Szabad Föld, 2022. július-december (78. évfolyam, 26-52. szám)
2022-08-05 / 31. szám
Családi kör r Hit, remény, önbecsülés A JÓGA EREDETILEG a tudat átalakítása és az újjászületés körforgásából megszabadulást szolgáló indiai vallási módszerek és technikák megnevezése. Nyugati elterjedésével elvesztette vallásos jellegét, sokan csak a meditáció, torna- és légzőgyakorlatok összességeként tekintenek rá, holott- miként Csíky-Palotás Réka példája is mutatja - az egész életet megváltoztathatja. A jógával 2006-ban találkoztam, amikor várandós lettem az első gyermekemmel. Megreformáltam az alvásomat, az étkezésemet, megtanultam jó néhány stresszoldó technikát, és megfigyeltem, mi az, ami a babának és nekem is jót tesz. A mozgás örömén, s azon túl, hogy a jógától felszabadultnak és boldognak éreztem magam, olyan közegbe kerültem, ami végtelen nyugalommal töltött el. Életem egyik legszebb időszaka volt. Rékának három csodálatos gyermeke született, megélhette a kisgyermekes anyukák minden örömét. Boldog élete akkor kezdett megromlani, amikor a férje visszaesett a szenvedélybetegségébe. Bár évekig próbálták családon belül megoldani a nehézségeiket, egy idő után minden összeomlott körülöttük, a gyerekeket már nem lehetett rábízni, önsorsrontó életet élt. Elvesztette a munkahelyét is, Rékának pedig vissza kellett mennie dolgozni. - Egyedül maradtam minden teherrel, kiszolgáltatva egy szenvedélybetegnek. Tehetetlennek, csalódottnak éreztem magam, csak a napi dolgok lebonyolítására maradt energiám, sokan nem értették, hogyan csinálom - meséli Réka. - Eljött az a pont, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, és végre képes voltam lépni. Elküldtem a férjemet. Keményen hangzik, de eljutottam odáig. És milyen jó, hogy eljutottam! Rajta ez segített, legalábbis adott neki egy lökést, hogy terápiára menjen. Azóta tisztán él. Réka következetesen, lépésről lépésre haladt. Egy irodában dolgozott, fizette az adósságokat, amiket részben közösen, részben a férje halmozott fel, nevelte a gyerekeket, tartotta magában a lelket jógával, meditációval. így jutott el 2016-ban egy jógaoktató képzésre, amelynek elvégzése után abban a stúdióban kezdett tanítani, ahova járt. Közben folyamatosan képezte magát, integrált manuális terápiát és természetgyógyászatot is tanult. 2018-ban felkérték a stúdió vezetésére. Számos workshopot és tábort is szervezett, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjtött arról, hol lehetnek elakadások az emberek életében, milyen módszerek segíthetnek a megoldásban. Céljává vált, hogy e területen továbbadja a tapasztalatait. - A nagy áttörést az jelentette, amikor ismét léptem egy nagyot és saját vállalkozást, a Békaműhely Jóga és Terápiás Központot kezdtem építeni. Közben mindvégig kereste a párját, nem akart egyedül maradni harminc-egynéhány évesen. - Egyszer csak megtörtént a csoda, a Testműhely képzésének nyílt napján találkoztam Ferivel, az oktatóval. Első látásra szerelem! Óvatos ismerkedést, sok beszélgetést követően eldőlt, hogy odavagyunk egymásért, s hogy van közös jövőnk. Júniusban tartottuk az esküvőt, nagyon boldogok vagyunk! Ahogy telnek az évek, Rékának egyre többet jelent a jóga: befelé figyelést, hitet, erőt, fejlődést, a gondolatok elcsendesítését, egészséget, reményt, önbecsülést, az élet szeretetét. Hisz abban, hogy minden ember képes önmagát meggyógyítani, ő ehhez nyújt segítséget. Kidolgoztam egy speciális módszert, melyet egészségtréningnek kereszteltem el. Akkora igény lett