Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-26 / 34. szám

Bratislava, 1967. augusztus 26. Ara 1,— KBs XVIII. évfolyam, 34. szám. szakmelléklet: Vadász és Halász Közöljük: ÚJ BÉRÜGYI INTÉZKEDÉSEK A MEZŐGAZDASÁG­ban (az Állami mezőgazdasági üzemekben) AZ EFSZ-EK TECHNIKAI-GAZDASÁGI DOLGOZÓINAK DÍJAZÁSA Emlékezzünk és figyelmeztessünk! Forradalmak, népfelkelések progresszív voltát, a tör­ténelemben elfoglalt helyét humanista eszmeiségük ha­tározza meg. Századunk haladó forradalmi megmozdulá­sai kétségkívül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jegyében fogantak, következésképpen eszmeiségük is a marxizmus-leninizmus talajából sarjadt. Október példája vezérelte a Magyar Tanácsköztársaság forradalmárait tizenkilencben, a szovjet nép gigászi harca adott erkölcsi erőt, hitet a Szlovák Nemzeti Felkelés túlerővel szemben folytatott, emberfeletti küzdelméhez is. Tévesen ítélnénk meg azonban a helyzetet, ha a Szlovák Nemzeti Felke­lést csupán a nemzeti függetlenségért vívott mozgalmak kategóriájába sorolnánk, hisz ez a forradalom -j­ mert valójában az volt —, két fronton folyt, a német fasiszta megszállás, de ugyanakkor a hazai burzsoázia és a klé­rus ellen is. Ezt a jellegét domborítja ki még jobban in­ternacionalista jellege s nem utolsó sorban vezéralak­jainak politikai orientációja, a felkelő nép egyértelmű ragaszkodása a szocialista forradalmak eszméihez. S hogy ez a forradalom nem bukott meg, s a fasiszta megszállók kétségtelen katonai fölénye se kényszerít­­hette térdre, annak köszönhető, hogy tetteiben, vonal­­vezetésében mindvégig hű maradt a szocialista forradal­mak hagyományaihoz, elsősorban azok humanizmusához. Tulajdonképpen következetessége tette lehetővé, hogy szövetségest keresve minden dilemmát kizárva a Szov­jetunió felé nyújtsa kezét, s fegyvereit ne csak Berlin, hanem általában az imperializmus ellen fordítsa. Mindaz, amit e rövid bevezetőben elmondottunk helyt­állóan bizonyítható, hisz a felkelés közvetlen részvevői, harcos partizánjai itt élnek közöttünk, s tetteikkel, a szocialista társadalmi rend további megszilárdításáért folytatott áldozatos munkájukkal tesznek hitet egykori harcuk mellett. A szocialista építés hány és hány átütő sikere köszönhető nekik, akik most is az első vonalban állnak s őrködő szemük elől egy pillanatra se vesztik el a célt. Ők jelentik számunkra azt a társadalmi köze­get, mely az egykori forradalmi lendületet, szilárd meg­győződést, rendíthetetlen hitet a mába olvasztja, politi­kai éleslátásukra, higgadt, termékeny munkájukra fel­tétlenül szükségünk van. A Szlovák Nemzeti Felkelés tehát nemcsak dicső hagyomány, történelmi jelentőségű tett, éltető múlt számunkra, hanem napjainkban is ele­venen ható, kézzel tapintható valóság. Dokumentumai frissek, szívünkben mindmáig visszhangzik Beszterce­bánya harcba hívó kiáltása. Az idei évforduló, bár nem kerek, mégis különös je­lentőséggel bír. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében kibontakozott és egyre foko­zódó politikai aktivitás idején emlékezünk meg róla. Pár­huzamba állításuk semmi esetre sem erőszakolt, alka­lomszerű, hisz az egyik feltételezte a másikat, negyven­négy augusztusának tüzét tizenhét októbere táplálta. A Felkelés ugyanakkor a két nép barátságának, testvéri összefogásának is mintaszerűen szép példája. A szovjet partizánok segítsége, tanácsadása lényegesen hozzájárult az elért harci sikerekhez, rettenthetetlen helytállásuk­kal ezer és ezer ember életét mentették meg a biztos pusztulástól, anyákat, gyermekeket csikartak ki a fasisz­ták karmaiból. A vérálodzat így is nagy volt. A féke­vesztett, dühöngő