Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-23 / 4. szám
2004. JANUÁR 23. Szabadföld Viselkedésünk biológiai gyökerei A modern biológia azt állítja, hogy az ember keletkezésének, kialakulásának története nem különül el az állatokétól, az ember is az állatfajok egyike, bár számos csak rá jellemző tulajdonsága van. Ezek egymást is befolyásolva nyilvánulnak meg, ezért az etológusok az alapvető különbség jelölésére emberi viselkedési együttesről, humán viselkedési komplexumról beszélnek. E bevezető gondolatok jegyében hagzott el Csányi Vilmos etológus előadása a Mindentudás Egyetemén az emberi viselkedés biológiai gyökereiről. Rövidített változatát adjuk közre. MUNKATÁRSUNKTÓL Az emberi evolúció mintegy hétmillió éve vált el a csimpánzokkal közös ősétől. Egy csimpánzkölyök külsőleg is hasonlít egy rossz emberkölyökre. A csimpánzok és az ember génjei között még nagyobb a hasonlóság: majdnem 99 százalék - hívta föl a figyelmet az előadó. Csimpánzok és bonobók A csimpánz is társas lény, mint az ember. Egyegy negyven-ötven fős csimpánzcsapat meglehetősen nagy területet foglal el és tart a sajátjának. A szomszéd csapatot a hímek megölendő prédának, zsákmánynak tekintik. Kivételt tesznek azonban a nőstényekkel: ha velük találkoznak, körülveszik, és nemi erőszakkal a saját területükre terelik. A csimpánzcsapat életét tehát döntő módon a hímek, illetve azok kisebb létszámú szövetségei szabják meg. A csimpánzok leszármazási sorából két és fél millió évvel ezelőtt kiszakadt bonobók eldugott közép-afrikai erdőkben élnek. Kevésbé agresszívek, mint a csimpánzok, s a hím szövetségek helyett inkább az idősebb nőstények uralják a csoportokat. A nőstény csimpánzok öt-hat évente kerülnek megtermékenyíthető állapotba, és csak ilyenkor élnek szexuális életet, igen intenzíven, különösebb válogatás nélkül. A bonobó nőstények viszont a teljes idő hetven százalékában hajlandóak párosodni, tehát nemcsak a reprodukció a célja a szexuális tevékenységüknek, hanem stresszoldásra is használják. Ha a hímek között konfliktus tör ki, a nőstények felkínálkoznak, és ezzel elterelik figyelmüket. A bonobó hímek gyakran koldulják a szexuális aktust: ilyenkor valamilyen apró ajándékot, gyümölcsöt vagy más finomságot nyújtanak át a nősténynek, hogy az kegyeiben részesítse őket. Az első jelentős különbség az ember és állati rokonai között az egyed megváltozott viszonya a csoportjához, vagyis a csoportszerkezet - hangsúlyozta az etológus. A csimpánzoktól eltérően az emberek sok mindent szeretnek együtt, közösen csinálni. Igénylik mások jelenlétét, és nem csak napi egy-két órára. Rokonaitól eltérően az ember hajlandó a táplálékmegosztásra is. Fajunk, hasonlóan a legfejlettebb szociális ragadozókhoz, például a kutyafélékhez, képes a közös táplálékszerzés és -elosztás együttműködő viselkedésére. Ám egyedül az emberek képesek a feladatot előre elképzelni és megtervezni. Összehangolt csoportviselkedés Az embernél jelenik meg az a biológiai tulajdonság, amely arra szolgál, hogy a csoport tagjainak aktivitását összehangolja - fűzte tovább a természettudós. Hiába jelenne meg a kölcsönös vonzódás az egyedekben, hogyha nem alakultak volta ki a szinkronizáló (egyidejű, együtt futó) mechanizmusok, az embercsoport képtelen lett volna egységes aktivitásra. Sokféle élettani mechanizmust ismerünk, amely