Szabad Föld, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-02-01 / 5. szám

Komposztálókonténer a kalocsai iskolaudvaron BORZÁK TIBOR__________ G­yümölcsöző kapcsolatot alakítot­tak ki a kalocsai környezetvédők az érseki város egyik középisko­lájával, amelyben órarendi tan­tárgy az életmód és környezetkultúra. Együttműködésük a környezettudatos ne­velés jó példája, ami az erre fogékony fia­talok körében tettekkel is párosul. A magánalapítású Kalocsa Környéki Környezetvédelmi Egyesületet 1998-ban hozták létre. Tennivalóit tizenhat pontba sűrítették. A szelektív hulladékgyűjtés, a város tisztán tartása és gyommentesítése, a Vasas-csatorna rendbetétele, a fásítási program mellett fontosnak tartják a telepü­lés és vonzáskörzete általános és középis­kolásai körében a környezetvédelmi felvi­lágosítást is. - Egyre többen érdeklődnek munkánk iránt - újságolja Szalmay László titkár. - Kü­lön örvendetes, hogy főképp fiatalok kopog­tatnak be, nagy szerepet szánunk körükben a környezeti nevelésnek. Talán a felnőttek is fogékonyabbak lesznek a gondokra, ha már a gyerekek is szóvá teszik őket. Az egyesület minden évben rajz- és fo­tópályázatot hirdet. A legsikeresebb műve­ket kiállításon mutatják be. A tehetségpró­bákon a környék huszonkét községének diákjai is képviseltetik magukat. Lehet rá­juk számítani a nyári parlagfűirtás, az őszi faültetés, a téli madáretetés és a tavaszi kör­nyezetszépítés idején is. És egész évben gyűjtik a szárazelemet. - Mindannyian kenyérkereső mun­kánk mellett foglalkozunk ilyen feladatok­kal - meséli a titkár. - Sokkal több időt for­díthatnánk szakmai kérdésekre, ha nem kellene állandóan támogatók után lohol­nunk és pályázatokat körmölnünk. De egy civil szervezet másként nem jut pénzhez. Szerencsére időnként kapunk anyagi segít­séget az önkormányzattól és a Kalocsáért Alapítványtól is. A környezetvédők az évek során több is­kolában tartottak előadást. Folyamatos kap­csolatban bizakodva az idén ismét megke­resik az oktatási intézményeket. A Kossuth Zsuzsanna Humán és Kereskedelmi Közép­iskola, Szakképző Intézetbe már úgyszólván hazajárnak az egyesület vezetői. - Pedagógiai programunkban nagy hangsúlyt kap a környezeti nevelés - mondja Deákné Tóth Veronika igazgató. - Nemcsak földrajz- és biológiaórákon kerül szóba a téma, hanem a két éve bevezetett életmód és környezetkultúra tantárgy ke­retében is. - Kezdetben egyfajta közömbösség jellemezte a diákokat - folytatja Fodor Lászlóné biológia-kémia szakos tanár. - Ahhoz, hogy felrázzam őket, az első órá­kon jól rájuk ijesztek, súlyos környezeti károkról beszélek. Aztán a végén arra a következtetésre jutunk, hogy nem olyan vészes a helyzet, de azért a természet vé­delmében bőven vannak tennivalóink. A „kossuthos” növendékek nem tét­lenkednek. Az iskolaudvaron két kom­posztálókonténert állítottak fel, abba egész tanévben gyűjtik a szerves anyagot. A folyosón szárazelemgyűjtő dobozt he­lyeztek el. Tavaly az első szóra ugrottak, amikor a várost átszelő Vasas-csatorna két hídja közti terület tisztítására hívták őket. Aztán másnap kicsit elszomorodtak, ami­kor a parton észrevettek egy frissen kido­bott szemeteszsákot... A diákok körében nagy sikere volt a dunapataji Szelidi-tónál lebonyolított háromnapos gyakorlatnak, ahol a földrajzi hely életminőségét vizsgál­ták. - Kalocsán jó irányt vettünk - közli az igazgatónő. - A régebbi, Együtt egészsé­gesen! program gyümölcsei lassan beér­nek. A környezetbarátságot óvodáskor­ban kell elplántálni, és erre Kalocsán jó példák vannak. Az általános iskolai foly­tatás tekintetében már nagy a lemaradás a városunkban.