és végét érző barna métely nem is­mert határokat, hazai fertőzöttjeivel egy nép tömegmé­szárlását akarta megvalósítani. S az emlékezés ünnepélyes pillanatai legyenek az ál­dozatoké is. Jussanak eszünkbe a felperzselt falvak, azok, akik emésztő lángokban lelték borzalmas halálu­kat. És vegyük körül szívünk minden melegével azokat, akik mindenüket elvesztették, akik a győzelem mámoros napjaiban már nem láthatták viszont szeretteiket. Emlé­kezzünk és figyelmeztessünk! A tömegsírok mementója visszhangozzék a világban. Mert ma újból fegyvercsör­tetés riasztja a népek békés épitőmunkáját. Ma újból anyák és gyermekek esnek légi támadások áldozatául, áhitatos csendű falvakat perzselnek fel gátlástalan pri­békek. Emberek vigyázzatok: napalm bombákat hajigáló szélhámosok, szadisták grasszálnak a világban. Ma is, most is, még mindig­... A harc tehát tovább folyik, a népek egymás után emelik fel tiltakozó szavukat és öklüket az embertelen elnyomás, az imperialista kizsákmányolás ellen. S ezek­ben az ádáz küzdelmekben világító és nagyszerű példa a Szlovák Nemzeti Felkelés is. Hitet, bátorságot adó és ösztönző tett. Töretlen ívelése jelentős helyet biztosít számára a huszadik századi forradalmi megmozdulások láncolatában. Egy nép élet-igenlését, szabadság-akarását támasztja alá, tanulság és példázat a kis nemzetek bi­lincseket szétfeszítő, rabigát lerázó erejéről. Az igazsá­gos harc csak győzelemmel végződhet, ez a szlovák nép felkelésének krédója, ezt kell a világ sötét erőinek ma tudomásul vennie, ezt üzenik Vietnamba is a tátrai feny­vesek. Ma korszerű üzemek, gyárak, iskolák magasodnak a harcok helyén, karcsú hidak feszülnek a folyók tajtékzó hullámai fölé. A „partizán-ösvényeken“ vidám dalú pio­nírok hangja csendül az erdők komorló nyugalmába. Az országépítésben elért kimagasló eredményeink méltán keltenek tiszteletet és megbecsülést szerte a világban népünk iránt. Szlovákia iparának rohamos fejlődése megteremtette életszínvonalunk állandó emelkedésének előfeltételeit. Ott, ahol valaha éhínség, nyomor vert ta­nyát ma jólöltözött, kulturált körülmények között élő emberekkel találkozunk. És ki ismerne rá az egykori girbe-görbe, szegénysoros árvás falvakra? A múltban szinte teljes szellemi elmaradottságban élő pásztorem­berek unokáira? Hát igen, levetettük, az úgynevezett tisztes szegénység álromantikáját. A „szorgos, áldott lelkű, jámbor“ nép ma hazája öntudatos gazdájává vált, alkotó munkájával csodákra képes, szívós kitartással te­remti meg holnapját, éber szemmel őrködik mind bol­dogabbnak ígérkező jövője felett. Most, amikor leplezetlen örömmel beszélhetünk elért eredményeinkről, nem feledkezünk meg azokról sem, akiknek mindent köszönhetünk. Azokról, akik az életü­ket áldozták, percnyi habozás nélkül vállalták a kocká­zatot. És vajon miért vállalták?... Mert fűtötte őket az a tudat, az a meggyőződés, hogy a kiontott vér nem szárad fel nyomtalanul, termékeny földre hull. Éppen ezért emberi kötelességünk valóra váltani a hősök álmát. „Ez a mi munkánk és nem is kevés“, ez számunkra a kor parancsa és ez legyen dolgos hétköznapjaink ihle­­tője. Mert ma is vállalni kell a harcot emberül, bátran, kitartással. Ránk a munka frontja vár, nekünk a békés építés csatáját kell megnyernünk; magunkkal, sok eset­ben emberi gyengeségeinkkel megküzdenünk nap mint nap. S amikor lankadtan már az erőnk, amikor a ború­látás röpke pillanatai ködösítik el céljainkat van hová tekintenünk, van honnan hitet merítenünk. Kis nép, kis ország vagyunk, de történelmünk az emberi helytállás ragyogó példáit tárja elénk. És ilyen példa, történel­münk ilyen állócsillaga