Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
Bratislava, 1966. július 2. Ara L— Kés XVII. évfolyam, 28. szám. Keleten is felkészültek • Szlovákia-szerte beérett a repce és az őszi árpa. Mintegy 4000 hektárt már le is arattak, amelynek egy része raktárakba is került. Főleg a déli járásokban sárgul a tavaszi árpa és a ringó búzatenger. Az utóbbi borús napok azonban hátráltatják az érést. A hűvös időjárás máskülönben jó hatással van a szem fejlődésére és ez még gazdagabbá teszi a termést. Mivel még sok helyütt vannak rendbehozatlan gépek, nagyon fontos, hogy ezeket a napokat alaposan kihasználják a javítások befejezésére. Ha az idő pedig jobbra fordul az lesz a lényeges, hogy minden erőt latba vetve, hozzálássanak az aratáshoz a mezőgazdasági üzemeinkben. Amíg Nyugat-Szlovákia egyes járásaiban teljes ütemben folyik a gazdag aratás, addig keleten még csak itt-ott „tapogatják“ a gabonát. Ezért a terebesi járásban még csak a múlt héten hívták össze a kombájnosokat, hogy megbeszéljék az aratással kapcsolatos fontos tennivalót. A kelet-szlovákiai kerület legnagyobb mezőgazdasági jellegű járásában 33 500 hektár gabona vár learatásra. Főleg a mostoha időjárás következtében gyenge közepes termést várnak. Éppen ezért a kombájnosokkal folytatott tanácskozás egyik fő napirendi pontja a szemveszteség minimumra való csökkentése volt. Már a jutalmazási rendszert is úgy állították fel, hogy a kombájnosok és segédkezők ne a learatott hektárok szerint, hanem a kicsépelt mázsák után kapják a fizetséget. Ahol megállapítják, hogy a szemveszteség 4 százaléknál magasabb, ott csökkentik a bérezést, illetve a prémiumot.• Mozgósító szocialista munkaverseny A gabona gyors veszteségmentes betakarítását(beleértve a szalmát is), a szocialista munkaverseny alapos megszervezésével is elősegítik, és jelentős pénzjutalomban részesítik az élenjáró dolgozókat. A régi járások szerint (Trebicov, Lecovce, Királyhelmec, Nagykapos) három-három szövetkezetet megjutalmaznak, amelyikekben a legmagasabb hektárhozamokat érik el. Az állami gazdaságok közül a jelenlegi járás szerint szintén három részesül jutalomban. A kombájnosok minden learatott 26 hektár után 200 korona jutalmat kapnak, ha elérték a meghatározott átlaghozamot. Emellett jutalmat kapnak azok is, akik elérik a kombájnra előírt heti eredményt. Akik a megszabott hektárhozamot túllépik, az SZK—4-esnél 10, a ZM-nél 15 koronát kapnak a tervezetten felüli tíz mázsa kicsépelt gabona után. Jutalmazzák még a legjobb szezoneredményeket elérő kombájnosokat, a szalmapréselésben kiválókat, valamint a gabonaeladási terület elsőként teljesítő három mezőgazdasági üzemét. A kombájnosok összejövetelének gyakorlati részében a gépek be- és átállításával és különböző fontos kérdésekkel foglalkoztak. A megbeszélésen Fisch László mérnök főmechanizátor arról is beszámolt, hogy az iglói, poprádi és bardejovi járásokból a kölcsönösség alapján komoly segítséget kapnak. Az említett járások 40 db SZK—4-es kombájnt küldenek és 4260 hektár gabonát aratnak le. A termelési igazgatóság dolgozói arról is gondoskodtak, hogy öt mozgóműhelyt szereljenek fel, amelyeket ellátják a legfontosabb alkatrészekkel, hogy a helyszínen megjavíthassák az elromlott gépeket. 