Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-23 / 4. szám

Madár még csak „kis pénzért” szárnyal Erdei Zsolt január 18-án felkelt, fogat mosott, megreggelizett, majd megünnepelte a karácsonyt. Jó, kissé elkésett vele, de saját magát is meg akarta lepni valami­vel, és egy profi világbajnoki öv kétségkívül méltó karácsonyi ajándék az embernek... Beérett az eredménye tehát annak a sok munkának, amit az elmúlt hónapokban végzett Madár: hajnalban kelt, és egy jó kis futásadag után napestig püfölte a homokzsákokat. Még december 24-én is kemény edzést tartott, hogy egy kellemes januári szombaton szépen elvehesse a Michalczewskit verő­ Gonzáleztól a mexikói oly be­cses derékszíját. Magáról a mérkőzésről biztosan lehetne okoskodni, de nem érde­mes. Aki látta, az aligha a jobb csapott-bal horog kombinációk kecses­ségét figyelte, hanem kiguvadt szemmel és egyre rekedtebb torokkal szurkolt Erdeinek a karlsruhei csarnokban. Úgyhogy maradjunk any­nyiban: Madár okosan, taktikusan bokszolt, most nem fáradt el a tize­dik menetben, egyértelműen lepofozta Gonzálezt, így ő lett a WBO vi­lágszervezet világbajnoka. Ez volt a dolog könnyebb része - mert joggal kérdezhetik: miként lehet az, hogy egy WBO-világbajnok más ranglistákon az első tízben sincs? Erdei a címmeccs előtt a negyedik helyen állt a WBO-nál, és mos­tani győzelmével értelemszerűen nagyot lépett előre. Ám most nem el­ső, hanem világbajnok - később majd valószínűleg az elsővel, vagyis a ranglistavezetővel szemben kell megvédenie a címét (bár, mint az ő ese­téből is látjuk, a helyezettek is rábeszélhetik a mindenkori világbajnokot a kiállásra). Mivel azonban négy nagyobb és ezernyi kisebb bokszszer­vezet van, amelyek csak nagy ritkán ismerik el egymás bajnokait, dőre­ség lenne azt hinni, hogy ezentúl Erdei lesz súlycsoportjának királya. Nem, ahhoz komoly summákat feldobva ki kellene hívni a többi szer­vezet legjobbjait, és ha a címegyesítő mérkőzések összejönnek, akkor lehet Madárból „igazi” világbajnok - bár nekünk a jelenlegi állapot is tökéletesen megfelel. Hogy mégis mennyi pénzt érhet egy ilyen címmeccs, azt legfeljebb kikalkulálhatjuk. A könnyűsúlyú vb-döntőn Mayweather 2,4 millió dollárt kasszírozott Castillo ellen, ami aprónak is gyenge. Egy éve a ki­csit már vaskosabb felépítésű, de igazán szelíd mosolyú Mike Tyson öt­milliót kapott azért, mert harminckilenc másodperc alatt agyonverte Etienne-t. Ha pedig Tyson és Roy Jones között létrejönne az álommér­kőzés (Tysont ismerve inkább rémálommérkőzés...), akkor a győztes százmillió dollárral, vagyis mintegy huszonegymilliárd forinttal vasta­godna. Erdei ennyit persze sohasem kap. Érdekes, hogy míg a profivilágban mindig nyilvánosak a pénzdíjak, a González elleni győzelem anyagi értékéről senki sem akar beszélni, így csaknem hivatalos információnk van arról, hogy Madár ezen a januári estén tízmillió forintot kasszírozott. Ez a bokszban természetesen na­gyon kevés - ám ha azt vesszük, hogy néhány éve Erdei még úgyneve­zett megélhetési meccseket vívott száz márkáért, nem is olyan rossz az a tízes... Azt se feledjük el, hogy legközelebb már Erdei lesz a kihívott, így igazából ő (pontosabban klubja, az Universum) szabhatja meg, hogy mennyiért szökdécsel a ringben - a pénzdíj értelemszerűen egyre magasabb lesz. Persze a pénzen kívül most van valami fontosabb is világbajno­kunk életében, mégpedig a nő, a nagy szerelem. Arabella kétségkívül csodás jelenség, nem véletlen, hogy meghódította Erdeit. A hölgy spa­nyol anyukától és osztrák papától származik, jelenleg is Ausztriában él, és influenzából lábadozik éppen. Foglalkozására