Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-02 / 48. szám

1956. december 2. straü­ad Földműves A televízió megkezdte adását Mint már korábban jelentettük, ez év november 3-a nevezetes dátumként vésődik be a szlovák televízió törté­netének könyvébe. Ekkor hangzott el először hivatalosan a hang - és kép­jelzés a 65,75 megaciklusos hullám­hosszon, azon a hullámhosszon, ame­lyen a bratislavai Televíziós Stúdió közvetíti majd adásait. A Televíziós Stúdióban felhangzik a rendező rövid utasítása: „Elsötétíteni!” A monoszkóp eltűnik és a televíziós készülékek kis vásznán megjelenik Michalíková Hilda bemondónő arca; jó estét és kellemes szórakozást kívá­nunk. És a Zerge-hegyről száll a hang és a kép minden irányban. Most elő­ször, de nemsokára kétszer-három­­szor hetenként száll a hang és a kép mindenhová, ahol hálás és kíváncsi szemek figyelemmel kísérik a televí­ziós adás „csodáit". A kezdés egyszerűen hangzik. Azon­ban az idáig vezető út sok szorgalmas munkát, erőfeszítést, izgalmat rejt magában. A szlovákiai televízió első úttörőinek sok fáradságába került, amíg a készülékeken megjelenthetett az első műsor. Tapasztalathiánnyal küzdöttek, s a prágai televíziós stúdió dolgozóinak segítségével kezdődhetett meg a bratislavai televízió értékes mű­vészi programjának adása. A televíziós program előkészítése igen bonyolult. Mindenekelőtt a szer­ző majd a dramaturg munkáját veszi igénybe, aki feldolgozza a szerzői­ mű­­vet, ezután következik a reális munka, vagyis a program betanulása a sze­replőkkel. Ebben a munkában a ren­dezőkön és segédrendezőkön kívül az operatőrök, világosítók, képvágók, hangszabályozók, képzőművészek, sőt a Stúdió olyan dolgozói is, mint aszta­losok, kárpitosok, kosztümtervezők, stb. vesznek részt. De még ez sem minden. Ezekhez a szakemberekhez az adás folyamán a televízió technikai dolgozóinak egész sora csatlakozik. A televíziós láz az egész világot, közte Szlovákiát is magával ragadta. Napról napra egyre több televíziós antenna emelkedik nemcsak a városok nagyobb épületei fölött, hanem a magánépületeken és a városok közelében fekvő házakon is. Szükségesnek tartjuk, hogy röviden megemlékezzünk az előirányzott programról Novemberben és decemberben, ami­kor a bratislavai televízió próbaadáso­­­kat közvetít, szerdán és szombaton nézhetünk televíziós műsort, decem­berben karácsonykor és újév napján is. Az adás rendszeresen 17 órakor gyermekműsorral kezdődik, majd a Csehszlovák Rádió „Rádióújság”-ját közvetíti. Ezt kiegészíti a televízió hír­adása, a televíziós aktualitásokkal és érdekességekkel. Az esti műsor 20 órakor kezdődik. Már 1957 elején he­tenként 3 napra, később pedig 4 napra bővül az adás. Nem egészen négy­­ éven belül a bratislavai televíziós állomás mindennapos adással havi 224 órán keresztül sugároz majd műsort. A televízió szemei Mint az embereknek, ugyanígy a te­levíziónak is szemre van szüksége. A televízió szeme, a­mely egy másodperc felvevőkészülék, alatt 25 képet rögzít. A drótnélküli kép ún. elektro­mos módja nem képes előadni az egész képet egyszerre. Ezért a kép 625 víz­szintes sorra oszlik, amelyek olyan sűrűn helyezkednek el egymás mellett, hogy szabad szemmel észre sem ves­­­szük, hogy a kép sorokból van össze­­téve. Ilyen képet és hangot közvetítet­tek ez év november 3-án a Zerge­­hegyre, ahol a felvevőgép van elhe­lyezve. Ez felfogja a képet és hangot, s átvezeti a közvetítő antennába, így jut a szép, teljesen kész kép a lakások televíziós készülékeinek vásznára. A televzió néző- és hallgatóközön­sége reméli, hogy szép és értékes mű­­sorszámokban lesz része. És az első lépést követő többiekhez sok sikert kíván. -Is Kép a bratislavai távolbalátó-adás közvetlen kísérleti üzembe helyezése előtt. Augusztin Hrób, a bratislavai villamos­­sági szerelési üzem szakembere és Melitor Bohr, az építő-szerelési válla­lat dolgozója az alacsonyfeszültségű