Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-19 / 42. szám
Az elmúlt hét belpolitikai eseményei közül elsősorban Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének ülésére kell felfigyelnünk. A Dubcek elvtárs által vezetett ülés további fontos feladatokat tárgyalt meg, főként a közeljövőben összehívandó plenáris központi bizottsági üléssel kapcsolatban. Az elnökség tagjai a vita során értékelték a január utáni időszakot s állástfoglaltak a most készülő pártdokumentummal kapcsolatban, amely kommunista pártunk legsürgősebb feladatait foglalja magában. Pártunk Elnöksége jóváhagyta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulója megünneplésének ideológiai tartalmát s egyúttal a Csehszlovákia és Szovjetunió között aláírt kölcsönös barátsági és segélynyújtási egyezmény 25. évfordulójára vonatkozó akciók megrendezésének módját is. Pártunk elnöksége a továbbiakban is mindent megtesz annak érdekében, hogy megszilárdítsa a párton belüli egységet és demokráciát, s ugyanakkor elmélyítse azt a bizalmat, amelyet pártunk a múltban kivívott magának dolgozó népünk körében. ■ Nemzetgyűlésünk aktív tevékenységet fejt ki a föderáció előkészítésével kapcsolatban. A különböző szakbizottságok szinte permaensen üléseznek, hogy a megszabott határidőben a Nemzetgyűlés jóváhagyhassa az új államtervezetet. Komoly, felelősségteljes munka ez, soksok megfontoltságot, előrelátást követel. Nem csoda, hisz, talán mondanunk sem kellene, hogy Csehszlovákia föderatív átrendezése határkő lesz népeink történetében. Ugyanakkor minden szempontot, javaslatot figyelembe kell venni, s ezekből pedig van bőven. Az új alkotmánytörvényekről gyűrűző össznépi vita során is sok új és értékes ötlet vetődött fel. Az idő rövidsége miatt viszont ezeket nagyon sürgősen be kell dolgozni a tervezetbe. Népeinknek az az óhaja, tehát, hogy föderatív államformában éljenek, pár napon belül megvalósul. Remélhetőleg ez az új államforma minden súrlódást és félreértést kizár a jövőre vonatkozóan. Csehszlovákia megalakulásának 50. évfordulója tehát egy új, nagy esemény jegyében zajlik le, azt példázza majd, hogy népünk szilárd egységben kíván továbbhaladni szocialista társadalomépítésünk útján. Országszerte rendkívüli közgyűléseket tartanak a CSEMADOK helyi szervezetei. E közgyűléseken megismerkedik a tagság a CSEMADOK programtervezetével, amely meghatározza majd e szervezet további működését. Feltétlenül szükséges, hogy rendkívüli közgyűléseken minél aktívabb vita alakuljon ki, amelynek a során a tagok kifejtik véleményüket programtervezettel kapcsolatosan. A közgyűléseken élénk vita alakul ki a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmánytörvény-javaslattal kapcsolatban is. A CSEMADOK tagsága megnyugvással fogadta az alkotmánytörvény-javaslatot s egyetértését rezolúciókban fejezi ki. Szólnunk kell arról is, hogy a helyi szervezetek rendkívüli közgyűlésein felháborodást kelt a szlovák sajtóban napvilágot látott néhány megnyilatkozás a nemzetiségi alkotmánytörvény-javaslattal kapcsolatban. Ennek ellenére a CSEMADOK tagsága és általában a csehszlovákiai magyarság reméli, hogy a józan ész győz, s október 28- ána hazánk összes nemzetével és nemzetiségével együttesen boldog szívvel ünnepelhet. Szlovákia iskolaügyének fejlesztéséről tárgyalt az SZNT iskolaügyi bizottsága. Az előfeltételezésekből kiindulva 1985-ben több mint egy millióval növekszik hazánk lakosságának legproduktívabb rétege. Ez a tény az iskolaügyi kérdésekkel kapcsolatosan is bizonyos intézkedéseket von maga után. Ugyanis Szlovákia területén a természetes szaporulat lényegesen nagyobb, mint a cseh országrészekben. Éppen ezért szükségessé