Szabad Föld, 2011. január-június (67. évfolyam, 1-25. szám)
2011-04-08 / 14. szám
Családi kör Merészen támad A VILÁG LEGTEHETSÉGESEBB gyerekei közt tartják számon az egri Gledura Benjámint. A 12 esztendős sakkozó három Európabajnoki címmel büszkélkedik, és joggal álmodozik nagymesteri címről. Ráadásul úszásban is többször dobogóra állt a diákolimpián. Benjámin négyéves volt, amikor az édesapja elővette a sakktáblát, és megmutatta neki a lépéseket. Szó sem volt persze arról, hogy az apja sakkozót akart nevelni a fiából. Úgy gondolta, ez is csak egy játék lesz. Jó egy év múlva Benjámin a nála négy esztendővel idősebb unokatestvérét várta a sakk-klub előtt. Előbb hintázott, hogy teljen az idő, aztán bement, hogy szóljon a nagyfiúnak és benn is ragadt. Még óvodás volt, amikor felfigyeltek rá, ugyanis az iskolások mezőnyében nyert városi diákolimpiát. Benjámin ma három Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet, és a legígéretesebb hazai sakktehetségek közt tartják számon. - Bobby Fischer a példaképem, mivel rámenősen támadt és jó volt a végjátékban - feleli faggatózásomra a tizenkét éves bajnok. Éppen csak felnéz a számítógép monitorja mögül, természetesen most is egy izgalmas játszmát elemez. Benjámin szelíd, csendes fiúnak látszik, de ellenfelei a megmondhatói, hogy milyen merész és veszélyes támadásokat indít a fekete-fehér táblán. Ezért is rokonszenvezhet Fischerrel, az amerikai sakkzsenivel, aki agresszív játékáról volt híres. Az egri srác vezette tavaly az európai ranglistát, és a világranglistán is csak egy kínai fiú előzte meg korosztályában. - Amikor ötödikes lett, döntenünk kellett, ugyanis nem lehet egyszerre iskolába járni és sakkozni, hiszen mindkettő szellemi megterhelés - magyarázza Benjámin édesanyja. Ezért az egri legény, aki a Budapesti Honvéd sakkozóinak csapatát erősíti, ősztől már magántanuló lett. Ez persze nem jelenti azt, hogy sokat lustálkodna! Reggel nyolckor, amikor az osztálytársai beülnek az iskolapadba, ő nekilát a „sakkleckéinek”, és naponta négy-öt órát szán e szellemi sportra. Délután pedig irány az uszoda, ahol ugyancsak nincs idő lazsálni, mivel egy edzésen négy-öt kilométer tempózás a penzum. Az 1999-ben született fiú ugyan viszonylag későn, hétévesen tanult meg úszni, de néhány hónapja már remek idővel nyerte a városi diákolimpiát. Külföldön is híre ment Benjámin eredményeinek, hazánkat ő képviselte az amerikai Bloomberg News kiadványában, mely a világ legtehetségesebb csemetéit mutatta be. Egyenesen New Yorkból repült egy fotós Egerbe, hogy lencsevégre kapja az egri bajnokot: otthon, a sakktábla mellett, és persze az uszodában is. A vékony, szőke fiú mire 14-16 éves lesz, akár már sakknagymesteri címmel dicsekedhet. Egyelőre azonban a nyári országos bajnokságra készül, s ha azt megnyeri, részt vehet Brazíliában a világbajnokságon. Nem akármilyen eredmény lenne ez egy ötödikes kisdiáktól. Gledura Benjámin naponta négy-öt órát szentel a sakknak Parajos kocka marhanyelvvel Előkészítés: 20 perc ♦ Sütés: 50 perc ♦ 1 adag: 340 kcal Hozzávalók: ♦ 10 dkg paraj ♦ só ♦ 1 kk szódabikarbóna ♦ 50 dkg tehéntúró ♦ 3 tojás ♦ 12 dl tejszín ♦ olaj ♦ 2 gerezd fokhagyma ♦ 1 csipet reszelt szerecsendió ♦ só ♦ fehér bors ♦ 1 kisebb főtt, füstölt marhanyelv A megtisztított parajt sós, szódabikarbónás vízben leforrázzuk, azután szitán lecsöpögtetjük. A túrót összekeverjük az egész tojásokkal, a tejszínnel, két evőkanál olajjal meg az áttört fokhagymával. Sóval, szerecsendióval és fehér