Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-03 / 1. szám
59. évfolyam, 1.szám 2003. január 3. Ára 145 forint www.szfo.hu Szabad lent Előfizetési díj: egy hónapra: 504 Ft • negyedévre: 1512 Ft • fél évre: 3024 Ft • A szerkesztőség címe: 1091 Budapest, Üllői út 51. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon: 216-8919,216-8929, 216-6962. Fax: 215-5590 A vidék családi hetilapja 3. Labancok Koppenhágában, vesztesek itthon Két lyukkal húzzuk beljebb a nadrágszíjat az idén Áremelkedések mindenütt: a húsboltban, a tejesnél, a péknél a gyógyszertárban, a buszon, a villamoson, a vonaton. A gépjárműátírások, a peres eljárások, az ajándékozás, az öröklés illetéke ötven-kétszáz százalékkal megugrik. Amit a kormány az egyik kezével adott, a másikkal visszaveszi. MUNKATÁRSUNKTÓL Tekinthető-e megszorító költségvetésnek a 2003-as? - kérdeztük Varga Mihály volt pénzügyminisztert, a költségvetési bizottság elnökét. Szerinte a számok árulkodók Beruházásokra, fejlesztési kiadásokra harminc százalékkal kevesebb jut, mint 2002-ben. Hat önkormányzati érdekképviselet közös nyilatkozatot adott ki, amelyben megfogalmazták, hogy csőd közeli helyzetbe kerülhetnek az idén, hiszen az állam által biztosított források mindössze ötven százalékát fedezik a megnövekedett kiadásoknak. Ezt igazolja az Állami Számvevőszék jelentése is. Eszerint csak a pedagógusbérek tekintetében közel hetvenmilliárd forint hiányzik az önkormányzatoknál. A nadrágszíjmeghúzást persze lehet takarékosságnak nevezni, de ha két lyukkal húzzák beljebb a szíjat, az már komoly megszorítás. A 2003-as költségvetésnek az volna az igazi hivatása, hogy az uniós csatlakozás előtti évet kihasználva, még egy utolsó, jelentős segítséget adjon a gazdáknak, a kis- és középvállalkozóknak, a családoknak és a nyugdíjasoknak. Az expénzügyminiszter úgy véli, ezt a hivatását nem tölti be a büdzsé, annál kevésbé, mert megalkotásakor még senki sem tudhatta, milyen eredménnyel zárulnak a koppenhágai csatlakozási tárgyalások. Kiderült, a magyar delegációnak a lehetőségekhez képest sem sikerült maximálisan érvényesíteni érdekeinket. Koppenhága vesztesei a családi gazdaságok, a jogi személyiségű agrártársaságok, a kisvállalkozók és a magyar tulajdonban lévő nagyvállalkozások. Indokolt lenne újragondolni a költségvetést, megkeresni azokat a forrásokat, amelyek segítségével az Legyünk őszinték: úgy hiányzik az uniós országok agrárgazdaságainak a magyar paraszt, mint dohányosoknak a jégeső. Megtermelnek ők mindent maguknak, és nekik is értékesítési gondjaik vannak. Hová tegyék a magyar agrárfelesleget? Meg aztán egy tízmilliós ország felvevő piaca sem túlságosan számottevő, ámbár éppenséggel nem lebecsülendő. A földjeink viszont kiemelkedő minőségűek, mind a tíz ujját megnyalja utánuk a holland, a német, az osztrák gazda, ha meg tudja szerezni. A tagságra ácsingózó államok meg úgy vannak, mint a szopós malacok. Sokat számít a további fejlődésük szempontjából, melyik ir ilyen csecset fogott az uniós kocán. A koppenhágai megállapodást tekinthetjük csecsfogásnak, és ez nekünk nem sikerült jól. Igencsak szűken mérték ki a termelési kvótáinkat. Vagyis úgy határozták meg számunkra a támogatott áruk mennyiségét és minőségét, hogy abból sok gazda eleve ki sem veheti a részét Befellegzett a rocskába fett, csarnokig lötyögtetett tejnek, mert az nem felel meg a szigorú technológiai előírásoknak, és nem tekintik majd extra minőségűnek. Senki sem fogja átvenni a moslékon szalonnásodó disznót. De ügyeskedniük kell a túlságosan nagy vagy a túlságosan kicsi területen búzát termesztőknek is, hiszen bele kell férniük a brüsszeli statisztikai kategóriákba, amennyiben támogatást akarnak kapni. Felettébb szűkmarkú az uniós dotáció. Az EU kezdetben negyedannyi támogatást hajlandó adni a 2004 májusától belépő új tagok gazdáinak, mint a régieknek. Megengedték viszont, hogy a brüsszeli huszonöt százalékhoz a magyar állam még hozzátegyen 30-at. Az európai közösség teljes dotációs keretéhez hat év múltán juthatunk hozzá. A napnál is világosabb, hogy a magyar paraszt, a honi agrárium rendesen benne lesz a csávában. Nemzeti érdek, hogy segítsünk gazdáinknak az egyenlőtlen küzdelemben, amit a görög, spanyol, osztrák, holland kollégáikkal fognak vívni. Hogy a segítséget pótköltségvetésnek hívják majd vagy pénzügyi csomagnak, az részletkérdés. Sajnos e sorok papírra vetésének idején nem látni a kormány elszánását arra, hogy a hóna alá nyúljon a magyar