Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)

2004-04-30 / 18. szám

2004. ÁPRILIS 30. Priamosz városát rejti a homokdomb MUNKATÁRSUNKTÓL A Letűnt világok című tévésorozat három tá­voli, az ókorban igen jelentős helyszín: Angkor-Vat, Trója és Perszepolisz legújabb régészeti leleteit mutatja be, ahová a forgató­­csoport külön-külön látogatott el. A legfris­sebb számítógépes grafika alkalmazásának, a pazar rekonstrukciónak és a legújabb régésze­ti bizonyítékoknak köszönhetően a műsor kü­lönleges televíziós élményben részesíti a néző­ket. A kambodzsai dzsungelben található Angkor-Vat kilencszáz éves romjaiból a sze­münk láttára újraépül Isten Király Városa és életre kel Perszepolisz, illetve a hatalmas Per­zsa Birodalom. Trója az ókori világ egyik rejtélye: itt küz­döttek életre-halálra a világszép Helénáért, itt döntötte el egy fából ácsolt ló a tízéves ostrom végkimenetelét. Sokáig talány volt, létezett-e Trója városa a valóságban, vagy csak a legen­dája él? A Letűnt világok stábja Északnyugat - Törökországban, minden idők legnagyobb régészeti expedíciója helyszínén igyekezett ki­deríteni, mit árulnak el az itt talált leletek a csodálatos város fennállásáról és arról, mi ját­szódott le itt a pusztulás után. Trója történetét hosszú évszázadokon át homály és intrikák övezték. Egy­ régészcsoport most megkísérli lefejteni az elmúlt századok alatt a leletekre rakódott rétegeket, hogy feltár­ja és életre keltse az ókori várost. A lelőhely ma korántsem lenyűgöző: egy nagy homokdomb és néhány kőhalom az egész a forró síkságon. A régészek sokáig mindhiába iparkodtak a végére járni, van-e alapja Trója legendájá­nak. A XIX. század közepén Heinrich Schlie­­mann régészkedésre adván a fejét azt bizony­gatta az említett romokról, hogy azok Trója maradványai. Állítását eleinte kétkedve fo­gadták. A laikusokat meggyőzte a felfedezés híre, a szakértők váltig hitetlenkedtek, mond­ván: a feltárt leletek ellentmondanak a legen­dának. Régészek egy csoportja mindezek után visszatért a helyszínre a kérdés tisztázására. A Manfred Korfmann irányítása alatt dolgozó Trója-projekt szakemberei tizenöt éven át megfeszítetten dolgoztak. A Letűnt világok bemutatja a nagy vállalkozás ered­ményeit. A bronzkori város méretét és elhe­lyezkedését illetően új bizonyítékot szolgál­tattak az ásatások, a fegyvermaradványok egykori harcok létezését bizonyítják. A Le­tűnt világok az ókori világ leghíresebb váro­sának eddig legteljesebb képét mutatja be a technika segítségével. A fő kérdés azonban változatlan: nyomára bukkannak-e az elve­szett Trója városának? Múltra nyíló ablak Hisarlik Törökország északnyugati részén, a Dardanellák közelében fekszik, pár kilométer­nyire az első világháborús gallipoli hadjárat helyszínétől. Első ránézésre nem egyéb, mint egy eldugott farmok közt a mediterrán nap­fényben fürdőző­ kis homokdomb. Valójában ez a homokdomb az ősi múltra nyíló ablak. Évente több ezer turista látogatja Hisarlikot ab­ban a hitben, hogy az ókori világ egyik híres vá­rosát, Tróját látják. Sok szakértő másképp gon­dolja: szerintük kétséges, létezett-e Trója egyál­talán. S ha igen, akkor sincs rá bizonyíték. A legújabb kutatások talán végleges vá­laszt adnak a kérdésekre. Az ásatásokon em­beri települések nyomainak sok-sok rétegét kellett feltárniuk a korai bronzkor (Kr. e. 3000 körül) és a kései római kor (Kr. u. 600 körül) által behatárolt időszakból. A feltárás izgal­mas feladat. Manfred Korfmann, a kutatásért felelős német régész így beszél róla: „Mun­kánk tulajdonképpen egyfajta operáció. Leg­inkább szív- vagy agyműtéthez hasonlíthat­nám. Trója igen nehéz ásatási helyszín, ráadá­sul a világ számos tudósa nagy várakozással tekint a fejlemények elé, és persze folyamato­san tanácsokkal ostromolnak bennünket.” Korfmann Hisarlikban folytatott régésze­ti munkáját azért övezte ekkora figyelem, mi­vel az európai irodalom egyik legrégebbi és legismertebb történetéhez kapcsolódik. Trója történetét