Szabad Föld, 2005. július-december (61. évfolyam, 26-52. szám)

2005-07-22 / 29. szám

Krónika Egy mondatok Pert nyertek első fokon a Veszprém Megyei Munka­ügyi Bíróságon azok a rendőrök, akik a tavalyi 13. havi fizetésük elmaradása miatt indítottak eljárást; az ügy precedensértékű lehet. ♦ Átadták a 4-es főút Abonyt elkerülő 18 kilométeres sza­kaszát, amely a későbbiek­ben része lesz az M4-es au­tópályának; az új, kétszer egysávos út 8,7 milliárd fo­rintba került.♦ Dunaújváros legújabb rém­híre: a kertvárosban elter­jedt, hogy börtönviseltek számára nyílik az új iskola - holott ott felnőttoktatás folyik majd.♦ Borsod megye mintegy het­ven településén valósulhat meg a szelektív hulladék­­gyűjtés.♦ Az első szegregációs próba­pert indította el a miskolci önkormányzat ellen egy alapítvány, a város egyik is­kolájában ugyanis rendsze­resnek mondható a roma származású diákok hátrá­nyos megkülönböztetése. ♦ Idén biztosan nem építkezik Szegeden az Auchan, pedig korábban az a hír terjedt el, hogy a Budalakk egykori te­lephelyén vagy a szegedi téglagyár területén nyit áru­házat a multinacionális cég. ♦ Biztató, hogy a magyarok­nak több mint a fele tervez még utazást, és a Dél-Du­­nántúlon választanának legtöbben hazai célpontot az idei nyárra - áll a Tolnai Népújságban.­­­­A tiszazugi bor várhatóan nem nagyon profitál abból, hogy az eddig jövedéki adó­ként befizetett pénzt ezután reklámcélokra fordíthatják a borvidékek; az itteni bo­rászok véleménye szerint a változás elsősorban a törté­nelmi borvidékeknek hasz­nál majd.♦ A héten megszületik a vég­ső döntés a kecskeméti fog­orvosi praxisok privatizá­ciója ügyében, s ezt köve­tően 16 fogorvosnak kell döntenie: óhajt-e ezentúl vállalkozóként dolgozni. ♦ B­orsod-A­baúj-Zemplén megyében átlagosan nyolc­van százalék az iparűzési adó aránya a helyi adóbe­vételekből, így az önkor­mányzatok félve várják a minden bizonnyal megkez­dődő pereket, mivel az uniós csatlakozással jog­szabályt sértőnek minősül ez az adónem. ♦ A kormány döntése értel­mében Szeged támogatást kap a városi közlekedési nagyprojekt tervezésére, így remélhető, hogy négy éven múlva a szegedi villa­mosok és trolik nem külön­böznek majd a német, a francia vagy az osztrák vá­rosokban közlekedőktől. ♦ Aláírásgyűjtést fontolgat Őriszentpéteren a szállás­adók egyesülete a település városi címe ellen, mivel vá­roslakóként a szálláskiadók elveszítik korábbi adóked­vezményüket. CS­­UHRIN TIBOR helyi képzőművész négy évi procedúra után pert nyert Debrecen önkormányzata ellen a város főterén elhelyezett munkája honoráriumának kifizetéséért. Az alkotó egyéves munkával muránói üvegmozaikból megrendelésre készítette el hét négyzetméteres kör formájában a Kossuth téren látható városcímert ÁRAK TITOKBAN. A napokban helyezi fel internetes oldalára a honi és a külföldi üzemanyag­­árakat naprakészen követő ki­mutatását a GKM. A miniszté­rium koordinálásával nemrég megalakult monitoring-bizott­ság már többször ülésezett, melynek során megállapodtak: ha a bizottság bármely tagja ki­rívó ellentmondásokat lát a vi­lágpiaci, a környező országok­­beli, illetve a hazai benzin- és gázolajárak között, kezdemé­nyezheti a testület összehívá­sát. A fuvarozó cégek tízszáza­lékos áremelést terveznek az üzemanyagköltségek növeke­dése miatt. A Mal Rt. az eddigi gyakorlattal ellentétben a jö­vőben nem jelenti be előre az árváltozásokat, és nem közli az üzemanyagok aktuális, úgyne­vezett „kisker.-listaárát” sem. NEM LESZ ELBOCSÁTÁS. Fo­lyik a 2006-os költségvetés előkészítése: most - az állítá­sok szerint - először a „politi­káról döntenek”, és nem a pénzügyi tárca diktálja a ten­nivalókat. A jövő évi adó­­csökkentések révén a költség­­vetésből kieső kétszázmilliárd forintot kell a tárcáknál meg­spórolni. Egyes hírek szerint ezek úgynevezett „apró dön­tések” lesznek, nem a fűnyí­róelvet alkalmazva szüntet­nek meg például egyes hiva­talokat. A minisztériumok na­gyobb szabadságot kaptak abban, hogy saját prioritá­saikról döntsenek. Kóka Já­nos gazdasági miniszter sze­rint jelentős tartalékok van­nak az államigazgatásban, és sok