Szabad Föld, 2012. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
2012-08-10 / 32. szám
26 Családi kör Szemfényvesztők hálójában UTÁLOK MINDEN KÓKLERT, szélhámost, élősködőt, mert becsap, átver, megcsal bárkit, aki csak az útjába kerül. S vajon mit kéne gondolnom a hamisság ama bajnokairól, kik munkára toborozzák és aztán a legutolsó forintjaiktól is megszabadítják áldozataikat? F elmérések bizonyítják: a nők inkább fordulnak a munkaügyi kirendeltségekhez, karrierirodákhoz, számítanak ismerőseik, barátaik, rokonaik ajánlására, mint a férfiak. Az erősebbik nem viszont főként a munkaerő-közvetítő cégekben, az állásbörzékben, a hirdetésekben, netán a kiválasztott vállalat közvetlen megkeresésében bízik. Nem kevés állástalan honfitársunk pedig - tartozzék bármely nemhez - még a nagy szigorral rejtegetett végső tartalékához is hozzányúl, ha a jól fizető külföldi munka mézesmadzagját húzzák el az orra előtt. Fohászkodnak, hogy bekerüljenek a kiválasztottak sorába, jól tudván: nem éppen sétagaloppnak néznek elébe. Ám sajnos a valódiak között - az idénymunkák szezonjában talán még inkább - megjelennek azok a hamis hirdetések is, melyek javarészt kétkezi vagy szakipari munkára csábítják a reménykedőket. Aki bekapta a horgot, telefonos vagy személyes megbeszélésen vehet részt, ahol 30-70 ezer forintot kérnek tőle, mondván, ebből fedezik az utazás és a kinti szállás előlegét. A „kiválasztott” boldogan kaparja elő, adja oda utolsó petákjait, s türelemmel vár az értesítésre. Nem ideges, hiszen jó szakember, nem hiába jutott be a csapatba, a befizetésről meg nyugtát (vagy valamilyen számlát) kapott. Telik-múlik az idő, sehol semmi - s még az jár jobban, aki itthon marad hoppon (az utazás reggelén nem jött a kisbusz, a kapcsolattartó személy örökre elérhetetlen), s nem valami távoli idegen városban kallódva jön rá, hogy csúnyán felültették. Gyakran épp a legszegényebb, tartósan munkanélküli, szakképzetlen, kevéssé dörzsölt munkavállalókat csapják be a szélhámosok. A szerencsétlen sorsú állástalanok sok esetben a kiutazást is kölcsönből fizetik be, aztán a végén nemhogy munka és remek jövedelem nincs, de még további adósságot is felhalmoztak. Fontos tudnivaló, hogy - legyen szó akár bel-, akár külföldi állásajánlatról - a munkaközvetítőknek mindig a munkáltató fizet. Ha mégis bármiféle járulékos költség megtérítését kérik tőlünk, azt csak a helyszínen, netán retúr vonat- vagy autóbuszjegy ellenében tegyük - figyelmeztet Kristók Balázs, a jobinfo.hu világhálós állásportál vezetője. - Mivel a hamis hirdetésekben a csalók sosem említik az előleget, így nehéz kiszűrni őket. Ki tudna szükségében ellenállni a csábító ajánlatnak? Pedig leginkább akkor kell élni a gyanúperrel, ha a kecsegtető szavak oly szépek, mint a mesében. - A volt munkatársam fűzött be - kezd bele történetébe Kerekes György, a pórul jártak egyike. - Még azt a húsz német szakszót is bemagoltatta velem, amivel kint burkolóként elboldogulok. Mondta, majd meló közben és az esti sörözéseknél hamar megtanulom a nyelvet. Lakópark építéséhez vittek, futólépésben dolgoztunk, este nemhogy sörözni, de néha még mosdani is alig maradt erőm. Bár én úgy tudtam, hogy fél évre szerződtem és kilátásba helyezték a hosszabbítást, ám 61 nap elteltével kifizettek, mehettem isten PRÓBA, BALSZERENCSE Reményekkel kecsegtet, ha három hónapos próbaidőre kínálnak munkát, amit a dolgozni akaró nagy reményekkel és tettrekészséggel vállal el, ám a negyedév kiteltével mégsem veszik végleges állományba. Hoppon marad, de legalább addig is keresett valamennyi pénzmagot, hírével. Hiába mutogattam a szerződésemet a kisfőnöknek, az egyik pontra rábökve magyarázta, hogy csak két hónapra szegődtem. Itthon mérleget vontam. A kezdésnél átutalt hatvanezer forintot meg a kinti élet és a visszaút költségét beszámítva, nem csináltam nagy boltot. A volt kollégám persze felszívódott. Munkára vadászok, de megígértem az aszszonynak: az ilyen gazemberek többé már nem bolondíthatnak el. Budai Horváth József AKI TÚL SOKAT TUD. Látszólag jó ajánlólevél, ha valaki kínjában diplomával, nyelvtudással jelentkezik valamely egyszerűbb tudást kívánó, de mégiscsak fizetést ígérő munkakörre. Az ilyen túlképzett ember mégsem örömforrás a főnöknek, hanem gyanús. Minek jönne ide ezzel a felkészültséggel? A későbbiekben nem okvetetlenkedik majd a nagy eszével? No, nem, kívül tágasabb... History Graduate University of Kent Prepared to work first month.