a Szlovák Nemzeti Felkelés is. S mi mindannyian büszkén vállaljuk apáink e dicső har­cának folytatását. Ma, amikor emlékezünk, elsősorban tehát ezt kell tudatosítanunk. Mert a hősök sírját megkoszorúzni, a mártírok emlékének kegyelettel adózni csak üres ünne­pi aktust jelentene, ha nem folytatnánk azt, amit ők elkezdtek. Ha nem adnánk tartalmat fogadkozásainknak, ha nem állna mögöttünk a tettek hitelesen bizonyító konkrétuma. Az évfordulók kisebb-nagyobb határkövet is jelentenek egy társadalom életében. Legyen ez a mos­tani további munkasikerekre ösztönző határkő és figyel­meztető szimbólum: emberek vigyázzatok!... A hiba nem a termelőkben van + Szállítják a Berosztaja és a Mironovszkaja vetőmagját + Többszáz hízómarha gazdát cserélne + Országos probléma, avagy baj van a piackutatással + Jobb húsellátást a kis­városokban + Nagyobb érdeklődést a helyi és a járási szer­vek részéről + Félesztendős eredményeink azt bi­zonyítják, hogy a mezőgazdasági üze­mek nemcsak hozzáértő termelők, hanem egyben méltó üzletfelek is. Képesek a népgazdasági megrendelés maradéktalan teljesítésére. Ismeretes, hogy a dunaszerdahelyi járásban a gazdasági és a termény­­forgalmi vállalat között kölcsönös jó viszony uralkodik. Ez abban is meg­nyilvánul, hogy a terményforgalmi a Bezosztaja és Mironovszkaja nagy­hozamú búzafajták vetőmagját a föl­kínált mennyiségben átvette a terme­lőktől (más járásokban ennek ellen­kezőjét tapasztaltuk). Örvendetes, hogy a terményforgalmi a vetőmagot már kitisztította, jóváhagyatta, páco­lás után fémzárolta és megkezdte a megrendelő gazdaságokba való ki­szállítást. ★ A Hogyan teljesítik a mezőgazda­sági üzemek az állati termékek eladá­sát? — tesszük fel a kérdést Tóth József elvtársnak, a járási termény­forgalmi vállalat igazgatójának. — Minden tekintetben 100 százalék felett teljesítenek. Nincs okunk a pa­naszra.­­ Hallottuk a termelőktől, hogy a vágómarhát nem vásárolják fel a kínált mennyiségben. — Jól értesültek. Például az augusz­tusi második dekádban a 17 vagonos tervvel szemben a termelők 40 vagon hízómarhát kínáltak fel, de sajnos, piac híján nem vásárolhattuk meg a felkínált állatokat. Jelenleg 500 darab kiváló minőségű hizóbikát vehetnénk át terven felül, s továbbíthatnánk, ha lenne rá érdeklődés a húsfeldolegzó ipar részéről. Járásunk mezőgazdasági üzemeinek vezetői és tagjai mindig ügyeltek a hizóállatok kiváló minő­ségére. Ennek következtében a közel­múltban módunk nyílott arra, hogy 700 hízóbikát Olaszországba szállít­sunk, s további 600-ra megegyeztünk. A Ez azt jelenti, hogy a jövőben terven felül is átveszik a felkínált hízóbikákat? — Sajnos, a dolog nem ilyen egy­szerű. Az említett kiviteli mennyisé­get is a felsőbb szervektől előirány­zott terven belül vehettük át. Mi örül­nénk a legjobban, ha a jövőben módot kapnánk nagyobb mennyiségű vágó­marha felvásárlására, mert a mező­­gazdasági üzemek által felkínált több­let állandóan növekedik, s végtére is mi tehetetlenek vagyunk. Ezután nincs más hátra, látogassunk el a Szlovákiai Terményfelvásárlási Főigazgatóság termelési-kereskedelmi osztályára, s kérdezzük meg Ladislav Jankeje elvtárstól, az osztály vezető­jétől, van-e rá lehetőség, hogy a du­naszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeitől soron kívül átvegyék az eladásra fölkínált hízőmarha mennyi­séget. Jankeje elvtárs a kérdésre az alábbiakban válaszolt. — A dunaszerdahelyi eset nem egyedüli az országban. Ú­gyszólván ■ minden egyes járás jóval több vágó­­marhát kínál, mint amennyit a hús­­feldolgozó ipar igényel. Ezidáig 863 vagonnal több vágómarhát vettek át vállalataink terven felül. A Tudnak