Szabad Föld, 2011. január-június (67. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-14 / 2. szám

Krónika 2011. január 14. ♦ A vidék családi hetilapja Üldözött keresztények EZ MÉG CSAK A KEZDET - ez a felirat állt azon az autón, amelyet az új esztendő első órájában robbantottak fel az egyiptomi Alexandriában az egyik kopt keresztény templom előtt. E közösségek tagjai egyre nagyobb fenyegetettségben érzik magukat. Immár Európában is. A­z újévi merénylet a szer­tartásról kitóduló hívek közül húsznál több áldoza­tot követelt, a sebesültek száma pedig száz körüli. A történtek annyira felbőszítették a híveket, hogy a kiérkező rendőröket kőzáporral fogadták, majd a közeli mecsetet kezdték el dobál­ni. S ez az, ami különösen veszélyessé teszi a történteket. Egyiptomban a lakos­ság tíz százaléka vallja magát koptnak, a többiek muzulmánok. Hoszni Mubarak elnök azonnali vizs­gálatot rendelt el, s felszólította a muzul­mán és a keresztény híveket a terroriz­mus elleni egységes fellépésre. Mubarak kijelentését azonban álsá­gosnak tartják a koptok, akik másodren­dű állampolgároknak érzik magukat ha­zájukban. A vallási hovatartozást bevezetik az okmányaikba, ami azért aggályos, mert az ügyintézők döntő többsége muzul­mán. Őket pedig az állam által fizetett KIK AZOK A KOPTOK? Az egyik legősibb keresztény egyház, története az első századig nyúlik vissza. Ekkor érkezett a később vértanúhalált halt Márk apostol Egyiptom földjére, s kezdte meg térítő munkáját a világ ak­kori egyik kulturális központjának szá­mító Alexandriában. A koptok a XI. századtól saját nyelvet beszéltek, ám ezt a VIII. században az arab váltotta fel. Azóta a kopt nyelvet csak szakrális célokra használják. A koptok 451-ben szakadtak el a római egyháztól. Veze­tőjük az alexandriai pátriárka, aki a római pápával és a konstantinápolyi ortodox pátriárkával együtt a kereszté­nyek legfőbb vallási méltóságának számít. A jelenlegi kopt pátriárka, III. Anba Senuda pápa 1971 óta van hiva­talban; őt tekintik Szent Márk 117. utódának. előimádkozók, az imámok biztatják arra, hogy a hitetlen keresztényekkel még a kapcsolatot is kerüljék. Magas rangú tisztséget egyébként sem tölthetnek be koptok, a hadseregben nem lehetnek tá­bornokok, kormányzónak nem nevezik ki őket, egyetemeket nem vezethetnek, a rendőrség kötelékébe pedig eleve nem veszik fel őket. Sok egyiptomi keresztény a hátrányos megkülönböztetés miatt elhagyta Egyip­tomot. Egyes elemzők szerint a robban­tásnak éppen ez a célja. A csaknem nyolcvanmilliós ország lakóinak száma tízhavonként gyarapszik egymillióval. Ennyi embert a nagyrészt sivatag által uralt terület egyszerűen nem bír eltarta­ni. Valakiknek tehát menniük kell. Ezek pedig a keresztények lesznek, akiknek kézenfekvő, hogy Európában keresnek menedéket. Tévedtek azonban, ha úgy gondolták, hogy itt nagyobb biz­tonságban vannak. A 250 ezres francia­­országi és a néhány ezres németországi kopt közösség elleni támadást a világhá­lón helyezték kilátásba a terroristák. Az európai koptok a biztonsági erők védelme alatt ünnepeltek, ám a 8 milliós egyiptomi közösség valamennyi tagját lehetetlen megvédeni. Éppen ezért ők is az utcán keresik az igazukat. S ez is célja a radikalizálódó muzulmánoknak. Ősszel Egyiptomban választásokat tartanak, az idős és beteg Hoszni Mubarak távozik a hatalomból. A változások pedig mindig a zavarosban halászoknak kedvezhetnek. A túlnépesedettség és a közelgő hata­lomváltás mellett egyéb okai is vannak az iszlám egyiptomi radikalizálódásának. Némelyek egyenesen a keresztes háborúk által okozott szenvedésekre adott válasz­nak tartják a keresztények üldözését, mások viszont nagyon is új okot vétnek a robbantások mögött: az európaiak fo­kozódó iszlámellenességét - lásd például a svájciak mecsetépítési tilalmát. Hogy mi volt előbb, az iszlám terror vagy az európai türelmetlenség, annak eldöntése hasonlatos