Szabad Föld, 2006. január-június (62. évfolyam, 1-26. szám)
2006-05-26 / 21. szám
Gazdálkodás Bánatos ballada a hízóbikákról TAKÁCS JÓZSEF felnevelt két nagy súlyú hízóbikát, de a neki járó támogatást nem kapta meg utánuk. Végül megtaláltuk a megoldást, de ettől nem lettünk boldogabbak: a történet hivatalos szereplői sem egészen értik, mi, miért és hogyan történik. Amikor Takács József panaszával először felhívott, kissé megilletődtem. Az égvilágon semmit nem tudtam a hízóbikák támogatásáról - mint utóbb kiderült, ezzel nem vagyok egészen egyedül. Rögtön felhívtam tehát az illetékes falugazdászt, hogy magyarázza el, hol a bibi. A nagy súlyú hízóbikák nevelése után járó támogatás felvételének első feltétele, hogy a falugazdász révén be kell jelenteni az állatokat az egységes nyilvántartási és azonosítási rendszerbe (betűszóval: ENAR), és be kell adni a támogatási kérelmet az MVH megyei kirendeltségéhez. Ez meg is történt, és ahogy Kálóczi András falugazdász - némileg mentegetőzve - közölte velem, itt az ő szerepe véget is ér. A támogatást viszont azután kapja meg az állattartó, amikor az állatot valahol levágják, vagy pedig exportálják, és elhagyja az országot. Itt van szükség további adminisztrációra. Takács József talált felvásárlót a bikákra, aki Horvátországba szánta az állatokat. A támogatás felvételéhez szükséges, hogy a szarvasmarha-útlevélen jelezzék, az állat után támogatást kérnek. Az útlevelet a megyei állat-egészségügyi hatóság állítja ki, az igénylőlapot a hatósági állatorvos tölti ki a gazda kérésére. Takács József el is ment az állatorvoshoz, igényeltek útlevelet, de ahhoz a gazda nem jutott hozzá. Hogy ebben mi a furcsa? Hát az, hogy a jószág nemigen utazhat sehová e dokumentum nélkül. Pedig a két, egyenként hatmázsás jószág még hosszú utat járt be, míg valahol Horvátországban a lábosba került. Takács Józseftől megvette őket Nagy Pál felvásárló, aki eladta a bikákat a Hunland-Trade Kft.-nek, és ők exportálták az állatokat. - Nagy Pál nekem azt mondta, hogy Horvátországba nem kell útlevél - magyarázza a bajkeverő bikák gazdája. - Én nem kaptam meg ezt az okmányt, az biztos. Még rá is kérdeztem az állatorvostól, hogy milyen színű az útlevél, és azt mondta, hogy kék. Olyat biztos nem írtam alá. Felhívom a kecskeméti állategészségügyi hatóságot. Lehotay Árpád igazgatóhelyettessel sikerül beszélnem, aki kérésemre utánanéz a dolognak: végül kiderül, hogy a kérdéses dokumentumot Babos László állatorvos kérte ki, és azt neki küldték el, ahogy dukál. A hatósági állatorvos ismeri a történetet. Emlékszik, hogy kitöltötték az igénylőlapot Takács Józseffel, bár arra már kevésbé határozottan, hogyan és mikor adta oda neki. De abban teljesen biztos, hogy ha megkapta az útlevelet, azt át is adta az állattartónak. Szerinte inkább a felvásárlóval kellene beszélni, annál is inkább, mert az útlevél megvolt, amikor az állatokat kivitték az országból - máskülönben Magyarországon maradtak volna. A Hunland-Trade Kft. szarvasmarha-üzletágának vezetője, Kardos Sándor jó néhány, a bikákra vonatkozó pontos adatot kér tőlem. Súly, fülszám, dátumok ellenőrzése után fél órával meg is van a válasz: bizony, a kérdéses jószágok útlevelestül Horvátországba mentek. Tehát az állatorvosnál még járt az útlevél, a tulajdonosnál nem, az exportőrnél megint igen. Nagy Pál is sajnálkozva emlegeti a történetet. Tényleg úgy tudta, hogy Horvátországba nem kell útlevél - de hát mégis kell. Ugyanakkor ő is úgy gondolja, kellett lennie ilyen dokumentumnak, hiszen az állatok kivitelekor megvolt, és azt csak olyan személy írhatta alá, aki legalább hatvan napig tartotta az állatot - magyarul a támogatást nem vehette fel más, és a bikák csak Takács József aláírásával az útlevélen inthettek búcsút az országnak. Végül elmondja azt a mellékesnek tűnő