először az Iliász említi 2700 évvel ezelőttről. A dramatikus-énekes hőskölte­ményt színészek adták elő. Tróját Priamosz király uralta, fia, Parisz beleszeretett a világszép Heléna görög herceg­nőbe. Amikor a trójai öregek megpillantották Helénát, azt suttogták egymásnak: „Nem cso­da, hogy a trójaiak egy ilyen nőért a legna­gyobb csapásokat is készek elviselni, hiszen Heléna olyan, akár egy halhatatlan istennő.” Heléna azonban Menelaosz hitvese, Parisz el­rabolja, és magával viszi Trójába. Tettének következménye ismert: a trójai háború. A hadakozás tíz éven át tartott anélkül, hogy valamelyik fél fölébe tudott volna kere­kedni a másiknak. Az ostromlók visszavonu­lást színlelve egy túlméretezett falovat hagy­nak Trója kapujánál. A falu belsejében egy csapat katona lapul - s ami ezután következik, az talán a világtörténelem legfurfangosabb és legvalószínűtlenebb ostroma. A gyanútlan trójaiak bevonszolják a városba a hadi trófeát. A katonák éjnek idején kitörnek belőle és megnyitják a város kapuit a visszaözönlő gö­rög seregek előtt. Helénát megmentik, és Tró­ja sorsa megpecsételődik. Az Iliász részletesen leírja a nagy rombo­lást és vérfürdőt. A görög csapatok lekaszabol­ták a trójaiakat. A halálhörgések közepette úgy tűnt, hogy egész Trója lángokban áll. Homérosz a Kr. e. VII. században élt, mintegy ötszáz évvel azután, hogy az általa le­írt események a feltételezések szerint megtör­téntek. Ennek megfelelően valóban lehetsé­ges, hogy az Iliász csupán a képzelet szülemé­nye. Folyt-e egyáltalán háború Trójáért? Való­ban tíz éven át ostromolták-e a görög csapa­tok a kis-ázsiai várost? Alan Greaves, a Liver­pooli Egyetem munkatársa így ír erről: „A ho­méroszi eposzok a szájhagyományból táplál­koznak. Azokban az időkben számos háborút vívtak, és a világnak azon a részén számos, Trójához hasonló megerősített település léte­zett. Nem hiszem tehát, hogy valaha is meg le­hetne győződni az Iliászban leírtak igazáról.” A kalandor régész aranykincsei Homérosz az Iliászban részletesen leírta a vá­rost, méreteit, kincseit, a környéket. A tudó­sok és a történészek sokáig hiába keresték a le­írásnak megfelelő helyszínt. 1871-ben buk­­ kant fel a kalandor, Heinrich Schliemann - aki egyébként régésznek vallotta magát -, azt állítva, hogy az északnyugat-törökországi Hisarliknál Trója nyomaira bukkant. Schliemann a brit Frank Calvet amatőr régésztől vette az ötletet. Utóbb szemére is ve­tették, hogy idegen tollal ékeskedik. Donald Easton régész öt évet töltött a hisarliki ásatá­sok helyszínén, és külön tanulmányban dol­gozta fel Schliemann életét és munkásságát. „Sokan azt állítják - von mérleget -, hogy Schliemann sokat ártott a tudománynak, s a kritikusoknak bizonyos szempontból igazuk van. A munka aprólékosságot igénylő részét elnagyolta, hatalmas függőleges földdarabo­kat hasított ki, az ásatás során feszítővasat és zúzóprést használt.” Schliemann a domb lábánál kezdett hoz­zá a feltáráshoz, és hatalmas vájatokat ásott a térség közepébe, ami ugyancsak megfontolat­­lanságra vall. Easton kimutatja: „A hatalmas észak-déli árkot átvezette a dombon, kimélyí­tette és kiszélesítette, ezzel feltárva az egész te­rületet azért, hogy felfedje Priamosz városát.” A következő évben Schliemann nem egy várost, hanem kilenc olyan települést tárt fel ásatásaival, amelyek több mint ötezer évvel korábbi időtől kezdve egymásra épültek. Az ásatások közben Schliemann aranyle­letekre bukkant. A kincset a trójai háború ide­jéből származtatta. Azt állította, hogy a Homé­rosz történetében szereplő trójai uralkodóé, Priamosz királyé lehetett. Schliemann számá­ra kétség nem férhetett hozzá, hogy a trójai le­genda valóság volt, és Hisarlik településhez köthető. A kincset kiállították a Berlin Múze­umban, óriási feltűnést keltett. Schliemann olyannyira büszke volt rá, hogy feleségét velük ékesítve fényképeztette le a sajtónak. A Schliemann kollégái által összeállított szövegelemzés kapcsán felvetődött, hogy a kincs