Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-22 / 21. szám
1955. május 22. Földműves Kisfaludy Károly műve szlovák színpadon . . . A NYITRAI KERÜLETI SZÍNHÁZ ifjabb jelentős lépést tett a szlovák– magyar kultúrközeledés terén. Május 19-én előadta Kisfaludy Károly „A kérők“ című vígjátékát. Ez Kisfaludy Károly első műve, melyet szlovák színpadon előadták s így a bemutató jelentősége magasan túlnőtt a vidéki kereteken. Országos, sőt határokat túlszárnyaló kultúreseménnyé vált. „A kérők*, Kisfaludy Károly első vígjátéka (1819), mely annak idején egyszerre meghódította a magyar színkedvelő közönséget és azóta is tartja magas művészi színvonalát. Napjainkban a budapesti Jókai Színház játssza és most készül belőle egy új magyar opera. Haladó szellemű darab, mely bátran lerántja a leplet a hűbéri Magyarország uralkodó osztály, erkölcséről. Kellemes történetek, szellemes sziporkák keretében mutatja Ь [UNK] a haszonleső kérőket, Szélházyt, a külföldieskedő bárót és Perlakyt a latin idézetekkel dobálódzó fiskálit, akik csak a pénzéért akarják elvenni Málit, Baltafy kapitány leányát. Azonban Lidi, ez a temperamentumos és nyílteszű magyar lány áthúzza minden számításukat. A darab főcske a kor és jellemrajz s csak most a felszabadulás Után látjuk teljes igazában, milyen merészen tört pálcát a szerző az egész korabeli társadalmi és erkölcsi rend felett. A darab bemutatója fényesen sikerült Nyitrán. A darabot Műnk István, a „Nová scéna“ rendezője rendezte, akit a magyar dolgozók a Magyar Területi Színház rendezéseiből már jól ismernek. Jó volt a kiállítás és különösen jól sikerültek B. Gesztes Zsuzsa magyar empire kosztümjei. A női főszerepben Michalik Olivia (Máli), Ravelek Lőrinc Magda (Lidi) és Šoltésová Elena (a szószátyár nagynéni, Margit) tűntek ki. ELŐADÁS UTÁN elbeszélgettünk a nyitrai színház dramaturgjával, Sáfár Ignác tanárral, aki a darabot fordította. Elmondta, hogy a színház kérők bemutatójával több célt követett. Elsősorban hozzáláttunk vele régi tervünkhöz — mondotta — hogy a szlovák dolgozók előtt bemutassuk azokat a magyar klasszikusokat, akik még nincsenek meg fordításban. Másik célunk az volt, hogy ezáltal a proletár nemzetköziség szellemében tovább ápoljuk a szlovák-magyar barátságot, amely a nyitrai kerületben már eddig is szép eredményeket mutat fel. Hiszen szlovák nyelvű színházunkat a délnyitrai magyar városokban a magyar dolgozók mindenütt szeretettel fogadják. Fordítás közben láttam, hogy milyen helyes volt választásunk, amikor a magyar klasszikusok bemutatási sorozatát épp „A kérők”-kel kezdtük meg. A darab nemcsak lebilincselő, ötletes és fordulatos, de ma is nevelő hatással bír. Csak egy példát: milyen bátran tör pálcát Kisfaludy a kozmopolitizmus felett. Ez ellen még ma is kell gyakran harcolnunk. A magyar dolgozók szívesen megtekintették a szlovák klasszikusok, mint Palárik, Chalúpka, vagy a többiek darabját, s meg vagyok győződve arról, hogy hasonló hatása lesz a magyar klasszikus darabnak szlovák vidékeken, így neveljük dolgozóinkat egymás kultúrájának megbecsülésére és szeretetére a közös hazában. MUNK ISTVÁN RENDEZŐ is úgy nyilatkozott, hogy a nyitrai színészkollektíva jól tudta, hogy ez a bemutató irodalomtörténeti jellegű és e szerint is játszott. A nyitrai kerületi színház ezzel is bizonyítékát adta, hogy helyes úton jár. Mártonvölgyi László ★ ★ W Tanítók, diákok ! ——————— d , ^ Bizonyítványért könyvet - könyvért sorsjegyet Iskolai körökben már jónéhány éve elterjedt és népszerű a „Bizonyítványért könyvet” akció, melyet a Slovenská kniha az iskolai hatóságokkal együttműködve rendez, az iskolaév végén. Ezt az akciót ez évben is a tanítóság és tanulóifjúság figyelmébe ajánljuk, annál is inkább, mert az idén olyan újítással bővül ki, amely érdeklődésüket bizonyára fokozottabb mértékben felkelti. Ez évben minden diák, aki a tanítók, kultúrfelelősök útján az akció keretében legalább 10.