nézve tanuló, de nem lepődnénk meg, ha hamarosan a modellszakmában is feltűnne - állító­lag sokan próbálják meggyőzni, hogy érdemes próbálkoznia. Hm, tény­leg érdemes... Egy baj van Arabellával: nem beszél magyarul, így Er­deivel csakis németül tudnak szerelmes szavakat suttogni egymásnak. No persze Madárnak még jól jöhet a nyelvlecke: az Universummal a kö­vetkező meccs pénzdíjáról úgyis németül kell megállapodnia... _____________MUNKATÁRSUNKTÓL_____________ Futball a kihűlt kémények árnyékában _______PALÁGYI BÉLA_______ Még hat esztendő, és fennállásának századik évfordulóját ünnepli a Diósgyőri VTK. Az 1910-ben alakult egyesület szurkolói sokáig csak a zöld gyepen történtek miatt rághatták a körmüket, avagy ünnepelhettek önfeled­ten. Volt ok az örömre például a hatvanas évek elején, amikor Diósgyőr a vidék legjobb csapata volt, ám a klub nem szűkölködött vá­logatottakban sem. Solymosi Ernőtől Tatár Gyuriig hosszú azoknak a listája, akik ma­gukra öltötték a címeres mezt, volt olyan idő­szak, amikor a válogatott felét adta a DVTK. Anyagiakban nem volt hiány, a stadion körül bodor füstöt pipáltak a gyárkémények,­­ Borsod megye „az ország „Ruhr-vidékének” számított, ahol minden pénzt megért, hogy a munkások jó hangulatban töltsék a hétvégé­ket. Később a kéményekből már csak cér­­navékonyan szálldogált a füst, majd kihűltek a kohók. Anyagilag ellehetetlenült a DVTK, sőt az ország legnagyobb megyéjében, Borsod- Abaúj-Zemplénben - ahol pedig valamikor Pereces, Miskolc, Ózd, Kazincbarcika, Sajó­­ szentpéter, Leninváros képviselte a minőségi labdarúgást - csak egy 2762 lakosú település maradt talpon: Bőcs. A kis falu csapata az NB I/B-ben szerepelt, és ezt a hatalmas ipari régió egyetlen városa sem tudta felülmúlni. Ha valaki arra gondol, hogy azért köny­­nyű a bőcsieknek, mert náluk van a Borsodi Sörgyár, és ma kifizetődőbb sört csapolni, mint acélt, az téved. A falu a „habos üzem”­­től egyetlen felszereléskészletet kapott támo­gatásként. A lelkes csapat a járási bajnokság­ból lépkedett a magyar foci második vona­láig­­ az önkormányzat pénzéből. Hogy mi köze van mindennek a diós­győri focihoz? Mint ahogy a későbbiekben kiderül, nagyon is sok. Amikor a DVTK „le­nullázta magát”, egy szurkolói gárda Diós­győri Városrész Torna Kör néven éltette to­vább a négy betűt. Butikosok, rendőrök, ka­tonák, pedagógusok jöttek a kispályákról, és a megyei kettőben játszottak DVTK név alatt. Miután a miskolci városi önkormány­zat úgy döntött, a stadion használati jogát a legmagasabb osztályban szereplő együttes érdemli ki, a meccseit az NB II-s Borsodi Vo­lán játszotta ott. Csakhogy a közönséget a négy betű vonzotta. Ha előmeccset játszott a megyei kettes DVTK, négy-ötszáz néző is ott drukkolt a lelátón. Amikor a Volán követke­zett, a szurkolók fele hazament. Sokan java­solták azt a kézenfekvő megoldást, hogy Diósgyőr vegye meg az NB I/B-s jogosultsá­got a bő­csiektől. Ez meg is történt, a kezdőrú­­gást - nincs harag alapon - a falu polgár­­mestere végezte, és úgy állt a dolog, hogy ez­zel a jogi trükkel révbe értek a piros-kékek. Hát nem! A labdarúgó-szakosztály - amely most már gazdasági társulásként mű­ködött - csődbe jutott. (Számláját a hírek sze­rint több mint százmilliós adósság terheli.) Itt már csak egy újabb csoda segíthetett. És Di­ósgyőrben vannak még csodák! Először is fel­került a tető a stadionra, amit egy vihar tépett le, és azóta villanyfényes mérkőzést is játszot­tak már. Igaz, Kecskemét elvette a fény örö­mét - a történelmi meccsen a várt hazai győ­zelem elmaradt, 1-1 lett az eredmény­­, ami viszont örvendetes, érkezett egy