Szabad Föld, 2018. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2018-03-02 / 9. szám
A vidék családi hetilapja ♦ 2018. március 2. férjemtől, Payer András énekestől. Én neveltem a lányunkat, ki kellett valamit találnom, hogy meg tudjunk élni. Nem akartam az egyre ritkább bemutatókra hagyatkozni, elmentem egy butikba dolgozni. Egyszer behívtak a televízió délelőtti adásába, a divatról beszélgettünk. Annyira megtetszett a szerkesztőnek, hogy felkért rendszeres szereplőnek. Ezen felbuzdulva, összeállítottam egy divattal foglalkozó műsortervet, amire igent mondtak. Két éven át havonta egyszer jelentkezett a Novo moda magazin, nagyon élveztem. Rendeztem egy-két meghökkentő divatbemutatót is, például Zoób Katinak. Sorra tárultak ki az ajtók, még újságcikkeket is írtam. Modelliskolát nyitottam, úgy éreztem, van mit átadnom a fiataloknak. Azokat sem küldtem el, akik nem tudták fizetni a tandíjat. Hogy ne vigyem csődbe a vállalkozásomat, muszáj volt abbahagynom. Érdekes, manökenként mindig lámpalázas voltam, végül is magamat kellett mutogatni, ezekkel a munkáimmal viszont szárnyaltam, mert a háttérben maradhattam. Vége lett a tévés magazinnak is. Anna életében nehéz idők jöttek. Minden divatbemutatóra meghívták, némelyikre el is ment, végül meghozta a döntését. Nem akarta fájdítani a szívét, jobbnak látta, ha kiszakítja magát abból a világból, amelyet a végletekig szeretett. Lehúzta a redőnyt. Befejezte. „Háziasszony lettem” - említi újabb életének kezdetét. Idős édesanyjáról gondoskodik, férjének és lányának nyugodt hátteret teremt a munkájához. Sűrű az időbeosztása, mindig akad valami elintéznivalója. Szinte futólépésben halad, így a bevásárlást is pillanatok alatt elintézi. Hogy felismerik-e az utcán? Előfordult, hogy valaki tovább nézte a kelleténél, mintha már látta volna valahol, de nem tudta hová tenni. - Négy évembe került, mire túltettem magam, hogy vége - árulja el őszintén az egykori sztármanöken. - Negyven éve búcsúztam el a kifutóktól, húsz éve a háttérmunkát is abbahagytam. Ma már nem hiányzik egyik sem. De ha valaki azzal hívna fel, hogy Safikám, arra gondoltam... az megtisztelő lenne. Lánya egészen más pályát választott, a filmvilágban találta meg a feladatát. Safi testvére Safranek Károly színész volt (néhány éve fiatalon meghalt), és ő maga is kapott egy szerepet a hetvenes évek végén Szinetár Miklós Az erőd című filmjében. - Jól érzem magam a bőrömben - szögezi le végül Anna, akinek haja őszbe vegyül már. - Sokat vagyok idős emberek között, úgy szépek, ahogy vannak. Nekem sincs gondom a korommal. Ezzel együtt a plasztikázást sem ítélem el, apróbb beavatkozást még én is vállalnék, de az ilyesmi egyszerűen nem fér bele a mindennapjaimba és az életembe. Különben meg azt vallom: a porcelán törötten is porcelán. Borzák Tibor Történetek Kemény osztrák dió MEGLEHETŐSEN RITKA, hogy egy francia multicég magyar vezetőt nevezzen ki ausztriai vállalatának élére. Pósfai Gáborral, a Decathlon hazai vezetőjével ez történt. Sőt, egy olyan piacot bíznak rá, ahova már kétszer próbáltak belépni, sikertelenül. A Magyar Asztalitenisz Szövetség egykori alelnöke számára nem ismeretlen a kitartás és a küzdő szellem. - Budakeszin nőttem föl egy panellakásban, a négy fiútestvér közül én vagyok a harmadik a sorban. Édesapám az Apáczai Csere János Gimnázium tanára, majd igazgatója volt, édesanyám a Városmajori Gimnáziumban tanított. Elit középiskolák, fizika-matek szakosok mindketten, azt gondolhatnánk, teljes elszántsággal arra törekedtek, hogy a gyerekeik se adják alább. De egyáltalán nem. Nekem a sport lett a mindenem, hétévesen kezdtem pingpongozni. Tízévesen már a Postás Egyesület színeiben országos versenyekre jártam, 13 évesen pedig harmadik lettem a magyar bajnokságon. A szüleim elfogadták a sportszenvedélyemet - mesél Pósfai Gábor a gyerekkorról. Az otthon kapott értékrend és a sportolásnak köszönhető kitartás, küzdő szellem az egész életét meghatározza. Gondolta, sportriporter lesz. De egy diploma mégis kellene, ezért elvégezte a Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karát, majd egy sportmarketingcégnél kóstolt bele a munka világába. 