Szabad Föld, 2004. július-december (60. évfolyam, 27-53. szám)

2004-11-26 / 48. szám

Gazdák az utakon ______MOLNÁR LAJOS______ November 24-26. közt ismét az utakra vonul­tak a gazdák, mert állításuk szerintük a szak­tárca nem tartja be a februári demonstrációt követő megállapodásokat. A követeléseiket tartalmazó levelet a Magyar Gazdák és Fo­gyasztók Érdekvédelmi Mozgalma, a Magyar Sertéstartók Szövetsége és a Kis- és Középbir­tokosok Szövetsége aláírásával elküldték Né­meth Imre miniszternek. Hanó Miklós, az érdekvédelmi mozgalom elnöke elmondta, majdnem valamennyi me­­n­gyében megmozdultak a gazdák, a három nap­­ alatt félpályás útlezárással hívták fel a lakosság,­­ a kormány figyelmét a gazdálkodók nehéz­­ helyzetére és arra, hogy ha továbbra is így ma­­­­rad, tönkremegy a magyar mezőgazdaság.­­ Kérik, hogy a minisztérium tartsa be a­­ februárban aláírt megállapodást. Az egyező­­­ségben a szaktárca vállalta, hogy a hízók után darabonként kétezer, a baromfi után kilenc és fél forint állatjóléti támogatást fizet, de ezt ok­tóber 15-én, anélkül, hogy egyetlen érdekkép­viselettel tárgyalt volna, felfüggesztette. A gaz­dák követelik a támogatások visszaállítását és további folyósítását 2005-ben és 2006-ban, mivel az unió erre lehetőséget ad. Sákán Antal, az MLSZ elnöke nem érti, hogyan merülhetett ki a támogatási keret, hi­szen a megállapodásban rögzítették, hogy 3,6 millió sertésre 7,2 milliárd forint támoga­tást kapnak a termelők, és csak 5,2 milliárdot vettek igénybe a gazdák, tehát kétmilliárddal még tartozik a tárca. (Ugyanennyi pénz hibádzik a baromfitenyésztőknek.) A sertés­­tartási támogatás alapot nyújthatott volna az unió követelte környezetvédelmi és állatjólé­ti beruházások megvalósítására. Fejlesztés híján bezárhatják a sertéstelepeket, aztán nyakunkon marad a sok gabona, és tönkre­mennek a növénytermesztők is. Ha ez így megy tovább, kénytelenek lesznek megválni földjeiktől. Az élő sertés az utóbbi hetekben ismét ol­csóbb lett, mostanában 270-275 forintot fizet­nek az első­­osztályú hízóért. Ugyanakkor az önköltség körülbelül 280 forint körül alakul, több okból. Nálunk például sokkal nagyobb költség terheli az állattartókat, mint a többi uniós országban, ahol Sákán állítása szerint olcsóbb a takarmány, több a nemzeti támoga­tás, nem kell annyiféle adót és más többletki­adást fizetni. A termelők nehezményezik azt is, hogy a támogatásból levonják az áfa egy részét. Ha­sonló a problémájuk az Agrár- és Vidékfej­lesztési Operatív Programmal is, a belőle meg­valósuló beruházások után az áfa egy részét nem kapják vissza a termelők. Most a teljes összeget követelik. A tüntetők sürgetik a földalapú támoga­tás harminc százalékának megfelelő nemzeti kiegészítő juttatás kifizetését. A februári meg­állapodás értelmében előlegként nyolcezer fo­rintot megkaptak belőle, követelik a fennma­radó kilencezer forint azonnali kifizetését, ami lehetővé tenné, hogy ne kelljen a gabonát ol­csón eladniuk (a tervek szerint ezt a jövő év elején kapnák kézhez). A gazdák követelései közé tartozik, hogy a szaktárca a februári megállapodásnak megfele­lően tartassa be a tej literenkénti 68 forintos irányárát, és az összeget egészítse ki ötforintos kvótatámogatással. Jelenleg a feldolgozók öt­vennyolc-hatvan forintért viszik a tejet a nagy­üzemektől, a kistermelőktől pedig ötvenért, holott általában hetvenkét forint az önköltsége. Az év elején készült fotó ma is aktuális: traktorokkal vonultak a főutakra Reggel nyolckor még