Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-06 / 6. szám

1955. február 6. flMraftves Kovács István: M­­últ év elején, ugyanezen Metájt jártam Nagykeszin. Akkor már a szö­vetkezetben megejtették a zárszáma­dást. Több, mint fél millió koronát osztottak el évvégi osztalékként, a le­dolgozott munkaegységek arányában. Volt is nagy öröm, vígság ebben a csallóközi faluban. Lépten-nyomon megelégedett szövetkezeti tagokat lát­tam. Hogyne örültek volna. Hiszen többen annyi pénzt kaptak, nyomban konyha, szoba­ bútort, hogy stb. vásároltak, családi ház építéséhez fog­tak. Erre a múltban még csak gon­dolni se mertek volna. * * * .. .. Most újra a faluba vetődtem. Ez alkalommal nagyobb létszámú ta­nulmányi csoport tagjaként. A szövetkezet gazdasági udvarában járunk. A hidegtől megdermedt hó ropog talpunk alatt .. . Békécky János sertésgondozót az anyasertések istállójában találjuk. — Hetven anyasertés van gondjaira bíz­va. Feladatát szakszerűen és nagyon lelkiismeretesen végzi. Erről tanúsko­dik múlt évi szép eredménye is. A tervezett 140 malac helyett 1.080-at választott el. Ez 130 százalékos terv­­teljesítésnek felel meg. Ilyen szép eredmények elérésére az igazságos ér­dem szerinti jutalmazás serkentette Békécky Jánost, aki a terven felül elválasztott malacok után 1125 korona pótjutalomban részesült. Habár sikerrel zárta le a múlt évet, mégsincs vele megelégedve. Ez évben még nagyobb választási átlagot akar elérni. A szövetkezetben bőségesen van si­lótakarmány. A tervezett 1.300 köb­méter helyett 2.000 köbméter zöld­­takarmányt silózott. Így naponta min­den egyes tehénre 30 kiló jut. Ez az adag egészen május 15-ig van bizto­sítva. Hetven hektár lucernájuk is bő termést hozott. Ennek ellenére a tej­­átlag még az öt litert sem éri el. Ez annak tudható be, hogy a szövetke­zetnek még nincs törzs-tehénállomá­nya. Az alacsony tejhozamú tehene­ket csak lassacskán tudják kiselejtez­ni. Százezer koronát fizettek ki pót­­jutalomként A szövetkezet tagjai szép sikereket értek el a növénytermelésben is. Pél­dául a cukorrépából 170 százalékra teljesítették termelési tervüket. A tervezett 240 méter mázsa cukorrépa helyett hektáronként átlag 408 mázsát termeltek. Itt is kézzelfoghatóan be­bizonyosodott, hogy a jó munkaszer­vezés, az igazságos jutalmazás, és a pótjutalom bevezetése szinte csodákat művelhet. A növénytermelő csoportokon belül az egyes tagokra is elosztották a cu­korrépaterületet. Így a tagok egyéni felelősségérzete hatalmasan megnöve­kedett. Nemcsak a növényápolást vé­gezték egyénileg a csoportokon belül, hanem ügyeltek arra is, hogy a beta­karításnál rend legyen. Külön-külön lemérték az egyes parcellák termés­hozamait. És ugyanerről feledkezik meg több szövetkezet! Minden egybevetve: a szövetkezet vezetősége igen nagy gondot fordít az elvégzett munka igazságos jutalmazá­sára, a pót­jutalmazásra. Fényesen bi­zonyítja ezt az a 100 ezer korona is, amit az állattenyésztési és növényter­mesztési csoportok tag­jai kaptak pót­­jutalom fejében. Közel egy­millió korona osztalék­ évzáró taggyűlésre jöttek össze szövetkezet tagjai, hogy számot ves­­­senek, hogyan is gazdálkodtak az el­múlt évben ... Cita elvtárs ünnepélyes hangon megnyitja a