Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-09 / 36. szám

Bratislava, 1967. szeptember 9. óra 1.— KCl XVIII. évfolyam, 36. szám. A CUKORRÉPA-KAMPÁNY Pár nap múlva megkezdődik a cu­korrépa betakarítása, szállítása és feldolgozása. Ez a munka — amely az őszi mezőgazdasági munkák egyik fontos láncszemét képezi — próbára teszi a mezőgazdasági üzemek, a szál­lító vállalatok és a cukorgyárak veze­tőinek szervezőképességét, s mindent el kell követniük abból a célból, hogy a termést a lehető legkisebb veszte­ség mellett gyűjtsék be és dolgozzák fel. A cukorrépa betakarítása és feldol­gozása komoly erőfeszítéseket követel. Ezt szemléltetően bizonyítja az is, hogy a termelőknek, a szállítóknak és feldolgozóknak szlovákiai méretben több mint három millió tonna répa, répaszelet, répafej­ és levél és más anyagok szállítását kell megszervezni. Az idei répakampányt új tényezők jellemzik. A mezőgazdaság tökéletesí­tett, tervszerű irányítási rendszerének keretében első ízben kerül sor a cu­korrépa átvételénél az új normák, illetve feltételek alkalmazására. Az eddigi gyakorlattal szemben fő­leg a szállítás terén kerül sor módosí­tásokra. A múltban a répaszállítás megszervezése, mint ismeretes, a me­zőgazdasági üzemekre tartozott, s ez a körülmény a problémák egész sorát vonta maga után, vagyis nehézsége­ket okozott az őszi munkák más sza­kaszán, főleg a szántás és az ősziek vetése területén. A Földművelés és Közélelmezésügyi Minisztérium 55/67 számú Hivatalos Közlönye értelmében a cukorrépa szállításával járó összes gondok a cu­korgyárakat terhelik, tehát ezek fog­ják szervezni és irányítani a répa elszállítását. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági üzemek egyáltalán nem működnek közre, sőt, az új feltételek számolnak azzal, hogy a mezőgazdasági üzemek a cukorgyá­rakkal kötött szerződésük értelmében a répa­szállításnál közreműködnek. A szállítási munkákért azonban a cu­korgyárak munkadíjat fizetnek olyan összegben, mint azt a Földművelés- és Közélelmezési Minisztérium idevonat­kozó határozata előirányozza. A minisztérium említett határozata ökonómiai nyomást gyakorol a cukor­répa átvevőjére abból a célból, hogy a beszállított cukorrépát késedelem nélkül átvegye. Vagyis, amennyiben a szállító eszközök kiürítése nem megy rugalmasan, úgy a cukorgyár a szállí­tóknak várakozási díjat fizet. Az új intézkedés a répaszelet szállítására is ELŐTT vonatkozik. Tehát a cukorrépa átvéte­lét szabályozó új intézkedések meg­oldják azokat a kérdéseket, amelyek körül a múltban nézeteltérések me­rültek fel a termelők és a felvásárlók között. A cukorrépa terméshozamának ala­kulását az idén kedvezőtlenül befo­lyásolta a hosszantartó szárazság,­­ ezért mindent el kell követni abból a célból, hogy a betakarítással és a szál­lítással járó veszteségeket minim­ális­­ra csökkentsük. Rendkívüli figyelmet kell fordítani a veszteség nélküli be­gyűjtésre, a szállításra és a raktáro­zásra, illetve arra, hogy ne ismétlőd­jenek meg a múlt évben előforduló hibák és fogyatékosságok, amelyek a cukorrépa tervszerűtlen tömeges szál­lításában jutottak kifejezésre, a­me­lyekből a népgazdaságnak hatalmas kára keletkezett. A károk oka első­sorban is az volt, hogy beéretlen és átmelegedett cukorrépát szállítottunk, és nagy mennyiségben tároltunk októ­ber első felében, de igaz az is, hogy a cukorgyárak és a termelők közötti jobb együttműködés a károsodás mér­céjét csökkenthette volna. A múlt évben előforduló fogyaté­kosságok elkerülése céljából szüksé­ges, hogy a mezőgazdasági üzemek, a termelési igazgatóságok, a cukor­gyárak és a szállító vállalatok között a lehető legszorosabb együttműködés bontakozzon ki, s hogy éppen ennek az együttműködésnek a