Szabad Föld, 2018. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2018-03-23 / 12. szám

2018. március 23. ♦ A vidék családi hetilapja Történetek Esti Hírlap kerestetik VAJON MI A TEENDŐNK, ha mondjuk megtetszett az új magyar film, A hentes, a kurva és a félszemű, és szeretnénk még többet megtudni a történet részleteiről? Éppenséggel még emlékezhetünk, ahogy apukánk a fürdőszobában előadta az egykori slágert: „Lédererné mi van a kosárban? / Kodelkának keze, feje, lába”, de ennél azért többre vagyunk kíváncsiak. Ilyenkor nincs más hátra: fel kell lapozni a korabeli napisajtót, ami, gondolom, sehol sem lehet probléma... T­ermészetesen nekem sem. Ezért aztán könnyedén fel­ütöttem az Esti Kurír 1925 nyarán megjelent példánya­it, amelyekben naponta oldalakat megtöltő tudósítások számoltak be a szenzációs bűnper minden pillanatá­ról. Ebből mindjárt ki is derült, hogy az egykori slágerből legalább két dolog nem stimmel: Kodelkát ugyan 22 darabra vágva vitte le Lédererné (vagyis Miéi asszony, a hűtlen szere­tő) a Dunához, de a 22 Kodelka­­darab között nem volt ott a feje, va­lamint nem kosárban, hanem két kofferban történt a cipekedés. Ugye, mindjárt más?! De azt sem lehet érdektelen meg­tudni, mi történt például a világban a születésnapunkon. Mivel én május elsején születtem - ne maradjon titok a dátum sem: 1950-ben történt a nagy eset -, az arról a napról szóló újságok leginkább „A magyar nép millióinak lenyűgöző erejű bé­ketüntetése a hatodik szabad május elsején” címmel tudósítottak. No meg: „Káprázatos katonai díszszem­le, hatalmas arányú lelkes felvonu­lás a moszkvai Vörös téren Sztálin elvtárs, a Bolsevik Párt és a kor­mány vezetői előtt.” Mindezt a ko­rabeli Népszavából tudhatjuk. Az általános örvendezéshez az aznapi Magyar Nemzet hozzátette a szovjet Panyin mozdonyvezető magyar vasutasoknak küldött lelkesítő üze­netét, erre kontrázott az egykori Népsport: Magyarország-Csehszlo­­vákia 5:0, góllövők: Puskás, Kocsis, Szilágyi, Kocsis, Puskás, Dózsa sta­dion, 47 000 néző. Ha most ezek után azt gondol­nák, hogy a lakásom csak egy kicsit nagyobb, mint a Széchényi könyv­tár, és a polcokon ott sorakozik a magyar sajtótörténet minden egyes példánya - ki kell ábrándítanom az olvasót. Nem, mind e tudást - iste­nem, és mennyi minden mást még - az Arcanum tartalomszolgáltató­nak köszönhetem. De menjünk sor­jában! Valószínűleg az utókor - ez vol­nánk mi - hálás lehet a sorsnak, hogy Biszak Sándor kézügyessége enyhén szólva is kihívásokkal küszködött: vegyészként amihez csak nyúlt, azt sikerrel összetörte, enyhébb esetben kiöntötte. A Rich­ter gyógyszergyárban ezzel a pro­dukciójával különösebb sikert nem aratott, ezért átnyergelt az elméleti kémiára, ott legalább nincsenek felrobbanó kémcsövek... Az elméle­ti kémikusok munkahelye a cég könyvtára volt, ahol már akkoriban - 1984-et írunk - működött vala­miféle internet; nem csak hogy azonnali kapcsolatot tudott terem­teni a kaliforniai társintézettel, de sikerrel létrehozták az addig nem létező gyógyszerszabadalmi adat­bázist is. - Ez aztán nagyon megtetszett a Szabadalmi Hivatalnak, merthogy addig nekik sem volt ilyen - foly­tatja Biszak Sándor -, közösen lét­rehoztunk egy céget, ez lett az Arcanum, s két-három év alatt el­készült az addig benyújtott összes szabadalom hozzáférhető, kereshe­tő, használható adatbázisa. Akkor a hivatal kiszállt az üzletből, marad­tam egyedül, és megkezdtem a lapok, könyvek feldolgozását. - Hogyan? - Nem fogja elhinni: gépeléssel. Egyszerűen begépeltük a szövege­ket az akkor már létező számítógé­pekbe. Begépeltük a