válik, hogy állandóan növeljük a középskolai tanárok számát, s ezzel egyidőben természetesen az egyetemi hallgatók számarányát is növelni kell. További fontos kérdés, amelyet az iskolaügyi bizottság megtárgyalt, az iskolaügy irányítása a föderatív államformában. Ez a tény természetesen bizonyos anyagi és beruházási intézkedéseket is követel. Többek között szóba került helyi, körzeti, városi és járási iskolaügyi tanácsok alakítása is, amelyek feladata valóban sokrétű és felelősségteljes lenne. Tény az, hogy ifjú nemzedékünk számára a lehető legjobb előfeltételeket kell megteremtenünk, hogy valóban művelt és szakképzett emberek kerüljenek ki iskoláinkból. í gh.) 2 2 SZABAH földműves 1968. október 19. Aláírták az egyezményt A rádióból és a napi sajtóból már értesült róla hazánk lakossága, hogy Moszkvában ás Prágában befejeződtek a tárgyalások a szovjet haderő ideiglenes itt-tartóskodásával kapcsolatosan. A tárgyalások őszinte, nyílt, elvtársi légkörben zajlottak le. A tárgyaló felek ismét értékelték az ágcsernői, pozsonyi, illetve moszkvai egyezmények teljesítését. A tárgyalás tehát, ilyen bonyolult kérdésekről, valóban felelősségteljes volt. Sok-sok jogi, gazdasági kérdést kellett megvitatni, amelyek a szovjet haderő itt-tartózkodásával függenek össze. A tárgyalások folyamán küldöttségünk több ízben is konzultált hazánk vezető tényezőivel, majd megfelelő utasítások után folytatta tárgyalásait. Különben a tárgyalások fő célja annak a szerződésnek a kidolgozása volt, amelyben megállapították bizonyos számú szovjet haderő itt-tartózkodását, illetve ennek körülményeit. Ennek az egyezménynek a szövegéről természetesen majd közvéleményt. Majd tájékoztatjuk a az egyezmény ratifikálása után kerül sor a csapatok nagyobb részének kivonására. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió felhatalmazást kapott a tárgyalásokra a többi négy államtól, amelynak katonai egységei hazánk területén tartózkodnak. A szóbanforgó egyezményt csak a Szovjetunió ás Csehszlovákia írta alá, s kizárólag a szovjet csapatok itt-tartózkodásáról szól majd. A többi négy ország csapatait kivonják Csehszlovákiából. A tárgyalások folyamán kifejezésre jutott mindkét fél igyekezete, hogy megoldják a felmerült problémákat, s a lehető legjobb kiutat találják. Több megfigyelő rámutatott arra a tényre is, hogy ezeket a tárgyalásokat megelőzően Jakubovszki marsall kétoldali tárgyalásokat folytatott a szövetséges államok fővárosaiban, amelyek feltehetően a Csehszlovákiában kialakult helyzet megoldását szolgálták. Végeredményben ezt bizonyítja Martin Dzúr hadügyminiszter nyilatkozata is a csehszlovák hadsereg napja alkalmából. BÉKEDÍJ A Békevédők Csehszlovák Szövetségéhez nap mint nap újabb táviratok, levelek és rezolúciók amelyekben érkeznek, hazánk polgárai támogatják azt a javaslatot, hogy 1968-ban Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek és Alexander Dubcek elvtársnak, a CSKP KB első titkárának ítéljék oda a csehszlovák békedíjat. A Csehszlovák Tűzoltószervezet például hatszázezres tagsága nevében kéri, hogy a nevezett elvtársaké legyen a díj. Levelükben többek között így írják: „A javasolt elvtársak megfontolt, bátor és bölcs államférfiúi magatartásukkal elejét vették a vérontásnak hazánkban. Mélyen meghajolunk azon elvtársak előtt, akik megmentettek bennünket a háború borzalmaitól.