Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-10 / 6. szám
2 SZAKMELLÉKLET Fás szőlőoltványok készítése előhajtatással és előhajtatás nélkül Oltáskor más fajból vagy fajtából fejlődik a gyökérzet, mint a termő. Az előbbit alanynak, az utóbbit oltóvesszőnek mondjuk. Az oltásnál a kétféle vessző metszlapjait úgy illesztjük össze, hogy a héjak (kambiumok) egymással érintkezve összeforradhassanak. Kötött és általában minden nem immunis talajon a szőlő telepítését oltványokkal végezzük. A szőlőoltványokat legjobban előhajtással állíthatjuk elő. Egyes vidékeken az előhajtatás nélküli, ún. sározott (raffiás) oltványkészítés is szokásos A gyökeres fás oltványok előállításakor a sima vagy gyökeres alanyt angol nyelves párosítással beoltjuk, éspedig hazai fajtából vágott egyrügyes oltócsappal. Az így elkészített oltványokat nedvességtartó közegbe ágyazva ládákba rakjuk, meleg helyen előhajtatjuk (összeforrasztjuk) és eliskolázzuk. Az iskolában az oltási hely megerősödik (megfásodik), az oltvány pedig vesszőt nevel és gyökeret fejleszt. Az alany és a hazai vessző előkészítése oltáshoz A vesszőket oltás előtt egy-két napig teljesen víz alá merítve beáztatjuk, hogy jól telítődjenek vízzel. A megfelelő telítettséget úgy állapítjuk meg, hogy éles késsel metszlapot vágunk, és ha azon megjelennek a nedvgyöngyök, a vessző oltásra alkalmas. Ha soká tartjuk vízben, megindulhat benne a nedvkeringés, amit meg kell akadályozni, hogy a rügyek ki ne hajtsanak. Ha a megindult a nedvkeringés véletlenül venyigében, kötegekbe kötve hideg helyiségbe helyezzük, s így újból visszatér a nyugalmi állapot. Az alanyvesszőről a rügyeket a vessző megsértése nélkül eltávolítjuk, az alsó részen levő csonkot a rügy alatt körülbelül 3—4 mm-re visszavágjuk, majd valamennyi aranyvessző felső végét egyforma magasságban elvágjuk. Az alsó vágásnál ne sérüljön meg a bélrekesz. Ezután az oltóvesszőt a hideg helyről, csapokra egy rügyel feldaraboljuk és vízbe tesszük. A feldarabolást úgy végezzük, hogy a rügy felett 1—2 cm, a rügy alatt 6—7 cm hosszú legyen a venyige. Az oltás előtt még az eszközöket készítsük elő. A kést egy oldalról fenjük, illetve élezzük. Mindig olyan éles legyen mint a borotva, hogy a venyige belét ne roncsolja. Oltás közben többször élezzük, tehát a hozzá szükséges szíj, a finom fenőkő kéznél legyen. A kés élessége nagyban befolyásolja az összeforradást, vagyis az oltás sikerét. Az oltás és az előhajtatás körülbelül 3 hétig tart. Ezért az oltványok készítésének ideje március vége, április eleje. Az oltványok készítésének idejét úgy állapítjuk meg, hogy az iskolázásra legalkalmasabb időpontra — április második felére — elkészüljenek. Az oltás Először az alanyvesszőn készítünk metszlapot, azután az alanyvessző vastagságának megfelelő csapot választunk és azon vágunk ugyanolyan metszlapot. Miután mindkét metszlapon nyelvezést készítettünk a nyelvecskéket egymásba illesztve az alanyt és a nemes oltóvesszőt úgy toljuk össze hogy a metszlapok pontosan fedjék és szorosan fogják egymást. Az oltványok ládába ágyazása A hajtáshoz egy oldalán nyitott, körülbelül 1000—1200 oltványt befogadó ládát használunk. A ládát egyik végére állítjuk, kissé hátrafelé megdöntjük, azután vízbe áztatott mohával vagy fűrészporral kibéleljük és egy-egy részletben 100—150 oltványt belerakva megtöltjük. Minden berakott 100—150 oltványra faszénport vagy fűrészport hintünk és az oltványok közét locsoljuk. Amikor a láda megtelt, fenekére állítjuk, a csapok tetejére faszénport szórunk és szintén locsolunk. Végül vékony fagyapot réteget rakunk rá, majd tetejét 7—8 cm vastagságú vizes moha- vagy fűrészporréteggel borítjuk be. Előhajtatás Előhajtatásra bármely jól fűthető helyiség alkalmas. Itt a ládákat valamilyen állványra helyezzük, és amikor a helyiség megtelt vagy az oltást bevégeztük, megkezdjük a fűtést. Az előhajtatást 22—26 fokos hőmérsékletet éjjel-nappal tartsuk, mert nagy melegben az oltvány „megfőhet” (elpusztulhat), alacsony hőmérsékleten pedig lassú és nem olyan jó