Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)

2010-12-03 / 48. szám

Krónika Lemeztelenített diplomaták ÁLL A BÁL A VILÁGBAN: egy rejtélyes nemzetközi társaság közzétette az amerikai nagykövetségek és a külügyminisztérium levelezését. Negyedmilliónál több titkos üzenet látott napvilágot. E kalóztársaság a WikiLeaks nevet vise­li: a „wiki” hawaii nyelven gyorsat je­lent, a „leaks” pedig lyukat - vagyis léket. A wiki technológia az évezred elején alakult ki, amikor létrejött a Wikipedia a wiki és az enciklopédia szavak összevonásával, s a közös munkával előállított internetes infor­mációs portált vagy portálokat jelenti, így jött létre a WikiLeaks, amely pár hóna­pon belül titkos információk három hatalmas csomagját hozta nyilvánosságra. Előbb az af­ganisztáni háborúról, majd az iraki háborúról közölt több százezer hosszabb-rövidebb doku­mentumot - most pedig belekotort az amerikai külügyminisztérium titkos és kényes irataiba. Néha elég kínos dolgokat tartalmaznak a diplomáciai üzenetek: Silvio Berlusconi példá­ul „hiú és szertelen", Kadhafi líbiai vezetőt egy „buja ukrán nő" védelmezi; Putyin orosz mi­niszterelnök „alfahim”, azaz falkavezér, Nicolas Sarkozy francia elnök pedig „ruha nélküli csá­szár”, azaz meztelen a király. Erdogan török miniszterelnök nem lát túl Ankarán, Angela Merkel német kancellár ritkán kreatív, utálja a kockázatokat, Hugo Chávez venezuelai elnök „őrült”, Irán pedig „fasiszta állam”. A WikiLeaks adagolja az információkat, amelyeket eddig öt nagy hírközponthoz jutta­tott el: a The New York Timeshoz, a brit The Guardianhoz, a német Der Spiegelhez, a spa­nyol El Paíshoz és a francia Le Monde-hoz. Egyszóval ez még csak a kezdet. A WikiLeaks elméletet is gyártott leleplezéseihez: itt az ideje, hogy a világ közvéleménye belelásson a háborúk igazi okaiba, rajta tartsa a szemét a TITKOK MEGCSAPOLÓJA. A WikiLeaks elő­ször 2007 januárjában jelent meg a nyilvá­nosság előtt. Saját ismertetése szerint „kínai ellenzékiek, tajvani, amerikai, euró­pai, ausztráliai és dél-afrikai újságírók, ma­tematikusok, számítógépes szakemberek alapították”. Vezetőjük a nyilvánosság előtt Julian Assange, egy ausztráliai újságíró. Amerikai földre nem teheti a lábát, mert rögtön letartóztatnák. Az internetes szer­verek helye titkos, de a központ Svédor­szágban van. Elképzelhető, hogy átköltöz­nek Svájcba. A WikiLeaks számos kényes információt hozott napvilágra, titkos diplomácia gépezetén, és elszámoltassa azokat a vezetőket, akik az adófizetők pénzér űzik titkos játékaikat. A világ vezetői egyön­tetűen elítélték a WikiLeaks újabb dobását­­ is talán azért, mert rájöttek: legközelebb ők is­­ sorra kerülhetnek. cc Nem a szarkasztikus megjegyzések a fonto­sak, amelyeket amerikai diplomaták külföldi vezetőkről tettek. Ami igazán fontos, az az úgynevezett nagypolitika. A WikiLeaks infor­mációiból kiderül, hogy Irán észak-koreai raké­tákat kap. Arab országok sürgették az Irán el­leni megelőző csapást. Az afganisztáni korrup­ció szintjét jelzi, hogy egy magas rangú afgán vezető 52 millió dolár készpénzzel utazott kül­földre. Oroszországban igaz lehet, hogy a kor­mány és a szervezett bűnözés között létezik kapcsolat. Hillary Clinton a nyilvánosság elé állt, és kijelentette: a WikiLeaks az egész nem­zetközi közösség ellen intézett támadást - a bi­zalmas üzenetváltásokra pedig szükség van. Úgy tűnik, egyelőre mégis minden rendben van az amerikai diplomácia háza táján - egé­szen a következő WikiLeaks-csomagig. KI ADTA ÁT AZ ADATOKAT? Az amerikai hatóságok már júniusban őrizetbe vettek egy gyanúsítottat, egy 23 éves közlegényt. Bradley Manning egy Irakban állomásozó ame­rikai hírszerzési egységhez volt