Szabad Föld, 2003. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)

2003-07-11 / 28. szám

ANYANYELVI GRÉTSY LÁSZLÓ Unos-untalan N­em lehet megunni! - tolul fel bennem a régi, talán több évtizeddel ezelőtti han­gos, azaz énekelt reklámszöveg. Már nem tu­dom, mire vonatkozott, de nem is gondolko­zom ezen, hiszen valószínűleg úgysem árul­hatnám el, mert az már maga is reklámnak, valamilyen termék reklámozásának minősül­ne. De mégis ebből indulok ki, mert a kérdés­nek, amellyel foglalkozom, épp az a tárgya, hogy a cikkem címéül írt szó, az unos-untalan udvariatlan-e, megbélyegző-e, viszolygást ér­zékeltető-e arra a cselekvésre nézve, amire vo­natkoztatjuk, vagy csakugyan olyan, mint az a bizonyos egykori termék, amelyet a reklám szerint „nem lehet megunni”. E meglehetősen fogós kérdést ezúttal nem levélben, valame­lyik olvasónktól kaptam, hanem a rádió ber­keiből, egy olyan tapasztalt rádiós szerkesztő­től, illetve műsorvezetőtől, akit rádióbeli nyel­vi ismeretterjesztő tevékenységem következ­tében akár kollégának, sőt jó ismerősnek ne­vezhetek. Jól feladta a leckét, de úgy érzem, tu­dok válaszolni, s abban bízom, hogy olvasóink is szívesen fogadják, ha közreadom, mire ju­tottam. Az unos-untalan szemmel láthatólag és füllel hallhatóan nyomatékosított alakú hatá­rozószó. Olyan, mint a szü­nös-szüntelen, amelyre A magyar nyelv értelmező szótárá­nak VI. kötetéből szemléltetésül idézek is egy mondatot Gárdonyi Gézától: „Körülötte pa­pok, orvosok ... tessék parancsát szünös­­szüntelen.” Ez a nyomósító forma majdnem ugyanazt jelenti, mint amit az előtag nélküli szüntelen, amely melléknévként ’meg­szakítás, szünet nélküli’, határozószóként pe­dig ’folytonosan, szünet nélkül’ értelmű. A különbség csupán annyi, hogy a szünös-szün­­telen változat melléknévként nem él, csak ha­tározószóként, azaz milyen? kérdésre nem fe­lel, csupán ezekre: hogyan?, milyen módon?; ezenkívül pedig még annyi, hogy a nyomósí­­tás valamelyest a szó jelentésében is tükröző­dik. A szótár szerkesztői ezt a legkisebb szó beszúrásával igyekeztek érzékeltetni, ugyanis a jelentését így adták meg: ’a legkisebb meg­szakítás, szünet nélkül, folytonosan, szaka­datlanul’. Az unos-untalan­nal némileg más a helyzet, mégpedig azért, mert a nyomósított forma, amelynek használhatósága felől kollé­gám érdeklődött, ma is előfordul, nem is rit­kán, de alapszava, a nyomósítás nélküli unta­­lan mára régiessé, választékossá vált, jószeré­vel kihullott a nyelvhasználatból. Bezzeg Kis­faludy Sándornál, Csokonainál még ott volt Vagy Petőfinél, aki D. B. kisasszonyhoz című versét így kezdte: „Szép mulatság téged néz­nem, / Szőke kislyány, / Te kis bimbó az ifjú­ság / Rózsafáján!/ Elnézném én szemed s aj­kad / Untalan­­ Ajkadon szived s szemedben / Lelked van.” Ez az untalan még jól érezhetően azt je­lenti: ’megunás nélkül hosszabb ideig, bár­meddig’. Ám az unos-untalan, vagyis a nyo­matékosított forma a nagy nyomósító igyeke­zet következtében már nem azt sugallja, amit elavulttá vált elődje, hanem ennek jelentése már ez: ’kellemetlenül gyakran, örökösen is­mételve’. A szótár ad is rá egy remek példa­mondatot: „Unos-untalan ismétli, hogy mennyi hálával tartozom neki.” Összegezésül: hasznos, sőt kitűnő eszköz a nyomósítás, mármint annak az az ismétlé­­ses formája, amelyről ma szó volt. Jó stílusér­zékű tollforgató számára a végig, a véges-végig és a végestelen-végig három teljesen más hőfo­kú szó, amelyek mindegyike remekül