Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-02-21 / 8. szám

57 2003. FEBRUÁR 21. A­E SZABADfölD S­P­ORT Tudunk-e majd felhőtlenül örülni? MUNKATÁRSUNKTÓL pülget a Budapest Sportcsarnok, vagy Budapest Aréna, ahogyan azt új keresztszülei nevezik. Ha Aréna, hát Aréna, csak készen legyen végre! A dolog azzal indult, hogy a kivitelező francia cég vállalta, hogy 2002 december 15-re átadja a sportlétesítményt. Szép gesztus, gondoltuk, éppen a tűzeset napján születik újjá „haló po­rából” a BS. Aztán kiderült, a kivitelezők közel sem olyan szentimentálisak, mint mi, sportba­rátok. A határidő csúszott, mivel a tető felraká­sa már-már a Marx téri felüljáró építészeti „bravúrját” idézte, így vissza kellett bontani. Hogy az idő­ ne teljen haszontalanul, no meg a közv­emény se gondolja azt, hogy semmi nem történik, a jövőbeni működtető egy kiad­vánnyal állt elő, ami úgy mutatta a csarnokot, ahogyan végre azt a valóságban is látni szeret­nénk Közben elmúlt december 15., az első át­adás napja, az ünnepség helyett azonban egy­másra mutogatás kezdődött: az építők azt mondták, sok volt a szeles nap, ami hátráltatta a munkát, az illetékes minisztérium pedig ir­­gum-burgum, kötbérrel fenyegetőzött. A fran­ciák a szerződésbe foglalt „bánatpénz” helyett pluszszolgáltatásokra tették alkalmassá a csar­nokot, így szent lett a béke. Az újabb határidő a teljesen megújult környezettel március 15-re módosult, ami jól hangzott, hiszen nemzeti ünnepünkön avatni egy pompázatos sportlé­tesítményt szívmelengető élmény. Az öröm korai volt, a határidő tovább csúszott, most úgy áll a helyzet, hogy március 16-án nem tud­ják az új helyen tartani a GYISM esedékes díj­átadó gáláját. De az április 15-én kezdődő Diví­zió 1-es jégkorong-világbajnokság már bizto­san ott lesz! Közben február 24-től ismét ke­tyegni kezd a napi 21 milliós kötbér, ha még­sem készülnének el az építők. Lassan napvilágra kerültek a működtető francia cég jövendő programjai, és örömmel láthattuk, hogy a csarnokban sport is lesz. A kulturális és népszórakoztató programok kö­zé versenyeket is terveztek. Beleszólásunk túlzottan sok nincs, amivel rendelkezünk, az a számunkra biztosított „vendégnapok” fel­­használása. Ha majd húsz év múlva végleg a miénk lesz, akkor azt rendezünk benne, amit szemünk-szánk kíván. Addig pedig jobb hí­ján egy szép magyar közmondást dünnyög­­hetünk magunkban: „Hja, szegény ember vízzel főz.” Épül, épülget a Budapest Aréna. Egyszer talán az is adjak BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE A röplabda körül pörög az élete PALÁGYI BÉLA F­ordulatos, izgalmas játék a röplabda. Azt hinné az ember, a küzdőtéren zaj­ló drámát olykor már nem is lehet tovább fokozni. Néha azonban a pályán kívüli ese­mények képesek tovább feszíteni a húrt. Jászberény szuperligás női röplabdacsapa­ta a V-Fon nevet viseli, így érthető módon a szakosztály élére a cég egyik vezető alkal­mazottja, Kanyok Éva került. A csapat ugyan bronzérmes lett a bajnokságban, ám ezzel a szponzor nem elégedett meg. A szakosztály elnöknője megköszönte Deme Gábor edző munkáját, és keresni kezdte az utódját. Nemrég Jászberényben jártam, és a V-Fon irodaházában megpróbáltam meg­keresni Kanyok Évát, de az egyik dolgozó elárulta, hogy már nem dolgozik a cégnél. Egyébként a cég is tulajdonosváltás előtt áll, adta tudtomra az informátorom. Ha pedig a röplabda érdekel, keressem Deme Gábor testnevelőt az általános iskolában. Az edző nem titkolta, megrázta a dön­tés, amikor a vezetőedzői posztról egyik napról a másikra leváltotta a szakosztály­­vezető. Azt mondta, az okát máig sem tud­ja. Aztán éppen Kanyok Éva volt az, aki több ízben is felkereste, és kérte, folytassa a munkát a felnőtt együttesnél. A negyedik felkérésre mondott igent. Ezzel együtt a közjáték nem múlt el nyomtalanul a csapat fölött, ennek következménye az a szélsősé­ges szereplés, melynek során képesek a leg­jobbakat is megverni, miközben kikapnak a leggyengébb ellenféltől is. Változott a csa­pat összetétele is, mert eltávozott két ide­genlégiós, viszont érkezett Héjas, Bóta, Rácz, Adorján. Néhányuk volt válogatott játékos, mondhatni levezetés céljából ke­rültek Berénybe, és ez, az eredmények is­meretében meglehetősen jól sikerült. