Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-02-13 / 7. szám
Tisztelt Olvasóink! Nagyon sokan kérdezik, hogyan jelenhetne meg kérésük a Leveleznének rovatunkban, illetve hogyan lehet felvenni a kapcsolatot az ott jelentkezőkkel. Ezért szükségét érezzük, hogy újfent tájékoztatást adjunk rovatunk működési rendjéről. A barátkozni, ismerkedni szándékozó olvasóink írásban fogalmazzák meg igényüket, és küldjék el a szerkesztőségeimére. (Kérjük, más nevében ne írjanak, mert azt nem jelentethetjük meg.) Kérjük, hogy a levélben ne rövid hirdetési szöveget írjanak, mert rovatunknak nem házasságközvetítés a célja. Ezért is nem jelentetünk meg fényképpel kapcsoltos kéréseket, kinézetre, küllemre vonatkozó adatokat, elvárásokat. Kérjük, részletesen és őszintén írjanak életkörülményeikről elfoglaltságaikról hobbijukról elképzelésükről arról hogy mit várnak el a levelezőtárstól Minél többet tudunk közölni valakiről annál könnyebb kiválasztani, hogy ki kivel barátkozna szívesen. Elkerülhető így néhány fölösleges levélváltás. Rovatunkban a közlés ingyenes. Olyan kitételek közlésére, mint például kik ne írjanak, nem vállalkozunk. A Leveleznének rovat célja, hogy egyedül élő emberek megismerkedjenek egymással ismeretséget, barátságot kössenek. A megjelentetésre kért jeligét szerkesztőségünk esetenként megváltoztatja, hogy elkerülhető legyen a félreértés. (Több egyforma jelige megjelenése ugyanis zavart okozhatna.) Rovatunkban nem közölhetünk bármiféle segítséget, támogatást, szolgáltatást kérő leveleket sem. Az ilyen jellegű kérések, csakis névvel és címmel együtt, a Segítsünk egymáson rovatunkban kaphatnak helyet. A megjelent közlésekre válaszként szánt bemutatkozó leveleket a szerkesztőség címére kell megküldeni. Kérjük, kívül a borítékon tüntessék föl a pontos jeligét és annak a lapszámnak a megjelenési dátumát, amelyikben a hirdetést olvasták. így derül ki egyértelműen számunkra, hogy kinek kell továbbítani a levelet. (Javasoljuk, hogy felbélyegzett válaszborítékot is mellékeljenek, esetleg adjanak meg egy telefonszámot, akkor biztosabban létrejöhető kapcsolat.) A megjelent jeligékre érkező válaszleveleket körülbelül két hétig gyűjtjük, majd térítésmentesen megküldjük a feladó részére. A jeligékre a megjelenéstől számított legföljebb egy hónapig továbbítjuk az érkező leveleket. A jeligék feladóinak kilétét bizalmasan kezeljük, címüket nem adjuk ki. Mi is csak annyit tudunk róluk, amennyit magukról megírnak. Kérünk minden olvasót, hogy a kapott levelekre legalább néhány sorban válaszoljanak, még akkor is, ha nem kívánnak további kapcsolatot létesíteni annak feladójával. Nagy csalódást okoznak ugyanis annak, aki elküldte a levelet, és hiába várja a választ. Külön köszönetet mondunk azon olvasóinknak, akik tájékoztatnak bennünket, megosztják tapasztalataikat a levelezéseikkel kapcsolatosan. A megjelenésre váróktól pedig türelmet kérünk, mert a sok jelentkező miatt csak három-négy hét elteltével láthatják viszont soraikat lapunkban. Biztatjuk Önöket, bátran próbálkozzanak akár megjelenést kérni, akár válaszolni. Tudjuk, a magánynál, az egyedüllétnél nincs roszszabb. Rovatunk segítségével és egy kis szerencsével már eddig is többen találtak barátra, igazi társra. Amennyiben az elmondottakkal kapcsolatban bármilyen kérdésük lenne, szívesen állunk rendelkezésükre a 06-1/436-6137-es telefonszámon. Harangozó Bálint keceli, Újvári Sándorné ceglédi, Kiss Miklósné miskolci olvasóink részére üzenjük: A minimálbér 53 ezer forintra emelésével az adómentesen felhasználható üdülési csekk értéke is 53 ezer forintra nőtt. Azok a nyugdíjasok, akik nem kapnak utalványt volt munkahelyüktől, illetve