Szabad Föld, 2019. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-18 / 3. szám

Felfedezők 2019. január 18. ♦ A vidék családi hetilapja /Ésszel BEJÁRTA A HÍR A VILÁGOT: Rakonczay Gábor eljutott a Föld legdélibb pontjára. Az Antarktisz partjától indult, és 44 nap, valamint négy óra alatt gyalog tette meg a 917 kilométeres távot. A nagy magyar utazók közül sokat nemzetközi szinten is jegyeznek. F­elfedezésnek személyes, utazásnak jelentős túra, kihívásnak sportteljesítmény - annak is extrém. Nagyjából így lehetne összefoglalni Rakonczay Gábor kalandját, és semmiképpen nem érdemes összevetni száz-kétszáz évvel ezelőtti utazók teljesítményével. Egyrészt azért, mert a nagy és legendás magyar utazók anno is a kor legmodernebb felszereléseivel indultak útnak, csak azok, ugye, mes­­­sze elmaradtak a mai ruházatok és navigációs eszkö­zök minőségétől, és egy korabeli utazó, ha útnak in­dult, sosem csupán azért tette, hogy eljusson valahová, majd elmondhassa, hogy immár ott is járt, hanem - túl az emberi teljesítmény minden határán - kulturális, történelmi nyomok, eredet bizonyítéka után is kuta­tott, amit aztán hazahozva - legyen az tárgyi vagy szóbeli emlék - tudományos elemzés céljára szánt, és azt követően a köz számára bocsátott. Talán ezért is fanyalognak most sokan, hogy hja, Rakonczay Gábor negyedmagával, a modern kor technikáját használva, szponzorokkal megtámogatva ért célba úgy, hogy minden lépését filmre vették... Ment volna bezzeg egyedül, keresztül a jégen, fagyban, hóviharban - aho­gyan azt amúgy tavaly megtette az amerikai Colin O’Brady, aki nemcsak elérte a Déli-sarkot, de át is vá­gott a fagyott kontinensen (csaknem 1600 kilométert tett meg 54 nap alatt). Ám a helyzet az, hogy a magyar extrém sportoló teljesítménye fotelből nézve tűnjön bár luxusnak, még úgy is komoly kihívást jelent. Pél­daként álljon itt az angol Henry Worsley története, aki három évvel ezelőtt úgy döntött, hogy minden külső segítség nélkül (szánon maga mögött húzta minden élelmét és felszerelését) átkel az Antarktikán, de 48 kilométerrel a cél előtt már annyira legyengült, hogy útját kénytelen volt feladni, rádión kért segítséget. Két nap múlva már nem élt. Kiderült, hogy jelentősen ki­száradt és kimerült, ám 2016. január 24-én bekövetke­zett halálát bakteriális hashártyagyulladás okozta. Eljutni a világ végére, legmagasabb csúcsára sokak­nak ma már csak sport- és emberi teljesítmény. A Déli­sarkra magyar zászlót először - miután megtette ezt az Északi-sarkon is - Kovalcsikné Bátori Krisztina és Ács Zoltán tűzött ki. Ők extrém sportolók, de sokaknak ma is kihívás olyan helyen dolgozni és kutatni, ahol az életkörülmények mostohák, ahol egy-egy természeti jelenségtől nem csupán a mosoly fagy le az ember arcáról. A nagy magyar utazók élete és munkássága ma is példaértékű. SASS FLÓRA (1841-1916) Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után eltűnt egy Nagyenyeden született nyolcéves ma­gyar lányka. Sass Flórára tíz év múlva az özvegy Samu­el Baker talált a vidini rabszolgapiacon. Beleszeretett. Miután kiváltotta, egy kutatócsapat tagjaként magával vitte Afrikába. A Nílus forrásvidékét keresve rátaláltak egy tóra, elnevezték Albert-tónak. Később a lovaggá ütött Sir Baker azt a feladatot kapta, hogy hódítsa meg a Nílus térségét, és