parasztnak. Nincs jele a hatékony gyámolításnak a 2003-as költségvetésben, és nem tudunk biztató tervekről sem. Még mielőtt nagyon elszontyolodnánk, érdemes leszögezni: az unióhoz csatlakozni feltétlen nemzeti érdek. Nincs más út. Az ország összességében több pénzt kap majd Brüsszeltől, mint amenynyit befizet a közös kasszába. A határok légiesülésével előbb-utóbb megvalósítható a nemzeti újraegyesülés a Kárpát-medencében. A mezőgazdaságban viszont könnyen kiüthetnek bennünket a nyeregből, ha nem vértezzük fel magunkat időben. Az is kiút a szorult helyzetből, ha a vidéken élők egy-egy csoportja átnyergel valami másra. Például környezetgazdálkodással kezd el foglalkozni, falusi turizmussal, vagy kitalál valami merőben újat. Az unióban pártolják az ilyesmit. Az biztos, a mezőgazdaságban maradók istápolásával nem szabad késlekedni. Segítsen a kormány minél sürgősebben, amíg lehet, nehogy már csak azt vegye észre, hogy döglött lovat patkól. Adonyi Sztancs János NEM VOLT MALACUNK e-mail: szfold@mail.datanet.hu 3. Ukrán behajtók, nem létező tartozás Látnunk kell a helyzetet: akár ide, akár oda dörgölőzik a szellemében ősbaloldali Rémálommá vált egy meg sem kezdett számítógép-kezelői tanfolyam egy hajdú- Rózsa Péter biogazdaságot alakított ki Virágoskúton. Magyarországon vagy tíz kormány, az a mi vesztünket hordozza. Azzal az évezredes elszántsággal kell szoboszlói asszony számára. Különféle cégek kamatostul követelik rajta a kurzus zöldségfélét vitt sikerre: például a mag nélküli dinnyét, a jégsalátát, a gumós kibírnunk Koppenhága igazságtalanságát, amellyel eddig is boldogultunk,árát. A rendőrség tehetetlen, az ukrán verőlegények ugrásra készen állnak, édesköményt. A görbe sárgarépából adalékanyag-mentes levet gyárt. 8.Vályú nagyságú dinnye, préselt sárgarépa ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK AZ 5. OLDALON említett csoportok és vállalkozások is versenyképesen tudnának csatlakozni az európai közösséghez. Mindazonáltal a koppenhágai döntés után eufórikus hangulat is tapasztalható az országban, mintha megérkeztünk volna a Kánaánba, holott a korábban csatlakozott országok példájából ismert, hogy erről szó sincs. Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában sem ugrott meg automatikusan az életszínvonal. Hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az életnívó emelkedjen, és keményen meg is kell dolgozni érte. Vajon helyes-e az a megállapítás, miszerint a gazdahitelek leállításával, a családi gazdálkodók kiemelt támogatásának megszüntetésével, a Széchenyi terv megfojtásával, a hazai vállalkozók háttérbe szorításával letért a kormány a gazdasági patriotizmus útjáról? - kérdeztük a volt pénzügyminisztert Varga Mihály szerint csakugyan úgy látszik, a kormány más utat választott. Az előző négy év gazdaságpolitikájának egyik központi eleme volt, hogy lehetőség szerint magyar vállalkozások teremtsenek munkahelyeket, már csak azért is, mert ezek a nyereségük kilencven százalékát újra itthon fektetik be. Ehhez képest a Széchenyi tervből is csak azokat a pályázatokat hagyták meg, amelyekre nem kell komoly pénzt adni. Például leállították azt a pályázati csomagot, amellyel ipari parkok infrastrukturális fejlesztéséhez lehetett nagy összegeket nyerni. Ugyanakkor változatlanul pályázható az ipari parki cím elnyerése, ami az államnak szinte semmibe sem kerül. Az őszi autópálya-építési kiírásokkal az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kormány eleve kizárta a versenyből a magyar tulajdonú céget Ez súlyos hiba. Az Orbán-kormány idején megteremtődött a lehetősége annak, hogy hazai vállalkozás is labdába rúgjon, most a pályára sem engedik fel. Németországban, Ausztriában, Franciaországban aligha képzelhető el ilyesmi. A Medgyessy-kormány kezdetben nyolcszáz kilométer sztrádát ígért. A 2003-as költségvetésben azonban csak nyolcvan kiométert terveztek. Az előző négy évben 34 helyen indultak meg nem autópálya jellegű útfejlesztések. Ezekre most rendkívül szűkös a keret. Az agrárgazdaságban is befagytak a fejlesztések. Pedig elemi szükség a mezőgazdaság támogatása, hiszen olyan kemény dotációs versennyel kell számolnunk Európában, amellyel a gazdák csak akkor tudják tartani a lépést, ha ehhez a magyar állam hathatós segítséget ad. A tavaszi választási kampányban még arról beszéltek a szocialisták, hogy jelentős dotáció, magas felvásárlási árak lesznek a sertéságazatban, ehhez képest árzuhanás történt, a sertéstartók nagy része bajban van.