Szabad Föld, 2022. július-december (78. évfolyam, 26-52. szám)

2022-08-05 / 31. szám

Családi kör r Hit, remény, önbecsülés A JÓGA EREDETILEG a tudat átalakítása és az újjászületés körforgásából megszabadulást szolgáló indiai vallási módszerek és technikák megnevezése. Nyugati elterjedésével elvesztette vallásos jellegét, sokan csak a meditáció, torna- és légzőgyakorlatok összességeként tekintenek rá, holott- miként Csíky-Palotás Réka példája is mutatja - az egész életet megváltoztathatja.­ ­ A jógával 2006-ban találkoztam, amikor várandós lettem az első gyermekemmel. Megreformáltam az alvásomat, az étkezésemet, meg­tanultam jó néhány stresszoldó technikát, és megfigyeltem, mi az, ami a babának és nekem is jót tesz. A mozgás örömén, s azon túl, hogy a jógától felszabadultnak és bol­dognak éreztem magam, olyan kö­zegbe kerültem, ami végtelen nyu­galommal töltött el. Életem egyik legszebb időszaka volt. Rékának három csodálatos gyer­meke született, megélhette a kis­gyermekes anyukák minden örömét. Boldog élete akkor kezdett megrom­lani, amikor a férje visszaesett a szenvedélybetegségébe. Bár évekig próbálták családon belül megoldani a nehézségeiket, egy idő után min­den összeomlott körülöttük, a gye­rekeket már nem lehetett rábízni, önsorsrontó életet élt. Elvesztette a munkahelyét is, Rékának pedig vissza kellett mennie dolgozni. - Egyedül maradtam minden teherrel, kiszolgáltatva egy szenve­délybetegnek. Tehetetlennek, csaló­dottnak éreztem magam, csak a napi dolgok lebonyolítására ma­radt energiám, sokan nem értették, hogyan csinálom - meséli Réka. - Eljött az a pont, amikor úgy érez­tem, nem bírom tovább, és végre képes voltam lépni. Elküldtem a férjemet. Keményen hangzik, de eljutottam odáig. És milyen jó, hogy eljutottam! Rajta ez segített, legalábbis adott neki egy lökést, hogy terápiára menjen. Azóta tisz­tán él. Réka következetesen, lépésről lépésre haladt. Egy irodában dolgo­zott, fizette az adósságokat, amiket részben közösen, részben a férje halmozott fel, nevelte a gyerekeket, tartotta magában a lelket jógával, meditációval. így jutott el 2016-ban egy jóga­oktató képzésre, amelynek elvégzé­se után abban a stúdióban kezdett tanítani, ahova járt. Közben folya­matosan képezte magát, integrált manuális terápiát és természet­­gyógyászatot is tanult. 2018-ban felkérték a stúdió vezetésére. Szá­mos workshopot és tábort is szer­vezett, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjtött arról, hol lehetnek elaka­dások az emberek életében, milyen módszerek segíthetnek a megoldás­ban. Céljává vált, hogy e területen továbbadja a tapasztalatait. - A nagy áttörést az jelentette, amikor ismét léptem egy nagyot és saját vállalkozást, a Békaműhely Jóga és Terápiás Központot kezd­tem építeni. Közben mindvégig kereste a párját, nem akart egyedül maradni harminc-egynéhány évesen. - Egyszer csak megtörtént a csoda, a Testműhely képzésének nyílt napján találkoztam Ferivel, az oktatóval. Első látásra szerelem! Óvatos ismerkedést, sok beszélge­tést követően eldőlt, hogy odava­gyunk egymásért, s hogy van közös jövőnk. Júniusban tartottuk az es­küvőt, nagyon boldogok vagyunk! Ahogy telnek az évek, Rékának egyre többet jelent a jóga: befelé figyelést, hitet, erőt, fejlődést, a gondolatok elcsendesítését, egész­séget, reményt, önbecsülést, az élet szeretetét. Hisz abban, hogy min­den ember képes önmagát meggyó­gyítani, ő ehhez nyújt segítséget.