hálózat utolsó szerelési munkálatait végzi. Vladimír Sefcik mérnök az adó­ hangerősségét szabályozza. A közvetítő-osztály dolgozói a berendezés kikísérletezése közben. Újabb korszerű arató-cséplő gép Július elseje óta folynak a kísérle­tek az egyik legkisebb ŽMZ 180-as jelzésű vontatott arató-cséplő géppel. Mezőgazdaságunk már rég várt erre a gépre, amely végülis hosszas kísérle­tezés után elkészült. A földművelési munkák gépesítői a közeljövőben nagy segítséget lelnek az új gépben. Éppen úgy, mint a ZM 330-as arató-cséplő gép, a ŽMZ 180-as kombájn is a hazai dűlőkön kemtlény és alapos vizsgán esett keresztül. A kísérletek folyamán bebizonyosodott, hogy az Agrostrol dolgozói, akik a gépet szerkesztették, képesek olyan feladatot is megoldani, amely sikerében nagyon sokan kétel­kedtek. Ismét bebizonyosodott, hogy a prostejovi mezőgazdasági gépgyár dol­gozói olyan műszaki képességekkel rendelkeznek, amely biztosítéka a me­zőgazdasági gépiparunk állandó fejlő­désének. Az Ovesné Kaldruby-i kísérletek el­lenőrzésén megjelentek a kísérleti- és kutatóintézeteink élenjáró dolgozói, a földművelésügyi minisztérium, a kerü­letek és a párt küldöttei. A gép mun­kájának és szerkezetének tüzetes át­vizsgálása után élénk eszmecserére került sor. Kiderült, hogy az első kí­sérleti példánynak már csak igen ke­vés fogyatékossága van, és hogy ezek kiküszöbölése után már a jövő évben meg lehet kezdeni a kombájn soroza­tos gyártását. A megtartott értekezle­ten nagyon sok szó esett arról, mikor és hol­ fogják az új típusú gépet gyár­tani. A dolog hasznára válna, ha eze­ket a kisméretű arató-cséplő­gépeket a prostejovi Agrostroj dolgozói gyár­tanák, ahol minden előfeltétel megvan arra, hogy gyártmányaikkal a világ­piacon is elől haladjanak. Az új vonta­tott cséplőgépről nagyon sokat beszél­hetnénk. Egyelőre azonban csak rövid műszaki ismertetést közlünk azzal az ígérettel, hogy legközelebb a kísérle­tek eredményeiről és a gép teljesít­ményéről részletesebben beszámolunk. A ŽMZ—180-as mintájú arató-csép­lő gép főképpen magasszálú, nagy ho­zamú és a dőlt gabona betakarítására készült. Vontatására legalább 35 ló­erős traktort kell alkalmazni. Legal­kalmasabb a Zetor-Super erőgép, mert a kombájnt e gépek tulajdonságai sze­rint szerkesztették. Egyedül csak ez­zel a vontatással lehet a ŽMZ—180-as gépet pótmotor nélkül használni. Te­kintve, hogy a gép iránt külföldön is nagy keresletre lehet számítani, fonto­lóra vették az arató-cséplő gép segítő motorral való felszerelését Hazánk éghajlati viszonyaihoz ha­sonló országokban a gép mindenütt eredményesen használható A kétüte­mű betakarításra úgy alkalmazható, hogy a kaszák helyett gyűjtőszerkezet szerelhető. A kaszák meghajtását csuklós tengellyel oldották meg, hengert kiálló ujjakkal látták el, ame­­­lyet a betakarítandó gabona szerint állíthatnak. A gabona függőleges szál­lítását két lánccal oldották meg, az aratóasztal csigás, rugalmas anyaggal könnyítették meg és csappal rögzít­hető. Az asztal emelése vagy süllyesztése a traktoros nyergéből hidraulikus úton irányítható. Az aratókészülék a tapin­tó készülék által , a talaj felszínéhez önműködően alkalmazkodik. A cséplő­dob teljes üzemben percenként 580— 1180 fordulatra állítható. A vevőkosár kétrészes, és egy karral állítható. A gép fogási szélessége — mint ahogy az elnevezéséből is kitűnik — 1800 mm. Teljesítménye a gabona álla­potától függően 0,3—0,8 hektár órán­ként. Óránkénti munkasebessége 3,9— 5 km. Közlekedési sebessége óránként 8—15 km. A gép súlya 2550 kg, a tar­tály űrtartalma 0,9 m3. A gép előnye egyebek közt az is, hogy tiszta szemet ad, továbbá, hogy az aratóasztal megkönnyítése folytán alacsony tarlót hagy maga után. Meg­győződésünk, hogy ez az új arató­cséplőgép a jövő évi aratásban teljesen beválik. Az Agrostroj alkalmazottai a kísér­leti dolgozókkal karöltve mindent el­követnek, hogy a gép szerkezetét