Szabad Föld, 2005. július-december (61. évfolyam, 26-52. szám)
2005-07-22 / 29. szám
Krónika Egy mondatok Pert nyertek első fokon a Veszprém Megyei Munkaügyi Bíróságon azok a rendőrök, akik a tavalyi 13. havi fizetésük elmaradása miatt indítottak eljárást; az ügy precedensértékű lehet. ♦ Átadták a 4-es főút Abonyt elkerülő 18 kilométeres szakaszát, amely a későbbiekben része lesz az M4-es autópályának; az új, kétszer egysávos út 8,7 milliárd forintba került.♦ Dunaújváros legújabb rémhíre: a kertvárosban elterjedt, hogy börtönviseltek számára nyílik az új iskola - holott ott felnőttoktatás folyik majd.♦ Borsod megye mintegy hetven településén valósulhat meg a szelektív hulladékgyűjtés.♦ Az első szegregációs próbapert indította el a miskolci önkormányzat ellen egy alapítvány, a város egyik iskolájában ugyanis rendszeresnek mondható a roma származású diákok hátrányos megkülönböztetése. ♦ Idén biztosan nem építkezik Szegeden az Auchan, pedig korábban az a hír terjedt el, hogy a Budalakk egykori telephelyén vagy a szegedi téglagyár területén nyit áruházat a multinacionális cég. ♦ Biztató, hogy a magyaroknak több mint a fele tervez még utazást, és a Dél-Dunántúlon választanának legtöbben hazai célpontot az idei nyárra - áll a Tolnai Népújságban.A tiszazugi bor várhatóan nem nagyon profitál abból, hogy az eddig jövedéki adóként befizetett pénzt ezután reklámcélokra fordíthatják a borvidékek; az itteni borászok véleménye szerint a változás elsősorban a történelmi borvidékeknek használ majd.♦ A héten megszületik a végső döntés a kecskeméti fogorvosi praxisok privatizációja ügyében, s ezt követően 16 fogorvosnak kell döntenie: óhajt-e ezentúl vállalkozóként dolgozni. ♦ Borsod-Abaúj-Zemplén megyében átlagosan nyolcvan százalék az iparűzési adó aránya a helyi adóbevételekből, így az önkormányzatok félve várják a minden bizonnyal megkezdődő pereket, mivel az uniós csatlakozással jogszabályt sértőnek minősül ez az adónem. ♦ A kormány döntése értelmében Szeged támogatást kap a városi közlekedési nagyprojekt tervezésére, így remélhető, hogy négy éven múlva a szegedi villamosok és trolik nem különböznek majd a német, a francia vagy az osztrák városokban közlekedőktől. ♦ Aláírásgyűjtést fontolgat Őriszentpéteren a szállásadók egyesülete a település városi címe ellen, mivel városlakóként a szálláskiadók elveszítik korábbi adókedvezményüket. CSUHRIN TIBOR helyi képzőművész négy évi procedúra után pert nyert Debrecen önkormányzata ellen a város főterén elhelyezett munkája honoráriumának kifizetéséért. Az alkotó egyéves munkával muránói üvegmozaikból megrendelésre készítette el hét négyzetméteres kör formájában a Kossuth téren látható városcímert ÁRAK TITOKBAN. A napokban helyezi fel internetes oldalára a honi és a külföldi üzemanyagárakat naprakészen követő kimutatását a GKM. A minisztérium koordinálásával nemrég megalakult monitoring-bizottság már többször ülésezett, melynek során megállapodtak: ha a bizottság bármely tagja kirívó ellentmondásokat lát a világpiaci, a környező országokbeli, illetve a hazai benzin- és gázolajárak között, kezdeményezheti a testület összehívását. A fuvarozó cégek tízszázalékos áremelést terveznek az üzemanyagköltségek növekedése miatt. A Mal Rt. az eddigi gyakorlattal ellentétben a jövőben nem jelenti be előre az árváltozásokat, és nem közli az üzemanyagok aktuális, úgynevezett „kisker.-listaárát” sem. NEM LESZ ELBOCSÁTÁS. Folyik a 2006-os költségvetés előkészítése: most - az állítások szerint - először a „politikáról döntenek”, és nem a pénzügyi tárca diktálja a tennivalókat. A jövő évi adócsökkentések révén a költségvetésből kieső kétszázmilliárd forintot kell a tárcáknál megspórolni. Egyes hírek szerint ezek úgynevezett „apró döntések” lesznek, nem a fűnyíróelvet alkalmazva szüntetnek meg például egyes hivatalokat. A minisztériumok nagyobb szabadságot kaptak abban, hogy saját prioritásaikról döntsenek. Kóka János gazdasági miniszter szerint jelentős tartalékok vannak az államigazgatásban, és sok jelenlegi állami feladatot