komoly be­fektető Ott Erzsébet vállalkozó személyében, aki Őze Tibort kérte fel szakmai igazgatónak. Érthetően az új vezetés tiszta lappal kí­vánt indulni, így Monortól vásároltak NB 1/ B-s, hótiszta árkust. Alakult hát új gaz­dasági társulás, ahogyan kell, beállt a támo­gatók sorába a Borsodi Sörgyár is, így a csa­pat neve DVTK Borsodi Sör. A cél: két év alatt feljutni az élvonalba, aztán öt éven belül kilépni a nemzetközi porondra! Ehhez per­sze ütős csapat szükségeltetik - jelenleg az ötödik helyen állnak, hat pontra a feljutó Va­­sastól, a helyzet azonban az, hogy az első edzésen Piroska Attila és a házi gólkirály, Kovacsics Károly nem jelent meg. Tárgyal­tak átigazolás ügyében Faragó Istvánnal, aki a Békéscsaba játékosa, ám azóta másokkal is összehozták őket. Edzőként egyelőre Őze Tibor jön szóba, jóllehet ő nem a kispadot célozta meg, ami­kor Diósgyőrbe érkezett. Pedig dobálták már a levegőbe Nyíregyházán, Kuvaitban és a BVSC-nél is. Mindenesetre feltétlenül lesz be­leszólása a dolgok menetébe, így elhihetjük neki, hogy nem kívánják teletűzdelni a gárdát idegenlégiósokkal, a DVTK rangjához mél­tón, régióközpont kíván lenni fociban. Aki tehát Észak-Magyarországon spiter­­nek érzi magát, az Diósgyőrben jelentkezzen. Mit hoz a jövő a csapat számára? Ebbe a prog­nózisba alighanem Nostradamusnak is bele­­törne a bicskája. Egy biztos: az ország máso­dik legnagyobb városában a szurkolók ra­jongva szeretik a futballt. A sok-sok kihűlt ké­mény árnyékában pedig, ha többet nem, heti egyszeri futballfiestát mindenképp megérde­melnek a századik évébe öregedő klub hívei! Debrecenben jól pörgetik a labdát _________KUN ZOLTÁN_________ Elfogadható szereplés a bajnokságban, balsze­rencsés vereség a Magyar Kupa döntőjében, nagyszerű menetelés az UEFA-kupában: a Debrecenre az elmúlt évben nem lehetett pa­nasz, a csapat magyar szinten igen jó esztendőt produkált. Ez persze csak a felszín. Megpró­báltunk kissé a kulisszák mélyére pislantani, hogy miért is jó most a futball Debrecenben. Mondjuk, mert van egy tőkeerős befekte­tő, egy agilis edző, illetve néhány jó képességű és a Lokiért mindenre képes játékos. A leg­több hazai klubnál már rögvest az első össze­tevő hibádzik... Szima Gábor, a debreceni mecénás nem szokott hangzatos nyilatkoza­tokkal a köz elé állni, egyszer sem jelentette ki, hogy öttel verik a Milant, néhány kollégájával ellentétben nem akarta Magyarországra hoz­ni Massarót vagy Proszinecskit - Szima előbb gondolkodik, és csak azután beszél, ráadásul némely tulajdonossal ellentétben pénze is akad, úgyhogy a Debrecen jövője biztosított­nak tűnik. A Loki költségvetése egy esztendő­ben csaknem félmiliárd forint, amivel a ma­gyar klubok közül a dobogón van - különösen most, miután a tavaly még listavezető Újpest mára olyan szegény lett, hogy hozzá képest a templom egere is egy Rockefeller... Ez a deb­receni büdzsé arra elég, hogy a DVSC a ma­gyar bajnokágban a dobogóra jusson, Euró­pában pedig egy gyengébb középcsapat váljon belőle. Persze egy gyengébb középcsapatnak is lehet szerencséje, és legyőzheti a Bruges-t, de hosszabb távon ennyi pénzből nem lehet egy európai szinten is ismert klubot összehoz­ni. Mert egyrészt Szimának sem tarthat örök­ké a pénze, másfelől stadiont ő sem tud építe­ni Debrecenben - márpedig ha egy belga szurkolót végigvezetnénk a nagyerdei stadi­onban, azt hinné, hogy a debreceniek merő hagyományőrzésből felépítették a száz évvel ezelőtti pálya pontos mását... A debrecenieknek igazából az volt a nagy húzásuk, amikor megszerezték Szentes Lá­zárt. Az egykori győri futballista edzőként még elég ismeretlen