Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-23 / 4. szám

2004. JANUÁR 23. Szabadföld Viselkedésünk biológiai gyökerei A modern biológia azt állítja, hogy az ember keletkezésének, kialakulásának tör­ténete nem különül el az állatokétól, az ember is az állatfajok egyike, bár számos csak rá jellemző tulajdonsága van. Ezek egymást is befolyásolva nyilvánulnak meg, ezért az etológusok az alapvető különbség jelölésére emberi viselkedési együttesről, humán viselkedési komplexumról beszélnek. E bevezető gondolatok jegyében hagzott el Csányi Vilmos etológus előadása a Mindentudás Egyetemén az emberi viselkedés biológiai gyökereiről. Rövidített változatát adjuk közre. MUNKATÁRSUNKTÓL Az emberi evolúció mintegy hétmillió éve vált el a csimpánzokkal közös ősétől. Egy csim­­pánzkölyök külsőleg is hasonlít egy rossz em­­berkölyökre. A csimpánzok és az ember génjei között még nagyobb a hasonlóság: majdnem 99 százalék - hívta föl a figyelmet az előadó. Csimpánzok és bonobók A csimpánz is társas lény, mint az ember. Egy­­egy negyven-ötven fős csimpánzcsapat meg­lehetősen nagy területet foglal el és tart a saját­jának. A szomszéd csapatot a hímek megölen­dő prédának, zsákmánynak tekintik. Kivételt tesznek azonban a nőstényekkel: ha velük ta­lálkoznak, körülveszik, és nemi erőszakkal a saját területükre terelik. A csimpánzcsapat életét tehát döntő módon a hímek, illetve azok kisebb létszámú szövetségei szabják meg. A csimpánzok leszármazási sorából két és fél millió évvel ezelőtt kiszakadt bonobók eldugott közép-afrikai erdőkben élnek. Ke­vésbé agresszívek, mint a csimpánzok, s a hím szövetségek helyett inkább az idősebb nősté­nyek uralják a csoportokat. A nőstény csim­pánzok öt-hat évente kerülnek megterméke­nyíthető állapotba, és csak ilyenkor élnek sze­xuális életet, igen intenzíven, különösebb vá­logatás nélkül. A bonobó nőstények viszont a teljes idő hetven százalékában­ hajlandóak pá­rosodni, tehát nemcsak a reprodukció a célja a szexuális tevékenységüknek, hanem stressz­­oldásra is használják. Ha a hímek között konf­liktus tör ki, a nőstények felkínálkoznak, és ez­zel elterelik figyelmüket. A bonobó hímek gyakran koldulják a szexuális aktust: ilyenkor valamilyen apró ajándékot, gyümölcsöt vagy más finomságot nyújtanak át a nősténynek, hogy az kegyeiben részesítse őket. Az első jelentős különbség az ember és ál­lati rokonai között az egyed megváltozott vi­szonya a csoportjához, vagyis a csoportszer­kezet - hangsúlyozta az etológus. A csimpán­zoktól eltérően az emberek sok mindent sze­retnek együtt, közösen csinálni. Igénylik má­sok jelenlétét, és nem csak napi egy-két órára. Rokonaitól eltérően az ember hajlandó a táp­lálékmegosztásra is. Fajunk, hasonlóan a leg­fejlettebb szociális ragadozókhoz, például a kutyafélékhez, képes a közös táplálékszerzés és -elosztás együttműködő viselkedésére. Ám egyedül az emberek képesek a feladatot előre elképzelni és megtervezni. Összehangolt csoportviselkedés Az embernél jelenik meg az a biológiai tulaj­donság, amely arra szolgál, hogy a csoport tagjainak aktivitását összehangolja - fűzte to­vább a természettudós. Hiába jelenne meg a kölcsönös vonzódás az egyedekben, hogyha nem alakultak vol­ta ki a szinkronizáló (egy­idejű, együtt futó) mechanizmusok, az em­bercsoport képtelen lett volna egységes aktivi­tásra. Sokféle élettani mechanizmust isme­rünk, amely