körülményt, amely nem magyarázza ugyan az útlevél misztikus vándorlását, de megváltoztatja a rálátást a támogatás szempontjából. Kiderül, hogy amikor az állatorvos igényli az útlevelet, az igénylőlapon kell bejelölni, kér-e a gazda támogatást, vagy nem. Csakhogy ezt igazán az állatorvosok sem tudják. Ha az állattartó nem hívja fel külön a figyelmet arra, hogy ő támogatást akar, akkor simán elmegy az útlevéligénylő lap, és a kipostázott dokumentum nem jogosít támogatás felvételére. Még egy kört futok az állat-egészségügynél. Valóban többfajta útlevelet bocsátanak ki: támogatásra jogosítót, illetve nem jogosítót? Lehotay Árpád a kérdésre nem tud rögtön válaszolni, időt kér, hogy utánanézzen a dolognak. Fél óra múlva hív vissza: valóban, Takács József, illetve az állatorvos olyan útlevelet igényelt, amelyen nem szerepelt a támogatáskérés ténye. - Több mint egy éven keresztül tapossa az ember a trágyát, és ilyen hülyeségeken megy félre a dolog - dohog Takács József, amikor felhívom az eredménnyel. - Tudja, mikor nevelek ezeknek megint bikát... Tanács Gábor Uniós érettségi Romániában több mint negyven településen tarol megint a madárinfluenza. A román lapok e hét elején meg nem erősített információikra hivatkozva állították, a Bábolna mellől importált pulykák voltak fertőzöttek. Azt bizonygatták, hogy a magyarok tehetnek az egészről. A hír a román titkosszolgálatoktól indult el: a román államfő két hete kérte fel a szervezetet, tudja már meg, honnan indult ki az új kórság. S a kémek, ügynökök kiderítették: szerintük több mint 40 ezer pulyka érkezett Romániába a magyar Aviagen Kft.-től. A titkosszolgálat ennyit közölt, de hogy ezek a pulykák lennének a „ludasak”, azt sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta. Ez pedig azt jelenti a médiában, hogy a hír igaz. Csakhogy az Aviagen soha életében nem foglalkozott pulykákkal, januárban negyvenezer csirke szülőpár csibét szállított a brassói Verba Trans cégnek, s az állatok azóta is, köszönik szépen, jól vannak. Ennyit a román titkosszolgálatról és a sajtóról. Magyarország persze védi érdekeit. Gráf agrárminiszter két érzékeny ponton támadott vissza: szigorítani kell a határellenőrzéseken, s a hazai üzemekben dolgozó román vendégmunkások foglalkoztatási feltételein. Ja, és hivatalos tájékoztatást kértünk a Bukaresttől. Van mit megmagyarázni! Vajon szomszédunk állatorvosai miért nem jelezték, hogy hónapok óta bajuk van a csibéikkel, pulykáikkal. Kétoldalú egyezmény szabályozza ezt, de az Európai Unióba tartó Románia inkább titkosszolgálatát vezette be. Nálunk hónapok óta nincs új megbetegedés, ami volt, az is csak vadmadaraknál fordult elő, s azonnal jeleztük Brüsszelnek. Karanténokat állítottunk fel. Ahogy a megállapodások előírják. Ahogy az egy uniós országtól elvárható, Románia képtelen erre: hiányos információkat ad az esetekről, ezerszámra kerülnek ki a madárinfluenzás gócpontokról madarak, ezrével földelik el titokban a dögöket. A román hatóságok nem tudják megakadályozni. Az uniós tagságot feltételekhez köti az EU. Az egyik legkényesebb pont az állat-egészségügyi. Románia januártól az EU tagja lesz. Határok nélkülivé válik a kereskedelem. Mi lesz itt? O. Horváth György Legjobb tanító a pénz Május közepéig igényelhették a gazdálkodók a 2006-2007. évi területalapú támogatásokat. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban (MVH) lapunk érdeklődésére elmondták: a megadott határidőig 204 ezer kérelem, az egy évvel korábbinak a 98 százaléka érkezett be. A június 9- éig tartó meghosszabbítást figyelembe véve a 2005. évihez hasonlóan összesen 207 ezer körüli támogatásigényléssel számolnak a szakemberek. Mint ismeretes, az ár- és belvizek elleni küzdelem csúcspontján a kormány bejelentette: azok a gazdák is számíthatnak a területalapú támogatásra, akiknek földjeit, vetéseit a víz tönkretette. Tartják-e az egy hónappal ezelőtti ígéretet, s miként vélekedik az ajánlatról a brüsszeli adminisztráció? - tettük fel a kérdést. A válasz, idézem: „A gazdák gyors megsegítése érdekében a kormány április 4-én kelt cselekvési programjában úgy határozott, hogy a területalapú támogatás az ár- és belvízzel borított területeken is kifizethető...” Ezt erősíti Mariann Fischer éoennek, az unió mezőgazdasági főbiztosának bejelentése: az igazolhatóan károsodott térségekben mind az uniós területalapú, mind a nemzeti támogatás kifizetése indokolt. Az idén változott az igénylés módja. Nem postai úton, hanem a falugazdász-hálózaton keresztül juttatták el a kérelmeket az MVH-hoz. A hivatal jó tapasztalatokról számolt be, s a falugazdászok fokozott segítsége remélhetően a kevesebb hiánypótlásban is érzékelhető lesz majd. A 2000-ben készült légi felvételek alapján rajzolt térképeket sok helyütt újabbakra, 2005- ben készítettekre cserélték. Emiatt remélhetően csak csekély hiánypótlási határozatot kell készíteni - válaszolta felvetésünkre a hivatal illetékese. Az MVH, úgy tűnik, túljutott a tanuló szakaszon, legalábbis ami a támogatási igénylések, pályázatok befogadását, értékelését és a kifizetések előkészítését illeti. A kifizetésekben tapasztalt fennakadásokat a sok támogatási jogcímmel, az előforduló adminisztrációs hibákkal, a bonyolult számítástechnikai programok alkalmankénti zavaraival, valamint az MVH hatáskörén kívüli körülményekkel indokolták. A hektáronként harminc-negyvenezer forintos támogatás a jelek szerint tehát jó tanítómesternek bizonyult. A gazdálkodók a most igényelt pénzösszegek kifizetésére az agrártárca rendelete értelmében a SAPS esetében ez év december 1. és 2007. június 30., a Top up járandóságok vonatkozásában pedig 2007. január 1. és június 30. között számíthatnak. T. D. I. 2006. május 26.Szabadföld A vidék családi hetilapja . Ritkított tejjáratok Heteken belül nehéz helyzetbe kerülhet jó néhány vidéki kiskereskedő, ha vevőinek mindennap friss tejet akar kínálni. Az ország tejforgalmának nagyjából negyedét képviselő Friesland Hungária Zrt. ugyanis arról értesítette partnereit - más vállalatok is készülnek hasonló lépésre -, hogy a jövőben a frissáru-kiszállítást rendelési minimumhoz köti, mégpedig 12 ezer forinthoz. Ez azt jelenti, hogy egy kis üzletbe csaknem száz liter tejet kell ahhoz rendelni, hogy a tejeskocsi mindennap megálljon a kapuja előtt. Más megoldás: szállítás két- vagy háromnaponta. Kis Pál István vezérigazgató lapunknak az üggyel kapcsolatban annyit mondott, az intézkedésre azért volt szükség, hogy a kiszállítási, szervezési (idegen szóval: logisztikai) költségek csökkenhessenek, ugyanis a tejipar általános gondja a tejár stagnálása, a terítés drágulása. Az egyik szállító szerint minden boltba vitt liter tej ötöde-negyede „gázolajból van", a puszta terítés ilyen sokba kerül. A boltosokat persze ez nem vigasztalja. Egyrészt legtöbbjüknek nincs megfelelő hűtőkapacitása a nagyobb, több napra elegendő áru tárolására, másrészt a vevők bizalma is meginoghat a frissességre különösen érzékeny tejkínálat iránt. Ugyanakkor közgazdasági szempontból nehezen támadható a cég eljárása, hiszen a tej „terítési” szempontból nehéz áru, könnyen romlik, sokat kell kivinni belőle viszonylag kevés pénzért. „Kisebb tételekre rendezkedünk be, és részben átállunk a tartós tejfajtákra” - mondta lapunknak Bognár Zsófia isaszegi kiskereskedő, aki hozzátette: hónapról hónapra nehezebben küzdenek meg a nagy bevásárlóközpontok konkurenciájával, s most épp az az előnyük vész el, ami eddig megvolt, vagyis a napi, friss áru kínálata, méghozzá helyben. A tejes ugyan már egy hónapja mondogatja, hogy változás lesz, de nem hitte el. Mert milyen is az a „másnapos” tej... T. G.