Szabad Föld, 2019. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2019-05-17 / 20. szám

38 Kultúra Rokonságban Petőfivel ■ ■ n A KÖLTŐNEK nincs egyenes ági leszármazottja, hiszen fiatalon elhunyt fiának nem volt utódja. Csakhogy apja, Petro­vics István és anyja, Hrúz Mária testvéreinek ágán mintegy kétszáz rokona él még. E sorok írója húszéves kutatómunka alapján könyvet írt róluk Rokonom, Petőfi címmel. A kiskunfélegyháziak találkozót szerveztek a leszármazottaknak. A­zt gondolhatnánk, rideg tények egymásutánja nem elegendő a sorsok felvázolásához. Való igaz, némi szerencse is kell ahhoz, hogy a levéltárakban való búvárkodás, az anyakönyvek türelmet igénylő átbo­­garászása révén összeálljon egy-egy izgalmas családtörténet A hiányzó mozaikok megtalálásában a generá­cióról generációra fennmaradó his­tóriák vagy legendák segíthetnek. És még mindig kerülnek elő eddig isme­retlen titkok! Például a jó öreg kocs­­máros, Petrovics István testvére, Mi­hály mai leszármazottja, a nemrég elhunyt Kasza György felkutatta, hogy őse párhuzamosan három(!) házasságban élt - egyebek közt álné­ven -, ami finoman szólva is kimerí­ti a többnejűség fogalmát. A bólyi Petrovicsok - akik a költő apjának János nevű testvérétől szár­maztatják magukat - máig felidézik Petrovics Jánosné végzetes tettét: libái a szomszéd porta előtt legelész­tek, s egyszer csak a szárnyasok hir­telen összekaptak. A hangoskodásra mindkét házból kiszaladtak az utcá­ra, a szomszédasszony ütlegelni kezdte a gúnárokat, mire Petrovicsné hirtelen felindulásból a könyökével úgy mellbe vágta, hogy az menten meghalt. Ennél szívderítőbb pillanatokat őriznek a kerepesi Hrúzok. Petőfi Sándor is sokszor megfordult arrafe­lé, ha Pestről Gödöllőre utazott, fel­kereste a településen élő rokonait, s a fáma szerint édesanyja, Hrúz Mária testvére, Hrúz Ádám csárdájába is betért (ahogyan járt benne Erzsébet királyné, és vadászat közben megpi­hent ott Ferenc József császár). Kere­pesen ma is több Hrúz leszármazott lakik, köztük Balogh Istvánné Kö­kény Éva és Rémi Jánosné Wéber Ilona; tisztelettel őrzik híres elődeik emlékét, sokat gondolnak például a sanyarú sorsú Hrúz Margitra, akinek még rendes lakása sem volt, és ron­gyot árult a piacon, vagy a kocsimosóként dolgozó, szintén sokat nélkülöző Hrúz Dezsőre, kinek kalandos életéről egy amerikai újság is írt. Hrúz Mária unokatestvére, Hrúz Mihály Kecskemét megbecsült pol­gára volt, Judit lányának leszárma­zottja pedig a 88 éves Andrásfalvy Bertalan néprajztudós. Petőfi kecske­méti elemi iskolásként ottani roko­nuknál lakott. Legtöbbet Hrúz Erzsé­bet foglalkozott vele, aki a Petrovics vezetéknév rövidítéseként Vicskónak becézte, sokat mesélt, dalolt neki, talán tőle tanulta későbbi költemé­nye, a Szülőföldemen refrénjében idézett Cserebogár-dalt is. András­falvy tárgyi emlékeket is őriz felme­nőitől, például ezüst evőeszközöket. Nem zárhatjuk ki, hogy újabb és újabb rokonok jelentkeznek, akik Petőfi családfájának oldalágán érin­tettek. Emlékeik, történeteik pedig tovább színesíthetik a költőről és a családjáról alkotott ismereteinket. Önkéntelenül felvetődik, hogy érde­mes lenne tudományos igényű kuta­tásokat is végezni - nagy adóssága ez az irodalomtörténetnek. Borzák Tibor IRÁNYTŰ. Május 18-án, szombaton 10-től 12 óráig rendezik meg Kiskun­félegyházán, a városháza dísztermében a Petőfi-rokonok Országos Találko­zóját, ahol a költő ma élő oldalági leszármazottai gyűlnek össze. A délelőt­ti konferencián előadást tart Andrásfalvy Bertalan, Petrovics István, Bog­nár Zalán, Petheő Judit és lapunk munkatársa, Borzák Tibor. Délután avatják fel a Petőfi-szülők