Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-28 / 13. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA hírek . A NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL, a Szö­vetségi kormány határozata értelmé­ben, ez év december 1-én hazánk egész területén megkezdődik a nép­­számlálás. A népszámlálás rendkívüli fontossága abban rejlik,­­hogy a leg­szélesebb körű adatokat szolgáltatja majd az ország lakosságáról, a lakás­­­helyzetről és az életszínvonalról. Ezek a statisztikai adatok fontos szerepet töltenek majd be a társada­lomfejlesztés és a gazdaság irányí­tásában is. Ezért fontos lesz,­­hogy mindenki lelkiismeretesen, pontosan töltse ki majd a kérdőíveket. A kér­dések pontos megértése végett a kér­dőíveket cseh, szlovák, magyar, ru­szin, lengyel és német nyelven is ki­nyomtatják. A népszámlálási körzete­ket a helyi feltételeknek megfelelően a nemzeti bizottságok jelölik ki. Áprilisban kinevezik a járási szám­láló bizottságokat, melyekbe bevon­ják a Nemzeti Front szervezeteinek képviselőit is.­­ TÖBBEN UTAZHATNAK A SZOV­JETUNIÓBA. Az Inturisz és a Cedok között létrejött megállapodás értel­mében az idén 30 ezer polgártársunk töltheti szabadságát a Szovjetunió­ban. Ugyanakkor 32 ezer szovjet pol­gár látogat el hozzánk az év folya­mán. Mivelhogy ez a létszám hazánk lakosai részéről tanúsított nagy ér­deklődés folytán kevésnek bizonyult, az Inturist 10 ezerrel több,­­ tehát összesen 40 ezer turistának nyújt le­hetőséget arra, hogy megismerkedjen a Szovjetunió városaival, természeti szépségével, műemlékeivel és nem utolsósorban a szovjet néppel. O ÚJ ELNÖK: A Szlovákiai Újság­írók Szövetségének Bizottsága a leg­utóbbi ülésén eleget tett dr. Svetozár Štúr kérelmének, s felmentette őt a Szlovákiai Újságírók Szövetsége elnö­ki tisztsége és elnöki tagsága alól. A bizottság a Szlovákiai Újságírók Szövetsége elnökéül és elnökségének tagjául dr. Ján Podhradskyt, a Prav­da főszerkesztőhelyettesét választot­ták meg.­­ ELSŐKÉNT KEZDTÉK MEG a komáromi járásban 21660 hektáron a gabonafélék tavaszi fejtrágyázását. Eleinte ez a fontos tennivaló lassú ütemben haladt, mert az alaposan felázott talaj miatt a műtrágyaszőrő gépek nem mehettek ki a határba. Mivel azonban az időjárás jobbra for­dult, néhány napon belül elvégezték e fontos tennivalót. A járásban vető­magból nincs hiány, pedig 8500 hek­tár tavaszi árpát, 1300 hektár tavaszi keveréket, 300 hektár zabot szeretné­nek elvetni és 4000 hektáron aláve­tést végeznek. Kukoricából 1500 hek­tárt vetnek, s a jó minőségű vetőma­got főleg Jugoszláviából és Magyar­­országról szerezték be. A vetőgépek még az elmúlt hét végén megindultak és a szorgalmas mezőgazdasági dol­gozók mindent megtettek, hogy a mag minél előbb a földbe kerüljön. o a ŽIVENA SAJTÓNAPJA. A Ži­vena kiadóvállalat a könyvhónap ke­retében sajtónapot rendezett. A be­vezető részben a résztvevőkkel meg­ismertették a kiadó munkáját és az egyes lapok fejlődését. A Slovenka például 1948-ban még csak 70 ezer előfizetővel rendelkezett, ma már 200 ezer előfizetője van. Sokat fejlő­dött a Nő is, valamikor szerényen, 1951-ben csak 2000-es példányszám­mal indult, ma már előfizetőinek tá­bora meghaladja a 40 ezret, és kiadja kéthavonként a Barátnő című folyó­iratot is, amit az olvasók igen meg­kedveltek. A kiadó nagyon közked­velt lapjai még a Móda 70, a Dievča 70 és a Dorka, a MUNKAIDŐ-RENDEZÉS. A mun­kaidő kihasználásának értékelése után a kormány 1970. III. 19-én fog­lalkozott a munkaidő-tartalékok újabb kibővítésével, illetve egyes esetekben a munkaidő kiterjesztésével. Megálla­pították, hogy az utóbbi években 76 napról 125 napra emelkedett a sza­badnapok száma (a szabad szombatok bevezetése következtében), a másik oldalon viszont a munka termelékeny­sége csökkent. Ezért a kormány el­határozta, hogy négy munkaműszakot vezet be a következő napokon: ápri­lis 4-én és május 16-án, szombaton, október 25-én vasárnap és november 14-én, szombaton. A szombati napo­kon ugyanúgy alakul a munkaidő, mint pénteken szokott, a vasárnapi műszakok viszont a hétfői napok munkaidejével lesznek egyenlők. A munkaidő jobb kihasználása vé­gett az október 28-i ünnepnap októ­ber 30-ra, péntekre lesz áttéve. A de­cember 27-i vasárnapi munkaszünet december 24-ére, csütörtökre, lesz áttéve. További jókívánságok a Szabad Földműves 20. évfordulója alkalmából Kedves Elvtársak! Március 15-e nagyon jelentős dátu­m a Csehszlovákiai magyar parasztság és a szerkesztőség életében. Ezen a napon jelent meg a Szabad Földműves első száma, amely örömet, ünnepet jelentett az olvasók körében. A lap magyar nyelven szólt a parasztsághoz, hirdette és hirdeti a szocialista nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét, magasabbrendűségét az egyéni gaz­dálkodással szemben. A párt hatásos propagandistája lett a kollektív gazdálkodás, a szövetkezet nyújtotta lehetőségek megteremtésében. Lapo­tok két évtizeden keresztül vallotta töretlenül a lenini eszméket, s abban, hogy Dél-Szlovákiában ma már virágzó szövetkezetek működnek, a Szabad Földművesnek elévülhetetlen érdeme van. Kívánjuk, hogy a következő két évtizedben is eredményesen és sikeresen munkálkodjatok a már nagyszerű eredményeket elért szövetkezeti paraszt­ságunk kulturális felemelkedésén, helyzetük és életszínvonaluk további javításán, s a még mindig gyenge szövetkezetek megerősítésén. A Hét szerkesztősége a Szabad Földműves szerkesztői kollektívájának további erőt, egészséget kíván ahhoz a nemes munkához, amelyet első számával a lap húsz évvel ezelőtt megkezdett. Elvtársi üdvözlettel: Kedves Elvtársak! A Hét szerkesztősége Hazánk legkisebb olvasóinak nevében köszöntünk Benneteket abból az alkalomból, amikor a Szabad Földműves fennállásának huszadik évforduló­ját ünnepeliték. A csehszlovákiai magyar parasztság hetilapja az első számtól kezdve mind a mai napig összeforrott Dél-Szlovákia lakosságának gondjával, bajával, de örömével is. Helveink átalakításából, az emberek gondolkozás­­módjának megváltoztatásából vállaltatok és vállaltok részt hétről hétre. Örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy a lap szerkesztésénél nem feledkeztetek meg a gyermekekről sem, és minden számban helyet kap egy-egy tanulságos mese, történet, vers a legkisebbek számára. Sikerekben gazdag 20 év áll mögöttetek. E jelentős évforduló alkalmából kívánunk a lap munkatársainak, szerkesztőinek erőt, egészséget és további sikereket. Kis Építő szerkesztősége Kedves Pathy Elvtárs! Engedd meg, hogy a Madách Könyv- és Lapkiadó, vala­mint a magam nevében köszöntsem a 20 éves Szabad Földművest, s további munkátokhoz erőt, egészséget kívánjak a lap minden munkatársának. Egy kissé családtagnak érzem magam, hisz újságírói tevékenységem másfél évtizeddel ezelőtt a Szabad Földművesben kezdtem, ezért őszinte örömmel szemlélem azokat a törekvéseket, melyek a lap tartalmi gazdago­dását, sokrétűségét kívánják elősegíteni. Kívánom, hogy az utóbbi években tapasztalt frisseség és társadalmi el­kötelezettség terén újabb eredményeket érjetek el, s a lap továbbra is heti kedves vendége legyen a magyar családoknak. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Főnöd Zoltán, a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v. Igazgatója A Szabad Földműves szerkesztősége köszönetét fejezi ki mindazoknak a további személyeknek, akik a lap megalapításának 20. évfordulója alkal­mából üdvözleteiket és jókívánságaikat tolmácsolták. LENIN és a proletár nemzetköziség A proletár nemzetköziség gondolatát Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban fogalmazta meg először. A proletár nemzetköziség, ahogyan ezt a Kiáltvány elméleti tanításról szóló része vázolja, nem eszmékre, ki­gondolt elvekre van alapozva, vagy valamelyik világmegváltó felfedezésre. Ez a gondolat csak a tiszta valóságot fejezi ki, amely mindig meg­volt, és ma is létezik. A­ nemzetközi proletariátust a kapitalizmus teremtette meg azzal, hogy kialakította a nemzetközi tőkét, ezzel a kapitalista világ közös érdekeit, egyben elősegítette a nemzetközi munkásosztály érdekei­nek egységét is. Az egyesült tőkével szemben létrejött a proletariátus nemzetközisége. A kapitalizmus egyik alapvető ellentéte éppen abban van, hogy amíg egyrészt életérdeke a termelés és a piac nemzetközivé tétele, másrészt mindent meg kell tennie, hogy a munkásosztály erejét felaprózza, egységét megbontsa és közös érdekeinek tudatát elhomályosítsa. „A kommunisták — írja a Kiáltvány — abban különböznek a proletár tömegektől, hogy megértik a munkásmozgalom feltételeit, útját és értékelik eredményeit. A kommunisták egyedül abban különböznek a többi munkás­pártoktól, hogy egyrészt a különféle nemzetiségű proletárok harcában kiemelik és védik az egész proletariátus közös érdekeit — eltekintve nemzetiségi hovatartozásuktól — másrészt, hogy a fejlődés különféle fo­kain, amelyeken a proletariátus és a burzsoázia közötti harc folyik, min­dig az egész mozgalom érdekeit tartják szem előtt.“ Lenin ezekből az elvekből indult ki és mindig kitartott a proletár nem­zetköziség mellett, amelynek erejében rendületlenül bízott. Mindig hang­súlyozta ennek jelentőségét és a kommunisták kötelességét, hogy a mun­kásosztályt az internacionalizmus szellemében neveljék, egyben figyelmez­tette őket arra, hogy utasítsanak vissza minden burzsoá­ nacionalizmust, sovinizmust és fajgyűlöletet, mivel ezeket a betegségeket az imperializmus és annak ideológusai tudatosan terjesztik a munkástömegeik közt. Lenin hite a nemzetköziségben és annak legyőzhetetlen erejében teljes mértékben indokoltnak bizonyult. Amikor erről a kérdésről beszélt a VII. Összorosz Szovjet Kongresszuson és elemezte az Intervenciós hadseregek ellen aratott győzelmet, a következőket mondta: ez a mi első és legnagyobb győzelmünk, mert nemcsak katonai jelentőségű, hanem a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának győzelme is, amelynek nevében forradalmunkat elindítottuk... Ez volt az oka, hogy a ragyogóan felszerelt angol és fran­cia katonaság, amelyet még eddig nem ért vereség, megfutamodott az északi és déli frontokon. A nemzetköziség ereje a mi történelmünkben is megnyilvánul. A mi munkásaink is megtagadták a fegyvereik és a lőszer gyártását a lengyel hadsereg részére, amelyet a fiatal szovjet hatalom ellen vetettek be, és vasutasaink is megtagadták a hadi eszközök szállítását, amelyeket a Vörös Hadsereg ellen akartak felhasználni. A proletárok nemzetközisége kényszerítette az imperialista kormányokat, hogy megkössék a politikái és gazdasági kapcsolatokat a Szovjetunióval. Az internacionalizmus a Hitler ellenes koalíciónak is hatékony fegyvere volt. A Hitler ellenes országok munkásai, földművesei mindig újabb és újabb fegyvereket és élelmiszert termeltek, a technikai értelmiség pedig hatékony eljárásokat gondolt ki, amelyekkel áttörte a tengeralattjáró blo­kádot és a Luftwaffe gátját. A hajók elérték a murmanszki kikötőt, a fran­cia repülők együtt harcoltak szovjet bajtársaikkal, a szlovák és magyar