ál­landóan tökéletesítsék. Bizonyára ők is tudják, hogy ami ma még jó és újdon­ság, a jövő évben elavult lehet. Ezért elsőrangú feladatunk, hogy a gép tel­jesítő képességét és minőségét állan­dóan fokozzuk, így szerzünk még nagyobb hírnevet mezőgazdasági gép­iparunknak, és gépipari dolgozóinknak. F. J. 9 A méhek régen és ma Valamikor a méhek vadon éltek. Ér­­tették. Mikor teljesen kiforrt, hordóba dőkben, faodúkban rendeztek be ma­guknak lakást. Őseink megismerték a méhek hasznát, elszedték tőlük a mé­zet és felhasználták gyógyszernek. Később, hogy a méz keze ügyükben legyen, kivágták a tönköket és lakhe­lyük közelében helyezték el. A méhek őshazája valószínűleg Kö­­zép-Európa, a jégkorszak azonban Közép-Európából délre szorította őket, amikor az éghajlat újra megenyhült, ismét elfoglalták ősi hazájukat. Ma már az egész világon elterjedtek. Sok fajtája ismert: egyiptomi, ciprusi, közép-európai, olasz, görög, kaukázusi, afrikai, madagaszkári, stb., melyeknek számos vállfajai vannak. Csehország­ban jobbára közép-európai nálunk a krajnai méheket tenyésztik. Tudjuk, hogy a méz nagyon értékes tápszer, különösen a gyermekek fej­lődését segíti elő és vérveszteségnél az elvesztett vért pótolja olymódon, hogy emésztési folyamatok nélkül ke­rül a vérbe. Nagy szerepe van a kor­szerű gyógyászatban, a gyermekbeteg­ségeknél is, mert a fájdalmakat csilla­pítja, fokozza az étvágyat és elősegíti az alvást. Az agrotechnikában is nagy segít­ségünkre vannak a méhek, mivel a nö­vények beporzását biztosítják. Mint­hogy egy növényt csak ugyanazon faj­ta növény virágpora termékenyíti meg, a méhek mindig csak egy nö­vényfajra repülnek egyik virágról a másikra hordva a virágport, nagy szerepet játszanak ezzel a terméke­nyítésben. A fák közül legjobb és legtöbb mé­zet szolgáltat a hársfa, azután az akác. Nagyon jó minőségű a gyümölcs­­virágméz is. Ez sokáig cseppfolyós állapotban marad, ellenben a keresz­tes virágokról nyert méz sokszor már a sejtekben is megkeményedik. A leg­zamatosabb az ajakos virágok méze. A XIV. században különböző méh­­termékeket feldolgozó iparok virágoz­tak fel, így a mézeskalácsosok Besz­tercebánya, Kassa, Eperjes, Rozsnyó és Rimaszombat környékén, a mézsör­­készítésében pedig Lőcse és Rozsnyó járt elől. A szláv és germán népeknél a méz­sör általában kedvelt ital volt, amelyet úgy készítettek, hogy a mézet vízzel felhígították, felforralták, lehabozták, aztán szerecsendióvirág, koriander, esetleg komló hozzáadásával hordóba öntötték, ha kihűlt, élesztővel erjesz­húzták le, s csak egy-két hónap múl­va festették üvegekbe és ekkor már fogyasztható volt. Ma már nálunk a mézsör készítése elavult, de a Skandináv-félszigeteken még most is gyártják. Felvirágzott továbbá a viaszipar is. Oklevelekre viaszpecséteket nyomtak, templomokban viaszgyertyákat hasz­náltak, ami a viasz nagy keresettségét idézte elő. A templomi bírságoknál viasz­adót kellett fizetni, úgy­szintén a mesteri jog elnyerésében, s általá­ban a céhek életében, különösen er­kölcsi kihágásoknál súlyos viaszadót róttak ki. A papi tized és nemesi ki­lenced szedésénél nagy teher jutott az élő méhekre. A török hódoltság idejé­ben a budai basa mézadót szedett. Például a körösiektől ezer, a kecske­métiektől 2000 akó mézet követelt. A méhek által termelt viasz nagyon fontos ipari nyersanyag, melyet egyes anyagok impregnálására, festékek, ke­nőcsök, stb. előállítására is használ­nak. A viasztermelés éppen ezért még ma is a fontos gazdasági tényezők közé tartozik. Valaha azt állították, hogy egy kiló viasz termeléséhez 10— 15, sőt 20 kg méz is szükséges. Ma már tudjuk, hogy rendes viaszterme­léssel (nem erőltetetten) nem csök­kentjük a mézhozamot, hanem fokoz­zuk. Azzal a fiatal méhek építkezési vágyát elégítjük ki és így kedvezőbben biztosítjuk minden méh életét a méh­család nagy közösségében. A lépet a méhek viaszlemezekből építik, melye­ket