a forradás. A helyiség levegőjét tartsuk párásan. A padlót és a ládák oldalát napközben többször permetezzük meg, de az oltványokat a ládában nem szabad meglocsolni. Tíz-tizenkét nap múlva néhány ládát óvatosan megvizsgálunk, hogy milyen a forradás. A rügyek ilyenkor már hajtani kezdenek. A hajtatást akkor fejezzük be, amikor a hegszövet (kallusz), amely az összeforradást biztosítja, az oltási hely körül kellő erősségűre fejlődött ki. A túl kicsi és a túl nagy hegszövet sem jó. A 22—26 fokos hőmérsékleten előbb forrad össze a vessző és hajt ki a rügy, csak azután indul a gyökérképződés. Nem kell tekintettel lennünk a gyökérképződésre, ez majd az iskolában megy végbe. Ha a hegszövet kellő erősségűre fejlődött, beszüntetjük a fűtést, a ládák tetejéről eltávolítjuk a takaróréteget és a helyiség szellőztetésével 2—3 nap alatt a külső hőmérséklethez szoktatjuk az oltványokat, majd néhány napig ilyen hőmérsékleten eddzük, azután eliskolázzuk. A fűtés beszüntetése, illetve a takaróréteg eltávolítása után az oltványokat világosságban tartsuk, különben a hajtások felnyurgalnak. A hajtatóládából kiszedett oltványokat átválogatjuk és csak azokat iskolázzuk el, amelyek jól összeforradtak. Előhajtatás nélküli oltványkészítés Lényegében ugyanígy történik. A különbség annyi, hogy az oltványokat elkészítésük helyén raffiával után az összeilleszkedés szorosan bekötözzük, sárral bekenjük és rögtön eliskolázzuk. Nem hajtatjuk tehát elő, és így a forradás az iskolában történik meg. Pápai Pál, Torna. Raffiás (sározott) oltvány a) kötözése, b) sározása. T Angol nyelves párosítás: a) metszlapkészítés, b) nyelvezés, c) összeillesztés. 0 cd Előkészítés előhajtásra a) az oltványok ládába rakása, b) előhajtásra előkészített láda, c) fűrészpor, d) fagyapot 1957. február 19. Az üvegházak céltudatos kihasználása írta: PULKRÁBER FERENC mérnök (Üszor) Zöldségkertészeteinkben egyre több az üvegház, szaporodnak a hajtatókertészetek is. A hajtatóházak többsége mellett gyárkémény mered a magasba, az üvegházak nagy műhelycsarnokokra emlékeztetnek, s a termelést pontos előírások szabályozzák. A zöldség hajtatása immár a leghaladóbb és legnagyobb körültekintést követelő mezőgazdasági termelési ágazatunk egyike lett. Fontossága abban rejlik, hogy a lakosságot télen is friss zöldséggel tudjuk ellátni. A tulajdonképpeni hajtatás olyan időszakban szokásos, amikor kevés a napfény. Viszont tudjuk, hogy a fény az áthasonlítás igen fontos tényezője, mert ettől függ a hajtatás sikere, főképp az őszi és tavaszi hónapokban. A hőgazdálkodást magunk irányíthatjuk, éspedig a gondosan felépített és fűtött hajtató házakban, de mindig meg kell fontolnunk, vajon a hajtatott zöldségért kapott összegek fedezik-e a hőenergiára fordított költségeket. Továbbmenőleg azt is tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos fokig fel kell hagynunk a hagyományos zöldségfajták termesztésével, s az olyan fajták termesztését kell előtérbe helyeznünk, amelyek élettani szemszögből hatásos anyagokkal rendelkeznek és termesztésük előnyösebb. Ha például kiterjesztjük a leveles zöldségek termesztését, kisebb mennyiséget kell belőlük előállítanunk, a termelés olcsóbb, az eredmény pedig ugyanaz, mint amikor sok uborkát, paradicsomot, stb. termesztünk. A leveles zöldségekben ugyanis sok a védőanyag és a vitamin. A leveles zöldségek termesztése külföldön is rendkívül elterjedt; a Szovjetunióban főként a petrezselyem és a zöldhagyma termesztésére helyeznek súlyt. De hajtatják a metélőhagymát, salátakatángot, spárgát, sőt a kerti zsázsát, fehér mustárt, stb. Az üvegházakon kívül szélesednek a melegágyi területek is, így biztosítjuk a lakosság zöldségellátásának mindjobb feltételeit. Többféleképpen szoktuk kihasználni az üvegházakat. A fűtött üvegházakat gyakorlatilag egész esztendőn át üzemben tarthatjuk. Ha a hajtató-kertészeti esztendő kezdetét az őszi előkészítő munkálatok idejére helyezzük, ez esetben a következő ültetési sorrendet tarthatjuk be. A salátát január 1-én ültetjük és március 