ezt a szinkronizációt (a különböző tulajdonságok egyidejűsítését) segíti, ilyen például az empátia képessége, amely az állatoknál - a kutyát kivéve - teljesen ismeretlen. Az empátia, a beleérzés segítségével érzelmeket lehet szinkronizálni: szomorúságot, örömet, jókedvet, kalandvágyat vagy aprólékos óvatosságot. Viselkedési mintázatokat is lehet szinkronizálni. Erre szolgál az imitációs készség, melynek mai példája a divat és a különböző sztárok beszédmódjának, viselkedésének utánzása. Az utóbbi időben nagy vita bontakozott ki az irodalomban arról, hogy egyáltalán ki lehet-e mutatni a fenti meghatározásnak megfelelő imitációt az állatoknál. Úgy tűnik, hogy még majmoknál sem, mert az, amit közönségesen „majmolásnak” nevezünk, csupán valamilyen ok-okozati felismerés egy helyzet, egy tárgy és valamilyen kívánatos hatás között, amire az állatok képesek, és a szükséges tevékenységet próba-szerencse módszerével találják meg. Az imitáció csak az emberi kultúrákban általános. Viselkedési szinkronizációt szolgál a másolás, a tanutás, a fegyelmezés, s a ritmusokra, zenére, énekre, táncra képes és arra fogékony ember e tevékenységek során is egyfajta érzelmi és viselkedési szinkronizációban vesz részt. Talán a legfontosabb szinkronizáló emberi készségünk, hogy könnyen elfogadunk egy-egy szabályrendszert, közösségi normákat, törvényeket, jogszabályokat. Csoportban élő állatoknál az agresszió a rangsor és az erőforrások elosztásának fontos eszköze. Az embernél nemcsak csökkent az agresszió, hanem sok szempontból meg is változott. Az ember nemcsak társait képes elrendezni valamiféle rangsorba, hanem a csoport szabályait is. A rangsor egyes pozícióiban emberek, másokban pedig szabályok állnak. És az ember engedelmeskedik mindazoknak a személyeknek és szabályoknak, amelyekről úgy érzi, a rangsorban felette állnak. Egy etológus számára elképesztő például, hogy a hatalmas autóforgalom mellett milyen kevés a baleset. Autót vezetni egy csimpánzt is meg lehetne tanítani, de a közlekedési szabályok követésére már nem. A csoporttársadalmak sikeres képződmények voltak, mára az egész bolygó benépesült emberekkel. Az evolúciós folyamatban kialakult biológiai alapok megváltozása nélkül jöttek létre a mai megatársadalmak, amelyekben az ember csoporthoz tartozása alapvetően megváltozott - emelte ki az előadó. Megszűnt az az egyszerű helyzet, hogy beleszületünk egy adott kultúrába, amelyet belülről senki sem vitat, amelynek elvei, belső igazságai, mítoszai minden létező kérdésre megnyugtató válaszokat szolgáltatnak. A szinglik társasága A mai ember egyidejűleg számos csoport lazán kötődő vagy csak odasorolt tagja. Tagja lehet egy családnak, egy iskolának, egy munkahelynek, egy vállalatnak, egy pártnak, egy egyháznak, egy sportegyesületnek, egy városnak, egy országnak, egy nemzetnek, egy kultúrának, hogy csak néhányat vegyünk az egymásba fonódó csoportok közül. De melyekkel fog közös aktivitásba, melyekkel lesznek közös konstrukciói, és mely csoportok elvei, moralitása lesz kötelező számára? Melyikhez lesz hűséges? Milyen tudást hordoz számára a tradíció? Az ember csoportszerveződési kényszere úgy reagált a megapopulációk teremtette új helyzetre, az idegenek állandó, elkerülhetetlen jelenlétére, hogy feltűntek az egyszemélyes, egytagú „csoportok”, például a szinglik. Ők a csoportszervező