Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-12 / 74. szám
A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1964. szeptember 12. Ára 40 fillér XIV. évfolyam, 74. szám. tUj határozatok, amelyek a földművesek érdekeit védik ■ Meghatározták a cukorgyárak és a szövetkezetek szállítási kötelezettségét ■ Szervezettséget a cukorgyári répaszelet szétosztásába ■ Használjuk fel az értékes cukorgyári mésziszapot A földművesek, felvásárló szervek és mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek között még ma is sok rendezésre váró kérdés vetődik fel. Ezek a kérdések a terménybetakarítás idején hatványozottan jelentkeznek, s így nem csoda, ha most — az őszi betakarítási munkálatok kezdetén — a Földművelésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal tüzetesen foglalkozott velük. Az elfogadott határozatok közül néhányat az alábbiakban ismertetünk. Pár nap múlva hozzálátunk a cukorrépa betakarításához. Az eddigi tapasztalatok szerint a szövetkezetek gyakran vonakodnak már szeptember közepén hozzálátni ehhez a munkához — mondván, hogy a cukorrépa még fejlődik és cukortartalma is növekszik. Valóban, a cukorrépa lassan ugyan, de mégis tovább fejlődik, ám a cukorgyárak építése nem tartott lépést a cukorrépatermesztés fokozásával, s így a cukorgyárak csakis abban az esetben képesek feldolgozni a cukorrépatermést, ha már szeptember 17—20-án megkezdhetik a munkát. Ez annyit jelent, hogy már szeptember 15-től tartalékot kell gyűjteniük a gyár folyamatos üzemeltetésének biztosítására. Dunaszerdahelyen és Rimaszombaton építik az új cukorgyárat, de egyelőre még ebben az évben is 27 000 vagon cukorrépát kell Szlovákiából a morvaországi cukorgyárakba szállítani feldolgozásra. A szlovákiai cukorgyárak így is csak január 10-15-ig képesek végezni a munkával. Természetesen az ilyen hosszú tárolás nagy veszteségekkel jár, amelyek magasan túlszárnyalják az aránylag korai betakarítás következtében a súly és cukortartalom esetleges gyarapodásából származó többletet. A földművesek kárpótlására azonban ez évben a cukorgyárak pótdíjat fizetnek; minden szeptember 15-től október 1-ig leadott mázsa cukorrépáért a rendes felvásárlási áron felül 3 Kcs pótdíjat fizetnek, október 1-től október 11-ig pedig 2 koronát. A cukorrépa betakarítását november 5-ig be kell fejezni. A mezőgazdasági üzemek elsőrendű érdeke, hogy a nagyobb veszteségek elkerülése végett megfelelő mélyre állítsák be a kiszántó gépeket, hogy a cukorrépa maradéktalanul kikerüljön a földből. Ezen kívül — szintén a saját érdekükben — minden nap csak annyi cukorrépát szántsanak ki, amennyit még aznap el tudnak szállítani a felvásárlóhelyre. A halmokba rakott cukorrépa egyetlen nap alatt szikkadással több mázsát veszít a súlyából s ugyanakkor rosszabbodik a biológiai értéke is. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal határozata szerint a földművesek csakis az útmenti rakodóhelyekre kötelesek szállítani a cukorrépát. Onnan a további szállítást a cukorgyár köteles biztosítani. Az útmenti rakodóhelyen átvett cukorrépát azonnal le kell mázsálni. Ha a cukorgyár nem képes minden rakodóhely számára mérleget biztosítani, akkor az érdekelt szövetkezetek gondoskodnak mérlegről. A mérleget — a Közellátásügyi Minisztérium határozata szerint — a cukorgyár által kiküldött egyén kezeli. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal határozottan visszautasítja a cukorgyárak eddigi követelését, hogy a cukorrépát a vasúti teherkocsikba a földművesek rakják. Ez a cukorgyár feladata. Ezen kívül a cukorgyárak kötelesek a vasútállomásokon azonnal a cukorrépa átvételekor a szállítmányt lemázsálni és az átvett cukorrépa mennyiségét igazolni. Tarthatatlan az eddigi gyakorlat, amikor a földművesek csak hetek múlva tudták meg a cukorgyárban végzett mázsálás gyakran vitatható eredményét. A cukorgyári répaszelet eddigi szétosztásában is nagy rendetlenség utal. Az elosztás hosszadalmas és rendszertelen volt, s gyakran fekbért kellett fizetni a kirakatlan vasúti teherkocsikért. A cukorgyár közelében lévő szövetkezetek több répaszeletet kaptak a távoliak rovására. Tavaly például a szövetkezetek 3000 vagon répaszelettel kevesebbet kaptak, mint amennyi járt nekik. A mezőgazdasági üzemek tudják a legjobban, milyen nehézségekbe ütközött, ha a cukorrépaszeletet a kukoricakóróval együtt akarták lesilózni. • A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal ez évben szervezettséget akar bevezetni a cukorgyári répaszelet elosztásába. A termelők a leadott cukorrépa mennyiségének megfelelő répaszeletet munkaszüneti napokon is, valamint a nap minden órájában — még éjszaka is — kiadni. Ezen az úton is szeretnénk figyelmeztetni a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy a cukorgyáraktól díjmentesen mésziszapot kaphatnak, még a rakodási költségeket is a cukorgyár fizeti. Mint ismeretes, a cukorgyári mésziszap értékes talajjavító anyag, amely mészen kívül nitrogént és káliumot is tartalmaz. Savanyú talajok és kilúgozott szikesek javítására kiváló. Mennyi savanyú talaj akad nálunk, amely savanyú kémhatása miatt sokkal alacsonyabb terméshozamokat nyújt, mint amennyit a felhasznált trágya mennyisége és a munkaráfordítás alapján joggal várhatnánk! Annál is érthetetlenebb, hogy a mezőgazdasági üzemek nem használják ki eléggé a cukorgyár mésziszap semlegesítő hatását. A nyitrai cukorgyárban például annyi mésziszap halmozódott fel tavalyról hogy veszélyezteti a cukorgyár munkáját. Csupán Szlovákiában 6—8 ezer vagon mésziszap vár felhasználásra Az idei cukorrépakampányt tehát új elvek alapján szervezték meg. Az új határozatokból sok előny származik a mezőgazdasági üzemek számára. Ennek fejében a mezőgazdasági üzemek is igyekezzenek teljesíteni a cukorgyárakkal szembeni kötelezettségeiket, hogy azok zavartalanul, folyamatosan működhessenek. Gajdács Irén Az Öntözési Kísérleti Intézet újvásári célgazdaságában eddig soha nem látott, nagy termést várnak cukorrépából: hektáronként 100 mázsát. Legjobb terméssel kecsegtet a Dobrovicei A-fajtájú cukorrépa, amelynek a levélzete 80 - 90 cm magas, a gumói közt nem ritka jelenség a 3-4 kilós. Az öntözött és az öntözetlen répa gumóját, valamint a levélzetét külön-külön, súlyra mérik, rendszeresen. Tíz darab répa gumójának átlagsúlya öntözötten 8—10 kiló, az öntözetlen viszont csak 3 — 4 kiló, a levélzetet leszámítva. (N. Kovács István felvétele) Agrotechnikai határidőben Az agrotechnika alapos ismerője, a Füleki Állami Gazdaság egresi farmjának csoportvezetője. Magyar Józsi bácsi. Gazdag tapasztalata és jó megfigyelőképessége hasznára válik a gazdaságnak, ahol már tzedik esztendeje teljesít szolgálatot. Meg akarod őt találni? Ez nem mindig sikerül. Vajon hol lehet? Hol? Hát ott, ahol a jövőt alapozzák — a vetésnél. És mindig ott, ahol éppen szükség van rá. A rozs vetésével még várhattak volna, de ilyen nagy gazdaságban, mint a füleki, nem lehet utolsó percig halasztgatni. Igyekezni kell, mint úgyis erősen őszbe hajlik az idő, mire mindent elvetnek. Különben az egresi farmon azt a célt tűzték ki, hogy a vetést saját erejükből végzik el, így diktálja a becsület. Nincs is szükség nógatásra, sürgetésre. Mindenki ismeri feladatát. Olyan ez, mint a jól olajzott gép. Be kell csupán indítani és néha ellenőrizni, s ha a kettőt hozzáértéssel végzik, nem lehet fennakadás. Már szépen sorol a 15 hektár őszi repce, de a 20 hektár őszi árpa is kidugta helyenként üdezöld