“ A javaslat mellett foglalnak állást a különböző tömegszervezetek is. Sőt, a kommunista ifjúság is annak a véleményének ad kifejezést, hogy a Békedij Dubcek és Svoboda elvtársat illeti meg. Mindebből nyilvánvalóvá válik, mennyire mélyen megszerette hazánk népe vezető politikusait. dolgozók, diákok, értelmiségiek sebb rétegei legszélefegyelmezetten hallgatnak szavukra, s utasításaik szerint Mindez cselekszenek, természetes következménye annak a politikának, amelyre pártunk január után lépett. A nép hálás vezető politikusai őszinte szavaiért, hálás azért a nehéz munkáért, amelyet önfeláldozóan érette végeznek. A zólyomi fiatalok a többi között például ezt írják levelükben: ,,A javasolt elvtársak jelentősen hozzájárultak a béke megőrzéséhez nemcsak Csehszlovákiában, hanem egész Európában.“ A béke ma a világ legféltve őrzöttebb kincse. Aki a béke érdekében dolgozik, megérdemli a legmagasabb kitüntetést. Aki a békeharc síkján áll meg emberül, hős... övé a nép szeretete. Kívánjuk, hogy szeretett köztársasági elnökünk, s kommunista pártunk vezető titkára a nép kívánságára megkapja e magas kitüntetést, s úgy gondoljuk, hogy e javaslatot egész Dél- Szlovákia parasztsága nevében támogathatjuk. A KÖNYV JÓ TANÁCSADÓ VÁSÁROLJON MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖNYVET VÁLASSZA KI A MEGFELELŐT AZ ALANTI JEGYZÉKBŐL . . . db. Csepregi Pál: A szőlő metszése Kés 25.— A szőlőtermelés legnagyobb szaktudást igénylő munkájáról, metszésről ad részletes, pontos útmutatást a könyv, . . . db. Horváth Sándor: Szőlő a házikertben Kés 13.50 A házikerti szőlőtermesztés minden kis apró problémájára kitér a könyv. . . . db. Lenz Moser: Szőlőnevelés másképpen Kés 31.50 Ez a könyv a haladó szőlőtermesztők kiváló kézikönyve. Új módszerekre, nagyob termést biztosító eljárásokra tanítja meg a termelőt. . . . db. Prohászka Ferenc: Szőlő és bor Kés 20.50 A könyv három fő témakörről szól: a csemege és a borszőlő termesztésről, valamint a borkezelésről. . . . db. Jeszenszky Árpád: Oltás, szemzés, dugványozás . Kés 14.50 A címben szereplő műveleteken kívül bemutatja a gyökereztetési módokat, a tőosztást, a magvetést, és a vadontermő növények szaporítását is. " . . . dr. Dr. Erdélyi Tibor: Permetezés, porozás Kés 22.50 A könyv könnyen érthető, segítséget nyújt a károsító felismeréshez, az alkalmazható védekezés kiválasztásához, és a védekezés elvégzésének technikájához. . . . db. Rayman—Szabó: Gyümölcstermesztés Kés 38.50 A telepítéstől, ápolástól, trágyázástól, öntözéstől kezdve a fák védelméig mindenre részletes felvilágosítást nyújt a könyv. . . . db. Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés házi-háztáji kertekben. Kés 21.50 A házi kertészkedés kulisszatitkaiba pillanthatunk be. Nélkülözhetetlen tanácsok, új módszerek. . . . dr. Oláh Sándor: A családi ház kertje Kés 15.50 A szerző ötletes rajzokkal szemlélteti az építés munkáit, az ültetést, növények megválasztását, a kert ápolását, karbantartását. . . . db. Incze Ferenc: Cserepes dísznövények termesztése Kés 13.50 A könyv részletesen tárgyalja a ciklámen, muskátli, Saintpaulia, a krizantén, a szegfű, az aszparágusz, a fikusz, a Sanservieria és a többi dísznövények termesztését. ... db. Növényhatározó I. Kés 76.— A baktériumok, moszatok, gombák, zuzmók és mohák részletes ismertetését tartalmazza a könyv. ... db. Baromfi- és nyúltenyésztők zsebkönyve Kés 18.— A két állatfaj tenyésztéséről ad részletes, hasznos útmutatást, gyakorlati tanácsokat. Név:.............................................................. Cím:.............................................................. A fenti megrendelőlapot kérjük kitölteni és beküldeni a következő címre: MAGYAR KÖNYVESBOLT, Bratislava, Michalská 6. Meddig még...? Az augusztusi eseményeket követő időszakban már-már úgy tűnt, hogy a nemzetiségi kérdést illetően is sikerült egységes álláspontra helyezkednünk. A sokszor heves, sőt rosszindulatú vita helyébe mintha a józan