gyűlést. Majd az 58 éves Szemerei Ferenc, a szövetkezet el­nöke veszi át a szót... Keresetlen szavakkal mondja el beszámolóját. — Nemcsak az eredményekről beszél, hanem a hibákról is, habár azok el­törpülnek az előbbiekkel szemben. A tagság nevében köszönetet mond az állatorvos áldozatos munkájáért. Hála és szeretet sugárzik szavaiból, mikor a néphadseregünk katonáinak hősies, bátor munkájáról beszél. — Nagy ár­víz­veszély fenyegetett bennünket, — mondotta szinte megilletődötten — de kisegített­e minket a hadsereg. — A továbbiakban kihangsúlyozta, hogy az elért szép eredmények mind a ta­gok és a vezetőség szorgalmas mun­kájának, a gépállomás segítségének köszönhetők. Hév és szenvedély fűti szavait, amikor a békeharcról beszél... Az arcok egy pillanatra elkomorod­­nak, mint a felhőkkel telehintett ég­bolt. .. majd határozottság, elszánt akarat tükröződik rajtuk. Hallani a felháborodás morajait. ,,Nem engedjük újra lángba borítani a világot! Ves­­­szenek a háborús gyújtogatók! Az ar­cok elárulják azt is, hogy még vi­lágosabban látják a szövetkezeti gaz­dálkodás magasztos célját. A közös cél, az egységes akarat, a munkahős­­tettek még egységesebbé kovácsolták a szövetkezet tagjait. A múlt év szorgalmas munkájának eredménye: 951 ezer korona osztalék. Tehát, csaknem duplája a tavalyinak. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezet tagjai az előlegen kívül munkaegysé­genként még 15 korona évvégi oszta­lékot kapnak. Kalmár Vince szövet­kezeti tagnak például 1,306 munka­egységére csak osztalékként közel 20 ezer koronát kapott. Természetbeni járandósága fejében pedig 52 mázsa gabonát vtt haza. — Szénássy János és lánya a zárszámadást követő na­pokban 833 munkaegységük után 12,5 ezer koronát kaptak kézhez. Hasonló összeget vett fel még Lukács Ferenc tarkarmányozó és még sokan mások. — Ez hát a magyarázata annak, hogy a szövetkezetből annak megalakulása óta (ennek hova­tovább öt éve már) egyetlen tag sem lépett ki a szövet­kezetből, sőt növekszik a belépni szándékozó száma. A tagokat ban­­kos bottal sem lehetne arra kény­szeríteni, hogy kilépjenek a szövet­kezetbe , úgy hozzá nőtt már szívük­höz a közös gazdálkodás. * * * Tagadhatatlan, hogy a nagykeszi EFSz tagjainak munkája révén nagy­mennyiségű élelmiszer jut az ipari dolgozóknak, viszont ők is kapnak ez ipartól olyan dolgokat, amik nélkü­lözhetetlenek a nagyüzemi mezőgaz­daságban. A múlt évben az ipar munkások bevezették a villanyt mind a gazdasági épületekbe, mind a lakó­házakba. Igen ám, de nincs transz­­formátor, így a villany nem gyúlhat ki a községben. Nagyon fontos volna hogy a nagykesziek a várva­ van transzformátort minél előbb megkap­ják, mert mind az EFSz gazdaságá­nak, mind a község lakásainak nagy szüksége van rá. ÚJARCÚ MILLIOMOSOK (Tanulmányúti jegyzetek) П. A nagykesziek büszkék sertésállományukra. Nem csoda, mert sertéstenyé­szetük szépen jövedelmezett az elmúlt évben. Az új, korszerű istállókban minden előfeltétel megvan arra, hogy az ál­latgondozók növeljék a tejhozamot. Kis szövetkezet — szép eredmények A nyitrai kerületben lévő belárdi EFSz-nek mindössze 183 hektár földje van. Tagsága pedig olyan kevés, hogy a csúcsmunkálatoknál kénytelenek az iparban és egyéb helyen