Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Ezekben a napokban az egész dolgozó nép nagy lelkesedéssel ünnepli hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. Két és fél évtizeddel ezelőtt, 1945-ben a dicső májusi napok új reményeket adtak a parasztságnak is. Amint ismeretes, a falu összetétele igen szétaprózódott, rétegeződött volt. Csehszlovákia Kommunista Pártja programjában kitűzte a jelszót: „A föld azé legyen, aki megműveli.“ A földreform a demokrata párt több intrikája ellenére is megtörtént. Azonban ezután Szlovákiában még jobban felaprózódott a föld, mint azelőtt. Az 1949-es év elején például Szlovákiában 545 481 mezőgazdasági üzem volt és a kisgazdaságok átlagos földterülete csak az 5,03 hektárt érte el. A föld többnyire az egyénileg gazdálkodó földművesek kezében volt. Erről tanúskodik az a tény is, hogy öt hektártól 10 hektárig 493 ezer kisgazdaság volt és ebből 5 hektáros gazdaság 400 ezer, tulajdonjogi kérdés. Meg kellett változtatni a földművesek gondolkodásmódját, meg kellett tanítani a földműveseket új módon gazdálkodni, az új technológiával való bánásmódra, a nagyüzemi technológia használatára, a vezetőket megtanítani nagyobb üzemegységek irányítására, és még sok más olyan problémát kellett megoldani, ami a szocialista nagyüzemi gazdálkodás sikeres továbbfejlesztésének előfeltétele volt. A szocialista állam a sok nehézség ellenére nagy segítséget nyújtott a földműveseknek. Az igyekezet a párt helyes földművespolitikája, az állam segítsége és nem utolsósorban a szövetkezeti parasztság szorgalma sikeresen gyümölcsözött. A szövetkezetesítés első éveiben a mezőgazdaság színvonala messze elmaradt a fejlett mezőgazdaságoktól, azonban ez a kép napjainkban már megváltozott. Amíg például 1945-ben a búza hektárhozama 11,1 mázsa, a rozsé 9,7, az búzát, a trnavai járásban 37 mázsa árpát, a trencíni járásban 40,80 mázsa kukoricát, a galántai járásban 405 mázsa cukorrépát, termeltek hektáronként, a prievidzai járásban pedig már elérték tehenenként a 3417 litert, a nagykürtösi járásban pedig a tyúkok évi tojáshozama 224,8 darab. Ma már nem rendkívüli, hogy ha az EFSZ-ek sokasága több mint 50 mázsa hektárhozamot ér el búzából, de ennél még többet is. A kulcsodi EFSZ például (dunaszerdahelyi járási búzából 53,5 mázsás, kukoricából pedig 70 mázsás hektárhozamot ért el májusi morzsokban. A vásárvámosi szövetkezet kukoricából 75,3 mázsás hektárhozamot ért el, de az állattenyésztésben is csúcseredményekkel dicsekedhet, mert például a tehenek évi tejhozama 4000 liter körül mozog. Az elért eredmények arról tanúskodnak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás jó úton halad, és az árutermelés egyre gyorsabb növekedése a legszebb ajándék hazánk felszabadulása 25. évfordulója tiszteletére. A lenini szövetkezeti terv tehát a mi feltételeink mellett a gyakorlatban sikeresen megvalósult. Le kell szögezni, hogy a szocializmus falvainkban mély gyökeret eresztett. A szövetkezetesítés nemcsak a kizsákmányolástól mentette meg a Huszonöt szabad év a mezőgazdaságban Csehszlovákia Kommunista Pártja látta, hogy ebből a helyzetből a mezőgazdasági termelés növelése szempontjából csak úgy kerülhetünk ki, hogyha a termelést összpontosítjuk és a marxi-lenini tanok szerint a kisüzemi termelést mezőgazdaságot, a kisüzemi a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságra építjük át, tehát célul tűzte a mezőgazdaság szocializálásának programját. A párt ilymódon realizálta Lenin hagyatékát. A párt lenini politikájának szellemében hirdette meg a munkásparaszt szövetséget és a szövetkezeteket is a lenini szövetkezeti terv alapján kezdték alakítani a földművesek. Amint Lenin is látta, kezdetben nálunk is akadályokba ütközött a mezőgazdaság szocializálása. