Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-22 / 47. szám

Bratislava, 1989. november 22. Ara 1.— Kés XX. évfolyam, 47. szám. Lapunk tartalmából: A földművesek nemzetközi együttműködése jegyében. Ing. Durdiak Michel Írása. 1890 tonna cukor terven felül. Bella József riportja az oroszkai cukorgyárból. Falu a járás peremén. Andriskin József bemutatja Lakszakállast és fejlődését. A szárazság káros hatásának csökkentése őszi kalászosainknál. Dr. Frideczky Ákos, mérnök, egyetemi tanár írása. Ügynöktoborzás a temetőben. Részlet Petrőczi Bálint új regényéből. A szőlőtermelők eredményes évet zártak Vége felé közeledik az 1989-es esztendő. Elégedetten vehet­jük tudomásul, hogy a szőlő és bor termelői újabb sikeres évet jegyeztek fel a szlovákiai borászat történelmébe. Az idén a kedvező éghajlati feltételek mellett teljes mértékben érvé­nyesült a modern termelési rendszer és az agrotechnika, de eredményes volt a betegségek és kártevők ellen folytatott harc ,éj 1965-től 1969-ig a termő nemes szőlőültetvények területe 50 százalékkal növekedett, számokban kifejezve 6982 hektárról 9612 hektárra bővült. Átlagon felüliek az idei terméshozamok is, össz-szlovákiai viszonylatban 55 mázsás hektárhozam mu­tatkozik. Legjobb volt az eredmény a piaci termelésben. A 37 ezer tonna felvásárolt szőlő mennyisége magasan felül­múlja a szocialista nagyüzemi szőlőtermelés eddig elért ered­mények­. A legnagyobb örömöt az okozza, hogy kiváló eredmények születtek a Duna menti, a Nyitra környéki, a közép- és kelet­­szlovákiai távlati fejlesztési körzetekben is. A szőlőfelvásárlás terjedelme ezekben a körzetekben annyira kiszélesedett, hogy az idén messze megelőzte a Kis-Kárpátok termelési körzetének teljesítményét is. Csak magában a Nyitra—Duna menti körze­tekben 18 ezer tonna szőlőt értékesítettek a termelők, a kelet­­szlovákiai körzetben pedig 6100 tonnát. Az eredmények kivá­lóságát az a tény bizonyítja a legjobban, hogy a nyitrai kör­zetben csupán 1500—2000 tonna szőlőt, a kelet-szlovákiai körzetben pedig csak 500—1000 tonna szőlőt vettek át néhány évvel ezelőtt a Borászati Üzemek.­­ Figyelemreméltó a szőlőtermelés gazdaságossága is. A mező­­gazdasági vállalatok bevétele az idei szőlő- és bortermésből 280 millió korona, ami 1 ha területről gyakorlatilag 40 ezer korona bevételt jelent. Érdekes következtetésre jutunk, ha a szőlőtermelés gazda­ságosságát más technikai növények gazdaságosságával vetjük össze, így például a 44 ezer hektáron termesztett cukorrépa a termelőknek az idén 375 millió korona bevételt jelentett vagyis hektáronként mintegy nyolc és félezer koronát. Az örömbe természetesen üröm is vegyült, ennek azonban nem az édeskés ürmös­bor lett a következménye, hanem a feldolgozással járó gondok. Az idén ugyanis azt tapasztalhat­tuk, hogy a szőlőtermelés fejlesztése nincs összhangban a fel­dolgozás kapacitásának fejlesztésével. Ha a söripar nem siet segítségre, akkor bizony több mint 100 ezer hí bor tárolóhely nélkül marad. Ennek a mennyiségnek az elhelyezése a sör­ipari üezemeknél jelentős költségtöbblettel jár, nem is beszél­ve a szállításokkal járó minőségi leromlásról. Legsúlyosabb volt ez a probléma a Duna menti — nyitnál körzetben, vala­mint a közép- és kelet-szlovákiai körzetekben. Sürgősen és gyors ütemben ki kell tehát építeni a hiányzó feldolgozó és tároló kapacitásokat a Borászati Üzemek keretén belül úgy, hogy már a legközelebbi szünet alkalmával se mu­tatkozzanak azok a nehézségek, amelyekkel az idén lépten-nyomon találkozhattunk. Ez a helyzet ugyanis a gazdasági és technikai jellegű problémákon kívül a betakarítási munkák szervezésére is kedvezőtlenül hat és megnehezíti az együtt­működést a termelők és a felvásárló között. Borászaink más jelentős sikert is elérnek az idén, 1969-ben ugyanis 458 ezer liter bor kerül a kereskedelmi hálózatba, ami 20 százalékkal magasabb, mint az elmúlt évben, és a felsza­badulás óta számítva az eddig elért legnagyobb eredménynek számít. A fogyasztók megnövekedett érdeklődése arról is ta­núskodik, hogy hazai szőlészetünk és borászatunk jelentős mértékben feljavította boraink minőségét és fajták szerinti ízléses forgalmazásukat. A szőlészet és borászat eddigi eredményeit mérlegelve nem mehetünk el szó nélkül a további fejlődés kérdései