Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-22 / 21. szám

1955. május 22. Földműves з A kulákok kiebrudalásával a szarvas EFSZ még szebb eredményeket érhet el Kint a határban nagy a sürgés­forgás. Minden épkézláb ember mun­kában van. Juránya József agronómus lót-fut, egész nap a határt járja, mert látni akarja a kikalászolt rozsot, a szárbaszökkenő búzát, a fejlődő cu­korrépát. Vele érez a növényekkel, amelyek harcot vívnak a mostoha idő­járással. A 352 hektár vetés, melyet kereszt- és szűksorosan vetettek el, kitesz magáért. Minden jel arra mu­tat, hogy jó termésük lesz. Szépen kisorolt a négyzetesen vetett kukori­ca, s az előcsíráztatott korai burgo­nya. A kertészetben jól halad a korai palánták s egyéb zöldségfélék ápolá­sa. Teljes ütemben folyik a dohány­palántázás s a lányok különleges szép palántákat dugdosnak a földbe. Nem csoda, szakértő kezek ápolták, gon­dozták. Farkas Péter dohányos jól érti munkáját, hisz 25 év óta folytat­ja e mesterséget. Palántájuk az új betonszerű melegágyakban van bőven, úgyhogy el tudnak adni azoknak gazdaságoknak is, akiknek valamilyen­­ oknál fogva nem sikerült a palánta­nevelés. Tavaly 60 mázsa szárazdo­hányt adtak be terven felül, amit ez­­idén túl akarnak szárnyalni. *** Az állattenyésztés terén is napról napra szebb és szebb eredmények születnek. Ezt az bizonyítja, hogy míg az elmúlt években csak részben tudtak eleget tenni beadási kötele­zettségüknek, most már terven felül is adnak be állati termékeket. A tisz­ta ólakban vígan ficánkolnak a fehér és pirosbőrű malacok, növendékek, el­nyújtózva lustán fekszenek a hízók. Az anyakocák óriásira fejlődtek és szaporák, mert nagyon sok az olyan, amely több, mint 10 malacot szoptat. Nagy Lajos, aki a malacszaporulat szerint van jutalmazva, az elmúlt hó­napban 98 munkaegységet szerzett. Ez dicséretére válna még egy fiatal­nak is, nemcsak a 63 éves Nagy bá­csinak. Szerencsés Gyula, zootechni­­kusnak és a szorgalmas állatgondo­zóknak köszönhető, hogy eddig 129 darab malacot adtak el terven felül. Ezenkívül az 571 darab tervezett ser­tés helyett 700 van az ólakban. Az állattenyésztés ez év elejétől rohamléptekben halad előre. Ugyanis bevezették a hozam- és súlygyarapo­dás szerinti jutalmazást. Míg az el­­­­múlt év bármely hónapjában a 15 kg felüli 300 darab sertés csak 15—17 mázsát gyarapodott, addig az elmúlt hónapban 43 mázsa súlygyarapodást értek el, így jól járt a szövetkezet, de az állatgondozók is, mert jutalmuk jelentősen megnövekedett. A marhaálolmánynál, habár a ter­vezett 220 darab helyett 270 drb. van, az állatgondozók nem tudnak hasonló eredményeket elérni. Igaz, takarmá­nyuk szűkösen van, mert tavaly Duna vize nagy károkat okozott. De a most már itt az új, megkezdték a zöld etetését, tehát fokozhatják a tejter­melést is. Lesz bőven takarmányuk, mert van 81 hektár füveshere-keve­­rék, 29 hektár őszi, 18 hektár tavaszi rendek, 13 hektár takarmányrépa és 15 hektár csalamádé. Ezenkívül 45 hektáron másodvetést is alkalmaznak. A helyes takarmányozás s az állatok hozamának emelése megkívánja, hogy bevezessék a napi háromszori etetést és fejést. Nem utolsósorban az egye­di, vagyis a hozamszerinti takarmá­nyozást. Nagyon tanácsos az is, hogy jó minőségű tenyészállatokat nyerje­nek, a borjaknál alkalmazzák a rideg­nevelési módszert.