akiknek a havi jövedelmük nem éri el a minimálbér összegét, március 1-jétől az internetről letölthető igénylőlapon jelentkezhetnek utalványért. Akinek nincs internethasználati lehetősége, az segítséget kap az adatlap helyes le- és kitöltéséhez az adott településeken működő teleházakban, a Tourinform irodáiban, illetve a nyugdíjasszervezeteknél. - ------------— ----------------------- —T—:-----— Halmi János, Vilmány: A kommunális hulladék szakszerű elhelyezése minden önkormányzat kiemelt feladata. Sajnos nem mindenütt jut rá elegendő pénz. Márpedig ebben (is) lépni kell, mert 2009-től már hazánkban is csak az új, uniós szabványnak megfelelő regionális lerakók építhetők. Fontos lenne, hogy minél több hulladékudvar létesüljön, és hogy a szelektív hulladékgyűjtés általánossá váljék, mert ezáltal megnövekedne az újrahasznosítás aránya. Azonban mi magunk is sokat tehetnénk azért, hogy kevesebb legyen a hulladék. Például azzal, hogy visszaváltható flakonokban, illetve üvegekben lévő italokat vásárolunk, takarékoskodunk a vízzel, az energiával. Idevág az is, hogy sok helyen szigeteletlen vagy rosszul szigetelt emésztőbe gyűjtik a szennyvizet, így a szennyeződés nagy része szétáramlik a talajban, nemegyszer annak veszedelmes nitrátosodását okozva. Blahó Miklós, Budapest: Ha belépünk az Európai Unióba, azzal számolhatunk, hogy még több idegen hatás éri majd nyelvünket. De a soknyelvűség másféle gondokat is fölvet, így még inkább megjelenik az egy nyelv, az egységes nyelvhasználat igénye. Igen alkalmas lenne rá az eszperantó. Ha elfogadná az európai közösség, mindenki jól járna vele, és szerintem a gyerekek is szívesen tanulnák annak tudatában, hogy csak egy idegen nyelvet kell elsajátítaniuk. Elvégre azért találták ki az eszperantót, hogy közös világnyelv legyen. • • Katona József, Tiszafüred: Örömmel látom, hogy az utóbbi hónapokban megváltozott a Szabad Föld, kezd olyan lenni, mint amilyen a régi volt. (Már negyven éve olvasom.) Csak azt hiányolom itt is, mint a mai újságokból általában, hogy vonakodnak szólni a kétkezi munkások helyzetéről. Abban látom a nagy bajt, hogy nekik a rendszerváltás óta nincs érdekképviseletük, nem tudják megvédeni magukat. Miközben az értelmiségiek átlagjövedelme szépen növekszika felső tízezer gazdagodásáról nem is beszélve), a munkás bére marad. (Kormányok jönnek-mennek, de ezzel a réteggel egyik sem foglalkozik.) Ők a rendszerváltás nagy vesztesei. Csak nehogy az európai uniós csatlakozáséi is ők legyenek. Tóth Klára, Telki: Nemrégiben olvastam a Szabad Földben valakiről, aki diónemesítéssel foglalkozik. A róla szóló cikkben állt a következő mondat: kinek jutna eszébe, hogy a jonatánalma magját elültesse? Nos, nekem eszembe jutott, még a hetvenes években. Azóta terebélyes, nagyyá vált az akkor elültetett magból, és mondhatom, nagyon finom alma terem rajta. A szomszédom azt sem tudja, mennyit egyen belőle, annyira ízlik neki. A fa egyik ága ugyanis áthajik hozzá, és annak a termése természetesen az övé. Bancsik Csabáné, Baja: Kamasz unokámat a postára küldtem a minap ügyeket intézni. Nagy titokban magával vitte azt az újságot is, amelyben egy szexhirdetés volt. A postán fölhívta a megadott számot a pénzes fülkében. Amint későbbi elbeszélése alapján kiderült, a következő beszélgetés zajlott: - Mit szeretnél? - kérdezte a „hölgy”. - Hát... amit te - válaszolta zavarában a fölkészületlen kamasz. - Én málnát tejszínhabbal - szólt a nő. Ezzel vége is lett az ígéretes beszélgetésnek, mert elfogyott a pénz. AZ A VÉLEMÉNYEM KÜZDJÖN EGY KÉPET A két felvétel nyolcvannégy esztendőt ível át. A bal felőli 1919-ben készült, és az akkor tizenhat éves Szilágyi Rozáliát