­­ Középiskolában is előtérbe lehet he­lyezni a környezetkultúrát - veszi át a szót Fodor Lászlóné tanárnő. - Kettőn áll a vá­sár, hiába van érdeklődés a téma iránt, ha a pedagógusok nem pártolják. Nálunk sze­rencsésen egybeesett a kettő. Magam vagyok a tanú rá, a fiatalok va­lóban komolyan veszik a környezetvédel­met. A tizenkettedikes kalocsai Luspay Ágnes és a halomi Paczier Agneta rendet tartanak a ház körül. Rászólnak azokra, akik eldobják a szemetet. Nem volt elle­nükre a nagytakarítás a Vasas-csatornán, már várják a következő akciót. Felnőtt­ként sem feledik: a külső rend belső ren­det teremt. Egész évben gyűjtenek ÚJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE A madarakra is vigyáznak a balatoni nádvágók MUNKATÁRSUNKTÓL V­árhatóan február közepére befejeződik a Balaton menti mintegy ezer hektár nem védett nádas learatása. A Közép-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság siófoki székhelyű ba­latoni kirendeltsége az állami pályázatok nyo­mán 19 vállalkozóval kötött szerződést a nád­vágásra, s eddig a 43 tóparti önkormányzatból 15 jelezte, hogy a belterületen megtisztítja a tó­partot a nádtól. A nádvágást kisebb és nagyobb vállalko­zások végzik - tudta meg lapunk a siófoki ki­­rendeltségen. A kisebbek 2-3 hektár nád ara­tását vállalják kis gépeikkel - vállra tehető „er­dei bozótvágóval” - s kézbe vehető nádvágó szerszámukkal. A nagyobb vállalkozók négy­száz hektár nádast is levágnak önjáró gépeik­kel. A learatott nádból nádpallót, nádszövetet és tetőfedő nádat készítenek a hazai és külföldi építőipar számára a jó közepes minőségűnek mondott balatoni nádból. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tar­tozó partszakaszon három védett nádas talál­ható, itt tilos az aratás. Ezek a tihanyi Sajkódi­­öböl 85 hektárt kitevő nádasa, a 12 hektáros szigligeti nádas, és a Zala torkolatánál lévő, ma­dárgyűrűző állomás mellett található 3-4 hek­tárnyi nád. E természetvédelmi területként szá­mon tartott balatoni nádasokat eredeti állapo­tukban igyekeznek megőrizni - tájékoztatta munkatársunkat Végh György, a vízügyi igaz­gatóság balatoni felügyelőség vezetője. A Balaton védett nádasaiban fűzfák, bok­rok s más vízparti növények is megbújnak, e dúsan tenyésző „nádbakony” kitűnő téli búvó­helye a magyar tenger állatvilágának is. A vé­dett területek több éve levágatlan, „avas” nád­ja továbbra is érintetlen marad. A szabadon aratható nádasokban viszont igyekeznek min­den talpalatnyi helyet megtisztítani. A Kis-Balatonon - ahol egyébként a Bala­­ton-felvidéki Nemzeti Park mellett a Nyugat­dunántúli Vízügyi Igazgatóság a gazda - a Ba­latonnál jóval szigorúbb természetvédelmi elő­írások szabják meg a nádvágás módját. Az egy­kor a Balaton öbleként létező 14 ezer hektáros Kis-Balaton kétezer hektáros