hasz­nálható, persze csak a megfelelő helyen. Mint szó az unos-untalan is jól szolgál bennünket, de tudnunk kell róla, hogy ennek jelentése már nem az, mint nyomatékosítatlan alap­szaváé, az untalan­é, azaz nem ’megunás nél­kül, akármeddig’, hanem ’megunásig, már nagyon is unva, untig’. A tömegek intelligenciája minimális, feledékenysége maximális. Ez a hitle­ri kijelentés alapozza meg a tömegmédia és a poltika összehangolt sikerét. Választási ígéretekre, politikusi mondatokra a nép körülbelül egy-két héten át emlékszik. Ha a megszabott felejtési idő letelt, bármit meg lehet csinálni, bármit lehet hazudni. De mi van, ha a hazugság túl gyors, és van egy-két ember, aki még emlékszik a közelmúltra? Zaklatott reggel. Rögtön ébredés után Kocsis Istvánt, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatóját látom a képernyőn. Ha a nevét ez idáig nem is tudtam - és valószínűleg, mint afféle metszőén jelen­téktelen személyiségét, néhány nap múlva törlöm is a memóriámból -, a hangját is­merem. Hangképzése ugyanis teljességgel egyedi Minden szó végén fájdalmasan megemeli a hangsúlyt Nem beszél, hanem énekel. Kijelentő mondatainak minden szava kérdőn fölfelé hajlik. Beszéde így egy­részt idegesítő, másrészt egy önmagát a re­ménytelenben keresgélő ember lélektükre. Mi lehet ennek a teljesen beteg into­nációnak az oka? Talán egyszerűen azt képzeli alanyunk, hogy menő dolog ilyen borzalmasan billegtetni a hangot? Vagy valami idegi károsodás, gyerekkori trau­ma lehet a háttérben? Esetleg a kis Kocsis Pisti a kamra fűtőolajos hordói közé bújt cigizni, és az anyag berobbant? Ha így volt, egy szavunk sem lehet, Pistike elég jól megúszta. Ahogy megúszta a mostani bal­hét is. Paksot majdnem sikerült Föld kö­rüli pályára állítani, de a vezérigazgatót nem. Ő még mindig itt, a reggeli tévémű­sorban énekel. Hogy miket énekel, az külön szám. Azt mondja, az atomerőmű csapata rekordot ál­lított fel a kommunikáció terén. Annyira pontos, minden részletkérdésre kiterjedő tá­jékoztatást kaptunk a műszaki hiba körül­ményeiről, hogy az párját ritkítja Úgy érzem, érdemes ezen a kijelentésen kissé eltűnőd­nünk, ízlelgetve logikai-szemantikai súlyát Ez a kijelentés rohadt nagy hazugság. Mindenki tudja, hogy a paksi erőmű kom­munikátorai, vezetői úgy hazudtak, mint vízfolyás. Erről mindenkinek Cser­nobil jut eszébe. Csernobil akkorát robbant, hogy még az emléke is ketyeg. És örök példa, amely azonnal eszünkbe jut, amint egy atomerőművel baj van. Nekünk, magyaroknak azonban Csernobilről több jut eszünkbe, mint a nyugatiaknak. Eszünk­be jut a szocializmus kommunikátoraveze­tői stábja, mely a pániktól, a tömeges nép­mozgástól, a forradalomtól betojva komoly hazugságrendszert épített ki az élet minden területén. Ez lépett működésbe, a hazugság lánc­reakciója, a csernobil robbanással. És az elmúlt hetekben ugyanennek láttuk újabb példáját. Aztán amikor nagy nehezen kide­rül az igazság, és az „erőművészek” bevall­ják, hogy hazudtak, mert a robbanásve­szély valójában elég nagy volt (és talán most is az), akkor jön a vezérigazgató, és azt énekli, hogy ők mennyire őszülték. Azt hazudni, hogy nem hazudtunk metahazugság. A paksi bárdban beindult a láncreakció. Persze nincs ok aggodalomra. Ez az ő problémája. A hazugságok labirin­tusában tapogatózva egyre mélyebbre jut. Ő így ismeri meg önmagát. VAKABLAK Rákh Géza A PAKSI BÁRD Szabadföld ULTÚRA■ ■■■■■■■ _ _______BORZÁK TIBOR_______ „A virágok, fák, füvek, az állatok, maga az