eszközöket saját magukra visszacsatolva használják. Az egyszemélyes csoport így egy parányi kis kultúra, egyetlen résztvevővel, aki saját magával mint aktív tervezővel és végrehajtóval végi közös akcióit. Hiedelmei egyéniek. Minden érzelmi kapcsolat, érdek, hűség saját maga felé irányul. A külső csoportokkal csupán egyezkedni hajlandó. Ez természetesen távol van a biológiailag optimális állapottól, hiányzik belőle a hűség, a szolidaritás, a tradíció és még számos fontos, a természetes kultúrákat jellemző elem. Az egyszemélyes csoportokból, a modern személyiségből sok olyan konstruálódik, amelyik sikeres, hatékony, esetleg még érzelmileg is kiegyensúlyozott. A többség azonban a véletlenszerű szerveződés miatt számos pszichés problémával küzd, elégedetlen önmagával, sodródik. Ez az alapja a depressziós neurózisok, a drogfogyasztás folyamatos növekedésének, a média mérhetetlenül nagy és elfogadott bárgyúságának és egyes meghatározó politikai folyamatoknak is - zárta előadását Csányi Vilmos. Az empátia képessége egyedül a kutya sajátja az állatok közül Kohanek miklós felvétele ________VALLÓ LÁSZLÓ_________ FÖLFEDEZŐ ÚTON A SPIRIT. A 173 kilogramm tömegű, íróasztal méretű autócska, az amerikai Spirit január tizenhetedikén fölfedező útra indult a Marson. A napelemes akkumulátorokkal hajtott hatkerekű jármű elkezdte küldeni panorámaképeit, amelyeket a hátsó navigációs kamerái készítettek. Az űrjármű, amely január negyedikén hajnalban ért talajt a Marson, a Vörös bolygó Guszev-kráternek nevezett részén landolt. (A becsapódásos eredetű kráter Matvei Guszev XIX. században élt orosz csillagászról kapta a nevét.) A tudósok föltevése szerint a mélyedés (amelynek legnagyobb mélysége 1600 méter a peremhez képest), hajdan egy tó medre volt, így tehát remek célpont az egykori marsi víz, illetve az esetleges élet nyomainak kutatására. ELMÉS EMELŐSZERKEZETEK A COLOSSEUMBAN. A Német Régészeti Intézet egyik kutatócsoportja górcső alá vette és rekonstruálta a Krisztus után 70 körül épített világhírű római színházat. A Colosseum alapjainak föltárásához először 1812-ben láttak hozzá, azonban az ásatások nyomán olyan magasra emelkedett a talajvízszint, hogy fölhagytak a próbálkozással. A mai német kutatók több szerencsével jártak, igaz, őket már a korszerű technika is segítette. A szintek és az alapzat alapos áttanulányozásával arra a következtetésre jutottak, hogy a rómaiak hatalmas energiákat és pénzt áldoztak azért, hogy a cirkuszi előadások minél látványosabbak legyenek. A színpad feltárásakor a kutatók több olyan bonyolult, komoly mérnöki ismeretet a MOZAIK igénylő emelőrendszerre bukkantak, amelyek részeként több mint huszonnyolc felvonót azonosítottak. Rajtuk emelték az állatokat az 55 ezer ülőhellyel ellátott Colosseumba. A csigákból és kötelekből álló felvonókkal úgyszólván pillanatok alatt fölemelték a mélyben elhelyezett ketreceket az aréna szintjére, majd kinyitották a ketrecajtót, és szabadon engedték a vadállatokat a porondon. Az egész emelőrendszert betanított rabszolgák működtették, ők nyitották, zárták a ketreceket is abban a biztos tudatban, hogy ha valamit elhibáznak, például nem a megadott pillanatban nyitják ki az ajtókat, ők maguk lesznek az áldozatok. ÍZJAVÍTÓ KONYHASÓ. Napjainkban már sok gyermekeknek szánt orvosságot ízesítenek különféle ízjavító