Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-26 / 34. szám
Bratislava, 1967. augusztus 26. Ara 1,— KBs XVIII. évfolyam, 34. szám. szakmelléklet: Vadász és Halász Közöljük: ÚJ BÉRÜGYI INTÉZKEDÉSEK A MEZŐGAZDASÁGban (az Állami mezőgazdasági üzemekben) AZ EFSZ-EK TECHNIKAI-GAZDASÁGI DOLGOZÓINAK DÍJAZÁSA Emlékezzünk és figyelmeztessünk! Forradalmak, népfelkelések progresszív voltát, a történelemben elfoglalt helyét humanista eszmeiségük határozza meg. Századunk haladó forradalmi megmozdulásai kétségkívül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jegyében fogantak, következésképpen eszmeiségük is a marxizmus-leninizmus talajából sarjadt. Október példája vezérelte a Magyar Tanácsköztársaság forradalmárait tizenkilencben, a szovjet nép gigászi harca adott erkölcsi erőt, hitet a Szlovák Nemzeti Felkelés túlerővel szemben folytatott, emberfeletti küzdelméhez is. Tévesen ítélnénk meg azonban a helyzetet, ha a Szlovák Nemzeti Felkelést csupán a nemzeti függetlenségért vívott mozgalmak kategóriájába sorolnánk, hisz ez a forradalom -j mert valójában az volt —, két fronton folyt, a német fasiszta megszállás, de ugyanakkor a hazai burzsoázia és a klérus ellen is. Ezt a jellegét domborítja ki még jobban internacionalista jellege s nem utolsó sorban vezéralakjainak politikai orientációja, a felkelő nép egyértelmű ragaszkodása a szocialista forradalmak eszméihez. S hogy ez a forradalom nem bukott meg, s a fasiszta megszállók kétségtelen katonai fölénye se kényszeríthette térdre, annak köszönhető, hogy tetteiben, vonalvezetésében mindvégig hű maradt a szocialista forradalmak hagyományaihoz, elsősorban azok humanizmusához. Tulajdonképpen következetessége tette lehetővé, hogy szövetségest keresve minden dilemmát kizárva a Szovjetunió felé nyújtsa kezét, s fegyvereit ne csak Berlin, hanem általában az imperializmus ellen fordítsa. Mindaz, amit e rövid bevezetőben elmondottunk helytállóan bizonyítható, hisz a felkelés közvetlen részvevői, harcos partizánjai itt élnek közöttünk, s tetteikkel, a szocialista társadalmi rend további megszilárdításáért folytatott áldozatos munkájukkal tesznek hitet egykori harcuk mellett. A szocialista építés hány és hány átütő sikere köszönhető nekik, akik most is az első vonalban állnak s őrködő szemük elől egy pillanatra se vesztik el a célt. Ők jelentik számunkra azt a társadalmi közeget, mely az egykori forradalmi lendületet, szilárd meggyőződést, rendíthetetlen hitet a mába olvasztja, politikai éleslátásukra, higgadt, termékeny munkájukra feltétlenül szükségünk van. A Szlovák Nemzeti Felkelés tehát nemcsak dicső hagyomány, történelmi jelentőségű tett, éltető múlt számunkra, hanem napjainkban is elevenen ható, kézzel tapintható valóság. Dokumentumai frissek, szívünkben mindmáig visszhangzik Besztercebánya harcba hívó kiáltása. Az idei évforduló, bár nem kerek, mégis különös jelentőséggel bír. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében kibontakozott és egyre fokozódó politikai aktivitás idején emlékezünk meg róla. Párhuzamba állításuk semmi esetre sem erőszakolt, alkalomszerű, hisz az egyik feltételezte a másikat, negyvennégy augusztusának tüzét tizenhét októbere táplálta. A Felkelés ugyanakkor a két nép barátságának, testvéri összefogásának is mintaszerűen szép példája. A szovjet partizánok segítsége, tanácsadása lényegesen hozzájárult az elért harci sikerekhez, rettenthetetlen helytállásukkal ezer és ezer ember életét mentették meg a biztos pusztulástól, anyákat, gyermekeket csikartak ki a fasiszták karmaiból. A vérálodzat így is nagy volt. A fékevesztett, dühöngő