazgatóért A diákok és a szülők nyomására került viszsza székébe a pilisjászfalui általános iskola igazgatója. Knáb Gabriella mellett már tavaly októberben is tüntetést szerveztek azok, akik őt tartották az intézmény vezetésére a legalkalmasabbnak. A falu testülete akkor nem tudott dönteni. Hívei azonban nem hagyták annyiban a dolgot Aláírásokat gyűjtöttek, új pályázat kiírását kezdeményezték. Második nekifutásra már sikerrel járt a civi mozgalom. Knáb Gabriella féléves szünet után újra az iskola élére került. HAZAI ÉLET A kilencvenesztendős özvegy Bodor Károlyné szavait hallgatva jóleső érzés tölti el a rohanó városi élethez idomult embert. Mária néni szellemi és fizikai frissessége, az életbe vetett hite csodálatra méltó. _______BALOGH MÁRIA ___ A húst adó, takaros kis vámospércsi házban mindenütt friss mész illatát érezni. Mária néni valamikor májusban úgy találta, hogy tizennyolc év után időszerű lenne festetni. Csöppet sem volt olcsó mulatság, de ő erre is hangyaszorgalommal gyűjtögetett. Állítja, a valamivel több mint harmincezer forintos nyugdíjából szépen megél. Kétnaponta főz magának, nagyon kevéssel beéri. - Nem szokott nekem semmi bajom lenni, szerencsére gyógyszereket sem szedek - meséli már beljebb, a vendégszobában, miközben frissen főtt kávéval kínál. - Ugyan műtve volt a térdem, de még ma sem vagyok rest felkapaszkodni a távolsági buszra, csak hogy beutazzam a fiamékhoz Debrecenbe. Persze ők is el-eljönnek, nem hagynak magamra. - Amikor utazik Mária néni, segítenek az emberek? - Isten őrizz! Nem is engedném. Ha megszülettünk erre a világra, vigyázni kell magunkra, és sosem szabad a testünket, lelkünket elhagyni. Erősnek kell maradnunk, hogy örömmel várjuk egyik napot a másik után - mondja meggyőződéssel, majd fordít a szón, s a régmúltba kalandozik. Arról mesél, hogy szülei tragikus halála után, hatéves korától anya és apa nélkül nevelkedett. Az árva kislányt s három fiútestvérét pár évre a nagymama vette védőszárnyai alá. Teljes megnyugvást mégis az unokanővérénél talált, aki férjével együtt leányaként szerette. - Anyuka borzasztó szigorú asszony volt, nagyon féltett engem. Megkövetelte, hogy percre pontosan érjek haza, különben jött elém a debreceni főutcán, és alaposan leteremtett. - Miért tetszett anyukának szólítani a nevelőanyát? - Jólesett, mert hiányzott az édesanyám, és végtére is megérdemelte, jól bánt velem, szépen járatott. - Taníttatták-e Mária nénit? - Nagy hiba volt, hogy nem kényszerítettek a tanulásra, így aztán csak négy elemit végeztem. Ahogy meg betöltöttem a tizenkettőt, máris munkába álltam. Reggel tíztől délután ötig kifutólány voltam Debrecenben az egyik belvárosi cipőboltban, majd harisnyabolti eladó lettem. Mi volt a dolguk akkoriban a kifutólányoknak? - Színészek, gazdag emberek lakására hordtam a szebbnél szebb cipőket Addig próbálgatták, míg jó nem lett valamelyik. Ungelné Kovács Terusra ma is emlékszem, híres debreceni színésznő volt, az ura bankigazgató. Kedvesek voltak hozzám, borravalót is adtak. Mária néni mégsem tudta megszeretni a városi életet. Az egyik vámospércsi nyaralás után nem akart többé visszatérni Debrecenbe. Nevelőszülei annyira szerették, hogy engedtek a tizennyolc éves leány kérlelésének, s fogadott gyermeküket falun élő rokonukra bízták. Megsárgult fényképek kerülnek elő. Mária néni szemrevaló teremtés volt, de a falubeli fiúk csábításának sosem engedett. Kivéve annak az egynek, aki később a férje lett, s akit két gyermekkel ajándékozott meg. A házaspár küzdelmes, mégis boldog életet élt. Az államosításig a mostani öreg ház konyhája volt a hentesüzletük, ahová szívesen jártak vásárolni a vámospércsiek. - Akkor volt igazán nehéz dolgom, amikor 1935 és 1945 között minden évben behívták a férjemet a katonasághoz. A munka nem állhatott meg, úgyhogy egyedül jártam Hajdúböszörménybe disznókért. Volt egy ember