Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-09-12 / 74. szám

A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1964. szeptember 12. Ára 40 fillér XIV. évfolyam, 74. szám. tUj határozatok, amelyek a földművesek érdekeit védik ■ Meghatározták a cukorgyárak és a szövetkezetek szállítási kötelezettségét ■ Szervezettséget a cukorgyári répaszelet szét­osztásába ■ Használjuk fel az értékes cukorgyári mésziszapot A földművesek, felvásárló szervek és mezőgazdasági termékeket feldol­gozó üzemek között még ma is sok rendezésre váró kérdés vetődik fel. Ezek a kérdések a terménybetakarítás idején hatványozottan jelentkez­nek, s így nem csoda, ha most — az őszi betakarítási munkálatok kezde­tén — a Földművelésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal tüzetesen foglalkozott velük. Az elfogadott határozatok közül né­hányat az alábbiakban ismertetünk. Pár nap múlva hozzálátunk a cu­korrépa betakarításához. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a szövetkezetek gyakran vonakodnak már szeptember közepén hozzálátni ehhez a munkához — mondván, hogy a cukorrépa még fejlődik és cukortartalma is növek­szik. Valóban, a cukorrépa lassan ugyan, de mégis tovább fejlődik, ám a cukorgyárak építése nem tartott lé­pést a cukorrépatermesztés fokozásá­val, s így a cukorgyárak csakis abban az esetben képesek feldolgozni a cu­korrépatermést, ha már szeptember 17—20-án megkezdhetik a munkát. Ez annyit jelent, hogy már szeptember 15-től tartalékot kell gyűjteniük a gyár folyamatos üzemeltetésének biz­tosítására. Dunaszerdahelyen és Ri­maszombaton építik az új cukorgyá­rat, de egyelőre még ebben az évben is 27 000 vagon cukorrépát kell Szlo­vákiából a morvaországi cukorgyárak­ba szállítani feldolgozásra. A szlová­kiai cukorgyárak így is csak január 10-15-ig képesek végezni a munká­val. Természetesen az ilyen hosszú tá­rolás nagy veszteségekkel jár, ame­lyek magasan túlszárnyalják az arány­lag korai betakarítás következtében a súly és cukortartalom esetleges gya­rapodásából származó többletet. A földművesek kárpótlására azon­ban ez évben a cukorgyárak pót­díjat fizetnek; minden szeptember 15-től október 1-ig leadott mázsa cukorrépáért a rendes felvásárlási áron felül 3 Kcs pótdíjat fizetnek, október 1-től október 11-ig pedig 2 koronát. A cukorrépa betakarítását novem­ber 5-ig be kell fejezni. A mezőgaz­dasági üzemek elsőrendű érdeke, hogy a nagyobb veszteségek elkerülése vé­gett megfelelő mélyre állítsák be a kiszántó gépeket, hogy a cukorrépa maradéktalanul kikerüljön a földből. Ezen kívül — szintén a saját érde­kükben — minden nap csak annyi cu­korrépát szántsanak ki, amennyit még aznap el tudnak szállítani a felvásárló­helyre. A halmokba rakott cukorrépa egyetlen nap alatt szikkadással több mázsát veszít a súlyából s ugyanakkor rosszabbodik a biológiai értéke is. A F­öldművelésügyi Megbízotti Hi­vatal határozata szerint a földműve­sek csakis az útmenti rakodóhelyek­re kötelesek szállítani a cukorrépát. Onnan a további szállítást a cukor­gyár köteles biztosítani. Az útmenti rakodóhelyen átvett cukorrépát azonnal le kell mázsálni. Ha a cu­korgyár nem képes minden rakodó­hely számára mérleget biztosítani, akkor az érdekelt szövetkezetek gondoskodnak mérlegről. A mérleget — a Közellátásügyi Minisztérium ha­tározata szerint — a cukorgyár által kiküldött egyén kezeli. A Földműve­lésügyi Megbízotti Hivatal határo­zottan visszautasítja a cukorgyárak eddigi követelését, hogy a cukorré­pát a vasúti teherkocsikba a föld­művesek rakják. Ez a cukorgyár fel­adata. Ezen kívül a cukorgyárak kö­telesek a vasútállomásokon azonnal a cukorrépa átvételekor a szállít­mányt lemázsálni és az átvett cu­korrépa mennyiségét igazolni. Tart­hatatlan az eddigi gyakorlat, amikor