Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-30 / 22. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Az öntözőberendezések, a mi természeti és ökonómiai felté­teleink mellett, nemcsak a szá­razság elleni harcot jelentik, hanem lényegesen hozzájárul­nak a mezőgazdasági termelés emeléséhez is. Az öntözött te­rületeken a szükséges táp­anyagadagolás mellett jóval magasabb hektárhozamokat érünk el. Az utóbbi években nálunk lényegesen emelkedtek az ön­tözőberendezések technikai pa­raméterei, ami azt jelenti, hogy egyre gazdaságosabban juttat­ják a vizet a termőföldekre, és egyben jobb lehetőség nyí­lik az öntözőberendezések gazdaságosabb kihasználására. A hazai és külföldi tapasz­talatok azt mutatják, hogy az öntözőberendezések építése nem is annyira nehéz feladat, mint azok későbbi kihasználá­sa. Ezt mutatja az a tény is. Ebben a csoportban megju­talmazzák azoknak a mezőgaz­dasági üzemeknek a dolgozóit, akik szlovákiai méretben az első öt helyezést érik el. A ju­talmazásra összesen mintegy 52 ezer koronát fizetnek a megérdemelt versenyzőknek. A közepes területre alkalmas öntözőberendezések a verseny­ben a második helyre kerül­nek. Ennek a csoportnak a ke­retén belül azok az üzemek, amelyek szlovákiai méretben szintén az első helyre kerül­nek, 40 ezer koronát kapnak. A trágyaleves öntözőberen­dezések a harmadik csoportba tartoznak, és mintegy serken­tésképpen szlovákiai méretben 20 mezőgazdasági üzemet ju­talmaznak 57 ezer koronával. A verseny-benevezéseket mezőgazdasági üzemek a járási a mezőgazdasági társulásra és a járási mezőgazdasági termelési rendezés átlagosan hány köb­méter vizet tud biztosítani hek­táronként. 4. Önköltség az öntözésre szolgáltatott víz ezer köbméte­re után. 5. Az öntözött terület növé­nyeinek hektárhozama (búza, árpa, kukorica, cukorrépa, lu­cernaszéna és rétifű). Abban az esetben, hogyha az öntözött terület nem éri el az öntözőberendezés üzemké­pes teljesítőképességének 60 százalékát és ha a hektáron­kénti vízmennyiség nem éri el a 400 km­-t, a további verseny­ből az illetékes üzem kiesik. A hektárhozamok feltétele­zett nagysága a következő: búza 43,43 g, árpa 40, szemes­kukorica 55, silókukorica 450, cukorrépa 500, lucernaszéna 70, rétifű pedig 55 q hektáronként. Ezen felül minden mázsa több­termésért egy pontot kap az üzem. A versenybe az üzeme­ket az elért számok alapján sorolják be. Összehasonlítás­ végett még a következő informatív jellegű mutatókat veszik figyelembe: az illető járás átlagos hektár­hozamát a főterményekből, va­lamint a vegetációs időre eső természetes csapadékot. Szocialista verseny az öntözőberendezések kihasználásáért hogy Szlovákiában az öntöző­­berendezések kihasználása még nincs a megfelelő szinten, nem adnak elég vizet és sok eset­ben nem olyan minőségben, mint azt a növények megkíván­nák. Vonatkozik ez főleg a különös öntözést igénylő növé­nyekre. Nem mindegy például, hogy a növény árasztásos vagy pedig esőszerű öntözést kap. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium abból a célból, hogy a mezőgazdasági üzemek jobban kihasználják az öntözőberendezéseket, szo­cialista versenyt hirdet a kö­zép- és nagyterületű öntöző­­berendezések, valamint a trá­gyaleves öntözőberendezések kihasználására. A verseny ke­retében értékelik és jutalmaz­zák azokat a mezőgazdasági dolgozókat, vállalatokat, ame­lyek a legmegfelelőbben, a leg­gazdaságosabban használják ki az öntözőberendezéseket, szocialista versenyt három cso­­­portba sorolják. Az első csoportba tartoznak a nagyobb területeket felölelő­­ öntözőberendezések. igazgatóságra küldik, amelyek szervezik a versenyt járáson­ként. Az előzetes verseny­érté­kelést az előírt feltételek sze­rint szintén a járási mezőgaz­dasági társulások és a járási termelési igazgatóságok érté­kelik a gazdasági év végén. A verseny végleges értékelését a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium versenybi­zottsága összegezi és értékeli. Szintén helyt kapnak a bizott­ságban az állami meliorációs vállalatok, valamint kutatóin­tézetek és gazdaságok képvise­lői is. A versenyfeltételek egyfor­mák azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a számára, ame­lyek közép vagy nagy területre képes öntözőberendezésekkel rendelkeznek. A versenyfelté­telek a következők: 1. Az öntözött terület nagy­sága és az öntözőberendezés teljesítőképessége. 