— Kis értékben könyvet vásárol, teljesen ingyen kap egy sorsjegyet, amellyel 89 értékes díjból nyerhet. A díjakat erre a célra a Slovenská kniha, n. v. ajándékozza. Minden további 10.— Kčs árat elérő könyv megvásárlásáért a tanuló további sorsjegyeket kap, melyekkel még inkább megnő az eshetősége, hogy a kitűzött díjakból valamelyiket megnyerje. A főnyeremény 1000 Kčs értékű könyvszekrény és hozzá 2000 Kčs értékű könyv, amelyeket a nyertes saját tetszése szerint válogat ki. A nyereménytárgyak között szerepel kerékpár, sátor (teljes felszereléssel táborozáshoz), sífelszerelés, korcsolya cipővel, bábszínház díszletekkel, babákkal, meg sok-sok más gyermekeknek és a serdülő ifjúságnak kedves, értékes tárgy. Az akció május 16-a és június 18-a között zajlik le, úgyhogy azok a könyvek jönnek számításba, amelyeket ebben az időközökben vásárolnak. A nyeremények nyilvános kisorsolása július 2-án Bratislavában lesz. A nyerőszámokat július 10-én mindenki megtekintheti a könyvesboltok kirakataiban. Az első díj nyertesét — amennyiben vidéki lenne — szüleivel együtt meghívják Bratislavába a nyeremény átvételére. De azok a tanítók és kultúrfelelősök is gyönyörű díjakat nyerhetnek — a szokásos 10 százalékon felül — akik ebben az akcióban a legeredményesebb munkát fejtik ki. Ezek közül a legértékesebb egy szép könyvszekrény, 2000 K es értékű, saját tetszés szerint kiválasztott könyvvel. Továbbá részesülhetnek egy heti üdülésben két személy számára, valamely tetszés szerinti fürdőhelyen. A gyorsvonat második osztályát is megtérítik oda-vissza. A jutalomtárgyak között szerepel egy értékes fényképezőgép, hordozható írógép, 1600 Kčs értékű rádió és még sok más könyvjutalom. Olyan akcióról van szó, melyet a tantestület, a kultúrfelelősök valóban eredményesen népszerűsíthetnek s egyúttal jól szolgálhatják az irodalom népszerűsítésének, terjesztésének ügyét is. Az akcióval kapcsolatos mindennemű felvilágosítást a Slovenská kniha, n. v. könyvesboltjában kaphatják meg, ahol mint kultúrfelelősök vezetve vannak. Tudjátok-e? Az első búvárok a vízipókok voltak: ősidők óta „harangot” szőnek selyemfonálból, ezt megtöltik levegővel s így ereszkednek le a tavak fenekére. * * * A szőlő kötözésére a XVI. és XVII. században hárshéjat használtak. * * * A jól fejlődő emberi csecsemő súlygyarapodása életének első félévében napi 25, második félévében napi 15 gramm. A tűzhányók nyílásából kiömlő tüzes láva 1000—1200 Celsius fok forróságú. * * * A természetbúvárok megfigyeltek egy sólymot, amely 162 évig élt. * * * Földünk legnagyobb ismert tűzhányókrátere (nyílása) a Csendes-óceán Maul-szigetén lévő, 3056 méter magas Haleakala vulkáné: átmérője 10, kerülete 39 kilométer és felülete 50 négyzetkilométer. Köztársaságunkban az évi cukorfogyasztás személyenként eléri a 30 kilogrammot. * • * Egy holdnyi talajban 10—20 millió parányi élőlény található, amelyeket csak erős nagyítással lehet látni. * * * A Nap kisugárzó energiája a mai sugárzás arányában változatlanul tart még 30 milliárd évig. * * * A Mars bolygó felületének nagyobb részén vöröses-sárga térségek, homokpuszták terülnek el, ezek adják a Mars vöröses színét. CSONTOS VILMOS: Az örök készülődőhöz Örök készülődés sok ember élete. Árnyékba takarja a múlt kisértete. Némelyeknek dereng igéző holnapok Varázsa, — míg néhány, — bár előttük ragyog Csillaguk: megbújva, félve lépegetnek. Bátrabbakra nézni csak messziről mernek ... Egyik is, másik is készülődik egyre, valami nagyon szép, csodálatos tettre ... örök készülődés bús gyávák élete. Titeket nem csábít fénylő igézete Holnapot formáló, szépítő nagy célnak? Ti csak várjatok a sorstól ajándéknak, Amire szükség van? S ha szűkiben vagytok. Felhördül