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert a földművesek a régi hagyományokhoz híven ragaszkodtak földjükhöz. Azonban a fő akadályt a volt kizsákmányolók gördítették a szövetkezetesítés elé. A munkásosztály hathatós segítségével már 1950-ben 484 szövetkezetet alakítottak Szlovákiában, amelyek 227 284 hektár mezőgazdasági földterületet műveltek. Természetesen ez még csak a kezdet volt. A szocializmus építésében tovább folyt a szövetkezetesítés, és megközelítőleg 1960- ban fejeződött be, amikor is Szlovákiában már 2683 EFSZ gazdálkodott 1 millió 803 ezer 695 hektár mezőgazdasági földterületen. A szövetkezeti gazdálkodás húsz év alatt több nehézségen és fejlődési szakaszon ment át. Kezdetben ellen kellett állni a volt kizsákmányoló burzsoá rétegek aknamunkájának, a szövetkezetekbe lépett földművesek egy részét visszahúzták a régi előítéletek, hagyományok, főleg a magánárpáé 10,7, a cukorrépáé 93,8, a burgonyáé 70,3 mázsa volt, a múlt évben Szlovákiában a búza hektárhozama már elérte a 31,6 mázsát, az árpáé 29,3 mázsát, a cukorrépáé 380,8 mázsát, a burgonyáé pedig 131,3 mázsát. Emellett örvendetes, hogy a szövetkezetek hektárhozama az utóbbi időben állandóan fölfelé ível. Az 1969-es évben például a búza hektárhozama 32,3 a rozsé 23,2 az árpáé 31, a cukorrépáé 381,8, a burgonyáé (korai burgonya nélkül) 149,4 mázsa. Szép eredmények születtek az állattenyésztésben is. Amíg az évi tejhozam tehenenként 1946-ban csak 1100 liter, a tyúkonkénti évi tojás 75 darab volt, a múlt évben össz-szlovákiai átlagban 2426 literes évi tejhozamot értünk el (ebből az EFSZ-ekben az évi átlag 2580 liter), a tyúkonkénti tojáshozam 169,1 darab. Alapvetően fokozódott a mezőgazdasági termelés intenzitása, főleg az állatok nevelése terén. Amíg 1946- ban Szlovákiában minden 100 hektárra 36,4 darab szarvasmarha, 38,2 sertés jutott, 1969-ben már 49 darab szarvasmarha és 109,5 db sertés. Az 1947-es évben Szlovákiában egy lakosra 153,9 kg kenyérgabonát, 354 kg burgonyát, 195 kg cukorrépát, 65,7 kg húst, 220,4 liter tejet és 74,2 tojást termeltünk, az utóbbi években egy lakosra már 280 kg gabona, 440 kg burgonya, 507 kg cukorrépa, 85 kg hús, 320 liter tej és 230 db tojás jutott. A felsorolt adatok világosan mutatják a fejlődést. De hozzá kell tennünk, hogy átlagos eredményekről van szó, mert nagyon sok szövetkezetben és egész járásokban is, messze felülmúlják ezeket az eredményeket, és világcsúcsokat érnek el. A dunaszerdahelyi járásban például az EFSZ-ek járási átlagban 39,3 mázsa földműveseket, és hozzájárult a szegénység felszámolásához, hanem döntő fordulatot jelent a szövetkezetek gondolkodásában is. Ez abból is látszik, hogy a szövetkezeti parasztságnak ma már szilárd, szocialista öntudata van. Erről tanúskodik az a tény, hogy az elmúlt időszakban a szövetkezetek nem hulltak szét, tovább folyt az építő termelőmunka és ország, világ előtt bátran kiállhat eredményeivel a szocialista mezőgazdaság. Természetesen a mi mezőgazdaságunk még nem merítette ki az összes lehetőségeket. Azonban már olyan fokon van, hogy a további fejlődés meg van alapozva. A mezőgazdasági termelés fejlődése az utóbbi években komoly problémák előtt áll. Előtérbe került a mezőgazdasági termelés iparosítása, azonban ehhez a gépgyárak nem tudnak elég gépet biztosítani. Ez a tény fékezi a gyorsabb fejlődést. Népgazdasági szinten meg kell oldani az árpolitikát is, mert ezen a téren igen sok probléma van. Amíg az iparban az utóbbi években az árakat 30—40 százalékkal emelték, a mezőgazdaságban csak megközelítőleg 20 százalékkal. Ha