következmé­nyeként a cukorrépának a felvásárlási központba történő naponkénti szállí­tása összhangban legyen a kirakodási­és raktározási hely kapacitásával és az átvevő lehetőségeivel. A cukorrépa betakarításánál úgy szervezzük meg a munkákat, hogy a kiszántott répa ne feküdjön sokáig a földön, illetve, hogy elszállítása fo­lyamatos legyen. A répaszállítással egyidőben gondoskodni kell a répafej folyamatos betakarításáról is, nehogy az egyébként is kevésnek bizonyuló takarmányunkat károsodás érje. A veszteségmentes begyűjtés, a ré­pafej szakszerű silózásának megszer­vezése az idén azért is kívánatos, mert a hosszantartó szárazság követ­keztében lényegesen kevesebb men­­­nyiségű tömeg- és silótakarmánnyal számolhatunk, mint amennyi az el­múlt években rendelkezésünkre állt. Cukorgyáraink szenteljenek rendkí­vüli figyelmet a répatermés szakszerű tárolására, a répahalmazok szellőzte­tésére és arra, hogy a felhalmozott cukorrépát mésztejjel fertőtlenítsék. • A cukorrépa betakarítása szeptem­ber második felében kezdődik és e munkának — beleértve az elszállítást is — legkésőbb november 10-ig be kell fejeződnie. A múlt évekhez viszo­nyítva a cukorgyáraknak kedvezőbb előfeltételeik vannak ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemeket ellássák gépi és szállító eszközökkel, tehát a cukor­répa gyors és veszteségmentes betaka­rításának és szállításának megvannak a kedvező lehetőségei. A cukorgyáraknál lefolytatott ellen­őrzések arról tanúskodnak, hogy azok technikai és technológiai felkészült­sége jobb, mint a múlt években volt, annak ellenére, hogy egyes helyekre későn érkeztek meg a szükséges pót­­alkatrészek. Időben megkapták a tü­zelőt és a meszet is. A cukorgyári kampány sikeres meg­kezdéséig még egy nagyon fontos feladatot kell megoldani: biztosítani kell a szükséges mennyiségű munka­erőt, főleg a férfi munkaerőt. Ebben az esetben ésszerűen kell kihasználni a cukorgyárak és a szövetkezetek kö­zötti integrációs kapcsolatokat. Mint azt már említettük is, a cu­korgyári kampány kibontakoztatásá­hoz és sikeres befejezéséhez sokkal kedvezőbb előfeltételeink vannak mint az elmúlt években voltak. Ez főleg abból ered, hogy a kampány a mező­­gazdaság és a feldolgozó­ipar egysé­ges új szervezetén belül folyik, mely szervezet közös igazgatás — a Föld­művelés és Közélelmezésügyi Minisz­térium, Szlovákiában pedig a SZNT Földművelés- és Közélelmezésügyi Megbízotti Hivatala — alá tartozik. Most arra kell törekedni, hogy me­zőgazdasági üzemeink, a termelési igazgatóságok és a cukorgyárak eze­ket a kedvező előfeltételeket maxi­málisan kihasználják s a cukorrépa betakarítása, felvásárlása és feldolgo­zása a lehető legjobb és veszteség­­mentes legyen. L. Spacinsky mérnök CSc., az SZNT Földművelés- és Közélel­mezésügyi Megbízotti Hivatala kereskedelmi szakosztályának igazgatója Szeptemberi reggel. Az ünneplőbe öltözött gyerekek­ utcán Az ember önkéntelenül is visszaidézi diákéveit... Hogy rohannak az évek?... A zenei iskola udvarán már gyü­­lekeznek az apróságok. Virágcsok­rot szorongatva a kezükben izga­lommal várják tanítóikat. Örömteli boldog nap ez mindannyiuk szá­mára — ünnep. Aztán szépen fel­sorakozva megérkeznek az új első­sök. Az óvónénik segédletével ked­ves kis műsor keretében mutatják be mit tanultak meg az óvodában. Idősebb pajtásaik lelkes tapssal jutalmazzák őket, a szülők szeme elnedvesedik. Majd az igazgató bácsi beszél a gyerekekhez, szülők­höz. Keresetlen, meleg szavakkal nyitja meg az új tanévet, komoly szóval figyelmeztet kit-kit köteles­ségére. A gyerekek ragyogó arccal hallgatják, szemükben eltökéltség: igen, ebben az évben még jobban tanulunk majd, még szorgalmasab­bak leszünk és persze ... vigyá­zunk a szépen befestett