Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-05-30 / 22. szám
_______________________________ Szabadföld ESESS 5 S 5555 E5ESS5^E^^EBSS gazdálkodás A Nagyatádi Konzervgyárban nem lesz uborkaszezon Lapátra tettek nyolcvankilenc embert Szebb napokat is látott már a Nagyatádi Konzervgyár. A rendszerváltás utáni sokadik tulajdonos próbálja most működtetni a viharvert üzemet. _______LOTHÁR PÉTER_______ N em úgy mennek a dolgok ma már, mint a daliás időkben, amikor vagontételben vitték szovjet exportra a nagyatádi zakuszkát (káposztareszelékkel töltött paprikát). Az újságíró pedig az üzemi négyszög - az igazgató, a párttitkár, a KISZ-titkár és a szakszervezeti titkár elvtársak - kíséretében az üzemben spontán beszélgetést kezdeményezhetett a demokratikus centralizmus jegyében szabadon nyilatkozó dolgozókkal. Most, a kapitalizmus építésének útján haladva, a hírlapíró még az igazgató úrral együtt sem lehet jelen azon a rövid gyűlésen, amelynek során az elbocsátások utolsó hullámáról esik szó. „Várjon az irodában, hamarosan visszaérkezem, és minden kérdésre felelek!” - utasított Kosi András, a gyár igazgatója. Be is tartotta a szavát, hamarosan jött, és mindenre válaszolt. Az ő időszámítása 2001. novemberétől, az új tulajdonosok birtokba lépésétől indul. A korábbiakról mindössze enyyit mondott: Tökéletesen érthető, hogy az elbocsátás énye fölborzolta a kedélyeket, de senki ne üggyé, hogy ezt könnyű levezényelni. Vizont ezt a lépést már évekkel ezelőtt meg kelett volna tennie valamelyik tulajdonosnak. Mindenki elodázta, csak mi mertünk dönteni. Nem volt más választásunk, kétszázhuzonegy dolgozó közül nyolcvankilencnek elmondtunk. -Az okok? - Sok a feldolgozó, nyomott a piac és veszeséges a gyár. Csökkentett létszámmal rugalmasabban tudunk alkalmazkodni az igényekhez. Akkor leszünk majd nagyobbak, ha a piac ■zt megköveteli. Ezután idénymunkásokat vetünk majd föl, ha úgy alakulnak a megrendelseink, hogy szükség lesz több munkáskézre, szigorú és pontos gazdasági számítások indokolták lépéseinket. Ha nem így tettünk volna, ■lőbb-utóbb becsukhatnánk a kaput, s nemsok nyolcvankilenc embertől búcsúzhatnánk, hanem mind a kétszázhuszonegytől - Milyen terméket állítanak elő ezzel a zökkentett létszámmal? - Az idén nem konzerválunk borsót és uborkát. Ez két fő termékünk volt eddig. Az országban körülbelül százezer tonna eladatlan tavalyi konzerv van még a raktárakban, s ennek nagy részét éppen mi állítottuk elő. Kukoricából viszont a tavalyi tizenötezernél másfél ezer tonnával többet termelünk, de meggy- és szilvabefőttet is viszünk a piacra. Bérmunkát is vállalni fogunk, és reméljük, hogy ősszel újra készíthetjük majd a konyhakész, szeletelt burgonyakonzervet, amit csak mi gyártottunk Magyarországon. - Mihez kezdenek akkor, ha az elbocsátottak elhelyezkednek másutt, s nem találnak alkalmi munkásokat? - Mint már említettem, gazdasági indokok alapján döntöttünk. Gazdálkodásunk másfél év alatt tökéletesedett, ennek végső, fájdalmas lépése volt a létszámcsökkentés. Nem tartok attól, hogy senki sem kopogtat majd nálunk, ha ismét több emberre lesz szükségünk. Gyártmányaink fele nyugaton talál vevőre, és jövőre nyereségesen kell termelnünk. Azért volt szükség karcsúsításra, hogy később fejlődőképesek legyünk. - Ha nem válnak be a számításaik, sokan fogják majd megkérdezni: vajon nem volt-e dilettáns az a vezetés, amely ahelyett, hogy új piacokat talált volna, kirúgta a dolgozókat. Biztos vagyok abban hogy bármilyen szakértő vizsgálná is meg a 2001. novembere óta hozott intézkedéseinket, a dilettantizmusnak még a nyomát sem találná azokban. Ha az elbocsátás volna az egyetlen intézkedésünk, az valóban kevés lenne. De ez csak az egyik mozzanat, a piaci munka és az új lehetőségek föltárása ugyanilyen fontos számunkra. Száz százalékos biztosíték ezzel együtt sincs a sikerre, a feldolgozóipar ma az egyik legkockázatosabb ágazat, tehát folyamatosan veszélyes vizeken evezünk. Az