ez így megy tovább, ez kedvezőtlenül hat ki a mezőgazdasági üzemek bevételére, és természetesen fékezi a gyorsabb továbbfejlődést is. A mezőgazdaságban még több hasonló problémát kell megoldani. Ha ezek megoldása jó úton halad, ez hozzájárul a mezőgazdaság egészséges, gyorsabb fejlesztéséhez, és végső fokon az egész népgazdaság konszolidálásához és az elmúlt 25 év után még nagyobb reményekkel indulhatunk a szocialista építőmunkába. Teodor Pastierik mérnök, az EPSZ titkára A szövetkezeti parasztság jobb munka- és életkörülményeiért Az Egységes Parasztszövetség Elnöksége ülésén néhány komoly problémát vitatott meg, amelyek a szövetségi munka szempontjából igen jelentősek a jövőre vonatkozólag. Az első napirendi pont a hazánk felszabadulása tiszteletére indított kötelezettségvállalási mozgalom értékelése volt. Az elnökség elégedetten állapította meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága felhívása a dolgozók munkakezdeményezésének széleskörű kibontakozására, a szövetkezeti dolgozók között is nagy megértésre talált. Erről tanúskodnak többek között a múlt év termelői eredményei is. A szövetkezetek, kollektívák és egyének kötelezettségvállalásai a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére nagyban hozzájárultak a mezőgazdasági árutermelés fokozásához, és a népgazdaság konszolidálásához. Az elnökség egyetértett azzal, hogy az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága további intézkedéseket tegyen a mezőgazdasági dolgozók munkakezdeményezésének felkarolására és segítésére. Egyetértettek a kezdeményezés értékelésével is, mégpedig olyan formában, hogy a munkakezdeményezés, valamint a felszabadulás tiszteletére indított kötelezettségvállalást az 1969-es évi termelési és pénzügyi tervek teljesítésének szintje szerint kell értékelni. Tehát a munkakezdeményezés és a kötelezettségvállalás csak akkor lesz érdemben értékelve, illetve csak abban az esetben fogadják el a járási szervek, ha az illetékes mezőgazdasági üzem a versenymozgalom keretében többet termel és több bevételt ér el, mint az elmúlt évben. Az Egységes Parasztszövetség Elnöksége a több bevételre és több termelésre irányuló verseny mellett nagy gondot fordít az olyan kötelezettségvállalásokra, illetve értékelésére, amelyek a szövetkezeti tagok jobb munka- és életkörülményeinek megteremtésére, valamint az EFSZ-ek kulturális életének fellendítésére irányulnak, és magukban foglalják az EFSZ-ek társadalmi, szociális és kulturális tevékenységét, az egész falu ilyen irányú fellendítése érdekében. Az elnökség elégedetten állapította meg, hogy hazánk felszabadítása 25. évfordulója tiszteletére, valamint V. I. Lenin születése 100. évfordulójának tiszteletére az Egységes Parasztszövetség járási bizottságai magas szintű ünnepi összejöveteleket szerveztek. Az ünnepi gyűléseken a járási bizottságok képviselői a dicső napok tiszteletére újabb kötelezettségvállalásokat jelentettek be. Többek között megemlíthetjük a bratislavai, az érsekújvári, a rozsnyói, a Považská Bystrica-i, a nagykürtösi járásokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az Egységes Parasztszövetség járási bizottságainak aktivitása a munkakezdeményezés felkarolására és a kötelezettségvállalások kiszélesítésére nagy megértésre talált a járási mezőgazdasági társulások és a járási termelési igazgatóságok dolgozói között. Egyre jobban mélyül a közös munka. Azonban a tevékenység magasabb színvonalához elengedhetetlenül szükséges a járási bizottságok önálló apparátusának kiépítése, mert így összehangoltabb, szervezettebb lehet a munka. Amíg az árutermelésre irányuló kötelezettségvállalások az állattenyésztésben és