2005-ben végzett az egyetemen - ugyanebben az évben jött a Decathlon Magyarországra. Egy egész napos, angol nyelvű interjú után felvették. Talán nem véletlen, hogy Gábor az ütős részleg vezetője lett; utólag azt mondta a francia igazgató, azért kapta ezt a területet, mert ő már akkor tudta, mekkora lehetőség van a fiatal férfiban. „Dehogy tudta! Akkor nem a legkisebb részlegre tett volna” - mondja Pósfai Gábor nevetve, de fél év múlva megkapta a legnagyobbat, a hegyvidék-túra szekciót, két év múlva már Győrben volt igazgató. Aztán jött a dunakeszi üzlet vezetése, majd regionális igazgató lett, 29 évesen pedig már az országos vezetői székben ült. A vezetése alatt eltelt hét évben a vállalat forgalma a háromszorosára, nettó 53 milliárd forintra nőtt. A budaörsi üzlet a világ második legnagyobb Decathlonja, 190 ezer terméket árusítanak. Nincs titok. Talán a legfontosabb, hogy tanultam a rossz döntéseinkből. A válság alatt nálunk is erős visszaesés történt, és elkövettük a három fő bűnt: emeltük az árakat, sok embert elküldtünk, valamint megszüntettük a pluszeseményeket, rendezvényeket. Ez hosszú távon visszaüt. Amikor jött a vasárnapi boltzár, már senkit sem küldtünk el, azt mondtuk, hat napon át is szükségünk van azokra az emberekre, akikre eddig. Az élet igazolta, hogy jó döntés volt. A másik meghatározó mozzanat az üzletpolitikánkban, hogy minden dolgozó azt érezze, fontos és meghatározó szereplő a vállalat életében. Egymást követő három évben elnyertük a Legjobb Munkahely címet, ez önmagáért beszél. Pósfai Gábor egy öt- és egy hétéves kislány boldog édesapja, akinek az élet minden területén fontos a tolerancia, az együttműködés, az elfogadás. Keresztény szellemiségben nevelkedett, ami számára nem a külsőségeket jelenti, hanem azt, hogy mindennap ezen értékek szerint éljen. Szomorúan látom, hogy egyre nagyobb teret kap a gyűlölet és az intolerancia, egyáltalán nincs vitakultúra az országban. Azt gondolom, az értelmiségnek nagy felelőssége van ebben. Nyoma sincs rajta az igazgatói kimértségnek. Négy nyelven beszél, imád koncertekre járni, egy jó banda kedvéért akár külföldre is kiruccan a feleségével. A pingpong megmaradt az életében, edzésekre és versenyekre is eljár, egy ideig a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnöki teendőit is vitte a vállán. Örömmel látja, hogy a magyarok egyre többet sportolnak, a családtagok együtt pattannak bringára, mennek görkorizni vagy túrázni. Amíg korábban egy cipőt használtak akár négyféle sporthoz is, ma már tudatosabban vásárolnak. Üzlethálózatuk népszerűségének ez a titka, a jó minőséghez elfogadható ár párosul. - Nem lesz könnyű dolgom Ausztriában, mert az osztrákok rossz minőségűnek tartják azt, ami olcsó. Elég nagy a konkurencia, sok az osztrák márka, majdnem mindenki sportol, és már mindenki a jól bevált helyeken vásárol sportfelszereléseket. Határozatlan időre megyek a családommal, egy ilyen megbízás általában 3-5 évig tart. Most legelőször is a kislányom félelmeit kell eloszlatni, aki azért aggódik, hogy senki sem fogja érteni, amit magyarul mond, és neki is gondja lesz abból, amit németül mondanak körülötte. Kihívás lesz az egész családnak, de megpróbálunk helytállni. Aztán mindenképpen hazajövünk. Magyarországon szeretnék élni. Biczó Henriett NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE