Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
A kaptárak védése kukoricaszárral Több évig üres szobában teleltettem méheimet. Kezdetben nem is volt nagy dolog öt-hat kaptárom ki- és behordása. Az állomány növekedésével azonban ez mind több gondot okozott helyszűke miatt. Tavaly ősszel elhatároztam, hogy kaptáraimat helyükön hagyom, és kukoricaszárral takarom. A családokat utoljára szeptember végén, október elején vizsgáltam át. Ugyanakkor a kijáró nyílásokra anyarácsot szegeztem ígér ellen. A keretek tetejét többrétegű újságpapírral és föléje rakott ócska zsákokkal takartam. Erre helyeztem a rostaszövetes keretfedőket, bakháttal fölfelé. Ez a fedési mód a tető lecsukását nem akadályozta. A keretfedők tetejére 5—6 g-nyi egérirtót helyeztem konzerves dobozban. November végén, amikor a méhek nem röpködtek és erősebb fagyokra lehetett számítani, a kaptárak szárral való teljes befedése következett. A kaptárakat tartó gerendára és minden ötödik kaptár tetejére konzerves dobozban 1 dkg Arvalint tettem. A középső kaptár falára hőmérőt függesztettem. Kellően megszáradt és kis kévékben zsineggel összekötözött kukoricaszárat használtam. Az egymástól 5 cm távolságra levő és észak-dél irányban sorakozó kaptáraknak először a keleti oldalához raktam végig a szárakat, kissé megdöntve, hogy a kaptár felett a nyugati oldaláról hozzádöntött szár végével összeérjenek, így a kévék csapszerűen, teteőalakban erősítették egymást. A gyakoribb nyugati szél sem dönthette el azokat, mert a szárkévék a keleti oldalra nézőkre nyomódtak. Ha a kaptár 20—30 cm-re van a földtől és a szár 180—200 cm hosszú, akkor a kévék oldala nem fekszik a fedelek éléhez. Arra is figyelemmel kell lenni azonban, hogy a kévék töve ne legyen túlságosan széttárva, mert nagyobb és huzamosabb havazás a tetejét összenyomhatja. A kijáró nyílások helyét a kévék közt fél méter hosszú vesszőkkel jelöltem meg. Ez a téli hallgatózást könnyítette, mert a kihúzott vesszők helyén a két kévét ellenkező irányban széthúzva a gumicső végét könnyen a kaptár kijárójához illeszthettem. A hőmérőkkel szemben a kukoricakévék közé szalmacsomót dugtam. Ezt a hőmérő leolvasásakor Végezetül a szárakat kihúztam, kétszer olyan hosszú zsineggel rögzítettem, mint a kaptárak hossza. A zsineg végét burkoltam, és a szárrakás élétől számítva 60 cm-re lefelé, a deréktól kissé följebb körül kötöttem. A zsineget helyettesítheti nem túlságos kemény drót is. Az is jó, ha hosszú, nem nagyon vastag rudakat fektetünk szintén ez előbbi magasságban a kévékre kereszt irányban, mindkét oldalon egymással szemben, aztán dróttal a két végükön és középen rögzítjük, így csomagoltam be a 22 fekvőkaptárt. Mondhatom, hogy soha sem izgultam annyit a méhek miatt, mint a múlt télen. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy a sok egér kirágja a kaptárt is. A családoknál meghallgatáskor semmiféle rendellenes viselkedést nem tapasztaltam. A szabadban elhelyezett hőmérő télen 5—6 ° C-kal, tavasszal napos időben 2—3 ° C-kal mutatott kevesebbet, mint a szár alatt. Az első kibontást március 2-án végeztem. A zsinórt eloldva csak a kijáró felöli oldalról döntögettem le a kévéket úgy, hogy merőlegesen feküdjenek a kaptárak hosszirányában. Az egerekre voltam kíváncsi. A kaptárak tetején és a gerendán elhelyezett edényekből az arvalinos kukorica eltűnt. A tető és a gerenda tele volt elhullajtott arvalinos kukoricadara szemekkel. Ebből még a kévékben levő egérfészkekben is találtam. A kaptáron sehol sem láttam rágás nyomait. Élő egeret sem találtam. A nyugati oldalon a szárat nem bontottam le, mivel láttam, hogy egér nem hatolhatott be a kaptárba. Ez a hátsó sor kéve a megolvadt, majd ráfagyott hóval páncélként védte a maró szél ellen méheimet. A tisztuló kirepüléssel kapcsolatban az előző évekből szomorú tapasztalataim maradtak. A méhek sokszor tömegével jöttek ki, amikor még a földet hő borította. Sokszor a kora délutáni órákban arra lettem figyelmes, hogy a kaptárak előtt és a kaptártetőn levő hó rostaszerűen lyukacsos. Csupa kíváncsiságból a havat öt cm vastagságban bádog lemezzel levágtam: minden lyuk egy-egy méh temetője volt. Most azonban ez nem fordulhat elő, mert a kaptárak szárazon