*** A szövetkezeti tagok legnagyobb gyengesége az, hogy megtűri sorai­ban az osztályellenséget, s jó mun­kást lát a meglapuló „szorgalmasan dolgozó” kulákokban. Úgy látszik, el­felejtik azt a közmondást, hogy „ku­tyából nem lesz szalonna“. A kulákból sem lesz becsületes szövetkezeti tag. Ezt ők már be is bizonyították. Ott van Paksi József kulák esete. Alig dolgozott az EFSZ-ben, de állandóan leselkedett, turkálódott, nem tetszett neki az új vezetők arca. Hogyne, koldusok, nincstelenek a volt csele­­­deik parancsolgassanak nekik. Holmi szedett-vedett rágalmakkal jelentést tett a járásnál, a szövetkezet veze­tősége ellen. A kivizsgálásnál azonban kiderült, hogy a kulák vádja nem igaz, jelentése csak felforgató tevé­kenységre irányul. A tagság látva Paksi alattomos munkáját, kizárták őt a szövetkezetből. Ez már rendben volna, de ott van Bernáth, akinek 150 pénzes, akinek 120 holdja volt. Mi lesz ezekkel? Ők úgy lapulnak a szö­vetkezetben, mint bokorban a nyúl lesik, várják az alkalmas pillanatot s mint Paksi, hogy ők is kimutassák a foguk fehérjét. Hisz jól tudja min­den szövetkezeti tag, mit csináltak a „jómadarak”, amikor 1951-ben az 1. típusból átléptek a III. típusba A kulákok visszamaradtak. Nekik nem tetszett a III. típus, mert ott már nem lehetett kizsákmányolni. Inkább magángazdálkodók maradtak, de nem azért, mert dolgozni akartak. Dehogy azért! Eladták az állataikat, pénzzé tettek mindent, amit csak lehetett s azután egy év múlva üres kézzel, tele zsebbel újra beléptek a szövet­kezetbe. Ilyenformán a nincstelenek, kis- és középparasztok dolgoztak rá­juk, mert amit ők elbitangoltak, azt drága pénzért kellett felvásárolniuk, mert a földhöz állatállomány is kel­lett. Az öntudatos szövetkezeti tagok ezt jól látják, mégis megtűrik maguk között ezeket az embereket. Nincs szükség rájuk, hisz a kidobott Paksi helyett is új tagok lépnek a szövet­kezetbe. Tavaly 18, ez évben pedig 12 tag jelentkezett a közösben, akik épí­teni, nem pedig rombolni akarják a szövetkezetet. Az EFSZ vezetősége a tagsággal és nemzeti bizottsággal karöltve orvo­­­solják a fennálló hiányosságokat, hogy múltban elnyomott munkásnép, akik most gazdái a földnek, a dolgo­zók vezetése alatt jó életet és öröm­teli jövőt építhessenek ki maguknak. Sándor Gábor Szarva a somorjai járás egy falucskája a sok közül.­­ A falu közepén fenyőfákkal körülvéve kastély emelke­dik a magasba. Gazdáját, Pongrácz Pál grófot, a falu „jótevőjét” elsodorta a történelem vihara. Szarva dolgo­zói átvették ősi jussukat. A fekete termőföld ringó bú­zatábláival, éltető terményeivel az övék lett. Nincs töb­bé cselédsors, nincs szükség a könyöradományra, nincs munkanélküliség. A gróf a munkások kiszipolyozásában nem állt egye­dül. Hű követője volt a falu kilenc kulákja, akiknek földterületük 50 holdtól­ 150-ig terjedt. Ezek az in­gyenélő „herék” 1122 hold földet tartottak birtokukban, míg a falu 87 családjának csak 600 holdja volt. Most már más a helyzet. A 48 földnélküli kis- és középpa­raszt szövetkezetbe tömörülve, gépek segítségével ter­mel ezeken a földeken maguk és családjuk javára. A volt grófi kastélyban ma már nincs dínomdánom, mert iskolának alakí­tották át és a dolgozók gyermekei szorgalmasan tanulnak benne. Nagyon szép sertésállománya van a szövetkezetnek. Minden reményük megvan arra, hogy már ez évben, de a következő évben is sertésállomá­nyuk a legjobb pénzforrás lesz. A múltban 1920-tól 1950-ig 29 lakóház épült fel, viszont 1950-től csupán négy év alatt 30 korszerű lakóházat