Szabad Föld, 2014. július-december (70. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-03 / 40. szám

A vidék családi hetilapja ♦ 2014. október 3. SEGÍTSÜNK EGYMÁSON A 06-20/581-1368-as telefonszámon lehet felhívni az alábbi levél küldőjét: „Egy Szolnokhoz közeli településen élő özvegyasszony vagyok, nemrég súlyos lábműtéten estem át, lassan gyógyulok. Sokba kerülnek a gyógyszereim és a vitaminok, meg a lakást is fenn kell tartanom, élelmiszerre kevés marad. Kérem, küldjenek tartós élelmiszert, és örülnék, ha egy kis téli tüzelőt is kaphatnék.” A 06-30/558-3302-es telefonszámon hívható a következő levél feladója: „Ötvenkilenc éves asszony vagyok, fölneveltem a három gyermekem, most már egyedül élek Békés megyében. Nem iszom, nem dohányzom, szeretem az időseket, megbízható vagyok. Keresek olyan idős nénit vagy bácsit, akinek senkije sincs, én elgondoznám lakásért. Csak komoly szándékúak jelentkezését várom.” Az olvasó oldala A felvétel 1940-ben készült Zilahon. Vasárnap délután az iparoskörben találkoztam a barátaimmal. Mindannyian cigarettáztak, engem is megkínáltak. Valamelyikünk kitalálta, hogy csináltassunk fényképet, így készült ez a cigis fotó, én jobbról a második vagyok. Nekem egyébként a cigarettázás sehogy se ment, az égvilágon semmi élvezetet nem találtam benne. Ha rágyújtottam, mindjárt köhögtem, tüszköltem, így rövidesen végleg abbahagytam. Most, amikor a 95. évemet taposom, elkezdtem gondolkozni azon, hogy ezt az átlagosnál hosszabb életet is talán részben annak köszönhetem, hogy sem a cigarettázásnak, sem a szeszes ital fogyasztásának soha nem voltam a rabja. Id. Boda Károly 3350 Kál, Fő út alsó 27. JOGI ESETEK Per a kutya fülérőlErzsi, a bejáró Elmúltam már 83 éves, s életemben sok mindenen mentem keresztül. Most, hogy újra megkezdődött az iskola, eszembe jutott 1945 ősze, amikor még tanévnyitóra indultam magam is. Korán kelek, mert az évnyitó nyolc órakor kezdődik. A földút, ami rövidebb, mint a betonút, nyolc kilométer a városig, ahol az iskola van. Mivel semmiféle menetrend szerinti járat nincs, itt mindenki gyalog közlekedik - hacsak nem lovas kocsin vagy kerékpáron. Kiérek a faluból, elém tárul a határ. A kocsiút mellett mindkét oldalon széles füves rész, azon túl kezdődik a megművelt föld. Ott, ahol gabona volt, már csak tarló van, galambok szedegetik a magvakat. Két oldalt sorban szőlő, kukorica, napraforgóföld. A szőlők végén néhol sárguló levelű ribiszkebokor. Itt-ott kocsi áll a föld végén, a kifogott lovak a szénát eszik a kocsiról, amit a gazda otthon odakészített. A madarak magasan cikáznak az ég alatt. Gyönyörködöm a látványban, mindig szerettem a földet, a növényeket, az állatokat. Már kiskoromban, a háború előtt voltak állataim: tyúkok, kutya, angóranyúl, teknős, és az iskola közvetítésével selyemhernyót is vállaltam gubózásra. Süt a nap, gyenge szél fúj, nagyon jól érzem magam. Elérem a Rába-völgyét, ami azt jelenti, hogy az út feléhez értem. Egy patak következik, és rajta fahíd. Átmegyek a hídon, a patak kristálytiszta vizében apró halak fickándoznak a napsütésben. Majd kiérek a kanyarulatból, és hirtelen nagy félelem fog el. Az út jobb oldalán hatalmas sátortábor, körülkerítve szögesdróttal. Elöl fegyveres őrök - nem nézek oda többet. Baloldalt lankás dombvonulat, szőlő és napraforgó- meg kukoricaföldek, teletűzdelve gyümölcsfákkal. A temető után már a házak következnek, hosszú, széles utca. Nincs órám, de úgy érzem, sietnem kell. Eszembe jut az igazgató úr, azt mondta, ha bejáró leszek, nem lesz olyan jó a bizonyítványom, mint volt. Beérek a városba, jobb oldalon a nagytemplom, nem messze baloldalt az iskola, ahová igyekszem. A kapuk nyitva, és az udvaron már gyülekeznek a lányok. Ez a Leány Polgári Iskola. Bemegyek és körülnézek, nem ismerek senkit. Mi a háború után költöztünk a faluba, onnan jöttem. Szétnézek, hová kell állnom. Sípszó hangzik, osztályok szerint sorba állnak a leányok. A másik oldalon meglátok egy leányt, aki ugyanúgy téblábol, mint én. Majd mellém áll, és azt mondja, nem ismer itt senkit, mondom, én se. Bemutatkozik: Ági vagyok, bemutatkozom én is: Erzsi, a