Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)

2004-02-13 / 7. szám

Tisztelt Olvasóink! Nagyon sokan kérdezik, hogyan jelenhetne meg kérésük a Leveleznének rovatunkban, il­letve hogyan lehet felvenni a kapcsolatot az ott jelentkezőkkel. Ezért szükségét érezzük, hogy újfent tájékoztatást adjunk rovatunk működé­si rendjéről. A barátkozni, ismerkedni szándékozó olva­sóink írásban fogalmazzák meg igényüket, és küldjék el a szerkesztőségeimére. (Kérjük, más nevében ne írjanak, mert azt nem jelentethetjük meg.) Kérjük, hogy a levélben ne rövid hirdetési szöveget írjanak, mert rovatunknak nem házas­ságközvetítés a célja. Ezért is nem jelentetünk meg fényképpel kapcsoltos kéréseket, kinézetre, küllemre vonatkozó adatokat, elvárásokat. Kérjük, részletesen és őszintén írjanak élet­­körülményeikről elfoglaltságaikról hobbijuk­ról elképzelésükről arról hogy mit várnak el a levelezőtárstól Minél többet tudunk közölni va­lakiről annál könnyebb kiválasztani, hogy ki ki­vel barátkozna szívesen. Elkerülhető így néh­ány fölösleges levélváltás. Rovatunkban a közlés in­gyenes. Olyan kitételek közlésére, mint például kik ne írjanak, nem vállalkozunk. A Leveleznének rovat célja, hogy egyedül élő emberek megismerkedjenek egymással is­meretséget, barátságot kössenek. A megjelente­tésre kért jeligét szerkesztőségünk esetenként megváltoztatja, hogy elkerülhető legyen a félre­értés. (Több egyforma jelige megjelenése ugyanis zavart okozhatna.) Rovatunkban nem közölhetünk bármiféle segítséget, támoga­tást, szolgáltatást kérő leveleket sem. Az ilyen jellegű kérések, csakis névvel és címmel együtt, a Segítsünk egymáson rovatunkban kaphat­nak helyet. A megjelent közlésekre válaszként szánt bemutatkozó leveleket a szerkesztőség címére kell megküldeni. Kérjük, kívül a borítékon tün­tessék föl a pontos jeligét és annak a lapszám­nak a megjelenési dátumát, amelyikben a hir­detést olvasták. így derül ki egyértelműen szá­munkra, hogy kinek kell továbbítani a levelet. (Javasoljuk, hogy felbélyegzett válaszborítékot is mellékeljenek, esetleg adjanak meg egy tele­fonszámot, akkor biztosabban létrejöhető kap­csolat.) A megjelent jeligékre érkező válaszleve­leket körülbelül két hétig gyű­jtjük, majd térítés­­mentesen megküldjük a feladó részére. A jel­igékre a megjelenéstől számított legföljebb egy hónapig továbbítjuk az érkező leveleket. A jel­igék feladóinak kilétét bizalmasan kezeljük, cí­müket nem adjuk ki. Mi is csak annyit tudunk róluk, amennyit magukról megírnak. Kérünk minden olvasót, hogy a kapott le­velekre legalább néhány sorban válaszoljanak, még akkor is, ha nem kívánnak további kap­csolatot létesíteni annak feladójával. Nagy csa­lódást okoznak ugyanis annak, aki elküldte a levelet, és hiába várja a választ. Külön köszönetet mondunk azon olvasó­inknak, akik tájékoztatnak bennünket, meg­osztják tapasztalataikat a levelezéseikkel kap­csolatosan. A megjelenésre váróktól pedig tü­relmet kérünk, mert a sok jelentkező miatt csak három-négy hét elteltével láthatják viszont so­­raikat lapunkban. Biztatjuk Önöket, bátran próbálkozzanak akár megjelenést kérni, akár válaszolni. Tud­juk, a magánynál, az egyedüllétnél nincs rosz­­szabb. Rovatunk segítségével és egy kis szeren­csével már eddig is többen találtak barátra, iga­zi társra. Amennyiben az elmondottakkal kap­csolatban bármilyen kérdésük lenne, szívesen állunk rendelkezésükre a 06-1/436-6137-es te­lefonszámon. Harangozó Bálint keceli, Újvári Sán­­dorné ceglédi, Kiss Miklósné miskolci ol­vasóink részére üzenjük: A minimálbér 53 ezer forintra emelésével az adómentesen fel­használható üdülési csekk értéke is 53 ezer fo­rintra nőtt. Azok a nyugdíjasok, akik nem kapnak utalványt volt