Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)
2010-12-03 / 48. szám
Krónika Lemeztelenített diplomaták ÁLL A BÁL A VILÁGBAN: egy rejtélyes nemzetközi társaság közzétette az amerikai nagykövetségek és a külügyminisztérium levelezését. Negyedmilliónál több titkos üzenet látott napvilágot. E kalóztársaság a WikiLeaks nevet viseli: a „wiki” hawaii nyelven gyorsat jelent, a „leaks” pedig lyukat - vagyis léket. A wiki technológia az évezred elején alakult ki, amikor létrejött a Wikipedia a wiki és az enciklopédia szavak összevonásával, s a közös munkával előállított internetes információs portált vagy portálokat jelenti, így jött létre a WikiLeaks, amely pár hónapon belül titkos információk három hatalmas csomagját hozta nyilvánosságra. Előbb az afganisztáni háborúról, majd az iraki háborúról közölt több százezer hosszabb-rövidebb dokumentumot - most pedig belekotort az amerikai külügyminisztérium titkos és kényes irataiba. Néha elég kínos dolgokat tartalmaznak a diplomáciai üzenetek: Silvio Berlusconi például „hiú és szertelen", Kadhafi líbiai vezetőt egy „buja ukrán nő" védelmezi; Putyin orosz miniszterelnök „alfahim”, azaz falkavezér, Nicolas Sarkozy francia elnök pedig „ruha nélküli császár”, azaz meztelen a király. Erdogan török miniszterelnök nem lát túl Ankarán, Angela Merkel német kancellár ritkán kreatív, utálja a kockázatokat, Hugo Chávez venezuelai elnök „őrült”, Irán pedig „fasiszta állam”. A WikiLeaks adagolja az információkat, amelyeket eddig öt nagy hírközponthoz juttatott el: a The New York Timeshoz, a brit The Guardianhoz, a német Der Spiegelhez, a spanyol El Paíshoz és a francia Le Monde-hoz. Egyszóval ez még csak a kezdet. A WikiLeaks elméletet is gyártott leleplezéseihez: itt az ideje, hogy a világ közvéleménye belelásson a háborúk igazi okaiba, rajta tartsa a szemét a TITKOK MEGCSAPOLÓJA. A WikiLeaks először 2007 januárjában jelent meg a nyilvánosság előtt. Saját ismertetése szerint „kínai ellenzékiek, tajvani, amerikai, európai, ausztráliai és dél-afrikai újságírók, matematikusok, számítógépes szakemberek alapították”. Vezetőjük a nyilvánosság előtt Julian Assange, egy ausztráliai újságíró. Amerikai földre nem teheti a lábát, mert rögtön letartóztatnák. Az internetes szerverek helye titkos, de a központ Svédországban van. Elképzelhető, hogy átköltöznek Svájcba. A WikiLeaks számos kényes információt hozott napvilágra, titkos diplomácia gépezetén, és elszámoltassa azokat a vezetőket, akik az adófizetők pénzér űzik titkos játékaikat. A világ vezetői egyöntetűen elítélték a WikiLeaks újabb dobását is talán azért, mert rájöttek: legközelebb ők is sorra kerülhetnek. cc Nem a szarkasztikus megjegyzések a fontosak, amelyeket amerikai diplomaták külföldi vezetőkről tettek. Ami igazán fontos, az az úgynevezett nagypolitika. A WikiLeaks információiból kiderül, hogy Irán észak-koreai rakétákat kap. Arab országok sürgették az Irán elleni megelőző csapást. Az afganisztáni korrupció szintjét jelzi, hogy egy magas rangú afgán vezető 52 millió dolár készpénzzel utazott külföldre. Oroszországban igaz lehet, hogy a kormány és a szervezett bűnözés között létezik kapcsolat. Hillary Clinton a nyilvánosság elé állt, és kijelentette: a WikiLeaks az egész nemzetközi közösség ellen intézett támadást - a bizalmas üzenetváltásokra pedig szükség van. Úgy tűnik, egyelőre mégis minden rendben van az amerikai diplomácia háza táján - egészen a következő WikiLeaks-csomagig. KI ADTA ÁT AZ ADATOKAT? Az amerikai hatóságok már júniusban őrizetbe vettek egy gyanúsítottat, egy 23 éves közlegényt. Bradley Manning egy Irakban állomásozó amerikai hírszerzési egységhez volt