szakadt az eső, sebaj, gondolhattuk, ilyenkor jön jól a dry wetter raft, ami - ugye - még Londonban, szakadó eső­ben is tartja a frizurát. A szőke nők úgy érzik, hátrányban vannak. A Szőke Nők Mozgalma a Hátrányos Megkülönböztetés Ellen tagjai úgy vélik: „Mi, szőke nők mindennap szembesü­lünk az előítéletekkel! Lépten-nyomon tapasz­talhatjuk, hogy hajszínünk miatt csupán csök­kent értelmi képességű, lekezelhető emberek­nek tartanak bennünket! Lépten-nyomon azokat az igazságtalan és megalázó vicceket hallhatjuk, melyek erősítik a szőke nőkről élő beidegződéseket Magyarországon!” Tíz óra­kor az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esély­egyenlőségi Minisztérium előtt körülbelül Szösziönérzet húsz szőke leányzó tiltakozott amiatt, hogy hajszínük miatt kétségbe vonják értelmi ké­pességüket. Petíciót adtak át a szakminiszter­nek, majd átvonultak egy közelmúltban nyitt étteremhez, amely reklámkampányában ki­gúnyolta a szőke nőket, de értesülések szerint csakis szőke lányokat alkalmaz pincérnőként. A szőke amazonoknál csak az újságírók, fotósok, no és a kivezényelt rendőri erők voltak többen. Utóbbiakról kiderült, jelenlétük mér­téke egyáltalán nem volt túlzott. A demonstrá­lók az új szórakozóhely előtt ismét ismertették álláspontjukat, majd felkiabáltak a szórakozó­hely tulajdonosának, hogy jöjjön ki. Amikor nyitt az ajtó, elszabadultak az indulatok. Egy e célra vásárolt torta landolt ugyanis a gyanútla­nul kilépő férfi arcán. Elképzelhető, hogy a je­lenet előre megrendezett volt, ugyanis a habbal borított úrnak a szeme sem rebbent, úriem­berhez méltóan biztosította az egybegyűlteket arról, hogy szó sincs semmiféle diszkriminá­cióról. Ám ha a jelen lévő szőke hölgyek mégis sérelmezik a vendéglátóegység nevét és üzlet­­politikáját, ellentételezésül valamennyiüket vendégül látják szombaton egy koktélra. A rendőri erők elérkezettnek látták az időt arra, hogy közbelépjenek szándékos rongálás miatt, s igazoltatni próbálták a demonstráló­­kat. „Ugye van valakinél személyi?” - hang­zott a rimánkodó rendőri kérdés. Ezzel úgy nagyjából véget is ért volna a demonstráció, amikor az utca túloldaláról egy legkevésbé sem ápolt külsejű úr is megosztotta velünk vé­leményét: „Menjetek inkább dolgozni!” Újra felizzott a hangulat, s a hatósági erők - kínjuk­ban - nekiálltak őt is igazoltatni. --------------- HIRDETÉS ■ A.vAib Botos |Miu, havonta, tie év««« k*t»Mtül! Ha «hí vágyik, se OTP .Jéradéktevés tdaáte befektet« Önnek. Isjen Ha tehát hosszú távsa gondolkodik, keresse a részletes infomtációkat az OTP Bank fiókjaiban, az OTPdirekt 3 SDS SSS-os telefonszámán, vagy a www.oti­­MRk.hu honlap©«! ■fix kamatozasú, ■ tiz éves futarruceja ■a foket és a hozamot h»é tétetlek formájában kapta wssta ti az issassS * teteesatasaloe es éhé MbacMtwafot 1000 «X» ft beletoesés esetén értwM e*. a#eteszt*»s jeäegsi A ts*« jpndnk akwéte ö$k*®í ettór sú* txsith. átok «ínyba eltért*« » wwnaenkon ■Vr*vTvNLTi'írit.v/f1­­'ty, vu:,.