­­ Kidolgoztam egy speciális módszert, melyet egészségtréning­nek kereszteltem el. Akkora igény lett rá, hogy most az időm legna­gyobb részében ilyen egyéni foglal­kozásokat tartok. A módszerek kö­zött van jóga, légzés- és mozgáste­rápia, táplálkozásbeállítás, manuális terápia és regenerációfejlesztés. Emellett jógás videókat készítek ott­honi gyakorláshoz, ezek közül né­hány ingyen is elérhető a YouTube­­on. Bár Réka igazi közösséget ho­zott létre, gyermekeire a legbüsz­kébb, akik értelmes, érzékeny kis­kamaszok. A családnak rengeteg terve van, az önfenntartás felé tar­tanak, jövőre szeretnének tyúkokat nevelni és bővítik a konyhakertet is. De a hároméves tervben szerepel egy újabb Rékaműhely megalakítá­sa is, amellyel a kezelések és a moz­gásórák egy részét Budapestről át­helyezhetik Sukoróra. B. B. Réka jógaórái közül néhány ingyen is elérhető a YouTube-on 2022. augusztus 5. ♦ A vidék családi hetilapja A kisváros legszélső utcájába csak kis késéssel jutottak el a színes reklámújságok, de ez cseppet se za­varta az ott lakókat. Pali bácsi fej­csóválva hozta be a kötegnyi lapot, de ha már fáradnak vele, átnézi mindet, s amikor élete párja, Erzsike bejön a kertből, neki is elmondja, mit látott odáig. Szívesen nézegetik az olasz sonkák, az érlelt sajtok, a svájci csokoládék, a híres magyar borok és az ismeretlen sörök fotóit. - Sok mindent árulnak, némelyikről azt se tudjuk, mi lehet - mondta Pali bácsi de jól van, haladni kell a korral. A fiatalok meg szeretik az ilyesmit, a félig kész ételeket, nem kell velük annyit bíbelődni. Erzsi néni ült a hokedlin, rábó­lintott az öreg beszédére. Erős kezeit eldugta a kötény zsebébe, és arra a temérdek tésztára gondolt, amit ő életében meggyúrt, meg a hajnali kenyérsütésekre, szilvalekvárfőzés­­re.­­ Könnyebb ma már, az biztos, de meg is kell érte dolgozni, nem ingyen adják - mondta csak úgy halkan, maga elé. Aztán felvett egy lapot, ilyen még nem volt idáig. Alig tudta kibetűzni a címet: Gasztroturizmus. Ahogy nézegette, forgatta, hát kiderült, olyan helyek­re csábítják az érdeklődőket, ahol jókat lehet enni-inni. Pali bácsi is szemrevételezte, és elmosolyogta magát. - Nem olyan nagy újdonság ez, Erzsikém. Az én szépanyám ilyen úton ismerte meg a szerelmet. Erzsi néni csak nézett nagy sze­mekkel, hogy milyen történet kereke­dik ki ebből, mert jól ismerte már a férjét. S nem csalódott, mert az öreg komótosan pipára gyújtott, úgy idézte fel azt a régi eseményt: - Forró nyár volt akkor is, hetek óta nem esett egy csepp eső se, és egyre lejjebb kellett engedi a gémeskútba a vödröt, hogy a mindig szomjas bir­kák eleget ihassanak. A juhászok a terebélyes eperfa alatt tanyáztak, kalapjukat a szemükre húzták, szu­nyókáltak, csak néha ugrasztották a kutyákat. Egy tikkasztó délelőtt úri hintó kereke verte fel a port. A vá­rosi jegyző ült a kocsiban, meg egy szép lányka, dióbarna haja két fo­natban majdnem a derekáig ért. Azért jöttek ki a pusztába, mert el­terjedt a híre, hogy van itt egy le­gény, aki csodaszép figurákat tud faragni, és Apollónia, mert így hív­ták, nagyon vágyott egy szép fara­gott tükörre. Maga tervezte a mintát, s pirulva nyújtotta át a magas, szőke legénynek a papírlapot, amire fino­man rajzolva szőlőlevelek közt meg­bújó firtök, mosolygó almák és csőrüket néma dalra nyitó kis mada­rak voltak. András csak nézte, aztán bólintott, hogy megcsinálja. Az öreg juhász tisztelettel meghívta a kedves úri vendégeket ebédre, és Apollónia olyan lelkesen mondott igent, hogy apja elfogadta az invitálást. Bog­rácsban főtt tanyai levetlen volt, egyszerű, laktató étel. A lány nagyra nyílt szemekkel hallgatta, ahogy a nyalka