em­ber, és az anyaföld egymásrautaltságának nagy művésze ő, egyike az utolsóknak, aki lát­ta és láttatta, hogy a földnek emberarca, az embernek földarca van” - méltatta a miskei festőművész, Tóth Menyhért nagyságát Pin­tér Lajos József Attila-díjas költő a Kecskemé­ti Képtárban július végéig látogatható ideigle­nes életm­űkiállítás megnyitóján. Jövőre ünnepeljük az életében csak keve­sek által megértett és tisztelt miskei „sámán­festő” születésének századik évfordulóját. Az utókorra maradt hagyatékának szinte teljes egészét a Kecskeméti Képtárban gondozzák és őrzik. A mintegy tizenötezer alkotásból bőven van mit bemutatni, csakhogy ekkora gyűjte­ményhez nem elegendő egy-két állásban lévő szakértő, de egy szerény költségvetésű múze­um ennél többet nem vállalhat magára. Eddig a „zöld ablakos” műemlék máso­dik emeletén lehetett látni Tóth Menyhért ál­landó kiállítását, ám a sorozatos beázások és a szecessziós épület kezdődő felújítása miatt be kellett zárni a festőművész pályáját átfogó tár­latot. Azt azonban nem engedhetik meg a kecskemétiek, hogy hosszabb időre eltüntes­sék az érdeklődő közönség szeme elől a ma már különleges értékű műveket, ezért részen­ként elosztva, négyrészes kiállítássorozaton mutatják be a lehető legteljesebb mértékben és minőségben az életművet. Ifj. Gyergyádesz László művészettörté­nész, a Kecskeméti Képtár vezetője elmond­ta: gyűjteményükből soha nem látott meny­­nyiségű alkotást, összesen hatszáz fest­ményt, szobrot és grafikát kívánnak a látoga­tók elé tárni. Mind a négy kiállítást egy-egy katalógussal dokumentálják, sőt terveik sze­rint egy kisebb könyvet, továbbá egy igénye­sebb megjelenésű albumot is szeretnének ki­adni a képtár hatalmas Tóth Menyhért­­anyagából. Az utolsó bemutatót 2004 no­vemberében tartják művészettörténeti kon­ferencia kíséretében. A híres város kulturális műhelyei méltó­képpen ünneplik majd meg Tóth Menyhért születésének századik évfordulóját. Az emlék­év főszervezője, a festőművészről elnevezett alapítvány egyebek közt pályázatot ír ki egyete­men tanuló képzőművészek és művészettörté­nészek számára. A Kecskeméten szerkesztett irodalmi folyóirat, a Forrás 2004. januári szá­mát Tóth Menyhért emlékének szenteli. Ifj. Gyergyádesz László úgy véli: egy Tóth Menyhért-kiállítás létét soha nem kell indo­kolni, ezúttal viszont két mozzanatra külön fel­hívja a figyelmet. Egyrészt a jövő évi tárlatok, a felújítás miatti kényszerszünet, illetve az újjá­varázsolt épületben majdan megnyitandó új, állandó kiállítás előtt most lesznek utoljára lát­hatók a miskei polihisztor alkotásai. Másrészt nem szabad elhallgatni, hogy Tóth Menyhért életműve és festményei közül az utóbbi időben sok „illetéktelen” jegyeskedik. A szakmai viták nem feltétlenül tartoznak a nagyközönségre, de az igen, hogy szabad-e vagy sem jól fizető üzletté silányítani és milliós nagyságrendű pénzben méricskélni a „sámánfestő” képzést. Tóth Menyhért különc, ugyanakkor azonban különösen értékes alakja a magyar képzőművészetnek. Hetvenhat éves korában hunyt el, először a Farkasréti temetőben han­tolták el, majd Miskén helyezték örök nyuga­lomra. Elgondolkodtató, mindazonáltal so­katmondó, hogy csupán nyolcan-tízen állták körül a sírját. Menyus bácsi - ahogyan sokan nevezték - élete nagy részét szülőfalujában, Miskén töltötte. Soha nem tagadta meg egy­szerű származását, és nem hagyta el a parasz­ti életvitelt. Napközben szobafestő és földmű­ves volt, este és éjszaka pedig