a tyúk és a tojás körüli vitához, az azonban bizonyos, hogy Angela Merkel német kancellárnak a multikulturális társadalmak végéről tartott emlékezetes beszédének igazsága nemcsak Európára, hanem a világ egyre több tájára is érvényes. Miközben az is igaz, hogy a muzul­mán terroristák cselekedeteit nem csupán a keresztény többségű államok vezetői ítélték el, hanem egyiptomi és más muszlim szellemi vezetők is. Sejk Abdulaziz bin Abdullah as-Sejk, az egyik legmagasabb rangú szaúd-ará­­biai vallástudós bíráló nyilatkozatát az arab lapok is ismertették: „Az iszlám nem a robbantások vallása, és nem enge­délyezi a nem muszlim imahelyek elleni támadásokat.” Kár, hogy az al-Kaidával rokonszen­­vezők ezt másképp tudják. Hardi Péter A németországi Frankfurtban is gyakorolhatják vallásukat Kitervelt gyilkossági kísérlet G­abrielle Giffords mindössze negyven­éves, de tavaly novemberben immár harmadszor választották meg Arizona állam képviselőjévé. A múlt hét végén - alig napokkal a képviselői eskü letétele után - egy fiatalember fejbe lőtte. Állapota válságos. További hat emberrel is végzett a támadó. Az Egyesült Államokban sokan azt állít­ják, hogy a kiélezett politikai légkör a fele­lős a történtekért: az ellenfelek szokatlanul trágár nyelven támadják egymást, és úgy látszik, nem riadnak vissza az erőszaktól sem. Az úgynevezett Tea Párt, amely a re­publikánusok szélsőségesen konzervatív és elszánt jobboldalának híveiből áll, már azt is feltérképezte, hogy kiket kellene eltávolí­tani az amerikai törvényhozásból - persze, választások és lejáratások útján. Gabrielle Giffords rajta volt ezen a listán, de ennek el­lenére novemberben - igaz, mindössze négyezer szavazattal - mégis győzött. A képviselő ugyan demokrata párti - nem volt mindig az -, de voltaképpen centrista, fis­kális ügyekben konzervatív, egyéb kérdé­sekben megengedő és racionális. A saját jogán is híres: még Bill Clinton elnöksége idején megállapították róla, hogy majdan „bármilyen hivatal” betöltésére is alkalmas lesz, mert „ilyen (nagy) kaliber”. Ráadásul híres a férje is: Mark Kelly tapasztalt űrha­jós, már irányította az Endeavour és a Discovery űrsiklókat, áprilisban újabb űr­utazásra készült - de most nem biztos, hogy megy is. Négy éve kötöttek házasságot, Kelly ezt vésette Gabrielle Giffords jegygyű­rűjébe: „Te közelebb vagy a mennyország­hoz, mint én valaha is voltam”. Gabrielle Giffords szombaton szülővá­rosában, az Arizona állambeli Tucsonban találkozott választóival. A 22 éves Jared Loughner azzal az ürüggyel közelítette meg, hogy kérdezne tőle valamit. Előlépett és lőtt. Giffords képviselő a földre rogyott, de Loughner nem hagyta abba a lövöldözést: hat ember meghalt, 14 másik pedig megse­besült. A halottak között volt egy kilencéves kislány, aki 2001. szeptember 11-én szüle­tett, az amerikai tragédia napján, amikor terrortámadások érték New Yorkot, Wa­shingtont, és lezuhant egy negyedik eltérí­tett repülőgép is. Ez a kislány is szerepelt abban a könyvben, amelyet a „Remény arcai” címmel adtak ki később az azon a napon született gyerekekről. A nyomozás során szerencsére kiderült: Jared Loughner magányos farkas, beteg és zavart fiatalember, nem pedig terrorista. A házkutatás során kiderült, hogy előre meg­tervezte a képviselőnő elleni merényletet. Kábítószerezett, összeesküvés-elméleteket gyártott: az volt a fixa ideája, hogy a kor­mány az agykontroll segítségével irányítja az embereket. Korábban kirúgták egy isko­lai algebrai tanfolyamról, mert viselkedése kiszámíthatatlan volt. Jelentkezett a hadse­regbe, de onnan elküldték. Többször felmerült, hogy orvoshoz kel­lene mennie, de ezzel elkéstek. Most elkez­dődött a vita a politikai hadviselés termé­szetéről - no és a fegyvertartásról is. Arizo­nában a fegyver szabadon vásárolható. Az oldalpárt összeállította: A. Fodor György FORRÁS: USA KONGRESSZUSI SAJTÓSZOLGÁLAT

Next