ábrázolja (a kép bal oldalán) édesapja és nővére társaságában. A másik kép közepén a százesztendős Rozi néni ül két dédunokája között. A felvételt Szabó Kata, a túras általános iskola gyermek fotószakkörének tagja készítette tavaly augusztusban, amikor megülték a jeles eseményt. Takács Pál szakkörvezető tanár, Túra Merre néz az érett napraforgó? Gyermekéveimet a kárpátaljai Beregszászon töltöttem. Azokban az időkben ismertem meg Pali bácsit, aki az én szememben maga volt a görög mitológiai óriás, Atlasz, aki az égboltot tartja a vállán. Hatalmas termete, mely mázsán felüli súllyal párosult, olyan volt, mint egy tökéletesen felépített boltív, melynek hajlata alatt biztonságos az ember élete. Pali bácsi éles termete ellenére halk hangú, szelíd, jóságos emberként maradt meg az emlékezetemben. Harmincnyolc éves volt csupán, amikor élete párját, akit mindennél jobban szeretett, elvesztette. Ragaszkodását hozzá semmi sem bizonyította jobban, mint az, hogy többet nem nősült meg, és az árván maradt gyerekeket, két lányát és a legkisebbet, a fiút, egyedül, asszonyi segítség nélkül nevelte. Mosott, főzött rájuk, mígnem a lányok odáig cseperedtek, hogy ellássák magukat és a két férfit. Soha nem láttam Pali bácsit keseregni a történtek miatt, pedig biztosan magányos volt. Gondosan titkolta bánatát, nehogy elrontsa bárkinek is az örömét. Alig vártam az iskolai szüneteket, hogy mehessek Beregszászról Bótrágyra, Pali bácsiékhoz. El nem maradtam volna az aratásról (hej, pedig hogy szúrja a pelyva az ember izzadt testét!) vagy a dohánysimításról, a kukoricahántásról, a farsangi bálról. Máig emlékszem azokra a falusi estékre, amikor a dohánysimítás vagy a kukoricahántás alkalmával volt együtt a társaság. Akkor a szalagos fánk mellé jófajta itókát is kínáltak a háziak. No persze a férfiaknak, hogy meghozza a kellő hangulatot a nótázáshoz, a viccelődéshez. A munka is jobban haladt, amint felcsendültek az édesbús, szebbnél szebb magyar nóták. Szállt a dal, és elvegyültek a finom női hangok a mély férfihangokkal. Feledhetetlen élményt nyújtottak számomra ezek a falusi esték. Pali bácsiéknál az étkezést nem cifrázták terítgetéssel. A kifőtt étel, leves vagy „haluska” egy nagy tálba került. Fakanalakat kaptunk hozzá, és kezdődhetett az étkezés. Azért senkit nem szidtak meg, ha jóízűen és bőségesen evett, csak azért, ha ügyetlenül lecsepegtette az ételt a térítőre. Eleinte elnézték nekem, ha kilöttyent a leves, de később már énrám is éppúgy rám szólt Pali bácsi, mint a gyerekeire. Soha nem haragudtam érte! Téli reggeleken már halkan duruzsolt a tűz, amire ébredeztünk. Rendszerint a készülő reggeli ínycsiklandó illata költögetett. Azon a nevezetes reggelen olajban sült pirítós kenyér szagára ébredtünk. Jóízűen ropogtattuk a pirítóst, szürcsölgetve hozzá a teát, jó forrón, mit sem törődve a kinti hideggel. Az első korty után megéreztem benne a bor ízét. Szólni nem szóltam, mert alig kaptunk egy ujjnyit, azt is csak nagy ritkán. Néhány perc múlva azonban kezdtem magam furcsán érezni. Minden ok nélkül és mindenen nevettem, miközben a fejemet mintha mázsás súly húzná lefelé. Kis idő múlva nevetségesen szigorú hangon kérdőre vontam Pali bácsit: - Minek tett nekem bort a teámba? Pali bácsi az ő szelíd derűjével rám mosolygott, majd megkérdezte: - Mit reggeliztél, lányom? - Mit?! Hát olajban sült kenyeret! - Ismered te a napraforgót? - Már hogyne ismerném! - válaszoltam duzzogva. - Hogy tartja a fejét az érett napraforgó, láttad-e már? - Lefelé! - mondtam sértődötten, hogy Pali bácsi azt feltételezi, még ennyit sem tudok. - No látod! - nyugtázta bölcs egyszerűséggel. - Nem a bor húzza lefelé a