bejáró. Bemegyünk a terembe, az első padsor közepe táján két hely üres. Leülünk. Nem szól hozzánk senki a leányok közül, mi sem másokhoz. Tanulni akarunk és jól vizsgázni, bizonyítani mindenkinek. Bejön az osztályfőnök, kezdődik a névsorolvasás. Délben felállunk, köszönünk, mindenki megy haza. Nekem ott a nyolc kilométer hazáig... Bukonik Imréné Orlóczi Erzsébet Gyöngyös E heti esetünk egyfelől meglehetősen komolytalan történet, másfelől pedig a Kúrián fejeződött be. Tehát ha úgy vesszük, az ország legjobb jogászai törték rajta a fejüket - talán mégis van benne valami érdekes. Az ügy azzal kezdődött, hogy egy idős asszony feljelentette a szomszédjait, egy fiatal párt, hogy kővel dobálják a kutyáját, rendszeresen mérgezett ételt adnak neki, s egy idomított kígyóval megharaptatták a kutya fülét. Az állatkínzási ügyben a rendőrök tanúként hallgatták meg a párt, akik először nagyon meglepődtek, majd hevesen tagadtak. Pár nappal később a háziorvos jelentkezett az idős asszonynál, hogy ha ennyire rossz idegállapotban leledzik, esetleg látogasson el a pszichiátriára. A büntetőeljárást megszüntették, az idős asszony kapott a pszichiátrián gyógyszereket - majd polgári pert indított a szomszédjai ellen azzal, hogy megsértették a jó hírnevét, amikor a büntetőeljárás során azt mondták, hogy ő elmebeteg, illetve állandóan részeg, ráadásul ezek miatt beutalták a pszichiátriára. A polgári perben kiderült, hogy a szomszédok nem egészen ezt vallották a rendőrségen. A férfi, amikor arról kérdezték, hogy amennyiben a szomszéd vádjaiból semmi nem igaz, akkor miért jelentette fel őket, a jegyzőkönyv szerint annyit dohogott, hogy „meg kellene vizsgáltatni azt a nőt”. Az asszony pedig azt mondta, hogy a szomszéd szerinte „unatkozik, egyedül van és beteg is lehet, azért talál ki ilyen szörnyűségeket”. A jó hírnév a polgári jogban a személyiségi jogok közé tartozik, a sérelme különösen akkor állapítható meg, ha valaki más személyre vonatkozóan sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, illetve való tényt hamis színben tüntet fel. A mi esetünkben az idős asszony azzal érvelt, hogy a szomszédjai büntetőeljárásban tett vallomása miatt a rendőrség és a háziorvos is elhitte, hogy ő elmebeteg, tehát a jó hírneve elég kézzelfoghatóan sérült. A bíróságon viszont úgy döntött, hogy az idős asszony személyiségi jogai nem sérültek. Valótlan tényt ugyanis egyik tanú sem állított, egyszerűen a véleményüket mondták el arról, miért jelentette fel őket a szomszédjuk. A vélemény is lehet személyiségi jogot sértő, ha túlzó vagy indokolatlanul bántó módon fogalmazzák meg. Csakhogy a szomszédok még csak túl erősen vagy bántóan sem fogalmaztak, így nem sértették meg a felperes jó hírnevét. Dr. Tanács Gábor Az oldalpárt szerkeszti: DULAI SÁNDOR 06-1/489-8805, dulai.sandor@szabadfold.hu MINDENE A CSALÁDJA. A képen a palotási Miczki József látható, aki 12 éves korától egészen nyugdíjazásáig a mezőgazdaságban dolgozott. Régóta lelkes olvasója a Szabad Földnek. Fiatal korában sokat vefélykedett, ezt a kedvtelését elevenítette fel nemrég az unokája lakodalmában is, ahol ez a fénykép készült. Családszerető, nyugodt, érzelmekben gazdag ember, aki szeptember 25-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Ez alkalomból köszönti őt és kíván neki jó egészséget, sok boldogságot felesége, Kató, két lánya, Jutka és Ili, vejei, Laci és Józsi, unokái, Nóri, Petra, Dóri, Tündi és Edit, unokamenye, Enikő, unokavejei, Peti és Laci, és két dédunokája, Andris és Anna. Kékesi Józsefné, Dunakömlőd MIT-HOL Blaupunkt autósrádiójának javításához kérte segítségünket Z. István Budakesziről. A Gömbvillám Kft. címét küldjük, ahol vállalják a javítást és a hangolást is. Címük: 1139 Budapest, Gömb u. 35. Telefonszámuk: 06-1/320-2859. Különböző méretű gabonászsákokat vásárolna C. József levélírónk. Javasoljuk, hogy tekintse meg a www.agraroldal.hu weblapot, ahol a mezőgazdasággal kapcsolatos kellékeket talál. Új és használt bigbag zsákok mellett forgalmaznak juta- és raschel zsákokat is, különböző méretben és színekben. A 06- 30/329-4850-es telefonszámon kaphat bővebb felvilágosítást.