Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-23 / 4. szám
Madár még csak „kis pénzért” szárnyal Erdei Zsolt január 18-án felkelt, fogat mosott, megreggelizett, majd megünnepelte a karácsonyt. Jó, kissé elkésett vele, de saját magát is meg akarta lepni valamivel, és egy profi világbajnoki öv kétségkívül méltó karácsonyi ajándék az embernek... Beérett az eredménye tehát annak a sok munkának, amit az elmúlt hónapokban végzett Madár: hajnalban kelt, és egy jó kis futásadag után napestig püfölte a homokzsákokat. Még december 24-én is kemény edzést tartott, hogy egy kellemes januári szombaton szépen elvehesse a Michalczewskit verő Gonzáleztól a mexikói oly becses derékszíját. Magáról a mérkőzésről biztosan lehetne okoskodni, de nem érdemes. Aki látta, az aligha a jobb csapott-bal horog kombinációk kecsességét figyelte, hanem kiguvadt szemmel és egyre rekedtebb torokkal szurkolt Erdeinek a karlsruhei csarnokban. Úgyhogy maradjunk anynyiban: Madár okosan, taktikusan bokszolt, most nem fáradt el a tizedik menetben, egyértelműen lepofozta Gonzálezt, így ő lett a WBO világszervezet világbajnoka. Ez volt a dolog könnyebb része - mert joggal kérdezhetik: miként lehet az, hogy egy WBO-világbajnok más ranglistákon az első tízben sincs? Erdei a címmeccs előtt a negyedik helyen állt a WBO-nál, és mostani győzelmével értelemszerűen nagyot lépett előre. Ám most nem első, hanem világbajnok - később majd valószínűleg az elsővel, vagyis a ranglistavezetővel szemben kell megvédenie a címét (bár, mint az ő esetéből is látjuk, a helyezettek is rábeszélhetik a mindenkori világbajnokot a kiállásra). Mivel azonban négy nagyobb és ezernyi kisebb bokszszervezet van, amelyek csak nagy ritkán ismerik el egymás bajnokait, dőreség lenne azt hinni, hogy ezentúl Erdei lesz súlycsoportjának királya. Nem, ahhoz komoly summákat feldobva ki kellene hívni a többi szervezet legjobbjait, és ha a címegyesítő mérkőzések összejönnek, akkor lehet Madárból „igazi” világbajnok - bár nekünk a jelenlegi állapot is tökéletesen megfelel. Hogy mégis mennyi pénzt érhet egy ilyen címmeccs, azt legfeljebb kikalkulálhatjuk. A könnyűsúlyú vb-döntőn Mayweather 2,4 millió dollárt kasszírozott Castillo ellen, ami aprónak is gyenge. Egy éve a kicsit már vaskosabb felépítésű, de igazán szelíd mosolyú Mike Tyson ötmilliót kapott azért, mert harminckilenc másodperc alatt agyonverte Etienne-t. Ha pedig Tyson és Roy Jones között létrejönne az álommérkőzés (Tysont ismerve inkább rémálommérkőzés...), akkor a győztes százmillió dollárral, vagyis mintegy huszonegymilliárd forinttal vastagodna. Erdei ennyit persze sohasem kap. Érdekes, hogy míg a profivilágban mindig nyilvánosak a pénzdíjak, a González elleni győzelem anyagi értékéről senki sem akar beszélni, így csaknem hivatalos információnk van arról, hogy Madár ezen a januári estén tízmillió forintot kasszírozott. Ez a bokszban természetesen nagyon kevés - ám ha azt vesszük, hogy néhány éve Erdei még úgynevezett megélhetési meccseket vívott száz márkáért, nem is olyan rossz az a tízes... Azt se feledjük el, hogy legközelebb már Erdei lesz a kihívott, így igazából ő (pontosabban klubja, az Universum) szabhatja meg, hogy mennyiért szökdécsel a ringben - a pénzdíj értelemszerűen egyre magasabb lesz. Persze a pénzen kívül most van valami fontosabb is világbajnokunk életében, mégpedig a nő, a nagy szerelem. Arabella kétségkívül csodás jelenség, nem véletlen, hogy meghódította Erdeit. A hölgy spanyol anyukától és osztrák papától származik, jelenleg is Ausztriában él, és influenzából lábadozik