rá, hogy most az időm legnagyobb részében ilyen egyéni foglalkozásokat tartok. A módszerek között van jóga, légzés- és mozgásterápia, táplálkozásbeállítás, manuális terápia és regenerációfejlesztés. Emellett jógás videókat készítek otthoni gyakorláshoz, ezek közül néhány ingyen is elérhető a YouTubeon. Bár Réka igazi közösséget hozott létre, gyermekeire a legbüszkébb, akik értelmes, érzékeny kiskamaszok. A családnak rengeteg terve van, az önfenntartás felé tartanak, jövőre szeretnének tyúkokat nevelni és bővítik a konyhakertet is. De a hároméves tervben szerepel egy újabb Rékaműhely megalakítása is, amellyel a kezelések és a mozgásórák egy részét Budapestről áthelyezhetik Sukoróra. B. B. Réka jógaórái közül néhány ingyen is elérhető a YouTube-on 2022. augusztus 5. ♦ A vidék családi hetilapja A kisváros legszélső utcájába csak kis késéssel jutottak el a színes reklámújságok, de ez cseppet se zavarta az ott lakókat. Pali bácsi fejcsóválva hozta be a kötegnyi lapot, de ha már fáradnak vele, átnézi mindet, s amikor élete párja, Erzsike bejön a kertből, neki is elmondja, mit látott odáig. Szívesen nézegetik az olasz sonkák, az érlelt sajtok, a svájci csokoládék, a híres magyar borok és az ismeretlen sörök fotóit. - Sok mindent árulnak, némelyikről azt se tudjuk, mi lehet - mondta Pali bácsi de jól van, haladni kell a korral. A fiatalok meg szeretik az ilyesmit, a félig kész ételeket, nem kell velük annyit bíbelődni. Erzsi néni ült a hokedlin, rábólintott az öreg beszédére. Erős kezeit eldugta a kötény zsebébe, és arra a temérdek tésztára gondolt, amit ő életében meggyúrt, meg a hajnali kenyérsütésekre, szilvalekvárfőzésre. Könnyebb ma már, az biztos, de meg is kell érte dolgozni, nem ingyen adják - mondta csak úgy halkan, maga elé. Aztán felvett egy lapot, ilyen még nem volt idáig. Alig tudta kibetűzni a címet: Gasztroturizmus. Ahogy nézegette, forgatta, hát kiderült, olyan helyekre csábítják az érdeklődőket, ahol jókat lehet enni-inni. Pali bácsi is szemrevételezte, és elmosolyogta magát. - Nem olyan nagy újdonság ez, Erzsikém. Az én szépanyám ilyen úton ismerte meg a szerelmet. Erzsi néni csak nézett nagy szemekkel, hogy milyen történet kerekedik ki ebből, mert jól ismerte már a férjét. S nem csalódott, mert az öreg komótosan pipára gyújtott, úgy idézte fel azt a régi eseményt: - Forró nyár volt akkor is, hetek óta nem esett egy csepp eső se, és egyre lejjebb kellett engedi a gémeskútba a vödröt, hogy a mindig szomjas birkák eleget ihassanak. A juhászok a terebélyes eperfa alatt tanyáztak, kalapjukat a szemükre húzták, szunyókáltak, csak néha ugrasztották a kutyákat. Egy tikkasztó délelőtt úri hintó kereke verte fel a port. A városi jegyző ült a kocsiban, meg egy szép lányka, dióbarna haja két fonatban majdnem a derekáig ért. Azért jöttek ki a pusztába, mert elterjedt a híre, hogy van itt egy legény, aki csodaszép figurákat tud faragni, és Apollónia, mert így hívták, nagyon vágyott egy szép faragott tükörre. Maga tervezte a mintát, s pirulva nyújtotta át a magas, szőke legénynek a papírlapot, amire finoman rajzolva szőlőlevelek közt megbújó firtök, mosolygó almák és csőrüket néma dalra nyitó kis madarak voltak. András csak nézte, aztán bólintott, hogy megcsinálja. Az öreg juhász tisztelettel meghívta a kedves úri vendégeket ebédre, és Apollónia olyan lelkesen mondott igent, hogy apja elfogadta az invitálást. Bográcsban főtt tanyai levetlen volt, egyszerű, laktató étel. A lány nagyra nyílt szemekkel hallgatta, ahogy