Szabad Föld, 2013. július-december (69. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-02 / 31. szám
I Külvilág 2013. augusztus 2. ♦ A vidék családi hetilapja Halálos vakáció ŐRÜLT FUTAM Az elmúlt hetek közlekedési katasztrófái cáfolni látszanak azt a közvélekedést, hogy a vonatozás az egyik legbiztonságosabb módja az utazásnak. Néhány héttel ezelőtt egy kanadai kisváros történelmi negyedét tarolta le egy elszabadult szerelvény, több tucat emberéletet követelve, majd egy Párizsból a közép-franciaországi Limoges városa felé tartó francia gyorsvonat siklott ki váltóhiba miatt. A legutóbbi halálvonat Spanyolországban szedte áldozatait. Múlt szerda éjjel az Ibériaifélsziget elmúlt hetven évének legszörnyűbb közlekedési balesete történt, amikor az Atlantióceán partján fekvő El Ferrolba tartó szerelvény a híres zarándokhelytől, Santiago de Compostelától néhány kilométerre egy kanyarban kisiklott. Az úgynevezett hibridvonat, mely átmenet a személy- és gyorsvonat között, a megengedett 80 km/órás sebességet jelentősen túllépve próbálta bevenni az éles kanyart, sikertelenül. A sebességmérő a tragédia pillanatában, videofelvételek bizonysága szerint 190 km/órán állt. Négy vagon felborult, egy összeroncsolódott, a szerelvény betonfalnak csapódott, majd sötét füst tört fel. A szerencsétlenség halálos áldozatainak száma 79-re emelkedett, miután az egyik sérült a kórházban meghalt. Csütörtökön volt Galícia és egész Spanyolország védőszentjének, Szent Jakab apostolnak (Santiago) az ünnepe, ebből az alkalomból sokan utaztak haza szülőföldjükre. Lapzártánkig még nem érkezett meg sem a műszaki vizsgálat eredménye, sem a fekete doboz adatainak elemzése. Az viszont bizonyos, hogy a vonat vezetője hibázott. Pedig Francisco Garzon régi motoros a szakmában, az állami vasúttársaságnál, a Renfénél 30 éve alkalmazásban lévő veterán, aki több mint tíz éve vezet mozdonyokat. Noha precíz, szabálykövető emberként ismerik, ennek némileg ellentmond, hogy az internetre rendszeresen tett fel olyan fotókat, mely az általa vezetett vonatok sebességmérőjét mutatja csúcsra járatva. Gyakran dicsekedett újabb és újabb sebességrekordjairól, amiből sejteni lehetett, hogy a férfi a száguldás megszállottja. Tömegszerencsétlenségnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez feletteseinek is szemet szúrjon. Az 52 éves Garzon, aki a balesetben könnyebb sérüléseket szenvedett és szombaton ki is engedték a kórházból, a pénteki rendőri kihallgatáson még nem szólalt meg, vasárnap, a bíróság előtt, ügyvédje és a média jelenlétében kétórás kihallgatáson már elismerte felelősségét. A tárgyalásra megbilincselve, sötét napszemüvegben érkező férfi homlokán kilenc öltéssel összevarrt seb éktelenkedett. Azt hangfelvételek bizonyították, hogy rögtön az ütközés után, a vezetőfülkébe szorulva rádión ezt mondta a santiagói állomás hivatalnokainak: „Remélem, nincs halott, mert az az én lelkemen szárad.” Majd csak ennyit ismételgetett: „Emberek vagyunk, emberek vagyunk." Az eddigi vizsgálatok megerősítették azt a feltételezést, hogy bár Garzon hallotta a gyorshajtásra figyelmeztető műszer jelzését, mégsem fékezett, holott ezt már a baleset helyszínétől négy kilométerrel előbb meg kellett volna kezdenie, s az is biztos, hogy az adott pályaszakaszon nem az automatika, hanem a vezető felelőssége a vonat sebességének korlátozása. A spanyol vasutasszakszervezet ugyan óva intett az elhamarkodott ítélettől, Garzon idő előtti meghurcolásától, lévén, még számos részlet tisztázatlan, a vezető felelősségre vonása szinte biztos. Ami az állami vasúttársaságnak igen kedvező bírósági ítéletet jelenthet. A Renfe ugyanis épp versenyben van egy 13 milliárd eurós (3900 milliárd Ft-os) brazil gyorsvasút-építési pályázaton. A kiírás szerint a tenderen induló cég nem lehet érintett olyan vasúti rendszer működésében, ahol az elmúlt öt évben baleset történt. EGY KIRÁNDULÁS VÉGE Maruizio Lupi olasz közlekedési miniszter nem a szavak embere. Találóbb kifejezést nem lelvén, „hatalmas szerencsétlenségnek” nevezte