munkahelyüktől, illetve akiknek a havi jövedelmük nem éri el a mini­málbér összegét, március 1-jétől az inter­netről letölthető igénylőlapon jelentkezhetnek utalványért. Akinek nincs internethasználati lehetősége, az segítséget kap az adatlap helyes le- és kitöltéséhez az adott településeken mű­ködő teleházakban, a Tourinform irodáiban, illetve a nyugdíjasszervezeteknél. - ------------— ----------------------- —T—:-----— Halmi János, Vilmány: A kom­munális hulladék szakszerű elhelyezése min­den önkormányzat kiemelt feladata. Sajnos nem mindenütt jut rá elegendő pénz. Márpe­dig ebben (is) lépni kell, mert 2009-től már hazánkban is csak az új, uniós szabványnak megfelelő regionális lerakók építhetők. Fon­tos lenne, hogy minél több hulladékudvar lé­tesüljön, és hogy a szelektív hulladékgyűjtés általánossá váljék, mert ezáltal megnöveked­ne az újrahasznosítás aránya. Azonban mi magunk is sokat tehetnénk azért, hogy keve­sebb legyen a hulladék. Például azzal, hogy visszaváltható flakonokban, illetve üvegek­ben lévő italokat vásárolunk, takarékosko­dunk a vízzel, az energiával. Idevág az is, hogy sok helyen szigeteletlen vagy rosszul szigetelt emésztőbe gyűjtik a szennyvizet, így a szennyeződés nagy része szétáramlik a ta­lajban, nemegyszer annak veszedelmes nit­­rátosodását okozva. Blahó Miklós, Budapest: Ha belé­pünk az Európai Unióba, azzal számol­hatunk, hogy még több idegen hatás éri majd nyelvünket. De a soknyelvűség másféle gon­dokat is fölvet, így még inkább megjelenik az egy nyelv, az egységes nyelvhasználat igénye. Igen alkalmas lenne rá az eszperantó. Ha el­fogadná az európai közösség, mindenki jól járna vele, és szerintem a gyerekek is szíve­sen tanulnák annak tudatában, hogy csak egy idegen nyelvet kell elsajátítaniuk. Elvég­re azért találták ki az eszperantót, hogy közös világnyelv legyen. • • Katona József, Tiszafüred: Öröm­mel látom, hogy az utóbbi hónapokban meg­változott a Szabad Föld, kezd olyan lenni, mint amilyen a régi volt. (Már negyven éve olva­som.) Csak azt hiányolom itt is, mint a mai új­ságokból általában, hogy vonakodnak szólni a kétkezi munkások helyzetéről. Abban látom a nagy bajt, hogy nekik a rendszerváltás óta nincs érdekképviseletük, nem tudják megvé­deni magukat. Miközben az értelmiségiek át­lagjövedelme szépen növekszik­­a felső tízezer gazdagodásáról nem is beszélve), a munkás bére marad. (Kormányok jönnek-mennek, de ezzel a réteggel egyik sem foglalkozik.) Ők a rendszerváltás nagy vesztesei. Csak nehogy az európai uniós csatlakozáséi is ők legyenek. Tóth Klára, Telki: Nemrégiben olvastam a Szabad Földben valakiről, aki diónemesítéssel foglalkozik. A róla szóló cikkben állt a következő mondat: kinek jut­na eszébe, hogy a jonatánalma magját elül­tesse? Nos, nekem eszembe jutott, még a hetvenes években. Azóta terebélyes, nagy­yá vált az akkor elültetett magból, és mondha­tom, nagyon finom alma terem rajta. A szomszédom azt sem tudja, mennyit egyen belőle, annyira ízlik neki. A fa egyik ága ugyanis áthajik hozzá, és annak a termése természetesen az övé. Bancsik Csabáné, Baja: Kamasz unokámat a postára küldtem a minap ügye­ket intézni. Nagy titokban magával vitte azt az újságot is, amelyben egy szexhirdetés volt. A postán fölhívta a megadott számot a pénzes fülkében. Amint későbbi elbeszélése alapján kiderült, a következő beszélgetés zajlott: - Mit szeretnél? - kérdezte a „hölgy”. - Hát... amit te - válaszolta zavarában a fölkészületlen kamasz. - Én málnát tejszín­habbal - szólt a nő. Ezzel vége is lett az ígéretes beszélgetésnek, mert elfogyott a pénz. A­Z A V­É­L­E­M­É­NYEM K­ÜZDJÖN EGY KÉPET A két felvétel nyolcvannégy esztendőt ível át. A bal felőli 1919-ben készült, és az akkor tizenhat