jelenlegi állami feladatot piacosítani lehetne, ami csök­kenthetné a kiadásokat. Lég­ből kapott, rosszindulatú fel­­tételezésnek nevezte ugyan­akkor Katona Tamás államtit­kár azt a sajtóhírt, amely sze­rint a tárcáknak tízezernyi dolgozót kellene még az idén elbocsátaniuk. Egyáltalán nem készült ilyen előterjesz­tés, a tárcák terveiben nem is szerepel ilyen mértékű lét­számcsökkentés. ADÓCSERE. Az iparűzési adó fo­kozatos megszüntetése három­­százmilliárd forinttal kurtítaná meg az önkormányzatok éves költségvetését. A kieső bevétel­nek körülbelül a fele pótolható lenne a telekértékadó bevezeté­sével. A forgalmi érték alapú in­gatlanadózás bevezetéséhez szükséges nyilvántartási rend­szer körülbelül egymilliárd fo­rintból lesz majd kialakítható, és három-öt év alatt bevezethe­tő lenne - vélik az érintettek. ÖTÖS A 4-ESNEK. Wolfgang Roth, az Európai Beruházási Bank alelnöke, valamint Veres János pénzügyminiszter és Demszky Gábor főpolgármes­ter aláírta azt a hitelszerződést, amely szerint a négyes metró és a csepeli szennyvíztisztító fi­nanszírozására összesen 1,07 milliárd eurót (mintegy 260 milliárd forintot) kap a főváros. BORRAZZIA. Az agrártárca nem­csak a silány élelmiszerek im­portjának üzenne hadat, de a borok bolti árát is felül kívánja vizsgálni a nagy kereskedelmi láncoknál hamarosan elkezdődő „razziák” során. A bejelentést a kereskedők értetlenül, az áruhá­zak felháborodva fogadták. Ipiapacs, Hóvirág M­indig örülünk, amikor levelet kapunk az Ol­vasótól. A baj legfeljebb csak az, hogy egyre többen hagyják üresen a „feladó” rubrikát, sőt még benti so­raikat sem írják alá. Mi le­het ennek az oka - nem tud­hatjuk. Talán a szemérmes­ség vezeti (illetve nem veze­ti) ilyenkor a levélírók ke­zét, hiszen olykor egy-egy jeligét azért odabiggyeszte­nek. De ezt meg hiába te­szik, hiszen munkatársunk a címzés hiányában nem tud segíteni. Mert hová, ki­nek továbbítsa az esetleg válaszoló levelét? „Hóvi­rág” jeligével például egy Somogy megyei, 51 éves, elvált, természetszerető, nemdohányzó férfi keres barátnőt. Feladó nincs, a le­vél aláírása: „Egy jó barát.” Hatvankét éves özvegy kor­ban hozzá illő párját keresi, „lehetőleg Rákos vidék kör­zetéből” - feladó és aláírás nélkül. Káros szenvedélytől mentes férfival magányát megosztaná egy másik hölgy „Békés megye kör­nyékéről”. Aláírás: „Egy új­ságolvasójuk”. „Hol lehet hegyes orrú, magasított sar­kú, fekete férficipőt kapni 39-es méretben?” - kérdi valaki. Megmondanánk. De kinek? K. G. PIACI KORKÉP 29. HÉT A budapesti nagy­bani piacra a héten a görögdinnye kíná­lati túlsúlya volt jel­lemző. Mellette a sárgadinnye hatalmas tételei is uralják. Ezért az árak továbbra is alacsonyan maradtak. Gö­rögdinnye kilónként 48-55 fo­rint, sárgadinnye 50-60 forint közötti nagybani áron vásárol­ható. A zöldségfélék kínálata viszonylag egyenletes. Az árak az idénynek megfelelően mér­séklődnek. A paprika és para­dicsom egyelőre fóliában ter­mesztett primőr, így az árak csak lassú ütemben csökken­nek. A szabadföldi paradicsom és paprika hoz majd várhatóan jelentősebb mértékű áresést. A nyári idény a gyümölcs­kínálatban is érzékelhető. Az őszibarack és a nektarin felho­zatali mennyisége bőven kielé­gíti a jelenlegi keresletet. A nyári gyümölcsfélék többsége igen érzékeny az időjárásra, ezért a termelők a napi tételt inkább csökkentett áron adják, mintsem hogy a következő na­pon újból piacra vigyék. Reg­gel olcsóbb az idénygyümölcs, mint éjszaka. Az újdonságok természetesen tartják áraikat, közöttük szerepel a szeder, amely évről évre egyre na­gyobb mennyiségben áramlik a nagybani piacra. Jelenlegi ára (20-25 dkg-ot tartalmazó dobozokba csomagolva) kilón­ként 780-870 forint között alakul. Termék Ft/kg Burgonya 33 - 43 Vöröshagyma 73- 80 Sárgarépa 100 - 133 Gyökér (csomó) 50 - 200 Karalábé (db) 25- 60 Kelkáposzta 125 - 160 Karfiol 110 - 150 Szárazbab (fehér) 180 -300 Fejes saláta 38- 67 Fejes káposzta 80 - 100 Kígyóuborka 120 - 140 Paradicsom 160 - 200 Fehér paprika 70 - 140 Őszibarack 70 - 200 Kajszibarack 150 -230 Banán 200 - 222 Narancs 200 - 270 Nyári alma 70- 