itthon, aki levágta az állatokat, a feldolgozás rám várt Nem nyafogtam én soha. Mindent úgy tettem, ahogy az uramtól láttam - idézi a múltat majd keserűséggel a lelkében megemlíti, hogy a sorsfordító évben, 1950-ben mindenük odalett. A Bodor házaspár ekkor roppant össze, pedig - ahogy Mária néni vallja - az ötvenes évek küszködése olykor felért a világháború gyötrelmével. - Azok az esztendők megtanítottak arra, hogyan kell elviselni azt, amikor úgy érezzük, minden hiába. Állítom, azért élek még most is, mert engem egy percre sem kényeztetett el az élet - osztja meg titkát. - Az uram éppen akkoriban halt meg, amikor 1970-ben nyugdíjba mentem a szövetkezet fűszerboltjából. A mozgalmas üzletvezetői évek után nehéz lett volna magányosan otthon ülni, így még öt évet ráhúztam. Mielőtt elbúcsúznék, megnézem még a szemet gyönyörködtető veteményeskertjét is. Benne a borsó, a hagyma, a káposzta, a paradicsom, de a szőlőlugas, a ribizlis és a pöszmétés is a jó gazda gondosságáról árulkodik. Csirkét pedig csak azért tart, hogy gyermekeinek, unokáinak és dédunokáinak finom falatokkal kedveskedhessen. Mária néni számára az olvasás és a tévézés jelenti a kikapcsolódást Ha pedig felbosszantja magát a híreken, kezébe veszi a Bibliát, s a jól ismert gondolatoktól kisimul a lelke. Mária nénit nem kényeztette az élet Sohasem tudta megszokni a városi életet CZEGLÉDI ZSOLT FELVÉTELE A vidéknek is használna az öt karika reklámja REMETE MARGITA vidék is hasznát láthatja az ötkarikás játékoknak, amely a világ figyelmét az egész országra irányítja. Az egriek szerint a Makovecz Imre tervezte fedett uszodában is megmérkőzhetnének az olimpiai csapatok, itt rendezhetnék a vízilabda-selejtezőmérkőzéseket. - Nagyon jó ötletnek tartom az olimpiát, s már a jelentkezésünk is felkelti a figyelmet az országunk iránt - vélekedik dr. Ringelhann György, aki nyolc évig Eger polgármestere volt, s nevéhez fűződik a Bitskey Aladár uszoda megépítésének gondolta. Ifjúkorában sikeres vízilabdázó volt, az Universiádén szereplő magyar csapatban játszott Szabad óráit ma, nyugdíjasként legszívesebben medenceközelben tölti, a találkozót is az egri „nyitottban”, a Bárány uszodában beszéltük meg, a legendás egri úszó- és vízilabdasikerek helyszínén. Most a vízipólósok legifjabb nemzedéke ostromolja a hálókat Ki tudja, talán éppen azok közül kerülnek ki a budapesti ötkarikás játékok olimpikonjai, akik most elszántan tapossák a vizet és hangos kurjantásokkal követetik maguknak a labdát Egernek mint turistalátványosságnak is hasznára válna az olimpia, hiszen a szurkolók és sportvezetők tömegéből sokan látogatnának el a barokk városba - fűzi tovább a gondolatot Ringelhann úr, aki még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy lehozzák majd a vízilabdázókat a fél éve átadott fedettbe, azaz a Makovecz Imre tervezte Bitskey Aladár uszodába. Ott rendezhetnék meg egy-egy csapat selejtező meccseit, vagy ott tölthetnék az alkalmazkodás, akklimatizálódás időszakát a távoli kontinensekről érkezett pólósok. Ha komolyan gondoljuk, hogy az idegenforgalmat stratégiai „iparággá” tesszük, akkor szükségünk is van a reklámra. S mi lenne jobb reklám, mint egy sikerrel megrendezett olimpia, töpreng a hevesi megyeszékhely egykori polgármestere, aki még attól sem fé,hogy a világjátékok Budapest „vízfejét” növelik tovább, s megint csak a főváros épül-szépül a vidék kárára. Úgy véli ugyanis: ha a vendégek Pesten mint kapun át bejönnek az országba, akkor már feléled a kíváncsiságuk az egész iránt A közlekedés, a szálloda- és a szolgáltatóipar fejlesztésének áldásos hatását pedig a későbbiekben is érezhetnénk, és a beruházásoknak köszönhetően a munkanélküliség csökkenhetne. Az olimpiához kapcsolódó „vendégjárás” segíthetne, hogy mind többen megismerjék a hungarikumokat, pédául a magyar bort, kolbászt, szalámit Dr. Ringelhann György tudja, hogy