építettek fel a szövetkezet tagjai. Pálfi János juhász 72 éves, 32 évig ette a gróf keserű kenyerét, öregsé­ge ellenére dolgozó kar, mert mun­káját méltóképpen jutalmazzák. Havi jutalma előlegként 1200—1400 korona, a természetbenieken kívül. A gazdaságnak szüksége van lovakra is, ezért hozzáfogtak saját tenyészté­sű csikók neveléséhez. A somorjai járás mezőgazdasága az elmúlt tíz év alatt oly lényeges sike­reket ért el, amilyen sikerekről régi emberek még csak nem is ál­a­modtak. Ez a tény annál örvendete­­sebb, mivel ezeket a sikereket igen nehéz feltételek között érték el. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ép­pen a somorjai járás volt az, ame­lyikben az első köztársaság földre­formja után sem veszett ki a feudá­lis hatalom és a kapitalista köztársa­ság által megerősített kulákok való­ban elviselhetetlen feltételeket szab­tak a kis- és középparasztságra. Nem kell messzire mennünk, hiszen Nagy­lég községben egész 1945-ig a földek nagyobb részben Benyovszky gróf tu­lajdonában voltak, akitől Wettler ku­lák és még több hozzá hasonló bérel­te a földeket. Hogy ezek az emberek valóban jól értették a kisparasztok kizsákmányolását, bizonyítja az a sok úri lakhely, amelyekben a somorjai járás valóban gazdag. Az úri kasté­lyok színhelye Nagylég, Kismagyar, Fél, N. Szarva, Eberhard, Vajka és még sok más község. No, de az 1945- ös felszabadulás, de főleg a munkás­­osztály 1948-as győzelmének éve pon­tot tett az áruló reakció és kizsák­­mányolók ténykedése után. A kis- és középparasztok jenek, szükséges volt gép- és trak­torállomásokat létesíteni. Az első ilyen állomást Béke községben léte­sítették 7 Farmer-géppel. Az állomás igazgatója nagy örömmel fogadta az első megrendelést. 1949 év végéig már 111 traktoruk volt, mellyel 19 ezer hektáron végezték el a tarlóhán­tást. Ma az állomásnak több mint 150 traktora van és körülbelül 150 ezer hektár föld munkáját végzi. Azonkívül magas teljesítményű kü­lönleges répa-kombájnokból is van vagy 50 darab. A gépállomás modern műhelyekkel, garázsokkal, új épüle­tekkel van felszerelve — egy egész kis város lett belőle. A munkásosz­tály ilyen segítsége földműveseinknek valóban a leghatásosabb, mert nem­csak a sok évi fáradságos munkát sikerült kiküszöbölni ezzel, hanem a közös gazdálkodás felé vezető útra vitte a kis- és középparasztokat. A kis- és középparasztok megfog­ták a feléjük nyújtott segítő kezet és hozzáfogtak a szövetkezet megala­kításához. Amíg 1949-ig járási vi­szonylatban csak 7,5 százalékban volt a szocialista szektor képviselve, addig 1952-ben már Macháza, Sárosfa és Gomba község kivételével, ahol állami gazdaság létesült — mindenütt megalakult az egységes földműves­­szövetkezet. Az eredmény 1952-ben már 16 százalék, melyet a külföldi és hazai reakció dühöngése ellenére vár-Az egységes földművesszövetkezetek egy pár év leforgása alatt megmutat­ták a szocialista nagyüzemi termelés előnyeit a széttagolt kapitalista kis­termeléssel szemben. A legjobb bizo­nyíték erre a növénytermelésben és az állattenyésztésben elért eredmé­nyek. A szövetkezetek lényegesen emelték az ipari növények vetésterü­letét, így például ma 50-szer több repcét, 5-ször több cukorrépát, 5- ször több zöldséget termelnek. Azon­kívül olyan növények termelését ho­nosították meg, melyeket azelőtt járásban nem ismertek. Ma 200 hek­a­táron bámulatosan szép eredményeket értek el a dohánytermelésben. Töb­bek között a dénesdi szövetkezetben hektáronként 16 mázsás száraz do­hánytermést értek el. A kenderterme­lésben — melyet azelőtt itt egyálta­lán nem folytattak — az élenjáró szövetkezetek az 550 hektáron elve­tett növénynél valóban csúcsered­ményt értek el. Példa erre Gútor község, ahol hektáronként 79 mázsás kender termés volt. Az állattenyésztésben is szép ered­ménnyel dicsekedhetnek. Emelték gazdasági állatok számát. 