piacosítani lehetne, ami csökkenthetné a kiadásokat. Légből kapott, rosszindulatú feltételezésnek nevezte ugyanakkor Katona Tamás államtitkár azt a sajtóhírt, amely szerint a tárcáknak tízezernyi dolgozót kellene még az idén elbocsátaniuk. Egyáltalán nem készült ilyen előterjesztés, a tárcák terveiben nem is szerepel ilyen mértékű létszámcsökkentés. ADÓCSERE. Az iparűzési adó fokozatos megszüntetése háromszázmilliárd forinttal kurtítaná meg az önkormányzatok éves költségvetését. A kieső bevételnek körülbelül a fele pótolható lenne a telekértékadó bevezetésével. A forgalmi érték alapú ingatlanadózás bevezetéséhez szükséges nyilvántartási rendszer körülbelül egymilliárd forintból lesz majd kialakítható, és három-öt év alatt bevezethető lenne - vélik az érintettek. ÖTÖS A 4-ESNEK. Wolfgang Roth, az Európai Beruházási Bank alelnöke, valamint Veres János pénzügyminiszter és Demszky Gábor főpolgármester aláírta azt a hitelszerződést, amely szerint a négyes metró és a csepeli szennyvíztisztító finanszírozására összesen 1,07 milliárd eurót (mintegy 260 milliárd forintot) kap a főváros. BORRAZZIA. Az agrártárca nemcsak a silány élelmiszerek importjának üzenne hadat, de a borok bolti árát is felül kívánja vizsgálni a nagy kereskedelmi láncoknál hamarosan elkezdődő „razziák” során. A bejelentést a kereskedők értetlenül, az áruházak felháborodva fogadták. Ipiapacs, Hóvirág Mindig örülünk, amikor levelet kapunk az Olvasótól. A baj legfeljebb csak az, hogy egyre többen hagyják üresen a „feladó” rubrikát, sőt még benti soraikat sem írják alá. Mi lehet ennek az oka - nem tudhatjuk. Talán a szemérmesség vezeti (illetve nem vezeti) ilyenkor a levélírók kezét, hiszen olykor egy-egy jeligét azért odabiggyesztenek. De ezt meg hiába teszik, hiszen munkatársunk a címzés hiányában nem tud segíteni. Mert hová, kinek továbbítsa az esetleg válaszoló levelét? „Hóvirág” jeligével például egy Somogy megyei, 51 éves, elvált, természetszerető, nemdohányzó férfi keres barátnőt. Feladó nincs, a levél aláírása: „Egy jó barát.” Hatvankét éves özvegy korban hozzá illő párját keresi, „lehetőleg Rákos vidék körzetéből” - feladó és aláírás nélkül. Káros szenvedélytől mentes férfival magányát megosztaná egy másik hölgy „Békés megye környékéről”. Aláírás: „Egy újságolvasójuk”. „Hol lehet hegyes orrú, magasított sarkú, fekete férficipőt kapni 39-es méretben?” - kérdi valaki. Megmondanánk. De kinek? K. G. PIACI KORKÉP 29. HÉT A budapesti nagybani piacra a héten a görögdinnye kínálati túlsúlya volt jellemző. Mellette a sárgadinnye hatalmas tételei is uralják. Ezért az árak továbbra is alacsonyan maradtak. Görögdinnye kilónként 48-55 forint, sárgadinnye 50-60 forint közötti nagybani áron vásárolható. A zöldségfélék kínálata viszonylag egyenletes. Az árak az idénynek megfelelően mérséklődnek. A paprika és paradicsom egyelőre fóliában termesztett primőr, így az árak csak lassú ütemben csökkennek. A szabadföldi paradicsom és paprika hoz majd várhatóan jelentősebb mértékű áresést. A nyári idény a gyümölcskínálatban is érzékelhető. Az őszibarack és a nektarin felhozatali mennyisége bőven kielégíti a jelenlegi keresletet. A nyári gyümölcsfélék többsége igen érzékeny az időjárásra, ezért a termelők a napi tételt inkább csökkentett áron adják, mintsem hogy a következő napon újból piacra vigyék. Reggel olcsóbb az idénygyümölcs, mint éjszaka. Az újdonságok természetesen tartják áraikat, közöttük szerepel a szeder, amely évről évre egyre nagyobb mennyiségben áramlik a nagybani piacra. Jelenlegi ára (20-25 dkg-ot tartalmazó dobozokba csomagolva) kilónként 780-870 forint között alakul. Termék Ft/kg Burgonya 33 - 43 Vöröshagyma 73- 80 Sárgarépa 100 - 133 Gyökér (csomó) 50 - 200 Karalábé (db) 25- 60 Kelkáposzta 125 - 160 Karfiol 110 - 150 Szárazbab (fehér) 180 -300 Fejes saláta 38- 67 Fejes káposzta 80 - 100 Kígyóuborka 120 - 140 Paradicsom 160 - 200 Fehér paprika 70 - 140 Őszibarack 70 - 200 Kajszibarack 150 -230 Banán 200 - 222 Narancs 200 - 270 Nyári alma 70- 170 Citrom 240 - 280 Tojás 10- 