ezt a szinkronizációt (a különbö­ző tulajdonságok egyidejűsítését) segíti, ilyen például az empátia képessége, amely az álla­toknál - a kutyát kivéve - teljesen ismeretlen. Az empátia, a beleérzés segítségével érzelme­ket lehet szinkronizálni: szomorúságot, örö­met, jókedvet, kalandvágyat vagy aprólékos óvatosságot. Viselkedési mintázatokat is lehet szinkro­nizálni. Erre szolgál az imitációs készség, melynek mai példája a divat és a különböző sztárok beszédmódjának, viselkedésének utánzása. Az utóbbi időben nagy vita bonta­kozott ki az irodalomban arról, hogy egyálta­lán ki lehet-e mutatni a fenti meghatározás­nak megfelelő imitációt az állatoknál. Úgy tű­nik, hogy még majmoknál sem, mert az, amit közönségesen „majmolásnak” nevezünk, csupán valamilyen ok-okozati felismerés egy helyzet, egy tárgy és valamilyen kívánatos ha­tás között, amire az állatok képesek, és a szük­séges tevékenységet próba-szerencse mód­szerével találják meg. Az imitáció csak az em­beri kultúrákban általános. Viselkedési szinkronizációt szolgál a másolás, a tanu­tás, a fegyelmezés, s a ritmusokra, zenére, énekre, táncra képes és arra fogékony ember e tevé­kenységek során is egyfajta érzelmi és viselke­dési szinkronizációban vesz részt. Talán a legfontosabb szinkronizáló em­beri készségünk, hogy könnyen elfogadunk egy-egy szabályrendszert, közösségi normá­kat, törvényeket, jogszabályokat. Csoportban élő állatoknál az agresszió a rangsor és az erő­források elosztásának fontos eszköze. Az em­bernél nemcsak csökkent az agresszió, hanem sok szempontból meg is változott. Az ember nemcsak társait képes elrendezni valamiféle rangsorba, hanem a csoport szabályait is. A rangsor egyes pozícióiban emberek, mások­ban pedig szabályok állnak. És az ember enge­delmeskedik mindazoknak a személyeknek és szabályoknak, amelyekről úgy érzi, a rang­sorban felette állnak. Egy etológus számára el­képesztő például, hogy a hatalmas autóforga­lom mellett milyen kevés a baleset. Autót ve­zetni egy csimpánzt is meg lehetne tanítani, de a közlekedési szabályok követésére már nem. A csoporttársadalmak sikeres képződ­mények voltak, mára az egész bolygó benépe­sült emberekkel. Az evolúciós folyamatban kialakult biológiai alapok megváltozása nél­kül jöttek létre a mai megatársadalmak, ame­lyekben az ember csoporthoz tartozása alap­vetően megváltozott - emelte ki az előadó. Megszűnt az az egyszerű helyzet, hogy bele­születünk egy adott kultúrába, amelyet belül­ről senki sem vitat, amelynek elvei, belső igaz­ságai, mítoszai minden létező kérdésre meg­nyugtató válaszokat szolgáltatnak. A szinglik társasága A mai ember egyidejűleg számos csoport lazán kötődő vagy csak odasorolt tagja. Tagja lehet egy családnak, egy iskolának, egy munkahely­nek, egy vállalatnak, egy pártnak, egy egyház­nak, egy sportegyesületnek, egy városnak, egy országnak, egy nemzetnek, egy kultúrának, hogy csak néhányat vegyünk az egymásba fo­nódó csoportok közül. De melyekkel fog közös aktivitásba, melyekkel lesznek közös konst­rukciói, és mely csoportok elvei, moralitása lesz kötelező számára? Melyikhez lesz hűsé­ges? Milyen tudást hordoz számára a tradíció? Az ember csoportszerveződési kényszere úgy reagált a megapopulációk teremtette új helyzetre, az idegenek állandó, elkerülhetetlen jelenlétére, hogy feltűntek az egyszemélyes, egytagú „csoportok”, például a szinglik. Ők