Szabad Föld, 2021. július-szeptember (77. évfolyam, 26-38. szám)
2021-09-03 / 35. szám
14| Riport 2021. szeptember 3. ♦ A vidék családi hetilapja Ülünk a kerepesi temetővel szembeni fagyizó teraszán. Egymás után kerülnek elő az ódon ládikából a családi ereklyék. Régi fényképeket adunk kézről kézre, megsárgult újságokat lapozgatunk óvatos mozdulatokkal. A Magyarság című napilap 1927. január 5-i, szerdai számában egy arasznyi hasábon érdekes tudósításra bukkanunk, melynek címe: „Petőfi unokahúgának esküvője Kerepesen”. Az írásból kiderül, hogy január 2-án, vasárnap délután néhai ifj. Hrúz Ádámnak, Petőfi Sándor elsőfokú unokatestvérének legfiatalabb leánya, Lórika, vagyis Hrúz Eleonóra örök hűséget esküdött Kökény Ferenc budapesti mészárosnak. Az eseményen jelen volt a menyasszony valamennyi testvére, Hrúz Dezső, Szabó Istvánné Hrúz Mária kerepesi, özv. Baltazár Józsefné Hrúz Margit budapesti és özv. Sipiczky Jánosné Hrúz Anna nagytarcsai lakosok, valamint a költő két unokatestvére, Navratil György kistarcsai mészáros és Zsiebek István kerepesi kovácsmester. Az ara egyébként a mészárszékkel bővült „Magyar Koronához” vendéglő tulajdonosa volt a családi örökséget előtte nagyapja, id. Hrúz Ádám, édesapja, ifj. Hrúz Ádám, valamint bátyja, Hrúz Dezső üzemeltette. - Még a hideg is végigfutott a hátamon... - törli meg könnybe lábadt szemét a 88 esztendős Balogh Istvánné Kökény Éva, aki eddig csendben üldögélt köztünk. - Ez a cikk a szüleim esküvőjéről szól! Édesanyám nagyapja, az én dédapám, id. Hrúz Ádám Petőfi édesanyja, Hrúz Mária testvére, nagyapám, ifj. Hrúz Ádám pedig a költő első unokatestvére volt. Én pedig a népes leszármazottak egyike vagyok. A korabeli tudósítás így fejeződik be: (ifj. Hrúz Ádám, vagyis az imént megszólaló Éva néni nagyapja) „...úgyszólván egész életét világhírű unokatestvére emlékének szentelte. Többször kijelentette, hogy teher és nyűg neki az élet, s egyedüli öröme Petőfi versei. Jószívű, adakozó ember volt: tíz gyermekén kívül rokonainak tizenhárom árváját nevelte föl, és így, noha tekintélyes vagyont örökölt, halálakor nem maradt utána egyéb, mint a ma is meglévő kocsma. Úgy járt ő is, mint ama másik »jó öreg kocsmáros« Szalkszentmártonban.” Larika kocsmájáról és Dezső bátyjáról az alábbiakban lesz még szó, most viszont ismerkedjünk meg testvérük, Hrúz Margit ma élő leszármazottjával, akit rokonlátogatóba hívtunk Kerepesre. Fülepi Kálmán szépapja a már sokat emlegetett vendéglős, ifj. Hrúz Ádám, Petőfi unokatestvére. Gyerekkorában a szüleitől hallotta, hogy távoli rokonságban állnak a költővel, de nemigen foglalkozott vele. Amikor aztán az iskolában Petőfiről tanultak, valahogy kitudódott a dolog, és kórusban kiabálták utána az osztálytársai: „Petőfi Sándor gatyában táncol!” Nem hittek neki. Ahogyan később sem, amikor a barátainak bizonygatta származását. A családi legendáriumból tudni lehet, hogy volt egy rokonuk, aki a költőnek köszönhetően nyerte vissza pár órára elvesztett szabadságát. Egy időben március tizenötödikét csak délelőtt lehetett ünnepelni, a rokon meg délután sétálgatott a várban, nemzetiszín karszalaggal. El is vitték a rendőrök, és csak akkor engedték ki a fogdából, amikor a családtagok bemutatták a Petőfi-rokonságukra vonatkozó bizonyítékaikat, minek alapján nekik .jogukban áll" délután is megemlékezniük a nemzeti hősről. Kálmán a nagymamájától megörökölte ezeket a dokumentumokat, köztük Hrúz Margit házassági anyakönyvi kivonatát, valamint egyéb hivatalos igazolásokat, újságcikkeket, melyekből fény derül arra, hogy az asszony valóságos médiasztár volt a maga korában. Balthazár Istvánné Hrúz Margit - akit sokan nemes egyszerűséggel Petőfi mamának szólítottak - 1948-ban azzal került a lapok