volt, egy jó rajt az akkor még létező Egerrel, illetve egy MK-ezüst a Ha­ladással szerepelt a mérlegén. Szentes annyi­ból volt nagyszerű választás, hogy nem a „du­­ring-edzők” közé tartozik, hanem egy jó megjelenésű, beszélni tudó, fiatal szakember. Igen ám, de ha beszélni tud is, nyilatkozni nem mindig: egy ország nevetett például raj­ta, amikor, már debreceniként, a Ferencváros elleni kupadöntő elvesztését a nagy melegre és a tévéközvetítésre fogta. Fájdalom, május közepén nem tudtak havat szerezni az illetékesek... Bár szakmai tudását senki nem vitatja, ál­lítólag igazi diktátortípus. Nagy fegyelmet tart az öltözőben, és ez bizony eléggé megdöbben­tette a máshoz szokott debreceni játékosokat. Az egyik futballista mesélte, hogy az első né­hány hónapban amolyan passzív ellenállási politikát folytattak néhányan a csapatból - például amikor Szentes kilépett az öltözőből, haptákba vágták magukat, és felemelt karral tisztelegtek a mester „házának”... Zavarta őket, hogy jön egy idegen, aki nem tűr ellent­mondást, aki esetleg kivág néhány társat, né­hány jó barátot a kezdőből. Kétségtelen, most sem szereti egy-két futballistája, de mivel kénytelenek együtt dolgozni, hát megteszik. Márpedig ez a kutya-macska haverság a je­lek szerint igen jól kamatozik, hiszen jól megy a Lokinak. Ebben persze azért a játékosoknak is lehet némi érdeme: a külföldön ugyan nem túl nagy karriert befutó Sándor Tamás és Dombi Tibor idehaza a legjobbak közé tartozik, a világ­­bajnokságot is megjárt Selymes Tibor rutinja el­engedhetetlen, Böőr Zoltán pedig a jövő embe­re lehet. Nem okozna nagy meglepetést, ha hó­napokon belül elvinné Böőrt egy német csapat, hiszen képességei nem rosszabbak Lisztesénél vagy éppen Szabicsénál. Egy hátránya van, ám az mindig is megmarad: tól alacsony. Illetve eb­ből előnyt is lehet kovácsolni, mert képes elsza­ladni a kétméteres védők lába között... Talán még Sumudicát lehetett volna megemlíteni, mint a Loki egyik meghatározó futballistáját, de mint bizonyára sokan hallot­ták, a csatár két hónapja hazautazott. Ő aztán őszintén megmondta: nem került be a PAOK elleni kezdőcsapatba, hát majd bolond lenne ekkora égés után is Debrecenben maradni. Néhány külföldi ilyenkor azt szokta füllenteni, hogy haza kellett mennie, mert kihúzták a dé­­dije bölcsességfogát, netán megkapta behívó­ját az üdvhadseregbe, esetleg karitatív mun­kaként levest akar osztogatni a hajléktalanok­nak. Sumudica nem kertelt - más kérdés, hogy így kimarad egy nagy lehetőségből. Mert ha a DVSC kiverné az FC Bruges-t, az nagyjából akkora szenzáció lenne, mint Pan­­dorát egyszer felöltözve látni a ValóVilágban. Labdarúgók ünnepe Gerencsényi István felvétele Hétvégi eredmények A kézilabdázók mindkét nemben kitettek magukért, a Dunaferr lányai a bajnokok ligájában a listavezető orosz Lada Togliat­­­­ti otthonában nyertek 22-21-re, az FTC a KSB Lublint győzte le 32-24 arányban, és diadalmaskodtak az EHF-kupában a győ­ri lányok is, 29-26 arányban a román Olt­­chim Valcea ellenében. Férfi válogatot­tunk tornát nyert az Eb főpróbájaként. • A Dakar-ralin végül is célba ért a Szalay Balázs-Bunkóczy László páros, és befu­tott a szervizkamionjuk is. A 3. heti helyes tippek: 2, X, 1, 1,2, X, X, X, 1, 2,1,2,1, 2 4. HÉT, január 24-25. 1. Arsenal-Middlesbrough___________p 2. Burnley-Gillingham2 3. Ipswich-Sunderland1 4. Liverpool-Newcastle1 5. Nottingham-Sheffield United1 X 6. Everton-Fulham '1 7. Siena-PerugiaX 2 8. Sampdoria-Reggina1 9. Chievo-Brescia1 10. Lecce-Lazio2 X 11. Modena-Intemazionale2 12. Parma-Bologna1 X 13. Roma-Udinese1 +1 MÉRKŐZÉS: 14. Empoli-Juventus2 X

Next