Szabad Föld, 2018. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2018-03-02 / 9. szám

Történetek 2018. március 2. ♦ A vidék családi hetilapja Sztármanöken futólépésben A HETVENES ÉVEK legfelkapottabb manökenjeinek egyikeként jegyezték. Fotóival tele voltak a divatlapok, szinte le sem jött a kifutóról, külföldön is sokat szerepelt. Safranek Anna először kényszerből váltott, majd végleges döntést hozott, hogy befejezi. Évtizedek teltek el azóta, és ő még mindig remekül néz ki. Egy igazi nő - nem csak nőnap táján. E­legáns, egyenes a testtartása, sietősen lépked. Helyet keresünk a budai kávézóban, egy csön­des zugot, mert fotózni is szeretnénk. Annak idején rengeteget fényképezték, és most, évti­zedek múltán ismét rá­élesít az objektív. Egyszeri alka­lom ez, a kedvünkért vállalta. Fegyelmezett, türelmes. Előjönnek a régi beidegződések, ösztönösen beáll a milliószor begyakorolt pózokba. Pontosan úgy, aho­gyan egy profitól elvárható. Safranek Annával, az 1970-es évek sztármanöken­jével megsárgult divatlapokat nézegetünk. Szinte nincs is olyan felvétel, amelyiken mosolyogna. Azt mondja, ő alapból ilyen. Nem tartja magát búskomor­nak, rosszkedvűnek, alkalmasint jókat szokott nevetni, de nem erőlteti magára a mesterkélt derültséget. Ez persze veszélyes is lehet. Régebben előfordult, hogy akik nem ismerték közelebbről, komoly tekintete alap­ján beképzelt, mogorva nőnek tartották, de ezzel nem foglalkozott. Nem rajongott a nyilvánosságért sem, ami meglehetősen furcsa egy manöken esetében. Bár imádta a kifutók világát, a nagybemutatók után el­ment bulizni a kolléganőivel, ennél többre azonban nem vágyott. Amikor végleg visszavonult, a média érdeklődése is alábbhagyott. Ritkán lehetett rábeszélni egy-egy sze­replésre. Kerüli a művészvilág rongyrázó eseményeit, legfeljebb filmrendező férjét, Sándor Pált kíséri el a bemutatóira, ám ott is szeret elvegyülni a tömegben. - Tizenkilenc évesen készítették rólam az első di­vatfotót - emlékezik vissza a kezdetekre Safranek Anna, akit Safinak becéztek a szakmában. - Érettségi után külkereskedelmi főiskolára szerettem volna menni. A családban volt valaki, aki ruhaexporttal fog­lalkozott, ő vetette fel, nem próbálnék-e szerencsét a divatvilágban. Azt sem tudtam, mi az, még divatlap sem volt a kezemben sose. Engem más érdekelt. Hét­éves koromtól balettoztam, később jött az akrobatikus tánc, sőt még szteppelni is megtanultam. Tisztában voltam vele, mivel nem a balettintézetben végeztem, esélyem sincs művészi pályára kerülni, éjszakai loká­lokban meg nem akartam fellépni. Apukám elvitt az OKISZ Laborba, ahol Várnai Zsóka művészeti vezető fogadott bennünket. Azzal kezdte, hogy fogyjak le. Nem nagyon értettem, miért mondja ezt, mert sosem tartottam magamat túlsúlyosnak. Végül felvettek ma­nökennek, munkakönyvet is kaptam. Akkoriban egy ilyen állás folyamatos elfoglaltság­gal járt. Safi azok közé tartozott, akiknek alkatára készítették a bakfis kollekciót, amit nagy szériában butikokban és ruhaboltokban lehetett kapni. A divat­cég évente két nagyszabású haute couture (egyedi ruhák) bemutatót tartott, ahol a tavaszi-nyári, illetve az őszi-téli újdonságokat láthatta a közönség. Részt vettek a tavaszi és őszi ipari vásárokon is. Turnéztak vidéki színházakban, és szerepeltek az Országos Ren­dező Iroda szórakoztató műsoraiban. Szinte egész évben úton voltak. A legfelkapottabbak közé tartozott Pataki Ági, Schmidt Bea, Csató Mari, Felkai Anikó, Szentpéteri Györgyi, Patz Dóri, Fekete Klári és persze Safranek Anna. Megállás nélkül fotóztak divatlapok­nak, reklámokban szerepeltek. Külföldre is eljutottak, de mivel ez csak keveseknek adatott meg, óhatatlanul rivalizáltak egymással. Amikor pedig új trendek jelentek meg a világban, azoknak kellett megfelelniük. A csont-bőr Twiggy fel­tűnésével senki nem lehetett 50 kilónál több. Nem volt mindegy a testmagasság sem, a lányok nőttön nőttek, a 178 centi lett a menő. Egyszer csak a legtöbbet fog­lalkoztatott sztároknak is rá kellett döbbenniük: meg­jelentek a trónkövetelő fiatalok, akiket ma már nem manökennek, hanem modellnek neveznek. Noha ez a természet rendje, azt azért nehéz kimondani, hogy eddig tartott, elfogadni, feldolgozni meg még ne­hezebb. - Engem a változtatásra a kényszer vitt rá - osztja meg velünk titkát Safranek Anna. - Akkor váltam el a Ma már nem hiányzik sem a kifutók világa, sem a háttérmunka DRASKOVICS ÁDÁM FELVÉTELE ÉS CSALÁDI ARCHÍVUM

Next