­­x*VvtV feWitótí OTP m#k to&xj&m. Vendéglátós fején landolt a szőkék tortája A SZERZŐ FELVÉTELE Szabad­tém HAZAI ÉLET A tüntetők követelései A földalapú támogatás azonnali kifizetése. Az áfa teljes visszaigényelhetősége. A sertés- és baromfitenyésztők támo­gatásának visszaállítása. A tejkvótáról szóló törvény azonnali életbe léptetése. A tejkvóta literjét az állam 50 forintért vásárolja meg. A gabonaintervenciós rendelet módosítása. — Ahogy én látom -A mi adventünk TAMÁS GÁBOR A karácsony - Jézus Krisztus „születésnap­ja” - előtti négy hét a csendes, örömteli vá­rakozásé. Ahogy vasárnaponként sorra gyújtjuk a koszorún a gyertyákat, lélekben úgy közeledünk a kereszténység talán leg­nagyobb ünnepéhez, Isten földre érkezett fiának köszöntéséhez. Az adventi vasárna­pok lehetőséget kínálnak arra is, hogy a csa­ládok szorosabbra vonják maguk körül a szeretet kis köreit, hogy aztán szenteste az összetartozás öröme kicsúcsosodhassék. Milyen szép is lenne, ha így lenne. De nincs így. Ma már az adventi koszorút sem ma­gunk készítjük, hanem inkább akciósan vesszük meg sebtében a gagyiboltban vagy a piacon. Ma már erre a tucatkoszorúra le­szállított árú gyertyát teszünk - sőt akad olyan is, aki a kínai piacon beszerzett piro­technikai eszközökkel kisebbfajta tűzijáté­kot rittyent az összefont fenyőágakra. Per­sze, változik a világ - na de ennyire?! Magyarországon a közgondolkodás az utóbbi öt-tíz évben meglehetősen riasztó irányt vett. A végletesen el nem szegénye­dett családok az úgynevezett aktív fogyasz­tói réteg tagjaivá váltak. Ebben a körben a karácsonyi készülődésnek nincs kötődése az örömhír csendes várásához. Advent ide vagy oda, az átlagmagyar bizony ma keveset gondol akár Jézussal, akár a család bensőséges ünnepével. Ehe­lyett a szeretetünnep alibijével a fogyasztás templomaiban, a bevásárlóközpontokban tologatja a rácsos kocsit vagy sodródik a tö­meggel valamelyik „ocsó piacon”. Vesz va­lamit, görcsösen és kényszeresen. Minden második polcról hatalmas betűk üvöltik fe­lé: akció van, most vegyél. És a homo sa­piensből, a bölcs vagy legalább értelmes emberből lett halmozó lény képtelen ellen­állni a holmik csábításának. Vesz, ragad... Egy becslés szerint a bronz , ezüst és ■ aranyvasárnapokon az átlagos hétvégi csa­ládi bevásárlások összegének három és fél­szerese vándorol a kereskedők pénztárcájá­ba. A kényszerképzeteitől, rossz beidegző­déseitől szabadulni képtelen vásárlót rá­adásul az is a költekezés felé löki, hogy ma­napság már akár készpénz nélkül is megve­het ezt-azt, hiszen gyorshitelek egész sorát kínálják a bankok. Amikor azonban a pol­gár összeszámolja, pontosan mennyiért is vette - mondjuk - a százezer forintos ét­készletet, kiderülhet, hogy a kedvező részle­tek összegéből akár kettő is kijöhetett volna. De mindez csak a felszín. Nagyon szomorú, de tény: a mi karácso­nyi készülődésünkből - tisztelet a nem túl sok kivételnek - valami elveszett. Milyen kü­lönös ellentmondás: miközben ajándékozni elvileg sokkal könnyebb, mint húsz éve, hi­szen a sok évtizeden át tartó, örökös áru­hiány a múlté lett (a boltban ma pénzért minden kapható), az ünnep lényege évről évre sorvad. Számolunk, osztunk-szorzunk, összeadunk, és árcédulákat nézegetünk ahe­lyett, hogy legalább néhány percre felemel­­nénk fejünket a modern világ zakatolásában, és elhessegetve kísértéseit, magunkra esz­mélve egymásra néznénk: „Hogy vág­'?” A lökdösődés vásárlási rohamok, a költekezés nagy túrái között erre persze nincs idő. A kizárólag pénzben mérő új társadal­mi modell kísértete már itt jár közöttünk, és úgy tűnik, elűzni a mi népünk nem akarja. Nem mondhatunk mást: amikor az ország a társadalmi-gazdasági rendszerváltás mel­lett döntött, emellett is letette a garast. Ezért én csak bátortalanul biztatom a jóérzésű olvasót: legyen ereje legalább né­hány órácskára megállni, és elgondolkodni azon, mi is az az advent. Elgondolkodni rajta, miért fontos a karácsony. Minél többen tesszük, annál jobb lesz mindannyiunknak. 2004. NOVEMBER 26. 3

Next