borssal ízesítjük. A túrót ezután kettéosztjuk, egyik felébe a spenótot, a másik felébe pedig a kis kockákra vágott marhanyelvet keverjük. Egy 20 x 35 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral, és szépen belesimítjuk előbb a parajos, azután a marhanyelves túrókrémet. Betesszük a 150-160 fokra előmelegített sütőbe, és körülbelül 50 perc alatt megsütjük. TOVÁBBI RECEPTEKÉRT KERESSE A VIDÉK ÍZE ÁPRILISI SZÁMÁT AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! P. E. 2011. április 8. ♦ A vidék családi hetilapja Milyen úton? Emlékszem, amikor másodikos elemista voltam, környezetismeret órán Erzsike néni megkérdezte: „Mi szeretnél lenni, ha felnősz?” Magam sem tudom, miért, de kézenfekvő volt a válaszom: „Tanár néni.” A sors szépsége, hogy felnőttkoromban hosszú évekig ez lett a hivatásom. Jól döntöttem. Amikor egy kisgyermeket mostanság arról faggatnak, mi lesz, ha felnő, teljes magabiztossággal vágja rá a választ. A kisfiúk imádnának kukásautókezelőnek, rendőrnek, mozdonyvezetőnek, autóversenyzőnek, focistának lenni, de egyre népszerűbb a számítógéppel kapcsolatos ténykedés is. Az orvossá, az óvó nénivé, az íróvá, a fodrásszá vagy épp a sztárénekessé válás álma a lányok körében hódít. Attól függően fantáziálnak a nebulók, hogy mit hallanak és látnak maguk körül. S persze gyakran előfordul, hogy a kukáskocsikat valaha tátott szájjal bámuló kisfiúcska ma már az ügyvédi pályán jeleskedik vagy a baletttáncosnak készülő kislány a szülők nyomására unott arcú patikus lett. Sajnos túl hamar kell a diákoknak a továbbtanulásról, a későbbi hivatásukról dönteniük. Ezért sokszor a család választ a csemete döntésképtelensége miatt. A bizonytalankodó fiataloknak jó, ha segítenek a szülők, és több lehetőséget tárnak eléjük, hiszen honnan is tudhatnák, milyen úton és hogyan induljanak a nagybetűs Élet felé. B. M. Tévés elmebajnokság / Álmomban az egyik tévécsatorna egyik új játékának vezetője voltam. A műsor lényege: szellemesen csevegni a betelefonálókkal, akik jutalomként két napot tölthetnek egy iszapfürdőben. Az első telefonálótól üdvözülten kérdem: - Honnan telefonál? - Miskolcról - brummog a borízű hang. - Jaj, de jó! - lelkesedem. - Elsőre máris egy vidéki hívás! - Miskolc nem vidék! - a hang nyers lesz. - Egy nagy, koszos, lepukkant város, ahol magát három és fél perc alatt leütnék. - Bocsánat... - s megpróbálom semlegesíteni a hangulatot. - Milyen idő van most Miskolcon? - Köd. És alacsonyan húznak el régi gyárkémények az égen. - Jaj, de jó! - ujjongok szimpatikusam - És önt hogy hívják? - Krampács Mátyásnak. - Pompás! Szólíthatom önt akkor Matyi bácsinak? - Felőlem? Huszonöt éves vagyok. - Akkor tegezni foglak, ha megengedi. S mielőtt megkezdenénk önnel a játékot, még megkérdezném tőled, mi a foglalkozása? - Rokkantnyugdíjas. - Krampács egyre ingerültebb. - Tulajdonképpen mit akar tőlem? - Játszani, hogy nyerhessen. - Ulti...? - a hang felvillanyozódik. - Abban verhetetlen vagyok. - Dehogyis! Mondjuk, válaszol a kérdésre: ki írta azt a regényt, amit soha senki nem olvasott el. - Én soha semmilyen regényt nem olvastam! Fecseg itt marhaságokat, közben lefoglalja az anyósom vonalát. - Pardon! Valójában hányas csatornára kapcsolta a tévét? - Nincs tévénk. Két hónapja felrobbant. Sajnos az anyósom házon kívül volt. - Halló! Lát engem egyáltalán? - Nem, hála az égnek! - csapja le Krampács a kagylót, s verítékes álmomból ébredve eszembe jut: nekünk sincs tévénk. Két hete elvitték a betörők. Hála az égnek! K. G.