26 896 mázsa gabonát adnak el az államnak A járás legnagyobb mezőgazdasági üzemében, a Királyhelmeci Állami Gazdaságban 2344 hektár kalászos vár a learatásra. A gazdaság a néhány hiányosság ellenére kielégítően felkészült az aratásra, és ha a munkájukat nem zavarja rendkívüli időjárás, húsz napon belül végeznek a fontos munkával. A kalászosok betakarításának mintegy 95 százaléka korszerű nagyüzemi módon történik. A saját kombájnjaikon kívül a bardejovi járásból és a traktorállomástól kapnak segítséget. Nagyon helyesen a központi műhely szakembereit is bevonják az aratásba. Az, hogy ők lesznek a kombájnosok, serkenti őket arra, hogy gondosan kijavítsák az aratást végző gépeket. Emellett még az is előny, hogy ha előfordul valamilyen hiba, a kiváló szerelők azonnal rendbehozzák azt. A szocialista munkaverseny területén jelentős pénzjutalomban részesülnek azok a kombájnosok, a szalmapréselő gépet irányítók és traktoristák, akik gyors és minőségi munkát végeznek. Nagyon helyes, hogy a legjobb kazalozó csoportok is jutalomban részesülnek. Természetesen azoknak az irányítóknak is szép összeg üti a markát, akik a betakarítással az elsők között végeznek, elérik a kitűzött hektárhozamot és eleget tesznek a szerződéses feladatoknak. Az állatállomány bőséges takarmánnyal való ellátása érdekében 527 hektár másodvetést terveznek. A betakarítás után a tarlószántást három napon belül szeretnék elvégezni. Ezért erre az időszakra bevezették a kétváltásos rendszert. Bátran állíthatjuk, hogy a Királyhelmeci Állami Gazdaság kilenc részlegén mindent megtesznek, hogy az aratásnál minél kisebb legyen a szem* veszteség és a szerződéses kötelességüket, a 26 896 mázsa szemesterményt, eladják. 4 A rozsnyói járásban a kévekötözőké a szó A hepehupás tájon 8734 hektár vár learatásra. Ebből kombájnnal kifogástalan időjárás esetén 2600 hektárt aratnak. A többit kévekötöző-aratógéppel és kézikaszával végzik majd. Mivel a rozsnyói járásban sok olyan szövetkezet van, ahol 100 hektárnál kevesebb az aratnivaló, s így nem kifizetődő kombájnt vásárolni, a gabona betakarítást a traktorállomás végzi. Az állomás gépeit azért is jól ki tudják használni, mivel a járás déli részén mintegy két héttel előbb érik a gabona. De olyan szövetkezetek is vannak, ahol nem használják a meglévő ZM-kombájnokat, mert drágább vele az aratás, mint ha a traktorállomásnak fizetnének 214 Kös-t a kombájnaratásért és a kétmenetesért pedig 300 korona körül. A rozsnyói járásban a gépek javítását még nem fejezték be minden mezőgazdasági üzemben, és most sürgős intézkedéseket tesznek a munkaütem meggyorsítására. Probléma még, hogy újból hiány van asztalponyvából, kaszakésből, amely komoly kiesést jelenthet majd a munkaigényes időben. Gondot okoz még a járásban, hogy nincsenek nagyteljesítményű szárítóberendezések. Ez esős időben komoly veszteséget jelenthet majd. A termelési igazgatóság illetékes dolgozóit a balesetelhárítás és a tűzvédelmi intézkedések foglalkoztatják. Iskolázásokat tartottak, körleveleket küldtek ki és személyesen is ellenőrzik a gépeket, hogy ezáltal megakadályozzák a csak félig-meddig rendbehozottak üzembe állítását. Különösen a cséplőgépeknél kell komoly elővigyázatossági intézkedéseket tenni, hogy ne forduljanak elő a múlthoz hasonló szerencsétlenségek. Kisebb hiányosságoktól eltekintve tehát a két keleti járásban is felkézültek a kenyércsatára, s mindent megtesznek azért, hogy minél