a növénytermesztésben is jelentős és szép eredményeket hoznak, 26, járás tapasztalatai azt mutatják, hogy a szövetkezeti tagok jobb élet- és munkakörülményeire irányuló kötelezettségvállalások nem a szükségletnek megfelelően születnek és bizonyos ösztönösség jellemző rájuk. A járási mezőgazdasági társulások, valamint a járási termelési igazgatóságok, és az Egységes Parasztszövetség járási bizottságai sem irányítják eléggé ezt a mozgalmat, pedig napjainkban igen nagy fontosságú, mert a szövetkezetek termelési téren már olyan eredményeket értek el, hogy lényeges pénztartalékokra tettek szert, és a bevételekből most már jut szociális és kulturális célokra is, csak meg kell keresni a lehetőségeket, újabb szociális berendezések és más olyan építkezések vagy berendezések létesítésére, amelyek hozzájárulnak a tagok szociális körülményeinek megjavításához, a jobb munkakörülmények kialakításához és a kulturális élet felemelkedéséhez. A szövetkezetek vezetőségei többet törődhetnének ezzel a mozgalommal, mert ez a kötelezettségvállalási mozgalom lényegében hozzájárul a szövetkezeti munkaerők állandósításához és munkateljesítményük fokozásához is. Ugyanis, hogyha a szövetkezetek többet törődnek tagjaikkal, jobbá teszik életkörülményeiket, azok hosszabb ideig lesznek munkaképesek. A másik oldalon a fiatalok is szívesebben mennek olyan szövetkezetbe dolgozni, ahol a munka kultúrája magas, és a napi fáradságos munka után úgy tisztálkodhatnak, pihenhetnek, szórakozhatnak, mint az ipari üzemek dolgozói. Az ilyennemű kötelezettségvállalásokat a legjobban felkarolták a martini járásban, ahol 56 egységes földműves szövetkezet közül 41 vállalt kötelezettséget a tagok jobb élet- és munkakörülményeinek megjavítására, összesen 2 millió 454 ezer 468 korona értékben. De még jobban felkarolták a mozgalmat a topolčanyi járásban, ahol 9 millió 370 ezer koronát fordítanak a jövőben szociális és kulturális berendezések építésére. Az Egységes Parasztszövetség elnöksége továbbá megvitatta az 1970-es évre szóló eladási szerződéseket, az 1969-es évi termelési tervek teljesítését, valamint az 1970-es évre szóló költségvetést. (prokeš) Ötmilliós kötelezettségvállalás a felszabadulás tiszteletére A Považská Bystrica Járásban is ünnepi ülést tartott az Egységes Parasztszövetség járási bizottságának plénuma hazánk felszabadulásának 25. évfordulója, valamint V. I. Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére. Az ünnepi beszédet J. Mužík mérnök, a járási bizottság titkára tartotta. Hangsúlyozta, Lenin szövetkezeti tervének jelentőségét a szocialista mezőgazdaság létrehozásában, amely kézzelfoghatóan bebizonyította helyességét a Považská Bystrica-i járásban is. Az elmúlt húsz év alatt a szövetkezetek igen eredményesen fejlődtek. A mezőgazdasági nyerstermelés például az EFSZ-eknél 30,5 százalékkal, az árutermelés pedig 29,5 százalékkal nőtt. A szövetkezetek alakulása óta a nyerstermelés és az árutermelés is megkétszereződött. Különösen emelkedett az árutermelés a gabonaféléknél, ahol ezt a magas hektárhozamok tették lehetővé. Az átlagos hektárhozam a járásban búzából 34,2, árpából 31,90 mázsa volt, azonban számos szövetkezet több mint 40 mázsás hektárhozamot ért el. Döntő fordulat következett be a burgonyatermesztésben is, ahol több EFSZ 200 mázsánál is nagyobb hektárhozamot ért el. Lényegesen növekedett a marhahús és tejtermelés. Az 1969-es évben az évi tejhozam tehenenként elérte a 3057 litert, de jónéhány szövetkezet megközelítette a 4000 literes tejhozamot. A horovcei szövetkezet például 4217 literes évi fejési átlagot ért el tehenenként. A tojástermelés mintegy 317 százalékkal emelkedett. Az