elbocsátottak Nagyatádon nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a dél-somogyi térségben eddig sem dúskálhattak az elhelyezkedési lehetőségekben. A környékbeli zöldség- és gyümölcstermelők érzik a rideg valóságot: nemigen számíthatnak a Nagyatádi Konzervgyárra, mint felvevőpiacra. Mindezzel együtt szoríthatunk az igazgatónak, mert, ha az idő az ő igazát bizonyítja be, akkor nem úgy kell gondolnunk rá, hogy az ő idejében tettek lapátra nyolcvankilenc embert, hanem úgy, hogy az ő idejében menekült meg százharminckét ember munkahelye. BOZSER ERZSÉBET A Tej Terméktanács szerződést kötött a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal az ágazat szabályozására, s ennek megfelelően az agrártárca meghirdette a kvótafelvásárlást és az önkéntes termeléskorlátozást. De még a határidő-módosítás ellenére sem sikerült harmincmillió liternél több tejet kivonni. Pedig az ágazat számára létfontosságú, hogy a minisztérium tudja-e teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A terméktanács elnöksége megtárgyalta a minisztériumi elgondolásokat a fennmaradó mintegy 170 millió liter többlettej kezelésére. Megállapították, hogy az elgondolások sértik a közös szerződést, az idő pedig egyre fogy. A kétszázmillió liter tejfelesleg levezetésére szolgáló uniós csatlakozási forrás a tervezett módon az első félévben kimerül, s az ágazat előtt álló feladatokra nincsenek további tartalékok. A csatlakozás előtt tizenegy hónappal az elmúlt hat esztendő erőfeszítései veszélybe kerültek. A terméktanács a tagság elé tárta a minisztériumhoz írt sürgős leveleit is. Az április 24-én keltezettet Bérczi Norbert helyettes államtitkárnak, az április 28-it Németh Imre miniszternek címezték. Válasz nem érkezett. Pedig egy ágazat segélykiáltása fogalmazódik meg bennük, s világosan rögzítik a várható súlyos következményeket. A rendelettervezeteket úgy tekinti a terméktanács, hogy előzetes egyeztetés nélkül, önkényesen, durva eszközökkel, felelőtlenül kíván a tárca beavatkozni a termékpálya felelősségteljes döntéseket igénylő szabályozásába. Ezért a tervezetek visszavonását kérik. Megdöbbent a terméktanács, hogy jelzései ellenére az FVM tárcaközi egyeztetésre bocsátotta a kifogásolt, a kétoldalú megállapodással ellentétes intézkedéseket tartalmazó rendeletek tervezetét. Részletezi a miniszternek a tervezett intézkedések gyengeségeit. A minisztérium megtiltaná a kvóta plusz ötszázalékos túlteljesítési lehetőségét, a túllépésért járó büntetést pedig az irányár 115 százalékára emelné. A túlteljesítés korlátozásával, a szankcióval egyetért a terméktanács. További korlátozásként az ipari feldolgozásra felvásárolható kvótát mintegy négy százalékkal tervezi csökkenteni a minisztérium, ezenfelül a nemzeti tejkvótatartalék létrehozása címén további öt százalékot vonna el minden termelőtől. A három intézkedésből együtt mintegy tíz százalék termeléscsökkentés fakadhat az év második felében, amikor húszszázalékos csökkenésre lenne szükség ahhoz, hogy az éves tíz százalék megvalósuljon. Ilyen mértékű termelés-visszafogás takarmányozással nem érhető el, ezért drasztikusan hozzá kellene nyúlni a biológai alapokhoz, azaz ki kellene vágni a teheneket A termelés csökkenése a magas költségek miatt a legjobbak számára is veszteségessé tenné a tejtermelést. Az intézkedések hatása júliusban, augusztusban még nem érvényesülhet a piacon, ezért a felesleg kezeléséhez további forrásokra volna szükség. Ősz elején egyensúly állhat be, utána pedig tejhiány keletkezik. Ennek következménye: a feldolgozók exportpiacainak egy része elveszhetne, és romlanának belföldi pozícióik is. Ez azért káros, mert a többéves munkával felépített piacokra az uniós csatlakozás után is szükség lesz, ám az elveszített piacok visszaszerzése az erős versenytársak miatt szinte reménytelen. A terméktanács szerint az átmeneti értékesítési zavarok kezelését nem az eddig megőrzött kapacitások és piacok végleges lerombolásával, hanem