-, FOTÓ: KIERAN DOHERTY, REUTERS Munkanélküli diplomás szendvicsemberként keres állást Londonban SEGÍT A HÁLÓZAT. Az EURES (Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portál, http://ec.europa.eu/eures/home.jsp?lang.hu) tanácsadói hálózatának 850-nél is több tagja személyesen végez tájékoztatást, útmutatást, állásközvetítést az európai munkaerőpiacon érdekelt álláskeresők és munkáltatók számára. Szakismeretük a belföldi és a határokon átnyúló foglalkoztatással kapcsolatos gyakorlati, jogi, adminisztrációs kérdésekre terjed ki. UTAZÁS ELŐTT. Meg kell próbálnunk információt szerezni a hirdető és az alkalmazó cégről. Alapos átolvasás nélkül ne írjunk alá semmit, s ha bármit nem értünk, szótárazzuk ki vagy kérjünk segítséget ismerőseinktől. Okmányainkat senkinek ne adjuk át, legfeljebb a róluk előzőleg készített fénymásolatot. Annyi pénz mindenképpen legyen nálunk, hogy bárhol kitarthassunk, míg a hatóságok, a családtagok intézkedhetnek a sorsunkról. Érdemes jó előre utánanéznünk a legközelebbi magyar külképviselet és a helyi rendőrség elérhetőségének. KINEK MONDJAM EL? Kedves Ágnes! Nemrég szó volt e rovatban az esküvőkről. Nos, az enyém is közeleg, s egyre bizonytalanabb leszek... Hét éve vagyunk együtt Andrissal, már a középiskola óta. Három éve együtt is lakunk. Ugyanabból a kisvárosból származunk, szüleink is barátok, sőt a két család távoli rokonságban is áll egymással. Huszonöt évesek vagyunk, mindenben egyetértünk, egyformán gondolkodunk a fontos dolgokról, szinte soha nem veszekszünk. A vőlegényem a világ legrendesebb fiúja. Egyszóval, minden stimmel, minden rendben, csak éppen... elmúlt a szerelem. Már esztendők óta tervezgettük a házasságot, bár az utolsó egy évben levettük a napirendről. De a mindkét oldalról jött nagyszülői nyomásra karácsonykor megtartottuk az eljegyzést, és szeptember végére kitűztük az esküvőt. Ahogy rohamosan közeledik a nap, úgy válok egyre rosszkedvűbbé, idegesebbé. És eljutottam oda, hogy a legszívesebben lefújnám. De egyszerűen nem merem. Félek a szüleim és leendő anyósomék csalódottságától és haragjától, hiszen máris sok pénzt adtak ki. A botrány óriási lenne. Sajnálom megbántani Andrist is, bár már ő sem lángol annyira. De attól is irtózom, hogy az oltár előtt hazudjak... A barátnőm azt mondja, ne csináljak botrányt, hanem egy év múlva szép csendben váljak el. Ez tényleg nem okozna akkora cirkuszt, de addigra már mindkét család hatalmas költségbe verné magát és épül a leendő lakásunk is, szintén szülői segítséggel. Ez a részemről becsületes lenne? Vagy nyugodjak bele abba, hogy minden szerelem elmúlik egyszer, és örüljek, hogy legalább egy igazán rendes emberrel alapíthatok családot? De még csak huszonöt éves vagyok! És nem tagadom: feltűnt a láthatáron valaki, aki egyre jobban érdekel... Üdvözlettel: Szandra Kedves Szandra! Az első szerelmeknek az a legfőbb tulajdonságuk, hogy elmúlnak. Legalábbis az esetek nagy részében, mert az is igaz, hogy nem mindig. Ismerek olyan párt, akik szintén a középiskolai együtt járás óta, immár 42 éve élnek boldogan. De ez a ritkább. Olykor nehéz bevallanunk még önmagunknak is, hogy elmúlt a szerelem - különösen, ha a szeretet, a barátság töretlen. És olyan esküvőn is voltam, hogy a templomban már biztosan tudtam: az egyéves évfordulót sem éri meg együtt az ifjú pár. Úgy gondolom, inkább a botrány, mint a csalás és a megalkuvás. Egy huszonöt éves lány ne menjen férjhez azért, mert nem tudja kihúzni magát az egészből! Igyekezzék hát minél tapintatosabban lerendezni az ügyet. S most már ne húzza tovább, tegye meg minél hamarabb - és természetesen a vőlegényének szóljon legelőször. Igen, lesz harag, pletyka, de minden csoda három napig tart. És aztán, egyszer, biztosan eljön majd a boldog esküvője is! Üdvözlettel: Újlaki Ágnes 2012. augusztus 10. ♦ A vidék családi hetilapja