Szabad Föld, 2019. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2019-05-17 / 20. szám
38 Kultúra Rokonságban Petőfivel ■ ■ n A KÖLTŐNEK nincs egyenes ági leszármazottja, hiszen fiatalon elhunyt fiának nem volt utódja. Csakhogy apja, Petrovics István és anyja, Hrúz Mária testvéreinek ágán mintegy kétszáz rokona él még. E sorok írója húszéves kutatómunka alapján könyvet írt róluk Rokonom, Petőfi címmel. A kiskunfélegyháziak találkozót szerveztek a leszármazottaknak. Azt gondolhatnánk, rideg tények egymásutánja nem elegendő a sorsok felvázolásához. Való igaz, némi szerencse is kell ahhoz, hogy a levéltárakban való búvárkodás, az anyakönyvek türelmet igénylő átbogarászása révén összeálljon egy-egy izgalmas családtörténet A hiányzó mozaikok megtalálásában a generációról generációra fennmaradó históriák vagy legendák segíthetnek. És még mindig kerülnek elő eddig ismeretlen titkok! Például a jó öreg kocsmáros, Petrovics István testvére, Mihály mai leszármazottja, a nemrég elhunyt Kasza György felkutatta, hogy őse párhuzamosan három(!) házasságban élt - egyebek közt álnéven -, ami finoman szólva is kimeríti a többnejűség fogalmát. A bólyi Petrovicsok - akik a költő apjának János nevű testvérétől származtatják magukat - máig felidézik Petrovics Jánosné végzetes tettét: libái a szomszéd porta előtt legelésztek, s egyszer csak a szárnyasok hirtelen összekaptak. A hangoskodásra mindkét házból kiszaladtak az utcára, a szomszédasszony ütlegelni kezdte a gúnárokat, mire Petrovicsné hirtelen felindulásból a könyökével úgy mellbe vágta, hogy az menten meghalt. Ennél szívderítőbb pillanatokat őriznek a kerepesi Hrúzok. Petőfi Sándor is sokszor megfordult arrafelé, ha Pestről Gödöllőre utazott, felkereste a településen élő rokonait, s a fáma szerint édesanyja, Hrúz Mária testvére, Hrúz Ádám csárdájába is betért (ahogyan járt benne Erzsébet királyné, és vadászat közben megpihent ott Ferenc József császár). Kerepesen ma is több Hrúz leszármazott lakik, köztük Balogh Istvánné Kökény Éva és Rémi Jánosné Wéber Ilona; tisztelettel őrzik híres elődeik emlékét, sokat gondolnak például a sanyarú sorsú Hrúz Margitra, akinek még rendes lakása sem volt, és rongyot árult a piacon, vagy a kocsimosóként dolgozó, szintén sokat nélkülöző Hrúz Dezsőre, kinek kalandos életéről egy amerikai újság is írt. Hrúz Mária unokatestvére, Hrúz Mihály Kecskemét megbecsült polgára volt, Judit lányának leszármazottja pedig a 88 éves Andrásfalvy Bertalan néprajztudós. Petőfi kecskeméti elemi iskolásként ottani rokonuknál lakott. Legtöbbet Hrúz Erzsébet foglalkozott vele, aki a Petrovics vezetéknév rövidítéseként Vicskónak becézte, sokat mesélt, dalolt neki, talán tőle tanulta későbbi költeménye, a Szülőföldemen refrénjében idézett Cserebogár-dalt is. Andrásfalvy tárgyi emlékeket is őriz felmenőitől, például ezüst evőeszközöket. Nem zárhatjuk ki, hogy újabb és újabb rokonok jelentkeznek, akik Petőfi családfájának oldalágán érintettek. Emlékeik, történeteik pedig tovább színesíthetik a költőről és a családjáról alkotott ismereteinket. Önkéntelenül felvetődik, hogy érdemes lenne tudományos igényű kutatásokat is végezni - nagy adóssága ez az irodalomtörténetnek. Borzák Tibor IRÁNYTŰ. Május 18-án, szombaton 10-től 12 óráig rendezik meg Kiskunfélegyházán, a városháza dísztermében a Petőfi-rokonok Országos Találkozóját, ahol a költő ma élő oldalági leszármazottai gyűlnek össze. A délelőtti konferencián előadást tart Andrásfalvy Bertalan, Petrovics István, Bognár Zalán, Petheő Judit és lapunk munkatársa, Borzák Tibor. Délután avatják fel a Petőfi-szülők