dolgozó hoz­zátartozóikat megkérni, hogy szabad­ságukat ezen idő alatt otthon töltsék. Persze olyképpen, hogy segítsenek a sürgős munkák elvégzésében. A szövetkezet példásan teljesítette beadási kötelezettségét. A sertéshús­beadást 246, a marhahúsét és barom­fiét 210 százalékra teljesítette, tejből pedig a tervezett 21.000 liter helyett­ 51.390 litert adott be, ami szintén kö­­zel 250 százalékot tesz ki. A szövetkezet tagjai a múlt évb­en munkaegységenként 9 korona előle­get és 4,5 kg gabonát kaptak. Az év­végi zárszámadáskor m­inden ledolgo­zott munkaegység után előrelátható­lag még 4 korona osztalékot is kap­nak. Fito József szövetkezeti tag, aki 1024 munkaegysége után 9.216 korona előleget vett fel, évvégi osztalékként további 4.096 koronát kap, összesen tehát 13.302 koronát. Ehhez jön még természetbeni járandóságként 46 má­zsa gabona. Nem sokkal kevesebb Molnár István, Matyó István, Dubrota Pál tagok múlt évi jövedelme sem. A belárdi EFSz tehenészete helye­sen alkalmazza a Malinyina módszert Hogy érdemes volt bevezetniök, kitű­nik abból is, hogy közel 250 száza­lékra teljesítették múlt évi tejbeadá­sukat. Most pedig a Stermann-bódék beszerzését tervezik. Még ez évben hozzálátnak egy istálló felépítéséhez is. Védnökségi üzemük a buőany Kí­sérleti és Növénynemesítő Állomás amely a szövetkezet tagjait megaján­dékozta egy mikroszkóppal, amit a szövetkezeti munkaiskola folyamatban lévő előadásainak keretében igen jól hasznosítanak. (—kov—) 7 Bánjunk gazdaságosan a takarmányokkal A kedvező takarmánytermés meg­könnyíti a sikeres átteleltetést. Szá­las- és szemestakarmányokból nagy mennyiséget takarítottunk be. A si­­lózási tervek teljesítésével is jelentős mértékben növeltük takarmánykészle­tünket, és ezáltal télire is rendelke­zésünkre áll a vitaminokban gazdag takarmány. Mindez egész télen át lehetőséget nyújt a szakszerű takarmányozásra, az állati termelés nyári színvonalának fenntartására, sőt emelésére. Nem szabad azonban megfeledkeznünk ar­ról, hogy a téli időszak fele még előt­tünk áll. Ez arra kötelez, hogy a meg­lévő takarmányokat gondosan kezel­jük, okszerűen használjuk fel, és ne pazaroljunk. Ennek érdekében vizsgáljuk meg az alább közölt szempontok alapján, megtettünk-e mindent a takarmányok­kal való takarékosság érdekében. Gon­doljunk csak arra, hogy ha csak 1 kg szemeskukorica is vész kárba, 21 —25 dkg húst veszítünk el a híző, vagy süldő súlyából; ha csak 1 kg korpa megy veszendőbe, akkor 2—2,5 liter tejet, ha pedig 5 kg lucernaszé­na szóródik el, úgy 3—4 liter tejet is elveszítünk. Amint igaz az, hogy a fillérekből lesznek a koronák, igaz az is, hogy takarékossággal és a takarmányok okszerű felhasználásával növelhetjük az állattenyésztés jövedelmezőségét. A takarékosság terén különösen szálastakarmányoknál van javítani va­a­ló. Vizsgáljuk meg a kazlakat, nem bontotta-e meg őket a szél, gondosan vannak-e betetőzve, a beázástól meg­­óva. Kész-e a vízelvezető árok? Jó-e a víztárolás és a kazalvágás? A rossz tárolás tápanyag veszteséget, pazarlást jelent. Ezért mindezt ne csak a szénánál, hanem a töröknél, pely­vánál és szalmánál is vizsgáljuk meg.