Szabad Föld, 2007. január-június (63. évfolyam, 1-26. szám)
2007-06-29 / 26. szám
Interjú 2007. június 29.Lubád Híd A magyar vidék lapja } Ne legyen útban a sörhasam BÁRHOL, BÁRMIKOR KÉPES ELALUDNI Napjaink egyik legkeresettebb magyar filmszínésze bevallja, hogy nem csupán a színészetből él, kemény üzletember is. Zenésznek készült, évekig Hollandiában vendéglátózott. Feleségével, Liptai Claudiával meselemezt készített, most pedig már saját albumára készül. Filmezésben talán utoléri rokonát, Mály Gerőt, a harmincas évek mozijának komikus sztárját. Gesztesi Károllyal beszélgetett Csontos Tibor. - Aludt már el interjú közben? - Volt rá példa. Egyik kollégája olyan hihetetlen körmondatba ágyazta a kérdését, hogy kissé elbóbiskoltam, ráadásul éppen vezettem. - Azért is kíváncsiskodtam erről, mert beszélik, hogy Gesztesi Károly bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes elaludni. - Jól mondja. Bármikor képes vagyok elaludni, a forgatások szüneteiben például egy pillanat alatt álomba merülök. Csakúgy, mint Páger Antal, akiről mesélik, annyira fárasztotta a fémezés, hogy lefeküdt, elszenderült, de amikor elhangzott a „Felvétel!”, felpattant és ezerrel tudott dolgozni. A Magyar vándor forgatásakor találtam rá a legjobb módszerre. Rengeteget poénkodtunk, beszélgettünk a többiekkel, délre teljesen elfáradtunk. Ezért minden forgatási szünetben kivontam magam a forgalomból, s egy fa alatt vagy a lakóbuszban szundikáltam kicsit. Észrevettem, hogy idővel a többiek is ezt csinálrák, így bírtuk estig a munkát. .. - A Magyar vándorral robbant be a filmes köztudatba. Megszámol-a ta már, azóta hány játékfilmben szerepelt? - Valaki megszámolta helyettem, mondta is, de elfelejtettem. Ha nagyon akarnám, kiszámolhatnám, de nem igazán érdekel. Tizenvalahány produkcióról lehet szó, ami nem sok ahhoz képest, hogy négy éve kezdtem magyar fimekben forgatni. Rokona, Mály Gerő hetvennégy filmben játszott. Csak 1937-ben hatba is hívták. A harmincas években alig készült film nélküle. Újabban mintha Gesztesi Károly nélkül nem forgatnának filmet a rendezők... - Én persze még nem tartok, nem tarthatok annyi filmnél, mint ő, de a jóisten tartsa meg a rendezők e szokását... Úgy látszik, megéri nekik, hogy szerepeltessenek, s gondolom, nem azért hívnak, hogy távol maradjanak a nézők a mozitól. Vannak kollégáim, akik pontosan tudják a másikról, mennyi nézőt visz be a moziba, s megjegyzik szerényen, csupán abban nem biztosak, hogy rájuk hányan váltanak jegyet. - Mióta tudja, hogy a komikus Mály Gerő leszármazottja? - Még a nagyanyám mondta, de akkoriban nem foglalkoztam vele, hiszen zenésznek készültem. Anyai ágon rokonunk. Amikor felkértek, hogy szerepeljek az Egy bolond százat csinál újraforgatott változatában, eszembe jutott, hogy a film 1942-es változatában ő játszotta Jánost, az inast. Minél idősebb vagyok, annál inkább felfedezni vélek közöttünk külső hasonlóságokat, például a kerek fejformánkat. - Segítek még. Bilicsi Tivadar erős testalkatúnak, kitolt hasúnak, dörmögő beszédmodorúnak írta le Mályt, aki közvetlen, mindig jókedvű, rajong a finom ételekért, a társasági élet középpontja. Miként ön is. - Van benne valami, de a hasamat igyekszem nem kitolni, sőt leadtam harminc kilót. Azért is, hogy az egy éve született kislányom ágyába úgy tudjak behajolni, hogy ne legyen útban a sörhasam... Ahogyan elnézem, a filmjeiből ítélve az életszeretetünk is azonos: imádok enni, inni, szeretni, képes vagyok hajnalban kolbászért indulni a piacra, kedvelem a finom borokat, a jó konyakokat és whiskyket. Jól is főzök. Nagyképűség lenne, ha azt mondanám, minden étel elkészítésében spéci vagyok, de mit tegyek, ez az igazság. Ráadásul nem könyvből főzök. - Hanem? - Indítottam már úgy natúr húst, hogy hagymás, sajtos, sonkás, besameles öntetet kapott, így tettem a sütőbe, készítettem hozzá fényburgonyát. Olykor elszalad velem a ló, s legtöbbször abból gazdálkodom, amit éppen otthon találok. Egy jó pörkölt elkészítését azonban senkire nem bíznám. - Említette, hogy valaha zenésznek készült, sőt Hollandiában zongoristaként vendéglátózott. Elárulna valamit életének e kevésbé ismert fejezetéből? - Nagyon jól éreztük magunkat kint az első feleségemmel, aki ott lett állapotos a ma már tizennyolc éves Máté fiunkkal. Egy Amszterdam melletti kisváros ötcsillagos szállodájának éttermében dolgoztam zenészként. Az ötórai teához volt egyórás műsorom, majd este három órán keresztül játszottam a hófehér zongorán. Ezért a napi négy óráért kaptam havonta háromezer guldent, ami akkoriban százötvenezer forintot ért. Csak összehasonlításként: a Thália Színházban akkoriban ötezer forint volt