emléktábláját, majd kötetlen beszélgetéssel zárul a program. A szabadszállási Lutz Péter Károly, Petőfi negyed unokatestvére A kerepesi Hrúz Ádám családja balról jobbra: Hrúz Margit, a feleség, Stukovszky Eleonóra, Hrúz Mariska, Hrúz Dezső, Hrúz Anna Kincses Keszthely Felbecsülhetetlen értékű leletre bukkantak egy keszthelyi pince felújítása közben nemrég. A 2776 darab arany- és ezüstérmét, 24 ékszert és emléktárgyat egy helyi zsidó család rejtette el 1944-ben, a deportálás előtt. Egy belvárosi ház pincéjéből vizet akartak kiszivattyúzni, amikor egy törött és öt sértetlen befőttesüveg került elő, benne ismeretlen eredetű érmékkel és ékszerekkel. A kincsek becsületes megtalálója értesítette a jegyzőt, majd a leletek a Balatoni Múzeumba kerültek, ott őrzik mindaddig, míg nem tisztázódik a tulajdonjog kérdése. A gyűjtemény első vizsgálatai alapján annyi bizonyos, hogy az időszámításunk előtt 200-300 körüli időszakból valók az első darabok, a legutolsó veretek pedig az 1940-es évekből származnak. Redő Ferenc régész, numizmata szakértő tájékoztatása szerint a kincs legnagyobb része császárkori, tehát Krisztus születésétől az ötödik század elejéig tartó korból való - ez mintegy a kollekció negyven százalékát teszi ki. Az érmegyűjtemény java része a Kárpát-medencéből származik, de előkerültek német, olasz, spanyol, portugál, karikagyűrűn olvasható a név angliai, orosz pénzek és a ’20-as évekből való szovjet veretek, sőt japán, kínai és arab darabok is. Az ékszerek vésetei alapján a kollekció a keszthelyi Pollák és Rosenberg családé lehetett. Pollák Ferenc üvegkereskedő lánya, Teréz dr. Rosenberg Samuval lépett házasságra - a körorvos neve egy karikagyűrűn olvasható. A tárgyakat tulajdonosaik nagy valószínűséggel 1944. június 20., a keszthelyi zsidóság deportálása előtt rejthették el. A városból 829 zsidót deportáltak a második világháborúban, de csak 64-en élték túl a pusztítást, közülük is csak minden második ember tért vissza Keszthelyre. A kutatók jelenlegi ismerete szerint a talált kincsek vélhető tulajdonosainak nincsenek leszármazottai, de ennek tisztázása még tart. A páratlanul értékes gyűjteményt szeretnék bemutathatóvá tenni, hogy június első hétvégéjén, a város napján a nagyközönség is megtekinthesse Keszthelyen. (szg) 2019. május 17. ♦ A vidék családi hetilapja FOTÓK: CSALÁDI ARCHÍVUM HAZATÉRT AZ ASZTALI EZÜST. Értékes műtárgyakat vásárolt vissza a magyar állam egy bécsi árverésen. A bécsi Dorotheum decemberi aukcióján hatmillió forintért megszerzett gyűjtemény 12 aranyozott ezüsttányérból, 12 nagy, valamint 9 kisebb kehelyből áll, és több mint 200 évvel ezelőtt a Georgikon alapítója rendelte meg. Anton Köll 1817-ben Festetics I. György gróf megbízásából bővítette ki a grófi asztali ezüst- készletet. A műtárgyak egy részén gravírozott címer látható , monogrammal, grófi koronával, valamint a Festeticsek címerállataival, a daruval és a két oroszlánnal. Az 1700-as évektől Keszthely története összefonódik a családéval. A második világháborút követően az épületegyüttes műkincseinek jelentős részét elveszítette, pedig egy 1942-es leltár szerint külön ezüstkamra őrizte a kincseket. Az új szerzemények a Helikon Kastélymúzeum jelenlegi tükörtermében lesznek kiállítva egy 12 személyes hercegi ebédlő részeként, melyhez az állam nemrég székeket is vásárolt egy árverésen. A kormány a műtárgyvásárlási programja keretében évente 200 millió forintból, szakértők bevonásával tud visszavásárolni hazai régiségeket, amelyek szisztematikus kutatómunkával vagy akár váratlanul kerülnek elő. FOTÓ: VARGA GYÖRGY, MTI