­­ azonnal pótoljuk a hiányosságokat A pillangósok kazlai környékén össze kell takarítani a lehullott leveleket, a letöredezett szárrészeket, mert a­­zok egyenértékűek az abrakkal. Ha a szél megbontotta a kazlat, rakas­suk át száraz időben, mert a javítga­tás, az erősebb szél nagyobb károso­dástól nem óvhatja meg. Túl sok takrmány adása esetén csak turkál benne az állat, étvány nélkül fogyasztja. Széna, szalma szállításánál gondosan vigyázzunk, hogy ne szóród­jék el. Töreket, pelyvát ponyvával bélelt kocsin szállítsunk, pácolva hasz­náljuk fel. A siló­­ felbontásakor körültekintő­en távolítsuk el a földet és a földdel szennyezett vagy romlott penészes réteget, hogy a felhasználásra kerülő szilázzsal ne keveredhessen. A meg­bontott siló tetejére (ároksiló felbon­tott részére) helyezzünk gallyakat (ka­rókat), ezekre pedig rakjunk kukori­­caszár-kévéket, vagy szalmát, hogy a szilázst megóvjuk a megázástól. Fel­­bontatlan silóknál meg kell vizs­gálni a földelést: a repedéseket be kell tömni, nehogy a csapadék befoly­jon a szilázshoz. Ároksilónál a víz­elvezető árkokat is meg kell vizs­gálni és a hiányosságokat ki kell ja­vítani. Tüzetesen meg kell nézni az ab­raktakarmányt tároló magtár- és gó­ré-helyiségeket is. A tetőzet hibái ki­­javítandók, nehogy a becsurgó csa­padék tönkretegye az abrakot. Hoz­zuk helyre a padozatot. Tapasszuk be az egérlyukakat, az egereket pedig rendszeresen irtsuk.­­ A takarmányokat lehetőleg ömleszt­ve tároljuk és szükség szerint — de legalább 10 naponként — lapátoljuk át, szellőztessük. A takarmányok helyes, okszerű, fo­gyatékos felhasználása nem képzel­hető el a megfelelő feldolgozás, elő­készítés nélkül. Ha a takarmányokat feldolgozás nélkül adjuk az állatok­nak, úgy felesleges rágó- és emész­­tőmunkát végeztetünk velük, ami termelésünk rovására megy, a fel­dolgozott, előkészített takarmányt vi­szont jobb étvággyal fogyasztják, te­hát annak jobb az étrendi hatása, könnyebben emészthető és így na­gyobb százalékban értékesül. Ezáltal is takarmányt takarítunk meg. A kukoricaszárat lehetőleg szártépővel, ennek híján szecskavágóval is fel­aprózhatjuk. A felaprított takarmányo­kat pácolva etessük. Pillangószénából kalapácsos darálón készítsünk szénalisztet, ezáltal a fe­jősteheneknél, borjaknál, sertéseknél és baromfiaknál abrakot takarítunk meg. Etessünk darált abraktakarmányo­kat. Darálással 10—12 százalékkal emelhetjük a szemestakarmányok e­­mészthetőségét. Az egyes állatfajok részére különböző nagyságúra kell a darát elkészíteni. Sertések részére lisztszerűen, lovak részére durvábbra, szarvasmarhák, juhok részére köze­pes nagyságúan. A sertések és a szarv­smarhák ta­karmányának egy részét erjesszük, mert ezáltal is növeljük a takarmány értékét. Ne etessünk romlott takarmányt. Az etetést végezzük minden nap u­­gyanazon időben és gondoskodjunk a megfelelő itatásról is. A termeléstől független egyenlő ta­karmányozás nemcsak mérhetetlen nagy pazarlást, hanem annyit is je­lent, hogy a termelés irányítását ki­engedtük kezünkből. Egyedi takarmá­nyozás nélkül kifizetődő állattenyész­tés, vagy állattartás el sem képzel­hető. Kísérjük állandóan figyelemmel a sertések, különösen pedig a hízók fogyasztását. Ha a takarmányt nem maradéktalanul, jó étvággyal eszik meg, csökkentsük a következő etetési adagot. A