1949-ben a a magánszektor az első szövetkezeti tagok összállatállománya 16 716 dara­bot tesz ki. Ezzel a szövetkezetek 169 százalékkal emelték járási méretben az állatállományt. A járásban ered­­­ I piégyes­en végzik 9 juhtenyészt, amely ma a régi tenyésztésnek éppen 100-szorosa. A járás példás juhte­­nyésztői bebizonyították, hogy ez va­lóban jó jövedelmi forrást jelent szövetkezeteknek. A dénesdi szövet­­ kezetnek a Földművelésügyi Minisz­térium által „Példás dolgozó“ — cím­mel kitüntetett juhgondozója, Patri­­c­k elvtárs a sztavropoli merinóknál átlag 4,5 kg finom gyapjút ér el ju­­honként. Az olgyai juhgondozók vi­szont a karakuli juhok tenyésztését vezették be, melyeknek bundája a drága perzsa szőrme. A munkás-paraszt szövetség az az erő, melyből ezek a szép ered­mények születtek. Felszabadításunk utáni tíz év­­ alatt annyi új mezőgaz­dasági épületet építettek, amennyit azelőtt 100 év alatt sem hoztak ös­­sze. Az állam hathatós segítségével 37 tehénistállót, 34 sertésólat, 31 fiaztatót, 2 lóistállót, 83 téglázott ba­romfiólat, 17 silógödröt, 51 kukorica­szárítót, 10 dohányszárítót, 13 híd­mérleget és 10 egyéb mezőgazdasági épületet építettek. Az építkezések értéke körülbelül 20 millió koronát tesz ki. A mezőgazdaságnak nyújtott állami segítség a mezőgazdasági iskolák lé­tesítésében is visszatükröződik. Amíg a felszabadulásig csak egy kétéves kertészeti iskola volt, ma a járásban már mezőgazdasági főiskola, kétéves é­s há­roméves szövetkezeti munkaiskola működik. A szövetkezetesek és föld­művesek a további fejlődésük érde­kében különböző fokú népművelődési berendezkedéseket vehetnek igénybe. Egészen természetes tehát az, hogy az elért munkasikerek visszatükrö­ződnek földműveseink életszínvonalá­nak emelésében. Az eddig elért eredmények és sikerek azonban tovább kell, hogy serkentsék, ösztönözzék a szövetke­zeteket, mivel az élenjárók és jó szö­vetkezetek mellett vannak még gyen­ge EFSZ-ek is. Azonban az eddigi példák azt mutatják, hogy ezeket a gyenge szövetkezeteket az élenjáró EFSZ-ek színvonalára lehet emelni. Példaként hozhatjuk fel Illésházát, ahol előszeretettel vezetik be a hala­dó termelési módszereket. A jó gaz­dálkodás eredménye megmutatkozik a szövetkezet jövedelmében, mivel az első negyedévi tervezett jövedelmet 167 százalékra teljesítették. Itt a szö­vetkezet könyvelőjétől kezdve az ös­­­szes funkcionárius különböző iskolá­záson, tanfolyamon vett részt. Szabad 10 évünk min­den dolgozót arra kötelez, hogy tevékenységét termelésben fokozva járuljon hozzá a a mezőgazdaság fellendítéséhez, mely mindannyiunk érdeke. A feladat nagy, de megvalósítható. Edita Šutková, a bratislavai KNB mező­gazdasági­ osztályának­­­­­­­dd­íjozója,­­ a munkásosztály segítségével meg­kezdték jobb életük építését. Az ál­lam hathatósan segítette őket a ku­lákok elleni harcukban. Hogy a kis­rasztokat a kulák befolyás alól fel­­ Mtsék és hogy. sorsa[gp > ,ц] j^entartott. A somorjai járás mezőgazdaságának győzelmes tíz éve

Next