a földművesek csak hetek múlva tudták meg a cukorgyárban végzett mázsálás gyakran vitatható eredmé­nyét. A cukorgyári répaszelet eddigi szét­osztásában is nagy rendetlenség utal­­­. Az elosztás hosszadalmas és rendszertelen volt, s gyakran fekbért kellett fizetni a kirakatlan vasúti te­herkocsikért. A cukorgyár közelében lévő szövetkezetek több répaszeletet kaptak a távoliak rovására. Tavaly például a szövetkezetek 3000 vagon répaszelettel kevesebbet kaptak, mint amennyi járt nekik. A mezőgazdasági üzemek tudják a legjobban, milyen nehézségekbe ütközött, ha a cukor­répaszeletet a kukoricakóróval együtt akarták lesilózni. • A Földművelésügyi Megbízotti Hi­vatal ez évben szervezettséget akar bevezetni a cukorgyári répaszelet el­osztásába. A termelők a leadott cukorrépa mennyiségének megfelelő répasze­letet munkaszüneti napokon is, va­lamint a nap minden órájában — még éjszaka is — kiadni. Ezen az úton is szeretnénk figyel­meztetni a mezőgazdasági üzemek ve­zetőit, hogy a cukorgyáraktól díjmen­tesen mésziszapot kaphatnak, még a rakodási költségeket is a cukorgyár fizeti. Mint ismeretes, a cukorgyári mésziszap értékes talajjavító anyag, amely mészen kívül nitrogént és ká­liumot is tartalmaz. Savanyú talajok és kilúgozott szikesek javítására ki­váló. Mennyi savanyú talaj akad ná­lunk, amely savanyú kémhatása miatt sokkal alacsonyabb terméshozamokat nyújt, mint amennyit a felhasznált trágya mennyisége és a munkaráfor­dítás alapján joggal várhatnánk! An­nál is érthetetlenebb, hogy a mező­­gazdasági üzemek nem használják ki eléggé a cukorgyár mésziszap sem­legesítő hatását. A nyitrai cukorgyár­ban például annyi mésziszap halmo­zódott fel tavalyról hogy veszélyez­teti a cukorgyár munkáját. Csupán Szlovákiában 6—8 ezer vagon mész­iszap vár felhasználásra Az idei cukorrépakampányt tehát új elvek alapján szervezték meg. Az új határozatokból sok előny szárma­zik a mezőgazdasági üzemek számára. Ennek fejében a mezőgazdasági üze­mek is igyekezzenek teljesíteni a cu­korgyárakkal szembeni kötelezettsé­geiket, hogy azok zavartalanul, folya­matosan működhessenek. Gajdács Irén Az Öntözési Kísérleti Intézet újvásári célgazdaságában eddig soha nem lá­tott, nagy termést várnak cukorrépából: hektáronként 100 mázsát. Legjobb terméssel kecsegtet a Dobrovicei A-fajtájú cukorrépa, amelynek a levélzete 80 - 90 cm magas, a gumói közt nem ritka jelenség a 3-4 kilós. Az öntö­zött és az öntözetlen répa gumóját, valamint a levélzetét külön-kü­lön, súlyra mérik, rendszeresen. Tíz darab répa gumójának átlagsúlya öntözöt­­ten 8—10 kiló, az öntözetlen viszont csak 3 — 4 kiló, a levélzetet leszámítva. (N. Kovács István felvétele) Agrotechnikai határidőben Az agrotechnika alapos ismerője, a Füleki Állami Gazdaság egresi farm­jának csoportvezetője. Magyar Józsi bácsi. Gazdag tapasztalata és jó meg­figyelőképessége hasznára válik a gaz­daságnak, ahol már t­zedik esztendeje teljesít szolgálatot. Meg akarod őt találni? Ez nem mindig sikerül. Vajon hol lehet? Hol? Hát ott, ahol a jövőt alapozzák — a vetésnél. És mindig ott, ahol éppen szükség van rá. A rozs vetésével még várhattak vol­na, de ilyen nagy gazdaságban, mint a füleki, nem lehet utolsó percig ha­­lasztgatni. Igyekezni kell, mi­nt úgyis erősen őszbe hajlik az idő, mire min­dent elvetnek. Különben az egresi farmon azt a célt tűzték ki, hogy a vetést saját erejükből végzik el, így diktálja a becsület. Nincs is szükség nógatásra, sürge­tésre. Mindenki ismeri feladatát. Olyan ez, mint a jól olajzott gép. Be kell csupán indítani és néha ellenőrizni, s ha a kettőt hozzáértéssel végzik, nem lehet fennakadás. Már szépen sorol a 15 hektár őszi repce, de a 20 hektár őszi árpa is ki­dugta helyenként üdezöld csíráját. A tél beálltáig mindkét növény jól meg­erősödik.