sokak szerint az olimpia csak vágyálom. Mi, magyarok könnyebben hiszünk annak, aki azt állítja, hogy valamit lehetetlenség megcsinálni. Azt azonban maga is megtapasztalta, hogy a kishitűség mit sem ér. Azokban az időkben, amikor a Makovecz-uszodáért „csatároztak”, akadtak bizony olyan pillanatok, amikor a „fedett” csupán mérhetetlen álomnak tűnt Egerben. Mégis felépült a sportközpont, s az egész város büszkélkedhet vde. Ringerharm úr reméli, mára túljutottunk azon is, hogy a politikai ellentétek miatt áldozzunk fel egy nemes tervet Az olimpia eszméje a népek barátságáról, a nemzetek összebékítéséről szó. Ha egyetértésre jutunk, s megpályázzuk a rendezés jogát ez a gondolat jótékonyan hathat a hazai kezdetre is. Az egri fürdőkörnyéken, a Báránytól néhány méterre magasodik a fedett uszoda. Igazgatója egyik olimpikonunk, Vermes Albán, aki civilben közgazdász. Személyében az olimpiai ezüstérmes úszót és a sportlétesítmények működését jól ismerő szakembert is faggattuk. - Akár az egykori sportolót, akár az intézményvezetőt kérdezi, mindenképpen tetszik az olimpia gondolata - mondja Vermes Albán. Most irodájába invitál beszélgetésre, egyébként azonban szívesen támaszkodik a fából ácsolt, tágas lelátó korlátjára, ahonnan nemcsak gyönyörködhet a medence hatalmas víztükrében, de szemmel tarthatja azt is, minden rendben megy-e az intézményében. Olimpiai ezüstérmes hátúszónk szerint régi tapasztalat, hogy felpezsdül annak az országnak a sportja, ahol ötkarikás játékokat rendeznek. Ha csak az úszást nézzük, az 1976-os montreali olimpián például rengeteg döntősük, érmesük volt a kanadaiaknak, pedig ők korábban sehol sem voltak a mezőnyben. Olyan sportágak is fejlődésnek indulhatnak így, melyek mezőnyében korábban nem is akadt magyar résztvevő. A lelkesedés pedig nem hal el, hanem a későbbiekben is érezteti hatását. Óriási ösztönzőerő, hogy a rendező ország versenyzőinek szinte elég csak megnyerni a hazai bajnokságot, s máris olimpiai szereplők lehetnek, bizonygatja az egykori élsportoló. Jól emlékszik rá, hogyan áradoztak hajdani versenytársai, akik itthon nyertek Európa- vagy világbajnokságot. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a legcsodálatosabb dolog hazai környezetben nyerni, s ez megsokszorozza az ember erejét. Vermes Albánnak módja volt megtapasztalni, hogy milyen uszodákban, stadionokban zajlanak az olimpiai versenyek. Ha összehasonlítjuk ezeket a mai hazai sportlétesítményekkel, sajnos ég és föld a különbség. Az egri Bitskey uszoda igazgatója korábban a Dózsa létesítményeit vezette, így testközelből ismeri a problémát. Legtöbbször a fenntartásra sem jutott elég pénz, nemhogy a beruházásokra, fejlesztésekre, így képtelenség volt lépést tartani a hazai és a nemzetközi követelményekkel. Ha olimpiát rendezünk, nem is érdemes a régi, elhasznált épületeket felújítani, hanem egy 4-8 éves fejlesztési programra volna szükség, hogy újak épülhessenek, javasolja az olimpikon, aki nem tagadja meg közgazdász voltát sem, ezért a pénz, a befektetés körül forognak gondolatai. Azt mondja, egy ekkora esemény megrendezése alapvetően gazdasági kérdés, egy ország lehetősségének a függvénye. Rendkívül nagy feladat ez egy kis országnak. Az is igaz viszont, hogy a beruházások hatalmas tőkét hoznak a sport területére, s erre máskülönben esély sem volna. Az utolsó olimpiák történetében azonban nem volt rá példa, hogy egy ország belebukott volna. Arról már jóval többet hallottunk, hogy az ötkarikás játékok jó üzletnek, jó befektetésnek számítottak a rendező országnak. - Nagyon nagy dolognak tartanám, ha Budapest elnyerné a rendezés jogát. Annak is örülnék, hogy korszerű sportlétesítmények hadával gazdagodnánk, s ez a további kimagasló sportsikerek záloga lehetne - lelkesedik Vermes Albán. Képzeletében talán az a jelenet pereg le újra, amikor ő állhatott a dobogón az ötkarikás játékokon.