Bibliát, a Nyu­gat folyóiratot, Jókai, Mikszáth, Shakespeare összes művét, a Pallas nagylexikont... De aztán megjelent a világ legnagyobb adatszolgálta­tója, a Google, amely elkezdte fel­dolgozni a világ teljes könyvállo­mányát, amit egy új technika, a szövegfelismerő szoftver tett lehe­tővé. Leginkább az elszántságuk tetszett: minden kell! - jelentették ki. Mindent rögzítünk, tárolunk, megmentünk az utókornak, mond­ták, s mi is csatlakoztunk ehhez: mindent, ami csak megjelent ma­gyar újságban, kereshető, másolha­tó formában rögzíteni akartunk. - Mi látható mindebből ma? - Nagyjából 25-en dolgozunk, aminek eredményeként több mint 15 millió oldallal végeztünk, s ha­vonta akár egymillió újabb újságol­dalt tudunk digitalizálni. A nagy álmom, hogy 2020-ig az összes fel­lelhető magyar lapot feldolgozzuk. Persze tudom, sok újság hiányozni fog, például az emigráns irodalom, és sok lap elveszett, egészben vagy egyes példányai hiányoznak. Pél­dául a Népszavából pontosan 145 lapszám nem található, vagy az 1945. előtti, „szamizdatként” megje­lent Szabad Nép (a Népszabadság elődlapja) összes száma. A legrégibb periodika, amit feldolgoztunk, az 1791-1808 között megjelent Sokféle című lap, amit tekinthetünk akár egy korabeli magazinnak is.­­ Elmondaná olvasóink kedvé­ért, miben különbözik az önök munkája, mondjuk egy nagy könyvtár tevékenységétől? - A lényeg, hogy a könyvtárak­ban őrzött újságpéldányok ugyan nézegethetők - már amelyik -, de a papír öregszik, sárgul, szakad, ezért az igazán régi példányokat vagy nem adják ki, vagy pedig a lefény­képezett oldalakat lehet csak olvas­ni. Ez azt jelenti, hogy ha valamit keresünk, de nincs pontos dátum és cím, akkor nehezen birkózunk meg azzal a kérdéssel, hogy mondjuk milyen programot hirdetett Wekerle miniszterelnök harmadik megbíza­tásakor. Lehet elővenni a lapokat és lapozgatni, keresni, akár napokon át, míg most csak beütjük a kereső­be Wekerle nevét, s máris megjele­nik az Est lapok száz évvel ezelőtti, 1918. februári száma a pontos kor­mányprogrammal. Vagyis ez már nemcsak nézegetés, lapozgatás, hanem egy kereshető, másolható, használható adatbázis. - Ha szabad kérdeznem: miből élnek? - Kétfajta tevékenységünk van. Egyrészt könyvtárak, múzeumok kérnek meg bennünket arra, hogy digitalizáljuk a szöveges, fotós adataikat, másrészt a már feldolgo­zott állományt hozzáférhetővé tesszük előfizetőinknek. Ami évi 30 ezer forintba kerül a magánszemé­lyeknek, rajtuk kívül egy sor közű­set, például egyetemek vásárolnak hozzáférést. Ezenkívül ingyenesen hozzáférhető a hungaricana.hu portál, amely a nemzeti gyűjtemé­nyeinkben fellelhető kultúrkin­­cseket mutatja be - a festményeket például olyan nagyításban, amit talán maga a festő sem láthatott -, és a Mapire nevezetű oldal, ami fantasztikus történelmi térképeket mutat: magyar, osztrák és horvát térképészek munkáit. - Ha véletlen akadna otthon néhány öreg újságom, mi a teen­dőm? - írja meg, mije van, s mi vála­szolunk. (Az internetes címünk megtalálható, a postai pedig: 1223 Budapest, Hant u. 30.) Sok minden hiányzik még részben vagy egész­ben. Most kaptuk meg a Kurír című napilap teljes anyagát, de hiányzik a Mai Nap, hiányos az Új Tükör, a Ludas Matyi, és a nagy kérdés: ki tud valamit az Esti Hírlap elveszett, nagyjából hatvanévnyi múltjáról? - Végezetül: mit jelent az Arca­num? - Titkot, rejtélyt. De olyat, ami azért a beavatottak számára hozzá­férhető. Szűcs Gábor Biszak Sándor és csapata több mint 15 millió újságoldalon van túl így digitalizálnak ők KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI

Next