Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-23 / 76. szám
SB cjo too« N A harmadik gimnáziumig valahogy keservesen csak eldöcögtették Békés Gáspárt a számtalan ajándéklibák, töméntelen kilós vajak, zsák diók. Amikor a harmadik év végén a mindezek dacára is gyatra bizonyítványt kézbe vette az öreg Békés Flórián, dühösen felmordult: - No, ebből elég! Látom, hasztalan töltögettem az én tudományomat a te tanáraidba! Hiábavaló itt minden igyekezetem! Itthon maradsz, punktum! Jajgathatott, hány kis anya, kesereghetett a vékókaszthatta busa fejét Gáspár gyerek, mire eljött az ősz a Zöld-híd utcai Jekkel néni ablakában cédula hirdette, hogy egy jóházból való fiú kosztra-kvartélyra felvétetik, mert bizony megürült a Gáspár diák helye. Békés Gáspárt munkára fogta az apja... Eleinte hányta-vetette magát, mint a jól megabrakolt csikó, de amikor az öreg Békés szép szó után rátért az ostornyéllel való oktatásra, Gáspár betört... A kis, tizenötholdas gr.óságban most már ketten tapostak rögöket. .. három, Városban töltött gimnáziumi év nem repült el nyomtalanul Békés Gáspár feje felett. Hogy abba kellett hagynia az iskolát, most már dacból is csak azért is rávetette magát a könyvekre. Olvasott válogatás, meggondolás nélkül mindent, ami a keze ügyébe került. Nem rágta át magát a könyveken, hanem csak úgy harapdálta. Mire katonasorba jutott, annyi tudomány gyűlt össze a kobakjában, mint egy kötetdíjas lexikonsorozatba. Jó írása volt, s így a laktanyában 8 írta a komák részére a legérzelmesebb, legkönnyfacsaróbb leveleket az édesszülőknek egy kis pénzmag, Mariskának, Juliskának egy kis szívbéli hűség irányában ... Persze, az otthoniak nem voltak azért olyan hiszékenyek, hogy ne jöttek volna rá arra, hogy az ő Jancsiuknak, Józsiéknak nem igen vannak ilyen gondolataik mint: „Ó, te sápadt képű, fénylő holdja, lelkem felleges, sötét egének...“ S így a szabadságos katonák őszinte vallomásai alapján csakhamar híre ment Békés Gáspár nem közönséges, roppant nagy eszének... Ahogy mondani szokták, 8 lett a falu esze, mert a katonai szolgálat letudása után a szerelmes levelek adóvallomásokká, adófellebezésekké és egyéb hivatalos iratokká és kérvényekké komolyodtak. Ezekre úgy berendezkedett Békés Gáspár dossziékkal, miegyebekkel mint egy fiók ügyvéd. Csakhát bizony ezek a kérvényírások nem hogy hoztak volna valamit a konyhára, hanem ellenkezőleg — vittek. Ugyanis a kérvény sikeres összeeszkábálása után a kérelmező tisztességtudóan meghívta őt egy pohár borra ... egy pohárból kettő lett, és hát Békés Gáspárt sem a gólya költötte. Ne mondják, hogy ő potyázik! Ő is kikér egy-egy pohárral, no de a kérelmező sem hagyta magát... S ez így ment néha éjfélig is ... Egy ilyen nótás-boros alkalommal Békés Gáspár egy nemrégiben olvasott, földreformmal foglalkozó könyv hatása alatt két pohár bor, meg két nóta közt nagy, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: — A föld azé, aki megműveli! Történetesen ott lebzselt a kocsmában a nyolcvanholdas Csutora Péter basaparaszt is. Ki is mondta azon nyomban rá a szentenciát: — Komenista! Addig-addig terjesztette-fejlesztette ezt, amíg fülébe nem jutott Juhos Miklós főtörzsőrmesternek, a községbeli csendőrörs hirtelenkezű parancsnokának is. Egy tavaszból nyárbahajló, napsütötte délelőtt maga elé idéztette hát Békés Gáspárt. Mivel a Csutora által elindított mendemonda lavinán kívül semmi bizonyítéka nem volt, megpróbált sörmentén, furfanggal kiszedni belőle legalább egy elszólást, hogy aztán szokott, nyomós, sőt csattanós „keresztkérdéseivel" rácsaphasson. Barátságosan, sőt szokatlanul udvariasan hellyel kínálta Békés Gáspárt... de bizony Juhos főtörzsőrmester nem volt a szavak embere s így egy kis köntörfalazás után rátért a lényegre: a politikára. így hát Gáspár bizonyosan tudta, honnan fúj a szél, s nem ült fel a főtörzsőrmester eddig ismeretlen udvariassági rohamának s nagy ravaszul és tudátosan a fegyveres hatalom képviselőjének arra a kérdésére, hogy mi a véleménye a politikai helyzetről így felelt: — Én a magam perspektívájából csak úgy koncipiálom a politika konstellációját, bár pozitív diagnózis statuálására való kompetenciám nem existál, hogy de facto amíg az individumok psychikus degenerációja, amely egocentrikus diszpozíciójuk konzekvenciája —, nem lesz nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is eliminálva, csak energikus operatív intervencióval lehet minimális dimenzióra redukálni a pauperitás hyperbolikus aszimetriáját. A főtörzsőrmester kemény feje kóvályogni, hatalmas tenyere pedig viszketni kezdett. — Szóval... szóval... az a véleménye, hogy helyesli a kormány politikáját ? — ,A kormány politikája ab ovo absztrakt tézisek eklektikus turbulenciájának fundamentumáról regresszálva a stupiditás inklinációi. Egy kis félórácskát „beszélgettek“ még ilyen egyoldalúan. A főtörzs egyegy szót szólt közbe, Békés erre egy idegen szavak zuhatagával árasztotta el őt. A végén diadalmasan és főként teljesen , sértetlenül hagyta el csendőrparancsnokságot, Juhos Miklós a főtörzsőrmester pedig csapzott haját markolászva káromkodott: - Megállj, büdös paraszt! Majd adok én még neked elokvenciális exhumációt! Csak legalább azt tudnám, hogy mi a mennydörgős mennykő lehet az?! De elkaplak, várj, csak várj! Később ha a „suttogok“ duruzsolni kezdtek Juhos főtörzs fülébe Békés Gáspárról, a főtörzs kisebb idegrohamokat kapott. Valóságos utálat fogta el, ha rá is gondolt, s ez az irtózás annyira ment, hogy egy délután az utcán, a találkozást elkerülendő - gyorsan besietett Csutora Péter közeli hatalmas udvarába, nehogy a keskeny járdán szembetalálkozzon Békés Gáspárral s az esetleg, amilyen pimasz, ismét képes lenne folytatni azt az „átkozott beszélgetést. Hazudna az, aki azt állítaná, hogy Csutora Péter hozsannával fogadta a nem várt vendéget. A hatalmas tágas pajtában épp egy tarka borjú nyúzásában zavarta meg. Hangsúlyozni kell, hogy tarka volt és nem fekete, mint ahogy azt esetleg a rossz nyelvek állítanák. Méghozzá üszőborjú volt. Olyan üsző, hogy vitéz doktor Sóvári állatorvos úr még egy liter kisüstiért sem volt rá hajlandó kiadni a vágatási engedélyt, mert csak a vak nem látja, hogy hibátlan fajborjú. Fajborjú ide - fajborjú oda, Csutora Péter könyörtelen volt s ma a pajtában vérét vette az ártatlan, bússzemű bocinak. S most —, a fene essen belé — ez a mélák kakastollas nem ideszaglászik, hogy a guta ütné meg... Izgatottan, serényen taposta a trágyadombot csizmájával, hogy az óvatlanul ráfröccsent vérfoltokat ledörzsölje ... Csak azután tessékelte be a házba Juhost. Juhos Miklós főtörzsőrmester, aki az emlékezetes „beszélgetés“ óta az Idegen Szavak Szótárával aludt el és ébredt, a Békés Gáspárral való váratlan találkozás ideg izgalmában Csutora Péter tapogatódzó kérdéseire, hogy minek köszönheti a szerencsét ezt a megdöbbentő választ adta a Csutora által sebtiben papramorgóval telestöltöt kupica felhajtása után: — Csupán a mábilis konvertálás céljából, minden bürokratikus konvenció skartbatételével óhajtottam frekventálni Csutora uramat... — Tessék? - ámult el Csutora Péter, mint aki nem jól hall, jobb fülét a főtörzs felé fordította: — Hogy ... hogy tetszik mondani ? - Mondom, a konvencionális formák kritériumának minimális princípiuma, illetve quintesszenciája ... hogy ... hogy — Juhos főtörzsőrmester belezavarodott s egy hatalmas káromkodással könnyített magán, hogy kikerüljön az idegen szavak szövevényéből: — Istenit a marhájának! Csutora Péter összerezzent a marha szóval elvörösödött s kopasz koponyáját a verejték lepte el s a csillapítóul hirtelen lehajtott pálinka cigányútra szaladt. Míg kiköhögte magát elkeseredetten gondolta: — Ki