a többletről a legfelsőbb szervek? — Igen, mindenki tud róla, aki ebben az ügyben tehet valamit. Intéz­kedések folynak, lépéseket tesznek a hazai és a külföldi piacok irányában, s remélhető, hogy rövidesen megoldó­dik a vágómarha terven felüli felvá­sárlásának kérdése. ★ Ez a probléma teljesen más termé­szetű, mint az évekkel ezelőtti. Akkor sajnos nem volt mit felvárásolni, most pedig lenne mit, de nincs rá piac. Azaz piac is lenne, ha a húsfeldolgozó ipar kissé körülnézne, mert a vidéki húsellátás terén még vannak hézagok. A vidék még meglehetősen szervezet­­lenül kapja a húst. Múlt szombaton például Ipolyságon semmiféle hús nem volt kapható. Ugyanez a helyzet másutt is. A hiba tehát nem a terme­lőknél van. Jó lenne, ha a közellátással meg­bízott helyi és járási szervek ilyen kérdésekkel többet foglalkoznának, mert amint látható, a vidéki fogyasztó még a legnagyobb bőség idején is csak nehezen juthat húshoz. *haU Idén Szlovákiában már hatod­­* ízben rendezik meg a te­nyészállat mintavásárt. Jelenleg nagy a sürgés-forgás a megrende­zés színhelyén Topofciankyban, ahol kiállításra kerül 200 kiváló tenyésztulajdonságú szarvasmarha, 120 tenyészsertés, 150 tenyészjuh, bemutatnak 840 különféle vízi és kaparóbaromfit, több tenyészkecs­­két és más állatot. A szarvasmarha fajták közül a szlovák tarka, valamint a pinzgaui lesz túlsúlyban, mert ezek tenyész­tése a legjellegzetesebb Szlovákiá­ban. Emellett bemutatják a kül­földről behozott tejelő, valamint hústípus marhafajtát is. A hústípus marhák közt láthatjuk majd a ná­lunk is jól ismert herefordi, aber­­deen-angus és charolais fajtákat. Bemutatjuk továbbá a szlovák fehér­nemes, a landrass Cornwall, pietrain és más tenyészsertés vál­tozatokat s ezek keresztezetteit. A pietrain (behozatal Belgiumból) érdekessége, hogy mind a négy sonkája egyforma nagyságú s hát­szalonnája nem haladja meg a há­rom centimétert. Ez a fajta kimon­dottan hústípus. A szakemberek a jövő sertésének tartják. Fölvezetik például a vrbovói szövetkezet (trnavai járás) 567 THBD fülszámú szlovák tarkafajta tehenét, mely a harmadik laktá­­cióban 6003 liter 4,43 zsírszázalé­kos tejet adott, továbbá a Víglasi Magtermesztő Állami Gazdaság 290-es fülszámú tehenét, mely a Topolcianky 1967. IX. 5-10 tenyészállatvasar hetedik laktációban 7842 liter 4,16, továbbá a­ Nagyidai Állami Gaz­daság 2-YK fülszámú tehenét, mely a negyedik laktációban 6534 liter 4,25 zsírszázalékos tejet adott. A kiállítás érdekességei közé tartozik majd a Palárikovói Állami Gazdaság Herodes nevű 3973-as fülszámú kandisznója, mely tenyé­szetbe vétele óta, vagyis 9 év alatt 98 apaállat és 122 koca utódot adott. Az állatokat az arra hivatott bi­zottság a százas pontrendszer alapján bírálja el, s az egyik ki­állítási napon a győztesek közt 80 érmet osztanak ki. Külön jutal­mazzák a kiállító szektorok legki­válóbb egyedeit. Erre a célra mint­egy 25 díjat tartanak fenn. Szep­tember 7-én a délutáni órákban árverezik el az eladó tenyészálla­tokat, amikor az állattenyésztő gazdaságoknak lehetőségük nyílik kiváló tenyész- és haszontulajdon­ságú állatok vásárlására. A tenyészállat mintavásár egyik legjelentősebb programja szeptem­ber 8-án, a mezőgazdasági ifjúság napján lesz, amikor kb. 7000 me­zőgazdasági alsóbb és felsőbb is­kolást várnak Topolciankyba, de szívesen fogadják és várják a me­zőgazdasági gyakorlat fiataljait is. A jelzett napon minden felvezetett állatfajtát a legkiválóbb szakem­berek mutatják be, hogy ezzel is elősegítsék az ifjak szakmai fej­lődését. Közbeni különféle sport­­versenyeket és lovasbemutatókat is rendeznek a fiatalok számára. —h—

Next