részét borítja ná­das. A szigorú nemzetközi védelmet élvező Kis- Balaton nádasaiból az idén - az időjárás függ­vényében - 5-800 hektárt vágnak le. A Kis-Balaton régi és új nádasait öt vállal­kozó vágja. A két-, három- vagy éppen négy­éves, vágásra kijelölt avas nádas aratásáért a nemzeti park fizet, a friss nád levágása viszont már bevételt hoz. A nádért kapott pénzből fe­dezik az avas nádasok újratelepítését. A Kis-Balaton téli madárvilága életében létfontosságú, hogy a zord időben is érintetlen maradjon a fészkelő­­s búvóhelyet, valamint élelmet nyújtó nádbakony. Az eredeti állapot megőrzéséhez, illetve az élőhelyek megóvásá­hoz azzal is hozzájárul a nádaratást is szabá­lyozó természetvédelem, hogy a nádvágóknak tízhektáronként fél hektáron - szigetszerűen - meg kell hagyniuk az avas nádast. Téli aratás a Hortobágyon BALOGH MÁRIA E­gy hónapja kezdték meg a nádvágást a Hortobágyi Nemzeti Park területén, s a kedvező időjárásnak köszönhetően jól halad­tak a munkával. A Hortobágyi Nádgazdaság Kft. dolgozói a Hajdúságból haladnak tovább a Kiskunsági Nemzeti Parkba, hogy a két nagy területről összesen közel 1,5 millió kéve ná­dat takarítsanak be. A szakemberek elégedet­tek a nád minőségével, így minden esély meg­van arra, hogy korábbi piacaikat az idén is megtartsák. A kft. termékeinek 92 százalékát exportra szállítja. A fő szezonban­­ külső vál­lalkozók részvételével - mintegy 450 ember és 12 gép arat a nádasokban. A Hortobágyi Nádgazdaság Kft. Hollan­diába, Dániába, Franciaországba és Németor­szágba nádszövetet, tetőfedésre való nádat és nádlemezt szállít. A fennmaradó nyolc száza­lékot pedig főként a magyarországi állattartó telepek vásárolják meg és hasznosítják tető­fedésre.­­ A nádvágóknak téli munkálataik során nemcsak az időjáráshoz kell alkalmazkodni­uk, hanem ahhoz is, hogy a Hortobágyi Nem­zeti Park területén dolgoznak. Vagyis, tekin­tettel kell lenniük a természetvédelmi terület élő környezetére is. A cég részére készült en­gedélyben minden esztendőben pontosan meghatározzák, hogy hol és mettől meddig végezhetik szezonális munkájukat. A hajdúsági nádgazdaság nem csupán a jó minőségű termékeivel maradhat verseny­­képes a nádpiacon, hanem azzal is, hogy min­dig pontosan szállít. SZABADFÖLD ÓVJUK A KÖRNYEZETÜNKET Hulladékgazdálkodás VALLÓ LÁSZLÓ A hulladék-elhelyezés, illetve a háztartá­si szemét szervezett gyűjtése és elszál­lítása sok önkormányzat visszatérő gondja. Egyfelől számos illegális lerakó szennyezi a határt, ezeket meg kell szüntetni, másfelől pedig ahol már megszervezték a hulladék­­gyűjtést, ott sokan sérelmezik az egységes szemétszállítási díjat. Mindezekre nézve a két éve elfogadott hulladékgazdálkodásról szóló törvény rendelkezik, amelynek lénye­ges eleme, hogy a „hulladékkezelési közszol­gáltatás” megszervezését, azaz a települési hulladékok begyűjtését és kezelését a telepü­lési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatává teszi. A törvény előírja az ezért já­ró díj meghatározásának kereteit is. Ki­mondja többek között, hogy a szolgáltatás akkor sem állhat le, ha a tulajdonos nem tesz eleget díjfizetési kötelezettségének, egyúttal lehetőséget ad arra, hogy a meg nem fizetett díjat köztartozás módjára hajtsák be. Új szemétlerakó, illetve hulladékfeldolgo­zó kijelölése gyakran heves viták forrása. Nincs ez másként a Heves megyei Feldebrő község határában létesítendő szemétfeldolgo­zó telep esetében sem, amellyel kapcsolatban a Környezetvédelmi Minisztérium fontosnak tartotta közzétenni, hogy szemétfeldolgozó te­lep csak a jogszabályi előírások betartásával és csak széles körű lakossági támogatással va­lósítható meg. 2002. FEBRUÁR 1. 