Szabad Föld, 2012. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
2012-02-10 / 6. szám
Történetek : Mi feszült a mosoly „MOST CIMBALMI TÓTH IDA TARJÁNOZIK. Helyesbítek, cimborázik.” Egy gyöngyszem a televíziós bakikból. Az első bemondók 1957 elején kerültek képernyőre, és 2006 tavaszán váltak meg tőlük, méltatlan körülmények között. Mára teljesen eltűnt ez a feladatkör, de a régi kedvencekre még mindig nosztalgiával gondolunk vissza.elevíziós bemondó először az MTV 1957. február 23-i kísérleti adásában mosolygott a nézőkre. Nem sokkal később, július 11-én megjelent a képernyőn Tamási Eszter, két hétre rá pedig Takács Marika - tehát ők az „ősbemondók”. Aztán jöttek a férfiak, a sort Varga József kezdte, Kovács P. József, Mohai Gábor folytatta. A hatvanas években bővült a csapat, Kudlik Júlia, Kertész Zsuzsa, később Hajas Ilona, Berkes Zsuzsa, Endrei Judit, Bay Éva és még sokan mások is feltűntek. Valóságos rajongói táboruk volt, divatot diktáltak, stílust teremtettek és a férfinézők plátói szerelmet tápláltak a legszebb bemondónők iránt. Tündöklésük 2006 tavaszán ért véget. Ekkor döntött úgy a köztévé vezetősége, hogy nincs rájuk szükség a továbbiakban. „Eljárt fölöttük az idő, elkapcsolnak a nézők, ha meglátják őket” - nyilatkozta az akkori műsorigazgató. Néhányukat egy ideig még más munkakörben foglalkoztattak, de akadtak olyan hírességek, akiket méltatlan körülmények közt bocsátottak el. Aki a lányának beszélt Tamási Eszter (1938-1991) immár húsz éve nincs köztünk, 53 esztendős korában halt meg. Mezőtúrról, szegény családból került a fővárosba, színésznőnek készült. Rózsahegyi Kálmánnál tanult, közben építőipari adminisztrátorként dolgozott, filmekben statisztált. Az MTV fénykép alapján választotta ki, a kísérleti adások után ő szerepelt először rendszeresen bemondóként. Láthattuk a Híradóban, az Iskolatelevízióban, sokáig nevéhez fűződött az Önök kérték műsora, konferált a Táncdalfesztiválokon. Bárhol is tűnt fel, természetesen viselkedett, mindig mosolygott. Bevallása szerint azért, mert így hamarabb érte el a célját. Ruhakölteményeket varrt, saját maga fodrásza volt. Emelt fővel viselte betegségét, a megpróbáltatásokat. Agydaganata veszélyes helyen fejlődött ki, nem lehetett eltávolítani. Aztán 1990- ben mégis muszáj volt megműteni. Semmi másra nem gondolt, csak a gyógyulásra, vissza Az „ősbemondó" hölgyek, Takács Marika és Tamási Eszter óriási népszerűségnek örvendtek akart térni a képernyőre. De azt is eltervezte, mi lesz, ha nem tud többé mozdulni. Legkedvesebb barátnője mindennap meglátogatta a kórházban, Tamási Eszter utoljára azt mondta neki: „Elmegyek” és reggelre tényleg elment. Ritkán látni a televízióban olyan kedves embert, mint amilyen ő volt, ezért is lehetséges, hogy akik hajdanán szerették, máig őrzik az emlékét. Amikor a nézőkhöz szólt, mindig a lányát képzelte maga elé. Együtt nyitottak gyógynövényboltot Budán, ami most is működik. Talán kevesen tudják, hogy gyengéd szálak fűzték Ortutay Gyula akadémikushoz, aki a nemrég kiadott titkos naplójában is megemlíti a kapcsolatukat. Aki ritkán bakizott Érdekes módon Takács Marika (1928-1999) kapott előbb státust a televíziónál, holott két héttel később kezdte a pályáját, mint „riválisa”, Tars Eszter. Az ELTE bölcsészkarán végzett, de vonzódott a színészethez, tanult énekelni is. Alkalmi műsorközlőként figyeltek fel rá, az MTV volt az egyetlen munkahelye. A meleg tekintetű, nyugalmat sugárzó bemondónő ritkán hibázott, kisebb bakik azonban nála is előfordultak. Kiszler József sikert sikerrel halmozott a zenekarával és a kórusával Megváltozott minden - Ezt hallgasd meg, Erzsiké! - Hallgatom, Józsi bácsi. Józsi bácsi - Kiszler József - ilyenkor a zongora mellé teszi a telefonkagylót, leül a hangszer elé és játszani kezd. A férfi 87 éves, a nő 74. A férfi Mecseknádasdon lakik, a nő Mórágyon. Mindketten nyugdíjasok, mindketten pedagógusok voltak. A férfi tanította a nőt a betűvetésre - úgy hatvanöt évvel ezelőtt. Azóta tartják a kapcsolatot. Most már csak így, telefonon. Kiszler József általában akkor hívja Krémer Erzsébetet, amikor játszani szeretne neki valamit. Ahogy hallgatom a történetet Krémer Erzsébettől, feltámad bennem a kíváncsiság, szeretném megismerni az idős tanítót. A férfi Mecseknádasd főterén fogad, öltönyben, nyakkendőben, kalapban. Nem csupán a kedvemért öltözött ki, érzem. Kiszler József régi vágású úriember, aki még megadja a módját. A Skóciai Szent Margitról elnevezett katolikus kulturális központba invitál, ahol nyugodtan tud mesélni a háta mögött álló 87 esztendőről. Micsoda évek voltak, mennyi minden változott a csaknem kilenc évtized alatt! Már a falu neve is, ahol született. Akkor még Püspöknádasdnak hívták, ám a háború után az ország akkori urai túl klerikálisnak találták az elnevezést. Lett hát belőle Mecseknádasd. De nemcsak a falu változott, hanem lakóinak nemzetisége is. A két háború között svábok lakták, ám őket kollektív bűnösnek titulálták, aminek a következménye a kitelepítés lett. Mennie kellett volna Kiszler Józsefnek is, hogyne, hiszen német volt a neve, német az anyanyelve. Mégis maradhatott, mert a népszámlálás idején magyarnak vallotta magát. - Ott előttem húzta ki 1941-ben a számlálóbiztos a rubrikából azt, hogy német vagyok, s írta be helyette kérésemre, hogy magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű. Mert annak vallom magam, ennyivel tartozom a hazámnak. A hazája viszont nem volt tekintettel rá, 1944-ben besorozták a bajai képzőben frissen végzett tanítót. Mikor hazakerült, Mőcsénybe helyezték, ahol nem csupán tanított, hanem kántorizált is. A történelem ezt a sváb falut sem kerülte el, lakóinak a délvidékről űzött székelyekkel kellett megosztaniuk az otthonaikat. - Nehéz volt a megértés - feleli sokat sejtetően a tanító. 2012. február 10. ♦ A vidék családi hetilapja