ájulhatott be? - gyorsan számot vetve számtalan ellenségén végképp elvesztette a fejét. — Marha? — suttogta sápadtan — dehogy is volt az még marha ... csak borjú ... — Micsoda? — bámult rá Juhos. - Borjú? Marha, ha mondom, marha! — Borjú könyörgöm... — vált csaknem sírássá a basaparaszt hangja —, egy gyenge kis borjú... A combját majd elküldöm a főtörzsúrnak prezentbe . .. — Mibe? - hördült fel Juhot -Prezentbeee? — Ajándékba no ... — Az más ... Azt lehet... sóhajtott Juhos Miklós főtörzsőrmester megkönnyebbülten — már azt hittem Csutora uram, hogy maga is kommunista ... , idézték és kihallgatták őket. A vizsgálattal megbízott csendőrök minden szavukat, mondatukat pírra helyezték, mintha gondosan paaranyporból lettek volna. Dudás Dániel, kosúti gazda a diószegi csendőrségen a következőket mondta: ” „...kölcsönösen bátorították egymást, hogy kalapácsokkal és hasonló szerszámokkal fegyverezzék fel magukat, esetleg kövekkel. Hiába magyaráztam nekik, hogy a csendőröknek joguk van fegyverük használatára ... és tüzet nyitnak... Úgy körülvették Majort, mint a méhek királynőjüket... A templom előtt álltam akkor. Még a lövések után is jöttek oda asszonyok és arról nyelveltek, milyen gyávák ezek a férfiak, hogy szaladnak a csendőrök elől... és az asszonyoknak is fel kéne fegyverkezniük fejszékkel, hogy rátámadjanak a csendőrökre. Egyesek meg azt kiabálták, hogy még vér fog folyni...“ Arra a kérdésre pedig, milyen viszonyok uralkodnak Kosúton és mi az álláspontja az értelmes és tisztességes polgároknak a május 25-ei eseményekkel kapcsolatban, Dudás ezeket mondta: „A község minden lojális lakosa általában elismeri, hogy a csendőrök eljárása jogos volt és a legfőbb ideje végre, hogy a hatóságok megmutatták, elég erejük van ahhoz, hogy végrehajtsák a hivatalos rendelkezéseket, s ennek már régen kellett volna megtörténnie. A kommunista agitátorok által felbujtatott munkásság garázdálkodása már olyan méreteket öltött, hogy tisztességes ember, kerülve a kellemetlenségeket, inkább az utcára sem ment este. A kommunista agitátorok által lázított munkások állandóan forradalmi változásokról, köztársaságunknak szovjetizálásáról beszélnek és azt erőltetik, hogy erre minden bizonnyal sor kerül, még ha máshol is történnének a kosútihoz hasonló vérontások. Emellett ez a munkásság költséges életmódot folytat, dolgozni nem szeret, az utolsó divat szerint öltözködik és ma már a falusi munkást ruházata alapján még egy minisztertől sem lehet megkülönböztetni . Dudás gazdából csak úgy ömlik a szó, a csendőrök pedig szorgalmasan, nagy gonddal jegyzik fel mondókáját. „A munkásokat elsősorban a kommunista sajtó bolondítja, még munka közben is csak úgy falják a kommunista újságok híreit az orosz munkások helyzetéről és epedve várják azt az időt, amikor nálunk is hasonló viszonyok lesznek. A parasztok és a munkaadók ilyen körülmények folytán állandó feszültségben és rettegésben élnek, mert nem tudják mit hoz a holnap.“ Dudás Dániel állításait a községben uralkodó viszonyokról igazolta Petrovics Ignác, kosúti bíró is, aki ezen a kihallgatáson jelen volt. Kozma János, a vízkeleti jegyző Dudáshoz hasonlóan ugyancsak a kosúti proletárok köztársaságellenes ármánykodásáról számolt be. „Május 22-én jártam Kosúton. Benéztem a községi irodába is, ahol 50-60 munkás tartózkodott és valami kommunista dalt vagy himnuszt énekeltek, Zsabka József trombitakíséretével. Mivel ez a gyűlés nem volt engedélyezve, felszólítottam őket, hagyják el a helyiséget. Szót fogadtak és el is mentek. Távozásuk alatt halottam, amint közülük az egyik kijelentette: „Volna csak néhány fegyverünk vagy legalább egy ágyúnk, máshogy csinálnánk itt rendet!