és végét érző barna métely nem ismert határokat, hazai fertőzöttjeivel egy nép tömegmészárlását akarta megvalósítani. S az emlékezés ünnepélyes pillanatai legyenek az áldozatoké is. Jussanak eszünkbe a felperzselt falvak, azok, akik emésztő lángokban lelték borzalmas halálukat. És vegyük körül szívünk minden melegével azokat, akik mindenüket elvesztették, akik a győzelem mámoros napjaiban már nem láthatták viszont szeretteiket. Emlékezzünk és figyelmeztessünk! A tömegsírok mementója visszhangozzék a világban. Mert ma újból fegyvercsörtetés riasztja a népek békés épitőmunkáját. Ma újból anyák és gyermekek esnek légi támadások áldozatául, áhitatos csendű falvakat perzselnek fel gátlástalan pribékek. Emberek vigyázzatok: napalm bombákat hajigáló szélhámosok, szadisták grasszálnak a világban. Ma is, most is, még mindig... A harc tehát tovább folyik, a népek egymás után emelik fel tiltakozó szavukat és öklüket az embertelen elnyomás, az imperialista kizsákmányolás ellen. S ezekben az ádáz küzdelmekben világító és nagyszerű példa a Szlovák Nemzeti Felkelés is. Hitet, bátorságot adó és ösztönző tett. Töretlen ívelése jelentős helyet biztosít számára a huszadik századi forradalmi megmozdulások láncolatában. Egy nép élet-igenlését, szabadság-akarását támasztja alá, tanulság és példázat a kis nemzetek bilincseket szétfeszítő, rabigát lerázó erejéről. Az igazságos harc csak győzelemmel végződhet, ez a szlovák nép felkelésének krédója, ezt kell a világ sötét erőinek ma tudomásul vennie, ezt üzenik Vietnamba is a tátrai fenyvesek. Ma korszerű üzemek, gyárak, iskolák magasodnak a harcok helyén, karcsú hidak feszülnek a folyók tajtékzó hullámai fölé. A „partizán-ösvényeken“ vidám dalú pionírok hangja csendül az erdők komorló nyugalmába. Az országépítésben elért kimagasló eredményeink méltán keltenek tiszteletet és megbecsülést szerte a világban népünk iránt. Szlovákia iparának rohamos fejlődése megteremtette életszínvonalunk állandó emelkedésének előfeltételeit. Ott, ahol valaha éhínség, nyomor vert tanyát ma jólöltözött, kulturált körülmények között élő emberekkel találkozunk. És ki ismerne rá az egykori girbe-görbe, szegénysoros árvás falvakra? A múltban szinte teljes szellemi elmaradottságban élő pásztoremberek unokáira? Hát igen, levetettük, az úgynevezett tisztes szegénység álromantikáját. A „szorgos, áldott lelkű, jámbor“ nép ma hazája öntudatos gazdájává vált, alkotó munkájával csodákra képes, szívós kitartással teremti meg holnapját, éber szemmel őrködik mind boldogabbnak ígérkező jövője felett. Most, amikor leplezetlen örömmel beszélhetünk elért eredményeinkről, nem feledkezünk meg azokról sem, akiknek mindent köszönhetünk. Azokról, akik az életüket áldozták, percnyi habozás nélkül vállalták a kockázatot. És vajon miért vállalták?... Mert fűtötte őket az a tudat, az a meggyőződés, hogy a kiontott vér nem szárad fel nyomtalanul, termékeny földre hull. Éppen ezért emberi kötelességünk valóra váltani a hősök álmát. „Ez a mi munkánk és nem is kevés“, ez számunkra a kor parancsa és ez legyen dolgos hétköznapjaink ihletője. Mert ma is vállalni kell a harcot emberül, bátran, kitartással. Ránk a munka frontja vár, nekünk a békés építés csatáját kell megnyernünk; magunkkal, sok esetben emberi gyengeségeinkkel megküzdenünk nap mint nap. S amikor lankadtan már az erőnk, amikor a borúlátás röpke pillanatai ködösítik el céljainkat van hová tekintenünk, van honnan hitet merítenünk. Kis nép, kis ország vagyunk, de történelmünk az emberi helytállás ragyogó példáit tárja elénk. És ilyen példa, történelmünk ilyen állócsillaga