jajgató, keserű panasztok... — Miért nem, miért nem akarjátok tudni; A múló idővel nem lehet alkudni! — örök készülődő, jajgató bús ember, ne járj közöttünk oly tétova léptekkel. Lásd meg bennünk, hogy mi, ha különben élünk. Sokat teszünk érte! — És lásd, hogy nem félünk Bátor lépteinkkel menni s újat, szebbet Alkotni... a célunk véled is egyezhet. Ne csak készülődj hát, állj közénk, légy ember! Segíts építeni mind a két kezeddel! ■G-sti /ie/es Szúnyogok zenélnek a lámpa körül, kórót ropogtat a tarka tehén. Megzörren a sajtár néném kezében, s már csurran a tej, a habos fehér. Mezítláb járok a száraz alomban, meg-meg simítom a Riska fejét. Csivognak a fecskék fenn a gerendán, a kúráló tyúk nem leli helyét. Majd bögrét hozok a földes szobából, friss tej ízével telik meg a szám.. ■> Úgy hörpintem fel, mint gyermekkoromban, — még bajusz is marad az ivás után. OZSVALD ÁRPÁD. 5 Olvassuk és terjesszük a mezőgazdasági sajtót! A mezőgazdasági sajtó egyik legfőbb segítőtársunk a mezőgazdaság fellendítését előmozdító feladatok teljesítésében. Hogy ezt a nagy és felelősségteljes küldetését betölthesse, segítsen szövetkezeteink tagjainak, dolgozó parasztságunknak, állami gazdaságaink, gépállomásaink dolgozóinak s a begyűjtési dolgozóknak, szükséges, hogy minél többen ismerjék, olvassák és terjesszék. A mezőgazdasági sajtó arra törekszik, hogy a termelésben élenjáró dolgozók jól bevált módszereit széleskörben ismertesse, népszerűsítse; továbbá szakcikkeket közöl, mellyel segít a mezőgazdaság dolgozói szakképzettségének emelésében. Minél magasab szinten áll szaktudásunk, a reánk váró feladatokat annál könnyebben tudjuk megvalósítani, a nehézségeket leküzdeni. Ezzel elősegítjük mezőgazdaságunk fejlődésének meggyorsítását. Tehát, olvassuk és terjesszük a mezőgazdasági sajtót! VALAHOL AKKOR hegyen és völgyön, domboldalon és sík mezőn, kátyús utakon jámporon ballagtak sovány tinócskák. Kócos lovacskák nyikorgó szekeret húztak. A méla parasztszálak pereméről rövidke vezényszavak pattantak le az állatocskák felé, ostor is pattintott, hogy az évezredes teher alatt vontatottá váljon a barmok igyekvő szófogadása. Ostor pattogott, barázdát hasogatott a tájon az ekevas. A tájék fölött a kék ég hullámos lepedője húzódott, más-más hímzéseket teremtettek rajta a menetelő felhődarabok. Hasadt az ugar, hasadt a tarló. A föld emberei őszi vetések alá ágyazgatták a konok rögöt. A falu úgy ellapult a messzeségben, hogy alig is látódon a föld fölött valónak. Fölötte domboldal emelkedett és a falu elveszett domb völgyében, mintha csak bokros a temészdarab volna olyannak látta a néző emberi szem a hepehupás talajon. Mintha nem is volna fontos, hogy alacsony házaival ott van a tájon, hogy mégiscsak megbolygatja a határ egyszínű térképét. A falu előtt és a falu mögött sovány tinócskákon és kócos lovacskákkal szántották a földet és az emberek ténfergése a határ hátán, olyat mutatott, hogy nem a falu, nem az apró házak sora, hanem az élet rendjében csak az ember a fontos, és a tinócska, lovacska, és a föld, ahogyan a vetést készítő munkát jelentenek az őszi délutánban. Úgy látódott, bár erre nézve nem mondott senki bizonyító szót, hogy csak az eső, az akarat és a munka fontos az életnek, amelyek vetéságyaknak porhanyítják a konok rögöt. AZONBAN CSALÓKA kép volt ama határbeli, mert éppen a falut nem domborította ke, hanem elveszejtette, akár valami pénzdarabot, amelyiknek hiányzása nem is látszik meg az emberen, pedig, szegényebbé tette A faluban is ott volt a parasztvergődés. A házak szérűin kielégítetlenül meredtek az ég felé a kazlak helyei Más esztendőkön hatalmas szalmahegyek voltak oda rakva, de most csak aprika halmokban volt az esztendő szálas termése. És a házak szerdái alatt ott voltak a tágas kamrák, amelyeknek sarkaiban kis takáskákban