éves Szilágyi Rozáliát ábrázolja (a kép bal oldalán) édesapja és nővére társaságában. A másik kép közepén a százesztendős Rozi néni ül két dédunokája között. A felvételt Szabó Kata, a túras általános iskola gyermek fotószakkörének tagja készítette tavaly augusztusban, amikor megülték a jeles eseményt. Takács Pál szakkörvezető tanár, Túra Merre néz az érett napraforgó? Gyermekéveimet a kárpátaljai Beregszászon töltöttem. Azokban az időkben ismertem meg Pali bácsit, aki az én szememben maga volt a görög mitológiai óriás, Atlasz, aki az égboltot tartja a vállán. Hatalmas termete, mely má­zsán felüli súllyal párosult, olyan volt, mint egy tökéletesen felépített boltív, melynek haj­lata alatt biztonságos az ember élete. Pali bácsi éles termete ellenére halk han­gú, szelíd, jóságos emberként maradt meg az emlékezetemben. Harmincnyolc éves volt csupán, amikor élete párját, akit mindennél jobban szeretett, elvesztette. Ragaszkodását hozzá semmi sem bizonyította jobban, mint az, hogy többet nem nősült meg, és az árván maradt gyerekeket, két lányát és a legkisebbet, a fiút, egyedül, asszonyi segítség nélkül nevel­te. Mosott, főzött rájuk, mígnem a lányok odá­ig cseperedtek, hogy ellássák magukat és a két férfit. Soha nem láttam Pali bácsit keseregni a történtek miatt, pedig biztosan magányos volt. Gondosan titkolta bánatát, nehogy el­rontsa bárkinek is az örömét. Alig vártam az iskolai szüneteket, hogy mehessek Beregszászról Bótrágyra, Pali bácsi­­ékhoz. El nem maradtam volna az aratásról (hej, pedig hogy szúrja a pelyva az ember iz­zadt testét!) vagy a dohánysimításról, a kuko­ricahántásról, a farsangi bálról. Máig emlék­szem azokra a falusi estékre, amikor a do­hánysimítás vagy a kukoricahántás alkalmá­val volt együtt a társaság. Akkor a szalagos fánk mellé jófajta itókát is kínáltak a háziak. No persze a férfiaknak, hogy meghozza a kel­lő hangulatot a nótázáshoz, a viccelődéshez. A munka is jobban haladt, amint felcsendültek az édesbús, szebbnél szebb magyar nóták. Szállt a dal, és elvegyültek a finom női hangok a mély férfihangokkal. Feledhetetlen élményt nyújtottak számomra ezek a falusi esték. Pali bácsiéknál az étkezést nem cifrázták terítgetéssel. A kifőtt étel, leves vagy „haluska” egy nagy tálba került. Fakanalakat kaptunk hozzá, és kezdődhetett az étkezés. Azért senkit nem szidtak meg, ha jóízűen és bőségesen evett, csak azért, ha ügyetlenül lecsepegtette az ételt a térítőre. Eleinte elnézték nekem, ha ki­­löttyent a leves, de később már énrám is épp­úgy rám szólt Pali bácsi, mint a gyerekeire. So­ha nem haragudtam érte! Téli reggeleken már halkan duruzsolt a tűz, amire ébredeztünk. Rendszerint a készü­lő reggeli ínycsiklandó illata költögetett. Azon a nevezetes reggelen olajban sült pirítós ke­nyér szagára ébredtünk. Jóízűen ropogtattuk a pirítóst, szürcsölgetve hozzá a teát, jó for­rón, mit sem törődve a kinti hideggel. Az első korty után megéreztem benne a bor ízét. Szól­ni nem szóltam, mert alig kaptunk egy ujj­nyit, azt is csak nagy ritkán. Néhány perc múlva azonban kezdtem magam furcsán érezni. Minden ok nélkül és mindenen nevet­tem, miközben a fejemet mintha mázsás súly húzná lefelé. Kis idő múlva nevetségesen szigorú han­gon kérdőre vontam Pali bácsit: - Minek tett nekem bort a teámba? Pali bácsi az ő szelíd derűjével rám mo­solygott, majd megkérdezte: - Mit reggeliztél, lányom? - Mit?! Hát olajban sült kenyeret! - Ismered te a napraforgót? - Már hogyne ismerném! - válaszoltam duzzogva. - Hogy tartja a fejét az érett napraforgó, láttad-e már? - Lefelé! - mondtam sértődötten, hogy Pali bácsi azt feltételezi, még ennyit sem tu­dok. - No látod! - nyugtázta bölcs egyszerű­séggel. - Nem a bor húzza lefelé a