17 Saját pénzből díszfák a köznek PÁLFALVI GÁBOR N­emrégiben amikor a fiatal győri vállal­kozó faültetési szándékával megke­reste a helyi önkormányzat környezetvé­delmi irodáját, meglehetősen furcsán néztek rá. Mert nem szokványos, hogy valaki a sa­ját pénzéből fákra áldoz, hogy velük a köz­terület szépüljön. Végül a Győri Kommuná­lis Szolgáltató Kft.-vel egyeztetve Tóth Nor­­bertnek sikerült teljesítenie régi álmát. - Kisgyermekkorom óta a természetet tisztelő ember vagyok. Azt vallom, ha az ember elvesz a természettől, akkor adjon is neki - kezdi a beszélgetést a bölcsészdip­lomás fiatalember. - Tapasztalatom szerint elsősorban a felnőttekkel van baj. Ők nem óvják a környezetüket. A családunk meg­élhetését egy asztalosipari vállalkozás biz­tosítja. Mivel fával foglalkozunk, tisztában vagyok vele, hogy az emberek több fát vág­nak ki, mint amennyit ültetnek. Pedig en­nek fordítva kellene lennie. Ezért úgy gon­doltam, hogy a lakosság bevonásával fát ül­tetek. A mi pénztárcánkból most hetven fa megvásárlására futotta. Tóth Norbert a parkosítást felügyelő helyi szakemberekkel egyeztetve Győrött a Soproni úti tó körül található területet je­lölte ki fásításra. A berkenye, a fűz, a juhar, a kínai nyár és a nyír közül az utóbbi fajtá­ra esett a felajánló választása. Azon egysze­rű okból, mert a nyír nem kényes, gyorsan nő, és a virágzása idején sem okoz allergiás kellemetlenségeket. A Kisalföldi Erdőgazdaságtól vásárolt egy-másfél méter magas csemetéket ősszel ültették el a környék lakóinak bevonásával. - Sok család jött el. Megható volt látni, ahogyan a nagypapa az unokájával vagy apu­ka a kisfiával együtt fát ültet - meséli az akció értelmi szerzője. - Szerencsésnek tartom, hogy sok környékbeli gyermek is bekapcso­lódott ebbe a munkába, így minden bizonnyal jobban ügyelnek majd a környezetükre. A fákat ültető fiatalember egyébként a győri szakmai vásáron megpróbált társakat találni elképzelése megvalósításához. Szóró­lapokat készített és terjesztett, a vásári rádió­ban három napon át hirdette tervét. Szomorúan szembesült a ténnyel: a ki­állításon való részvételért több százezer fo­rintot is kifizető cégek, vállalkozók közül egyetlenegy sem akadt, aki akár jelképes pénzösszeget is áldozott volna a közterü­leti fásításra. - Az emberek gondolkodásmódjával van a legnagyobb baj - emlékezik csalódot­tan a történtekre Tóth Norbert, aki azon­ban nem adja föl, mert ősszel folytatja majd az akciót. - Sohasem a tett nagysága szá­mít, hanem az, hogy tőlünk telhetően haj­landóak vagyunk-e cselekedni, áldozni a környezetünkért. Fontos, hogy a bennün­ket körülvevő természeti értékekhez mi is hozzátegyünk valamit. Hetven nyírfácskával gazdagodott a Soproni úti tó meku zoltán felvétele

Next