­­ A tengernyi sok más munka mel­lett arra törekszünk hogy a 65 hek­tár rozs mihamarabb a földbe kerül­jön — jegyzi meg Józsi bácsi. Bármerre is fordulunk, mindenütt gondos szervezést észlelünk. Az idő­ben felszántott talaj előkészítését a lánctalpas után függesztett nehéz bo­ronákkal végzik. Utána következik a műtrágyaszűrő-agregát és a vetőgép. Mint a különös gonddal megmunkált kerti ágy, olyan a bevetett talaj, így aztán nem lesz bajuk jövőre a kom­­bájnosoknak. Hiszen a fiúk nem elő­ször, s főleg nem két kézzel végzik ezt a munkát, no meg aztán tudják, hogy a betakarítás is rájuk vár, s ha jövőre bő termést ad az egresi rög, az min­denki számára hasznos. Ezért igyekez­nek a vetést jól, agrotechnikai határ­időn belül elvégezni. Hoksza István földbe kerül a rozs az egresi határban A két Magsi, Fe­renc és Dezső, vala­mint Kovács Lász­ló a vetőgép előtt szórják a bő ter­mésre serkentő mű­trágyát. Tóth István és segédje Urbancsok István pontot tesz­nek a munka végé­re. Vetik a rozsot Egy fordulóra Józsi bácsi is a vetőgép­­re szegődik, hogy ellenőrizze, betart­ják-e a szórási nor­mát. Gondolatok a mintavásárról azonban távolról sem jelenti azt, hogy a mérlegeléssel, az eredménnyel is a felénél tartunk. A brnói vásáron ugyanis, amely Lipcse után a Kelet és Nyugat legjelentősebb kereskedel­mi és gazdasági találkozója, sereg­szemléje, éppen ezekben a napokban folynak az üzletkötések, kereskedelmi szerződések aláírásai. Nagy tekintélyű szakemberek, ta­nácsadók, kereskedők adtak egymás­nak itt találkozót a világ minden tájá­ról, hogy lemérjék a tudomány és mű­­­­szaki fejlődés legújabb eredményeit. A vásáron részvevő 36 ország hivata­los küldöttségén kívül eddig a KGST- tagállamok kereskedelmi kamaráinak elnökei, továbbá Nemzetgyűlésünk 30-tagú csoportja, Ceylon, Nigéria és Ghana iparügyi minisztere, Johnson amerikai elnök műszaki tanácsadója és sok más szakember tekintette meg a rendkívül ízlésesen kiállított ipari termékeket. Az idei brnói nemzetközi vásár ha­zai szempontból sem a megszokott képet mutatja. Az előző évektől elté­rően nem az óriási tömeg ide-oda to­longása, sok esetben célszerűtlen jár­­kálása jellemző, ami gyakran a komo­lyabban érdeklődőket is akadályozta munkájában. Idén gyakoribb az olyan látogatók száma, akik valamely ipari, illetve mezőgazdasági üzemből csopor­tosan jöttek el, hogy szakemberek ve­zetésével a lehető legjobban megis­merkedjenek a vásáron bemutatott termékekkel. Számos szövetkezeti ipari­ és mezőgazdasági dolgozóval, szakiskola tanulóival találkoztunk a vásáron, akik különösen a mezőgazdasági gé­pek körül foglalkoztatták a jelenlévő gépkezelőket. De akik nem jutnak el idén Brnóba, azok is tudomást szerezhetnek a ki­állítás újdonságairól, érdekességeiről. A Rádió és Televízió naponta külön adásokban tájékoztatja hallgatóit és nézőit a brnói vásár legújabb esemé­nyeiről az egyes országok „nemzeti napjain“ bemutatott árukról stb., nem beszélve a számtalan újságíró megfe­szített munkájáról akik a lehető leg­többet próbálják papírra vetni olva­sóik számára. Ezenkívül a Csehszlovák Film dolgozói műszaki-tudományos filmet készítenek a vásár lefolyásáról, amellyel később az egész ország meg­­ismerkedhetik Brno 1964. Fogalommá vált keres­kedelmi és gazdasági esemény az egy­re hűvösebb szelekkel tarkított szep­temberi napokban amely két héten keresztül alapos próbára teszi egyik legszebb történelmi városunk forgal­mát, vendéglátó-iparát, közszolgálta­tását de főleg vendégszeretetét Büszkék lehetünk rá, hogy eddig még mindig sikerrel állta a próbát, amiből minden bizonnyal az idén sem lesz hiány. (tg) Mire e sorok eljutnak az olvasók­hoz, az idei brnói nemzetközi vásár majdnem a félidőhöz ér. Ez a tény

Next