a dolgozó méhek életük 12—18 napja között a harmadiktól a hatodik potroh gyűrűből izzadnak ki. Ha a fiatal méheknek nem biztosítunk ele­gendő teret az építkezésre, a viasz­pikkelyeket lehullatják a kaptár aljára és ott kárba vész. Rendszerint a kárt kár tetézi, mert nemcsak viaszt vesz­tünk ezáltal, hanem a méhekben fel­ébred a rajzási ösztön és a legjobb mézhordási időt tétlenségben töltik el. Sokszor ezáltal se méz, se viasz nem kerül fölöslegbe. Az ipari célokra szükséges méh­viaszból még mindig nem áll elegendő rendelkezésünkre. A mai méhészetnek ezért a legfontosabb feladata, hogy a méztermelés és a virágok irányított beporzása mellett a viasztermelést minél nagyobb mértékben fokozzuk, hogy ne legyünk kényetlenek ezen fontos ipari cikket külföldről besze­rezni. Komáromi Dezsőné, Zselíz. Az anyátlanság jelei Az igazi méhész mindennap megte­kinti méheit, de nem mindennap avat­kozik be életükbe kaptárbontogatás­­sal. Mikor a méhek hordanak, elegen­dő ha déltájban minden családot meg­tekintünk. A szorgalmas munka, (méz és virágpor hordás) a családi rend legfőbb bizonyítéka. Ha azonban másnap a családnál vál­tozást látunk, nem távozhatunk nyu­godtan. A méhek a röpdeszkán és a kaptár­falán idegesen futkároznak. Ez már biztosan jelzi az árvaságot. De ha a méhész ezt nem veszi észre, másnap már elkésett, mert a méhek újból rendesen dolgoznak. Ha nyitott fiasítás van, anyabölcső építéséhez kezdtek, ellenkező esetben tojómunkások fog­lalták el az elpusztult anya munka­körét és később ezekből a tojómunká­sokból válik alanyává valamelyik. Idejében kell tehát a rendet helyre­állítani. Ha jó hordás van, bármikor, hordástalan időben pedig a repülés megszűnte után felbontjuk a kap­tárt. A méhek a keretek tetején állva szárnyreszketéssel jelzik az árvaságot. Ha van tartalék anya, azonnal be kell adni. Ha nincs, egy más családtól egy olyan keretet teszünk a fészek köze­pébe, amelybe teljes friss petét talá­lunk. A keretet nyolc nap után óvatosan kivesszük és a bölcsőket megvizsgál­juk. Kiválasztjuk a legszebb két­ vagy három bölcsőt, a többit elrontjuk, így nyerünk erős anyát, mert ha egy kis bölcsőből ki­kel a hitvány anya, a szép bölcsőket azonnal lerágják a mé­hek. A fiatal anyát mindaddig kell fi­gyelni, míg simára fedett fiasítást nem látunk Hetenként megvizsgáljuk, mert nem biztos, hogy az anya a nászútról visszatért. Zólyomi Lajos, Zselíz: Megjegyzés Szerintem késő nyolc nap múlva az anyabölcsők átvizsgálása, mert akorra minden bölcsőt befedtek a méhek. Még a legtapasztaltabb méhész sem tudja megállapítani, hogy melyiket építették friss petére és melyiket két­­három naposra. A bölcső alakja csaló­ka is lehet. Némely (különösen ha elő­zetes sejt­csonkítást nem végeztünk) benn van a sejtben és csak egy kis része emelkedik ki, mint valami here­­fiasítás és mindamellett elég fejlett bölcső. A másik viszont mutatós, mert nagyobb része kint van, de emellett három napos petére is épülhetett. Az anyák nem az anyabölcsők nagysága, hanem a peték ideje szerint kelnek ki. Én az ötödik, vagy a hatodik nap vizsgálom át a bölcsőket és a befedet­­teket, vagy a befedéshez közelállókat megsemmisítem. Kizárólag fedetlen bölcsőket hagyok a családnál. Majd a kelés előtt egy-két nappal osztályo­zom őket. A két legszebbet a családnál hagyom, a többit selejtezem, és a fej­lettekkel más családokat anyásítok. Ha a család nagyon erős és megoszlás veszélye fenyegethet, akkor csak egy anyabölcsőt hagyok a családnál. Csurilla József. * * * Lehet-e kendermaggal vadat etetni? A kendermag olajtartalmánál, fogva kiadós téli eleség. Ezért ha alkalom nyílik, érdemes belőle minél többet gyűjteni és száraz helyen tárolni, hogy meg ne romoljon. A romlott kendermagot a vad nemigen szereti és ha meg is eszi, megárthat neki. kendermag etetése tisztán nem aján­­­latos, hanem ocsúval, vagy más mag­gal, esetleg pelyvával keverve.

Next