fejedet, ha­nem a napraforgó. Az olajban sült kenyértől kókadtál el­­ és jóízűen felnevetett. De az igazságot csak akkor tudta meg, amikor ő is asztalhoz ült, és jót hörpintve a csuprából rájött, hogy a neki szánt forralt bor véletlenül hozzám került. Akkor nevetett csak nagyot igazán! Istvánffi Erzsébet Bátaszék SEGÍTSÜNK EGYMÁSON ÖZVEGY STIRÁNSZKI JÓZSEFNÉ, 3532 Miskolc, Vasgyári út 7. címről érkezett leveléből: „Négy gyermeket nevelek. Tartozás miatt már a villanyóránkat is leszerelték. Igaz, hogy egyik gyermekem már nagykorú, de ötvenszázalékos rok­kant, így nem sok pénzt kap. Másik két fiam 17 és 18 éves, lányom pedig 12. Na­gyon nehezen élünk, kérünk mindenkit, aki tud, támogasson bennünket, első­sorban tartós élelemmel, ruhával, cipő­vel, bármivel.” RÁKOSI JÁNOS, 1204 Budapest, Csokonai ut­ca 5.-ből küldte sorait: „Teljesen egyedül élek. Súlyos TBC-beteg lettem, mindenfé­le szövődménnyel. Mozogni alig tudok, állandó orvosi felügyeletre és sok gyógy­szerre szorulok. Már nincsen tartalékom, viszont sok tartozásom gyülemlett fel, ezért kérem az olvasótársak segítségét. Tartós élelmiszert, tüzelőt és bármilyen támogatást elfogadnék” KÓNYA SÁNDOR, 5200 Törökszentmiklós, Szakállas telep 38.-ból küldte levelét: „Öt­venes éveinkben járó, rokkantnyugdíjas házaspár vagyunk. Mindketten sokat be­tegeskedünk. Újabban gyomorműtéten estem át, így alig ehetek valamit. Nemrég még én segítettem másokon, most meg rászorulok másokra. Szükségünk lenne ruhaneműkre, 37-42-es lábbelikre, ágy­neműkre, akkumulátorról működtethető tévére, rádióra, edényekre, hűtőszek­rényre, egyszóval mindenre. Kérjük, aki tud, segítsen rajtunk!” BLUMENTHAL GYULÁNÉ, 4361 Nyírbogát, Dobó út 24/B címről írja: „Négy gyermek édesanyja vagyok Ha valaki tudna segíte­ni rajtam egy szabás-varrás könyvvel vagy a Burda újság szabásmintáival, eset­leg méteráru anyagot is tudna küldeni, sokat lendítene rajtunk Nagyon szeret­nék hozzájutni egy álmoskönyvhöz is.” DOMBI MIHÁLYNÉ, 3382 Tarnaszentmiklós, Vöröshadsereg utca 117.-ből érkezett ké­rése: „Leszázalékolt, kis jövedelmű rok­kantnyugdíjas házaspár vagyunk. Sokat költünk gyógyszerre, nagyon szegényen élünk. Van egy kis kertünk, ami hozzájá­rulhatna ellátásunkhoz, de a drága vető­magot nem tudjuk megvenni. Ezért kér­jük, aki bármilyen konyhakerti vetőmagot küldeni tudna, főként zöldségféléket, az segítsen rajtunk, előre is köszönjük.” SZALAI VERA, 2030 Érd, Aknász út 38.-ból az alábbi ügyben kéri olvasótársai segítsé­gét: „A szifolder receptjét szeretném meg­ismerni. Ez egyféle vastagkolbász vagy szalámi, amit régen, kislány koromban ettem, és a hazánkban élő sváb nemzeti­ségűek tudták jól elkészíteni. Szenvedé­lyes háziasszony vagyok, a hagyományos konyhát kedvelem. Szeretném, ha valaki tudna nekem segíteni a fűszerezés és az arányok ismertetésével.” MOHÁCSI ANITA, 4136 Körösszakál, Ady Endre út 67. címről írja: „Nagyon nehéz körülmények között élő, tizennyolc éves kismama vagyok. Az élettársamtól négy hónapos terhesen különváltam. Kényte­len vagyok egyedül boldogulni, mivel szüleim nem tudnak segíteni, hiszen még három kistestvéremet nevelik. Mivel ik­reket várok májusra, nagyon sok babake­lengyére lesz szükségem. Bármilyen se­gítséget nagy szeretettel fogadnék” ÖZVEGY KAKUK LAJOSNÉ Kiskunmajsáról a 06-77/482-005-ös telefonszámra várja azok jelentkezését, akik tudnának rajta segíteni: „Egyedülálló özvegyasszony va­gyok. Állandó orvosi felügyelet alatt állok. Szívesen fogadnám, ha valaki tudna ne­kem segíteni egy-egy akasztós és polcos szekrénnyel, pár darab székkel, fotellel, egy franciaággyal vagy heverővel. Szüksé­gem lenne még egy használt számítógép­re is, mert kevéske jövedelmemből nem tudom megvenni.”

Next