beosztva. Hozzáférése volt a Sipmet nevű titkos infor­matikai hálózathoz, amelyet az amerikai diplomaták és katonák használnak. Egy újraír­ható CD segítségével lopta az információt: műszak kezdetén zenét vitt magával, munká­ja végeztével meg kicsempészte a titkos fájlokat. Tette megosztja a világot: sokan bűnö­zőnek tekintik, mások hősnek nevezik. Bradley Manningről még hallani fogunk. Lehet, hogy valóban fájni fog A­lighogy megszavazta az Európai Unió, hogy­­ Görögország után­­ kapjon Íror­szág is 85 milliárd euró (24 ezer milliárd forint) „mentési kölcsönt” a csőd elkerülése érdekében, amikor a Journal du Dimanche című francia (vasárnapi) lap címoldalon hozta: Franciaország is veszélyben! A cikk azt sugallta, hogy mivel a francia államadósság eléri idén a GDP 83 százalékát és a költségvetési hiány is magas, megtörtén­het, hogy maga is kölcsönért fog kalapozni. Christine Lagarde pénzügyminiszter azonnal cáfolta a hírt, de a baj már megesett: az eurót - és az Európai Uniót - megint rossz hírbe hozták. Az Írországnak nyújtandó kölcsön nemhogy növelte volna az üzleti bizalmat, de tágabb teret adott a spekulációknak. A hét elején gyengült az euró árfolyama, és az eu­rópai tőzsdemutatók több mint 2 százalékot estek. Az ír, a spanyol és a portugál kormá­nyok egyre drágábban jutnak pénzhez a nemzetközi pénzpiacokon - nagy a kockázat. Az íreknek dobott drága mentőövet nehéz szívvel vetették be az unió „gazdag országai” - az idézőjel indokolt -, mert ugyan kölcsön­ről van szó, de azokat saját országaik adófi­zetőinek kell állniuk: évekig, esetleg tíz évig is várniuk kell a törlesztésre. Választásuk azonban nem volt: ha meg akarják óvni az euró árfolyamát és az EU gazdasági tekinté­lyét, akkor ezt meg kellett tenniük. Amúgy is megsokasodtak azok az elméletek, amelyek nem látják biztosnak az euró jövőjét. A BBC megszólaltatta David Jonest, az IG Index elemzőjét. „Senki se gondolja, hogy a piacok meghúzhatják a vonalat az ír problé­ma rendezése alatt - mondta. - Semminek sincs vége, az európai adósságok terhe alatt mindenki nyög. A fókuszban most Portugá­lia és Spanyolország áll, a piacok úgy vélik, a kérdés már nem az, hogy szükségük lesz-e valamilyen mentőövre, hanem az, hogy mikor” - tette hozzá Jones. ÍR, SZÁMOL Szeretnék találkozni Pat Coxszal, az Európai Parlament egykori elnökével. Anno, amikor még csak az unióba való belépésre készültünk, az ír politikus nálunk járt, és lelkendezve kampányolt a közösséghez való csatlakozás mellett. Kartalon részt vett egy disznó­vágáson is, majd falugyűlésen szónokolt, ahol saját példájával állt elő, amikor az EU nagyszerűsége mellett érvelt. Elmondta, hogy ő cipész fiaként kezdte életpályáját, de a zöld szigettel együtt a korlátlan lehe­tőségek birtokába jutott, amikor a brüsszeli székhelyű nagycsalád tagja lettek. Városukban korábban vasárnaponként kerékpárerdő övezte a templomot, most gépkocsik százai várják az istentisztelet után gazdáikat. Az unió maga a paradicsom, bizony, szerencsés ember az, aki tagja lehet ennek a létbiztonságot garantáló egységnek - mondta. A kartali hallgatóság meg jó szívvel hallgatta az optimista prognózist: lám, egy hiteles ember, aki onnan jött, ahová mi készü­lünk... A hírek most arról szólnak, hogy Írország nagy bajban van. Ki­csit túlköltekeztek, talán kicsit sok volt a jóból. Ha minden simán megy, a hitel kisegíti majd őket szorult helyzetükből. Aztán, persze, spórolni kell, a visszafizetés nem lesz lakodalmas menet. Pat Cox után azt hittem, ők soha nem kerülhetnek bajba, de lám, velük is megesett. Hát akkor mit szóljunk mi...? -pb- 2010. december 3. ♦ A vidék családi hetilapj Az oldalpárt összeállította: A. Fodor György

Next