katonák fegyvereiket a náci csapatok ellen irányították és csatlakoztak a Vörös Hadsereghez. A proletár nemzetköziség a burzsoázia réme volt és ma is az. Érthető tehát, hogy ez a félelem a burzsoá ökonómia növekedésével együtt erő­södik. Az Európai Gazdasági Közösség területén nemsokára szabaddá válik a munkaerők vándorlása. Ez pedig a munka és a bérfeltételek kiegyenlí­téséhez, a nemzeti sajátságok eltörléséhez, a munkásellenes harc egysége­sítéséhez vezet. Ezzel az egyes nemzetek munkásosztályai helyzetének sajátosságáról kigondolt illúziók tarthatatlanokká válnak. Ez pedig meg­követeli, hogy a burzsoázia és ideológusai a munkásosztály és szövetsé­gesei ellen vívott harc új formáit gondolják ki. * A fő érv, amelyet a burzsoázia a munkásosztály megtévesztésére alkal­maz, a tudomány és a technika fejlődésével kapcsolatos. És nem véletlen, hogy ennek a viharos fejlődésnek ilyen nevet adott: Tudományos technikai forradalom. Itt arról van szó, hogy a proletár szocialista forradalommal szembeállítsa az „osztálynélküli forradalmat“, egy olyan forradalmat, amely nem az osztályharcra támaszkodik, nem veti fel a termelőeszközök tulajdonának kérdését és a társadalmi rendszer milyenségét. Ugyanis hogyha a világ munkásosztálya elfogadja ezt az eszmét, akkor nincs miért harcolnia, akkor a leghaladóbb rendszer a leghatalmasabb imperialista államban, az USA-ban alakul ki. Hiszen az USA birtokolja a legtöbb esz­közt, amely a tudományos technikai forradalmat előre lendíti. Ismét nem véletlenül fejleszti ki a teoretikusok egész sora a modern társadalom „fejlődési szakaszairól“ szóló elméletet, amelyet „objektíven“, az egy személyre eső nemzeti jövedelemmel mér, dollárban számítva. Amelyeknél ez a legalacsonyabb, azok a fejletlen államok, ezután következnek az iparosítás kezdetén állók, majd az iparosított, végül az iparosítást már befejezett országok. Ebből aztán az következik, hogy a haladás élén az USA áll. Hogy itt nem a szavakkal való játékról van szó, az abból is látszik, hogy a burzsoá tudósok ebből a „szigorúan tudományos szempontból“ kiindulva, elméletet dolgoztak ki az osztályharc feleslegességéről, mivel szerintük a tudományos technikai forradalom osztálynélküli, gazdag, fej­lett és egységes világgá formálja át az egész társadalmat. Ezen elmélet szerint a kapitalizmus közeledik a szocializmushoz és bőség, gazdagság, paradicsom lesz a földön. Amíg azonban ez bekövetkezik, foggal és körömmel kell harcolni, költ­séget nem kímélve, a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály és szövetségesei ellen. Szemléltető tanítást kaptunk ebből Csehszlovákiában is nemrégiben. Aki ezeket az eseményeket csak felületesen is figyelte, annak látnia kellett, hogy a fő csapást a szocialista országok és kommu­nista pártjai Internacionalizmusa ellen intézték és a viszály magját hin­tették el a „fejlett nyugati országok“ és a „keleti szocializmus“ között, a mi szocializmusunk, a szovjet „ázsiai szocializmus“ és az elmaradott földművelő országok szocialista mozgalmai között. Mintha ezek a tudósok elfeledkeztek volna saját állításaikról. Már nem beszéltek arról, hogy a tudományos technikai forradalom közelebb hozza egymáshoz a világ orszá­gait, tehát a szocialista országokat is. Fölösleges ismert tényeket újból felsorolni. Aki hitt az Internacionaliz­mus felesleges voltát bizonygató illúzióknak, — s ezeknek száma nem kevés —, annak most ki kell józanodnia. A régi jelmondat: Világ proletár­jai egyesüljetek! ma is éppen úgy érvényes, mint Marx és Engelt korában, mert proletár nemzetköziség legyőzhetetlen fegyver minden imperialista cselszövés és felforgatás ellen. I­­pík- EGY MERÉNYLET