Szabad Föld, 2012. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

2012-09-14 / 37. szám

Ez már az én hazám! MULTIKULTURÁLIS VILÁGVÁROSOKBAN - például New York­ban, Londonban vagy Koppenhágában - fel sem tűnik, hányféle náció él együtt. A Lajtától keletre azonban még különlegességnek számít, ha másik kontinensről vagy távoli országból érkezik valaki. Nálunk is sokuknak sikerül új életet kezdeniük, figyelemre méltó karriert futnak be, sőt felveszik a magyar állampolgárságot. Összeállításunk róluk szól. S­tatisztikák szerint több mint kétszáz­ezer külföldi él Magyarországon, ennyinek van érvényes tartózkodási jogosultsága. De nem biztos, hogy ez az adat hűen kifejezi a valós helyzetet, hi­szen sokan nem regisztráltatják magukat. Elsősorban az uniós országokból költöznek hozzánk, például németek, szlovákok, romá­nok, de jócskán vannak már itt kínaiak, szerbek, ukránok is. Sőt a harmadik világ népeinek egy része ugyancsak nálunk köt ki, hogy munkát találva, családot alapítva bol­dogabb életet élhessen. S számolni kell az illegális migrációval is, főleg a déli határsza­kaszon nagy a mozgás. Minden „külföldi magyar” élettörténete más és más. Talán ezért is figyelünk fel rájuk, tartjuk őket - kinézetük vagy szokásaik alap­ján - különlegeseknek. A nigériai dr. John Sessi például kétszer jött Magyarországra. Először 1975-ben, a műszaki egyetemre. Ve­gyészmérnök lett, másoddiplomát szerzett, sőt doktorált is. 1984-ben feleségül vette magyar szerelmét és Afrikába költöztek. A férj előbb tanított, később az olajiparban dolgozott. Hat év után családi okok miatt kénytelenek voltak visszajönni, az­óta itt élnek. - Saját kereskedelmi céget alapítottam, majd egy csomagolástechno­lógiával foglalkozó multinacionális vállalat igazgatója lettem - me­séli dr. John Sessi, aki időközben felvette a magyar állampolgársá­got. - Csak magyar al­kalmazotta­i vannak. Riportalanyunk a rendszerváltozás előtt és után is megtapasz­talta a mi világunkat, így össze tudja hasonlí­tani a két korszakot. Egyetemi hallgatóként valamivel önfeledtebben élhetett, bár kutató­mérnöknek készülve azért nagyon is ered­ményközpontú világ vette körül. Most pedig egy nagy cég élén anyagi és erkölcsi felelősség nehezedik a vállára. - Lányom és fiam főiskolás. Nem szeret­ném, ha elhagynák az országot. Itt kell megta­lálniuk a számításukat, ha már kitaníttatja őket az állam. Én sem lettem hűtlen a hazámhoz, az egyetem után visszamentem, pedig megtehet­tem volna, hogy maradok - jegyzi meg a TV- GÖRÖG SZOBRÁSZ, KONGÓI SZÍNÉSZ A művészvilágban is találunk külföldieket, akik nálunk lettek sikeresek. A berlini Brachfeld Siegfried a Magyar Rádió német nyelvű bemon­dója és a Vidám Színpad konferansziéja volt. Az emigráns Makrisz Agamennon görög szobrász szintén élt egy ideig hazánkban, több szobra áll köztereinken. JelisztratovSzergej apja orosz, gye­rekszínészként vált ismertté, láthattuk a Kincske­reső kisködmön című filmben is. Ma vízisíoktató. Kernbe­ Sorel­ Arthur ötéves volt, amikor szülei Kongóból ide költöztek. Arról vált híressé, hogy megalapította a kongói vívószövetséget és így jutott ki az athéni olimpiára. Később televíziós műsorvezető, majd színész lett. Az ír Jamie Win­chester-­ óta a popzenészünk. A médiából is ismert olasz Gianni Annoni 1994-ben telepedett le a fővárosban, ahol olasz éttermet nyitott. Joshi Bharat indiai, nálunk bábszínészként kezdte, majd jós lett, most a TV2 műsorvezetője. Tökbálinton élő üzletember, az