“Csepregi Miklós, a hegyi községi bíró szerint „még április 28-án kommunista munkások gyűlése folyt le a falu mögött. A vezetőjük Hegyen Kugler János volt, öt évig nem tartózkodott a faluban, de amióta 1931 márciusában visszatért, állandóan gyűléseznek a faluban és mindenféle kommunista agitátorok járnak hozzánk. Azt a gyűlést akkor tulajdonképpen Matula Frantisek kocsmájában akarták megtartani, de miután ő nem engedte meg nekik, kint tartották meg a falu mögötti úton.“ Elena Kurcová, 34 esztendős tanítónő Hegyen, elmondta a csendőröknek, hogy „a kommunisták május 24-én Hegyen az állami elemi iskola előtt tartották gyűlésüket, amelyen Kugler János beszélt.“ — Hogy mi volt a beszéd tartalma, azt a tanítónő nem tudta megmondani, mivel amint őt az ott lévő munkások észrevették, „jeleket adtak és köhögni kezdtek, én pedig féltem, hogy esetleg megtámadnak, s ezért inkább elmentem onnan.“ A csendőrök megelégedéssel dörzsölték a kezüket. Dudás gazda, Kozma jegyző, Csepregi, a bíró és a tanítónő állításai aranyat értek. Hiszen ezek a kijelentések mind alátámasztják a megelőző „vallomásokat“ és azt a sok sületlenséget, amelyek puffogó gumibotok és csattanó pofonok után hangzottak el. Megkönnyítik majd a kitalált hazugságok, féligazságok, soha ki nem ejtett, de kierőszakolt aláírásokkal szentesített szavak moslékának megemésztését. De Dudás, Kozma, Csepregi, Kurcová — ez mind kevés ahhoz, hogy elég legyen számukra. További vallomásokra, mégpedig olyanokra volt szükségük, amelyek azt igazolják, hogy a véres csendőri beavatkozásra tényleg a leg- és legutolsó pillanatban került sor és annak elkerülhetetlenül be kellett következnie. Hogy nyilvánvaló legyen, miszerint Kosúton fegyveres kommunista lázadás készült és a köztársaság csakis Souceknek, Jánosiknak és a hatvan csendőrőrmesternek köszönheti, hogy ők saját kezükkel fojtották el a forradalom már lángoló tüzét és megakadályozták a köztársaság alá helyezett bolsevista bomba felrobbanását. (Folytatjuk) ss « ©SsuwH—io>iiS3x Eddig csupán az ősz lángol, a bíbor levelek. Csupán az ősz. De valahol dzsip indul útnak. Rádióaktív halraj már kikötőket fenyeget. Mérgezett halaid még csak csendben sírnak. A képen gombát talált — felnevetett a gyermek. És én egész nyáron szemedben fürödtem. Oly hevesen sugárzott, egészen megperzselt. S ez csak emberi sugár, 6, semmi különös. Sztornciumpor szitál. És csupa fény az ősz! Eddig csupán az ősz mossa meg orcádat. Hajolj hozzám, a strand homokját hintsed arcomba. Lövés? Vadászpuska lesz csak! Csak fogolyvadászat. Nem, ez nem halálos felhő — ez csupán gomba. Ha parancs jön, oltsd ki gyermekem éltét, hogy akarod-e, nem törődnek ezzel. A bőröd színe helyes, úgy ítélték, s hogy nincsen hiba keresztleveleddel. De hogyha jössz, azt tudnod kell, hogy itt halál vár rád. Hisz nekem is van bombám. Őrzőangyalod, meglelve csontjaid, kérdezze majd meg, mi járatban voltél! Ha parancs jön, boríts Itt lángba mindent, nem kérdezik, ezt tenni van-e kedved. De tudd meg, itt keresnivalód nincsen, hogy gyűlöletem könnyen megperzselhet. Ha ütnél is, nem lesz rá módod újra, porrá zúzlak, heverj, gyászvitéz, holtan. Hisz törvényed a gyilkosságot sújtja. Törvényem is. Nálunk hát mi dolgod van? Ha parancs jön, hogy kínozd anyáinkat, nem kérdik: Ehhez mit szólsz? Akarod? De tudd: zsákmányért küldtek leginkább, zsákmányért kell itt fűbe harapnod. Ha rádöbbensz, miként csapnak be rútul, álljál bosszút, ellenük lázadj fel! És fordulj vissza, ha rád vakság zúdult! Karddal ne jöjj! Kard által pusztulsz el. Eddig csupán az ősz lángolt a sok rőt levélen. Hajolj hozzám, egyetlenem, tudod mi lesz énvelem? Éjjel a szemed sugárzik: emberi sugár, gyönge. Vajon a pusztító ciklon világunkba betört-e? Aki fél az áldozattól, boldog csak nagy áron lesz. Fátyol nélkül fogadsz engem. Hajolj hozzám, mint eskühöz a zászló, mely lengedez. Fordította: Fligedi Elek A CSEMADOK munkájának távlatairól Pártunk XII. kongresszusa előkészítésének időszakában tartotta meg kétnapos ülését a