éppen. Foglalkozására nézve tanuló, de nem lepődnénk meg, ha hamarosan a modellszakmában is feltűnne - állítólag sokan próbálják meggyőzni, hogy érdemes próbálkoznia. Hm, tényleg érdemes... Egy baj van Arabellával: nem beszél magyarul, így Erdeivel csakis németül tudnak szerelmes szavakat suttogni egymásnak. No persze Madárnak még jól jöhet a nyelvlecke: az Universummal a következő meccs pénzdíjáról úgyis németül kell megállapodnia... _____________MUNKATÁRSUNKTÓL_____________ Futball a kihűlt kémények árnyékában _______PALÁGYI BÉLA_______ Még hat esztendő, és fennállásának századik évfordulóját ünnepli a Diósgyőri VTK. Az 1910-ben alakult egyesület szurkolói sokáig csak a zöld gyepen történtek miatt rághatták a körmüket, avagy ünnepelhettek önfeledten. Volt ok az örömre például a hatvanas évek elején, amikor Diósgyőr a vidék legjobb csapata volt, ám a klub nem szűkölködött válogatottakban sem. Solymosi Ernőtől Tatár Gyuriig hosszú azoknak a listája, akik magukra öltötték a címeres mezt, volt olyan időszak, amikor a válogatott felét adta a DVTK. Anyagiakban nem volt hiány, a stadion körül bodor füstöt pipáltak a gyárkémények, Borsod megye „az ország „Ruhr-vidékének” számított, ahol minden pénzt megért, hogy a munkások jó hangulatban töltsék a hétvégéket. Később a kéményekből már csak cérnavékonyan szálldogált a füst, majd kihűltek a kohók. Anyagilag ellehetetlenült a DVTK, sőt az ország legnagyobb megyéjében, Borsod- Abaúj-Zemplénben - ahol pedig valamikor Pereces, Miskolc, Ózd, Kazincbarcika, Sajó szentpéter, Leninváros képviselte a minőségi labdarúgást - csak egy 2762 lakosú település maradt talpon: Bőcs. A kis falu csapata az NB I/B-ben szerepelt, és ezt a hatalmas ipari régió egyetlen városa sem tudta felülmúlni. Ha valaki arra gondol, hogy azért könynyű a bőcsieknek, mert náluk van a Borsodi Sörgyár, és ma kifizetődőbb sört csapolni, mint acélt, az téved. A falu a „habos üzem”től egyetlen felszereléskészletet kapott támogatásként. A lelkes csapat a járási bajnokságból lépkedett a magyar foci második vonaláig az önkormányzat pénzéből. Hogy mi köze van mindennek a diósgyőri focihoz? Mint ahogy a későbbiekben kiderül, nagyon is sok. Amikor a DVTK „lenullázta magát”, egy szurkolói gárda Diósgyőri Városrész Torna Kör néven éltette tovább a négy betűt. Butikosok, rendőrök, katonák, pedagógusok jöttek a kispályákról, és a megyei kettőben játszottak DVTK név alatt. Miután a miskolci városi önkormányzat úgy döntött, a stadion használati jogát a legmagasabb osztályban szereplő együttes érdemli ki, a meccseit az NB II-s Borsodi Volán játszotta ott. Csakhogy a közönséget a négy betű vonzotta. Ha előmeccset játszott a megyei kettes DVTK, négy-ötszáz néző is ott drukkolt a lelátón. Amikor a Volán következett, a szurkolók fele hazament. Sokan javasolták azt a kézenfekvő megoldást, hogy Diósgyőr vegye meg az NB I/B-s jogosultságot a bőcsiektől. Ez meg is történt, a kezdőrúgást - nincs harag alapon - a falu polgármestere végezte, és úgy állt a dolog, hogy ezzel a jogi trükkel révbe értek a piros-kékek. Hát nem! A labdarúgó-szakosztály - amely most már gazdasági társulásként működött - csődbe jutott. (Számláját a hírek szerint több mint százmilliós adósság terheli.) Itt már csak egy újabb csoda segíthetett. És Diósgyőrben vannak még csodák! Először is felkerült a tető a stadionra, amit egy vihar tépett le, és azóta villanyfényes mérkőzést is játszottak már. Igaz, Kecskemét elvette a fény örömét - a történelmi meccsen a várt hazai győzelem elmaradt, 1-1 lett az eredmény, ami viszont örvendetes, érkezett