Szabad Föld, 2004. július-december (60. évfolyam, 27-53. szám)
2004-11-26 / 48. szám
Gazdák az utakon ______MOLNÁR LAJOS______ November 24-26. közt ismét az utakra vonultak a gazdák, mert állításuk szerintük a szaktárca nem tartja be a februári demonstrációt követő megállapodásokat. A követeléseiket tartalmazó levelet a Magyar Gazdák és Fogyasztók Érdekvédelmi Mozgalma, a Magyar Sertéstartók Szövetsége és a Kis- és Középbirtokosok Szövetsége aláírásával elküldték Németh Imre miniszternek. Hanó Miklós, az érdekvédelmi mozgalom elnöke elmondta, majdnem valamennyi mengyében megmozdultak a gazdák, a három nap alatt félpályás útlezárással hívták fel a lakosság, a kormány figyelmét a gazdálkodók nehéz helyzetére és arra, hogy ha továbbra is így marad, tönkremegy a magyar mezőgazdaság. Kérik, hogy a minisztérium tartsa be a februárban aláírt megállapodást. Az egyezőségben a szaktárca vállalta, hogy a hízók után darabonként kétezer, a baromfi után kilenc és fél forint állatjóléti támogatást fizet, de ezt október 15-én, anélkül, hogy egyetlen érdekképviselettel tárgyalt volna, felfüggesztette. A gazdák követelik a támogatások visszaállítását és további folyósítását 2005-ben és 2006-ban, mivel az unió erre lehetőséget ad. Sákán Antal, az MLSZ elnöke nem érti, hogyan merülhetett ki a támogatási keret, hiszen a megállapodásban rögzítették, hogy 3,6 millió sertésre 7,2 milliárd forint támogatást kapnak a termelők, és csak 5,2 milliárdot vettek igénybe a gazdák, tehát kétmilliárddal még tartozik a tárca. (Ugyanennyi pénz hibádzik a baromfitenyésztőknek.) A sertéstartási támogatás alapot nyújthatott volna az unió követelte környezetvédelmi és állatjóléti beruházások megvalósítására. Fejlesztés híján bezárhatják a sertéstelepeket, aztán nyakunkon marad a sok gabona, és tönkremennek a növénytermesztők is. Ha ez így megy tovább, kénytelenek lesznek megválni földjeiktől. Az élő sertés az utóbbi hetekben ismét olcsóbb lett, mostanában 270-275 forintot fizetnek az elsőosztályú hízóért. Ugyanakkor az önköltség körülbelül 280 forint körül alakul, több okból. Nálunk például sokkal nagyobb költség terheli az állattartókat, mint a többi uniós országban, ahol Sákán állítása szerint olcsóbb a takarmány, több a nemzeti támogatás, nem kell annyiféle adót és más többletkiadást fizetni. A termelők nehezményezik azt is, hogy a támogatásból levonják az áfa egy részét. Hasonló a problémájuk az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programmal is, a belőle megvalósuló beruházások után az áfa egy részét nem kapják vissza a termelők. Most a teljes összeget követelik. A tüntetők sürgetik a földalapú támogatás harminc százalékának megfelelő nemzeti kiegészítő juttatás kifizetését. A februári megállapodás értelmében előlegként nyolcezer forintot megkaptak belőle, követelik a fennmaradó kilencezer forint azonnali kifizetését, ami lehetővé tenné, hogy ne kelljen a gabonát olcsón eladniuk (a tervek szerint ezt a jövő év elején kapnák kézhez). A gazdák követelései közé tartozik, hogy a szaktárca a februári megállapodásnak megfelelően tartassa be a tej literenkénti 68 forintos irányárát, és az összeget egészítse ki ötforintos kvótatámogatással. Jelenleg a feldolgozók ötvennyolc-hatvan forintért viszik a tejet a nagyüzemektől, a kistermelőktől pedig ötvenért, holott általában hetvenkét forint az önköltsége. Az év elején készült fotó ma is aktuális: traktorokkal vonultak a főutakra Reggel nyolckor még szakadt az eső, sebaj, gondolhattuk, ilyenkor jön jól a dry wetter raft, ami - ugye - még Londonban, szakadó esőben is tartja a frizurát. A szőke nők úgy érzik, hátrányban vannak. A Szőke Nők Mozgalma a Hátrányos Megkülönböztetés Ellen tagjai úgy vélik: „Mi, szőke nők mindennap szembesülünk az előítéletekkel! Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy hajszínünk miatt csupán csökkent értelmi képességű, lekezelhető embereknek tartanak bennünket! Lépten-nyomon azokat az igazságtalan és megalázó vicceket hallhatjuk, melyek erősítik a szőke nőkről élő beidegződéseket Magyarországon!” Tíz órakor az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium előtt körülbelül Szösziönérzet húsz szőke leányzó tiltakozott amiatt, hogy hajszínük miatt kétségbe vonják értelmi képességüket. Petíciót adtak át a szakminiszternek, majd átvonultak egy közelmúltban nyitt étteremhez, amely reklámkampányában kigúnyolta a szőke nőket, de értesülések szerint csakis szőke lányokat alkalmaz pincérnőként. A szőke amazonoknál csak az újságírók, fotósok, no és a kivezényelt rendőri erők voltak többen. Utóbbiakról kiderült, jelenlétük mértéke egyáltalán nem volt túlzott. A demonstrálók az új szórakozóhely előtt ismét ismertették álláspontjukat, majd felkiabáltak a szórakozóhely tulajdonosának, hogy jöjjön ki. Amikor nyitt az ajtó, elszabadultak az indulatok. Egy e célra vásárolt torta landolt ugyanis a gyanútlanul kilépő férfi arcán. Elképzelhető, hogy a jelenet előre megrendezett volt, ugyanis a habbal borított úrnak a szeme sem rebbent, úriemberhez méltóan biztosította az egybegyűlteket arról, hogy szó sincs semmiféle diszkriminációról. Ám ha a jelen lévő szőke hölgyek mégis sérelmezik a vendéglátóegység nevét és üzletpolitikáját, ellentételezésül valamennyiüket vendégül látják szombaton egy koktélra. A rendőri erők elérkezettnek látták az időt arra, hogy közbelépjenek szándékos rongálás miatt, s igazoltatni próbálták a demonstrálókat. „Ugye van valakinél személyi?” - hangzott a rimánkodó rendőri kérdés. Ezzel úgy nagyjából véget is ért volna a demonstráció, amikor az utca túloldaláról egy legkevésbé sem ápolt külsejű úr is megosztotta velünk véleményét: „Menjetek inkább dolgozni!” Újra felizzott a hangulat, s a hatósági erők - kínjukban - nekiálltak őt is igazoltatni. --------------- HIRDETÉS ■ A.vAib Botos |Miu, havonta, tie év««« k*t»Mtül! Ha «hí vágyik, se OTP .Jéradéktevés tdaáte befektet« Önnek. Isjen Ha tehát hosszú távsa gondolkodik, keresse a részletes infomtációkat az OTP Bank fiókjaiban, az OTPdirekt 3 SDS SSS-os telefonszámán, vagy a www.otiMRk.hu honlap©«! ■fix kamatozasú, ■ tiz éves futarruceja ■a foket és a hozamot h»é tétetlek formájában kapta wssta ti az issassS * teteesatasaloe es éhé MbacMtwafot 1000 «X» ft beletoesés esetén értwM e*. a#eteszt*»s jeäegsi A ts*« jpndnk akwéte ö$k*®í ettór sú* txsith. átok «ínyba eltért*« » wwnaenkon ■Vr*vTvNLTi'írit.v/f1'ty, vu:,.x*VvtV feWitótí OTP m#k to&xj&m. Vendéglátós fején landolt a szőkék tortája A SZERZŐ FELVÉTELE Szabadtém HAZAI ÉLET A tüntetők követelései A földalapú támogatás azonnali kifizetése. Az áfa teljes visszaigényelhetősége. A sertés- és baromfitenyésztők támogatásának visszaállítása. A tejkvótáról szóló törvény azonnali életbe léptetése. A tejkvóta literjét az állam 50 forintért vásárolja meg. A gabonaintervenciós rendelet módosítása. — Ahogy én látom -A mi adventünk TAMÁS GÁBOR A karácsony - Jézus Krisztus „születésnapja” - előtti négy hét a csendes, örömteli várakozásé. Ahogy vasárnaponként sorra gyújtjuk a koszorún a gyertyákat, lélekben úgy közeledünk a kereszténység talán legnagyobb ünnepéhez, Isten földre érkezett fiának köszöntéséhez. Az adventi vasárnapok lehetőséget kínálnak arra is, hogy a családok szorosabbra vonják maguk körül a szeretet kis köreit, hogy aztán szenteste az összetartozás öröme kicsúcsosodhassék. Milyen szép is lenne, ha így lenne. De nincs így. Ma már az adventi koszorút sem magunk készítjük, hanem inkább akciósan vesszük meg sebtében a gagyiboltban vagy a piacon. Ma már erre a tucatkoszorúra leszállított árú gyertyát teszünk - sőt akad olyan is, aki a kínai piacon beszerzett pirotechnikai eszközökkel kisebbfajta tűzijátékot rittyent az összefont fenyőágakra. Persze, változik a világ - na de ennyire?! Magyarországon a közgondolkodás az utóbbi öt-tíz évben meglehetősen riasztó irányt vett. A végletesen el nem szegényedett családok az úgynevezett aktív fogyasztói réteg tagjaivá váltak. Ebben a körben a karácsonyi készülődésnek nincs kötődése az örömhír csendes várásához. Advent ide vagy oda, az átlagmagyar bizony ma keveset gondol akár Jézussal, akár a család bensőséges ünnepével. Ehelyett a szeretetünnep alibijével a fogyasztás templomaiban, a bevásárlóközpontokban tologatja a rácsos kocsit vagy sodródik a tömeggel valamelyik „ocsó piacon”. Vesz valamit, görcsösen és kényszeresen. Minden második polcról hatalmas betűk üvöltik felé: akció van, most vegyél. És a homo sapiensből, a bölcs vagy legalább értelmes emberből lett halmozó lény képtelen ellenállni a holmik csábításának. Vesz, ragad... Egy becslés szerint a bronz , ezüst és ■ aranyvasárnapokon az átlagos hétvégi családi bevásárlások összegének három és félszerese vándorol a kereskedők pénztárcájába. A kényszerképzeteitől, rossz beidegződéseitől szabadulni képtelen vásárlót ráadásul az is a költekezés felé löki, hogy manapság már akár készpénz nélkül is megvehet ezt-azt, hiszen gyorshitelek egész sorát kínálják a bankok. Amikor azonban a polgár összeszámolja, pontosan mennyiért is vette - mondjuk - a százezer forintos étkészletet, kiderülhet, hogy a kedvező részletek összegéből akár kettő is kijöhetett volna. De mindez csak a felszín. Nagyon szomorú, de tény: a mi karácsonyi készülődésünkből - tisztelet a nem túl sok kivételnek - valami elveszett. Milyen különös ellentmondás: miközben ajándékozni elvileg sokkal könnyebb, mint húsz éve, hiszen a sok évtizeden át tartó, örökös áruhiány a múlté lett (a boltban ma pénzért minden kapható), az ünnep lényege évről évre sorvad. Számolunk, osztunk-szorzunk, összeadunk, és árcédulákat nézegetünk ahelyett, hogy legalább néhány percre felemelnénk fejünket a modern világ zakatolásában, és elhessegetve kísértéseit, magunkra eszmélve egymásra néznénk: „Hogy vág'?” A lökdösődés vásárlási rohamok, a költekezés nagy túrái között erre persze nincs idő. A kizárólag pénzben mérő új társadalmi modell kísértete már itt jár közöttünk, és úgy tűnik, elűzni a mi népünk nem akarja. Nem mondhatunk mást: amikor az ország a társadalmi-gazdasági rendszerváltás mellett döntött, emellett is letette a garast. Ezért én csak bátortalanul biztatom a jóérzésű olvasót: legyen ereje legalább néhány órácskára megállni, és elgondolkodni azon, mi is az az advent. Elgondolkodni rajta, miért fontos a karácsony. Minél többen tesszük, annál jobb lesz mindannyiunknak. 2004. NOVEMBER 26. 3