CSEMADOK Központi Bizottsága. A szervezet munkájában mind tartalmi, mind mennyiségi szempontból fejlődés, előrelépés tapasztalható — állapította meg a központi bizottság határozata. Nos, az elkövetkező őszi ________ és téli időszakban — mely a kulturális munka dandárját képezi majd — újabb feladatok, újabb problémák állanak majd a helyi szervezetek előtt. Elsősorban pártunk dokumentumának megvitatásából kell aktívan részt vállalnia a helyi szervezetek tagságának. Előadások, beszélgetések megszervezése válik szükségessé. A CSEMADOK tagjainak mozgósítaniuk kell a falu lakosságát, hogy ezek a beszélgetések, viták valóban jól sikerüljenek s a helyi problémákra vonatkozóan is értékes javaslatok hangozzanak el. A CSEMADOK VII. országos közgyűlésének a határozataiból kiindulva a népnevelő munka terén el kell érnünk azt, hogy a tudományos ismereteket terjesztő előadások mellett az új munkamódszerek alkalmazását is népszerűsítsük, nem feledkezve meg a szocialista munkabrigádokról sem, amelyek eredményeit, sikereit, problémáit szintén fontosnak tartjuk szélesebb körben boncolgatni. Egyik legjobban meghonosodott és legközkedveltebb formája a népnevelő munkának az irodalmi vitaestek, szerzői estek megrendezése. Ezen a téren számos jelentős sikert értek el helyi szervezeteink és szükségessé válik, hogy a haladó klasszikus valamint a szocialista irodalom népszerűsítését, terjesztését az elkövetkező időszakban se tévesszék szem elől. Ezeket az irodalmi vitaesteket azonban egyre jobban fel kellene használni a különféle sajtótermékek, főleg a Hét és az Irodalmi Szemle terjesztésére. A központi bizottság vitája során hangzott el az a vélemény is, hogy falvainkon nem készülnek fel rendesen a szerzői estekre, sok esetben a résztvevők nem ismerik a megvitatásra kerülő művet s csupán a már megszokott, általános kérdéseket teszik fel . Ennek az áldatlan, jelenlévő íróknak, szerzői esteket megölő állapotnak az orvoslására szintén gondolnia kell az elkövetkező időszakban helyi szervezeteink vezeőségeinek. Megjegyezzük, hogy sok esetben még az is megmentené ezeket a terméketlen irodalmi vitaesteket, ha csupán a helyi szervezet 8 — 10 főből álló vezetősége készülne fel becsületesen, vagy mondjuk meg kerek perec, olvasná el a megvitatásra kerülő művet. A központi bizottság határozatában megállapítja, hogy a Csehszlovákiában élő magyarok létszámához mérten kevés a CSEMADOK tagsága. A határozat kiemeli, hogy főleg a galantai, komárnoi, trebilovi, novézámki és a dunajszkásztredai járásban aránytalanul kevés a szervezet tagjainak a száma. Úgy gondoljuk, hogy a régi, jól bevált módszerhez kell ismét folyamodni — a járási bizottságok indítsanak tagtoborzási kampányt, amelyet a tagdíjak rendezésével is összeköthetnek. A CSEMADOK 510 helyi szervezet mellett 308 színjátszócsoport és 56 esztrádaegyüttes működik. Ez mindenesetre szép szám, ellenben a helyi csoportok számát tekintve a központi bizottság további 100 színjátszócsoport és legalább még 50 esztráda együttes megalakítását javasolja. Színjátszómozgalmunk további fejlődését szolgálná, ha a dunajszkásztredai példa nyomán a többi járási székhelyen is szerveznének állandó jellegű műkedvelő színpadokat. A feltételek úgyszólván minden egyes járásban adva vannak. Csupán a szervezéshez kellene alaposan hozzálátni. Jelenleg nem kevesebb mint 166 tánccsoport, illetve népi együttes működik. Ezen a téren tehát hatalmas tartalékok állanak rendelkezésünkre. A tánccsoportok számát kis akarattal, ügyes szervezéssel mihamar legalább 255-re emelhetnénk. Pártunk XII. kongresszusa előtt, a dokumentum nyújtotta távlatok jegyében egyre fokoznunk kell népnevelő munkánkat s kulturális tevékenységünket,is szocialista építésünk szolgálatába kell állítanunk. Mindez fegyelmezettebb, odaadóbb munkát követel meg a CSEMADOK tagságától, vezetőitől. (pi)