a csoportszervező eszközöket saját magukra visszacsatolva használják. Az egyszemélyes csoport így egy parányi kis kultúra, egyetlen résztvevővel, aki saját magával mint aktív ter­vezővel és végrehajtóval végi közös akcióit. Hi­edelmei egyéniek. Minden érzelmi kapcsolat, érdek, hűség saját maga felé irányul. A külső csoportokkal csupán egyezkedni hajlandó. Ez természetesen távol van a biológiailag optimá­lis állapottól, hiányzik belőle a hűség, a szolida­ritás, a tradíció és még számos fontos, a termé­szetes kultúrákat jellemző elem. Az egyszemé­lyes csoportokból, a modern személyiségből sok olyan konstruálódik, amelyik sikeres, haté­kony, esetleg még érzelmileg is kiegyensúlyo­zott. A többség azonban a véletlenszerű szerve­ződés miatt számos pszichés problémával küzd, elégedetlen önmagával, sodródik. Ez az alapja a depressziós neurózisok, a drogfogyasz­tás folyamatos növekedésének, a média mér­hetetlenül nagy és elfogadott bárgyúságának és egyes meghatározó politikai folyamatoknak is - zárta előadását Csányi Vilmos. Az empátia képessége egyedül a kutya sajátja az állatok közül Kohanek miklós felvétele ________VALLÓ LÁSZLÓ_________ FÖLFEDEZŐ ÚTON A SPIRIT. A 173 ki­logramm tömegű, íróasztal méretű autócska, az amerikai Spirit január tizenhetedikén fölfe­dező útra indult a Marson. A napelemes akku­mulátorokkal hajtott hatkerekű jármű elkezd­te küldeni panorámaképeit, amelyeket a hátsó navigációs kamerái készítettek. Az űrjármű, amely január negyedikén hajnalban ért talajt a Marson, a Vörös bolygó Guszev-kráternek nevezett részén landolt. (A becsapódásos ere­detű kráter Matvei Guszev XIX. században élt orosz csillagászról kapta a nevét.) A tudósok föltevése szerint a mélyedés (amelynek legna­gyobb mélysége 1600 méter a peremhez ké­pest), hajdan egy tó medre volt, így tehát re­mek célpont az egykori marsi víz, illetve az esetleges élet nyomainak kutatására. ELMÉS EMELŐSZERKEZETEK A CO­LOSSEUMBAN. A Német Régészeti Intézet egyik kutatócsoportja górcső alá vette és re­konstruálta a Krisztus után 70 körül épített világhírű római színházat. A Colosseum alap­jainak föltárásához először 1812-ben láttak hozzá, azonban az ásatások nyomán olyan magasra emelkedett a talajvízszint, hogy föl­hagytak a próbálkozással. A mai német kuta­tók több szerencsével jártak, igaz, őket már a korszerű technika is segítette. A szintek és az alapzat alapos áttanulányozásával arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a rómaiak hatal­mas energiákat és pénzt áldoztak azért, hogy a cirkuszi előadások minél látványosabbak le­gyenek. A színpad feltárásakor a kutatók több olyan bonyolult, komoly mérnöki ismeretet a MOZAIK igénylő emelőrendszerre bukkantak, amelyek részeként több mint huszonnyolc felvonót azonosítottak. Rajtuk emelték az állatokat az 55 ezer ülőhellyel ellátott Colosseumba. A csi­gákból és kötelekből álló felvonókkal úgyszól­ván pillanatok alatt fölemelték a mélyben elhe­lyezett ketreceket az aréna szintjére, majd ki­nyitották a ketrecajtót, és szabadon engedték a vadállatokat a porondon. Az egész emelőrend­szert betanított rabszolgák működtették, ők nyitották, zárták a ketreceket is abban a biztos tudatban, hogy ha valamit elhibáznak, például nem a megadott pillanatban nyitják ki az ajtó­kat, ők maguk lesznek az áldozatok. ÍZJAVÍTÓ KONYHASÓ. Napjainkban már sok gyermekeknek szánt orvosságot