kevesebb szem vesszen kárba, —tt— Í Szakmelléklet: „VADÁSZ ÉS HALÁSZ“ jj • • • Öreg diákok búcsúztak A Nagykaposi Mezőgazdasági Technikum öreg diákjai nemrégiben mondtak búcsút az iskolának, s érettségi bizonyítvánnyal a kézben visszatértek az EFSZ-be, illetve ÁG-ba. A „ballagás" — búcsúzás pillanatában megkértem egy két elvtársat, mondjon valamit a tanulni vágyó mezőgazdasági dolgozóknak, azoknak, akik talán majd a jövőben ülnek be az iskola padjaiba. Elsőnek az osztály elnökét, Berta Jánost, a kisgéresi EFSZ elnökét ,,fogtam vallatóra". — Tavaly tavaszkor ért az a kitüntetés, hogy egyéves mezőgazdasági technikumba javasoltak az illetékesek (a szövetekezet vezetősége, a JPB és a termelési igazgatóság). A múltban is szerettem volna ta Berta János mini. Nem lehetett. Nem engediték a nyék. A körülmét bennem forró tanulást vagyat csupán a lakatosmesterség elsajátításában érhettem el. Ám most minden másként gozók van. A dalállamának alkotmánya mindenki számára bsz- Dakfi Béla tosítja a művelődéshez, tanuláshoz való jogot. Szóval az iskolapadba kerültem. Őszintén megvallva, amikor idejöttem az iskolába, eleinte nagyon rosszul éreztem magam. A tanulnivaló, az internátusi rend nehezemre esett, de az előadó elvtársak segítségével csakhamar megszoktam. Alaposan nekikezdtem a tanulásnak. Ugyanis, mint elnök, még mielőtt az iskolába jöttem, nagyon sok esetben éreztem a szakképzettség hiányát. Ezért is határoztam el, hogy szorgalmas Abosi Pálban fogok tanulni. Az első félévben 1,1 átlageredménnyel végeztem. Most az évvégi, illetve az érettségi vizsgáim színjelesre sikerültek. Nagy Dezső, az őrsi EFSZ fő zootechnikusa a következőképp nyilatkozik: — A mezőgazdaság a népgazdaság szerves része. És mivel a népgazdaság arányos fejlődése megköveteli a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztését, tanulni jöttem, hogy a feladatok nagyságához méltóan növeljem szaktudásomat. Ez az egyéves technikum számomra előnyös volt, mert egy év alatt bővíteni tudtam a mezőgazdasági mesteriskolán szerzett elméleti tudásomat. Hosszú időn keresztül , ifjú gyermekkoromtól fogva dolgozom a mezőgazdaságban, ahol különböző beosztású, de mindig felelősséggel járó munkát végeztem. S hogy vélekedik az egyéves tanfolyamról egy brigádvezető technikus? Erre válaszol Dakó Béla, aki a Királyhelmeci Gép- és Traktorállomás dolgozója. — A mezőgazdasági technikumba azért jelentkeztem, mert szaktudásomat hiányosnak éreztem. Bár munkámmal mindig és mindenütt meg voltak elégedve, amiről tanúskodik a kormánytól, illetve a Mezőgazdasági Minisztériumtól kapott kitüntetésem: „A Kelet-szlovákiai Síkság Építője", illetve „A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója" című jelvények. Több mint tíz éve dolgozom a gép- és traktorállomáson és ott tapasztaltam, hogy a hozzá nem értés a fejlődés legnagyobb akadálya. Éppen ezért igyekeztem úgy tanulni, hogy ne fékezője, de fejlesztője lehessek szocialista mezőgazdaságunknak. Majoros József, a Szomotori Állami Gazdaság dolgozója, a bodrogi gazdaság pártszervezetének elnöke: — Fiatal koromtól mindig a mezőgazdaságban dolgoztam. Igaz, a felszabadulás előtt sokkal nehezebb körülmények között. Továbbtanulásról tehát szó sem lehetett. Jelenlegi munkaköröm viszont egyenesen megkívánja a mezőgazdasági ismeretek bővítését. Bár MMI-t, illetve