lapult meg az aszályos gabona, azon a helyen, ahol más esztendőkben bőáldású szemtermés szokott terjengeni. És a mezőkön sem voltak az emberek egyedül. Ott volt velük az életük, ott volt velük minden, ami őket emberré tette. És ami ott volt a mezőn az emberekkel, az paraszti volt körülöttük. Ott volt az emberrel a munkahelye, ott volt vele a két karja, ereje, az akarata és tudása, amelyikkel porhanyóvá csinálja a rögöt. És ott volt vele a homloka is — a homloka is! — hogy a fölhasogatott barázdákba belecsuroghasson róla a verejtéke. Ott volt vele kócos lova, sovány tinócskái, segéderők az ő ereje mellett. Állatok és testvérek. OTT VOLT AZ EKÉJE, ami szerszám. És a borona. És a hömbölygő is. Ott volt fölötte a kék ég, mögötte valahol a semmiben a hatalom, akit istennek hívnak. Az égbolt keleti szélén elvesző színű bárányfelhők alkották az isten szemét. Szikkadt volt a föld és egybemállott, akár az öntött vas nagydarabja És ott volt a parasztemberrel szive-lelke, hogy szót mondhasson a a társa, a másik parasztember felé— No az idén még ezt a munkát is bizonytalanba csináljuk — mondotta Báli sóhajtásképpen. — A szántást’ — mondotta hozzá Ferenc nyomatékosan, mert eltalálta szomszédja gondolkozását. — Kell, hogy magot kapjak valakitől, mert másképpen kár a szántás, mag nélkül én nem vethetek. Kölcsönmagot kell szerezni valahonnan, jövőre meg, hogyha terem belőle valami, akkor visszaadni. Még ha úgy is, hogy kamatot is fizetne az ember. Ilyen szavakkal kezdett Báli beszélgetést. Jak — Hát így van testvér — hullota szavak Ferenc szájából mintha csak éppen visszhangot mond, dana. — Rossz esztendő volt. Ilyenkor látszik meg a legjobban, hogy mi az élet. — Néty mázsa ocsú termett holdanként, termés helyett. Hogyan osszam én azt be, te Ferenc? — No én csak beosztom valahogyan. Két mázsa árán csak veszek annyi magot, amennyi egy holdba kell. Két mázsa árát meg adóba adom, nehogy az egész summával adós maradjak. Ne mondja rám senki se holnap, se holnapután, se idegen ember, se az ivadékom, hogy jött egy rossz esztendő és én már elhagytam magamat, engedtem, hogy megfojtson. Inkább nem eszek egy esztendeig kenyeret, de a földemre nem engedek betábláni, azt én tisztán akarom megtartani. ENNI IS KELL, se Ferenc! — S mmi az, hogy enni is kell Nem is kell ahhoz omlós kalács, se versenye, hogyha éppen nincsen Termett krumpli, meg répa. Meg lö’dimogyorót is lehet szedni a barázdák aljából egy pár zsákkal Majd csak kihúzom valahogy ezt az egy esztendőt. Majd hogyha valamelyik esztendőn a föld bőséges termést ad, akkor kipótolom a nyomorúságot, eszek omlós kalácsot is, meg pecsenyét is. — Hogyan beszélsz te, Ferenc? — Hogyan beszélnék, testvérem? Ahogyan gondolkozom, úgy is beszélek. Miért csodálkozol ilyen szavakon? Mostanáig talán jobb volt számunkra az élet rendje? Mostanáig is csak úgy volt, hogy az őszön kiszámítottam, hova mennyi kell, aztán meg mennyi marad arra, hogy megéhessem. Amennyiben jutott. Mindig kevés jutott. Pedig jók voltak az esztendők. Most kevesebb fog jutni. Semmi. Hát nem eszek a búzatermésből. Eszek földimogyorót, pedig azt nem is én vetettem, azzal az isten törődik, hogy nekem is legyen valamim. De te, Báli, csak két ilyen esztendő legyen a föld hátán egy régiben és a magtárakból fogyjon ki a gabona, mit fognak aztán enni az úri fajzatú emberek?! ..! BÁLI MEGHAJTOTTA FEJÉT a szomszéd földön, mert kezdte érteni Ferenc észjárását. — Az én gyomrom esztendőkön hozzászokott a bőtermésű hogy korpát egyen a nullásliszt kalácsa helyett. Én a csirke punha húsa helyett tízesztendős vén tyúk száraz izmai szoktam lerágni a csontról, ha epren húst ettem. Én hoznék but к a fagyökérhez is. De mi leszen az úri nációval? Akik az élet rendjének parancsolói. Azok majd beledöglenek a nyomorúságba. (Folytatás a következő számban)