sokkal korábbi időszakhoz, a korai bronzkorhoz köthető, teljes ezer évvel meg­előzi Homérosz történetét. A kincsnek nem lehetett köze a trójai legendához, egyszerűen sokkalta régebbi annál. Donald Easton kijelenti: „A nevezett kincs semmit nem árult el a Kr. e. 2. évezred­ről, amikor a feltételezések szerint a trójai há­ború zajlott. Nem volt kapcsolatban Priamosz királlyal, ha élt egyáltalán ilyen király, s nem lehetett kapcsolatban a trójai háborúval sem, ha az valaha is megtörtént.” Schliemann 1890-ben meghalt, ekkorra rávették, hogy ismerje be: Trója megtalálásá­ról alkotott elmélete összedőlt. Halála után az aranyleletek kalandos utakat jártak be. Schlie­mann kincse pazar ékszergyűjtemény a kora bronzkorból, de nem fedi fel Trója létezését. Dárdák, nyilak, csontok Manfred Korfmann Trója-projektje a legdrá­gább régészeti ásatások közé tartozik: hetven­­fős csapat buzgólkodott a terepen. Ugyanazzal a problémával kellett megküzdenie, mint Schliemannak: mi módon fejthetné meg Tró­ja rejtélyét úgy, hogy az eredmények kiállják a legalaposabb vizsgálatokat is. Hisarliknál kilenc kor rétegeződik egy­másra. Elsőként a hatodik réteggel, a három­ezer éves késő bronzkori településsel foglal­koztak. Ez a réteg felel meg a trójai háború fel­tételezett idejének. A hatodik réteg azonban nem úgy nézett ki, mint ahogy az Homérosz Iliász című eposzában megjelenik. Ez sarkall­ta a szkeptikusokat arra, hogy azt állítsák, a hatodik réteg egyszerűen nem elég kiterjedt ahhoz, hogy összeköthető lenne Trója leírt szerepével. Trója valójában alig lett volna na­gyobb ez esetben a londoni Towernél. Ámde Korfmann, mint korábban Schliemann is, sej­tette, hogy a város nagyobb lehetett. Az alatta lévő rétegben Korfmann csapa­ta egy fokkal előbbre jutott Schliemann-nál. Mágneses detektort is alkalmaztak, s az tár­gyak jelenlétét mutatta ki. Megvolt tehát a bi­zonyíték, hogy Hisarlik valamikor nagyobb volt, mint korábban gondolták. Radar módjára a műszer képeket gene­rált a város bronzkori és római kori utcáiról. Már ez is meghaladta a várakozásokat. Feltár­tak továbbá egy építményt is, amely a város bronzkori részét vette körül. Alapján széles árok halad át az eredetinél sokkal nagyobb te­rületet körülhatárolva. Talán épp a nagyszerű város fekszik itt, amelyet Schliemann annyira keresett. Mert ez valóban megfelelhet Homé­rosz leírásának. Elképzelhető, hogy a hisarliki romok a mitikus Trója részei voltak egykoron. Nem­csak méreteik, de fejlettségi szintjük is alátá­masztja ezt a feltételezést. A kutatásokat foly­tatva további bizonyítékokra is bukkantak. Az Iliászban Homérosz egy trójai háború­ról ír, amely tíz évig tartott, s amelyben csak a trójai faló hadicserével győzhettek a görögök. Hisarlik romjai között a Trója-projekt csapata ezt igazoló leletek után kutatott. Az expedíció a város falaiban bronzdárdákra és nyílhe­gyekre bukkant. A talajban pedig még többet fedeztek fel belőlük. Valóban Trója falainál le­zajlott hatalmas csatának az emlékei, amelyet Homérosz megénekelt? Elképzelhető. A kuta­tók a háború ennél is drámaibb bizonyítékára leltek: csontmaradványokat találtak. A lovak és lovasaik csontvázai feltehetőleg egy Kr. e. 1250 környékén lezajlott háborúból származ­nak, s ez pontosan a trójai háború feltételezett időpontja. Trója kutatói közül Korfmann és csapata jutott a legközelebb ahhoz, hogy kiderítse a tudományos igazságot. Először mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy háromezer évvel ezelőtt itt egy nagy város terült el, a tengeri ke­reskedelem stratégiai központja. Átélt hábo­rút és pusztítást, s pogány szent helyként szü­letett újjá az eposzi múltidézésben. Sok turis­ta keresi fel ma is Hisarlikot, a legendás Trója feltételezett helyszínét. Nincs mód megállapí­tani, Homérosz hősei valóban élő személyek voltak-e, a trójai faló valóban létezett- e. Ám, a régészeknek hála, a város, melyben Homé­rosz története játszódik, Trója elveszett váro­sa valószínűsíthető