a Szlovák Nemzeti Felkelés is. S mi mindannyian büszkén vállaljuk apáink e dicső harcának folytatását. Ma, amikor emlékezünk, elsősorban tehát ezt kell tudatosítanunk. Mert a hősök sírját megkoszorúzni, a mártírok emlékének kegyelettel adózni csak üres ünnepi aktust jelentene, ha nem folytatnánk azt, amit ők elkezdtek. Ha nem adnánk tartalmat fogadkozásainknak, ha nem állna mögöttünk a tettek hitelesen bizonyító konkrétuma. Az évfordulók kisebb-nagyobb határkövet is jelentenek egy társadalom életében. Legyen ez a mostani további munkasikerekre ösztönző határkő és figyelmeztető szimbólum: emberek vigyázzatok!... A hiba nem a termelőkben van + Szállítják a Berosztaja és a Mironovszkaja vetőmagját + Többszáz hízómarha gazdát cserélne + Országos probléma, avagy baj van a piackutatással + Jobb húsellátást a kisvárosokban + Nagyobb érdeklődést a helyi és a járási szervek részéről + Félesztendős eredményeink azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági üzemek nemcsak hozzáértő termelők, hanem egyben méltó üzletfelek is. Képesek a népgazdasági megrendelés maradéktalan teljesítésére. Ismeretes, hogy a dunaszerdahelyi járásban a gazdasági és a terményforgalmi vállalat között kölcsönös jó viszony uralkodik. Ez abban is megnyilvánul, hogy a terményforgalmi a Bezosztaja és Mironovszkaja nagyhozamú búzafajták vetőmagját a fölkínált mennyiségben átvette a termelőktől (más járásokban ennek ellenkezőjét tapasztaltuk). Örvendetes, hogy a terményforgalmi a vetőmagot már kitisztította, jóváhagyatta, pácolás után fémzárolta és megkezdte a megrendelő gazdaságokba való kiszállítást. ★ A Hogyan teljesítik a mezőgazdasági üzemek az állati termékek eladását? — tesszük fel a kérdést Tóth József elvtársnak, a járási terményforgalmi vállalat igazgatójának. — Minden tekintetben 100 százalék felett teljesítenek. Nincs okunk a panaszra. Hallottuk a termelőktől, hogy a vágómarhát nem vásárolják fel a kínált mennyiségben. — Jól értesültek. Például az augusztusi második dekádban a 17 vagonos tervvel szemben a termelők 40 vagon hízómarhát kínáltak fel, de sajnos, piac híján nem vásárolhattuk meg a felkínált állatokat. Jelenleg 500 darab kiváló minőségű hizóbikát vehetnénk át terven felül, s továbbíthatnánk, ha lenne rá érdeklődés a húsfeldolegzó ipar részéről. Járásunk mezőgazdasági üzemeinek vezetői és tagjai mindig ügyeltek a hizóállatok kiváló minőségére. Ennek következtében a közelmúltban módunk nyílott arra, hogy 700 hízóbikát Olaszországba szállítsunk, s további 600-ra megegyeztünk. A Ez azt jelenti, hogy a jövőben terven felül is átveszik a felkínált hízóbikákat? — Sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű. Az említett kiviteli mennyiséget is a felsőbb szervektől előirányzott terven belül vehettük át. Mi örülnénk a legjobban, ha a jövőben módot kapnánk nagyobb mennyiségű vágómarha felvásárlására, mert a mezőgazdasági üzemek által felkínált többlet állandóan növekedik, s végtére is mi tehetetlenek vagyunk. Ezután nincs más hátra, látogassunk el a Szlovákiai Terményfelvásárlási Főigazgatóság termelési-kereskedelmi osztályára, s kérdezzük meg Ladislav Jankeje elvtárstól, az osztály vezetőjétől, van-e rá lehetőség, hogy a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeitől soron kívül átvegyék az eladásra fölkínált hízőmarha mennyiséget. Jankeje elvtárs a kérdésre az alábbiakban válaszolt. — A dunaszerdahelyi eset nem egyedüli az országban. Úgyszólván ■ minden egyes járás jóval több vágómarhát kínál, mint amennyit a húsfeldolgozó ipar igényel. Ezidáig 863 vagonnal több vágómarhát vettek át vállalataink