padokra, az új köntösbe öltözött osztályokra. Nos, az első nap tehát megkez­dődött, de ez a nap még nem a tanulásé, hanem inkább a készülő­désé, az ismerkedésé. A családias, kedves kis ünnepély után filmet vetítenek a gyerekeknek, szülők­nek. S amíg ki-ki elfoglalja a he­lyét, pár szót váltunk Bakos Fe­­rencnével, az egyik anyukával. — A kis Ferike ma lépte át elő­ször az iskola küszöbét. A szülő számára is nagy nap ez ... — Hát igen, a reménykedés nap­­ja... Azt szeretnénk, ha cseme­téink jól megállnák a helyüket az iskola padjaiban, de az életben is. — A szülő ilyenkor már úgy ma­gában eltervezgeti gyermeke jövő­jét. Mit szeretne a fiából nevelni? Az 1 X ■ nap . Jó lenne, ha az apja örökébe lépne. Ügyes kezü a gyerek, úgy véljük jó szakember válhat belőle. A férjem ugyanis gáz- és vízszere­­lő. Hát ezt szeretnénk... — Nyilván jó tanuló lesz majd a fiúból, persze ehhez az is szük­séges, hogy odahaza foglalkozza­nak vele. — természetesen. Magyar nyel­vű iskolába írattuk, hogy ha kell, így jobban a segítségére lehetünk. Én is magyar iskolába jártam és a szlovák nyelvet is aránylag jól elsajátítottam. Jó ezt hallani. Jó érzés, hogy a szülők minden körülményt meg­fontolva, már az indulás idején megteremtik gyermekük számára az érvényesülés legmegfelelőbb fel­tételeit. Hisz pártunk, kormányunk — nem nézve anyagi áldozatokra sem — mindent megtesz, hogy a kis emberpalántákból öntudatos, szocialista és kommunista társa­dalmat építő emberek váljanak. Éppen ezért hangsúlyozza az anya­nyelvi oktatás fontosságát, éppen ezért bővíti évről-évre a magyar tannyelvű szakközépiskolák szá­mát is. Népünk nagy fia, a nem­zetek tanítómestere, Ján Amos Ko­­mensky messze megelőzve korát hirdette ezt, s az ő életműve mind­annyiunk számára világító fáklya, amikor iskolarendszerünket a kor követelményeihez szabva kiépítjük. És mondom, jó érzés tudni azt, hogy a szülők, hálával gondolva pártunk előrelátó politikájára, tu­datosítják ezt. S kötelességüknek tartják, hogy gyermekeikből em­­bernyi embert neveljenek. Dél felé jár az idő. A gyerekek újból ellepik az utcát. Vége az első tanítási napnak. Nem így a tanítók számára. Rengeteg az elintézni való még. Tanszereket, tankönyve­ket kell elosztani, hogy az elkövet­kező napokban már teljes komoly­sággal megindulhasson a tanulás. Mert nem szabad elveszteni egyet­len napot, órát sem, később mindez alaposan megbosszulná magát. El­nézem, hogy sürgölődnek, dolgoz­nak." Arcukon még az iménti ün­nepi izgalom pírja, de már a hol­napra, a holnaputánra gondolnak. És így kell ennek lenni. Hisz első­sorban ők felelnek az eljövendő nemzedékek neveléséért, (baloghj Szakmelléklet: Közöljük­ a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Jogosan ünnepeltünk NYITRÁN Az aratóünnepély előtt színvonalas konferenciát tartottak a szovjet búza­­fajták termesztési módszereiről, ahol a legjobb ötven agronómust kitüntet­ték. A szombati nap sportesemények­kel és a gyümölcs- és zöldségkiállítás megnyitásával kezdődött. Tanulni- és látnivalóban, szórakozási lehetőségben nem volt hiány. Sokan a mezőgazda­­sági gépek kiállítását tekintették meg, mások csillogó szárnyú repülőgépeken köröztek az ősrégi város fölött, töb­ben a szabadtéri színpadon bemutat­kozó együttesek műsorát élvezték, számtalan ember járt le s föl a vásár­városkában, ahol közben-közben fel­léptek az énekesnők és a különböző együttesek is. A nap fénypontja a vár körül lejátszódó tűzijáték volt. A Nyitrára látogatók vasárnap reg­gel pattogó indulók ütemére ébred­tek. Igyekeztek a Lenin negyedben megtartandó nagygyűlésre. Szlovákia földművesei köszöntötték Michal Chudíkot, a CSKP Központi Bizott­sága elnökségének tagját, az SZNT elnökét, Michal Sabolcíkot, a CSKP