legény magyarázta a recep­tet, amint hazaért, le is jegyezte. A fehér szalonnát zsírjára kell sütni, aztán a fele zsírzóba beletör­delni a lebbencstésztát. Sötétbarnára kell sütni, de vigyázva, mert ha el­égeti az ember, keserű lesz. Őrölt pirospaprika adja meg a színét, és az apróra vágott vereshagyma, né­hány girizd fokhagyma vagy két csípős zöldhagyma, meg só nem hiá­nyozhat. Már csak a kockákra vá­gott krumpli meg egy kis víz, aztán csupán főzni kell. Amikor kész és egy darabban fordul, ráhalmozza a kisütött szalonnát. Forrón tálalja, de úgy, hogy ehetős legyen. Kovászos uborka jár hozzá.­­ Bizony, nagyon régen volt az az első pusztai ebéd, amit aztán hosszú udvarlás követett, esküvő és szép élet - fejezte be Pali bácsi, és Erzsi néni egy könnycseppet törült ki a szeméből. Megsimította az öreg karját, és szeretettel nézett rá. - Akkor azért olyan finom augusz­tusban az a tanyai levetlen, amivel a családot kínáljuk - mondta mo­solyogva mert a szeretettel készí­tett étel a legjobb. Salánki Anikó Gasztroturizmus KINEK MONDJAM EL? Kedve­s Ágnes!Ö ^­tően bántak a három gyerekükkel: a két lány mindent megkapott, a fiú semmit. Ön a válaszában azt írta, hogy nagyon gyakran kap ilyen levelet, s ez az egyik legnagyobb hiba, amit a szü­lők elkövethetnek. Mert még ha nincs is rossz szándék, csak esetleg butaság a megkülönböztetés mögött, a testvé­rek közt ez viszályt szít. Én is egy örökösödési ügyet sze­retnék elmesélni önnek, bár teljesen más a történet. Harmincévi házas­ság után nyolc éve elvesztettem a férjem. Sajnos, gyerekünk nem szü­letett, testvérem sincs, a szüleim rég meghaltak. Anyósomat anyámként szerettem, mindig kedves volt hoz­zám, csak így szólított: kislányom. A gyászunkat egymást támogatva éltük meg. A lánya, a férjem húga Németországban él a családjával. Anyósom januárban meghalt, előtte öt évig rákos beteg volt. Nem terhelem a betegség részleteivel, de sokat szenvedett szegény. Az utolsó egy évben otthon ápoltam. Mivel egészségügyi iskolát végeztem, be tudtam neki adni az injekciót, az infúziót, én mosdattam, ágytálaz­­tam. Közben bevásároltam, intéztem az ügyeit. Külső segítséget nem tűrt meg maga mellett, úgyhogy odaköl­töztem az utolsó hónapokra, beteg­­állományba mentem, és csak ővele foglalkoztam. Mivel egy ügyvédnő barátnője néha meglátogatta, meg voltam győződve róla, hogy vég­rendeletet készíttetett, joggal vél­tem, hogy abban énrám is gondol. Hát nem. Amikor meghalt, a nyug­díjából, a lakásban talált pénzből, kipótolva a sajátommal, eltemettet­­tem. A lánya ugyan elküldte az én részemet a költségekből, de a teme­tés után azt kérdezte: „Mikor költö­zöl vissza a saját lakásodba? Amúgy kösz, hogy ápoltad az anyut.” A lé­nyeg, hogy kiderült, nem volt vég­rendelet, így a törvény szerint min­dent az egyetlen gyerek, a lánya örökölt. Akinek esze ágában sem volt nekem adni ebből valamit. Vol­tak, akik biztattak, pereljem be, ta­núskodni fognak mellettem. De én nem alázom meg magam. A sógor­nő kapzsisága nem érdekel. De a szeretett anyósom nemtörődömsége nagyon fáj még ma is. Elfogadott valamit és semmit nem adott cseré­be. Ez nem fér a fejembe. Üdvözlettel: Rózsa Kedves Rózsa! Igen, ez is jó példa arra, hogy az emberek milyen hanyagok a legfon­tosabb dolgaikban. Az anyósa nyil­ván gondolni sem akart arra, hogy el kell mennie, így a hála sem jutott az eszébe. Önzés és nemtörődöm­ség, de sok ember gyarlósága! Pedig még az érzés is megnyugtató, ha idejében elintézzük a dolgainkat! Üdvözlettel: Újlaki Ágnes (agnes.ujlaki@szabadfold.hu)

Next