ÜRÜGYÉN A görög katonai diktatúra mesterkedéseiről sokat hallhat a világ közvéleménye, a hazai sajtó is bőven tájékoztat a fej­leményekről. A fekete ezrede­sek neofasiszta kormánya, mely — mint ismeretes — katonai puccs végrehajtásával jutott hatalomhoz, mindeddig tartja magát, bár a közelmúltban nem egyszer megingott már lába alatt a talaj. A nyugati polgári demokráciák ugyanis féltve őr­zik „hírnevüket“, s irtóznak még a diktatúra látszatától is. Mert ugye fő a látszat! Nos, ezért szálka szemükben a gö­rög diktatúra, ezért támogatják a maguk módján az emigráció­ba kényszerült görög ellenzé­ket. Természetesen nem titok, va­jon melyik az a szalmaszál, amelybe Papadopuloszék Athén­ben kapaszkodnak. Mindenek­előtt a NATO és az Egyesült Államok. Egyszerűen azért, mert mind anyagilag, mind erkölcsi­leg csak innen várhatnak tá­mogatást. Tény ugyanis, hogy Görögországnak kulcsfontossá­gú szerepe van az Észak-Atlanti Katonai Szövetség stratégiájá­ban, s ez ugyebár minden árat megér. Bár Papadopulosz, a rendszer erős embere, több ízben tett ígéreteket a rezsim „liberalizá­lására“, nyilvánvaló, hogy csu­pán látszat-intézkedésekről le­het szó. Hiszen mindmáig fenn­tartják a rendkívüli állapotot az országban, s a junta féktele­nül csap le a legszerényebb ellenzéki megmozdulásra is. Így juthatunk el fokozatosan a ciprusi problémához is, ame­lyet a Makariosz érsek elleni legutóbbi merénylet helyezett a világ közvéleménye érdeklő­désének homlokterébe. A me­rénylet ugyan kudarccal végző­dött, a felhők nem oszlottak el a szigetország felől. A gyilkos cselszövés hátterében ugyanis teljes méreteiben kibontakozik azoknak a sötét erőknek a kon­cepciója, amelyek Ciprust Gö­rögország, és így természetesen a NATO kezére szeretnék ját­szani. Mindezt nem szükséges különösképpen bizonyítani, hi­szen a merénylet ügyében vég­­­zett nyomozás során kizárólag szélsőjobboldali felforgató szervezetek tagjait tartóztatták le, illetve tartják megfigyelés alatt. Ezeknek a szervezetek­nek a tevékenységéről szintén bőven áll rendelkezésünkre adat. A bombamerényletek egész sorát, a szabotázsakciók százait hajtják végre. Céljuk: fenntartani a feszültséget a szi­getország görög és török nem­zetiségű lakossága között, vé­res incidensek előidézésével okot szolgáltatni a beavatko­záshoz. Persze újabb kérdés merül­het fel. Vajon sok egyéb mo­mentumot mellőzve, miért olyan nagyon sürgős a NATO számára egyszeriben Ciprus? Vitán felül áll, hogy erre min­denekelőtt a Közel-Keleten ta­pasztalható fejlemények szol­gáltatnak okot. Tudvalevő, hogy „bizonyos“ NATO orszá­goknak az utóbbi időszakban több arab országban fenntartott támaszpontját kellett kiüríte­nie. Ezt természetszerűleg pó­tolni szeretnék valahol. Nem szólva arról, hogy Nagy-Britan­­nia szintén lényegesen csök­kenti a közeljövőben haderejét Szueztől keletre. Ez hát a helyzet, ezért a nagy sietség, ezért kísérelték meg a merényletet Makariosz érsek ellen, aki országa függetlensé­gét védve a legnagyobb aka­dály e tervek megvalósításá­ban. Arról nem is szólva, hogy liberális politikája vörös posztó a görög katonai junta szemé­ben. A szálak tehát a ciprusi ter­rorszervezetektől, Athénen ke­resztül a Pentagonba vezetnek, vagy éppen fordítva, illetve in­kább megfordítva. ENSZ-körök­­ben még nem is olyan régen derűlátóan nyilatkoztak arra vonatkozóan, hogy a ciprusi rendfenntartó osztagokat, kon­szolidálódván a helyzet, hama­rosan ki lehet majd vonni. Nos, úgy tűnik ez még a távoli jövő zenéje. A ciprusi helyzet kon­szolidációjának egyik alapfel­tétele a görög katonai diktatú­ra csökkentésében, a fegyver­kezési hajsza megszüntetésében rejlik. (P)

Next