Szabad Föld, 2008. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

2008-07-25 / 30. szám

Szabad Föld 1Q1 2008. július 25. A magyar vidék lapja Itt született Petőfi apja... MÁR NEM ÁLL az a ház, ahol Petőfi édesapja világra jött. Sőt, laikus turista a helyét sem találná. Kartalon is csak kevesen ismerik. A jövőben azonban változhat a helyzet. R­iportúton jártam Kartalon. Hosszan elbeszélgettem vendéglátómmal, sok témát sorra vettünk azon a dél­utánon. Amikor valami miatt szóba került Petőfi Sándor, a háziak összecsapták a tenyerüket: „De hiszen ezen a portán állott a költő édesapjának szülőháza!” Szíven ütött a dolog, további részletekről érdeklődtem. Annyit magam is tudtam, hogy a Felföldről valamikor az 1770-es évek elején települt Aszódra Petrovics Tamás mészáros, a költő nagyapja, aki özvegységéből 1773-ban lépett ki, miután házasságot kötött a szintén Fel­földről származó Kamhall (Salkovics) Zsu­zsannával. Aszód környéki vándorlásuk so­rán Kartalra is eljutottak, s 1791. augusztus 15-én ott született nyolcadik gyermekük, Petrovics István. Természetesen a mostani ház (minő vélet­len: Petőfi utca 10.) már nem az, amiben a köl­tő édesapja meglátta a napvilágot. De a telek azonos, s a család emlékezete megőrizte elő­deik elmondásait, miszerint azon a telken mindig is mészárszék, kocsma, bolt volt. (Mint ismeretes, Petrovics Tamás Kartalan mészár­széket bérelt.) Amikor 1965 táján lebontották a házat, még egy laikus is meg tudta állapíta­ni, hogy nagyon régi épület lehetett. A toldá­sok arra utaltak, hogy az udvari szinttől mé­lyebben feküdt a belső tér, a konyha, a szobák. Akkoriban az aszódi múzeum munkatársai is tartottak szemlét a helyszínen, akik megbizo­nyosodtak róla, hogy valóban az volt Petro­vics István szülőháza. Csakhogy addigra jócs­kán elbontották a falakat, így nem látták értel­mét az épület megvásárlásának. Pedig az is felvetődöttt, hogy emléktáblát kellene elhe­lyezni rajta, beszéltek egy szobor állításáról is. Valamiért azonban egyik sem valósult meg. De ennyi idő elteltével sem érdektelen ezen gondolkodni. Kartalnak igenis büszké­nek kell(ene) lennie a falu híres szülöttére. Amikor minden település lázasan keresi helytörténeti nevezetességeit, múltbéli gyö­kereit, a kartaliaknak tálcán kínálkozik a le­hetőség. Felhívtam a község jegyzőjét, aki nem tartja lehetetlennek, hogy az önkor­mányzat képviselő-testülete támogassa az emléktábla elhelyezésének ügyét. Ez állhat­na rajta: „Itt született Petőfi Sándor édesap­ja, Petrovics István.” Borzák Tibor Egy régi kép, mely a nevezetes kartali ház 1943-as állapotát mutatja Fél kilincs A­zt mondja a lányom tegnap, kár, hogy nem hidegburkoló lett. Megállt bennem az ütő, még a kávét is félrenyeltem. - Vagy szerelő - vonta meg a vállát. - Mosógép, hűtőszekrény, gázkészülék. Valami mindig el­romlik, nem? Mint most az ajtó­zár, már sokadszor! Se ki, se be. És kijött az a gyerek, nyolc percig vacakolt rajta, majd elkért egy tí­zest. A kiszállás négyezer, a bab­­rálás hatezer. Pedig azt mondta, figyeltem, csak a kilincs nyele ugrott hátrébb, a zárral nem volt baj. Erre mi is rájöttünk volna, ha csavarhúzóval leszedjük a cilin­dert. Számlát persze ő se adott. Pedig ha megint elromlik, nem kérhetünk számon rajta semmit. Unom már, hogy folyton baj van a zárral, és még senki nem cserél­te le azt a nyomorult kilincset, nehogy már végre jó legyen! Unom azt is, a mesterek mekkora mellénnyel vannak! Néha fél dél­előtt itthon ülsz, mikor kegyes­kednek „kiszállni” azért a négy­ezerért. - Egy diplomás lányból két felsőfokú nyelvvizsgával nem lesz szobafestő, parkettás, szere­lő, vagy izé... csempéző. Nem sze­reted a munkádat? - Nagyon szeretem! - vágott vissza dühösen. - De tán tiltja a törvény, hogy egy lány szakmun­kás legyen? Nem tiltja. Azt igen, ha valaki nem ad számlát. Ami­ben te vagy a hibás, mert kérni