2. Az öntözéshez szükséges víz mennyisége és az öntöző­­berendezés által biztosított víz mennyisége. 3. Az üzemképes öntözőbe-A trágyaleves öntözőberen­dezésekkel rendelkező EFSZ-ek számára a következő verseny­­feltételeket hirdetik: Figyelembe veszik a szarvas­marha-állomány számát (az al­só határ legalább két szarvas­­marha) hektáronként, az átla­gos napi súlygyarapodást dara­bonként (az alsó határ 60 dkg). Az átlagos tejhozam tehenen­ként (az alsó határ napi 8 li­ter). Hektárhozam zöldanyag­ban (alsó határ 350 g). Ver­senyfeltételnek veszik többek között még több növény hek­tárhozamát. A többéves takar­mányokból a verseny szerint legalább 450, keverékekből 300, silókukoricából 500, cukorré­pából szintén 500, takarmány­­répából 700, burgonyából pedig 200 mázsás hektárhozamot kell elérni. Ehhez még hozzájönnek az ún. segédmutatók, mint pl. az egy kg-os súlygyarapodás önköltsége, valamint az 1 liter tej termelésének önköltsége. Remélhető, hogy a verseny jó eredményt hoz majd az ön­tözőberendezések kihasználá­sában. J. Balach mérnök ŕ Több megelőző intézkedéssel, szaktudással a balesetek csökkentéséért Az utóbbi időben sokat írunk a mezőgazdaság gépesítéséről. Tanúi lehetünk a gépi munka előnyeinek, azonban a gépesí­tés mennyiségi és minőségi fogyatékosságainak is. Tény, hogy a mezőgazdaság gépesí­tése nagyban hozzájárult a munkatermelékenység emelé­séhez, azonban emellett a hoz­zá nem értés, a biztonsági be­rendezések elhanyagolása a balesetek növekedését ered­ményezte. A szlovákiai Statisztikai Hi­vatal adatai szerint a balese­tek következtében egyre emel­kedik a mezőgazdasági dolgo­zók munkaképtelensége. Az 1966-os évben 4207, 1967-ben 4313, az 1968-ban 4472, a múlt évben pedig 4783 munkakép­telen dolgozó volt. Természete­sen ezzel párhuzamosan nő azoknak a napoknak a száma, amikor az EFSZ-tagok balese­tek következtében nem dolgoz­hatnak. Tavalyelőtt 4 millió 221 ezer 694, tavaly pedig 4 millió 589 ezer 756 napot ma­radtak otthon a szövetkezeti tagok munkaképtelenség cí­mén. Tehát tavaly ezeknek a napoknak a száma az 1968-as évhez viszonyítva 338 ezer 062 nappal volt több. A munkabalesetek száma egyrészt számának növekedik a gépek gyarapodásával is. Azonban az egyik fő ok az, hogy a megelőző berendezé­sekre, illetve intézkedésekre nem merítették ki az előirány­zott összegeket. A balesetek magas százaléka a felületes­ségből, a hozzá nem értésből, a védelmi intézkedések, törvé­nyek be nem tartásából ered. A gépek használatakor a me­zőgazdasági üzemekben főleg a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium 40/67 című rendeletét nem tartják be, amely a gépekkel dolgozó EFSZ-tagok egészségvédelmére irányul. Eszerint például min­den traktorra védőrámát kelle­ne szerelni. A traktorok kar­dántengelyét is be kellene fedni, mert sajnos, a szaba­don hagyott kardántengelyek már nem egy traktoros vagy segédmunkás egészségét káro­sították meg, de gyakran a baleset halálos kimenetelű volt. A balesetekhez sokszor hoz­zájárult az is, hogy a munka­helyen nem tartják be a mun­kafegyelmet, és a gépek keze­lőinek nincs jó viszonya a szo­cialista vagyonhoz. Lebecsülik az olyan jellegű iskolázásokat, amelyek a munka biztonságá­ról szólnak. A mezőgazdasági üzemek még mindig nem for­dítanak elég