a nyalka legény magyarázta a receptet, amint hazaért, le is jegyezte. A fehér szalonnát zsírjára kell sütni, aztán a fele zsírzóba beletördelni a lebbencstésztát. Sötétbarnára kell sütni, de vigyázva, mert ha elégeti az ember, keserű lesz. Őrölt pirospaprika adja meg a színét, és az apróra vágott vereshagyma, néhány girizd fokhagyma vagy két csípős zöldhagyma, meg só nem hiányozhat. Már csak a kockákra vágott krumpli meg egy kis víz, aztán csupán főzni kell. Amikor kész és egy darabban fordul, ráhalmozza a kisütött szalonnát. Forrón tálalja, de úgy, hogy ehetős legyen. Kovászos uborka jár hozzá. Bizony, nagyon régen volt az az első pusztai ebéd, amit aztán hosszú udvarlás követett, esküvő és szép élet - fejezte be Pali bácsi, és Erzsi néni egy könnycseppet törült ki a szeméből. Megsimította az öreg karját, és szeretettel nézett rá. - Akkor azért olyan finom augusztusban az a tanyai levetlen, amivel a családot kínáljuk - mondta mosolyogva mert a szeretettel készített étel a legjobb. Salánki Anikó Gasztroturizmus KINEK MONDJAM EL? Kedves Ágnes!Ö ^tően bántak a három gyerekükkel: a két lány mindent megkapott, a fiú semmit. Ön a válaszában azt írta, hogy nagyon gyakran kap ilyen levelet, s ez az egyik legnagyobb hiba, amit a szülők elkövethetnek. Mert még ha nincs is rossz szándék, csak esetleg butaság a megkülönböztetés mögött, a testvérek közt ez viszályt szít. Én is egy örökösödési ügyet szeretnék elmesélni önnek, bár teljesen más a történet. Harmincévi házasság után nyolc éve elvesztettem a férjem. Sajnos, gyerekünk nem született, testvérem sincs, a szüleim rég meghaltak. Anyósomat anyámként szerettem, mindig kedves volt hozzám, csak így szólított: kislányom. A gyászunkat egymást támogatva éltük meg. A lánya, a férjem húga Németországban él a családjával. Anyósom januárban meghalt, előtte öt évig rákos beteg volt. Nem terhelem a betegség részleteivel, de sokat szenvedett szegény. Az utolsó egy évben otthon ápoltam. Mivel egészségügyi iskolát végeztem, be tudtam neki adni az injekciót, az infúziót, én mosdattam, ágytálaztam. Közben bevásároltam, intéztem az ügyeit. Külső segítséget nem tűrt meg maga mellett, úgyhogy odaköltöztem az utolsó hónapokra, betegállományba mentem, és csak ővele foglalkoztam. Mivel egy ügyvédnő barátnője néha meglátogatta, meg voltam győződve róla, hogy végrendeletet készíttetett, joggal véltem, hogy abban énrám is gondol. Hát nem. Amikor meghalt, a nyugdíjából, a lakásban talált pénzből, kipótolva a sajátommal, eltemettettem. A lánya ugyan elküldte az én részemet a költségekből, de a temetés után azt kérdezte: „Mikor költözöl vissza a saját lakásodba? Amúgy kösz, hogy ápoltad az anyut.” A lényeg, hogy kiderült, nem volt végrendelet, így a törvény szerint mindent az egyetlen gyerek, a lánya örökölt. Akinek esze ágában sem volt nekem adni ebből valamit. Voltak, akik biztattak, pereljem be, tanúskodni fognak mellettem. De én nem alázom meg magam. A sógornő kapzsisága nem érdekel. De a szeretett anyósom nemtörődömsége nagyon fáj még ma is. Elfogadott valamit és semmit nem adott cserébe. Ez nem fér a fejembe. Üdvözlettel: Rózsa Kedves Rózsa! Igen, ez is jó példa arra, hogy az emberek milyen hanyagok a legfontosabb dolgaikban. Az anyósa nyilván gondolni sem akart arra, hogy el kell mennie, így a hála sem jutott az eszébe. Önzés és nemtörődömség, de sok ember gyarlósága! Pedig még az érzés is megnyugtató, ha idejében elintézzük a dolgainkat! Üdvözlettel: Újlaki Ágnes (agnes.ujlaki@szabadfold.hu)