csíráját. A tél beálltáig mindkét növény jól megerősödik. A tengernyi sok más munka mellett arra törekszünk hogy a 65 hektár rozs mihamarabb a földbe kerüljön — jegyzi meg Józsi bácsi. Bármerre is fordulunk, mindenütt gondos szervezést észlelünk. Az időben felszántott talaj előkészítését a lánctalpas után függesztett nehéz boronákkal végzik. Utána következik a műtrágyaszűrő-agregát és a vetőgép. Mint a különös gonddal megmunkált kerti ágy, olyan a bevetett talaj, így aztán nem lesz bajuk jövőre a kombájnosoknak. Hiszen a fiúk nem először, s főleg nem két kézzel végzik ezt a munkát, no meg aztán tudják, hogy a betakarítás is rájuk vár, s ha jövőre bő termést ad az egresi rög, az mindenki számára hasznos. Ezért igyekeznek a vetést jól, agrotechnikai határidőn belül elvégezni. Hoksza István földbe kerül a rozs az egresi határban A két Magsi, Ferenc és Dezső, valamint Kovács László a vetőgép előtt szórják a bő termésre serkentő műtrágyát. Tóth István és segédje Urbancsok István pontot tesznek a munka végére. Vetik a rozsot Egy fordulóra Józsi bácsi is a vetőgépre szegődik, hogy ellenőrizze, betartják-e a szórási normát. Gondolatok a mintavásárról azonban távolról sem jelenti azt, hogy a mérlegeléssel, az eredménnyel is a felénél tartunk. A brnói vásáron ugyanis, amely Lipcse után a Kelet és Nyugat legjelentősebb kereskedelmi és gazdasági találkozója, seregszemléje, éppen ezekben a napokban folynak az üzletkötések, kereskedelmi szerződések aláírásai. Nagy tekintélyű szakemberek, tanácsadók, kereskedők adtak egymásnak itt találkozót a világ minden tájáról, hogy lemérjék a tudomány és műszaki fejlődés legújabb eredményeit. A vásáron részvevő 36 ország hivatalos küldöttségén kívül eddig a KGST- tagállamok kereskedelmi kamaráinak elnökei, továbbá Nemzetgyűlésünk 30-tagú csoportja, Ceylon, Nigéria és Ghana iparügyi minisztere, Johnson amerikai elnök műszaki tanácsadója és sok más szakember tekintette meg a rendkívül ízlésesen kiállított ipari termékeket. Az idei brnói nemzetközi vásár hazai szempontból sem a megszokott képet mutatja. Az előző évektől eltérően nem az óriási tömeg ide-oda tolongása, sok esetben célszerűtlen járkálása jellemző, ami gyakran a komolyabban érdeklődőket is akadályozta munkájában. Idén gyakoribb az olyan látogatók száma, akik valamely ipari, illetve mezőgazdasági üzemből csoportosan jöttek el, hogy szakemberek vezetésével a lehető legjobban megismerkedjenek a vásáron bemutatott termékekkel. Számos szövetkezeti ipari és mezőgazdasági dolgozóval, szakiskola tanulóival találkoztunk a vásáron, akik különösen a mezőgazdasági gépek körül foglalkoztatták a jelenlévő gépkezelőket. De akik nem jutnak el idén Brnóba, azok is tudomást szerezhetnek a kiállítás újdonságairól, érdekességeiről. A Rádió és Televízió naponta külön adásokban tájékoztatja hallgatóit és nézőit a brnói vásár legújabb eseményeiről az egyes országok „nemzeti napjain“ bemutatott árukról stb., nem beszélve a számtalan újságíró megfeszített munkájáról akik a lehető legtöbbet próbálják papírra vetni olvasóik számára. Ezenkívül a Csehszlovák Film dolgozói műszaki-tudományos filmet készítenek a vásár lefolyásáról, amellyel később az egész ország megismerkedhetik Brno 1964. Fogalommá vált kereskedelmi és gazdasági esemény az egyre hűvösebb szelekkel tarkított szeptemberi napokban amely két héten keresztül alapos próbára teszi egyik legszebb történelmi városunk forgalmát, vendéglátó-iparát, közszolgáltatását de főleg vendégszeretetét Büszkék lehetünk rá, hogy eddig még mindig sikerrel állta a próbát, amiből minden bizonnyal az idén sem lesz hiány. (tg) Mire e sorok eljutnak az olvasókhoz, az idei brnói nemzetközi vásár majdnem a félidőhöz ér. Ez a tény