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy a legjobb négy közé is bejuthatnak, és előttük a ráját­szás lehetősége, ám ez a kilátás sem tudja túlzottan felvillanyozni Deme Gábort. Lát­szik rajta, túl mély sebet kapott. Már beje­lentette, akármi is történik, az év végén be­fejezi a röplabdát, hosszú volt az a tizenkét év, amennyit a sportág mellett a városban eltöltött A csapat egyik meghatározó egyénisé­ge Fésűs Zsóka. Az eltökélt hölgy az egész életét feltette a sportágra. A megállapítás szó szerint értendő. Sarkadról került Bé­késcsabára, aztán amikor kiderült, meny­nyire tehetséges, sorban álltak érte a kérők. Az első állomás Szolnok volt, ahol a Vegyi­művek csapatában játszott 17 évesen. Az­tán Egerbe került, megfordult a válogatott­ban is, a válogatottságainak száma hetven és kilencven között van, soha nem számolt utána. 1991-ben az év játékosának válasz­tották, aztán Olaszország következett. A Reggio Calabriában kupagyőztes lett, csa­pattársai olimpiai és világbajnokok voltak. Hazatérve játszott még a BSE-ben, de nya­ranta visszajár strandröplabdázni Olaszor­szágba, legutóbb éppen Vicenzában lettek bajnokok. Szolnokon férjhez ment, de a házassá­ga - szerinte a sport miatt - zátonyra futott. Tizenegy éves fia mindenhová követi, olasz iskolába járt, de idehaza is vizsgázott, ma­gántanulóként. A srác anyanyelvi szinten beszéli az olaszt, és tehetséges kosárlabdá­zó. Zsóka, túl a harmincon, a sport utáni éveket is tervezi. Azt mondta, megfogadja édesapja tanácsát, aki kőműves és a Du­nántúlon lát fantáziát az otthonteremtés­ben. Ez, persze, még odébb van, szüksége van Zsókának néhány sikeres évre, ebből néhányra talán külföldön is. Neki ugyanis nincs más, mint az Isten áldotta tehetsége a röplabdához. Ebből kell majd megalapozni a jövőjét és felnevelni a fiát. - Az olaszok a sportág világbajnokai. Hozzájuk képest mi amatőrök vagyunk - mondta. - Ott napi öt-hatórás kőkemény edzés hozza az eredményt. Nálunk a két­órányi tréning elegendő az élvonalhoz. Ő azért megpróbál itthon is vérbeli profi maradni. Néha talán ezért is hangos a nevétől a sportsajtó. Aztán, ha befejezi sportpályafutását, talán valamelyik dunán­túli településen nyílik majd egy aerobik­­iskola vagy egy szépségszalon, amely az egészséget és a sportos női jellemet oktat­ja. A tulajdonosa pedig Fésűs Zsóka lesz. Ha befogják a kutyákat a szánba, elhúzzák a hegyet is A szánhúzó kutyákat a kitartás és a hűség szimbólumaként ismerik, ezért is emeltek nekik szobrot New Yorkban. Az eszkimó ebek utódai gyakran feltűnnek a mátrai sífutó utakon is. A gyöngyösi Hering Tamás álma, hogy egyszer kijut a téli olimpiára. .________PALÁGYI EDIT________ H­a befogom őket, a hegyet is elhúzzák - di­cséri nyolc fürgelábú kedvencét He­ring Tamás. A harmincéves fiatalember burkolóként keresi kenyerét, de akkor érzi igazán elemében magát, ha fogatával neki­vághat a havas utaknak. Nálunk kissé szo­katlannak tűnik még e sportág, hiszen csak tizennégy éve rendezték az első megméret­tetést. Amerikában azonban már az arany­láz idején is rendszeresen versenyeztették a kutyaszánokat. A gyöngyösi versenyző természetesen jól tudja, hogyan tették magukat nélkülöz­hetetlenné a malamutok és a huskyk. Más állatok megfagytak, a vonatok pedig el­akadtak 1925-ben, amikor egy alaszkai vá­rosban diftériajárvány tört ki. A közlekedé­si nehézségek miatt más módon nem juttat­hatták el a szérumot a