jászlakat, a 3.lyukat ki kell ja­vítani. A rossz, hibás jászlakból, vá­lyúkból kihull, elkallódik a takarmány. Etetés előtt takrítsuk ki a jászlakat s vályúkat, mert a bennük maradt hulladék lerontja az állatok étvágyát és csökkenti a takarmány értékesí­tését. Az istállókat tartsuk tisztán. Gon­dosan vigyázzunk, hogy az istálló ne legyen párás, nedves. Az állate­gészségügyi rendszabályok elhanyago­lása, s az ennek következtében fel­lépő állati megbetegedés szintén ta­karmánypazarlást jelent, hiszen a beteg állat nem termel. Okos gazda még tele kamra ■ esetén is azt tartja: „Tök nap mint kolbász.” Takarékoskodni kell tehát, amíg még van miből. Érdemes volt... Szövetkezetünk egy évvel ezelőtt határozta el, hogy a kapások terüle­tét szétosztja egyéni megművelésre Az elhatározást tavaszkor tett követte. Minden tag magkapta a maga kuko­ricáját, cukorrépáját. Természetesen a tagok annak is tudatában voltak, hogy a túltermelésben pótjutalmat kapnak, igyekezett tehát mindenki a maga részét alaposan megmunkálni. Érde­mes volt: az eredmény nem maradt el. Például Lackó János munkacso­portja a részükre kimért 42 hektár területen a tervezett 1.520 mázsa he­lyett­ 1.841 mázsa kukoricát termelt ki. Tehát 321 mázsát termelt terven felül. Ebből a csoport tagjai 80 má­zsát kaptak pót­jutalmul. Vizala István csoportja 48 hektáron 610 mázsával, Palkovics János cso­portja 50 hektáron 246, Mitala Béla munkacsoportja pedig 51 hektáron 557 mázsával lépte túl a tervet. négy csoport tagjai összesen 432 má­­­zsa kukoricát kaptak pótjutalmul. A szövetkezet tagjai versenyre kel­tek egymással a kukorica ápolásában. A verseny eredménye világosan meg­mutatkozott a pótjutalom kiosztásakor. Volt olyan tag, aki 550. Viszont egyik-másik csak 300-350 kilogramm kukoricát vitt haza. A cukorrépánál ugyancsak szép eredmények születtek. A 80 hektár­nyi cukorrépa-területen a tervezett 21.516 mázsa helyett 27.618 mázsa termett, ami 6.102 mázsa cukorrépát jelent terven felül. A tagok - ugyan­úgy, mint a kukoricánál, — pótju­­talmat kaptak a terven felül kiter­melt mennyiség után és pedig: a répa árának 25 százalékát. Palkovics János, aki 26 úr cukorrépát művelt meg, 120 mázsát ért el területén. Ezért pótjutalomként 332 koronát kapott. Bátran mondhatom, alig akadt olyan tag, aki ne részesült volna pótj­uta­lomban. Ezek az eredmények bebizonyítot­ták, hogy helyes a kapásoknak egyé­nekre való szétosztása és a pót­uta­lom bevezetése, mert mind az EFSz­­nek, mind pedig a tagoknak na •­bb lett a jövedelme. Érdeke tehát min­­den tagnak, hogy ebben az­­ évben még jobban dolgozzon. ELEK JÓZSEF Csúz. Majdnem 14 millió korona elszámolás A zsolnai kerület mint Szlovákia első kerülete fejezte be a szövetke­zetek évvégi zárszámadásait. Már min­den szövetkezet tudja, hogyan gaz­dálkodott tavaly és ugyancsak tudják a szövetkezet tagjai, mire számíthat­nak évi munkájukért. Az évvégi zárszámadások mutatják hogy a zsolnai kerület szövetkezetei valóban jól gazdálkodtak. A 77 szö­vetkezetből, melyek osztalékot fizet­nek ki, 45-nek sikerült a tervezett munkaegység értékét túllépnie zsolnai kerület szövetkezetei a zár­s­számadások alkalmával összesen 13.849.000 koronát fizettek ki tagjai­nak.

Next