10-én takarítjuk be; a március 15-én ültetett karalábé betakarítása április 30-ig mehet végbe; a paradicsomot április 15-én ültetjük és október 15-ig takarítjuk be, majd munkánk a karfiol ültetésével ér véget. Ez az ültetési sorrend igen elterjedt, bár a kiültetett palánták kevésbé fejlettek. Ha fejlett palántákat ültetünk ki, a tenyészidőt azáltal rövidíthetjük le, hogy az első salátával nem ültetjük be az egész területet, s a fennmaradó helyre a legfejlettebb palántákat ültetjük ki, amelyek 3—4 héten belül már a betakarításra alkalmas termést adnak. Ilyképpen legalább egy hónapra megtakarítjuk a rendelkezésünkre álló terület négyötödét, ugyanakkor a soron következő karalábét közvetlenül a saláta után ültethetjük. Az ültetés idejére a palántákon már kisebb fejeket találunk, s a karalábét április 15-én felszedhetjük. Ezután ültethetjük a paradicsomot. A másik szokásos ültetési mód így fest: A kevésbé fejlett és január 1-én kiültetett salátapalánták hozama március 10-ig takarítható be, viszont a fejlett palánták kiültetésével akár február 10-ig is várhatunk, s a betakarítás ugyancsak március 10. körül történhet. Ezáltal az üvegházi terület négyötödét 6 hétig egyéb célokra vehetjük igénybe. Az első saláta betakarítását március 15-én a második saláta követheti, amely szokásos palántanevelés mellett április 30-ra nyújt termést, de ha ugyancsak március derekán fejlett palántákat ültetünk ki, a betakarítás időpontja: április 15. A második saláta után, éspedig május 2-án az uborkát ültetjük, amelynek betakarítását már május 25-én megkezdhetjük. Az uborkát addig tartjuk az üvegházban, amíg előnyös áron vihető piacra. Egyébként ezt az ültetési sorrendet is ajánlják A november 5-én kiültetett salátát január 30-ig takarítjuk be, viszont számítanunk kell arra, hogy ebben az időben m2ként csupán 5--6 rendesen fejlett fejet szedhetünk fel, mivel ilyenkor kevés a napfény. Ha ezt a termesztési módot alkalmazzuk, ne feledkezzünk meg a tüzelőanyag-készletek biztosításáról sem, tehát ez a termesztési mód főképp ott felel meg, ahol a fáradt energiát felhasználhatjuk. A második salátát február 5-én ültetjük és március 31-ig szedjük fel. A március 15-én kiültetett karfiol május 30-ig takarítható be. Jól tesszük, ha ebbe a vetési sorrendbe a március 15-től fokozatosan kiültetett paprikát is beillesztjük. Ezután a június 1-én ültetett és július 31-én betakarított uborka kerül sorra, majd az augusztus 5-én ültetett paradicsom következik, amely december 20-ig érik be. Ez a sorrend sok követelményt támaszt a termesztővel szemben, s a nyári hónapokban többé-kevésbé zsúfolt. Ahol az üvegházak részére nem jut fáradt energia, előnyösebbnek látszik, ha télen leveles zöldséget termesztünk, amelynek tenyészideje rövid, s ennek ellenére dús zöldanyagot nyújt. Viszont kertészeinket figyelmeztetnünk kell, hogy ilyenkor az előállított zöldség egész jövedelme mindössze a költségek 30 %-át fedezi. A szaporítási területeket úgy használjuk ki a legcéltudatosabban, ha rajtuk mindenekelőtt a fűtött üvegházakba, esetleg melegágyakba szánt palántákat termesztjük ki, majd ezt követőleg a félmelegágyak és hidegágyak, végül a szabad területek palántaszükségletét biztosítjuk. Ilyen körülmények között április közepén már uborka vagy paradicsom, esetleg paprika kerülhet az asztalra Sokkal korlátozottabbak a lehetőségek a hideg üvegházakban. Tavasszal csak az erős fagyok elmúltával és csupán akkor ültethetünk, ha a kemény éjszakai fagyok veszedelme már nem fenyeget. Ilyen üvegházakban a nappali és éjszakai hőmérsékleti különbségek rendkívül nagyok, s ezt kevés kultúra bírja. Nincs tehát más hátra, minthogy március elején salátát és karfiolt vagy karalábét és paradicsomot ültetünk. A paprika termesztése a saláta, retek, esetleg karalábé után ígérkezik sikeresnek. A melegágyakban termesztett salátát január 15-én ültetjük és március 10-én takarítjuk be, a második saláta ültetésének időpontja március 15, s ezt a termést április 30-án betakaríthatjuk. A május 1-én ültetett uborka