egy komoly befektető Ott Erzsébet vállalkozó személyében, aki Őze Tibort kérte fel szakmai igazgatónak. Érthetően az új vezetés tiszta lappal kívánt indulni, így Monortól vásároltak NB 1/ B-s, hótiszta árkust. Alakult hát új gazdasági társulás, ahogyan kell, beállt a támogatók sorába a Borsodi Sörgyár is, így a csapat neve DVTK Borsodi Sör. A cél: két év alatt feljutni az élvonalba, aztán öt éven belül kilépni a nemzetközi porondra! Ehhez persze ütős csapat szükségeltetik - jelenleg az ötödik helyen állnak, hat pontra a feljutó Vasastól, a helyzet azonban az, hogy az első edzésen Piroska Attila és a házi gólkirály, Kovacsics Károly nem jelent meg. Tárgyaltak átigazolás ügyében Faragó Istvánnal, aki a Békéscsaba játékosa, ám azóta másokkal is összehozták őket. Edzőként egyelőre Őze Tibor jön szóba, jóllehet ő nem a kispadot célozta meg, amikor Diósgyőrbe érkezett. Pedig dobálták már a levegőbe Nyíregyházán, Kuvaitban és a BVSC-nél is. Mindenesetre feltétlenül lesz beleszólása a dolgok menetébe, így elhihetjük neki, hogy nem kívánják teletűzdelni a gárdát idegenlégiósokkal, a DVTK rangjához méltón, régióközpont kíván lenni fociban. Aki tehát Észak-Magyarországon spiternek érzi magát, az Diósgyőrben jelentkezzen. Mit hoz a jövő a csapat számára? Ebbe a prognózisba alighanem Nostradamusnak is beletörne a bicskája. Egy biztos: az ország második legnagyobb városában a szurkolók rajongva szeretik a futballt. A sok-sok kihűlt kémény árnyékában pedig, ha többet nem, heti egyszeri futballfiestát mindenképp megérdemelnek a századik évébe öregedő klub hívei! Debrecenben jól pörgetik a labdát _________KUN ZOLTÁN_________ Elfogadható szereplés a bajnokságban, balszerencsés vereség a Magyar Kupa döntőjében, nagyszerű menetelés az UEFA-kupában: a Debrecenre az elmúlt évben nem lehetett panasz, a csapat magyar szinten igen jó esztendőt produkált. Ez persze csak a felszín. Megpróbáltunk kissé a kulisszák mélyére pislantani, hogy miért is jó most a futball Debrecenben. Mondjuk, mert van egy tőkeerős befektető, egy agilis edző, illetve néhány jó képességű és a Lokiért mindenre képes játékos. A legtöbb hazai klubnál már rögvest az első összetevő hibádzik... Szima Gábor, a debreceni mecénás nem szokott hangzatos nyilatkozatokkal a köz elé állni, egyszer sem jelentette ki, hogy öttel verik a Milant, néhány kollégájával ellentétben nem akarta Magyarországra hozni Massarót vagy Proszinecskit - Szima előbb gondolkodik, és csak azután beszél, ráadásul némely tulajdonossal ellentétben pénze is akad, úgyhogy a Debrecen jövője biztosítottnak tűnik. A Loki költségvetése egy esztendőben csaknem félmiliárd forint, amivel a magyar klubok közül a dobogón van - különösen most, miután a tavaly még listavezető Újpest mára olyan szegény lett, hogy hozzá képest a templom egere is egy Rockefeller... Ez a debreceni büdzsé arra elég, hogy a DVSC a magyar bajnokágban a dobogóra jusson, Európában pedig egy gyengébb középcsapat váljon belőle. Persze egy gyengébb középcsapatnak is lehet szerencséje, és legyőzheti a Bruges-t, de hosszabb távon ennyi pénzből nem lehet egy európai szinten is ismert klubot összehozni. Mert egyrészt Szimának sem tarthat örökké a pénze, másfelől stadiont ő sem tud építeni Debrecenben - márpedig ha egy belga szurkolót végigvezetnénk a nagyerdei stadionban, azt hinné, hogy a debreceniek merő hagyományőrzésből felépítették a száz évvel ezelőtti pálya pontos mását... A debrecenieknek igazából az volt a nagy húzásuk, amikor megszerezték Szentes Lázárt. Az egykori győri futballista edzőként még elég ismeretlen