része az emberiség közös múltjának. Letűnt világok - Trója. A film május 7-én 7 és 13 órakor, május 8-án 4 és 10 órakor látható. A trójai faló archív felvétel UJ ________VALLÓ LÁSZLÓ________ VÍZJÉG A MARSON. Az Európai Űrkutatási Szervezet Mars Express szondájának a földi központba továbbított adatai szerint víz (pontosabban vízjég) található a Mars déli sarkvidékén. Az űrszonda a vörös bolygó sarkvidékeiről visszaverődő infravörös fény és hő mennyiségét méri az Omega típusú inf­ravörös spektrométerével. Az ilyen „hőszín­kép” elemzéséből egyértelművé vált, hogy a Mars déli sarkvidékét jégsapka borítja. To­vábbi vizsgálatából fény derült arra, hogy a jégsapkát részint fagyott szén-dioxid (szén­dioxid-jég) és fagyott víz (vízjég) alkotja. A szonda január közepétől február közepéig egy hónapon át végezte megfigyeléseit, ab­ban az időszakban, amikor a Mars déli fél­gömbjén nyár van, és az évi hőmérséklet el­éri maximumát, a mínusz 130 Celsius-fokot. Ennek tudatában különösen nagy feladvány annak megválaszolása, hogy ha víz volt is, van is a Marson, vajon élet­képes volt-e, ké­pes lesz-e megtelepedni a vörös bolygón igen nagy zimankóban. JÉZUS ANYANYELVE. Mel Gibson A pas­sió című filmjében Jézus és kortársai az Asz­­szír Birodalom egyik hivatalos nyelvét, az arámit beszélték. Eredetileg a Mezopotámia északi részének Arám nevű területén élő arameus törzsek nyelve volt. Az asszírok az időszámításunk előtti XII. században hódí­tották meg Arámot, és - hogy, hogy nem - birodalmuk egyik hivatalos nyelvévé tették. Ekként terjedt el lassanként az egész biroda­lomban, így Palesztinában is, sőt túlélte a perzsák megszállását, akik az időszámítá­sunk előtti VI. században hajtották uralmuk alá a korábban asszír fennhatóság alatt álló területeket. Nagy Sándor hódításai nyomán a többnyelvű Palesztinában, illetve Júdeá­ban erősen teret nyert a görög is, azonban az itt élő zsidók többsége továbbra is az arámit beszélte, miközben ősi nyelvüket, a hébert is megtartották. KIHALÓBAN A SZUMÁTRAI TIGRIS. A ku­tatók szerint az illegális kereskedelem és az orvvadászat a kihalás peremére sodorta az utolsó indonéziai tigrisfajt. Fennáll a veszély, hogy az 1930-as években kipusztult báli tigris és az 1960-as években kihalt jávai tigris után a szumátrai tigrisnek is csak az emléke ma­rad. Az állat számos szervét hagyományos or­voslási céllal forgalmazzák a feketekereskede­lemben, bundájáért pedig csillagászati össze­geket adnak. A ma élő mintegy ötszáz szumátrai tigrist elvileg szigorú törvény védi, azonban a kiszabható bírág, sőt a börtön sem eléggé riasztó hatású. Ráadásul az állat termé­szetes élettere is folyamatosan szűkül az erdő­irtások miatt, nem túlzás tehát, hogy meg vannak számlálva napjai. SZÍVRITMUSZAVARRA TABLETTA. Bizta­tóak azok a kísérletek, amelyeket egereken végeztek a szívritmuszavar, más néven arit­­mia gyógyításában. Az új, JTV519-es jelzésű hatóanyag a kalciumionok rendellenes moz­gását gátolja a szervezetben, az váltja ki ugyanis a szabálytalan elektromos impulzu­sokat, az aritmiát. A kutatók azt remélik, hogy a készítmény már a közeljövőben tabletta for­májában forgalomba kerülhet, és kiválthatja az igen költséges implantátumokat a szívrit­muszavar gyógyításában. KÉSZÜL A VIRTUÁLIS PARTHENON. Az emberiség történetének egyik páratlan műal­kotása, az athéni Parthenon darabjait szerte­vitték a világ különböző múzeumaiba, és a görög állam minden erőfeszítése ellenére is kevés a remény, hogy valaha is visszakerül­hessenek eredeti helyükre. Virtuálisan ellen­ben összerakhatók lennének. Az elgondolás megvalósításához már hozzá is fogtak a Dél- Kaliforniai Egyetem számítógépes mérnökei. Terveik szerint 152, nagy felbontású digitális felvételt készítenek az összes megmaradt részről, és megpróbálják rekonstruálni erede­ti elhelyzekedésüket. A múzeumok többsége már jelezte, hogy részt vesz a programban, így, ha minden jól megy, a közeljövőben elké­szül a virtuális Parthenon.

Next