Szabad Föld, 2003. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)
2003-08-08 / 32. szám
fi CSALAD - OTTHONHBH méntelén sok gyermeke volt a Holdnak. Töméntelen sok gyermeke volt a Napnak. Nappal a Nap gyermekei játszottak az égen. Éjjel a Hold gyermekei játszottak az égen. A Földön akkoriban a vizekben egy fia hal sem úszott, a fákon még nem fészkelt madár, a rétek, az erdők és a barlangok mind üresek voltak, állat és ember nyoma még nem érintette a Föld porát. A Nap melegen sütött, miközben játszadozó gyermekeit vigyázta mosolyogva. A Nap házában égett a tűz, izzó serpenyőben sustorogva sült az ízletes eledel. Ám egyszer a tűz éppen csak hogy pislákolt, nem akart lángra kapni. A Nap a tűzzel bajlódván nem vigyázhatta gyermekeit, ezért átszólt a Holdhoz, és megkérte, hogy vigyázzon gyermekeire. A Hold, bár álmos volt erősen, kiállt az ajtóba, és onnét vigyázta a Nap töméntelen sok gyermekét. A Nap gyermekei hamarosan észrevették, hogy a Hold szeme leragad az álmosságtól, s egyre messzebbre merészkedtek. A végén sorra leszöktek az ég pereméről a Földre. A hosszú út után megpihentek a nagy folyamok partján. Közben a Hold elbóbiskolt. A Nap házában lángra kapott a tűz, a serpenyőben megsült az eledel. A Nap ebédelni hívta gyermekeit. Majd elunván a hosszas várakozást, ha Tordon Ákos A halak születése BUDAI TIBOFI RAJZA za elé ment, de hiába nézett körül, gyermekeit az ég legtávolabbi sarkaiban se látta. Erre ijedten loholt a Holdhoz: - Hallod-e, Hold, hogy vigyáztál gyermekeimre, se hírük, se hamvuk a kerek nagy égen - támadt az akkor ébredő Holdra. A Hold restelkedett, megijedt, lesütötte a szemét, így pillantotta meg a Földön játszadozó Nap-gyermekeket. - Nagyon restellem, hogy elnyomott az álom - mentegetőzött -, de gyermekeid nem tűntek el, nézz csak le a Földre, s meglátod őket, amint a nagy folyamok partján kergetőznek - mutatott le a vizek mentén futkározó Nap-gyerekekre. A Nap-gyerekek semmi kedvet, semmi hajlandóságot nem mutattak, hogy viszatérjenek az égre, oly jólesett nekik a földi tartózkodás, kiváltképp, amikor a partról bemerészkedtek a hűs folyókba. Ámde abban a pillanatban, hogy víz érte őket, halakká változtak. Az aranyos, ezüstös pikkelyű halak fürgén és vígan úsztak a vízben, mintha mindig is a vizek lakói lettek volna. Ezt látván a Nap mélyen elszomorodott, és könnyezni kezdett. Könnyei a folyókba hullottak, és ott kerek és lapos kavicsokká lettek. A folyókban, vizekben, a kavicsok és kövek között megsokasodtak a halak, s azóta is sokasodnak. Mindezt látván lassan és sokára megvigasztalódott a Nap, de azért mindmáig görbe szemmel tekint a Holdra, amiért annak idején nem vigyázott éberebben gyermekeire. Azóta mereng esténként hosszan és mélabúsan a sápadt arcú Hold a Földre és a csillogó vizekre. ■■ ■ Szabad nem MOLNÁR LAJOS Csak becsülni tudják a szakemberek, hány alkoholbeteg él hazánkban, számukat ötszázezer és egymillió közé teszik. Annyi bizonyos, hogy minden magyar lakosra - az újszülöttektől az aggastyánokig - évi tizenkét liter alkohol jut A református egyház rehabilitációs szolgálata keretében tevékenykedik a Magyar Kékkereszt Egyesület és a Református Iszákosmentő Misszió. E szervezetek működtetik a Dömösi Alkohológiai Szakintézetet Az országban harmincöt rehabilitációs csoport tartozik hozzájuk, az egyik Békéscsabán. A