számolja fel a rabszolga-kereskedel­met. Az útról, valamint Egyiptom angol fennhatóság alá kerüléséről Sass Flóra útinaplót vezetett. Az angolok Lady Baker néven ma is őt tartják az Afrikát felfedező nők egyik legérdekesebb kutatójának. KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR (1784-1842) Erdélyi tudós, a tibetológia alapítója, a tibeti-angol szótár összeállítója, a magyarság eredetének kutatója. Keletre indult, a mai Szíria, Irak, Irán és Afganisztán térségébe. A jég és hó fogságában ragadva a Himalája kényszerű vendége maradt, de az időt nyelvészeti tanul­mányokkal töltötte, így alkotta meg a tibeti-angol szótárt. Sokat nélkülözött, rosszul táplálkozott, malária és trópusi láz is gyötörte. A mai nyugati világ neki kö­szönheti, hogy megismerkedhetett a buddhista tanok­kal, valamint a tibeti gyógyászat számos elemével. Rakonczay Gábor a Déli-sark jelképes gömbjénél. A földrajzi Déli-sark innen néhány méterre található. BENYOVSZKY MÓRIC (1746-1786) Huszártiszt, magyar és lengyel főnemes, a lengyel füg­getlenség szabadságharcosa. Orosz fogságba került, Szibériába száműzték, de felkelést szervezett, és elme­nekült. Hajóra szállt, Formosa-szigetén (ma Tajvan) létre akarta hozni az első magyar gyarmatot. Élete - jóllehet jól ismerte a geográfia és a hajózás tudományát - inkább kalandos, semmint tudományos értékű, fel­jegyzéseit viszont számos tudós felhasználta már elem­zéseinek megírásához. DÉCHY MÓR (1851-1917) A Kaukázus egyik első kutatója, a Magyar Földrajzi Tár­saság egyik alapítója. Kiváló hegymászónak számított, alpinista képességeit gyakran megmutatta a magashe­gyi régiókban vezetett kutatásai során. Hétszer járt a Kaukázusban, az erről írt monográfiája irodalmi értékű, nem csupán tudományos. Egyik fő kutatási területe a jegesedés, a gleccserek világa volt. Munkásságáért a Royal Geographical Society tiszteletbeli levelező tagjá­vá választották. a Föld körül STEIN AURÉL (1862-1943) Eredetileg Nagy Sándor birodalmát szerette volna felfedezni, ám Belső-Ázsia sivatagi világának egyik legnagyobb is­merőjévé vált; a Góbi-sivatag és a Takla-Makán-sivatag romvárosainak feltárójaként ismert. Nevéhez fűződik a régé­szet egyik legnagyobb felfedezése, az Ezer Buddha-barlangtemplom kéziratainak megszerzése is. A korábban befala­zott iratok­­ az imák, feljegyzések, csillagtérképek között akadt ezer évnél is idősebb - két tucat ládában fértek el, s miután azokat elszállította Dunhuangból, Kína a leletmentő Steint már nemhogy kémnek kiáltotta ki, de rablónak is. Kabulban halt meg, angol állampolgárként. GRÓF TELEKI SÁMUEL (1845-1916) A XIX. század második felének nagy utazója. A geográfus az észak-kenyai expedíció magyar vezetője volt, a Rudolf-tó (Turkana-tó) és a Stefánia-tó (Csev-Bahir-tó) felfedezőjeként tartják számon. Ő az első európai utazó, aki feltárta a Nagy-hasadékvölgyet, eljutott a Kilimandzsáró havához, megmászta a Kenya-hegyet. Teleki a térségben páratlan ér­tékű kutatómunkát végzett, fotókat készített, jelentős mennyiségű ásvány- és kőzetgyűjteményt hozott magával. A Rudolf-tótól délre rátalált egy aktív vulkánra, amelyet később róla neveztek el, de nevét viseli egy völgy, egy ten­gerszem és két növényfaj is. Stein Aurél és kutatócsapata a Tarim­­medencében. Stein lábánál ül kutyája. FOTÓ: MTI

Next