maradtak. A kaptárak előtt a lebontott kévék belső fele került fölfelé. Ez teljesen száraz még akkor is, ha külső felét hó borítja. A naptól úgy átmelegszik, hogy a leszálló méhek megpihenve akkor is vissza tudnak szállni a kaptárba, ha a levegő hűvös. Ha látom, hogy még tartós hidegre vagy huzamosabb havazásra van kilátás, a visszahelyezésével kukoricaszár továbbra is védhetem méheimet a hidegtől, illetve korlátozhatom kirepülésüket. Mivel a szár kévékben nem vizesedik úgy át, vastagsága miatt a hó nem olvad úgy alatta, mint a szalma vagy tetek alatt, sokkal alkalmasabb a fentiek helyett a kaptárak előtt tisztuló repüléskor, így rakosgattam a kévéket lefelé április közepéig. Ekkor a hátsó kévesort is lebontottam és gyors fogásokkal a kaptárak tetejét felnyitottam. Örömmel tapasztaltam, hogy az Arvalin egy edényből sem hiányzott és egy kaptáram belsejében sem találtam egérnyomot. A teljes átvizsgáláskor megállapítottam, hogy a kaptárak alján kevés a hulla, még a szobai teleltetéshez viszonyítva is egész csekély, legtöbb 2 dl-nyi, de nagyon sok családnál csak néhány méh. A képtárakban penészedést, páralecsapódást észleltem. A mézfogyasztás nem kevés volt. Számot nem közölt a hetek, de még áprilisban is fölülről nézve középen ült a család. A fiasítás ugyanolyan terjedelmű volt családonként, mint a szobai teleltetéskor szokott. Amikor úgy láttam, hogy a szélfogóra és hófogóra már szükség nincs, a szárat a kert sarkában elégettem. Az idei télen már 31 családot teleltetek így. Kellő vigyázattal nyugodtan merem ajánlani, mert: 1. elmarad a behordáskor gyakori felzúdulás vagy a fészek felbomlása; 2. baleset nem történhet, mint a kaptárak hurcolgatásakor; 3. a kaptár hőingadozása kisebb; 4. a téli ellenőrzés (meghallgatás) bármilyen időben lehetséges; 5. a tavaszi tisztuló kirepülést az időjárásnak megfelelően szabályozhatjuk; 6. a takarás madarak és háziállatok ellen véd; 7. a szélvédőt helyettesíti télen és tavasszal minden oldalról; 8. nagyon jó hótakaró tisztuló kirepüléskor; 9. szárazon tartja a kaptárt; 10. a takaró házilag előállítható. Hátrányát abban látom, hogy nagy óvatosságot igényel, és az elkészítése talán több munkát kíván, ám a zárt teleltetéskor behordásra fordított időnél és erőnél nem többet. Nem tapasztaltam, hogy a szár csörgése zavarná a méheket. Varga P. régebbi nagy Boconádi fekvőkaptárak kijárójának sem az elzárása, sem pedig a szűkítése nincs megoldva. A fémből készült szűkítők könnyen rozsdásodnak. Műanyaglemezzel próbálkoztam tehát, hidegpadló borításra szokásos egy-két milliméter vastag, melegben elég rugalmas, hidegben meleg műanyaglapot használtam a képen látható alakban. Nyílásai gömbölyített végét 7 mm-es bőrlyukasztóval vágtam ki, a párhuzamos egyenes oldalakat éles késsel metszettem át. A méhek a 7 mm-es nyíláson kényelmesen közlekedhetnek, egér, cickány, halálfejes lepke nem juthat be. A szűkítőt két rajzszeggel erősítem a kaptárra. Négyféle helyzetben használható: 1. Télen-nyáron erős családnál bőséges levegőzése alacsony küszöbbel. 2. Télen-nyáron gyenge családnál a szellőzés mérséklésére magas küszöbbel. 3. Nyáron rablás veszélyekor alacsony küszöbbel, 1—4 nyílásig szűkítve. 4. Nyáron erős kutatáskor vagy rabláskor magas küszöbbel, egy nyílásig szűkítve. A szűkítő nagyon könnyen kezelhető, kis helyen elfér. Hat színűt felváltva használok a tájékozódás segítségére. Az olajfestéket remekül bírja. Sem hidegben, sem melegben nem pattog le róla. Csak használatbavétel előtt szabad festeni. Később a festék méhszurokkal együtt leválik, leolvad. Újra festeni csak akkor célszerű, ha a méhszuroktól teljesen megtisztítottuk benzinnel. Koncz Béla \ S ' ' r r 'f I rá 4 Kijaroszukito A TP—4 zöldségpalántázó tökéletesítése # Kis ráfordítás — nagy megtakarítás ф Jobb, gyorsabb, gazdaságosabb # Ebben az évben is megrendezték Komáromban (Komárno) az immár hagyományossá vált járási méretű mezőgazdasági kiállítást, melyen bemutatásra kerültek a legjobb termelési eredményeket elérő gazdaságok legszebb mezőgazdasági termékei, valamint a legújabb gépek és az üzemek által kidolgozott újítások. A látogatók és a mezőgazdasági szakemberek körében egyaránt nagy érdeklődést és elismerést váltott ki az