Szabad Föld, 2013. július-december (69. évfolyam, 27-52. szám)

2013-08-02 / 31. szám

I Külvilág 2013. augusztus 2. ♦ A vidék családi hetilapja Halálos vakáció ŐRÜLT FUTAM Az elmúlt hetek közlekedési katasztrófái cáfol­ni látszanak azt a közvélekedést, hogy a vona­tozás az egyik legbiztonságosabb módja az utazásnak. Néhány héttel ezelőtt egy kanadai kisváros történelmi negyedét tarolta le egy el­szabadult szerelvény, több tucat emberéletet követelve, majd egy Párizsból a közép-francia­országi Limoges városa felé tartó francia gyorsvonat siklott ki váltóhiba miatt. A legutóbbi halálvonat Spanyolországban szedte áldozatait. Múlt szerda éjjel az Ibériai­félsziget elmúlt hetven évének legszörnyűbb közlekedési balesete történt, amikor az Atlanti­óceán partján fekvő El Ferrolba tartó szerel­vény a híres zarándokhelytől, Santiago de Compostelától néhány kilométerre egy kanyar­ban kisiklott. Az úgynevezett hibridvonat, mely átmenet a személy- és gyorsvonat között, a megengedett 80 km/órás sebességet jelentő­sen túllépve próbálta bevenni az éles kanyart, sikertelenül. A sebességmérő a tragédia pilla­natában, videofelvételek bizonysága szerint 190 km/órán állt. Négy vagon felborult, egy összeroncsolódott, a szerelvény betonfalnak csapódott, majd sötét füst tört fel. A szerencsét­lenség halálos áldozatainak száma 79-re emel­kedett, miután az egyik sérült a kórházban meghalt. Csütörtökön volt Galícia és egész Spanyolország védőszentjének, Szent Jakab apostolnak (Santiago) az ünnepe, ebből az al­kalomból sokan utaztak haza szülőföldjükre. Lapzártánkig még nem érkezett meg sem a műszaki vizsgálat eredménye, sem a fekete doboz adatainak elemzése. Az viszont bizo­nyos, hogy a vonat vezetője hibázott. Pedig Francisco Garzon régi motoros a szakmában, az állami vasúttársaságnál, a Renfénél 30 éve alkalmazásban lévő veterán, aki több mint tíz éve vezet mozdonyokat. Noha precíz, szabály­követő emberként ismerik, ennek némileg el­lentmond, hogy az internetre rendszeresen tett fel olyan fotókat, mely az általa vezetett vona­tok sebességmérőjét mutatja csúcsra járatva. Gyakran dicsekedett újabb és újabb sebességre­kordjairól, amiből sejteni lehetett, hogy a férfi a száguldás megszállottja. Tömegszerencsét­lenségnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez feletteseinek is szemet szúrjon. Az 52 éves Garzon, aki a balesetben kön­­­nyebb sérüléseket szenvedett és szombaton ki is engedték a kórházból, a pénteki rendőri kihall­gatáson még nem szólalt meg, vasárnap, a bí­róság előtt, ügyvédje és a média jelenlétében kétórás kihallgatáson már elismerte felelőssé­gét. A tárgyalásra megbilincselve, sötét nap­szemüvegben érkező férfi homlokán kilenc öl­téssel összevarrt seb éktelenkedett. Azt hangfel­vételek bizonyították, hogy rögtön az ütközés után, a vezetőfülkébe szorulva rádión ezt mondta a santiagói állomás hivatalnokainak: „Remélem, nincs halott, mert az az én lelkemen szárad.” Majd csak ennyit ismételgetett: „Embe­rek vagyunk, emberek vagyunk." Az eddigi vizsgálatok megerősítették azt a feltételezést, hogy bár Garzon hallotta a gyorshajtásra fi­gyelmeztető műszer jelzését, mégsem fékezett, holott ezt már a baleset helyszínétől négy kilo­méterrel előbb meg kellett volna kezdenie, s az is biztos, hogy az adott pályaszakaszon nem az automatika, hanem a vezető felelőssége a vonat sebességének korlátozása. A spanyol vasutas­szakszervezet ugyan óva intett az elhamarko­dott ítélettől, Garzon idő előtti meghurcolásától, lévén, még számos részlet tisztázatlan, a vezető felelősségre vonása szinte biztos. Ami az állami vasúttársaságnak igen kedvező bírósági ítéletet jelenthet. A Renfe ugyanis épp versenyben van egy 13 milliárd eurós (3900 milliárd Ft-os) bra­zil gyorsvasút-építési pályázaton. A kiírás sze­rint a tenderen induló cég nem lehet érintett olyan vasúti rendszer működésében, ahol az elmúlt öt évben baleset történt. EGY KIRÁNDULÁS VÉGE Maruizio Lupi olasz közlekedési miniszter nem a szavak embere. Találóbb kifejezést nem lelvén, „hatalmas szerencsétlenségnek” nevezte azt