emléktábláját, majd kötetlen beszélgetéssel zárul a program. A szabadszállási Lutz Péter Károly, Petőfi negyed­ unokatestvére A kerepesi Hrúz Ádám családja balról jobbra: Hrúz Margit, a feleség, Stukovszky Eleonóra, Hrúz Mariska, Hrúz Dezső, Hrúz Anna Kincses Keszthely Felbecsülhetetlen értékű leletre bukkantak egy keszthelyi pince felújítása közben nemrég. A 2776 darab arany- és ezüstérmét, 24 ékszert és emléktárgyat egy helyi zsidó család rejtette el 1944-ben, a deportálás előtt. E­gy belvárosi ház pincéjéből vizet akartak kiszivattyúzni, amikor egy törött és öt sértetlen befőttesüveg került elő, benne ismeretlen eredetű érmékkel és ékszerekkel. A kincsek becsületes megtalálója értesítette a jegyzőt, majd a leletek a Balatoni Múzeum­ba kerültek, ott őrzik mindaddig, míg nem tisztázódik a tulajdonjog kérdése. A­­ gyűjtemény első vizsgálatai alapján annyi bizonyos, hogy az időszámításunk előtt 200-300 kö­rüli időszakból valók az első dara­bok, a legutolsó veretek pedig az 1940-es évekből származnak. Redő Ferenc régész, numizmata szakértő tájékoztatása szerint a kincs legna­gyobb része császárkori, tehát Krisztus születésétől az ötödik szá­zad elejéig tartó korból való - ez mintegy a kollekció negyven szá­zalékát teszi ki. Az érmegyűjte­mény java része a Kárpát-meden­céből származik, de előkerültek német, olasz, spanyol, portugál, karikagyűrűn olvasható a név angliai, orosz pénzek és a ’20-as évekből való szovjet veretek, sőt japán, kínai és arab darabok is. Az ékszerek vésetei alapján a kollekció a keszthelyi Pollák és Rosenberg családé lehetett. Pollák Ferenc üvegkereskedő lánya, Teréz dr. Ro­senberg Samuval lépett házasságra - a körorvos neve egy karikagyű­rűn olvasható. A tárgyakat tulajdo­nosaik nagy valószínűséggel 1944. június 20., a keszthelyi zsidóság deportálása előtt rejthették el. A városból 829 zsidót deportáltak a második világháborúban, de csak 64-en élték túl a pusztítást, közü­lük is csak minden második ember tért vissza Keszthelyre. A kutatók jelenlegi ismerete sze­rint a talált kincsek vélhető tulaj­donosainak nincsenek leszárma­zottai, de ennek tisztázása még tart. A páratlanul értékes gyűjte­ményt szeretnék bemutathatóvá tenni, hogy június első hétvégéjén, a város napján a nagyközönség is megtekinthesse Keszthelyen. (szg) 2019. május 17. ♦ A vidék családi hetilapja FOTÓK: CSALÁDI ARCHÍVUM HAZATÉRT AZ ASZTALI EZÜST. Értékes műtárgyakat vásárolt vissza a magyar állam egy bécsi árverésen. A bécsi Dorotheum decemberi aukcióján hatmillió forintért megszerzett gyűjtemény 12 aranyozott ezüsttányérból, 12 nagy, va­lamint 9 kisebb kehelyből áll, és több mint 200 évvel ezelőtt a Georgikon alapítója rendelte meg. Anton Köll 1817-ben Festetics I. György gróf megbízá­sából bővítette ki a grófi aszta­l­i ezü­st- kész­letet. A műtárgyak egy részén graví­rozott címer látható , monogrammal, grófi koronával, valamint a Festeticsek címerállataival, a daruval és a két oroszlánnal. Az 1700-as évektől Keszthely története összefonódik a családéval. A második világháborút követően az épületegyüttes műkincseinek jelentős részét elveszítette, pedig egy 1942-es leltár szerint külön ezüstkamra őrizte a kincseket. Az új szerzemények a Heli­kon Kastélymúzeum jelenlegi tükörtermében lesznek kiállítva egy 12 személyes hercegi ebédlő részeként, melyhez az állam nemrég székeket is vásárolt egy árverésen. A kormány­ a műtárgyvásárlási programja keretében évente 200 millió forintból, szakértők bevonásával tud visszavásárolni hazai régiségeket, amelyek szisztematikus kutatómunkával vagy akár váratlanul kerülnek elő. FOTÓ: VARGA GYÖRGY, MTI

Next