betakarítása július utolsó napjaiban végződik. Uborka helyett paprikát is termeszthetünk. Ezt az egész ültetési sorrendet azáltal rövidíthetjük le és javíthatjuk meg, ha gondosan előtermesztett, egészséges és fejlett palántákkal dolgozunk. Az ültetési sorrend másik változata szerint az első salátát "február 10-én ültetjük és március 15-ig szedjük fel, a második salátát március 15-én ültetjük és április 15-ig takarítjuk be. Az április 17-én kiültetett uborka már május 5-én hozza az első termést. Ezt az uborkát a melegágyak közepén húzódó feltöltött barázdákba ültetjük, s egyidejűleg későbbi ültetésre szánt uborkapalántákat is termeszthetünk. Nehéz lenne aprólékosan felsorolni minden termesztési módot és agrotechnikai teendőt, de annyit mindenesetre hangsúlyoznunk kell, hogy mindig jól fejlett, tökéletes gyökérzettel rendelkező palántákat neveljünk, s kiültetéskor vigyázzunk, nehogy megsérüljenek. Nem vitás, hogy a gondos munka hozzásegít bennünket az ültetési területek jobb kihasználásához, ami nagyon fontos, hiszen a hőenergia drága. Ezért utaltunk a fentiekben arra hogy a saláta kiültetésétől a betakarításig előirányzott 7 hetet 3—4 hétre, tehát majdnem felényire rövidíthetjük. Ha jól dolgozunk, tulajdonképpen negatív kiválasztást is végzünk. Amikor kiselejtezzük az egészségtelen vagy gyenge palántákat, ezáltal meggyorsítjuk és egyenletesebbé tesszük a saláta betakarításának folyamatát. A helyes palántanevelés kérdéseivel külföldön neves szakemberek foglalkoznak; ismerjük többi között Jedelstein szovjet professzor munkásságát, aki igen sok lehetőséget tár fel előttünk, különösen ami a tökéletesebb földkockák készítését illeti. Azt is említsük meg, hogy a jelenlegi árpolitika nem kelti fel kertészeink anyagi érdekeltségét, mivel a hajtatott zöldség ára januártól májusig változatlan. Nem csoda tehát, hogy a kertészek nem sokat törődnek a minél koraibb zöldségek előállításával és inkább a kényelmesebb, járhatóbb utat választják. Ez az oka annak is, hogy némelykor a piacon ugyanabból a zöldségfajtából egyszerre annyi jelenik meg, amennyi jóval túlhaladja a keresletet. Helyesebb lenne egyébként, ha a hajtató-kertészetek létesítményeit nagyobb arányban használnánk fel a palántanevelésre, s ha a fejlett palántákat azután a termőhelyre, tehát az üvegházakba vagy a szántóföldekre ültetnék ki. A csallóközi kertészeteknek több hajtatott zöldséget kellene termeszteniük szabad területeken, mert erre náluk az éghajlati és talajkörülmények igen kedvezők. A hajtatott zöldségek központok termesztése a fogyasztási közelében a legjövedelmezőbb, s ott bíztat szép eredményekkel, ahol nem hiányzanak az olcsóbb és hozzáférhetőbb hőforrások (földgáz) Ezzel összefüggésben megemlítjük, hogy a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal kiterjedt hajtató-kertészeteket szándékszik létesíteni a nőforrások közelében és ott, ahol a földgáz használata nem ütközik akadályokba. Sokszor előfordul, hogy a siker elmarad azokban a hajtatóházakban, amelyekben csupán a levegőt melegítik fel és a talajmelegítésről megfeledkeznek. Eredményesnek bizonyult az a talajmelegítési mód, amikor a földet trágyarétegre helyeztük. A melegített talajnak köszönhettük, hogy az összefüggő területeken termesztett paprika vagy a sávokban termesztett uborka bő hozamot adott. A gyökerek alatt felmelegedett talajon kívül az is javítja a termelési eredményeket,ha az üvegház légköre több széndioxidot tartalmaz. Gyakorlatilag azonban ennek a kérdésnek a megoldása nehezebb, mert kevés a melegfejlesztő anyag és hiányzik az elegendő munkaerő. Viszont tény, hogy a talajfűtés sikeresebbé teszi a hajtatott zöldség termesztését. De az üvegházak jobb világítása és hidropóniai körülményeinek szabályozása is sokat lendítene a hajtatott zöldség termesztésén. Végül még ennyit: soha ne felejtsük el, hogy munkánk sikere igen sok tényezőtől függ, s csupán akkor várhatunk kiemelkedő eredményeket, ha ezeket a tényezőket a leggondosabban egybehangoljuk. Képünkön: Miklós Ilona öntözi a salátát