gondot arra, hogy a gépkocsivezetők, a traktoro­sok és más EFSZ-tagok megfe­lelő baleset-megelőző iskolázá­sokon vegyenek részt. Komoly hiányosság az is, hogy a munkabiztonsági fele­lős funkcióját többször nem szakképzett dolgozók töltik be. Pedig erre van lehetőség, hisz a szövetkezetekben már elég olyan szakember dolgozik, aki ért a gépekhez, munkabiztonsági és ismeri a berendezése­ket, valamint komoly tanácso­kat tud adni a balesetek meg­előzésére. Az Egységes Paraszt­­szövetség központi szerveinek az a nézete, hogy az EFSZ-ek a jövőben helyesen teszik, ha csak az EPSZ járási bizottsá­gának beleegyezésével nevezik ki a munkabiztonsági felelő­söket, és visszahívásuk esetén is kikérik a járási bizottság véleményét. A szövetkezetek egyre több korszerűbb és ter­mészetesen bonyolultabb gépet kapnak, tehát karbantartásuk, kezelésük, a velük való bánás­mód többet követel az EFSZ- tagoktól, kezelőiktől. A balesetek keletkezésének gyakori okozója az is, hogy a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói nem eléggé értékelik a kormány baleset megelőzési irányelveit, útmutatásait, hir­detményeit és nagyon sok eset­ben nem is ismerik azokat. Ilyen esetekben elfeledkeznek arról, hogy a szocialista társa­dalomban az ember a legna­gyobb érték. Erről tanúskodik az albári szövetkezet esete is, ahol gazdasági megszegték a Mező- és Élelmezésügyi Minisztérium 40/80 számú irányelve 28. pontjának a) ré­szét, amelynek következtében az ENSZ 17 éves brigádosa ha­lálos kimenetelű sebesülést szenvedett. De megszegték a 182/69-es hirdetményt is, amely kimondja, hogy a munkabal­eseteket pontosan nyilván kell tartani, mert a halálos balese­tet nem jelentették azonnal az illetékes szerveknek. Ezért a 17/68-as számú törvény szerint az előírások megsértése miatt az albári szövetkezetet 10 ezer korona büntetéssel sújtották. Az elmúlt napokban halálos baleset történt a bajtavai EFSZ-ben is az öntözőberende­zés kezelése közben, amikor a gépész megszegte a Mezőgaz­dasági és Élelmezési Miniszté­rium 4. sz. előírásának 8. be­kezdését és borgőzös fejjel ve­zette a traktort, s az öntöző­­berendezést sem a technológia előírása szerint kezelték. A felelőtlenség, a biztonsági előírások be nem tartása, amint látjuk, sok balesetet okoz a mezőgazdaságban. Emberek rokkannak meg, sokan az éle­tükkel fizetnek a felelőtlensé­gért vagy a biztonsági előírá­sok be nem tartásáért. De je­lentősek az anyagi károk is. Tegyünk meg tehát mindent, hogy a mezőgazdaságban mi­nél kevesebb baleset legyen a jövőben. Ing. M. Pelei SZABAD FÖLDMŰVES J 1970. május 30. A galántai járásban sokmilliós kötelezettségvállalások segítik a mezőgazdaság fejlődését Az Egységes Parasztszövetség ga­lántai járási bizottsága és a járási mezőgazdasági társulás komoly értekezletre jöttek képviselői össze. A gyűlésen részletesen megvitatták az EPSZ járási bizottságának társadalmi tevékenységét. Jozef Gašpar mérnök, az EPSZ já­rási bizottságának elnöke beszámo­lójában hangsúlyozta a programpon­tok jelentőségét, amelyek összefügg­tek a lenini szövetkezeti terv gya­korlati alkalmazásával. V. I. Lenin születésének 100. évfordulójára ren­dezett ünnepségekkel, valamint ha­zánk felszabadulásának 25. évfordu­lójával. Kijelentette, hogy hazánkban nem akarunk megállni a szocializ­mus építésében, hanem szilárd lép­tekkel haladunk tovább a megkezdett úton. A járási bizottság végrehajtó appa­rátusával, valamint az EPSZ központi dolgozóinak munkájával, átgondol­tabban kell foglalkozni. Az EPSZ vá­lasztott szerveinek, valamint végre­hajtó szerveinek az eddiginél sok­kal komolyabban és bátrabban kell foglalkozni a szociális és a nyugdíj­kérdésekkel, a gyógyfürdő kezelés­sel, üdüléssel, a bel- és külföldi ta­nulmányutakkal egybekötött kirándu­lásokkal, a fiatal szövetkezeti tagok­kal való törődéssel, az