festőművész. Az, hogy nem látott jól és falába volt, már önma­gában is alkalmat adott a gúnyolódásra vagy inkább lesajnálásra. A falubeliek tényleg nem értékelték, csak nagyon kevesen álltak mellé. A „bolond piktor” életének utolsó szakaszá­ban elért sikereit is gyanúval fogadták. Sokan valójában évekkel halála után kezd­ték elismerni (megismerni?) Tóth Menyhért művészetét. A mindvégig magányos alkotó sa­játos látószögű piktúrája, főként „fehér korsza­ka” európai színvonalat képvisel. „A termé­szettel való igen aktív, erőteljes, álmokban és mesékben gazdag együttélés jellemezte. Egy ki­veszőlésben lévő emberi világlátást képviselt, melyben az emberlény és a természetanya még együvé tartozott” - írja róla egy tanulmányban ifj. Gyergyádesz László művészettörténész. A Kecskeméti Képtárban vigyáznak a XX. század egyik legnagyobb magyar festőjének örökségére, ami megbecsülhető, megbecsü­lendő és felbecsülhetetlen. Tóth Menyhértet napjainkban a képkereskedők is felfedezték Kiállítássorozat a miskei festősámán életművéből A művész a hetvenes években Zsákosok (olaj, 1960-as évek) 2003. JÚLIUS 11. 23 J­­L Egy különleges játék jó naponta akár félmilliárd forintért A kenő­játékban 80 számból 20-at sorsolnak ki minden nap (vasárnap ki­vételével). Ön a 80-ból legfeljebb 10 számot ikszelhet be (ld. a laphoz adott kenőszel­­vényt). Minél több számot jelöl meg, annál nagyobb lehet a nyereménye. Ha csak 1 számot ikszel be (1-es játéktípust játszik), akkor a játék árának dupláját nyerheti vissza. Ha 10 számot jelöl meg (10-es játéktípust játszik), pénzének akár egymil­­liószorosát is megnyerheti. Ön határozhatja meg, hogy 100 Ft-ot, vagy annak kétszeresét, háromszo­rosát, négyszeresét, esetleg ötszörösét fizeti be. Ha nagyobb tétet kockáz­tat, a nyereménye is arányosan nagyobb lesz. Míg például a lottónak 1 és 5 hétre érvényes változatai vannak, a kenőt 1, 2, 3, 4, 5, 6 és 12 napra előre lehet megvásárolni. Válassza ki, hány nap­ra (hány sorsolásra) érvényes játékot kíván játszani, és jelölje a megfelelő négyzetben! Nyereménye attól függ, hogy Ön hány számot ikszelt be, mekkora tétet fi­zetett be, és hány találatot ért el. A kenő szelvényen megtalálható táblá­zatból (ún. nyerőtáblából) előre kiszámolhatja, hogy mekkora lesz a nyere­ménye, ha 1,2 vagy több találatot ér el. 0 találattal is nyerhet, ha legalább 6 számot játszik meg. A nyeremény összege nem függ más játékosok talá­lataitól. Hol kenózhat? Mindenhol, ahol lottót is játszani lehet: lottózók­ban, magánlottózókban, bizományosoknál, a na­gyobb postákon, egyes hírlapüzletekben és taka­rékszövetkezetekben. Ke­­nézni telefonon és inter­neten is lehet. Ennek módjáról a lottózókban kérhet felvilágosítást. Játékához sok szerencsét kívánunk! IntEMCSEJÁTÉK­OT. Egy példa: • Tifott fai, hogy ÖMVk van hét ktt*«ne tiém*, nxrtyaá« ima Wvén játszani • konón, N crt­­­ulfrxR liiwé növény c jMWptict a véntétta • HiteMBHaUocktoW. tats## mi • „Tér Maat­hm­a tfKX MpyifiMn, (Él­ MÉH»*** fittU^ÖKÖt jtJöflfi) • Ma taak • játék napján lvén ránt v«*» • köti a „ftotáofénék Kktfj" ■uNw «14« mtmM Itifl thrnkwtffrifi­fTökk wr«fi«a történd brczatit aaatán a játék ka aránya##* g ipgtii igául atfra­ktoáwMMrti: H« t M UawaM in«*Oél« UlM « «M MM • Ml «ti« - - -■ ft- —..«■«» Um a iméoiIiIiIii NIICIjBE Vw I IIWHW*« Wl WW'Mf’flE W •Ul S 000120C H . I m OOG K » HMM • > w n • 1W Et 4 MM UMM1 > MO EM» N » « )4« SUUMM * «Ml. • Mt 1tai W tapi» • H*m4*uámoftaii«m«f kfcfcifEttwMa&itM

Next