csabaiak minden hónap első és harmadik szombatján 14 órakor találkoznak a református egyház Deák Ferenc utca 4. alatti gyülekezeti termében, ahol Cs. Kiss Andor lelkipásztor tart szolgálatot. A jó hangulatú összejövetelen az igehirdetés után a résztvevők beszámolnak arról, miként tudtak megszabadulni szenvedélybetegségüktől. Cs. Kiss Andor így fogalmazta meg az itt folyó munka lényegét: - A szenvedélybetegek általában azt az utasítást hallják, hogy nem szabad inni, dohányozni, drogozni. Mi viszont azt mondjuk szabad nem inni. Ha valamit elveszünk az emberektől, az támad utána, ezért jobbat kell helyette adnunk. A különféle káros függésekből az Istentől való függés teszi szabaddá őket. A találkozó egyik résztvevője, a huszonkét éves Horváth Mihály asztalosipari technikus a találkozó előtti napon jött haza a dömösi intézetből, ahol tizenkét napot töltött azért, hogy megszabaduljon a játékgépek rabságából. - A játékgépeket még iskolai éveim alatt próbáltam ki - emlékszik vissza a fiatalember -, de igazából akkor vált súlyossá a függőségem, amikor dolgozni kezdtem. Mihelyt megkaptam a fizetésemet, azonnal a játékterembe indultam. Persze legtöbbször elbuktam a pénzem, bár néha nyertem is. Horváth Mihályt egyfajta menekülésvágy vitte a játékgépekhez, amikor több mint két évvel ezelőtt meghalt az édesapja. Ismerőse tanácsára befeküdt egy pszichiátriai osztályra, ám ott nem tudtak segíteni rajta. Innen az egyik rehabilitációs intézetbe ment, de ott sem tapasztalt gyógyulást. Szenvedélye arra vezérelte, hogy ismerősöktől kölcsönkérjen, és ne csak a saját használati tárgyait adja el, hanem az édesanyjáét és a bátyjáét is. Emiatt aztán nem mert hazamenni, egy hónapig az utcán élt. - Egy rendezvényen találkoztam Harmati Györggyel, az itteni csoport titkárával, ő ajánlotta a dömösi intézetet - szőtte tovább történetét a fiatalember. - Meglepett, hogy ide akármilyen fizikai és lelki állapotban megy be a segítséget kérő, emberként fogadják. Mihály, mikor Dömösön belépett az intézetbe, még arra gondolt, ha kimegy, újra játszik majd azért egy keveset. Ahogy teltek a napok, rájött, a gépezésnek semmi értelme sincs. Az igék, az énekek, a közös imádságok olyan lelki megnyugvást nyújtottak számára, amit nehéz szavakkal kifejeznie. - Már kilátásban van egy új munkahelyem. Mihamarabb dolgozni szeretnék, hogy fölgyülemlett adósságaimat megadjam. Ezt követően a Tessedik Sámuel Főiskola Egészségügyi Karán szeretnék szociális munkásnak tanulni. Mivel saját bőrömön tapasztaltam, milyen a szenvedélybetegek élete, úgy érzem, nagy beleérzéssel tudnék segíteni rajtuk. Harmati György harmincévi italozás után 1989 márciusában szabadult meg az alkoholtól. Szakközépiskolás korában diáktársaival kezdett el iszogatni, aztán idővel egyre többre volt szüksége. Elmondta: leszokása óta állandóan tapasztalja az Úr erejét, a hit segítségét. - Tizenhárom éve minden reggelt azzal kezdek, hogy kérem az Urat, mondja meg, mit tegyek aznap. Hogy a választ megkapjam, igét, igemagyarázatot olvasok, és imádkozom. Tudom, hogy ennyi idő elteltével is egy slukk után visszaszoknék a cigarettára, egy korty után az italra, de Isten a vágyat vette el tőlem, így ezekre többé nincs is szükségem. inni, drogozni, dohányozni Nehéz szabadulni a káros szenvedélyek rabságából Kohanek miklós felvétele Szabad