címoldalára, hogy pesterzsébeti egyszobás, konyha nélküli lakásban nyomorog, ahová becsorog az eső, a falak megrepedeztek, sokat nélkülöz, abból próbálja eltartani magát, hogy rongyot árul a piacon. Kilétére akkor derült fény, amikor zsibárusítási engedélyt kért, illetve erkölcsi bizonyítványért folyamodott a rendőrséghez. „Petőfi egyetlen vérrokona rongyot árul a pesterzsébeti piacon” - adta hírül a Népszava, amit valószínűleg Budapest akkori főkapitánya, dr. Münnich Ferenc rendőr altábornagy is olvashatott, mert hamarosan a kezdeményezésére egy teljesen rendbe hozott, szépen bebútorozott lakást adtak át neki. Sőt tűzifát és készpénzt is kapott. Megint volt miről írni: „Nem nyomorog többé Petőfi Sándor unokahúga” Még a filmhíradó is tudósított róla. - De hiszen ez Aranka! - ismeri fel Éva néni egy régi fényképen Hrúz Margit unokáját, vagyis Fülepi Kálmán nagymamáját. „Cserébe” ő is előveszi féltett kincseinek egyikét, a szülei esküvőjén készült műtermi fotót, azon az esküvőn, amelyikről riportunk elején írtunk. Kálmán a homlokára csap: ez a kép neki is megvan! Ám Éva néni tudja tetézni: - Én voltam az egyik koszorúslány Aranka esküvőjén! - Sokszor megfordultunk a bicskei szőlőbirtokukon - veszi át a szót Éva néni férje, Balogh István. - Emlékszem, Kálmán bácsinak gondja akadt a kúttal, 15 méter mélyen eltörött a fúróberendezés. Szegény, próbálta kiszedni valahogy. Lementünk a pincéjébe is, és megkóstoltuk a borát. Nagyon finom volt! - Tőle tanultam meg bort készíteni meg apámtól - bólint a fiatalember. - Még most is megvan a birtok, édesanyám gazdálkodik rajta, az ott termesztett zöldséget, gyümölcsöt a vendéglőmben hasznosítjuk. Képzelje, Pista bácsi, ugyanabból a kútból nyerjük ma is a vizet, amit az imént említett. Egy korábbi rokoni kapcsolat több évtizedes kihagyás után most a szemünk láttára éledt fel újra. Éva néniék hajdanán többször találkoztak Fülepiékkel, most pedig ezen riport során egyik utódukkal hoztuk össze őket. Varázsütésre előjöttek a régi emlékek, helyükre kerültek a mozaikdarabkák. Kálmánról kiderült, hogy pár éve vendéglőt nyitott Újpesten. Vagyis kerepesi felmenői, a Hrúz Ádámok nyomdokába lépett! Amit kínál: kockás abroszok, házias ízek, kedves vendéglátás. Az étterem falán nemcsak a Petőfivel való oldalági rokonságára vonatkozó dokumentumokat látni, hanem nagyapja és édesapja focistamúltjának emlékképeit is, természetesen az Újpest FC-ben játszottak. Kálmán ugyancsak itt nőtt fel, itt kezdett vízilabdázni. - Lia-fehér a vérünk - mosolyog. - Meg piros-fehér-zöld - tesszük hozzá. „Kocsimosó a Petőfi-család utolsó sarja” - ezzel a címmel írt Petőfi Sándor unokaöccséről, Hrúz Dezsőről a New Yorkban megjelenő Amerikai Népszava 1930. február 7-i száma. A snájdig fiatalember a cikk készültekor egy pesti autótaxi-telepen valóban kocsimosóként és kocsizsírozóként dolgozott. Egyszer beleesett egy szerelőgödörbe, és úgy összetörte magát, hogy élete hátralévő részében munkaképtelen betegként tengődött. A barna képű, égő szemű férfi azt is elmesélte, hogy részt vett a Petőfi család hamvainak nagy nemzeti temetésén, amikor 1908 őszén Petrovics István, Hrúz Mária, Petőfi István, Szendrey Júlia Petőfiék Kerepesen A KÖLTŐ SZÜLETÉSE 200. évfordulójának megünneplésére kilencmilliárd forintot szán a kormány. Talán az is eszébe jut valakinek, hogy az ország több településén ma is élnek Petőfi Sándor oldalági leszármazottai, akik méltóképpen ápolják elődeik emlékét. Például dokumentumfilmet forgat róluk egy stáb. Kerepesen több Hrúz-rokonnal is találkoztunk, akik nem csak múltbéli történeteket meséltek, hanem azt is felvetették, hogy jó lenne Petőfi-kultuszt teremteni a városukban. A Kökény család és Hrúz Anna 1920 körül a Petőfi-kocsma előtt