Szabad Föld, 2005. július-december (61. évfolyam, 26-52. szám)

2005-10-21 / 42. szám

121Subad­föld2005. október 21. | A vidék családi hetilapja V­egyjelek a vérben U­niós miniszterek után átla­gos családok három nem­zedékének vérét is meg­vizsgáltatta a világ legna­gyobb természetvédelmi szervezete, a WWF. Tavaly 13 uniós ország 14 környezetvédelmi és egészségügyi miniszterétől vettek mintát, és ennek elemzése során 55 ipari eredetű vegyi anyagot mutattak ki a vérükben. Ma­gyar részről Persányi Miklós környe­zetvédelmi és Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter voltak a vér­adók. Politikusaink vérében „csak” 37 vegyi anyagot mutattak ki az 55- ből, és ebből 25 mindegyik uniós po­litikus véredényrendszerében ott ke­ring: egy tűzgyulladást gátló szer, két növényvédő készítmény és hu­szonkét különféle poliklórozott bife­­nil. (Persányi Miklós vérében az eu­rópai átlagot jóval meghaladó arány­ban mutattak ki DDT-származékot.) Az idén nyáron kezdődött és a na­pokban zárult újabb vizsgálatsoro­zatban, amelynek során 12 uniós or­szágban élő egy-egy család (nagy­mama, anya, unoka) vérmintáit ele­mezték, 107 mesterséges vegyi anyag jelenlétét kutatták. (Egy min­ta teljes vizsgálata a hollandiai labo­ratóriumban félmillió forintba ke­rül.) A keresett anyagokra jellemző, hogy fölhalmozódnak a szervezet­ben, és bizonyítottan vagy nagy va­lószínűséggel károsak az egészségre. Emellett különösen ellenállóak, azaz nem vagy csak rendkívül lassan és nehezen bomlanak le. Közülük jó né­hányat már évtizedek óta betiltottak, ilyen a DDT vagy a poliklórozott bifenilek. Más vegyületek viszont ma is mindennaposak mindennapi használati tárgyainkban, így például a tapadásgátló bevonattal ellátott edényekben, a számítógépekben, a különféle textilekben. A minták összegzéséből kiderült: nincs olyan ember, sem idős, sem fia­tal, akinek a vére ne lenne szennye­zett. Különbség csak a kemikáliák milyenségében és mennyiségében áll fenn, ily módon vérben hordozott le­nyomatát is adva egy-egy nemzedék jellemző vegyi környezetének. Az elemzések során a keresett 107 vegyi anyagból hetvenhármat talál­SZÁZEZERNYI KEMIKÁLIA. Becslé­sek szerint mintegy százezer vegyi anyaggal, illetve kémiai eljárással gyártott terméket forgalmaznak az Európai Unióban; egy részüket itt készítik, más részüket importálják. Nagy kérdés, kire, mire jelent ez veszélyt és mekkorát? Ha az emlí­tett vegyszerekről is rendelkezésre állna olyan nemzetközi adatbázis, mint amilyen a gyógyszerekről, könnyebb lenne a fogyasztóvéde­lem dolga. De nincs. Emiatt is eltö­kélt szándéka az unió illetékes bi­zottságának, hogy rendet vág a ke­mikáliák sűrű dzsungelében, és tisztázza egészségre gyakorolt ha­tásukat. A most készülő uniós jog­szabálytervezet harmincezer vegy­szer bevizsgálását célozza, minde­nekelőtt olyanokét, amelyeket évi egy tonnánál nagyobb mennyiség­ben forgalmaznak. Ami persze így is sok pénzt igénylő, nagy vállal­kozás akkor is, ha tizenegy éven át tervezik véghez vinni. Lépni tehát kötelező, annál is in­kább, mert egy felmérés szerint az európaiak elvárják Brüsszeltől, hogy akár a tagállamokkal szemben is határozottan lépjen föl a fogyasz­tóvédelmi érdekekért. Másrészt va­tak meg a különböző vérmintákban. A legtöbb kemikáliát, szám szerint hatvanhármat a nagymamák vére hordozza. Az édesanyák vérmintái­ból negyvenkilencet, a gyermekeké­ből viszont ismét csak ennél többet, ötvenkilencfélét mutattak ki átlago­san. A nagymamák mintáiban na­gyobb mennyiségben voltak kimu­tathatók a régebben használt és mára már részben betiltott vegyi anyagok, az újabb nemzedék szervezetét vi­szont az úgynevezett modern kemi­káliák terhelik jobban, mint amilye­nek a fluorozott vegyszerek, a bró­mozott égésblokkolók és a mestersé­ges illatanyagok. E nagyszabású, tizenkét országra kiterjedő vizsgálatsorozatban ha­zánkat egy győri család képviselte. A 61 éves Radics Imréné, 38 éves ha­lóban elengedhetetlen a vegyi ve­szélyforrások pontos föltérképezé­se, hiszen ha a vegyi vérszennyezés így folytatódik, a vérben keringő kemikáliák két-három nemzedék múlva elérhetik azt a töménységet, amely már konkrét elváltozásokat okoz az adott szervezetben: daga­natos betegséget vált ki vagy