Föld KÁNIKULÁS NAPOKRA ______PETHES JÓZSEF Kicsi a világ, és lakói közül néha úgy tűnik, sokan olvassák a Szabad Földet. Nemrégiben Ausztráliából kaptam elektronikus levelet egy névrokonomtól, miszerint interneten olvassa a lapot. Rá nemsokára egy lengyel évfolyamtársnőm is jelentkezett, hogy szeretné felvenni velem a kapcsolatot. Akkor még nem sejtettem, hogy elektronikus levelével nemcsak a régi barátságok idéződnek fel, hanem újak is születnek. Alicija számomra egy volt a száznyolcvan évfolyamtársam közül. Nem voltunk soha igazán jó barátok, de sokat beszélgettünk, bulikon találkoztunk. A barátaim barátjaként jó haverok lettünk. Úgy, mint szinte mindenkivel az évfolyamról, hiszen a kollégiumban akkoriban, a hetvenes években hatalmas közösségi élet folyt, rengeteg alkalom kínálkozott arra, hogy egymással ismerkedjünk. Alicijának ezek a találkozások elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy több mint húsz év múltán megkeressen, és a bizalmába avasson. Miután megírtam neki a címem, elérhetőségi koordinátáimat, felhívott telefonon. Arról érdeklődött, vannak-e gyerekeim és mekkorák. Mert az ő fia Budapesten tanul, a közgazdaság-tudományi egyetemen. Huszonkét éves, és nagyon egyedül érzi magát. A fiam tizennégy, a lányom tizenhat, mondtam, de a korkülönbség ellenére találkozhatnak. Bár Alicija nem kért tőlem semmit sem, de mi még ahhoz a korosztályhoz tartozunk, akik félszavakból megértjük egymást. Egyvalamit viszont nem értettem akkor, az első beszélgetésünk idején. Hogy lehet az, hogy egy fiatalember magányos, nem találja meg a barátait, a társaságát? Eleinte sok mindenre gondoltam, még rosszra is, hiszen a mi időnkben ilyen nem történhetett meg. Szóval vettem a lapot, és önként ajánlkoztam, hogy a fiú bármikor fordulhat hozzám, ha bajban van, ha szüksége van tanácsra vagy segítségre. Anyjának megígértem, hogy meghívom hozzánk egy hétvégén ebédre. Ennyi, amit tehetek. Alicija, amikor eljött a fiát meglátogatni, elárulta, hogy nagyon sokat gondolkodott, évfolyamtársai közül kihez forduljon ezzel a kényes kéréssel, kire számíthat. - Mitől kényes? Ez teljesen természetes kérés - csodálkoztam. Neked az, mondta, csakhogy közben teljesen megváltozott a világ körülöttünk. Ültünk hármasban egy presszó asztalánál, s hol a huszonkét éves Pjotrek, hol a negyvennyolc éves anyja szavait hallgattam. Már nem úgy van semmi, mint régen, amikor közösségi élet folyt a kollégiumokban. Az egyetemisták jóformán csak aludni járnak a szobáikba. Hétvégén pedig mindenki szalad haza, a külföldiek pedig maradnak otthon. Piotrek már harmadéves, hibátlanul beszél magyarul, de egyetlen magyar egyetemistával sem tudott összebarátkozni. Szlovák szobatársa minden hétvégén hazautazik a családjához. Ő sajnos nem mehet, hiszen több mint nyolcszáz kilométerre lakik, közel az ukrán határhoz. Felületes barátságokat kötött már, de azokat nem is lehet barátságnak nevezni, hiszen a közös programokból általában csak ígéretek maradtak. Számomra riasztónak tűnt, hogy az az elhidegülési folyamat, ami mostani társadalmunkra jellemző, már a fiatalokat is érinti. A fiúval pillanatok alatt összebarátkoztam. Bár tényleg jól beszél magyarul, elővettem összes lengyeltudásomat, amire egy olstyni építőtáborban tettem szert. Lengyelül mondtam el a versikét: „Lengyel, magyar - két jó barát, együtt