átmeneti intézkedésekkel célszerű kezelni. Olyan módszerekre van szükség, amelyek már júliusban, ezt követően pedig minden hónapban egyenletesen biztosítják a havi harmincmillió liter felesleg kezelését. Ezt feltehetően csak intervenciós felvásárlással és exportösztönzéssel lehet megoldani. Vajon mi erről a termelők véleménye? Zala megye déli csücskében, a szlovéniai határnál, Reszneken a Golicza Kft. ügyvezető igazgatója, Huzsán József így vélekedik: - A tavaszi kvótafelvásárlásról szóló intézkedés nem jutott el mindenkihez, meghirdetése nem volt megfelelő, s most már nincs más hátra, minthogy a kormányzat a zsebébe nyúljon a kétszázmillió liter tejfelesleg kivonásához. Ezt rendeletmódosítással nem lehet megvalósítani. A kvótahirdetés pedig kilencven nappal a termelési ciklus előtt lehetséges, év közben módosítani elvetemült gondolat lenne. A termelés csúcsán takarmányozással nem lehet megoldani az önkorlátozást, csak a termelési alapok szűkítésével, ami veszélyeztetné az unióval kialkudott kvótát, s enélkül is tovább csökken a tehénállomány. Arról nem beszélve, hogy húsdömping idejét éljük, a selejt tehenet nem lehet eladni, mert nincs ára. - Jövedelmező a gazdaságban a tehenészet? - Százhatvan, holstein-frízzel keresztezett tehenet tartunk, hat-hat és fél ezer literes hozammal, extra minőséggel. Tavaly borotvaélen mozgott a jövedelem, a korábbi hasznunk is csak az éhenhaláshoz volt sok, a megélhetéshez kevés. Vagyis nem tudtunk tartalékolni a technológia felújítására, az égetően szükséges környezetvédelmi beruházásokra. Eszméletlenül nagy az aszály errefelé, rosszak a kilátásaink. Félő, hogy szalmánk sem lesz elég, mert még nem fordult elő, hogy május közepén kalászolt volna a búza. Nem sikerült kivonni a tejfelesleget Egy gyártósorhoz maradtak meg a munkások A SZERZŐ FELVÉTELE 2003. MÁJUS 30. 17 1 Nemzeti egyetértés nélkül az unió vesztesei leszünk _______NÁNÁSI TAMÁS________ • • Örökérvényűnek tartják Csengey Dénes szavait a Magyar Demokrata Fórum háza táján, különösen, amikor a mezőgazdaság jövőjét latolgatják. „Európába, de mindahányan” - idézi Medgyasszay László, a párt agrárszakértő képviselője is az író-politikus híressé vált mondását, mikor a csatlakozásig előttünk álló szűk esztendő elodázhatatlan teendőiről kérdezem. Nemzeti agrárpolitika ugyanis nem tűzhet ki maga elé más célt, mint azt, hogy kivétel nélkül minden termelőnek biztosítsa a sokat emlegetett Európa-házban is a boldogulás és a fejlődés esélyét. Ezt a célt pedig manapság komoly veszélyek fenyegetik - szögezi le elöljáróban az Antall-kabinet idején politikai államtitkári posztot betöltő honatya Az MDF a borús fellegek elűzése érdekében olyan intézkedéscsomagot állított össze, melynek teljesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy - mint Medgyasszay László mondta - a magyar mezőgazdaság ne csak túlélje az uniós belépést, hanem fejlődjön is. Egyfajta nemzeti minimumként kezelik ezt a kérdést, melynek érdekében - meggyőződésük szerint - élre kell tenni a politikai küzdelmeket, mert az ország jövőjét meghatározó agrárügyekben csak a józan cselekvés hozhat eredményeket. A földkérdés indokolja leginkább a vész- harang kongatását. Nap mint nap hallani arról, hogy üzemet, gazdaságot vásárolnak a külföldi befektetők. Nem véletlenül, hiszen erre csábítja őket a jelenleg érvényes szabályozás. Medgyasszay László szerint az ország hatvan százalékát olyan nagyüzemek művelik, melyek - tisztelet a kivételnek - tőkés befektetők megjelenésében reménykednek. Márpedig az ilyen tulajdonosok, legyenek akár hazaiak, akár külhoniak, társadalmi szempontból, az emberek sorsának szemszögéből tekintve nemkívánatos gazdái az agráraimnak. Egy máshonnan érkező idegen, akit csak a megszerezhető profit nagysága érdekel, nem foglalkozik azzal, hogy hány helybélinek nyújt megélhetést a határ. Négy-öt alkalmazottal elvégezteti azt a munkát, amiből nemrég még a falu javarésze kereste kenyerét. Ennél még a