16 Termesztett gomba 200 - 400 AZ 58 ESZTENDŐS Aranyi László egy 305 kilogrammos dorozsmai kosaras szekeret húz, amikor elindul a Szeged-Debrecen közötti útra. A sportoló a július 23-án kezdődő Erős Emberek olimpiájára készül 2005. július 22. Subád foto A vidék családi hetilapja | Két úr beszélgetett Nincs mese, fura világban élünk: az elmúlt napok legnagyobb belföldi szenzációja az volt, hogy a kormányzat első embere és az ellenzék markáns vezetője másfél órán át beszélgetett az ország fontos dolgairól. Ezután a jeles férfiak összes mondatát, gesztusát - sőt az öltözködésüket is - aprólékos vizsgálatnak vetették alá az arra felkent szakértők. Egyiküknek még azt sikerült megállapítania, hogy mindketten vétettek a képernyő előtti viselkedés kőbe vésett szabályai ellen: a kormányfő időnként a cipőtalpát mutatta a kamerának, a másiknak meg - bizony! - a túl rövid zokni miatt ki-kivillant a lábszára. S a lassan szinte mindent elöntő választási készülődésben minden részlet fontos lehet. Az elemzői buzgólkodás egyébként tökéletesen érthető, hiszen jó ideje nem volt rá lehetőségünk, hogy az életünket alapvetően befolyásoló ügyekről - mint például az árak, az infláció alakulásáról, a nyugdíjak helyzetéről vagy éppen a gyerekneveléshez adott támogatások elosztásáról - végre higgadtan, érvelve beszéljen a magyar politikai erőtér, vagy, ha úgy tetszik, nemzetünk két meghatározó alakja. Jómagam egyáltalán nem tudok maradéktalanul együtt örvendezni azokkal, akik most a vita puszta tényének vagy a polémia kulturált hangnemének tapsolnak. Ha a mi közéletünk valóban normális lenne, akkor egy ilyen beszélgetés - rendszeresen és nem „médiaeseményként” - a parlamenti döntéshozatal természetes része lenne. Ha azonban a napilapok belpolitikai rovatait elolvassuk, könnyen úgy tűnhet, hogy nálunk pillanatnyilag az Országgyűlés legfontosabb feladata annak megállapítása, vajon a két jeles férfiú vagyona honnan is származik. Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc kamerák előtti kézfogása, érveik elemző ütköztetése legfeljebb apró sziget maradhat abban a sártengerben, amelyet a két politikai erő „szabadcsapatai” az elmúlt években összehordtak. Ne legyen kétségünk: a választások előtt ebből a fortyogó anyagból a következő hónapokban bőséggel hajigálnak majd egymásra a másikatellenségként kezelő politikai harcosok. Nincs illúzióm afelől sem, hogy a vészesen közelgő választási kampány sem lesz tapintatosabb, mint az előző volt - pedig már akkor is térdig jártunk a riválist lejárató hazugságözönben, a valóságban teljesíthetetlen ígéretekben s a fenyegető jövőképekben, ha nem mi leszünk hatalmon, a másik majd ezt meg azt csinálja. Sajnos nagyon élénken emlékszem a három és fél évvel ezelőtti eszelős állapotokra. Évtizedes baráti kapcsolatok fordultak ordítozós veszekedésbe ilyen-olyan pártvonzalmak miatt, a mi falunkban márciusra már volt „fideszes" meg „szoci” kocsma, idős parasztasszonyokat hallottam egymással kiabálni, hogy most akkor Medgyessy Péter vagy Orbán Viktor legyen az ország vezetője. Ám a legfájdalmasabbak számomra mégis azok a pillanatok voltak, amikor családon belül, a vasárnapi asztalnál lobogott fel a pártos harci tűz (azóta sem tudom megbocsátani magamnak, hogy ilyesmiben részem volt). Akkor mindenesetre megfogadtam, hasonló helyzetben én inkább néma leszek, mintsem hogy bármelyik rokonommal is még egyszer összevesszek valamelyik úri huncut politikus miatt. Bár optimista továbbra sem vagyok, némi reményt azért mégis adhat az említett beszélgetés. Például arra, hogy a már emlegetett szabadcsapatok legalább kissé visszafogják majd magukat. Hogy a kampányban nem bunkókkal, hanem valós adatokra, megvalósítható célokra épülő érvekkel igyekeznek majd fölébe kerekedni ellenfelüknek. Ahogy a két úr tette azt abban a bizonyos másfél órában. Ha így lesz, akkor a minapi Gyurcsány-Orbán vita valóban a magyar közéleti kultúra fejlődésének mérföldköve lehet. De ha nem, akkor felesleges volt az egész. Marad nekünk az, ami eddig volt. Tamás Gábor