megfontoltság, segíteni akarás került volna. Végeredményben ezt példázta a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmány-törvényjavaslat kidolgozása is, amelyet lényegében megnyugvással fogadtunk. Persze nem árt, ha ismét hangsúlyozzuk, hogy alapvető emberi jogaink biztosítását mintegy természetesnek vettük, az alkotmánytörvényt sem tartalmában, sem formájában nem tartottuk „könyöradománynak“. Úgy véltük, hogy szocialista társadalmi rendszerünkben, amelyet január óta különös hangsúllyal a szocialista demokrácia elmélyítéséért vívott harc jellemez, mi sem magától értetődőbb, minthogy a közös hazában élő különböző nemzetiségek egyenjogúak, az állam alkotó elemének számítanak, teljesen szabadon használhatják nyelvüket, fejleszthetik kulturális életüket stb. Alighanem tévedtünk — legalábbis e mellett szól ez a tény, hogy néhány szlovák sajtótermék ismét a már jól ismert hangot üti meg az alkotmánytörvény-javaslattal kapcsolatos ,,össznépi“ vitában. Mintha egyesek nemzeti önérzetén, hazafiúi érzésén ez az alkotmánytörvény-javaslat „mély sebet“ ütött volna!.. Vajon miért? ... Vajon mi fáj? ... És ami a legfontosabb: vajon kinek fáj?... Egy paradoxon körül A szlovák sajtóban megjelenő írásoknak, s általában az egész polémiának van egy markáns közös vonása. Az alkotmánytörvény-javaslattal kapcsolatos averziójukat a cikkírók elsősorban azzal magyarázzák, hogy ez a jelenlegi formájében módot nyújt majd a Dél-Szlovákiában élő szlovákok elnemzetlenítésére. Előre kell bocsátanunk, hogy nem egy új „elméletről“ van szó, az erőszakos elnemzetlenítés vádjával már illettek bennünket augusztus előtt is. Ez a vád akkor arra volt jó, hogy már eleve lehetetlenné tegye számunkra nemzeti életünk kibontakoztatását az új, demokratikusabb körülmények között. Értelmi szerzői sovány érvekkel , ha kellett kiagyalt esetekre és „folyamatokra" hivatkozva próbálták alátámasztani elméletük objektív voltát, s így mintegy megbélyegezni a csehszlovákiai magyarságot, s mint olyan nemzetiségi csoportot prezentálni, amelyet inkább szigorú szankciókkal kell sújtani, semmint lehetővé tenni számára az Akcióprogramban is leszögezett önrendelkezéssel és önigazgatással párosuló kibontakozást. A vádat visszautasítottuk, hittünk érveink tiszta logikájában, napnál is fényesebb bizonyítékaink erejében. Az elmélet ilyetén módosítása, amely immár az elnemzetlenítés lehetőségét villantja fel, új helyzet elé állít bennünket. Egy merőben fiktív elképzeléssel kell hadakoznunk, konkrét, objektív életből kiszakadva a az irrealitások mezejére kell lépnünk. Súlyos eset! ... Mégis, mindenekelőtt tegyünk fel egy kérést: miért lenne szándékában a Szlovákiában élő magyarságnak elnemzetleníteni a tőle számarányban lényegesen nagyobb „hazai“ lakosságot? Miért? ... Mi úgy tudjuk, hogy a kisebbségben élő nemzetiségek inkább saját elnemzetlenedésük ellen védekeznek, legyen az erőszakos, vagy éppen természetes folyamat. Mindenekelőtt saját létük, jobban mondva nemzeti létük fenntartását védik és féltik, tehát távolról sem érdekük, mert nem is lehet, egy másik nép elnemzetienítése. Persze, mint már sokszor, újfent megállapíthatjuk, hogy mindezzel tisztában vannak azok is, akik ezeket az úgynevezett „elnemzetlenítési elméleteket“ kreálják. Na, tehát a cél szentesíti az eszközt! Ilyen elméletecskével kiválóan lehet kellemetlenkedni, módfelett alkalmas nemzetiségi ellentétek szítására, nem szólva arról, hogy kis szerencsével talán még az alkotmánytörrvény-javaslat jóváhagyását is meg lehet torpedózni, esetleg elodázni, jelenleg persze mindez csupán feltételezés, október 29-én reggel sokkal bölcsebbek leszünk. Addig is marad a