az autóbusz-balesetet, mely va­sárnap este történt a dél-olaszországi Avellino közelében. Egy hétvégi kirándulás tagjait szállító busz az A16-os autópálya egyik veszélyes szakaszához érve nem lassí­tott, nekihajtott az előtte álló autóknak, át­törte a viadukt szalagkorlátját és a harminc­méteres mélységbe zuhant. „Negyvenkilencen utaztak a turistabu­szon, a harminckilenc halott egyike a sofőr. Gyermekek nincsenek az áldozatok között” - közölte olasz újságírókkal Avellino prefek­tusa. A turistacsoport Telese Terme fürdőiben járt a hétvégén, onnan Pietralcinába, az olaszországi katolikusok között igen népsze­rű késő misztikus szerzetes, Pio atya szülőfa­lujába tartott, majd haza, egy Nápoly mellet­ti kisvárosba készült. Az első szakértői véle­mények szerint a busznak vagy a féke hibá­­sodott meg, vagy durrdefekt miatt veszítette el a sofőr a jármű feletti irányítást. Néhány szemtanú szerint a busz normál sebességgel haladt az autópálya egy lejtős szakaszán, amikor hirtelen elkanyarodott és rángani kezdett. Eközben a jelenlévők olyan hangot hallottak, mintha a gumik leeresztettek volna. A kormányozhatatlanná vált járművel még több mint egy kilométert haladtak az utasok, amikor az ütközés bekövetkezett. Markos Mária FOTÓ: CARLO HERMANN, EUROPRESS/AFP Emlékgyár S­enki sem kérte, hogy hős legyen, csak mindig úgy alakult. Neki ilyen a természete. Ha a Bajkál-tó legmélyéről kell két 1500 éves amfo­rát kiemelni, ő kiemeli. Ha szigon­­nyal kell bálnára vadászni, ő leva­dássza. Ha szibériai tigrist kell pilla­natok alatt megszelídíteni, ő megsze­lídíti. Ha kell, félmeztelenül, ha kell, ruhában. Vlagyimir Putyin nem is­meri a félelmet. Ülnek a Kremlben az okosok, ke­zükkel támasztják nehéz, ám okos fejeiket. Unottan egy Oroszország természeti kincsei című képesköny­vet lapozgatnak. „Unalmas, unalmas, unalmas” - hajtogatják szüntelen, így, lesajnálóan tovább lapoznak a medvén, átnéznek a szibériai tigri­sen, lesajnálóan szemlélik a bálnát. Lejárt lemez minden csúcsragadozó. Pedig a főnöknek kell a tett. Feladat van. És akkor hirtelen jön a megol­dás, csuka képében csúszik fel a böhöm tárgyalóasztalra. Persze, a CSUKA! Ragyognak fel a tekintetek. A főnök horgászni fog, kifogja a történelem legvadabb és legnagyobb csukáját, hatalmas lesz és fejedelmi! Oroszul: zseniális. Pénteken már a Komszomolszkaja Pravdából értesülhetünk, hogy a hal sorsa bevégeztetett, a csuka már nincs a vízben. A maga szemtelenül nagy, 21 kilós súlyával renyhén lóg az elnöki kezekben, nyálkás mivoltá­ban címlapra kívánkozva. Ha a lát­vány nem lenne elég egy nagyob­bacska szájtátáshoz, adaléktörténe­tekkel, mi több, egy kis anekdotával szolgálnak a cikkhez: Putyin egyik kísérője figyelmeztette elnökét, hogy biz’ a csuka vadállat, még megharap­ja az elnököt. „Én fogom megharap­gászati felforduláson is? Hogy a másfél ezer éves amfora nem volt mosza­­tos, és a csuka is épphogy 10 kilót nyomott. A tigris meg cirkuszban nevelke­dett, nem is Szibériában. Na és, Szibériában is van cirkusz, nem? Hát ezeknek semmi sem jó? Az örök elégedetlenek meg sem ér­demelnek egy ilyen hatal­mas elnököt. Mert, ahogy múlik az idő, az elnök egyre hatalmasabb. Profi emlékgyárosok termelik a mítoszt. Ki emlékszik már néhány nap után a csuka súlyára vagy az amfora Az elnök és a csuka színére? Senki. De az elnök képe, minden pro­m­” - jött a gyors riposzt és engeszte- lelki alkata és merészsége kell”. És szűk feje bizony tigrisestül, bálnástul fésül csókkal illette a szörnyet. Ha a akkor jön az internet, ez a modern­ megmarad az amúgy is legyőzhe­könny még nem sűrűsödne az olya- kori marhaság és elrontja az egészet, tetlen nagyságokra vágyódó alatt­sói szemekben az elképesztő bátor- Ezeknek a csak online bátraknak ki- valók szemében. Mert sok tigris után­ság hallatán, horgászati szakértő siet zony semmi sem jó. Mit kell azon a választóból egy idő után alattvaló a segítségünkre. Aki véleménye sze­ fennakadni, hogy ugyanaz a ruha lesz, mint egy ilyen fogáshoz ,egy győztes volt rajta a 2007-es és 2009-es hor- Horváth Dorka

Next