asszonyok, anyák problémáival, a munkabizton­ság kérdéseivel, a munkaerő felújí­tással, illetve munkaerő biztosítással, az EFSZ-tagok jogi védelmével, vala­mint az EFSZ-ek adás-vételi problé­máival. Ezeknek a problémáknak a megoldása csak akkor lehet sikeres, hogyha az EPSZ felsőbb szervei szo­rosan együttműködnek a föderális és nemzeti minisztériumokkal, a nem­zeti bizottságokkal, és más intézmé­nyekkel. A járási bizottság plénumá­nak és elnökségének tagjai, többek között Černuško, Mózes, Mrázik, Bor és Sárkány elvtársak és mások kér­ték, hogy az Egységes Parasztszövet­ség az eddiginél még szélesebb körű tevékenységet fejtsen ki. A járásban mindent megtesznek, hogy az Egy­séges Parasztszövetség minél jobb munkát végezzen. Az ülés második részében terme­lési problémákkal foglalkoztak. A já­rásban a legközelebbi években két fő problémát kell megoldani. Egy­részt a gabonatermesztés, másrészt a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését. Mind a két probléma megoldására a járási mezőgazdasági társulás, a me­zőgazdasági főiskolák, valamint ku­tatóintézetek tudományos és techni­kai kádereivel távlati tervet dolgoz­tak ki, amely lényegében megfelel a legközelebbi évek koncepciójának. Az 1970-es évre komoly feladatot tűztek ki. A búza hektárhozama a tervek szerint 37, az árpáé 34, a ku­koricáé 54, az összes gabonafélék hektárhozama pedig összesen 40 má­zsa lesz. A feltételezett 17 ezer hek­tár őszi búza, 10 ezer hektár árpa, 8000 hektár kukorica összesen mint­egy 140 ezer tonna terményt ered­ményezne. Ez a mennyiség az 1969-es évhez viszonyítva hektáronként 1,69 mázsás hektárhozam emelkedést hoz­na az említett tervek szerint, men­­­nyiségben 6000 tonnát, pénzben kife­jezve pedig 10 millió koronát. Az említett igazán bátor tervek teljesítésére a galántai járás földmű­vesei hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére olyan kötele­zettségvállalásokat tettek, amelyek­nek alapján az évi termelési tervek­be mintegy 15 ezer tonna terven fe­lüli mennyiséget iktathattak be, 25 millió korona értékben. Ez azt jelen­ti, hogy a felemelt terveket a lelkes kötelezettségvállalások és egyben a vállalások támogatják, biztosítják annak gyakorlati megvalósítását. A kötelezettségvállalásokba bele­foglalták a fő agrotechnikai alapel­veket, a vállalások anyagi és tech­nikai biztosítását, az anyagi érdekelt­ség serkentő hatását. A vezető funk­cionáriusok a kötelezettségvállalások teljesítéséért anyagilag is felelősek lesznek, illetve bizonyos pénzjuta­lomban részesülnek, ha a kötelezett­ségvállalásukat sikeresen teljesítik az üzemben. Nem kisebbek a feladatok a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésé­ben sem. Már idén a lehetőségekhez mérten mintegy 3000 darabbal emelik a szarvasmarha állomány számát. De nemcsak a fejlesztést tartják szem előtt, hanem emellett az árutermelést is, és az elfogadott termelési tervek árueladásán felül még további 1500 mázsa húst adnak. A kötelezettség­vállalási mozgalomban terven felül 7738 darab malacot választanak el. A sertéshús eladás mennyiségét már idén mintegy 4622 mázsával emelik. A galántai járásban helyesen fog­ták fel a kötelezettségvállalási moz­galmat, mert azokat a termelési ter­vekbe iktatták be, teljesítésükért fe­lelősek a mezőgazdasági üzemek ve­zetői is és olyan problémák megol­dására irányultak a kötelezettség­vállalások, ami nehézségbe ütközik. Sok lelkes mezőgazdasági dolgozó vállalása teszi lehetővé, hogy a ga­lántai járásban a kitűzött bátor ter­vek szerint még gyorsabban, ered­ményesebben fejlődjön a mezőgazda­ság és a lenini szövetkezeti terv sze­rint tovább szilárduljanak, fejlődje­nek az egységes földművesszövetke­zetek. Ehhez a munkához nagyban hozzá akar járulni az Egységes Pa­rasztszövetség galántai járási bizott­sága is. (M. K.)

Next