mellett. A szőlőtermesztés leggyorsabb ütemű növekedését ugyanis a legközelebbi években várhatjuk, a fejlesztési tervek szerint 1975-ig a jelenlegi termőterület megkétszereződik, és a piaci termelés is a jelenleginek több mint a duplája lesz. Ez első­sorban a termelőket mozgósítja, hiszen rövid 6 év alatt két­szeresére emelni a termelést nem lesz könnyű feladat. Szük­séges, hogy a tervek nagyságára felfigyeljenek a mezőgazda­­sági üzemek központi szervei és a Borászati Üzemek munka­­kollektívái is. Az eddigi tapasztalatok alapján elengedhetetlenül szükséges a szőlészet és a borászat harmonikus fejlesztése, mely által megteremthetjük a szőlő feldolgozásának és a jó minőségű bor előállításának optimális feltételeit. Ami a bor, illetve a szőlő behozatalát illeti, ezzel a jövőben is számolunk, bár a fogyasztás szükségleteit elsősorban a hazai termelésből kívánjuk kielégíteni. A bor behozatala első­sorban a szortimentum­ bővítését és az olcsóbb borok iránti kereslet kielégítését fogja szolgálni. Végezetül pedig kedves kötelességemnek teszek eleget, és az alkalmat kihasználva az egész társadalom nevében köszö­­netemet fejezem ki a szőlőtermelő mezőgazdasági vállalatok és a Borászati Üzemek dolgozóinak az idén elért kiváló eredmé­nyekért. A jövő évi és a további évek feladataihoz pedig sok sikert kívánok az eddig is példásan helytálló szőlő- és bor­termelőknek. Ladislav Spacinsky mérnök, CSc. BORDAL Igyunk derűre, Igyunk borúra, Ogy ts hol kedvre, Ügy ts hol búra Fordul az élet... ’ Kölcsey Ferenc Hajdanában a kitűnő zamatú borok hús pincékben találkoztunk. Az utóbbi „hajlékával“ főleg a években kerekeken gurulnak az óriáshordók. A képen látható a hetényi szövet­kezeté, amelyet sokszor láthattunk vásárokon, ünnepélyeken az év folyamán. Veszélyben az őszi vetés Minden jel arra mutat, hogy a jövő évi gabonatermés előállítása nehéz feladat lesz. A kedvezőtlen őszi időjárás okozta súlyos hely­zetben fokozottabb mértékben megmutatkozik, hogy hol tettek ele­get a komplex agrotechnika és a tápanyagellátás követelményeinek. A búza vetésterülete a tavalyival szemben 15 ezer hektárral növe­kedett. Sajnos, a nagy szárazság rendkívül megnehezítette a talaj­­előkészítést és a vetést, melynek következtében a vetőmag nem került megfelelő magágyba. Utoljára 1948-ban és 1959-ben tapasztalhattunk ilyen száraz őszt. A dél-szlovákiai járások többségében a szeptemberi és az októberi csapadék körülbelül az említett évek szintjén mozgott, de például a bratislavai, komáromi, tőketerebesi, prievidzai és zsolnai járásban még ettől is kevesebb esett. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg­ismétlődik az 1947-es katasztrofális szárazság, hiszen új fajtáink vannak, több a műtrágyánk mint annak idején, az agrotechnika is jóval fejlettebb és sok függ még a téltől és a tavasztól is. Ha felidézzük például az 1959-es évet, akkor is hasonló volt a helyzet, a vetések többsége november közepén csírázott ki, és a de­cember végéig tartó enyhe idő lehetővé tette a növényzet normális kifejlődését. Az idén annyiból rosszabb a helyzet, hogy a csírázás egyenlőtlen, a mezők foltosak, ilyen feltételek mellett az egyenlőtlen fejlődés eltart egészen a betakarításig. Ebből a szempontból jelen­tős szerepet játszik, a téli és a tavaszi nitratáció. Szükséges, hogy a mezőgazdasági vállalatok már most elegendő nitrogéntartalmú műtrágyát halmozzanak fel a nitratáció fontos műveletére. Ezen kívül minden járásban el kell végezni az őszi ve­tések állapotának biológiai leltározását. A biológiai leltározás kere­tében meg kell állapítani a kicsírázott és a még ki nem csírázott életképes magvak számát, melynek alapján kialakul a kép a növény­zet további fejlődésének esélyeiről. Az így nyert adatok egyrészt lehetővé teszik a szükséges intézkedések megszervezését a veszte­ségek csökkentése érdekében, másrészt pedig előrejelzik a tavaszi vetőmagszükséglet mennyiségét a kiszántásra kerülő területek újra­­vetéséhez. Különös figyelmet igényel a Bezosztása, mert ez a fajta károsulhat a legnagyobb mértékben. Az intézkedéseket helytelen lenne azonban elsietni, s a jelenleg még ritka és foltos növényzetet kiszántani, mert súlyos hibákat kö­vethetnénk el, ami úgy a vállalatoknak, mint a társadalomnak tete­mes károkat jelenthetne.

Next