a havi fizetésem. Nagyon kellemesen éltünk, meg is untuk a bélszínt rendesen. Sajnos nem főzhettünk szállodai szobánkban egy jó gulyást, de csupa jóban volt részünk. - Egy ideje már jóban-rosszban van: Füredi doktort játssza a TV2 sorozatában. Ehhez a szerephez is kellett a zongoratudás? - Rám találták ki ezt a figurát, mert tudok zongorázni, s úgy alakították a történetet, hogy így szeressen belém Lenke, a polgármester aszszony. Amikor felkértek, gondoltam, kipróbálom magam a sorozatban, az első megállapodás két-három hónapra szólt. Megismerve a nyugodt légkört, melyben az epizódok készülnek, éreztem, hogy vállalható lesz. Minden házasság addig jó, amíg mindkét fél jól érzi magát benne. - Van a fényében egyfajta bohémság, csakúgy, mint az extravagáns spanyol festőben, Salvador Daliban. Sokakat meglepett, hogy rendkívüli tárlatvezetést vállalt egy szegedi Dali-kiállításon. - A rendezők felhívtak, vállaljam el a tárlatvezetést, talán azért is, mert a kilencvenes évek elején a Szegedi Nemzeti Színház tagja voltam. Arra törekedtem, hogy jó sztorikat meséljek róla, például azt, hogy celofánba csomagoltatta magát és így ült egész nap egy kirakatban, miközben szivarozott. - Önt is elképzelhetnénk, amint befóliázva ücsörög egy üzlet kirakatában? - Én azért ennél szemérmesebbnek tartom magam. Mostanában például a nyár végén megjelenő lemezemhez készítünk fotókat, s anynyira szemérmes vagyok, hogy senki nem lehet a műteremben rajtam és a fotóson kívül. - Hm, lemezt készít. Mit mondjak, üzletembernek sem utolsó... - Eddig sem a színészetből éltem. Megtanultam több lábon állni, hiszen gondoskodnom kell a gyerekeimről. Felelősséget érzek irántuk, ezért vagyok kemény üzletember. Nem azért vállalok ennyi mindent, mert folyton libamájat szeretnék enni és évszázados konyakot inni. Ennek ellenére megengedhetném magamnak, hogy libamájat egyek, de az idejét sem tudom, mikor kóstoltam utoljára ezt a csemegét. Sokszínű lemezre készülök, a nyolcvanas-kilencvenes évek zenéjével, kevésbé ismert Máté Péter-dalokkal. Nagyon jó zenészekkel készítem, egyikük például Las Vegasban játszott, Tom Jones zenekarában. - A közelmúltban meselemezt hozott tető alá feleségével, Liptai Claudiával. Előbb-utóbb piacra kellett dobniuk egy közös produkciót? - Régóta mondták, hogy csináljunk közösen meselemezt. Összejött. - Lemezt készít, színházban játszik, filmez, szinkronizál, zenél, korábban vízilabdázott. Mégis úgy hírlik, ezen a nyáron minden szerepét visszaadta, mert a családjának szeretne élni. Rosszmájúak szerint csupán így akar üzenni a rendezőknek, hogy azután jobbnál jobb nyári ajánlatok közül válogathasson. - Eszenyi Enikő hívott a Marica grófnőbe. Imádok vele dolgozni, de a hathetes próbát nem vállalhatom. Ennyi ideig már nem tudnék meglenni a család nélkül. Visszamondtam az Elton John rockoperájába szóló meghívást és egy filmszerepet is. Az elmúlt négy nyarat végigdolgoztam, tavaly is Görögországban forgattam az Idegölő című filmet, amikor a kislányom, Panka Sára megszületett. Idegölő helyzet volt... - Arra talán jut majd ideje, hogy megnézze felesége tévéműsorait. Kortyolgatja reggelente a Mokkát vagy inkább a kislányát sétáltatja? - Megnézem, hogy biztosan beért-e a stúdióba, és azt is, milyen ruhát adtak rá. Nem elemezzük a televíziós szerepléseit otthon, az esetleges szóváltásait Havas Henrikkel, ezt meghagyjuk a bulvársajtónak. - Amióta fut a Liptai-show, nem gondolt arra, hogy az egyik műsorban ön legyen a felesége beszélgetőpartnere? - Nagy poén lenne, s úgy tudom, a műsor producerének, Kovács Kristófnak is eszébe jutott már az ötlet. Egy kérésem lenne csupán: én is kérdezhessek tőle... Képes vagyok hajnalban kolbászért indulni a piacra, kedvelem a finom borokat, a jó konyakokat és whiskyket Névjegy GESZTESI KÁROLY 1963. április 16-án született Budapesten. 1988-ban szerzett színészdiplomát. Dolgozott a miskolci és a szegedi színházban, tagja volt a Tháliának, a József Attila Színháznak, a Vígszínháznak. 1998 óta szabadúszó. Nős, felesége Liptai Claudia színésznő-műsorvezető, Panka Sára lányuk egyéves. (A színésznek előző házasságaiból már van három gyermeke.) Szerepelt a Honfoglalás, a Hamvadó cigarettavég, a Magyar vándor, a Csak szex és más semmi, az Idegölő, az Egy bolond százat csinál, a Kútfejek, a Szabadság, szerelem és a Rokonok című filmben. Legutóbbi színházi szerepe Shakespeare III. Richárdd Székesfehérváron. A Jóban-rosszban című tévésorozat népszerű Füredi dokija, a Shrek című rajzfilm címszereplőjének szinkronhangja. Miskolc városától nívódíjat kapott, 1997-ben, a Magyar Filmszemlén pedig a legjobb férfi epizódszereplő díjával jutalmazták.