meg­zavarja a hormonrendszer normális működését. Ezért mielőbb tisztá­­zandók olyan kérdések, mint pél­dául: okozhat-e rákot vagy meddő­séget a körömlakklemosó, a színe­zett játék gyurma vagy a motorben­zin belélegzés útján? Vagy milyen hatással vannak hosszú távon az emberi szervezetre a csaknem min­denütt megtalálható brómozott égésblokkolók, amelyek ott vannak a kárpitokban, a szőnyegekben, a telefonokban, a számítógépekben. (Azért alkalmazzák őket, mert tűz esetén a velük kezelt termék nem kap lángra, hanem csak izzik.) Ugyanígy kívánatos lenne pontos és tiszta képet kapnunk a szintén ál­talánosan használt hőálló és vízle­pergető fluorozott vegyi anyagok hatásairól is, amelyek például a tef­lonbevonatok részét képezik. v. lá­ nya, Borárosné Radics Tünde meg az ő kislánya, a 12 éves Boráros Barba­ra önként vállalkozott a véradásra. A minták elemzéséből kiderült: hár­mójuk közül a nagymama vérében huszonhét, az anyukáéban tizen­nyolc, a kislányéban tizenkilenc ve­gyi anyag kering. A klórtartalmú szerves növényvédő szerek mindhá­rom családtag vérében kimutatha­tók, ráadásul nagyobb töménység­ben, mint a vizsgálat során talált át­lagérték. Ugyanígy mindhármuk vé­re szennyezett volt brómozott égés­blokkolókkal is, ezek legnagyobb mennyiségben a gyermek vérében voltak jelen. Fluorozott vegyszereket csak a nagymama vérmintájában nem találtak, mesterséges illatanya­gok vegyi maradványait viszont az övében is. Némi vigasz, hogy a ma­gyar család vére a legkevésbé szeny­­nyezett a veszedelmes poliklórozott bifenilekkel. Ha mintát vennénk hazánk vala­mennyi lakója véréből, és megvizs­gálnánk, nagyjából ilyen eredmény­re jutnánk. Némi különbségek bi­zonnyal adódnának, de olyan em­bert, akinek tiszta a vére, biztosan nem találnánk. Egyáltalán nem cso­da, hiszen képtelenek vagyunk füg­getleníteni magunkat a kémiai kör­nyezettől, azoktól a vegyületektől, amelyeket például a bútorok, a mű­anyag burkolóanyagok, edénybevo­natok, illatszerek, testápolók vagy éppen a vásárolt gyümölcsök hor­doznak. Ez pedig bizonyosan meg­terheli a szervezetünket (hogy az egyes vegyi anyagok egészségre ká­ros hatásait most ne is soroljuk). Hol a kiút? Mint ahogy a baj, a vegyi vérszennyzés eredete is mondhatni globális, enyhítésére, megszüntetésére is csak globálisan van esély. Ennek jegyében tárja rö­videsen az Európai Parlament elé a vizsgálatokat szervező WWF az eredményeket, hogy így is felhívja a figyelmet a készülőben lévő uniós jogszabálytervezet, a vegyi anya­gok gyártását és felhasználását sza­bályozó rendelet megszigorítására. A környezetvédelmi szervezet sze­rint olyan jogszabály életbe lépteté­se lenne mindannyiunk érdeke, amelynek érvényre jutásával a leg­ártalmasabb vegyi anyagok eltűn­nének a környezetünkből, és nem juthatnának be a testünkbe, ivadé­kaink szervezetébe. (valló) Atlantisz nyomában V­alamikor tizenkét ezer évvel ezelőtt létezhetett Atlantisz szi­gete, amely fejlett civilizációval ren­delkezett. Hírét Platón elbeszélése hagyta ránk, a görög filozófus Kri­­tiász című művében írt először a ti­tokzatos körülmények közt eltűnt szigetről. Azóta már két és fél évezred telt el, és ma sem hagyja nyugodni a kutató­kat, a kalandorokat a titok: vajon hol pihenhet ez a (kincses) földdarab? Platón szerint hatalmas földrengések és áradások következtében egyetlen nap leforgása alatt a tengerbe veszett a gazdag sziget. A Kritiászban leírtak alapján Atlantisz valahol a Gibraltá­­ri-szoros környékén lehetett, a kuta­tók azon a tájékon keresik. Egy német történész elgondolása szerint nem is sziget volt, hanem a mostani dél-spanyolországi partvo­nalon helyezkedhetett el egy csöppnyi királyság, amelyet valamikor Krisztus előtt 800 és 500 között szökőár törölt el a föld színéről. A tudós úgy véli, rá­talált a birodalom maradványaira, miután műholdfelvételeket készítet­tek a környékről. A Cádiz városához közeli sós, mocsaras területről készült képeken olyan alakzatok figyelhetők meg, amelyekről Platón is írt. Két tég­lalap alakú képződményben az ezüst- és az aranytemplomot véli körvonala­zódni, és jól kivehetők körülöttük azok a koncentrikus körök, amelyek valamilyen építményként körülvették őket. Csak éppen a méretekkel van egy kis gond, ugyanis