termelőszövetkezetek fennmaradása is kedvezőbb, hiszen ott csakugyan működött még valamiféle szolidaritás. Márpedig a kormány törekvései e szempontból saját táborának is ártanak - vélekedik a politikus. A húszesztendős bérlet lehetősége, a bérlőknek járó elővásárlási jog a nagyüzemek lába alól is kihúzhatja a magyar földet Közös érdek lenne a szabályok szigorítása, a helyben lakók előjogainak visszaállítása, a megszerezhető üzemek számának korlátozása, a letelepedés, a szakvégzettség meglétének előírása a termőföld tulajdonlásánál és használatánál egyaránt. A parlamenti ellenzék egyetért ezekben a kérdésekben, ám önállóan képtelen a szükséges törvények meghozatalára. Ezért fontos, hogy a földkérdés a nemzeti egyetértés része legyen. Ha máshogyan nem lehet elérni a szabályozás átalakítását, az MDF az ország közvéleményéhez fordul majd, és a magyar föld védelme érdekében kezdeményezi a népszavazást. Ma már a kormányoldalon is elismerik, hogy megfelelő intézkedések híján - a csatlakozás után érvénybe lépő kvóták, támogatások és más lehetőségek alapján - nemcsak nyertesek, hanem vesztesek is lesznek a magyar termelők között. Ez utóbbi körbe elsősorban a kicsik kerülnek majd. Ha komolyan vesszük, hogy Európába megyünk, de valóban mindahányan, róluk bűn elfeledkeznünk. Az előttünk álló tizenegy hónap minden napjáért kár, ha azokat nem az agrárium gyorsított ütemű felkészítésére fordítjuk. Medgyasszay László pártbéli társával erre javasol egy négy pilléren nyugvó részletes programot. A pstolhatatlanul fennálló versenyhátrány enyhítése az MDF szerint elsősorban a műszaki-technikai elmaradás pótlását kell jelentse. Nem a géptámogatás felfüggesztésével, hanem 15-20 éves lejáratú, 80-100 százalékos kamattámogatássá és garanciaváltássá megtoldott hitelekkel. Köztudott, hogy az ültetvények telepítését korlátozzák, tiltják majd számunkra az EU-ban. Érthetetlen, hogy miért nem inda most, az utolsó évben erre is egy komoly forrásokká megtámogatott, nemzeti program. Hiszen, amit 2004 áprilisának végén elültetünk, abból még az EU teljes jogú tagjaként gazdálkodhatunk. Igaz ez minden más beruházásra is, mert Brüsszel a belépés napjáig elindított fejlesztéseket elismeri Viszont május másodikán már megkötik a kezünket az érvénybe lépő korlátozások. Ezért kell addig minden percet kihasználnunk. A másik nagy baj az információhiány. Fel kell kutatnunk minden lehetőséget, engedélyezett formát a lehető legtöbb nemzeti agrártámogatás fenntartására. A különösen nehéz helyzetbe kerülő sertés- és baromfitartókat is idejekorán tájékoztatni szükséges a számba jöhető pénzügyi forrásokról. A gazdáknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy meggyőződjenek a szövetkezés, az összefogás elkerülhetetlenségéről. Belső piacaink védelmében pedig polgári mozgalomra, törvénnyel védett, a hazai alapanyag felhasználására garanciát adó, ellenőrizhető védjegyre volna szükség. Ezekből az elemekből áll a nemzeti felkészülést segítő agrárprogram, melyhez elsősorban akarat kell, mellé pénz és hatékony végrehajtás - állapítja meg Medgyasszay László. Gödöllőn szervezett tanácskozást a nemzeti egyetértés megteremtése érdekében a minap a főbb agrárszervezetek részvételével a Magyar Demokrata Fórum. Hárn Péter akadémikus, az Agrárgazdasági Tanács elnöke elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a termelésben mutatkozó színvonalbéli különbségek miatt hazánkban állandósulhatnak az agrárpolitikai konfliktusok. Jakab István, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének vezetője az előző kormány idején elindult, a gazdák felkészülését szolgáló program megtorpanását elemezte. Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége elnökeként az uniós támogatásokat folyósító intézményrendszer felállítása körüli késedelmet emelte ki. Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara vezetője pedig a pártpolitikák félretételét és a fejlesztési elképzelések összehangolását sürgette.