remény:bízzunk benne, hogy ez a körmönfont sajtókampány, amelyet a háttérből minden valószínűség szerint a már jól ismert, sőt hírhedt „őszinte barátaink“ irányítgatnak, nem befolyásolja majd túlzott mértékben a Nemzetgyűlést. Mert ez a cél ugyebár, ha nem tévedünk!... Különben egy olyan esetről lenne szó, amelyre valóban nehezen lehetne precedenst találni: egy nemzet attól tart, hogy saját hazájában elnemzetlenítik. Abszurdum! Sőt!... Nyelv-per Az újból felparázsló vita kereszttüzében, immár hagyományosan, a nyelvhasználat kérdései állanak. Ki hogyan beszéljen? A válasz módfelett egyszerű lenne: a magyar ember beszéljen magyarul, a szlovák szlovákul, s ha egymással beszélnek, hát lehetőleg olyan nyelven, amelyet mindketten ismernek. Talán mondanunk sem kellene, hogy az ilyen nézetek bizonyos réteg és ennek élenjáró képviselői szemében eretnekségnek számítanak. Ebből kifolyólag képtelenek megemészteni az alkotmánytörvény-javaslat harmadik cikkelyét, amely nagyon helyesen biztosítani kívánja az anyanyelv használatának a jogát. A Dél-Szlovákiában élő Szlovákság körében pánikot igyekeznek kelteni, mondván, íme a magyar nyelvhasználatot alkotmánytörvény biztosítja, a szlovák nyelvről viszont egy szó sem esik a tervezetben. Nem kívánjuk unos-untalan a marxizmusleninizmus álláspontját idézgetni az államnyelvvel kapcsolatban. Mégis, a jobb bevésés érdekében nem árt ismét idézni: „Senkit sem akarunk holtat kergetni a paradicsomba, mert bármely szép szavakat mondanánk is a „kultúráról", a kötelező államnyelv kényszerrel, megszorítással jár, kiélezi az ellentéteket, milliónyi ól súrlódást okoz, növeli az ingerültséget, a kölcsönös megnem értást stb. íme ez az, amiért az orosz marxisták azt mondják, hogy elkerülhetetlen: lemondani a kötelező államnyelvről, biztosítani a lakosság számára minden helybeli nyelven való tanítást és felvenni az alkotmányba egy alaptörvényt, amely érvénytelennek nyilvánítja egyik nemzetnek bármi néven nevezendő privilégiumát és nemzeti kisebbség jogainak bármilyen a csorbítását..így tehát Lenin ... Másként mások, máskor! ... Persze felvetődnek egyéb kérdések is. Miért szükséges feltétlenül elnemzetlenednie a szlovák népnek pusztán azért, mert az itt élő magyar kisebbség a saját nyelvét használja? Avagy: egyáltalán magyar kisebbségnek lenne nevezhető egy olyan népcsoport, amely származásában ugyan magyar, ellenben az anyanyelvét nem használja? Felettébb furcsa kérdések, az abszurditás határát súrolják. Viszont legalább ennyire abszurd az ok, mely kiváltja őket. Különben nagyon is jól értjük a nyelvi allergiában szenvedő" álideológusok szándékait. Legalább annyira tisztában vannak vele mint mi, hogy mit jelent a nemzetiségi népcsoportok számára nyelvük. Allergiájuk nem véletlenül irányul erre, hisz kulcskérdésről van szó. Ha sikerül megfosztani nyelvétől bármely nemzetiséget, akkor elkészült az út a totális asszimilációhoz, hiszen többi sajátosan nemzeti tényező semalegesítése már nem ütközik különösebb akadályba. Ezért tehát a félelem az anyanyelvi kultúrától, ezért a propaganda, hogy a magyar iskolát végzett fiatalok nem tudnak kellőképpen érvényesülni az életben, és végső soron ezért szeretnék megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy valóban nehezen érvényesüljenek. Valóban ... meddig még?... A kérdés magától adódik. Valóban, még meddig adunk lehetőséget holmi kétes szándékú emberkéknek a párt hivatalos lapjaiban és általában lehetőséget, hogy népünk egységét bomlasztó irományaik a nép kezébe kerüljenek? Még mindig engedjük, hogy felelőtlen kezek elhintsék közöttünk a harag, a meg nemértés magját? Reméljük, nem sokáig! ... Balogh P. Ibire