fejedet, hanem a napraforgó. Az olajban sült kenyértől kókadtál el és jóízűen felnevetett. De az igazságot csak akkor tudta meg, amikor ő is asztalhoz ült, és jót hörpintve a csuprából rájött, hogy a neki szánt forralt bor véletlenül hozzám került. Akkor nevetett csak nagyot igazán! Istvánffi Erzsébet Bátaszék SEGÍTSÜNK EGYMÁSON ÖZVEGY STIRÁNSZKI JÓZSEFNÉ, 3532 Miskolc, Vasgyári út 7. címről érkezett leveléből: „Négy gyermeket nevelek. Tartozás miatt már a villanyóránkat is leszerelték. Igaz, hogy egyik gyermekem már nagykorú, de ötvenszázalékos rokkant, így nem sok pénzt kap. Másik két fiam 17 és 18 éves, lányom pedig 12. Nagyon nehezen élünk, kérünk mindenkit, aki tud, támogasson bennünket, elsősorban tartós élelemmel, ruhával, cipővel, bármivel.” RÁKOSI JÁNOS, 1204 Budapest, Csokonai utca 5.-ből küldte sorait: „Teljesen egyedül élek. Súlyos TBC-beteg lettem, mindenféle szövődménnyel. Mozogni alig tudok, állandó orvosi felügyeletre és sok gyógyszerre szorulok. Már nincsen tartalékom, viszont sok tartozásom gyülemlett fel, ezért kérem az olvasótársak segítségét. Tartós élelmiszert, tüzelőt és bármilyen támogatást elfogadnék” KÓNYA SÁNDOR, 5200 Törökszentmiklós, Szakállas telep 38.-ból küldte levelét: „Ötvenes éveinkben járó, rokkantnyugdíjas házaspár vagyunk. Mindketten sokat betegeskedünk. Újabban gyomorműtéten estem át, így alig ehetek valamit. Nemrég még én segítettem másokon, most meg rászorulok másokra. Szükségünk lenne ruhaneműkre, 37-42-es lábbelikre, ágyneműkre, akkumulátorról működtethető tévére, rádióra, edényekre, hűtőszekrényre, egyszóval mindenre. Kérjük, aki tud, segítsen rajtunk!” BLUMENTHAL GYULÁNÉ, 4361 Nyírbogát, Dobó út 24/B címről írja: „Négy gyermek édesanyja vagyok Ha valaki tudna segíteni rajtam egy szabás-varrás könyvvel vagy a Burda újság szabásmintáival, esetleg méteráru anyagot is tudna küldeni, sokat lendítene rajtunk Nagyon szeretnék hozzájutni egy álmoskönyvhöz is.” DOMBI MIHÁLYNÉ, 3382 Tarnaszentmiklós, Vöröshadsereg utca 117.-ből érkezett kérése: „Leszázalékolt, kis jövedelmű rokkantnyugdíjas házaspár vagyunk. Sokat költünk gyógyszerre, nagyon szegényen élünk. Van egy kis kertünk, ami hozzájárulhatna ellátásunkhoz, de a drága vetőmagot nem tudjuk megvenni. Ezért kérjük, aki bármilyen konyhakerti vetőmagot küldeni tudna, főként zöldségféléket, az segítsen rajtunk, előre is köszönjük.” SZALAI VERA, 2030 Érd, Aknász út 38.-ból az alábbi ügyben kéri olvasótársai segítségét: „A szifolder receptjét szeretném megismerni. Ez egyféle vastagkolbász vagy szalámi, amit régen, kislány koromban ettem, és a hazánkban élő sváb nemzetiségűek tudták jól elkészíteni. Szenvedélyes háziasszony vagyok, a hagyományos konyhát kedvelem. Szeretném, ha valaki tudna nekem segíteni a fűszerezés és az arányok ismertetésével.” MOHÁCSI ANITA, 4136 Körösszakál, Ady Endre út 67. címről írja: „Nagyon nehéz körülmények között élő, tizennyolc éves kismama vagyok. Az élettársamtól négy hónapos terhesen különváltam. Kénytelen vagyok egyedül boldogulni, mivel szüleim nem tudnak segíteni, hiszen még három kistestvéremet nevelik. Mivel ikreket várok májusra, nagyon sok babakelengyére lesz szükségem. Bármilyen segítséget nagy szeretettel fogadnék” ÖZVEGY KAKUK LAJOSNÉ Kiskunmajsáról a 06-77/482-005-ös telefonszámra várja azok jelentkezését, akik tudnának rajta segíteni: „Egyedülálló özvegyasszony vagyok. Állandó orvosi felügyelet alatt állok. Szívesen fogadnám, ha valaki tudna nekem segíteni egy-egy akasztós és polcos szekrénnyel, pár darab székkel, fotellel, egy franciaággyal vagy heverővel. Szükségem lenne még egy használt számítógépre is, mert kevéske jövedelmemből nem tudom megvenni.”