beosztva. Hozzáférése volt a Sipmet nevű titkos informatikai hálózathoz, amelyet az amerikai diplomaták és katonák használnak. Egy újraírható CD segítségével lopta az információt: műszak kezdetén zenét vitt magával, munkája végeztével meg kicsempészte a titkos fájlokat. Tette megosztja a világot: sokan bűnözőnek tekintik, mások hősnek nevezik. Bradley Manningről még hallani fogunk. Lehet, hogy valóban fájni fog Alighogy megszavazta az Európai Unió, hogy Görögország után kapjon Írország is 85 milliárd euró (24 ezer milliárd forint) „mentési kölcsönt” a csőd elkerülése érdekében, amikor a Journal du Dimanche című francia (vasárnapi) lap címoldalon hozta: Franciaország is veszélyben! A cikk azt sugallta, hogy mivel a francia államadósság eléri idén a GDP 83 százalékát és a költségvetési hiány is magas, megtörténhet, hogy maga is kölcsönért fog kalapozni. Christine Lagarde pénzügyminiszter azonnal cáfolta a hírt, de a baj már megesett: az eurót - és az Európai Uniót - megint rossz hírbe hozták. Az Írországnak nyújtandó kölcsön nemhogy növelte volna az üzleti bizalmat, de tágabb teret adott a spekulációknak. A hét elején gyengült az euró árfolyama, és az európai tőzsdemutatók több mint 2 százalékot estek. Az ír, a spanyol és a portugál kormányok egyre drágábban jutnak pénzhez a nemzetközi pénzpiacokon - nagy a kockázat. Az íreknek dobott drága mentőövet nehéz szívvel vetették be az unió „gazdag országai” - az idézőjel indokolt -, mert ugyan kölcsönről van szó, de azokat saját országaik adófizetőinek kell állniuk: évekig, esetleg tíz évig is várniuk kell a törlesztésre. Választásuk azonban nem volt: ha meg akarják óvni az euró árfolyamát és az EU gazdasági tekintélyét, akkor ezt meg kellett tenniük. Amúgy is megsokasodtak azok az elméletek, amelyek nem látják biztosnak az euró jövőjét. A BBC megszólaltatta David Jonest, az IG Index elemzőjét. „Senki se gondolja, hogy a piacok meghúzhatják a vonalat az ír probléma rendezése alatt - mondta. - Semminek sincs vége, az európai adósságok terhe alatt mindenki nyög. A fókuszban most Portugália és Spanyolország áll, a piacok úgy vélik, a kérdés már nem az, hogy szükségük lesz-e valamilyen mentőövre, hanem az, hogy mikor” - tette hozzá Jones. ÍR, SZÁMOL Szeretnék találkozni Pat Coxszal, az Európai Parlament egykori elnökével. Anno, amikor még csak az unióba való belépésre készültünk, az ír politikus nálunk járt, és lelkendezve kampányolt a közösséghez való csatlakozás mellett. Kartalon részt vett egy disznóvágáson is, majd falugyűlésen szónokolt, ahol saját példájával állt elő, amikor az EU nagyszerűsége mellett érvelt. Elmondta, hogy ő cipész fiaként kezdte életpályáját, de a zöld szigettel együtt a korlátlan lehetőségek birtokába jutott, amikor a brüsszeli székhelyű nagycsalád tagja lettek. Városukban korábban vasárnaponként kerékpárerdő övezte a templomot, most gépkocsik százai várják az istentisztelet után gazdáikat. Az unió maga a paradicsom, bizony, szerencsés ember az, aki tagja lehet ennek a létbiztonságot garantáló egységnek - mondta. A kartali hallgatóság meg jó szívvel hallgatta az optimista prognózist: lám, egy hiteles ember, aki onnan jött, ahová mi készülünk... A hírek most arról szólnak, hogy Írország nagy bajban van. Kicsit túlköltekeztek, talán kicsit sok volt a jóból. Ha minden simán megy, a hitel kisegíti majd őket szorult helyzetükből. Aztán, persze, spórolni kell, a visszafizetés nem lesz lakodalmas menet. Pat Cox után azt hittem, ők soha nem kerülhetnek bajba, de lám, velük is megesett. Hát akkor mit szóljunk mi...? -pb- 2010. december 3. ♦ A vidék családi hetilapj Az oldalpárt összeállította: A. Fodor György