harcol s issza borát.” Piotrek találkozásunk után vette a bátorságot, és sms-t küldött, ha történt vele valami, ha sikeres vizsgát tett, s ha találkozni szeretett volna velem, hogy elmondja örömét-bánatát. Nem éreztem nyűgnek, hogy rászánjak egykét órát, ha ő ezt igényelte. ígéretemhez hűen meghívtam hozzánk egy vasárnapi ebédre. Ezt anyja is helyeselte, azt mondta, hadd menjen el hozzátok, és lásson egy normális családot. Ahogy ezeket a szavakat kimondta, könnybe lábadt a szeme. Pjotrek ugyanis csonka családban nőtt fel, apa nélkül. Kishúgával együtt apjukat csak nagyon ritkán látták, az utóbbi időben pedig egyáltalán nem. A fiú egy napsütéses májusi vasárnapon jött el hozzánk. A kertben sütöttünk, főztünk, ebéd közben jókat beszélgettünk. Feleségem, gyerekeim is barátságosan fogadták. Nem akart sokáig a terhünkre lenni, korán elköszönt, mondván, még tanulnia kell. A maradék ételből csomagoltunk neki vacsorára valót. Másnap küldött egy sms-t: „Szia, Józsi! Mindent nagyon köszönök maguknak, igazán jól éreztem magam. Most voltam először magyar családnál vendégségben, pedig már három éve tanulok itt.” Amikor az utolsó vizsgát is letette, ismét felhívott: - Most hazamegyek, de szeptemberben ismét jelentkezem. Jó volna újra találkozni, szeretnék majd újra elmenni hozzátok. Nálatok ugyanis otthon éreztem magam. Hideg őszibarackleves Hozzávalók 1 kg érett őszibarack, 20 dkg cukor vagy folyékony édesítőszer, 2-3 evőkanál liszt, 2 dl tejszín. A megmosott, kimagozott, darabokra vágott gyümölcsöt felöntjük kétliternyi vízzel. (Befőttből, üveges konzervből is készíthetjük, akkor használjuk fel a levét.) Lefedve, forrástól számított 5-10 percig főzzük. Hozzáadjuk a cukrot. Hideg vízben csomómentesre elkeverjük a lisztet, majd sűrű szűrőn, állandó kevergetés mellett beleöntjük a levesbe. Újra forraljuk, és még néhány percig, gyakori kevergetés mellett főzzük. Ha hígnak tűnik, még egy kis lisztes habarással sűríthetjük. Hideg vízben gyorsan kihűtjük, hogy a nyári melegben mielőbb eltehessük. Ha már csak meleg, hozzákeverjük a tejszínt (nem kell felverni, főzőtejszín is megfelel). Hűtőszekrényben jégbe hűtjük. Természetesen minden más gyümölcsből - eper, alma, körte, sárgabarack, meggy - is finom. Kapros-csirkés zöldbabsaláta Hozzávalók 1 csirkemell, 1 kg zöldbab, 2 dl joghurt, 1 dl tejföl, 2 dl majonéz (lehet tubusos is), 1 csomag zöldkapor. A kicsontozott, bőr nélküli csirkemellet apró kockára vágjuk, sós vízben megfőzzük. A megtisztított, darabokra vágott zöldbabot egy másik edényben nem túl puhára főzzük. Egy nagy tálban összekeverjük a joghurtot, a tejfölt, a majonézt és a kaprot. Beleforgatjuk a leszűrt húst és zöldbabot, utánaízesítjük, és alaposan behűtjük. Díszíthetjük paprika- és paradicsomszeletekkel. Sajtban sült tojás Hozzávalók személyenként 2 db tojás, 1 evőkanál reszelt vöröshagyma, 3 dkg reszelt sajt, 1 teáskanál vaj, só, pirospaprika. A forró vajban megfuttatjuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a reszelt sajtot. Ha a sajt megolvadt, kissé megsózzuk, és ráütünk személyenként két tojást. Amikor a fehérje megszilárdult, elzárjuk a tüzet. Meghintjük sóval és pirospaprikával. Azonnal, forrón tálaljuk, szárazon sült pirítóssal. Hogyan lehet magányos egy mai egyetemista fiatal? Nézz rá néha a fiamra! 2003. AUGUSZTUS 8. 11 RECEPT