adalékokkal, ráadásul olyan hatásosan, hogy a kicsik már-már versengnek érte. Az ilyen adalékok azonban többnyire bonyolult vegyületek, előállításuk költséges. A közönséges konyhasónál minden bizonnyal költségesebb, amelyről pedig amerikai kutatók a minap derítették ki, hogy különféle orvosságok hatóanyagaihoz adva csökkenti azok rossz ízét. Egyébként a gyermekek keserű ízzel szembeni ellenállása az egészséges ösztönüket mutatja: ez az íz ugyanis a mérgező anyagra figyelmezteti a szervezetet. A kutatók mintegy negyven hét-tíz éves gyereket vontak be az ízpróbákba. Tiszta vizet, karbamidot, illetve koffeint mint keserű anyagot ízleltettek velük először tisztán, majd pedig különböző adalékanyagokkal vegyítve. Kiderült, hogy a gyerekek hetven százaléka kevésbé érezte kellemetlennek a karbamid és a koffein ízét akkor, ha konyhasót adtak hozzá. Hagyományos nyersanyagok, korszerű formák Kecskeméten a népi mesterek remekei BORZÁK TIBOR A Magyar Művelődési Intézet népi iparművészeti osztálya és a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeum hetedszer hirdetett pályázatot A népi mesterség művészete címmel, olyan szándékkal, hogy a hagyományos népi iparművészeti ágakon (szőttes, hímzés, fazekasság, faragás) kívül rekedt vagy kevéssé művelt kézműves- és háziipari tevékenységeket jobban a homloktérbe állítsák. A kívánalomnak olyan népi iparművészek felelnek meg leginkább, akik az elődeik által alkalmazott technológiákat megújítva, továbbfejlesztve, korszerű formában dolgozzák fel a hagyományos nyersanyagokat. Az országos pályázatra 76 mestertől 635 munka érkezett be, a bírálóbizottság 533 alkotást fogadott el. A szakértők megállapítása szerint az idén sokféle műfaj képviseltette magát, ugyanakkor aránytalan megoszlás és nagy színvonalbeli eltérések jellemezték a pályamunkákat. Bizonyos területek, például a kalapos-, a bőrösmesterség jóformán teljesen hiányzik a felhozatalból, ezzel szemben viszonylag nagy számban jelentkeztek gyöngyfűzők, tojásfestők és szálas anyagokkal dolgozó iparművészek. A zsűri főként azokat értékelte, akik a hagyományokhoz szorosan kötődve léptek a megújítás útjára. A nagydíjat a vöröstói Szabó László Zoltán kapta festetlen, intarziás dunántúli bútorgarnitúrájáért. Első díjban részesült a túrkevei Luka Lajos fonott népi bútoraiért, a karcagi Tóth István kovács, a kecskeméti ifj. Pólyák Imre és a debreceni Kocsis Ferenc késesmester. Második díjjal jutalmazták a székesfehérvári Radetzky Jenőnét székelyföldi bútoraiért, a karcagi Tóth Lászlót fajátékaiért, a szálkai Decsi- Kiss Jánosnét és a decsi Oláh Mártát gyöngyfűzéseiért. Harmadik helyezést ért el a kisgyőri Tamás József kézműves, az ágasegyházi Csáki Ildikó szalmafonó, a tiszaalpári Kálmán Jánosné üvegfonó, a budapesti Kelemen Sándor kovács, a békési Hodoroga Péter gyékényfonó, a csongrádi Szabó Éva és a mogyoródi Balatoniné Rózsa Edit, tojásfestők. Különdíjat vehetett át a csömöri Deák Csabáné Szupper Krisztina gyöngyfűző, a budapesti Ferenczi István citerakészítő, valamint két, szintén a fővárosban élő babakészítő, Zorkóczy Miklósné és Nagyné Kolumbán Zsuzsa. A pályázati munkákból kiállítás nyitt a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban, melyet 2004. március végéig tekinthetnek meg az érdeklődők. Részlet a kiállításból. Előtérben az első díjas Luka Lajos munkái