íze­sítenek különféle ízjavító adalékokkal, ráadá­sul olyan hatásosan, hogy a kicsik már-már versengnek érte. Az ilyen adalékok azonban többnyire bonyolult vegyületek, előállításuk költséges. A közönséges konyhasónál minden bizonnyal költségesebb, amelyről pedig ame­rikai kutatók a minap derítették ki, hogy kü­lönféle orvosságok hatóanyagaihoz adva csökkenti azok rossz ízét. Egyébként a gyer­mekek keserű ízzel szembeni ellenállása az egészséges ösztönüket mutatja: ez az íz ugyan­is a mérgező anyagra figyelmezteti a szerveze­tet. A kutatók mintegy negyven hét-tíz éves gyereket vontak be az ízpróbákba. Tiszta vizet, karbamidot, illetve koffeint mint keserű anya­got ízleltettek velük először tisztán, majd pe­dig különböző adalékanyagokkal vegyítve. Ki­derült, hogy a gyerekek hetven százaléka ke­vésbé érezte kellemetlennek a karbamid és a koffein ízét akkor, ha konyhasót adtak hozzá. Hagyományos nyersanyagok, korszerű formák Kecskeméten a népi mesterek remekei BORZÁK TIBOR A Magyar Művelődési Intézet népi iparművészeti osztálya és a kecske­méti Népi Iparművészeti Múzeum hetedszer hirdetett pályázatot A né­pi mesterség művészete címmel, olyan szándékkal, hogy a hagyomá­nyos népi iparművészeti ágakon (szőttes, hímzés, fazekasság, faragás) kívül rekedt vagy kevéssé művelt kézműves- és háziipari tevékenysége­ket jobban a homloktérbe állítsák. A kívánalomnak olyan népi iparmű­vészek felelnek meg leginkább, akik az elődeik által alkalmazott techno­lógiákat megújítva, továbbfejlesztve, korszerű formában dolgozzák fel a hagyományos nyersanyagokat. Az országos pályázatra 76 mestertől 635 munka érkezett be, a bírá­lóbizottság 533 alkotást fogadott el. A szakértők megállapítása szerint az idén sokféle műfaj képviseltette magát, ugyanakkor aránytalan meg­oszlás és nagy színvonalbeli eltérések jellemezték a pályamunkákat. Bi­zonyos területek, például a kalapos-, a bőrösmesterség jóformán telje­sen hiányzik a felhozatalból, ezzel szemben viszonylag nagy számban jelentkeztek gyöngyfűzők, tojásfestők és szálas anyagokkal dolgozó iparművészek. A zsűri főként azokat értékelte, akik a hagyományokhoz szorosan kötődve léptek a megújítás útjára. A nagydíjat a vöröstói Szabó László Zoltán kapta festetlen, intarziás dunántúli bútorgarnitúrájáért. Első díjban részesült a túrkevei Luka Lajos fonott népi bútoraiért, a karcagi Tóth István kovács, a kecskeméti ifj. Pólyák Imre és a debre­ceni Kocsis Ferenc késesmester. Második díjjal jutalmazták a székesfehérvári Radetzky Jenőnét szé­kelyföldi bútoraiért, a karcagi Tóth Lászlót fajátékaiért, a szálkai Decsi- Kiss Jánosnét és a decsi Oláh Mártát gyöngyfűzéseiért. Harmadik helyezést ért el a kisgyőri Tamás József kézműves, az ágasegyházi Csáki Ildikó szalmafonó, a tiszaalpári Kálmán Jánosné üvegfonó, a budapesti Kelemen Sándor kovács, a békési Hodoroga Pé­ter gyékényfonó, a csongrádi Szabó Éva és a mogyoródi Balatoniné Ró­zsa Edit, tojásfestők. Különdíjat vehetett át a csömöri Deák Csabáné Szupper Krisztina gyöngyfűző, a budapesti Ferenczi István citerakészítő, valamint két, szintén a fővárosban élő babakészítő, Zorkóczy Miklósné és Nagyné Kolumbán Zsuzsa. A pályázati munkákból kiállítás nyitt a kecskeméti Népi Iparművé­szeti Múzeumban, melyet 2004. március végéig tekinthetnek meg az ér­deklődők. Részlet a kiállításból. Előtérben az első díjas Luka Lajos munkái

Next