se mersz, olyan nyuszi vagy. Te kapsz számla nélkül egy fillért is? Nem! Akkor ők miért? Mindenki nyuszi? - Ha számlát kérnék, ráteszik az áfát, és többet fizetek. - Ők meg a pénzt adózás nél­kül zsebre vágják. Ha jön az evás hónap, te be szoktál zöldülni. Ak­kor is, ha elromlik valami. Miért kellett nekem lánynak szület­ni...?! - Hát igen, régen ők még or­vosok se lehettek, csak bábaasz­­szonyok. Szerintem be se enged­nének a lakásba egy magát mes­ternek mondó női személyt. Azt hinnék róla, hogy szélhámos. - Látod, ez a diszkrimináció! A szerepek leosztása! Pedig én tu­dom, mi mire való egy szerszá­mosládában. Magam cserélek au­tókereket is. Ha a férfiak főznek, porszívóznak, egy lány is szerel­het. Még ács is lehetnék, ha nem volna tériszonyom... - Jó, hogy mondod a porszí­vót. Azzal is gond van mostaná­ban. - Megvan a leírása? Megnéz­ném, mielőtt szerelőt hívsz. - Most ugye azért vagy mér­ges, mert elkértem a zárszerelés árának a felét? Elvégre egy ajtón járunk be a közös lakásba... - Igen. Mérges vagyok a fél ki­lincs ötezer forintja miatt. De fő­leg amiatt, hogy baleknak néznek minket... Keresztény Gabriella Hazai élet TALÁLKOZNAK A ROKONOK. Lapunkban korábban bemutattuk Petőfi Sándor ol­dalági leszármazottait, a ma élő Petro­­vicsokat és Hrúzokat. Riportjaink fölkel­tették a kecskemétiek érdeklődését. Székelyné Körösi Ilona történész, főmu­zeológus fölvetette, hogy a Petőfi Emlék­év keretében találkozót szervezne a Pető­­fi-rokonoknak. Az elképzelés most meg­valósul: július 26-án, szombaton a Kecs­keméti Ifjúsági Otthon tükörtermében megtartják a Petrovicsok és Hrúzok talál­kozóját. A nap során szó lesz a város és a költő kapcsolatáról, bemutatkoznak a hí­res leszármazottak, a résztvevők felkere­sik a belvárosi Petőfi-emlékhelyeket. Az egész napos programot sajtótájékoztató zárja a rokonok felkutatásáról. A rendez­vény egyik médiapartnere a Szabad Föld. (A találkozóról jövő heti lapszámunkban közlünk beszámolót.) Kultúrából megélni E­gyre több koldus bukkan fel a baranyai megyeszékhelyen, ahol korábban sem volt elhanya­golható a kéregetők száma. Első­sorban a város turisztikai célpont­jainál és a nagy bevásárlóközpon­toknál tartják a markukat az ado­mányra várók. A turisták arra pa­naszkodnak, hogy sokszor erősza­kossá fajul a kéregetés. A követke­ző két évben valószínűleg tovább gyarapszik a koldusok száma, hi­szen két év múlva Pécs rendezi az Európa Kulturális Fővárosa prog­ramsorozatot, s rengeteg látogató érkezik a városba. Az önkormányzatnak elvileg ko­rábban is voltak eszközei a koldulás szabályozására. Megbüntethetik ugyan néhány ezer forintra a kol­dusokat, ám a behajtásra semmi esély, ezért ott folytatják, ahol ab­bahagyták. A városvezetők újabban azon ta­nakodnak, miként tiltsák ki törvé­nyesen a belvárosból a kéregetőket. A rendőrség a jogszabály módosítá­sában látja a megoldást: akár né­hány napos elzárással is sújtanák az erőszakos koldusokat. Nem Pécs lenne az első magyar város, ahol szigorú intézkedéseket vezetnek be a kéregetők ellen. Ka­posvárott és Szegeden már kiutasí­tották őket. A baranyai megyeszék­helyen rendelettel szabályoznák a kéregetést, ám ehhez a közgyűlés igenlő határozata szükséges. Az ön­­kormányzati képviselők között azonban hiányzik az egységes aka­rat. A városházi többséget alkotó szocialisták nem támogatják a kol­dusok kitiltását a belvárosból, ezért feltehetően nem fogadják el a ren­deletet a képviselők. Az ellenzékben levő Fidesz és az MDF ugyanakkor szívesen látná a történelmi belvároson kívül a kére­getőket. A politikusok abban sem értenek egyet, vajon bérkéregetők lepték el a várost, vagy a megélhe­tésükért gyűjtögetők. Közös azon­ban az álláspont, hogy a szegény­ség okait kellene visszaszorítani, és állami segítségre van szükség a kol­dusok helyzetének javításához. Besztercey Judit FALUDI HUBA FELVÉTELE

Next