KB titkárát, Ján Ja­n­íkot, az SZLKP KB titkárát és Karel M­e­s­t­e­k földművelés és közélelmezésügyi mi­nisztert. A naggyűlésen jelen voltak más közéleti személyiségek és külföl­di vendégek is. Az ünnepi beszédet Dr. Koloman B­o­tt­a professzor, az SZNT földműve­lés és közélelmezésügyi megbízottja tartotta. Régen kaptak ennyi elisme­rést, dicséretet a földművesek. Külön kiemelte a kissallói, a nyárasdi és a nagymegyeri szövetkezet búzatermesz­tési eredményét, amellyel országos méretben is élre kerültek. A kissallói szövetkezetben például a gabona átla­gos hektárhozama 50,10 mázsa volt, ebből a búzáé 53,62 mázsa, az árpáé 46,80 mázsa, a zabé pedig 48 mázsa. A megbízott megállapította, hogy a Berosztaja és a Mironovszkaja búza nagy területen is 50 mázsát adott hek­táronként. Nagy eredménynek könyvel­te el, hogy a dunaszerdahelyi járás­ban a mezőgazdasági üzemek már át­lagosan 40 mázsás hektárhozamot ér­tek el. Az aratóünnepély résztvevői­nek örömét fokozta az a tény, hogy Szlovákia földművesei teljesítették gabonaeladási tervüket, és a jó mun­ka végeztével jogosan vigadtak, szó­rakoztak. (bálla) Molnár János, a kissallói szövetkezet elnöke a legmagasabb hektárhozamot adó búzából adta át a koszorút Karel Mestek földművelés- és közélelme­zésügyi miniszternek. Bállá felv. Sikeres tenyészállat-vásár Kedden Topolclanky-ban, a hatodik Szlovákiai Állatkiállítás­ és Minta­­vásár megnyitásának napján több résztvevővel beszélgettem, akik tavaly Prerovban, az Országos Állat-Mintavásáron is jelen voltak. A kettőt össze­hasonlítva úgy nyilatkoztak, hogy bár a mostani kiállítás terjedelemre kisebb a prerovinál, ugyanakkor nagyon gondosan szervezett, s teljes mértékben reprezentálja Szlovákia állattenyésztését, amely már ismeretes magas színvonaláról. Megnyitás előtt a rendezőbizottság a mezőgazdasági sajtó képviselőinek jelenlétében fölmérte a helyzetet, s megállapította, hogy nincs ok aggo­dalomra. Az állatkiállítók s a szolgáltatók a várakozásnak megfelelően teljesítették feladataikat. Szó esett az élelmezésről, a győztesek díjazásának technikai kivitelezé­séről és egyebekről. Ján Skarba elvtárs, a Jednota nyitrai járási elnöke megnyugtatóan beszélt az élelmezés szervezéséről. Sátrat vert például az Olföldi Állami Gazdaság is, mely tavaly Prerov­­ban sült kacsáival, valamint a kiállított állatokért szerzett aranyérmével országos hírnévre tett szert. Szabó Gyula elvtárs, a kacsafarm vezetője elmondta, hogy körülbelül 1200 db sültkacsa értékesítésével számolnak. Alighogy sátrat vertek, máris 600 porció elkelt 8 koronás egységárban, a máj porcióját pedig 5 koronájával adták. Tény, hogy az alföldiek kacsaállománya itt a legkiegyenlítettebb. Méltán várják a legmagasabb jutalmazást. Idén például 150 ezer darabot értéke­sítettek napos korban, 80 ezret pedig fölneveltek, s úgy adták piacra. Tojóik egyedenként 188,4 tojást raktak, melyből 173-at kikeltettek. Az is a kiváló eredmények közé tartozik, hogy a kacsahús kilójára csupán 2,96 kg takarmányt fogyasztottak. Ott láthattuk továbbá az állami halászat szapi kirendeltségének csárdá­ját is, mely nemcsak kiállítási, hanem közélelmezési szempontból is jelen­tős szerepet vállalt. Szűcs István elvtárs, a halászati részleg vezetője felsorolta mi minden kapható náluk. Pontyot, süllőt, csukát, továbbá harcsát adnak kirántva megfelelő körítéssel, de halászlét is. Emellett a vendégek maguk választ­hatják ki az úszkáló halak közül a legalkalmasabbakat, s a szapiak kíván­ság szerint készítették el. A halázscsárda saját cigányzenekarral, s a hal­ételek mellé jófajta Müller Thurgau-val szolgált. Számos tanulságos újdonsággal találkozhatunk Itt, melyeket hazatérve feltétlenül hasznosítanunk kell. (hoksza)

Next