terven felül. A Tudnak a többletről a legfelsőbb szervek? — Igen, mindenki tud róla, aki ebben az ügyben tehet valamit. Intézkedések folynak, lépéseket tesznek a hazai és a külföldi piacok irányában, s remélhető, hogy rövidesen megoldódik a vágómarha terven felüli felvásárlásának kérdése. ★ Ez a probléma teljesen más természetű, mint az évekkel ezelőtti. Akkor sajnos nem volt mit felvárásolni, most pedig lenne mit, de nincs rá piac. Azaz piac is lenne, ha a húsfeldolgozó ipar kissé körülnézne, mert a vidéki húsellátás terén még vannak hézagok. A vidék még meglehetősen szervezetlenül kapja a húst. Múlt szombaton például Ipolyságon semmiféle hús nem volt kapható. Ugyanez a helyzet másutt is. A hiba tehát nem a termelőknél van. Jó lenne, ha a közellátással megbízott helyi és járási szervek ilyen kérdésekkel többet foglalkoznának, mert amint látható, a vidéki fogyasztó még a legnagyobb bőség idején is csak nehezen juthat húshoz. *haU Idén Szlovákiában már hatod* ízben rendezik meg a tenyészállat mintavásárt. Jelenleg nagy a sürgés-forgás a megrendezés színhelyén Topofciankyban, ahol kiállításra kerül 200 kiváló tenyésztulajdonságú szarvasmarha, 120 tenyészsertés, 150 tenyészjuh, bemutatnak 840 különféle vízi és kaparóbaromfit, több tenyészkecskét és más állatot. A szarvasmarha fajták közül a szlovák tarka, valamint a pinzgaui lesz túlsúlyban, mert ezek tenyésztése a legjellegzetesebb Szlovákiában. Emellett bemutatják a külföldről behozott tejelő, valamint hústípus marhafajtát is. A hústípus marhák közt láthatjuk majd a nálunk is jól ismert herefordi, aberdeen-angus és charolais fajtákat. Bemutatjuk továbbá a szlovák fehérnemes, a landrass Cornwall, pietrain és más tenyészsertés változatokat s ezek keresztezetteit. A pietrain (behozatal Belgiumból) érdekessége, hogy mind a négy sonkája egyforma nagyságú s hátszalonnája nem haladja meg a három centimétert. Ez a fajta kimondottan hústípus. A szakemberek a jövő sertésének tartják. Fölvezetik például a vrbovói szövetkezet (trnavai járás) 567 THBD fülszámú szlovák tarkafajta tehenét, mely a harmadik laktációban 6003 liter 4,43 zsírszázalékos tejet adott, továbbá a Víglasi Magtermesztő Állami Gazdaság 290-es fülszámú tehenét, mely a Topolcianky 1967. IX. 5-10 tenyészállatvasar hetedik laktációban 7842 liter 4,16, továbbá a Nagyidai Állami Gazdaság 2-YK fülszámú tehenét, mely a negyedik laktációban 6534 liter 4,25 zsírszázalékos tejet adott. A kiállítás érdekességei közé tartozik majd a Palárikovói Állami Gazdaság Herodes nevű 3973-as fülszámú kandisznója, mely tenyészetbe vétele óta, vagyis 9 év alatt 98 apaállat és 122 koca utódot adott. Az állatokat az arra hivatott bizottság a százas pontrendszer alapján bírálja el, s az egyik kiállítási napon a győztesek közt 80 érmet osztanak ki. Külön jutalmazzák a kiállító szektorok legkiválóbb egyedeit. Erre a célra mintegy 25 díjat tartanak fenn. Szeptember 7-én a délutáni órákban árverezik el az eladó tenyészállatokat, amikor az állattenyésztő gazdaságoknak lehetőségük nyílik kiváló tenyész- és haszontulajdonságú állatok vásárlására. A tenyészállat mintavásár egyik legjelentősebb programja szeptember 8-án, a mezőgazdasági ifjúság napján lesz, amikor kb. 7000 mezőgazdasági alsóbb és felsőbb iskolást várnak Topolciankyba, de szívesen fogadják és várják a mezőgazdasági gyakorlat fiataljait is. A jelzett napon minden felvezetett állatfajtát a legkiválóbb szakemberek mutatják be, hogy ezzel is elősegítsék az ifjak szakmai fejlődését. Közbeni különféle sportversenyeket és lovasbemutatókat is rendeznek a fiatalok számára. —h—