170 Citrom 240 - 280 Tojás 10- 16 Termesztett gomba 200 - 400 AZ 58 ESZTENDŐS Aranyi László egy 305 kilogrammos dorozsmai kosaras szekeret húz, amikor elindul a Szeged-Debrecen közötti útra. A sportoló a július 23-án kezdődő Erős Emberek olimpiájára készül 2005. július 22. Subád foto A vidék családi hetilapja | Két úr beszélgetett N­incs mese, fura világban élünk: az elmúlt napok leg­nagyobb belföldi szenzációja az volt, hogy a kor­mányzat első embere és az ellenzék markáns vezetője másfél órán át beszélgetett az ország fontos dolgairól. Ez­után a jeles férfiak összes mondatát, gesztusát - sőt az öl­tözködésüket is - aprólékos vizsgálatnak vetették alá az arra felkent szakértők. Egyiküknek még azt sikerült meg­állapítania, hogy mindketten vétettek a képernyő előtti viselkedés kőbe vésett szabályai ellen: a kormányfő időn­ként a cipőtalpát mutatta a kamerának, a másiknak meg - bizony! - a túl rövid zokni miatt ki-kivillant a lábszá­ra. S a lassan szinte mindent elöntő választási készülő­désben minden részlet fontos lehet. Az elemzői buzgól­­kodás egyébként tökéletesen érthető, hiszen jó ideje nem volt rá lehetőségünk, hogy az életünket alapvetően befo­lyásoló ügyekről - mint például az árak, az infláció ala­kulásáról, a nyugdíjak helyzetéről vagy éppen a gyerek­­neveléshez adott támogatások elosztásáról - végre hig­gadtan, érvelve beszéljen a magyar politikai erőtér, vagy, ha úgy tetszik, nemzetünk két meghatározó alakja. Jómagam egyáltalán nem tudok maradéktalanul együtt örvendezni azokkal, akik most a vita puszta té­nyének vagy a polémia kulturált hangnemének tapsol­nak. Ha a mi közéletünk valóban normális lenne, akkor egy ilyen beszélgetés - rendszeresen és nem „média­eseményként” - a parlamenti döntéshozatal természe­tes része lenne. Ha azonban a napilapok belpolitikai ro­vatait elolvassuk, könnyen úgy tűnhet, hogy nálunk pillanatnyilag az Országgyűlés legfontosabb feladata annak megállapítása, vajon a két jeles férfiú vagyona honnan is származik. Orbán Viktor és Gyurcsány Fe­renc kamerák előtti kézfogása, érveik elemző ütközte­tése legfeljebb apró sziget maradhat abban a sártenger­ben, amelyet a két politikai erő „szabadcsapatai” az el­múlt években összehordtak. Ne legyen kétségünk: a választások előtt ebből a fortyogó anyagból a követke­ző hónapokban bőséggel hajigálnak majd egymásra a másikat­­ellenségként kezelő politikai harcosok. Nincs illúzióm afelől sem, hogy a vészesen közelgő választá­si kampány sem lesz tapintatosabb, mint az előző volt - pedig már akkor is térdig jártunk a riválist lejárató hazugságözönben, a valóságban teljesíthetetlen ígére­tekben s a fenyegető jövőképekben, ha nem mi leszünk hatalmon, a másik majd ezt meg azt csinálja. Sajnos nagyon élénken emlékszem a három és fél évvel ezelőtti eszelős állapotokra. Évtizedes baráti kap­csolatok fordultak ordítozós veszekedésbe ilyen-olyan pártvonzalmak miatt, a mi falunkban márciusra már volt „fideszes" meg „szoci” kocsma, idős parasztasszo­nyokat hallottam egymással kiabálni, hogy most akkor Medgyessy Péter vagy Orbán Viktor legyen az ország vezetője. Ám a legfájdalmasabbak számomra mégis azok a pillanatok voltak, amikor családon belül, a va­sárnapi asztalnál lobogott fel a pártos harci tűz (azóta sem tudom megbocsátani magamnak, hogy ilyesmiben részem volt). Akkor mindenesetre megfogadtam, ha­sonló helyzetben én inkább néma leszek, mintsem hogy bármelyik rokonommal is még egyszer össze­vesszek valamelyik úri huncut politikus miatt. Bár optimista továbbra sem vagyok, némi reményt azért mégis adhat az említett beszélgetés. Például arra, hogy a már emlegetett szabadcsapatok legalább kissé visszafogják majd magukat. Hogy a kampányban nem bunkókkal, hanem valós adatokra, megvalósítható cé­lokra épülő érvekkel igyekeznek majd fölébe kerekedni ellenfelüknek. Ahogy a két úr tette azt abban a bizo­nyos másfél órában. Ha így lesz, akkor a minapi Gyur­­csány-Orbán vita valóban a magyar közéleti kultúra fejlődésének mérföldköve lehet. De ha nem, akkor feles­leges volt az egész. Marad nekünk az, ami eddig volt. Tamás Gábor

Next