árutermelés emelkedése természetesen kedvezően hatott a bérekre is. A tagok átlagbére 19 százalékkal nőtt, és ma már az évi átlagkereset 15 360 korona. A szövetkezetek azonban nem nyugszanak babérjaikon, és a felszabadulási verseny keretében tovább fejlesztik az árutermelést. A szocialista versenybe eddig 2726 szövetkezeti földműves kapcsolódott be. A kötelezettségvállalások főleg az eladási szerződések túlteljesítésére irányulnak, valamint a munkakörnyezet szépítésére és szociális berendezések építésére. A járás földművesei vállalták, hogy az állami terven felül 2009 mázsa sertéshúst, 306 mázsa marhahúst, 427 mázsa borjúhúst, 528 mázsa baromfihúst és 97 mázsa bárányhúst adnak a közellátásnak. A tejtermelés tervét 469 ezer literrel, a tojásét pedig 41 ezer darabbal teljesítik túl. A kötelezettségvállalások összértéke több mint 5 millió korona. Az elmúlt évhez képest 3755 malaccal többet választanak el, hogy így hozzájáruljanak a húsellátás megjavításához. A termelési feladat mellett nem feledkeznek meg az emberről sem. A szociális gondoskodás keretében a szövetkezeti tagok részére mintegy 380 ezer korona értékű védőöltönyt és védőeszközöket vásárolnak és több mint 1 millió korona értékű szociális berendezést építenek. J. Bielokostolský, a járási pártbizottság titkára a múlt évi kötelezettségvállalások teljesítéséért dicsérő okleveleket és pénzjutalmakat adott át. A megjutalmazottak között voltak elnökök, agronómusok, zootechnikusok, fejőkollektívák, egyének, mindazok, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a kötelezettségvállalások megvalósuljanak. Az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága a jövőben is rendszeresen értékeli a kötelezettségvállalások teljesítését, és azon fáradozik, hogy a kötelezettségvállalások teljesítésére a legmegfelelőbb feltételek legyenek. A járási bizottság a múlt évben különösen nagy munkát végzett az EFSZ-ek megalakulása 20. évfordulójának megünneplésére. Az ünnepi gyűléseken 160 alapító és érdemes dolgozó kapott elismerő oklevelet, emlékérmet, 15-en pedig a Mezőgazdaság kiváló dolgozója című kitüntetést, nyolcan pedig a „mezőgazdaság kiváló dolgozója, valamint az „építésben szerzett érdemekért“ című állami kitüntetést kapták. Az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága szervezésében mintegy 220 EFSZ-tag töltötte szabadságát hazai, míg 96 külföldi üdülő központokban. A járási bizottság 122 EFSZ tag részére tanulmányúttal egybekötött külföldi utakat is szervezett, amelyek igen beváltak és lényegesen hozzájárultak a szakismeretek elmélyüléséhez. A járási bizottság a jövőben tovább is szorgalmazza az ilyennemű külföldi utakat, s emellett mindent megtesz, hogy egyre több EFSZ tag juthasson el a fürdőbe. A bizottságnak az a véleménye, hogy a fürdős gyógykezeléseket a Parasztszövetség járási bizottságain keresztül kellene intézni. A járási bizottság szociális bizottsága alaposan foglalkozik a balesetekkel is. Ez igen indokolt, mert például 1968-ban 3,4 százalékkal emelkedett a járás területén a mezőgazdasági balesetek száma, és a balesetek következtében előállott munkakiesés 7,7 százalékkal. Átlagosan egyegy balesetre 33,5 nap volt kimerítve. Ezért a bizottság munkatervében célul tűzte a munkabiztonsági intézkedések betartásának ellenőrzését. A szociális berendezések építése szintén a bizottság fő feladata közé tartozik. A jogi bizottság a jövőben nemcsak a munkaviszonyból eredő vitás kérdések rendezésével foglalkozik, hanem véleményt nyilvánít a javasolt jogi normák és törvényekkel kapcsolatban, főleg az EFSZ-ek érdekvédelme terén, és a szociális gondoskodás terén, többek között a nyugdíjkérdésben. M. K.