azt az autóbusz-balesetet, mely vasárnap este történt a dél-olaszországi Avellino közelében. Egy hétvégi kirándulás tagjait szállító busz az A16-os autópálya egyik veszélyes szakaszához érve nem lassított, nekihajtott az előtte álló autóknak, áttörte a viadukt szalagkorlátját és a harmincméteres mélységbe zuhant. „Negyvenkilencen utaztak a turistabuszon, a harminckilenc halott egyike a sofőr. Gyermekek nincsenek az áldozatok között” - közölte olasz újságírókkal Avellino prefektusa. A turistacsoport Telese Terme fürdőiben járt a hétvégén, onnan Pietralcinába, az olaszországi katolikusok között igen népszerű késő misztikus szerzetes, Pio atya szülőfalujába tartott, majd haza, egy Nápoly melletti kisvárosba készült. Az első szakértői vélemények szerint a busznak vagy a féke hibásodott meg, vagy durrdefekt miatt veszítette el a sofőr a jármű feletti irányítást. Néhány szemtanú szerint a busz normál sebességgel haladt az autópálya egy lejtős szakaszán, amikor hirtelen elkanyarodott és rángani kezdett. Eközben a jelenlévők olyan hangot hallottak, mintha a gumik leeresztettek volna. A kormányozhatatlanná vált járművel még több mint egy kilométert haladtak az utasok, amikor az ütközés bekövetkezett. Markos Mária FOTÓ: CARLO HERMANN, EUROPRESS/AFP Emlékgyár Senki sem kérte, hogy hős legyen, csak mindig úgy alakult. Neki ilyen a természete. Ha a Bajkál-tó legmélyéről kell két 1500 éves amforát kiemelni, ő kiemeli. Ha szigonnyal kell bálnára vadászni, ő levadássza. Ha szibériai tigrist kell pillanatok alatt megszelídíteni, ő megszelídíti. Ha kell, félmeztelenül, ha kell, ruhában. Vlagyimir Putyin nem ismeri a félelmet. Ülnek a Kremlben az okosok, kezükkel támasztják nehéz, ám okos fejeiket. Unottan egy Oroszország természeti kincsei című képeskönyvet lapozgatnak. „Unalmas, unalmas, unalmas” - hajtogatják szüntelen, így, lesajnálóan tovább lapoznak a medvén, átnéznek a szibériai tigrisen, lesajnálóan szemlélik a bálnát. Lejárt lemez minden csúcsragadozó. Pedig a főnöknek kell a tett. Feladat van. És akkor hirtelen jön a megoldás, csuka képében csúszik fel a böhöm tárgyalóasztalra. Persze, a CSUKA! Ragyognak fel a tekintetek. A főnök horgászni fog, kifogja a történelem legvadabb és legnagyobb csukáját, hatalmas lesz és fejedelmi! Oroszul: zseniális. Pénteken már a Komszomolszkaja Pravdából értesülhetünk, hogy a hal sorsa bevégeztetett, a csuka már nincs a vízben. A maga szemtelenül nagy, 21 kilós súlyával renyhén lóg az elnöki kezekben, nyálkás mivoltában címlapra kívánkozva. Ha a látvány nem lenne elég egy nagyobbacska szájtátáshoz, adaléktörténetekkel, mi több, egy kis anekdotával szolgálnak a cikkhez: Putyin egyik kísérője figyelmeztette elnökét, hogy biz’ a csuka vadállat, még megharapja az elnököt. „Én fogom megharapgászati felforduláson is? Hogy a másfél ezer éves amfora nem volt moszatos, és a csuka is épphogy 10 kilót nyomott. A tigris meg cirkuszban nevelkedett, nem is Szibériában. Na és, Szibériában is van cirkusz, nem? Hát ezeknek semmi sem jó? Az örök elégedetlenek meg sem érdemelnek egy ilyen hatalmas elnököt. Mert, ahogy múlik az idő, az elnök egyre hatalmasabb. Profi emlékgyárosok termelik a mítoszt. Ki emlékszik már néhány nap után a csuka súlyára vagy az amfora Az elnök és a csuka színére? Senki. De az elnök képe, minden prom” - jött a gyors riposzt és engeszte- lelki alkata és merészsége kell”. És szűk feje bizony tigrisestül, bálnástul fésül csókkal illette a szörnyet. Ha a akkor jön az internet, ez a modern megmarad az amúgy is legyőzhekönny még nem sűrűsödne az olya- kori marhaság és elrontja az egészet, tetlen nagyságokra vágyódó alattsói szemekben az elképesztő bátor- Ezeknek a csak online bátraknak ki- valók szemében. Mert sok tigris utánság hallatán, horgászati szakértő siet zony semmi sem jó. Mit kell azon a választóból egy idő után alattvaló a segítségünkre. Aki véleménye sze fennakadni, hogy ugyanaz a ruha lesz, mint egy ilyen fogáshoz ,egy győztes volt rajta a 2007-es és 2009-es hor- Horváth Dorka