volt, egy jó rajt az akkor még létező Egerrel, illetve egy MK-ezüst a Haladással szerepelt a mérlegén. Szentes annyiból volt nagyszerű választás, hogy nem a „during-edzők” közé tartozik, hanem egy jó megjelenésű, beszélni tudó, fiatal szakember. Igen ám, de ha beszélni tud is, nyilatkozni nem mindig: egy ország nevetett például rajta, amikor, már debreceniként, a Ferencváros elleni kupadöntő elvesztését a nagy melegre és a tévéközvetítésre fogta. Fájdalom, május közepén nem tudtak havat szerezni az illetékesek... Bár szakmai tudását senki nem vitatja, állítólag igazi diktátortípus. Nagy fegyelmet tart az öltözőben, és ez bizony eléggé megdöbbentette a máshoz szokott debreceni játékosokat. Az egyik futballista mesélte, hogy az első néhány hónapban amolyan passzív ellenállási politikát folytattak néhányan a csapatból - például amikor Szentes kilépett az öltözőből, haptákba vágták magukat, és felemelt karral tisztelegtek a mester „házának”... Zavarta őket, hogy jön egy idegen, aki nem tűr ellentmondást, aki esetleg kivág néhány társat, néhány jó barátot a kezdőből. Kétségtelen, most sem szereti egy-két futballistája, de mivel kénytelenek együtt dolgozni, hát megteszik. Márpedig ez a kutya-macska haverság a jelek szerint igen jól kamatozik, hiszen jól megy a Lokinak. Ebben persze azért a játékosoknak is lehet némi érdeme: a külföldön ugyan nem túl nagy karriert befutó Sándor Tamás és Dombi Tibor idehaza a legjobbak közé tartozik, a világbajnokságot is megjárt Selymes Tibor rutinja elengedhetetlen, Böőr Zoltán pedig a jövő embere lehet. Nem okozna nagy meglepetést, ha hónapokon belül elvinné Böőrt egy német csapat, hiszen képességei nem rosszabbak Lisztesénél vagy éppen Szabicsénál. Egy hátránya van, ám az mindig is megmarad: tól alacsony. Illetve ebből előnyt is lehet kovácsolni, mert képes elszaladni a kétméteres védők lába között... Talán még Sumudicát lehetett volna megemlíteni, mint a Loki egyik meghatározó futballistáját, de mint bizonyára sokan hallották, a csatár két hónapja hazautazott. Ő aztán őszintén megmondta: nem került be a PAOK elleni kezdőcsapatba, hát majd bolond lenne ekkora égés után is Debrecenben maradni. Néhány külföldi ilyenkor azt szokta füllenteni, hogy haza kellett mennie, mert kihúzták a dédije bölcsességfogát, netán megkapta behívóját az üdvhadseregbe, esetleg karitatív munkaként levest akar osztogatni a hajléktalanoknak. Sumudica nem kertelt - más kérdés, hogy így kimarad egy nagy lehetőségből. Mert ha a DVSC kiverné az FC Bruges-t, az nagyjából akkora szenzáció lenne, mint Pandorát egyszer felöltözve látni a ValóVilágban. Labdarúgók ünnepe Gerencsényi István felvétele Hétvégi eredmények A kézilabdázók mindkét nemben kitettek magukért, a Dunaferr lányai a bajnokok ligájában a listavezető orosz Lada Togliatti otthonában nyertek 22-21-re, az FTC a KSB Lublint győzte le 32-24 arányban, és diadalmaskodtak az EHF-kupában a győri lányok is, 29-26 arányban a román Oltchim Valcea ellenében. Férfi válogatottunk tornát nyert az Eb főpróbájaként. • A Dakar-ralin végül is célba ért a Szalay Balázs-Bunkóczy László páros, és befutott a szervizkamionjuk is. A 3. heti helyes tippek: 2, X, 1, 1,2, X, X, X, 1, 2,1,2,1, 2 4. HÉT, január 24-25. 1. Arsenal-Middlesbrough___________p 2. Burnley-Gillingham2 3. Ipswich-Sunderland1 4. Liverpool-Newcastle1 5. Nottingham-Sheffield United1 X 6. Everton-Fulham '1 7. Siena-PerugiaX 2 8. Sampdoria-Reggina1 9. Chievo-Brescia1 10. Lecce-Lazio2 X 11. Modena-Intemazionale2 12. Parma-Bologna1 X 13. Roma-Udinese1 +1 MÉRKŐZÉS: 14. Empoli-Juventus2 X