újítási javaslatok alapján tökéletesített TP—4 jelzésű zöldségpalántázó gép. Pár nappal a kiállítás befejezése után felkerestem az újítási javaslat kidolgozóit és kivitelezőit, hogy tőlük kérjek részletes információt az említett géppel kapcsolatban. A Páti (Patince) Egységes Földművesszövet a komáromi járás legkisebb mezőgazdasági üzemeinek egyike, hiszen mindössze 400 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, ebből 12 hektár a kertészet. A múltban nagyon felaprózott volt a kertészet tevékenysége, mert mintegy 12 növényféleség termesztésével foglalkoztak, s ez nagyban befolyásolta a gazdaságosság alakulását. Ma fő terményük a paradicsompaprika, melynek termesztését 9 hektáron végzik. A szövetkezet paprikája az 51 mezőgazdasági üzem vetélkedőjén a II. helyezést nyerte el. A kertészet dolgozói 250 mázsa paprikát szüreteltek paradicsomegy hektárról, ami 50 mázsával haladja meg az eredetileg tervezett hozamot. A jó és főleg gazdaságos termelési eredmények elérésében fontos szerepet játszott a tökéletesített TP—4 jelzésű palántázó. Az újítási javaslat kidolgozói és kivitelezői — Máté Géza kertész és Vígh László gépesítő — az alábbi tájékoztatást nyújtották erről a gépről. A TP—4 palántázó jó teljesítményt nyújtott az eredeti kivitelezésben is, de hiányzott róla az öntözést elősegítő felszerelés, így az elültetett palánták sokszor csak másnap kaptak nedvességet, mert az öntözőberendezés csővezetékeit nem lehetett hamarább lefektetni, ha folytatni akarták a gépi palántázást, és sok esetben számtalan palánta kiszáradt, s így már eleve nem volt meg a feltétel a jó hozamok kialakulásához. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva a két szakember elhatározta, hogy tökéletesítik a ** palántázó gépet. A négysoros, A TERMELÉST traktorvontatású gépről leszerelték a palántaszállító korongokat, és a gép vázára — a palántatartó asztal alá — egy szabályozható csapokkal és víz szállítását szolgáló vezető a gumicsövekkel ellátott fémcsövet erősítettek. Ezeken a csöveken keresztül jut el a víz a tartályból az éppen földbe került palántához. A gép előnyének mondható az is, hogy a víz közvetlenül a palánta tövéhez jut, nem pedig a sorközökbe. A palántázó vontatása Zeior Super—50 traktorral történik, melynek a kabin fölötti védőrácsozatán helyezik el a két — egyenként 800 literes — víztartályt. Az 1800 liter víz, négy sorban történő palántázás mellett, hozzávetőlegesen 250—300 méter hosszú területre elegendő. Ezen gép alkalmazása sokkal egyszerűbbé, gyorsabbá és gazdaságosabbá teszi a palántázást, s ezáltal a termelést is, sőt munkaerőszükséglet szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Segítségével egy munkanap alatt egy hektár paradicsompaprika kiültetését végezték el, ami azelőtt az egész kertészeti csoport teljesítménye volt. Nem beszélve arról, hogy öntözésre csak másnap került sor, amikor a palánták már erősen fonnyadni kezdtek. Hogy teljes mértékben megértsük az újítás előnyét, vessünk pillantást néhány gazdaságossági mutatóra. 1. Régi módszerrel 1 ha kiültetése 2393 korona volt, ami a 12 hektáros kertészet összterületére átszámítva 28 718 koronát jelent. 2 Az új módszer mellett már csupán 623 korona költség esik 1 ha palántázására, tehát az összeterületre 7476 koronát kell számítani. 3. A megtakarítás összege egy hektáron 1770 korona, az összeterületen (12 ha) pedig 21 240 korona. Ha a megtakarított összeg értékéből levonjuk az újítás kivitelezési költségeit (anyageszközök + munkabér = 440 KCs), akkor a kertészetben csupán a kiültetési munkálatok gépesítésével és korszerűsítésével 20 ezer 800 koronát takarított meg a szövetkezet, vagyis ennyivel tette olcsóbbá az évi termelést. A kiállításon elnyerték s szakemberek elismerését, és a a szövetkezet sem feledkezett meg az újítók méltó megjutalmazásáról. Remélhető, hogy az illetékes szakemberek nem maradnak meg csupán az elismeésnél, hanem igyekeznek a táti szövetkezet dolgozóinak levált módszerét felhasználni és kamatoztatni a termelés fokozása és gazdaságosabbá téte A tökéletesített TP—4 zöldségpalántázó gép. Máté Géza és Vígh László, az újítási javaslat kidolgozói és le érdekében kivitelezői. (A szerző felvételei) Kádek Gábor