Afrika-Magyar Egyesület alapító tagja. A japán Ito Naomit érdekelte a Kodály­­módszer, ezért 1976-ban a kecskeméti Kodály Intézetbe jött megtanulni. Nemcsak tudást szerzett, hanem magyar férjet is. Néhány év múltán kiköltöztek a szigetországba. Akkor tértek vissza, mikor Magyarország belépett az Európai Unióba. - Nagyon megváltozott a magyarok visel­kedése. Régebben segítőkészek voltak, mosta­nában mintha féltékenyebbek lennének egy­másra - vélekedik az asszony. Naomi jól érzi magát Kecskeméten, ahol férjével szép otthont teremtettek. Kutyasétál­tatás közben bárkivel szívesen elbeszélget, a £ piacon is szeretik a kofák, mert magyarul­­ szól hozzájuk. Japánban ez nem így van: £ férje megtanulta a nyelvet, de alig állnak­­ vele szóba, mert arrafelé nincsenek ahhoz­­ szokva, hogy a „fehér ember” képes megér­­­­tetni magát japánul, így hát kevés azoknak a­­ külföldieknek a száma, akik ott telepednének le. A kettős állampolgárság intézménye sem létezik náluk. - A magyarok sokkal befogadóbbak! - hall­juk a summázatot. Arról is beszélgetünk, hogy nagy boldogság számára a szegedi Bartók Kó­rusban énekelni, megélhetését pedig magyar zeneszerzők szakkönyveinek fordítása jelenti. Már húsz kötetet publikált, rendszeresen ír cikkeket egy japán kórusmagazinba, s ápolja a cserekapcsolatokat. Bahget Iskander az arab világból, Szíriából érkezett hozzánk negyven évvel ezelőtt. Olaj­­mérnöknek akart tanulni, végül kohómérnök és műszaki tanár lett. Munkája miatt maradt Magyarországon, majd megnősült, családot (M)ILYENEK VAGYUNK? Az interneten sokféle vélemény olvasható rólunk. Vannak, akik úgy tartják, Magyar­­ország a világ közepe, ahol biztonságban és olcsón lehet élni. Egy palesztin srác szerint szexuálisan túlfűtöttek vagyunk, az olasz fiúk pedig rámenősnek tartják, a lányainkat. Hawaiiról valaki azért költö­zött ide, mert elege lett a földrengésekből és a hurrikánokból. Tény, hogy a kínaiak tömegesen lepik el hazánkat, de a hollan­dok is szép számmal jönnek, főleg a szél­csendes tanyákat kedvelik. Kanadából te­lepült át az az asszony, aki udvariatlannak véli a magyarokat. A fiatalok viszont másra összpontosítanak: egy portugál fiú esküszik rá, hogy az Arany Ászok sörnél nincs jobb a világon. alapított. Számos írót fotografált, de szociofo­­tói is jól ismertek. Magas kormánykitüntetése­ket kapott: nemrég tiszti, négy éve pedig lo­vagkeresztet. Szűkebb pátriájában is elhal­mozták már különféle művészeti díjakkal. Lakóhelyén, Hetényegyházán oszlopos tagja a városszépítő egyesületnek. Saját portája való­ságos oázis, gyönyörű kertet épített, akik be­térnek hozzá, nem győznek csodálkozni. Már­pedig járt itt Faludy György, Kányádi Sándor, Esterházy Péter is. Huszonöt év elteltével lá­togatott újra haza. - Vágytam rá, hogy kilencvenéves anyá­mat magamhoz szorítsam - érzékenyül el a fotóművész, akinek azóta kiállítása is volt már a szülőföldjén. - Most, hogy háború dúl Szíriában, van miért aggódnom. Számára a legfőbb gazdagság az, hogy év­tizedes barátságokat tudhat a magáénak Azt mondja, ő választott bennünket, nem lenne il­domos kritizálnia, noha már magyar állampol­gár. Annyit azért megjegyez: ragyogó tehetsé­gek élnek itt, sokat dolgoznak az emberek, mégsem látszik igazán az eredménye. Borzák Tibor Ito Naomi nem csak tanulja, tanítja is a zenét Kecskeméten John Sessi ma már magyar állampolgár ÚJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE Iskander hidat épít képeivel a magyar és az arab világ között

Next