bennrekedteknek, csak a kutya vonta szánokon. Miután így megmenekült a város, az ebek kitartására és hűségére emlékeztető szobrot emeltek New Yorkban, a Central Parkban. A múlt század elején azonban még az úgynevezett eszkimókutyák húzták a fogatokat. Ezt a faj­tát igen gondosan tenyésztették a jégkuny­hók lakói. Amikor a szuka tüzelt, kikötötték a prérire, hogy a farkasok fedezhessék be - így az utódok különösen ellenállóak lettek. Az átöröklésnek köszönhető az is, hogy az így keresztezett ebek „elfelejtettek” ugatni, s csak vonítani tudnak. Kíméletlenül válogat­tak az eszkimók a világra jött kutyusok közt is: ha valamelyik az emberre támadt, kímé­letlenül kiirtották az egész almot, s azt az ál­latot sem tűrték meg, amelyik nem szeretett dolgozni. Ezeknek a négylábúaknak késői leszármazottai a mai, kiváló tulajdonságú szánhúzók, a huskyk és a malamutok. Fur­csa módon a szibériai husky is Alaszkában maradt fenn - avat be az ebtörténelembe Hering Tamás. A jómódú szibériai kutyatu­lajdonosokat ugyanis deportálták, így ked­venceik kipusztultak Szibériában. Egy prémkereskedőnek köszönhetően azonban hamarosan az alaszkai versenyeken tűntek fel a kistermetű huskyk. Kezdetben csak „patkányoknak” csúfolták őket, ám kide­rült, hogy jóval fürgébbek a testesebb mala­­mutoknál, így egymás után aratták a győ­zelmeket. A második világháború előtti téli ötkari­kás játékokon még olimpiai sportág volt a kutyaszánhajtás, és sokan reménykednek benne, hogy néhány év múlva visszakaphat­ja ezt a rangját. A leghosszabb verseny ma az amerikai Iditarod, ennek mezőnye közel kétezer kilométert tesz meg. Európában öt­száz kilométeres a leghosszabb táv, a szánok több országon siklanak keresztül. A sportág hazai születése Jankovics Attila nevéhez köt­hető, ő törzskönyveztette az első huskyt, s alakította meg a Magyar Kutyafogathajtó Sportszövetséget. - Az első szánt saját kezűleg készítet­tem, mégpedig egy fénykép alapján - mesé­li Hering Tamás, akinek kedvenc edzőtere­pei a mátrai sífutó utak. A fiatalember elő­ször egy alaszkai malamutot fogott a szán elé, ma már azonban a huskyra esküszik: lej­tőn lefelé akár 55 kilométeres sebességgel is száguldanak e négylábúak. Ha nincs hó, ke­rekes edzőkocsival „gyakorlatoztatja” ked­venceit, akik akkor érzik jól magukat, ha ti­zenöt-húsz kilométert loholhatnak naponta. Tamás hat éve indul a hazai és külföldi ver­senyeken, mégpedig a négyes fogatok kate­góriájában. Az itthoni erőpróbákon rend­szerint félszáz hazai fogatos áll rajthoz, bár nagyobb népszerűséget is megérdemelne e látványos sportág. A gyöngyösi fiú a kilenc­venes évek végétől már a hazai élmezőnyben volt, négy éve pedig a nyolcadik lett a szlová­kiai vlágbajnokságon. Tavaly az Európa­­bajnokságról ezüstérmet hozott haza, idén pedig Olaszországban, az első kerekes edző­kocsis világbajnokságon bronzérmes lett. Erős mezőnyben mérette meg magát, hiszen számos olyan külföldi versenyző akad, aki ötven-száz kutyát is tart, s ekkora falkából választja ki mindig a legjobb formában le­vőt. Hering Tamás nyolc négylábút etet, s maga finanszírozza a versengés költségeit. Itthon nemrégiben Recsken álltak rajthoz az ebek az Északi Szánhúzókutyások Egyesüle­tének rendezvényén. Ám Tamás bizonyos benne, hogy a Mátra népszerűségét emelné, ha minél több kutyafogatos versenyt tarta­nának, hiszen látványosságnak sem utolsó egy ilyen viadal. ■ Hering Tamás kutyafogatával a Mátrában fotó mű­ A 6. heti helyes tippek: 1,2,1, 1,1,1, X, 1, X, 8. HÉT, január 22-23. í. Bremen-Cottbusi 2. Hannover-Leverkuseni 3. Kaiserslautem-Hamburgi 4. Rostock-Bochumi X 5. Schalke 04-Dortmund2 6. W olfsburg-1860 München1 7. Como-JuventusX 2 8. Torino-MilanX 2 9. Bologna-Empoli1 X 10. Bresria-RegginaX 11. Lazio-Atalanta1 12. Modena-ChievoX 2 13. Udinese-RomaX +1 MÉRKŐZÉS: 14. VfB Stuttgart-MönchengladbachX

Next