hosszabb és rövidebb pártiskolát , tanfolyamot végeztem, mégis úgy döntöttem, hogy elvégzem a technikumot is. Tanulni jöttem, s rágtam a ceruza végét, olvasgattam, a fejembe véstem a sokszáz oldal tananyagot. Most a búcsú alkalmából örömmel gondolok a jövőre, arra, hogy a jövőben munkámat nem ösztönszerűen, hanem szakszerűbben végezhetem. Abost Pál, a komárovcei EFSZ csoportvezetője: — A mezőgazdasági technikumba azért jöttem, mert igaznak tartom a „tanulj, hogy boldogulj", közmondást. S az eddigi munkám során rájöttem, hogy boldogulni valóban csak úgy fogok, ha fejlesztem szaktudásomat (bár csak csoportvezető vagyoni. Ma már nem elegendő megmondani a mezőgazdaságban dolgozó munkásnak, hogy a talajt meszezni kell, és mikor kell műtrágyázni stb. Azt is meg kell magyarázni, hogy miért. A szövetkezet munkásai ma sokkal igényesebbek, az agronómussal és csoportvezetővel szemben, mint a múltban. Hasonlóképpen nyilatkoztak a többi elvtársak is. Azt hiszem nagy igazuk van. Csak kellő szaktudással lehet mindig eltalálni a föld szeszélyét, alkalmazni a tudomány élenjáró vívmányait, ugyanabból a földből többet és jobbat termelni. Az utóbbi — a több termelés, sikerülni is fog a Nagykaposi Mezőgazdasági Technikum egyéves hallgatóinak, főleg ha olyan lelkesedéssel, szorgalommal és akarattal fognak a termelésben is dolgozni, ahogyan tanultak, és viselkedtek az iskolában, ahol a hét osztály közül náluk mutatkozott a legjobb tanulmányi átlageredmény. A most végzett öreg diákok is mint már többen előttük, ráébredtek arra, hogy nem elegendő, ha a földművesszövetkezetnek, AG-nak tett zootechnikusa technikumot véges agronómusa van. Ezek mellett az elnöknek, valamint más beosztású dolgozóknak is alapos mezőgazdasági szakismeretekkel kell rendelkeznie, ha eredményesen akarnak gazdálkodni. KERTÉSZ PÁL, Nagykapos Újabb szakemberek Nemrégiben kedves ünnepség zajlott le a Nagymegyeri Mezőgazdasági Technikumban, ahol a komáromi diákok búcsúztak az iskolától, mely egy éven át második otthonuk volt. Az egy év előtti árvíz száműzte őket saját iskolájukból. Itt kaptak menedéket, itt éltek, tanultak és készültek az utolsó nagy csatára. Tanárok, szülők, diákok és jóbarátok szemében az elválás fájó könnyei csillogtak. Mert a búcsú percei mindig nehezek. Két osztály ötvenkét tanulója búcsúzott, ötvenkét csillogó szemű fiatal, kezében a jelképes vándorbottal, utoljára végigjárta a jól ismert osztályokat, folyosókat, hogy örökre búcsút vegyen diákévei aztán legszebb emlékeitől. A diákok egy része főiskolára készül. Szőcs Béla, Tóth Kurucz András, Vasas Béla, Fél Lajos, Markucz Ferenc és még mások nem elégszenek meg az eddig szerzett tudással, tovább akarnak tanulni. A tanulók elhelyezésével kapcsolatban Blahla Károly igazgató a következőket mondotta: — Tanulóink többsége már tudja, hová megy. Csupán a komáromi járás tanulóinak elhelyezése nincs tisztázva, mivel a járástól még nem kaptuk meg az értesítést. Andriskin József Közöljük:[ Csehszlovák és a Magyar Rádió[ és Televízió jövő heti műsorát !» A sokat ígérő aratás megkezdése előtt a zöld lombi népe. A képen látható korszerű színpadon lépnek majd koszorúval szegélyezett gombaszögi völgykatlanban fel a színpompás népviseletbe öltözött CSEMADOK és találkozik szombat és vasárnap Dél-Szlovákia dolgos vendégegyüttesek, szólisták, t