a műholdfelvé­teleken látott rajzolatok mintha na­gyobbak lennének azoknál, mint amilyenekről Platón írt. Ezt azzal pró­bálják magyarázni, hogy a filozófus­nak is apáról fiúra szálló regeként me­séltek az állítólagos szigetről. A kutatók sokáig azt hitték, hogy a vulkánkitörés miatt felrobbant égei-tengeri Santorini-sziget volt At­lantisz. Ennek ellentmond, hogy más utalások szerint mégiscsak valahol a Gibraltári-szoroson túl lehetett a haj­dani királyság. Valóban, már régóta tudnak egy ottani nagy kiterjedésű víz alatti kiemelkedésről, a neve Spartel. Átvizsgálásakor azonban nem találtak olyan régészeti leletet, ami arra utalt volna, hogy a területet valaha lakták volna. Egy francia tu­dós geológiai kutatásai most ismét a figyelem középpontjába terelték a víz alatti magaslatot. A kutató olyan üledékréteget talált, amely erős me­chanikai hatásra töredezni kezd, ez pedig pusztító földrengések sorozata és szökőárak után tapasztalható je­lenség. Ráadásul a kormeghatározás is Platónt igazolja, azaz a fölfedezett üledékes réteg mintegy 12 ezer éve alakult ki, amikor a filozófus szerint a sziget elsüllyedt. Mindez még nem bizonyíték, csu­pán feltételezés, hiszen a víz alatti üldözéket kutatva az emberi ott-tar­­tózkodásnak semmilyen nyomára nem akadtak. A rejtély így továbbra is rejtély marad, és feladja a leckét a mí­tosz iránt érdeklődő kutatóknak. (pethes) Fantáziakép a legendákkal övezett kincses szigetről Tudomány HABIK CSABA FELVÉTELE Ügyeljünk a teflonbevonatra. Ha megsérül, anyaga fölhalmozódhat a szervezetben Két lábon járó szótárak A­hhoz, hogy anyanyelvünket használni tudjuk, szókincsének bele kell kerülnie a fejünkbe. Termé­szetesen óriási különbségek vannak a koponyákban tárolt szótárak méretei között, de valamennyien két lábon já­ró szótárak vagyunk. A pszichológia az utóbbi harminc évben kezdett el foglalkozni az „emberi szótárakkal” - mondta Pléh Csaba pszichológus a Magyar Tudományos Akadémia és a könyvkiadók Szótárnap című rendez­vényén tartott előadásában. Egyik izgalmas kérdés, hogy ho­gyan találjuk meg a szavakat. Erre segít rávilágítani az a mód, ahogy keresgélünk egy szót, amely hirtelen nem jut az eszünkbe. Amikor kere­sem, már van egy elképzelésem, egy fogalmi mintám a jelentéséről. A té­ves talált szavak viszont hasonlóan kezdődnek, és általában ugyanannyi szótagból állnak, mint amit keres­tem. Ez arra utal, hogy a fejben tárolt szavak egyszerre hozzáférhetők a je­lentésük és a hangalakjuk alapján, akárcsak a világhálós webszótárak. Erről tanúskodik a barkochba vagy az ország-város játék is. A másik fontos kérdés: a szavak fel­ismerése. Kétirányú működés ez is. Egyszerre indulok el a papíron látott vonalakból meg a fejemben lévő elvá­rásokból. Ha azt látom vagy hallom, hogy „elmentem a postára feladni a le...”, nagyon könnyű kiegészíteni a közlést a „levelet” szóra. Az elkezdett szavakat néhány tizedmásodperc alatt felismerjük, még mielőtt végigmonda­ná őket valaki. Ez egy többlépcsős in­teraktív folyamat, amelyben egyszerre használjuk a külső ingereket és a fe­jünkben lakozó előképeket a szavak formájáról vagy a mondat jelentéséről. De hogy kerülnek be a szavak a fe­jünkbe? Ha a kétéves kisgyereknek két-há­rom alkalommal egy új tárgyat mu­tatunk, és hozzákapcsolunk egy is­meretlen hangalakot, akkor megta­nulja, hogy az a tárgy neve. Csim­pánzoknál hasonló teljesítményhez kétszáz-háromszáz társításra van szükség. Vajon honnan ered ez a kü­lönleges hatékonyság az emberben? Feltehetően az emberben jellegzetes készség él arra vonatkozóan, hogy az új tárgyhoz kapcsolt szó nem tulaj­donságot jelent, nem is cselekvést, hanem főnév, mégpedig köznév, a tárgy neve. Ez segíti a gyors tanulást. Nyolc-tíz éves kortól ilyenfajta gyorsasággal hódítjuk meg az olva­sást is. Ettől kezdve az válik a legfőbb forrásává a szókincs bővülésének. Ti­zenöt éves korunkra legalább tízezer szavas szókincsünk van, tehát átlago­san napi két új szót tanulunk. Az is kiderült, hogy az időskori szófelejtés ellen is az olvasás a legjobb módszer, mert az írott szöveg sokkal több ösz­­szefüggésben szerepelteti ugyanazo­kat a szavakat, mint az élő beszéd. Esti Judit (A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)

Next